2011. április havi archívum

Eddigi bejegyzéseimben gyakran hivatkoztam a kálvinizmusra mint teológiai rendszerre, de jogos feltenni a kérdést, hogy vajon lehet-e egységes kálvinizmusról beszélni, nem inkább kálvinizmusok vannak-e, különböző hangsúlyokkal, hagyományokkal és nyelvezettel. Ha Sípos Ete Álmos kálvinista, akkor vajon kálvinista-e Cseri Kálmán, Lovas András vagy Fűtő Róbert? És Mark Driscoll? Kálvinista John Piper? Hát Karl Barth és Emil Brunner? A kálvinista szükségképpen református is egyben? És a református szükségképpen kálvinista? Lehet kálvinista az, aki hitvalló keresztséget vall és a megtérőket víz alá meríti? Lehet valaki karizmatikus gyakorlattal kálvinista? Meghatározza a kálvinizmus az istentiszteleti rendet és az énekek stílusát? Összhangba hozható a pietizmussal? És a neoortodoxiával?

Tovább a teljes cikkre »

Máté evangéliuma furcsa eseményekről számol be Jézus halála kapcsán. Mint mikor Az elveszett frigyláda fosztogatói c. filmben Indiana Jones leemeli a szobrot a tartókorongról, és elkezd összeomlani az egész barlangba vájt épület, Jézus halálakor is megindul a föld Jeruzsálemben és igencsak meglepő dolgok történnek. Az evangélium 27. részében ezt olvassuk: „És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: ’Bizony, Isten Fia volt ez!’” (51-54)

Tovább a teljes cikkre »

Jézus feltámadása történelmi tény – állítják kétezer éve a keresztények. Vajon lehet-e ezt úgy is mondani, hogy a pontot a „történelmi tény” szavak után tegyük ki? Vagy Jézus feltámadása ugyanúgy hit kérdése, mint az, hogy Héraklész járt az alvilágban? Történészek számára az „Újszövetség” néven összegyűjtött első századi dokumentumgyűjtemény természetesen nem szent irat. Mint minden más ókori dokumentum vizsgálatakor, a Jézus feltámadásáról szóló beszámolók esetében is azt kérdezik, hogy van-e okunk az  újszövetségi iratokban található információt megbízhatónak tekinteni. Az 1940-es években az Újszövetséggel foglalkozó kritikusok jelentős része még azt válaszolta volna, hogy Jézus feltámadása a tanítványok képzeletében zajlott le, de nincs, és nem is lehetett történelmi alapja egy ilyen eseménynek.

Tovább a teljes cikkre »

„Mi is a helyzet a Teremtő haragjával és szeretetével, igazságával és irgalmával? Hogyan viszonyul e két véglet egymáshoz? …Az egyik oldalon a Gondviselő áll, a másikon az ember. Isten szent haragjában lesújt ránk, ám tettét a szeretet irányítja. Önmagára emel kezet! Ez a kereszt legfontosabb jelentése. Rajta, bűneinken teljesedik be az ítélet. Ha azt kérdezzük, mennyire veszi komolyan az Úr vétkünket, a Messiás meggyötört, összevert, véres testére kell tekintenünk. Koncentrációs táborban sem bánhatnának el kegyetlenebbül valakivel. ’Mert a bűn zsoldja a halál’ (Róm 6,23). Másrészt hogy Isten szeretetéből valamit is megértsünk, meg kell állnunk e rejtély előtt: szabadulásunkért önmagát vádolja. Ez a kereszt kifürkészhetetlen titka. ’Deus contra Deum – mondta Luther –, Isten Isten ellen.’”

(Részlet Siegfried Kettling Nem kérdett senki, akarok-e élni c. könyvéből.)

A cambridge-i Tyndale House egy árverésen nemrég hozzájutott az ún. Müncheni Talmud egyik ritka facsimile kiadásához. A Müncheni Talmud a Babilóniai Talmud legrégibb fennmaradt kiadása, valamikor 1342-ben vetették papírra, és mindössze négyszáz utánnyomott példány van belőle. Azért különösen értékes, mert a későbbi nyomtatott változatokból kimaradtak bizonyos részletek, melyeket a Müncheni Talmud még tartalmaz. Ezek a részletek elsősorban Jézusra vonatkoznak. A Tyndale House rabbinikus irodalommal foglalkozó kutatóprofesszora, David Instone-Brewer érdekes tanulmányt közölt az egyik ilyen részlettel kapcsolatban. A Tyndale House nemrég néhány perces kisfilmet is készített, melyben Instone-Brewer Peter J. Williams-nek magyarázza a Müncheni Talmud Jézusra vonatkozó részletének jelentőségét. Nem kizárt, hogy Jézus kivégzésével kapcsolatban az egyik legrégibb hagyományról van szó, mely az evangéliumoktól függetlenül – ráadásul a vádlók oldaláról – erősíti meg az evangéliumok beszámolóját.

Tovább a teljes cikkre »

C. S. Lewis a lélek anatóniájának egyik kiváló ismerője volt, aki folyamatos belső analízis révén jutott azokhoz az értékes tapasztalatokhoz, melyek őt tekintéllyé tették a lelki élet terén. Saját lelki utazását aprólékosan megírta a Suprised by Joy (Az öröm vonzásában) és a The Pilgrim’s Regress (A zarándok visszaútja) című könyveiben, felesége elvesztése feletti fájdalmát pedig a Grief Observed (A bánatról) című kötetben. Számos további könyvben és esszében elemezte az emberi lélek belső folyamatait, különösen az Istennel való találkozás felkavaró élményét. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy Lewis kifejezetten óvott viszont a lelki analízis egy bizonyos fajtájától, attól az önvizsgálattól, amelyik magát az átélést teszi tönkre. Az erről szóló egyik gondolatmenetét szeretném most idézni.

Tovább a teljes cikkre »

Mi, protestánsok a hitünk egyik sarkalatos igazságának tartjuk, hogy nem cselekedetek alapján van az üdvösség, hanem egyedül hit által, Jézus érdeméért. „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” (Ef 2,8-9) A szóban forgó Jézus azonban mintha nem tudna Pál teológiájáról, egy alkalommal látszólag homlokegyenest az ellenkezőjét mondja: „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek. Akik a jót tették, az életre támadnak fel; akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.” (Jn 5,28-29)

Tovább a teljes cikkre »

A mózesi teremtéstörténet második mondata érdekes asszociációt teremt Isten Lelkével kapcsolatban. Azt mondja, hogy „A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett (מְרַחֶ֖פֶת) a vizek fölött.” A magyar fordítás nem rossz, de nem is adja vissza egészen az eredeti héber szó jelentését. A legtekintélyesebb héber lexikon szerint a רחף ige Piel alakban azt jelenti, hogy „rezegtetni vagy rebegtetni kezd, abban az értelemben, hogy a szárnyát csapkodja, mint amikor a madarak repülnek”, és az 1 Mózes 1,2-ben konkrétan „folyamatosan előre és hátra mozogva lebeg” jelentést hordoz (HALOT, 1220). Egy másik héber lexikon szerint a רחף ige Piel alakban azt jelenti, hogy „lebeg”, és talán azt is, hogy „költ/kotlik” (és „megtermékenyít”) (BDB, 934).

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt hetekben több bejegyzésben foglalkoztam a bibliai teremtéstörténettel. Mindegyikben hangsúlyoztam, hogy a történetet a műfaji sajátosságoknak megfelelően kell értelmeznünk, és hogy ezek a sajátosságok korlátokat támasztanak az értelmezés számára. Most azt szeretném megmutatni, hogy a korlátok ellenére mennyire sok dolgot megtudhatunk a mózesi teremtéstörténetből Istenről, a világról, a földről és az emberiségről. A teljesség igénye nélkül fogok most megnevezni – szinte csak címszavakban – húsz olyan alapvető igazságot, melyek a mózesi szövegből teljesen egyértelműen kiderülnek.

Tovább a teljes cikkre »

Néha vendégtanárok jöttek az Veszprémi Egyetemre, ahol angol nyelvet és irodalmat tanultam. Ezek a tanárok a tudásukkal együtt magukkal hozták az előítéleteiket is. Egyikük – egy kedves amerikai hölgy – amerikai történelmet tanított nekünk. Előadásaiból rövid idő alatt kitűnt, hogy odahaza nem a konzervatív Amerika felépítésén dolgozik. Patsy tulajdonképpen kommunista volt, abból az idealista típusból, akit a kommunizmus kelet-európai bukása sem tudott megingatni a hitében. Nem akarta lenyomni a torkunkon a meggyőződését, de az egész lényéből sugárzott, hogy mit gondol a világról.

Tovább a teljes cikkre »

Egy szóban: a bálványimádás. A bővölködés-teológia lényege az a meggyőződés, hogy az istenfélő, szent élet – vagy egyszerűen csak a megvallott hit – következménye az anyagi áldás. Ha engedelmesek vagyunk Istennek – vagy elég nagy hitünk van –, gazdagok leszünk, ahogy Ábrahám, Izsák, Dávid király, vagy a bővölködés evangéliumát hirdető evangélisták. Világszerte népszerű ez a teológia, de legnagyobb sikereit a szegény harmadik világban érte el (Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában), ahol az emberek a bővölködésnek azt a szintjét szeretnék hit által elérni, mint ami Észak-Amerikában van. Tragikus látni, hogy világszerte hányan „térnek meg” Jézushoz anyagi áldás reményében.

Tovább a teljes cikkre »

A fekete-fehér gondolkodásról lesz most szó, feketén-fehéren. Először fehéren. Szeretem a fekete-fehéren gondolkodó embereket, mert nélkülük menthetetlenül eltévednénk az élet labirintusában. Szükség van rájuk, ahogy szükség van térképre, röntgenképre, sebészkésre és arra, hogy a tanár piros tollal odaírja a dolgozatunkra: hibás megoldás! A fekete-fehéren gondolkodó emberek meggyőződéssel hiszik, hogy rendet lehet vágni a rendetlenségben, mert van értelme és célja a kozmosznak. Igazuk van. A fekete-fehéren gondolkodó emberek komolyan veszik, hogy a világban lévő rendezettség a Teremtő Isten elválasztó szavára támaszkodik, és mivel láthatóan a Teremtő is felsőbbrendű állapotnak tekintette a rendet a káosznál, ők sem szeretik a tohuvavohu kusza masszáját. A fekete-fehéren gondolkodó emberek tisztán látják, hogy különbség van a sötétség és a világosság, az élet és a halál, a szentség és a bűn, a menny és a pokol, az üdvösség és a kárhozat között. Bátran ki is mondják: tertium non datur! Nincs félig elvégzett megváltás, nincs félig újjászületett ember, nincs purgatórium. Nincs köze a világosságnak a sötétséghez, Krisztus oltárának a Beliál oltárához, a hívőnek a hitetlenhez, az élő Istennek a bálványokhoz. Ahogy Kierkegaard mondta: vagy-vagy. A fekete-fehér gondolkodásnak elvitathatatlan bibliai alapjai vannak.

Tovább a teljes cikkre »

David Martyn Lloyd-Jones is és Charles Haddon Spurgeon is rendszeresen hangsúlyozta az olvasás fontosságát. Azért őket említem, mert egyikük sem vádolható intellektualizmussal, ellenben mindketten későn született puritánokként az evangéliumi hit zászlóvivői voltak. Lloyd-Jones folyton a keresztény hithősök életrajzait ajánlotta gyülekezete figyelmébe, mert maga is rengeteget épült ezekből. A nagy puritán elődök – John Owen, John Bunyan, Thomas Watson, William Perkins, Joseph Alleine, Thomas Brooks, John Flavel, Thomas Goodwin – könyvei napi diétáját képezték, de nem állt távol tőle az sem, hogy világi könyvek vagy tudományos folyóiratok böngészésével töltse az idejét, ha azt valamiért építőnek tartotta. Családi vakációin a délelőtt az övé volt, ilyenkor vaskosabb történelmi regények – pl. Napóleon életrajza – olvasásával tágította tudását.

Tovább a teljes cikkre »

„Szeretnék megtérni, de nem tudok.” Kálvinistaként egyrészt fontos vallomásnak tartom az ilyen mondatot, másrészt úgy érzem, sok esetben nem alázatról tanúskodik, hanem éppen ellenkezőleg: a gőgöt leplezi le. Való igaz, Isten kegyelme nélkül még megtérni sem tudunk, de amikor ezt mentegetőzésre használjuk, abban éppen az a keménység válik láthatóvá, amely a megtérésünk valódi akadálya. A mentegetőzés a fenti mondat első felét kérdőjelezi meg. Az igazság az, hogy voltaképpen nem akarunk mi ilyenkor olyan nagyon megtérni, legalábbis Istenhez nem. A „nem tudok” azért igaz, mert „nem akarok”, vagyis a képességem hiánya éppen az akarásom hiánya: azért nem tudok, mert nem akarok.

Tovább a teljes cikkre »

Novemberben hirdettem a Hit és nemiség – csatatér konferenciát, ahol Glynn Harrison és Jonathan Berry tartottak előadásokat a szexualitás, egyedülállóság, homoszexualitás és pornográfia témakörében. Az Evangéliumi Fórum szervezte a konferenciát, melynek én is egyik kezdeményezője vagyok. Az esemény után azt ígértem, hogy az előadások hanganyaga elérhető lesz az interneten. Szeretném ezúton jelezni, hogy azóta letölthetővé váltak a konferencia anyagai az evangeliumiforum.hu oldalról. A honlapra érkezve senki ne ijedjen meg: a site építés alatt van, egyelőre szinte csak a hanganyagok miatt elérhető.

Tovább a teljes cikkre »

Reggeli csendességemben tegnapelőtt Mózes második könyvének utolsó fejezetét olvastam. Pontosabban hallgattam, mert az angol ESV fordítás online audio változata segítségével haladtam végig a könyvön. Kiváncsi voltam, hogy máshogy hat-e rám a Biblia szövege, ha nem a szemem, hanem a fülem a kapu. Ahogy hallgattam a fejezetet, feltűnt egy refrénként vissza-visszatérő mondat. Egy idő után már szinte csak ennek a mondatnak a felbukkanását vártam, mint mikor egy autóversenyen azt nézem, hogy az autók hogyan haladnak át újból és újból a rajtvonalon. Az ismétlés retorikai eszköze a héberben a hangsúlyozást szolgálja, a szöveget hallgatva ez teljesen nyilvánvalóvá vált számomra tapasztalati úton is. Leesett, hogy a visszatérő mondattal a szerző valamit nagyon meg akar értetni velem!

Tovább a teljes cikkre »

Van bolond bölcsesség és van bölcs bolondság. A bolond bölcsesség az, amelyik magabiztosan kijelenti, hogy „nincs Isten”. A bolond bölcsesség az is, amelyik keményen dolgozik, hogy egy nap elégedetten hátradőlve szemlélhesse alkotását, nem tudva, hogy még aznap éjjel elkérik a lelkét. A bolond bölcsesség saját magától felfuvalkodva figyelmen kívül hagyja az intést, ezért vágóhídra induló bárányként téved a gonoszok útjára és az idegen nők karjaiba, vagy akár a farizeusok közé. A bolond bölcsesség mindig a maga útját tartja helyesnek, de amikor kisiklik, mégis az Úr ellen zúgolódik. A bolond bölcsesség saját hagyományait állítja Isten igéje helyére, de még azokat is önkényesen értelmezi. Vak, de nem látja saját vakságát. A bolond bölcsesség talán hallgatja Jézus szavait, időnként el is hiszi, amit mond, de meg már nem cselekszi. Olyan, mint a tengerparti homokra épített ház, amit az első cunami elsodor.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum