2012. február havi archívum

A tudomány paradigmákkal dolgozik. Először felállít valaki egy hipotézist, mely megmagyarázza és rendszerbe foglalja az ismert tényeket, aztán ha ez a hipotézis elég meggyőző erővel bír, és a tudósok többsége magáévá teszi, tudományos paradigma válik belőle. A paradigma ezután meghatározó befolyással lesz arra, hogy általa a tudósok mit vesznek észre és mit hagynak figyelmen kívül. A paradigma szociológiai szűrőként is viselkedik: a tudományos közvélemény egészen addig az elfogadott paradigma követését várja el a terület kutatására bejelentkező tudósoktól, amíg egy újabb paradigma át nem veszi a régi helyét. Az új belépők először a paradigma kereteit ismerik meg, megtanulják a „játékszabályokat”, és csak utána láthatnak hozzá önálló kutatásaikhoz – immár a kiindulópontként és vezérelvként szolgáló paradigmán belül. Paradigmaváltás éppen ezért ritkán történik, és ha bekövetkezik, akkor is eltelhet néhány évtized, amíg az új paradigma átveszi a régi helyét. A paradigmák olyan hatalmasságok, amelyeket ideig-óráig a halhatatlanoknak járó tisztelettel illetünk.

Tovább a teljes cikkre »

Israel Finkelstein az egyik legismertebb képviselője annak az Izráel történetével foglalkozó „minimalista” történettudományi iskolának, amelyik alapjaiban kérdőjelezi meg az ószövetségi történetek hitelességét; nem csak a pátriárkák életét, de az Egyiptomból való kivonulást, sőt, Dávid királyságát is. Finkelsteinnél vannak radikálisabb képviselői ennek az iskolának (pl. Philip R. Davies, Thomas L. Thompson, Niels P. Lemche), de Finkelstein (és szerzőtársa, Neil Asher Silberman) The Bible Unearthed: Archaeology’s New Vision of Ancient Israel and the Origin of its Sacred Texts c. könyve tette világszerte ismertté a tézist, miszerint az exodusz minden történeti alapot nélkülöző egyszerű mítosz.

Tovább a teljes cikkre »

Konkordista értelmezésnek szokták nevezni a Genezisnek azt a magyarázatát, amelyik a tudományos konszenzus és a bibliai beszámoló közötti harmóniára törekszik. Tévedés lenne azt gondolni, hogy kizárólag a konkordista értelmezés próbál hidat verni a Biblia és a tudomány között, hiszen a „fiatal” világegyetemet feltételező kreacionista magyarázatok is igyekeznek a maguk oldalára állítani a tudományt, csak az ő esetükben mintha inkább egy törpe kisebbség vívna reménytelen harcot a tudományos közvéleménnyel. A tudomány és a Genezis összehangolása régóta izgatja a hívőket. Van, ahol mindig az éppen aktuális tudományos konszenzushoz próbálják igazítani a Biblia értelmezését, más keresztény körökben inkább a bibliai szöveg egy bizonyos értelmezéséhez keresik a tudományos igazolásokat. És vannak olyanok is, akik mind a bibliaértelmezésre, mind a világ eredetét kutató tudományra önálló disciplinákként tekintenek, és nem próbálják mindenáron feloldani a feszültséget a kettő között. Vajon nekik van igazuk, vagy azoknak, akik már most felvázolnak modelleket, amelyek egyszerre tesznek eleget a tudomány követelményeinek és a Biblia igazságigényének?

Tovább a teljes cikkre »

A bibliai eredettörténet sajátos kapcsolatban áll az ókori közel-keleti mítoszokkal. Hasonló kérdésekre ad választ, mint a többi eredettörténet, de a válaszai gyökeresen eltérőek. Ebből néha azt a következtetést vonták le, hogy a mózesi teremtéstörténet eleve polemikus éllel íródott: a korabeli mítoszokkal száll vitába. A bibliai történetben leggyakrabban az Enuma Elis eredetmítoszával összevetve fedezték fel a vitatkozó jelleget, de az Athrahaszísz-eposz és a sumér Enki és Eridu eposza is alapot szolgáltatott az összehasonlításra. Mostanában inkább az utóbbi kettő. Egyáltalán nem eldöntött kérdés, hogy mi a kapcsolat a Genezis és az ókori kelet mítoszai között, de engem most nem is ez érdekel. Inkább az, hogy milyen értelemben nevezhető vitairatnak a bibliai eredettörténet, és milyen tanulságot szűrhetünk le a válaszunkból.

Tovább a teljes cikkre »

„Ha megerőszakolnak egy szűzet, legalább kiáltson!” – emlékeztetett az ószövetségi parancsra az egyik kisegyház lelkésze az Evangéliumi Egyházak Fóruma legutóbbi találkozóján. Azzal kapcsolatban hangzott ez el, hogy nagyon úgy tűnik, a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) által támogatott harminchét evangéliumi kisegyház egyike sem (!) tarthatja meg egyházi státuszát. A parlament illetékes bizottsága annak ellenére elutasította gyakorlatilag az összes jogfolytonossági kérelmet, hogy a kisegyházak jelentős része megfelelt a szigorított törvényi követelményeknek (pl. száz év nemzetközi vagy húsz év hazai működés). Indoklás nem volt, hacsak az nem, amit a bizottság elnöke mondott, hogy az egyházi státusz mostantól „nem jog, hanem kegy”. Ezt a kegyet tehát nem kaptuk meg.

Tovább a teljes cikkre »

Vajon tekinthetjük-e a Genezist történeti beszámolónak? A dilemmát gyakran két lehetőségre redukálják: a mózesi eredettörténet vagy történeti leírás, vagy nem az. Pedig érdemes lenne rákérdezni, hogy mit is értünk a Genezis történetisége alatt. A kérdés nyilván nem az, hogy a Genezis történet-e, hanem az, hogy a szöveg milyen kapcsolatban áll a valódi történésekkel, vagyis hogy van-e történeti referencialitása. Az, hogy a Genezis történet, nem jelent semmit, hiszen a Bhagavad-Gíta és a Szilmarilok is az, mégsem használjuk egyiket sem történeti forrásként. Azt kell eldöntenünk, hogy tekinthetjük-e a mózesi teremtéstörténetet valódi történelemnek, és ha igen, milyen értelemben.

Tovább a teljes cikkre »

Hogyan olvassuk az ószövetségi történeteket úgy, hogy megértsük az üzenetüket? Ószövetséges teológusok ebben nem mindig nyújtanak valódi segítséget. Egészen a közelmúltig a történeti-kritikai módszerrel dolgozó Ószövetség-kutatók a bibliai történetek kapcsán legszívesebben vélt szerkesztőkről és egymásra rakódott hagyományrétegről beszéltek, a téziseik csak abban különböztek egymástól, hogy hány redaktort és hány réteget azonosítottak, és mely részleteket mely réteghez soroltak, valamint a különböző rétegekben melyik szerkesztő utólagos simításainak a nyomait vélték felfedezni. Az átlag hívő pedig ezeket hallva vagy a bibliai szövegtől idegenedett el, vagy a szöveget darabokra szedő teológusoktól. Jogos a kérdés: vajon megérthetjük-e valaha a bibliai szerzők üzenetét, ha a történetek sokszorosan szerkesztett szövegek, melyek ellentmondó szerzői és szerkesztői szándékokból állnak össze? Vagy az ószövetségi elbeszélések kutatása néhány egymás írásaira reflektáló tudós sajátos kirakósjátéka, melyhez az egyszerű hívő még a megértés szintjén sem juthat közel?

Tovább a teljes cikkre »

Csak ritkán érdemes gúnyolódók tükrébe nézni. Voltaire szerint a megsemmisítés ősi eszköze a nevetségessé tétel, hiszen ha valami nevetségessé válik, azt nehéz többé komolyan venni. Ha Voltaire-nek igaza van, a kereszténységet leghatásosabban nem az észak-koreai diktátorok és az iszlám fundamentalisták pusztítják, hanem azok az írók, publicisták, művészek és filmrendezők, akik képesek nevetségessé tenni. Főleg, ha Jézus követői okot is adnak erre. Márpedig adnak okot bőven. Megérezve a veszélyt sok éleselméjű keresztény inkább maga áll az egyházkritika élére, nehogy ezeknek a gúnyolódóknak a céltáblájává váljon. Úgy gondolkodnak, hogy ha egyébként nekik maguknak is rengeteg bajuk van a kereszténységgel, minek védjék a védhetetlent, védik ehelyett azt, ami még a jó ízlésű emberek előtt is vállalható. Felgyújtják maguk körül a prérit, beállnak a gúnyolódók közé, hátha megakadályozhatják, hogy a tűz eleméssze a házaikat.

Tovább a teljes cikkre »

Azt ígértem, hogy külön cikkben válaszolok az egyik hozzászóló érdeklődésére, hogy személy szerint én mit gondolok a pokolról. Olyasmit érzek most, mint John Stott, aki hasonló helyzetben így kezdte a válaszát: „Vonakodva és nehéz szívvel beszélek erről a témáról.” Nem is fogok tudni most határozott választ adni. Nem azért, mert nem szeretnék, vagy ne tettem volna korábban, hanem azért, mert éppen egy gondolkodási folyamat közepén vagyok. A szeptemberi MEKDSZ apologetika táborban Dányi-Nagy Márióval beszélgettem, és szóba került a pokol témája. Akkor azt mondtam neki, hogy szerintem exegetikai alapon az örök tudatos gyötrelem látszik az elfogadhatóbb nézetnek. Ezt vallja az általam nagyra tartott teológusok (endi szavaival „nagyhíres, nagykülföldi nagyírók”) többsége is, köztük volt professzorom, Robert A. Peterson, aki több könyvet írt és szerkesztett a témáról. Régebben én is úgy tanítottam a pokolról, hogy az vég nélküli tudatos gyötrelem. Elmondom, miért nehéz most mégis egyértelmű választ adnom a hozzám intézett kérdésre.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum