A ‘Kultúra’ kategória archívuma

A shoeshine csapata csinált egy ötperces videót az idei Evangéliumi Fórumról. Részlet: „Én egy nagyon egyszerű, hiteles, valódi hittel megáldott életet szeretnék élni, és azt szeretném másoknak is nyújtani, mint lelkész. De azt vettem észre, hogy nagyon sokszor valami megakadályozza ezt. És ezeknek a problémáknak egy része nem a szívemhez köthető, hanem a fejemben van… Ott kezdődnek olyan kételyek, olyan gondolatok, olyan elcsúszások, amik miatt képtelen vagyok azt élni, amire igazából mandátumom van… Tehát nem az a cél, hogy itt okos emberek legyenek… a cél továbbra is az, amit nagyon keresztény szóval kegyességnek lehet hívni: egy ember élvezi Istennel az életet és megéli annak a teljességét, változik ebben, felnőtté válik… és ez a világra pozitívan hat… A szív a cél, de sajnos a fejünkben is vannak útakadályok, és ezeknek az elgördítéséhez a fejben kell dolgozni.” (Hamar Dávid)

Mások gondolatait olvasva én is változom. Ahogy a szavakat, mondatokat, bekezdéseket ízlelgetem, lecsillapodik, kisimul a lelkem, kontúrossá válik az elmém, és régi érzések bukkannak elő, amelyek a napi taposómalomban elrejtőznek, ha egyfajta lelki sabbatként nem szánok rendszeresen időt elmélyült olvasásra. Szeretek olvasni, szeretek elmélkedni az olvasmányaimon, és szeretek írni arról, ami megragadja a figyelmemet. De nem csak szeretem ezt csinálni, e nélkül mást sem tudok jól csinálni. Az olvasás az egyik legfontosabb alapja szinte minden tevékenységemnek, amit eddig gyümölcsözőnek találtam. Tudatosan szánok rá időt, akkor is, ha nincs. Megint a legjobb olvasmányaimból következik egy év végi válogatás.

Tovább a teljes cikkre »

A János első levele második fejezetében szereplő „kenet” (χρῖσμα) jelentőségét episztemológiai szempontból annyira izgalmasnak tartom, hogy ThM tézisemet is erről a témáról írtam. János az „antikrisztusokkal” összefüggésben hangsúlyozza olvasóinak a „kenet” ismeretelméleti szerepét: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. (…) Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem hazugság; és ahogyan megtanított titeket, úgy maradjatok meg őbenne.” (1Jn 2,20.26-27) Az ismeretről és a bizonyosságról való gondolkodásomra forradalmi hatással volt, amit János itt a kenet szerepéről mond, és az, ahogyan a kenet ismeretelméleti jelentősége összefüggésbe hozható azokkal az episztemológiai megfigyelésekkel, amelyekkel ezt a sorozatot indítottam.

Tovább a teljes cikkre »

Korunk egyik betegsége, hogy minden erényt magának tulajdonít, miközben minden rosszat a múltba vetít, hangsúlyozva, hogy azt ő már meghaladta és felvilágosult hévvel helyreigazította. Látványosan igaz ez a nemi szerepekkel kapcsolatban. Korunk önhitten azt gondolja, hogy a nők felszabadítását ő végezte el, a patriarchális zsarnokságnak ő vetett véget, a nők értékét ő mutatta fel először a történelemben, igazolva, hogy a haladás nem légből kapott fogalom, hanem nagyon is kézzelfogható valóság. Ha a jogok és szerepek kiegyenlítését értjük felszabadítás és érték alatt, ebben van is némi igazság. Időről időre mégis kétségek támadnak bennem, hogy történelmi távlatokban ez a kép így helytálló-e.

Tovább a teljes cikkre »

A májusi European Leadership Forumon készült ez a közel háromnegyed órás angol nyelvű interjú. Peter Saunders, a Christian Medical Fellowship igazgatója kérdezett a kereszténység és a kultúra kapcsolatáról. A beszélgetésben olyan kérdéseket jártunk körül, mint a kultúra fogalma, miért szükséges, hogy keresztények megértsék a kultúrájukat, milyen modellek léteznek a hit és a kultúra kapcsolatára, hogyan segít a Biblia és a keresztény filozófiai gondolkodás a kapcsolat megértésében, és milyen hibákat követtek el a keresztények ebben a viszonyban az évszázadok során. Örömmel fogadok minden építő reakciót az elhangzottakkal kapcsolatban.

Tovább a teljes cikkre »

Ma kezdődik az Evangéliumi Fórum 2016-os találkozója. Az előző évektől eltérően most nem Szépalmán, hanem Harkányban gyűlünk össze, de továbbra is ugyanannak a víziónak a mentén, amely az evangélium hiteles  magyarországi képviseletét szeretné erősíteni – a meggyőződés oldaláról. Az EF honlapján elérhető a tavalyi és a tavalyelőtti konferencia számos hanganyaga (és egyes előadások videó anyaga is). Aki nem tud velünk lenni, az is bele tud így hallgatni abba a közös gondolkodásra, ami idén Harkányban folytatódik. „Meggyőződünk, hogy meggyőzhessünk.”

Az előző bejegyzésben azt a véleményemet fejtettem ki, hogy Donald Trump győzelme a vidéki Amerika dühös válasza arra a növekvő intenzitású, agresszív kulturkampfra, amellyel a progresszív társadalommérnökök az elmúlt években bontogatták az általuk mélyen megvetett hagyományos amerikai világot. Ez a diagnózis számos további kérdést vet fel, amelyek közül a legizgalmasabb számomra az, hogy vajon ez a lázadás pusztán egy haldokló kultúra utolsó visszavágása-e, mint amilyenek a pogánylázadások voltak a kereszténység felvétele után, vagy éppen azt bizonyítja, hogy a konzervativizmus az alappozíció, nem a progresszió. Máshogy kérdezve: vajon az emberiség történetében a progresszió a szükségszerű, vagy az állandóság, vagy esetleg egyik sem?

Tovább a teljes cikkre »

Az ezer és ezer gondolatból, amit Trump győzelme elindított bennem, egy lehetséges magyarázatot szeretnék most elmondani arra, ami történt. Számos okfejtés közül azt, amelyik szerintem a legfontosabb a Trump-jelenség megértésében. Nem vagyok sem politológus, sem szociológus, sem Amerika-szakértő, de talán nem önhittség, ha azt mondom: a zsigereimben érzem, miért nyert Trump. Vagy inkább azt, hogy miért veszített Hillary. Tanultam ugyan amerikanisztikát, amerikai történelmet, amerikai irodalmat, éltem egy ideig az Egyesült Államokban, de a bennem kialakult meglehetősen kontúros kép mélyebbről származik. Nem annyira Trump megértéséből, mint inkább azoknak a megértéséből, akik Trumptól most segítséget várnak.

Tovább a teljes cikkre »

Sokunk álla koppant a padlón a csodálkozástól, hogy nem Mrs. Clinton, hanem a Donald nyerte az amerikai elnökválasztást. Mikor reggel az ágyból kikászálódva ránéztem a telefonomra, azt akartam tudni, hogy Clinton nagyarányú győzelme ellenére volt-e azért olyan ingaállam, ahonnan Trump elvitt elektorokat, és vajon hogy kommentálja a republikánus párt elitje a nárcisztikus milliárdos bukását. Az előválasztások kezdetétől szorosan követtem a kampányt, riadtan és hitetlenkedve figyeltem, hogy tudott mindkét párt ennyire ellenszenves és alkalmatlan jelöltet állítani. Trump győzelme kapcsán ezer és ezer gondolat cikázik a fejemben okokról és következményekről, de a végeredményt leginkább három rövid mondatban tudom most összegezni.

Tovább a teljes cikkre »

Amikor tavaly nyáron az Amerikai Legfelsőbb Bíróság kis többséggel ugyan, de döntött arról, hogy mind az ötven állam számára kötelezővé teszi a melegházasság elfogadását, tudni lehetett, hogy ez egyrészt rögzíti azt a változást, amit a szexuális forradalom vitt végbe az amerikai társadalomban, másrészt új folyamatokat is gerjeszt, amelyek hatására egyre nehezebb lesz a keresztény erkölcs képviselete a nyugati társadalmakban. Ahogy ez gyakran történik, az új erkölcs nem tűri meg maga mellett a régit, az új piedesztál felállítása együtt jár a régi lebontásával és elhordásával. Az ezt igazoló számos példa közül a legfrissebb az a megdöbbentő hír, hogy a Society of Biblical Literature tiltólistára tette az InterVarsity Press könyveit.

Tovább a teljes cikkre »

Konzervatív kutatóknak többféle oka is lehet arra, hogy bizalommal közelítsenek egy bibliai szöveghez. A legnyilvánvalóbb ok az, hogy a Szentlélektől sugalmazott szövegnek tekintik, ezért úgy gondolják, hogy Isten megvédte a tévedéstől (vö. Mindig igazat mond a Biblia?). A bizalomhoz azonban általában nincs szükség még erre a hermeneutikai kiindulópontra sem, néha elég pusztán azt feltételezni, hogy a szerző nem mond ellent önmagának egy adott szakaszon belül, vagy ha mégis, akkor a  megteremtett feszültéggel retorikai vagy egyéb célja van. Jó példa erre az 1 Sámuel 15, ahol először azt olvassuk, hogy Isten megbánta, hogy királlyá tette Sault (11), utána pedig azt, hogy Isten nem bán meg semmit, mert nem ember, hogy megbánjon valamit (29).

Tovább a teljes cikkre »

A kritikai és a konzervatív bibliaértelmezés közötti különbség sokszor egyszerű hermeneutikai döntésen múlik: bizalommal vagy bizalmatlanul közelítünk a szöveghez? Olyan ez, mint egy váltóállítás: a kezdeti döntés határozza meg a végeredményt, ahova megérkezünk. A hermeneutikai döntések soha nem semleges térben történnek, hanem emberek által, akik mindig előfeltevésekkel közelednek az írott szövegekhez. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a kritikai megközelítés alapvetően a bizalmatlanság hermeneutikája, a konzervatív megközelítés pedig a bizalomé. Az életben persze a bizalomnak és a bizalmatlanságnak is megvan a helye, csak nem mindegy, mikor melyik vezet közelebb az igazsághoz. Hadd mutassam meg a különbséget egy konkrét példa, a Zsidókhoz írt levél 9. részének 3-4. verse alapján.

Tovább a teljes cikkre »

Nem kicsi iróniát látok abban, hogy az idei kémiai Nobel-díjat három molekuláris biológus kapta a molekuláris gépek fejlesztésében játszott szerepéért. A molekuláris gépek parányi mikrogépek, amelyek az élő szervezetekben felfedezett mikrogépekhez (mint például ez vagy ezek) hasonlítanak, és mozgásukat energiabevitellel irányítva a sejten belüli speciális feladatok végzésére használhatók. Ezeknek a gépeknek a megtervezése és létrehozása olyan elképesztően finom és újszerű technológiát igényel, amely láthatóan (és valószínűleg jogosan) Nobel-díjat ér három európai tudós – Jean-Pierre Sauvage, J. Fraser Stoddard és Bernard L. Feringa – számára.

Tovább a teljes cikkre »

Idén harmadszor rendezzük meg az Evangéliumi Fórum éves találkozóját. Az Evangéliumi Fórum 2016-ra olyan magyar evangéliumi keresztény vezetőket és potenciális vezetőket várunk, akik szeretnének más felekezetű, de az evangélium központi üzenetéhez és a Biblia tekintélyéhez ragaszkodó hívőkkel együtt megerősödni a bibliai evangélium hiteles és meggyőző képviseletében. Mottónk: „meggyőződünk, hogy meggyőzhessünk”. A találkozó november 23-26 között lesz, a harkányi Thermal Hotelben. Ebben az évben öt műhelybe várjuk a jelentkezőket: apologetika, bibliaértelmezés, gyülekezet-megújítás, vezetői és teológus műhelyek.

Tovább a teljes cikkre »

A sorozat előző bejegyzésében János első leveléből mutattam meg egy mondatot, amely Isten bizonyságtételének episztemológiai jelentőségéről szólt. Isten bizonyságtétele, amellyel bizonyságot tesz Fiáról, Jézus Krisztusról, erősebb, mint az emberek bizonyságtétele. Most ugyanezt a gondolatot két további példával szeretném alátámasztani. A levél kétszer is félreérthetetlenül kimondja, hogy az Istennel való egységünkről onnan szerzünk tudomást és bizonyosságot, hogy a Szentlélek van bennünk. „Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk.” (1Jn 3,24); „Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.” (1Jn 4,13) Elmondom, miért fontos ez a gondolat.

Tovább a teljes cikkre »

Könyvesboltok kirakatai mindig sokat elárulnak egy társadalmi közösség érdeklődéséről, értékeiről és megjósolható változásairól. Fokozottan igaz ez egy egyetemi könyvesbolt esetében, ahol a közvélekedést meghatározó gondolatok születnek, és egészen sokatmondó, ha a tudomány valamelyik fellegvárában vetünk egy pillantást a kínálatra. A minap elsétáltam a Cambridge központjában – rögtön a patinás King’s College mellett lévő – könyvesbolthoz, és úgy néztem végig a Cambridge University Press kirakatát, mintha a Marsról csöppentem volna éppen a Földre, hogy megértsem az emberek gondolkodását. Az ablak mögötti könyveket pásztázva néhány dolog szemet szúrt. Hármat hadd emeljek ki ezek közül.

Tovább a teljes cikkre »

Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük valami narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében, pár évtized kutatás után most jutott el talán az ötödik szúráig. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, szintaxis és diskurzus szinten egyaránt képes elemezni a Koránt, elképesztő alapossággal mélyed el ebben a legtöbbünk számára ismeretlen világban. A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonz mostanában muzulmán embereket Krisztushoz. Ez a tudós itt él Cambridge-ben, de rendszeresen utazik muzulmán országokba. Azt mondta, tapasztalatai szerint három oka van annak, hogy egyre nagyobb számban fordulnak muszlimok a kereszténység felé.

Tovább a teljes cikkre »

János első levele több olyan mondatot tartalmaz, amelynek ismeretelméleti jelentősége van. Ilyen mondat például az, amikor János kétféle bizonyságtételről beszél, amelyek által bizonyosságot szerezhetünk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Az egyik az apostoli bizonyságtétel, a másik a Lélek bizonyságtétele. Az egyik emberek bizonyságtétele, a másik Istené. János szerint az utóbbi az erősebb. „Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb, mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot.” (1Jn 5,9) Isten tehát maga tesz bizonyságot a Fiáról, közvetlenül, nem csak emberek által, és ez a két bizonyságtétel közül az erősebb.

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt években a darwinizmus elhúzódó és egyre élesedő kritikája váratlan irányokból is jelentkezett. Nem az Intelligent Design mozgalomra gondolok most, nem is a fiatal világegyetemben hívő kreacionizmusra, de még csak nem is az elmélet hagyományos matematikai és paleontológiai kritikáira, vagy a molekuláris biológiában zajló anti-darwinista pezsgésre. Ezek is mind jelzik a darwinizmussal szembeni elégedetlenséget, de amire most gondolok, az a darwini paradigma humán területről érkező bírálata. Korábban is voltak meglepő „coming outok” (mint az író és lepkész Vladimir Nabokové, aki szerint a természetes szelekció képtelen megmagyarázni a lepkék színesztétikáját, vagy mint amikor a Beatles-vezér John Lennon gunyorosan megjegyezte, hogy Darwin elmélete ugyanolyan irracionális hülyeség, mint a fundamentalisták hite a négyezer éves univerzumról), de mostanában mintha megszaporodtak volna az ilyen bírálatok. Összeszedtem néhányat azok közül a humán irányból érkező kritikák közül, amelyekre a tudományos közösség is felkapta a fejét.

Tovább a teljes cikkre »

Orosz tudósok nemrégiben egy távoli naprendszerből érkező jelet fogtak. A Zelencsukszkajában észlelt „erős jelek” felkeltették a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) kutatóinak a figyelmét is, és bár Seth Shostak, az intézet vezetője óva int attól, hogy túl hamar földönkívüli intelligenciára következtessünk, a lehetőséget a kutatók nagyon komolyan vizsgálják. A hír bejárta a magyar és a nemzetközi sajtót is. Engem őszintén szólva nem önmagában a hír érdekel, mert meglehetősen szkeptikus vagyok a földönkívüli élet lehetőségével kapcsolatban, és azt valószínűsítem, hogy a mostani szenzáció ugyanúgy csalódást kelt majd, ahogy korábbi esetekben. A földönkívüli intelligencia lehetőségéről szóló hírt más miatt tartom érdekesnek.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum