2010. december havi archívum

Charles Spurgeon, George Whitefield, William Carey, Müller György, Adoniram Judson, Hudson Taylor, David Brainerd, Robert Murray M’Cheyne, John Newton, William Wilberforce, Jonathan Edwards, Martyn Lloyd-Jones, John Stott, John Bunyan, Francis Schaeffer, Huntingdon grófné, Daniel Rowland, Howell Harris, John Cennick, John Erskine, Ebenezer Erskine, John Knox, Charles Simeon, Andrew Fuller, John Paton, Samuel Davies, William Tyndale, Gilbert Tennent, William Tennent, Asahel Nettleton, William Williams, Robert Haldane.

Mi a közös ezekben az emberekben? 1. Angolul beszéltek. (A múlt idő John Stott esetében kicsit morbid, hiszen még él, de mivel T. Dudley-Smith megírta már kétkötetes életrajzát, talán én is ide sorolhatom most őt.) 2. Aktív evangélisták, misszionáriusok vagy társadalmi reformerek voltak. 3. Kálvinisták voltak.

Tovább a teljes cikkre »

Ebben a bejegyzésben az arminiánus teológia egyik önveszélyes érvére szeretnék rámutatni. Arminiánus teológiának a 16. században Jacobus Arminius által kidolgozott, majd a 18. században John Wesley által finomított teológiai irányzatot nevezik. Az arminiánus nézet a kálvinizmus kritikájaként jött létre, mert hívei igazságtalannak és személyválogatónak tartották a predesztináció kálvinista értelmezését.

Az elmúlt hetekben több bejegyzésben igyekeztem megmutatni azt a meggyőződésemet, hogy a kiválasztó kegyelem kálvini értelmezése sem nem személyválogató, sem nem igazság alapján adatik. Amellett érveltem, hogy az igazság és a kegyelem két külön kategória. A személyválogatás pedig éppen a kiválasztó kegyelem esetében áll legtávolabb a könyörülő Istentől, hiszen amikor könyörül rajtunk, nem a személyünkre néz, hanem önmagára.

Tovább a teljes cikkre »

Néhány éve hallottam egy vallomásról, ami nagyon megmelengette a szívemet. A vallomás ritka bepillantást enged a huszadik század egyik nagy teológusának a lelkébe. Akinek mond valamit Oscar Cullmann neve, az megérti, hogy miért jelenthet nekem sokat, amit mindjárt leírok.

Cullmann lutheránus teológus volt, de református teológián oktatott, és sokat tett az egyházi hagyományok közötti közeledés érdekében. Szembeszállt Rudolf Bultmann egzisztencialista teológiájával és azt hangsúlyozta, hogy a Krisztusban megjelent üdvösség nem pusztán a hívők belső élményvilágában létezik, hanem a történelemben – térben és időben – is megvalósul. Cullmann néhány munkája magyarul is megjelent, többek között a Karácsony és a karácsonyfa eredetéről, valamint az őskeresztény hitvallások kialakulásáról szólók.

Tovább a teljes cikkre »

Kálvinisták szerint az Újszövetségben kétféle hívást láthatunk. Az egyik az evangélium meghívása, mely Krisztust ajánlja fel a bűnös embereknek (vö. Máté 22,1-4), a másik a Szentlélek belső elhívása, mely előidézi bennünk, bűnösökben az evangélium hívására adott pozitív reakciót (vö. 2 Timóteus 1,9). Az evangélium külső meghívása mindenkinek szól, a Szentlélek belső elhívása csak a választottaké. Az evangélium hívása a lehetőséget adja a megmenekülésre, a Szentlélek hívása a hit kegyelmét ajándékozza a meghívottaknak, hogy éljenek is a lehetőséggel. A külső hívás visszautasítható, a belső hívás hatékony.

Tovább a teljes cikkre »

Mind független evangéliumi gyülekezetek mind a létükön megütköző nagyegyházak számára tanulságos lehet röviden szemügyre venni az independens és a szeparatista egyháztan közötti különbséget.

Ha máshol nem, történelemórán biztosan hallhattunk az independensekről, akik az angol polgári forradalom idején vezető szerepet töltöttek be Anglia életében. Az 1640-es anti-royalista parlament két befolyásos csoportja az independensek és a presbiteriánusok voltak, közülük kerültek ki végül győztesként az independensek, akik meghatározták a puritanizmus rövid ideig tartó uralmának időszakát. A kor legismertebb independense Oliver Cromwell volt, a Lord Protector, akinek idején Anglia néhány évig köztársasággá vált.

Tovább a teljes cikkre »

„Ne, légyszi’ ne mondj!” – válaszolnák valószínűleg néhányan, de blogszerzőként most megtehetem, hogy ne figyeljek rájuk. Ők is megtehetik, hogy ezután ne olvassák el a cikkemet. S most, hogy szabadok vagyunk egymás elvárásaitól, elmondom ezt a néhány gondolatot.

Az amerikaiakról szóló általánosító megjegyzések olyan gyakoriak Európában, hogy nem is kérdőjelezzük már meg az igazságtartalmukat. Én is azok közé tartozom, akik nem szerették az amerikaiakat. Az elmúlt tíz évben rengeteg keserű megjegyzést tettem a kultúrám amerikanizálódására, kiakadtam az iraki háborúra, megcsömörlöttem a ránk ömlesztett műanyag látszatértékektől, belefáradtam a bugyuta, egydimenziós valóságértelmezésekbe. Arra kérek tehát mindenkit, higgye el, nem vagyok naiv az amerikai kultúra problémáit illetően. Tanultam amerikai irodalmat is, ismerem az amerikaiak belső társadalomkritikáját.

Tovább a teljes cikkre »

Egy korábbi bejegyzésben amellett érveltem, hogy az igazság és a kegyelem két külön fogalom. Isten soha nem igazságtalan, de a kegyelme (definíció szerint) szabad: annak adja, akinek akarja. Gyakran felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés: ha Isten szabadon adja (vagy nem adja) a kegyelmét, nem személyválogató? Nem személyválogatás az, ha a kiválasztás oka kizárólag Istenben van? Hogyan lehetne pártatlan Isten, ha azon könyörül, akin akar?

Szögezzük le: a Biblia valóban többször és nyomatékosan elítéli a személyválogatást. Az Ószövetség hangsúlyozza, hogy a személyválogatás helytelen (pl. 5Móz 1,17; Jób 13,10; 32,21; Mal 2,9), mert Isten az ítéletben soha nem az emberek személyét nézi (pl. 5Móz 17,10; 2Krón 19,7). Az Újszövetség is több ízben megerősíti, hogy Isten nem személyválogató (pl. ApCsel 10,34; 1Pt 1,17; Róm 2,11; Ef 6,9; Kol 3,25; Jak 2,1.9). Hogyan egyeztethető össze a Bibliának ez az egyöntetű tanítása a kiválasztás tanával?

Tovább a teljes cikkre »

Az újszövetségi teológiában az elmúlt évszázadban a Jézus személyéről és az evangéliumok hagyományrétegeiről kialakult viták jelentették a fő izgalmat. A huszadik század végére ez megváltozott, és hirtelen újra Pál teológiája került a középpontba. Néhány jelentős teológus ugyanis új paradigmát javasolt Pál megértéséhez, mely a teológiai szakzsargonban az „Új Perspektíva” (ÚP) nevet kapta. Megpróbálom ebben a bejegyzésben összefoglalni az ÚP lényegét.

A hagyományos protestáns megközelítés szerint Pál azért szállt szembe kora júdaizmusával, mert a zsidóság saját igazsága alapján kereste Isten előtt a megigazulást. Pál azt hirdette, hogy saját igazságunk alapján soha nem igazulhatunk meg Isten előtt, Krisztus rajtunk kívül álló igazságára van szükségünk, melyet Isten ingyen tulajdonít nekünk, ha a hitünket Krisztusba vetjük. Luthertől Bultmannig ez volt az elfogadott protestáns álláspont.

Tovább a teljes cikkre »

Az ETS konferenciáról készült hangfelvételeket még nem hozták nyilvánosságra, de rengeteg dolog kiszivárgott már N. T. Wright és Thomas Schreiner vitájáról. Érdekes módon az egyik blogon közzétett értékeléshez – szokásával ellentétben – két alkalommal maga Wright is hozzászólt! Talán nem véletlen, hogy ilyen szinten is bevonódott az evangéliumi nyilvánosság előtt róla szóló vitába. Már az is eredeti evangéliumi családjához való közeledését sugallta, hogy részt vett a rendezvényen, ott azonban újabb, még kézzelfoghatóbb gesztust tett konzervatív testvérei felé. Hadd számoljak be az esemény egyik legérdekesebb – és talán legfontosabb – fejleményéről.

Tovább a teljes cikkre »

Miután a karizmatikus kálvinistákról szóló cikkem kapcsán tisztáztam, hogy teológiai értelemben kálvinista vagyok, nyilván érdekel némelyeket az is, hogy vajon akkor karizmatikus is vagyok-e. Megpróbálok válaszolni, bár tudom, a magyarországi evangéliumi világban erről nyilatkozni egyelőre kockázatosabb, mint Angliában vagy Amerikában, pláne a föld ébredésektől pezsgő déli féltekén. Testvéri kapcsolatokat nyerhetek vagy veszíthetek, attól függően, hogy mit felelek. Magyarországon a karizmatikusság bizonyos körökben még mindig a „teljes evangélium” vagy a „tévelygő rajongás” lakmusz-tesztje.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum