2011. május havi archívum

Évek óta egyre jobban zavar, amikor hívők úgy bírálják az evangéliumi kereszténységet, hogy közben egyáltalán nem érződik a szavaikból a Krisztus egyháza iránti szeretet, sem semmiféle hála az elődökért és az általuk elvégzett munkáért. Az ilyen bírálat sokszor önkritikának álcázza magát, vagy az egyház megújítása iránti jobbító szándéknak, vagy a hiteles misszió elengedhetetlen feltételének. Engem inkább a kiábrándulás, az undor és a felfuvalkodottság kellemetlen lehelete csap meg, amikor ezeket hallom vagy olvasom. Gyakran olyan emberek ostorozzák az egyházat, akik semmiféle elkötelezettséget nem mutatnak felé, még gyülekezetük sincs, ahol rendszeresen szolgálnának. Ezek az emberek vadul próbálják lehámozni magukról az evangéliumi élet utolsó bőrrétegeit, hogy ők találhassák ki az igazi kereszténység arculatát. Ez a kereszténység persze releváns lesz, barátságos, forradalmi, innovatív, befogadó és kegyelmes. Nem olyan, mint az előző volt.

Tovább a teljes cikkre »

Az elmúlt időszakban rengeteg médium idézte a súlyosan mozgáskorlátozott állapotában is brilliáns elmével rendelkező Stephen Hawking provokatív megállapítását, miszerint „a mennyország kitalált tündérmese azoknak, akik félnek a sötétben”. A The Washinton Post nemrégiben „What Stephen Hawking doesn’t understand about heaven” (Amit Stephen Hawking nem ért a mennyel kapcsolatban) címmel közölte N. T. Wright durhami anglikán püspök rövid válaszát. Wright arra figyelmezteti a természettudóst, hogy mondatával egyrészt átlépte kompetenciájának határait, másrészt semmi újdonságot nem mondott, hiszen csak egy régen ismert – és cáfolt – filozófia állítását ismételte meg. Az alábbiakban Wright cikkét szeretném magyarra fordítva teljes terjedelmében közzétenni.

Tovább a teljes cikkre »

Ellis Potter post-mortem szemináriumoknak nevezi az ELF hivatalos vége utáni post-Forum szemináriumokat. Részben azért, mert öt nap intenzív tanulás után kevés energia marad az emberekben bármit is befogadni, de azért is, mert mindig van valami lehangoló egy felemelő konferencia végében. Ahogy mállik szét minden, mennek el a résztvevők, ürül ki a helyszín, búcsúzkodunk, vagy éppen nem sikerül elbúcsúzni (immár harmadszor) valakitől, akivel sokat beszélgettünk – ez egyfajta halál. Legalábbis úgy éljük meg. A szomorúság nem tart sokáig, de a veszteség ilyenkor valódinak hat. Persze az élet új frissessége is bennünk van, csak éppen alszik és ott akar maradni, ahol megszületett. Ebben a hangulatban pötyögöm be ezt az utolsó ELF-tudósítást.

Tovább a teljes cikkre »

A Forum fő része a ma esti alkalommal véget ért. A nagyteremben Becky Pippert beszélt a keresztről és az evangélizációról. A keresztnél mindenki ugyanakkora, senki sem kisebb vagy nagyobb a másiknál – mondta az előadónő –, ez az evangélizáció egyik alapvető ethosza. A világ nem ismeri el, hogy a bűn az elsődleges probléma, hacsak nem strukturális bűnökről van szó, melyek nem a szív Isten nélküli állapotához tartoznak. De aki nem ismeri el a szíve bűnösségét, annak Megváltója sem lehet, mondta Pippert. El kell ismernünk, hogy a bűneinkkel feszítettük meg Jézust, és akkor mi is megfeszíttetünk vele együtt, hogy bűnbocsánatunk és életünk lehessen. Csak a Krisztussal együtt megfeszített ember tudja aztán más bűnösöknek szeretettel hirdetni a Megváltót. Becky Pippert intelligensen, bájosan, csupa szeretettel és határozott, pontos szavakkal hirdette ma este Krisztus örömhírét; felemelő, lenyűgöző volt.

Tovább a teljes cikkre »

Az ELF a globális evangéliumi erőforrások és a helyi szükségek között igyekszik hidat verni. A hídverés egyik eszköze az a kiváló könyvkollekció, amit minden évben elérhetővé tesznek a résztvevők számára. Ezeket a könyveket a kiadók a Forum résztvevőinek 60-80%-os árengedménnyel árulják, és a Közép- és Kelet-Európából érkezőknek további kedvezményeket is biztosítanak egy alapból, melyet a nyugat-európai résztvevők és észak-amerikai önkéntesek dobnak össze. Évek alatt szuper könyvtárat lehet építeni az itt beszerezhető angol nyelvű könyvekből, és lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen a támogatók éppen ehhez akarnak segítséget nyújtani.

Tovább a teljes cikkre »

Most ért véget az ELF egyik csúcspontja, a kulturális est. Keresztény művészek tizenegy különböző helyszínen mutatták be Isten dicsőségére – és a mi örömünkre – azt, amit Isten világában megláttak és megszerettek. Képzőművészek kiállítása mellett zenei programok is voltak: barokk furulyadarabokon át zongora- és hegedűkoncertig. Egy lett keresztény hegedűművész lány koncertje volt szerintem a legkiválóbb – legalábbis abból, amit én láttam és hallottam. Paula Sumane már kilencéves korában díjakat nyert, és azóta is sorozatban szerzi az elismeréseket, jelenleg Bécsben tanul. Az, amit tőle hallottunk és láttunk, az egészen elképesztő és csodálatos volt.

Tovább a teljes cikkre »

Az ELF nem konferencia, hanem networkök fóruma. Az egyik nagy értéke ezeknek a találkozóknak a személyes kapcsolatokban, beszélgetésekben, tapasztalatcserékben van. Egy-egy beszélgetés Pablo Martinezzel, Nick Nedelchevvel, Greg Pritcharddal, vagy éppen a vacsoraasztalnál ülő román lelkipásztorral, norvég filmrendezővel vagy lengyel zenésszel életreszóló élmény lehet. Az ELF lehetőséget ad mentori beszélgetésekre is, spontán vagy akár szervezett formában. Ma reggel Fűtő Robival reggeliztem, és azt hiszem, már önmagában ezért megérte eljönnöm a Forumra. Robi segített nekem tisztábban látni néhány a szolgálatomat érintő kérdésben, melyekkel kapcsolatban hónapok óta keresem Isten vezetését.

Tovább a teljes cikkre »

A mai nap az ELF előtti szemináriumok napja volt. Tizenhárom szeminárium közül lehetett választani, melyek 12:30-tól 17:30-ig tartottak. Első látásra az az ember benyomása, mintha a Forum szervezői arra bátorítanák a résztvevőket, hogy már az elején teljesen leamorizálódjanak. A tapasztalatom mégis inkább az, hogy ezek a maratoni előadások az adrenalin felpumpálására valók, melyek hozzásegítenek a következő napok megfelelő kondícióban való fogadásához. Ma is ezt éltem át.

Tovább a teljes cikkre »

Szombaton kezdődik a 2011-es European Leadership Forum, az európai kontinens jelenleg szerintem legizgalmasabb, legígéretesebb, legtartalmasabb és legszínvonalasabb evangéliumi kezdeményezése. Ritkán használok felsőfokot, de az ELF esetében ezt indokoltnak tartom. Az a tervem, hogy ahogy az időm engedi, megpróbálok minden nap rövid tudósításokat közölni a számomra fontos, vagy kiemelkedően jónak tűnő programpontokról, hogy aki nem tud részt venni a rendezvényen, az is ízelítőt kaphasson az ott zajló eseményekről. Azok kedvéért, akik nem ismerik még, az alábbiakban összefoglalom, hogy mi is az ELF.

Tovább a teljes cikkre »

A keresztény hit összetett dolog. Gazdagsága felmérhetetlen, mélysége kikutathatatlan, magassága elérhetetlen, szélességét nem tudjuk átfogni. A keresztény hit számos ponton ütközik más világnézetekkel, mindig vitába száll az uralkodó korszellemmel, rengeteg etikai kérdést vet fel, és sok tekintetben emészthetetlen még a keresztények számára is. Nagy a kísértés, hogy a keresztény hitről beszélve újból és újból azokat a kérdéseket állítsuk a középpontba, amelyek a világ szemében botrányosak, vagy azokat, amelyek bennünket ejtenek zavarba, amelyekkel kapcsolatban a hitünk válaszokat keres, vagy amelyekről mi, keresztények is vitát folytatunk egymással. Hajlamosak vagyunk arra is, hogy a hitünk helyett inkább a hitünk következményeiről vitatkozzunk.

Tovább a teljes cikkre »

Tavaly érdekes epizód játszódott le az egyik amerikai presbiteriánus felekezet általános zsinati tanácskozásán. A The Presbyterian Church (U.S.A.) hagyományosan a legnagyobb amerikai presbiteriánus felekezet, melyből azonban hatalmas csoportok váltak le az elmúlt évtizedekben. A leválást a PCUSA fokozatos liberális irányba sodródása váltotta ki. A tendencia folytatódásaként a 2010-es zsinat egyik témája az a régóta szorgalmazott felvetés volt, hogy a lelkészek felszentelését ne kössék semmilyen szexuális orientációhoz. A zsinat döntésének eredményeképpen idén számos presbitériumban utat nyitottak gyakorló homoszexuális férfiak és nők előtt a lelkészi pálya felé.

Tovább a teljes cikkre »

A modern bibliafordítások általában zárójelbe teszik Márk evangéliuma utolsó fejezetének 9-20. verseit, jelezve, hogy hitelességüket komoly kétely övezi. Vajon milyen megfontolások állnak az óvatosság mögött? Miért kételkednek tudósok a szöveg eredeti voltában? Honnan tudhatjuk, hogy ezek a versek benne voltak-e Márk szövegében, vagy későbbi betoldásokról van-e szó? Sokakat talán meglep, de Márk evangéliumának valójában nem kettő, hanem négy ismert végződése maradt fenn. Nem csak az a kérdés, hogy benne volt-e Márk evangéliumában a 9-20. szakasz, hanem az is, hogy ha a 16,8-nál mégsem fejeződött be az evangélium, három ismert befejezés közül vajon melyik lehetett az eredeti? Nézzük meg az ismert befejezéseket, majd vizsgáljuk meg a mellettük és ellenük szóló érveket!

Tovább a teljes cikkre »

A János 7,53-8,11-ben olvasható házasságtörő nő története szerves részét képezte azoknak a bibliafordításoknak, melyek a bizánci szöveget (az ún. Textus Receptus-t) követték, de a modern fordítások általában jelzik valamilyen formában az olvasóknak, hogy a szakasz eredetiségével komoly gondok vannak. A szöveg kritikai elemzése alapján a tudósok többsége arra a következtetésre jutott, hogy a történet valószínűleg nem volt része az evangélium János által véglegesített szövegének. Nézzük meg, hogy milyen külső és belső bizonyítékok szólnak a szakasz eredetisége mellett, és milyen érvek szólnak ellene.

Tovább a teljes cikkre »

Sokan azért szeretik a Károli fordítást, mert az újabb fordításokban nincsen benne néhány mondat, ami a Károliban még megtalálható. Az új fordításokból hiányzik például János első levelének a Szentháromságra utaló mondata („Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben: az Atya, az Ige, a Szentlélek, és ez a három egy”), és zárójelbe téve, vagy egyenesen lábjegyzetben olvasható néhány más mondatrész is, melyek a Károli fordításban még a szöveg háborítatlan részei. Legfájdalmasabb veszteségnek az a két hosszabb szakasz tűnik, melyek kétes eredetére az újabb fordításokban zárójel utal: a János 7,53-8,11 és a Márk 16,9-20. Vajon mi az oka annak, hogy a különböző bibliafordítások szövegei között ilyen eltérések lehetnek?

Tovább a teljes cikkre »

Családban élőkhöz szeretnék most szólni, az asztal szerepéről. Generációk nőttek fel Arany János Családi kör című versén, melyben az asztal egy szegény családot és egy sebesült katonát tesz pillanatok alatt valódi közösséggé. Az asszony „Kiteszi középre a nagy asztalszéket / Arra tálalja fel az egyszerű étket”. A férj unszolja, hogy ő is üljön le: „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek, –  / Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.” Az asztal emberléptékű kört rajzol a család számára, hogy apa, anya és gyermekek mesterkéltség és feszengés nélkül köré gyűljenek és egymás felé forduljanak. A kör ívén még az idegennek is jut hely. A megterített asztal oldott hangulatú teret hasít ki a térből, páratlan kapcsolódási felületet biztosítva számukra.

Tovább a teljes cikkre »

Vajon milyen lehetett Jézus korában a zsidók hite? Az Újszövetségből sok dolog kiderül, de van-e információnk a zsidó hitgyakorlásról más forrásokból is? Ahhoz hasonlított a zsidó vallás, amilyen a júdaizmus egyik vagy másik ága ma, vagy egészen más volt? Milyen forrásokból ismerhetjük meg az első századi júdaizmust, azt a júdaizmust, amelyben Jézus és az első tanítványok életek? A héber Biblia (protestáns Ószövetség) utolsó könyve évszázadokkal Jézus kora előtt íródott, a zsidó vallásgyakorlás sok változáson mehetett át ebben az időszakban. A Talmud évszázadokkal a kereszténység kezdetei után jött létre, ami szintén elég nagy időbeli eltérés. Vannak-e időben közelebbi források, melyek segíthetnek a Jézus-korabeli zsidó vallás rekonstruálásában?

Tovább a teljes cikkre »

Ma lenne hetvenötéves Lázár Ervin, aki megteremtette Dömdödöm alakját, egy szavakba belefáradt nemzedék ikonját. Dömdödöm mindig úgy mondja ki a kimondhatatlant, hogy közben nem sérti annak szentségét. Dömdödöm a via negativa gyermeki követője, akinek még a via negativa is egyszerűen csak dömdödöm. Dömdödöm öntudatlan apofatikus prófétaként végtelen tisztelettel viseltet a dolgok lényege iránt. Dömdödöm nem hisz a szóban, mert a szó megcsúfítja, megcsonkítja, széttrancsírozza a szónál százszorta lenyűgözőbb valóságot. Dömdödöm nem akar szó által uralkodni, inkább lágyan belesimul a világ puha párnájába, szeretettel átkarolja azt, vagy egyetlen dömdödömmel elhessenti a fenyegető árnyakat. Dömdödöm nem értelmezi a rosszat, egyszerűen csak felháborodik rajta, és azt mondja: dömdödöm. Dömdödöm nem vitatkozik, nem védekezik, nem támad és nem tör lándzsát senki felett. Dömdödöm világa zene, szín és folt, melyet az etikai stádium nem fojt meg, a ráció nem zár rácsok mögé, a szó dualitása nem tördel ketté. Dömdödöm számára a valóság nem szó, hanem lélek.

Tovább a teljes cikkre »

Talmud, Misna, Tanakh, Tannaim, Halakha, Midrás – mik ezek? Az olvasottabb emberek ráismernek a júdaizmus irodalmának fogalmaira, de azt már kevesebben tudnák megmondani, hogy pontosan mire is vonatkoznak ezek a szavak. Annak, aki a Bibliával komolyabban szeretne foglalkozni, érdemes legalább címszavakban megismerkedni ezeknek a szavaknak a jelentésével, mert gyakran előkerülnek bibliai lexikonok utalásaiban, kommentárokban, teológiai könyvekben és az Újszövetség háttérirodalmában. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem a rabbinikus júdaizmus irodalmának legfontosabb fogalmait, és röviden elmagyarázom, hogy melyik szó mit jelent.

Tovább a teljes cikkre »

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta (תֹ֙הוּ֙ וָבֹ֔הוּ) volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött.” Ezekkel a szavakkal kezdődik a Biblia. Erőteljes, súlyos, kontúros szavak. A szerző gondosan megválogatta, pontosan megmérte őket, mielőtt beépítette esztétikailag kifogástalan művébe. (A mózesi teremtéstörténet esztétikai minőségéről írtam már a zsidó exegéta, Umberto Cassuto kommentárjával összefüggésben.) Ebben a bejegyzésben most csak a második mondattal szeretnék foglalkozni, azon belül is azzal, hogy mit jelent kezdetben a föld kietlensége és pusztasága, a tohuvavohu (תֹ֙הוּ֙ וָבֹ֔הוּ).

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum