2012. március havi archívum

Sokan arra számítottak, hogy tegnap este Schmitt Pál a lemondását fogja bejelenteni, miután a Semmelweis Egyetem plágium miatt megfosztotta kisdoktori címétől. Szomorú volt látni Magyarország realitásérzékét vesztett elnökét. Schmitt Pál az interjúban újabb bizonyságát adta annak, hogy nagyobb feladatot vállalt, mint amire a képességei alkalmassá teszik. Az egykori olimpiai bajnok felfelé bukott. Ez azért félelmetes, mert mindannyiunkkal előfordulhat. Nem az, hogy államelnökök leszünk, hanem az, hogy alkalmatlannak bizonyulunk. Azt hiszem, a szívem mélyén sajnálom ezt az embert.

Tovább a teljes cikkre »

A dolgok alakulását figyelve úgy látom, hiába hivatkozik az új Alaptörvény a kereszténység nemzetmegtartó szerepére, Magyarországból nem lesz keresztény ország. A széles utat egyébként sem lehet egyik napról a másikra lezárni a nagyközönség elől (ehhez majd kozmikus csodára lesz szükség), úgy meg semmiképpen nem fog ez menni, hogy a kereszténységükkel kérkedő politikusok akarják szentkoronás szalagkorlátok között terelgetni a néptömegeket a szoros kapu felé. Márpedig az Alapítótól tudjuk, hogy a valódi kereszténység a szoros kapunál kezdődik, és a keskeny úton át vezet az örök életre. A valódi kereszténység nem népboldogító rezsimek állványzata, hanem önkéntes létforma: Jézus Krisztus követése. És nem mellesleg nagyon nagy isteni kegyelem. Az állam a legjobb szándékkal is csak keresztény kurzust tud csinálni, tanítványságra a Szentlélek hív el. Magyarország állami úton való kereszténnyé tétele mindig céltévesztett vállalkozás volt, most is az.

Tovább a teljes cikkre »

Egy rádióadásban hallottam a korlátozott könnyek tanáról. Amikor az Egyesült Államokban laktunk, St. Louis belső autópályáin vezetve gyakran bekapcsoltam a rádiót. Amerika autós kultúra, hatalmasak a távolságok, St. Louisban is mindenhova kocsival lehet csak eljutni. Keresztény adót könnyű volt találni, néha az volt az érzésem, hogy nincs is más az éterben. Nem mindegyiket tartottam hallgathatónak, de egyik-másik kifejezetten színvonalas programokat sugárzott. A KSIV-n például nagyon szerettem Ravi Zacharias előadásait és R. C. Sproul műsorát. A stúdió-beszélgetések is időnként érdekesek voltak. Az egyik ilyen beszélgetésben James Dobsontól hallottam életemben először (és utoljára) a korlátozott könnyek tanáról. Teológiai tankönyvekben nem is fogunk ezzel a tannal találkozni, mert nem igazán tan, inkább olyasfajta életbölcsesség, ami Isten embereinek a szájából csiszolt gyémántként pottyan néhanapján az ölünkbe.

Tovább a teljes cikkre »

Aki foglalkozott már az Újszövetség megbízhatóságának a kérdésével, az a következő mondat hallatán vagy végtelenül szkeptikus lesz, vagy feláll a számítógépe mellől, izgatottan fel- alá járkál, iszik egy kávét, esetleg megtömködi a pipáját, majd visszaül és lázasan további információk után kezd kutatni a neten. A mondat, amit le akarok írni, így hangzik: Nagy valószínűséggel minden eddiginél régebbi újszövetségi kéziratok kerültek elő, melyek soha nem látott közelségbe hozzák a Jézus körüli eseményeket az azokról szóló beszámolók legkorábbi másolataihoz. Konkrétan hét új kéziratról van szó, melyekből hat valószínűleg a második századból származik, a hetedik pedig (Márk evangéliumának egy részlete) az első századból. Ha ez a hír igaz, akkor az evangéliumok és az általuk leírt események közötti időtávolság olyan minimálisra csökken, hogy a rés szinte teljesen bezáródik. Ókori dokumentum esetében ez egészen rendkívüli, és ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy magának a kereszténységnek az eredetéről van szó, a felfedezés jelentőségét nehéz úgy körülírni, hogy a „szenzációs” jelző ne legyen a mondatban.

Tovább a teljes cikkre »

Valahogy úgy alakult, hogy néhány nap különbséggel jutott el hozzám a Kisfiúkat kasztráltatott a holland egyház c. döbbenetes újsághír, valamint Márfi Gyula veszprémi érsek David Baer texasi teológia- és filozófiaprofesszornak írt válaszlevele, melyben a katolikus egyházi vezető többek között a kisegyházak nyilvántartásba vételével kapcsolatban mondja el általánosító és súlyosan megbélyegző véleményét. Hogy nem csak nekem tűnt fel az egyháztörvény katolikus kezelése és a holland pedofilbotrány közötti elképesztő disszonancia, azt bizonyítja a kereszténységgel szemben régóta nyilvánvaló gyűlölettel viseltető Tóta W. Árpád ezúttal érthető felháborodásból született cikke. Hadd állítsam most ezt a három írást egymás mellé.

Tovább a teljes cikkre »

Tévedhetetlenség, csalhatatlanság, verbális inspiráció, szó szerinti ihletettség, tévedésmentes, hibátlan szöveg. Ezek azok a kifejezések, amelyek a Bibliával kapcsolatba hozva kiugrasztják a nyulat – pontosabban a fundamentalistát – a bozótból. Na meg a liberálist. „Hiszed, hogy a Biblia tévedhetetlen?” „Igen”, mondja az egyik, és azonnal fundamentalista lesz belőle. „Nem”, mondja a másik, és máris megkapja a „liberális” címkét. Lehet, hogy joggal. Nem tudom, melyik címke a rosszabb, de rám aggatták már mindkettőt. Voltam „bemerevedett ultrafundamentalista”, és voltam „kretén liberális”. Talán nem is lehet máshogy evangéliumi szolgálatot végezni. Persze a szíve mélyén mindenki örül annak, ha mások középre pozicionálják, és kiderül, hogy tőle jobbra és balra vannak a szélsőségek. Ezt a pozíciót pedig csak úgy foglalhatjuk el, ha bírálnak bennünket jobbról is, balról is, fundamentalista körökből is, és liberális oldalról is.

Tovább a teljes cikkre »

Óvodás korom óta szerettem március 15-ét. A tavaszi széllel kifeszülő nemzeti érzést, a Kossuth-nótát, a „Mit kíván a magyar nemzet?” 12 pontját, a Nemzeti dalt, és szinte mindent, ami ehhez az ünnephez tartozik. Március idusán mindig kitűzöm a kokárdát, és elmondom a világnak, hogy magyar vagyok. Jó érzés kis nemzethez tartozni. Amikor valamiből kevés van, az valahogy felértékelődik. Egy liechtensteini polgárt már szinte múzeumban kellene őrizni. Orosznak, amerikainak, pláne kínainak vagy indiainak lenni nem nagy cucc. De magyarnak? Az már valami! Persze tudom, igazából ennek sincs nagy jelentősége. Csak annyi, mint a nyelvünknek. Jó, hogy van ilyen is. Jó, hogy a világ nem olyan egyforma emberekből áll, mint az Idő urai c. rajzfilm arctalan sokasága. Isten szereti a különbözőséget. A világ színesebb azzal, hogy mi is itt vagyunk ezen a bolygón, a magunk ritka nyelvével és girbegurba történelmével.

Tovább a teljes cikkre »

George Herbert angol metafizikus költő mondta a Bibliáról, hogy az nem csak Isten könyve, hanem a könyvek Istene is („not only the book of God, but the God of books”). Ez persze túlzás, de egy költő túlozhat, nekünk meg nem kell többet olvasnunk a szavaiba, mint ami azokban van. Más kérdés, hogy tartalmilag igaza volt-e Herbertnek. Ha költőktől nem is várunk el teológiai pontosságot, nem túlzás-e egy teológus részéről, ha azt állítja – akármennyi kitétellel és magyarázattal ellátva is –, hogy a Biblia szerzője maga Isten? Nem hiszem. Herbert a hagyományos keresztény álláspontot foglalta szavakba, amikor a Bibliát Isten könyvének nevezte. A zsidók is így gondolkodtak – nem véletlenül hívták őket a Könyv népének. A Biblia a zsidók számára Isten Könyve volt, mert hitük szerint a Biblia lapjain keresztül maga Isten beszélt hozzájuk. Nem csak egzisztenciális értelemben, felhasználva az emberi szöveget (ahogy Barth tanította); a zsidók számára maga a szöveg volt Isten szava. És ebben a kérdésben a keresztény egyház hagyományos véleménye egyezett a zsidók meggyőződésével.

Tovább a teljes cikkre »

Az Evangéliumi Fórum (mely nem azonos az Evangéliumi Egyházak Fórumával!) szervezésében március 23-án (pénteken) immár másodszor kerül megrendezésre William Edgar és Ruth Naomi-Floyd Heaven in a Nightclub c. jazz-koncertje. A koncert különlegességét a provokatív cím és a várható jó hangulat mellett növeli, hogy a zongorista William Edgar egyben a Westminster Theological Seminary apologetika professzora és a European Leadership Forum rendszeres előadója. Vagyis a program nem csak zenei minőséget kínál, de teológiailag is „kósernek” ígérkezik. A 19h-kor kezdődő koncertet 17h-tól Edgar professzor izgalmas előadása előzi meg. A címe: Lehet jó az az Isten, aki Sátánt is teremtett? Bill Edgart ismerve az előadás nem csak az értelemre for hatni, hanem a szívre is. A gonosz problematikájáról olyan kálvinista teológust hallgathatunk meg, aki jazz-zenészként az ujjaival tapintja a fekete rabszolgák könnyeit – és reménységét. Az előadás és a koncert helyszíne a Kelenföldi Missziói Központ (Budapest, Etele út 55.). A belépés díjtalan.

Volt-e „jahvista” és „elohista” forrás a Genezis mögött? A Wellhausen-paradigma abból az egyszerű megfigyelésból született, hogy az 1 Mózes 1 Istent kizárólag az Elohim (אלהים) névvel illeti, a 2,4 második felétől kezdődő szakasz viszont következetesen a JHVH Elohim (יהוה אלהים) szóösszetételt használja. Ebből a tényből először Jean Astruc (1684-1766) párizsi tudós szűrte le a következtetést, hogy a szerző (nála még Mózes) valószínűleg két különböző forrásra támaszkodott, amikor a számunkra ismert szöveget összeállította. A források száma Wellhausen elméletével négyre emelkedett (Jahvista, Elohista, Deuteronomista és a Papi irat), majd Herman Gunkel szájhagyománnyal foglalkozó tanulmányai után megsokszorozódott.

Tovább a teljes cikkre »

Amikor az evangéliumi mozgalmak nyomás alá kerülnek, különleges folyamatok veszik kezdetüket. A nyomásnak általában mennyei oka és célja van. Isten népének el kell hagynia a régi, bejáratott medreket, hogy a Szentlélek kiáradhasson és megöntözhesse az elhanyagolt földeket. A pogányok felé végzett misszió annakidején úgy kezdődött, hogy a jeruzsálemi gyülekezet a hatóságok nyomásgyakorlása miatt szétrebbent, és a tagjai vitték magukkal mindenfelé az evangélium üzenetét (ApCsel 8,1-4). Mintha ez történne most is. Napok óta mély öröm és derű jár át, ha az evangéliumi kisegyházak ügyére gondolok. Mindaz a méltánytalanság, amit velünk csinálnak, emberileg nézve elkeserítő és fájdalmas. Mégis az a vidám meggyőződés hömpölyög bennem, hogy ez valahogy az evangélium terjedését fogja szolgálni. A Szentlelket nem lehet pénzen megvenni, de nem lehet állami kivéreztetéssel elvenni sem. Sőt, a dicsőség Lelke leginkább akkor ereszkedik alá kiterjesztett szárnyakkal, amikor Isten népét – vagy annak egy részét – bántják.

Tovább a teljes cikkre »

Levél a kormányzatnak a március 1-től egyesületként működni kényszerülő evangéliumi kisegyházak jövőjéről

A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) támogatásával létrejött „Fórum az Evangéliumi Egyházakért” nevű szervezet 37 evangéliumi keresztény kisegyházat tömörít, amelyeket február 27-én az Országgyűlés megfosztott korábbi hivatalos egyházi státuszától.

A Fórum március 1-jén levelet intézett a Kormányzat illetékes vezetőihez, amelyben felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy az egyházügyi törvény erejénél fogva egyesületi formába alakulni kényszerülő kisegyházak jövőbeni működése mennyire nem tisztázott még, illetve milyen könnyen ellehetetlenülhet. Ennek elkerülése érdekében hatékony szakmai együttműködést javasolnak.

Tovább a teljes cikkre »

A mai naptól nem vagyok egyházi személy. Nem hagytam abba a lelkipásztori szolgálatomat, csak a Magyar Evangéliumi Egyház, melynek eddig lelkésze voltam, március 1-jén valószínűleg egyházból egyesületté vált. Azért „valószínűleg”, mert az új egyháztörvény és annak alkalmazása kapcsán nehéz bármit határozottan kijelenteni. Az Alkotmánybíróság egyszer már megsemmisítette az egyházakról szóló törvényt, ezután is megteheti (remélem, meg is teszi). A Velencei Bizottság is foglalkozik az üggyel, és nem kizárt, hogy valamelyik kisegyház panasza Strasbourgig is eljut. Fokozza a bizonytalanságot, hogy a parlamenti többség láthatóan a saját törvényét sem tartja be, hiszen kb. húsz kisegyház (benne a miénk is) elvileg megfelelt még a szigorított törvényi feltételeknek is, mégis elutasították a jogfolytonossági kérelmünket. Most egy évig nem is kérvényezhetjük újra. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszercsak mégis. Majd utána mégsem. Vagy mégis. Az most viszonylag megbízható információnak tűnik, hogy mától automatikusan egyesület lettünk, pedig meg sem alakultunk. Én meg egyesületi nem is tudom, micsoda vagyok. Képviselő? Tisztségviselő? Alkalmazott? Egy biztos: nem egyházi személy.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum