2012. május havi archívum

Bár a magyar kultúra pesszimista és cinikus kultúra, az emberek titokban reménykednek abban, hogy valahol mégiscsak van olyan tisztelhető életfelfogás, amit érdemes megvalósítani, és hogy ennek vannak fellelhető prototípusai köreinkben is. Vágyunk a példákra, bármilyen kritikusak is vagyunk egyébként azokkal szemben, akik kiemelkednek a szürke tömegből. Arról persze már régen lemondtunk, hogy a politikusok között keressük a követhető mintákat. A milliárdosokat sem tiszteljük, legfeljebb irigyeljük őket. A pedagógusi és orvosi pályák látványosan amortizálódtak. Sajnos a nagy keresztény egyházakról sem a hitelesség jut az emberek eszébe. (Néha a kicsikről sem.) Hol vannak a tisztelhető minták?

Tovább a teljes cikkre »

Azt ígértem, hogy valamilyen formában beszámolok majd a European Leadership Forumról. Szerettem volna egyszer-kétszer a helyszínről is tudósítani, de olyan sok dolog zajlott körülöttem, hogy nem jutottam hozzá. Most is csak röviden tudok írni, mert még egyáltalán nem sikerült kialudnom magam, és tegnap óta egy kis post-Forum „depresszió” is erőt vett rajtam (azt hiszem, az adrenalin-szint zuhanása egy hét maximális fordulatszámon való pörgés után ezt tökéletesen magyarázza; az alvás fontosságáról meg ugye, éppen nemrég írtam egy bejegyzést). Azonnali reflexióként összegyűjtöttem mégis néhányat az ELF-en szerzett benyomásaimból. (Ha valaki szeretné jobban átlátni és megérteni, hogy mi ez az ELF, ajánlom a tavaly májusi bejegyzéseimet.)

Tovább a teljes cikkre »

Amennyire ódzkodom a team teaching rossz hatásfokú tanítási módszerétől, annyira üdvözlöm viszont egy gyülekezetben a néha szintén rossz hatásfokú, de a közösség számára nagyobb biztonságot jelentő team leadership modellt, a többes vezetést. Bár ez a modell is rendelkezik azokkal a potenciálisan frusztráló tulajdonságokkal, amelyekkel a team teaching gyakorlata, úgy tűnik, azt maga Isten találta ki, hogy a keresztény gyülekezetek élén érett férfiak álljanak, többes számban. Az újszövetségi közösségekben mindenütt többes vezetést látunk megvalósulni: Jeruzsálemtől (ApCsel 21,18) Efézusig (ApCsel 20,17), Antiókhiától (ApCsel 13,1-2) Ikóniumig (ApCsel 14,23), Filippitől (Fil 1,1) Krétáig (Tit 1,5), az összes kisázsiai gyülekezetben (1Pt 5,1), és azon is túl (Jak 5,14). Már az ószövetségi zsidó közösségi életben és a zsinagógákban is vének álltak az élen, az Újszövetség a team leadership ószövetségi modelljét vette át, amikor a vezetés felelősségét minden gyülekezetben a presbiterek testületére helyezte.

Tovább a teljes cikkre »

Nagy izgalommal várom a ma kezdődő 2012-es European Leadership Forumot, azt az evangéliumi vezetőknek rendezett megatalálkozót, melyre Isten különös gondviseléséből megint Magyarországon, Egerben kerül sor. Véleményem szerint az ELF jelenleg az az evangéliumi protestáns kezdeményezés, melyre Európában leginkább érdemes odafigyelni. A kontinens szinte minden országából évente többszáz felelős keresztény vezető találkozik, hogy gondolatokat cseréljenek, bátorítsák egymást, rendelkezésre bocsássák egymás számára lelki-szellemi erőforrásaikat. Elképesztő pezsgés és intellektuális kavalkád valósul meg ezeken a találkozókon. Sok helyen jártam már, sok konferencián vettem részt, de azt hiszem, sehol másutt nem éltem át hasonlót. A találkozók sikerét mutatja, hogy az ELF hatására az elmúlt években új kezdeményezések és szolgálatok százai indultak útjukra.

Tovább a teljes cikkre »

Az egyik legidegesítőbb módszertani divat, amivel az elmúlt években találkoztam, az ún. team teaching gyakorlata. Őszintén szólva, nem értem, miért erőltetik manapság ezt az oktatási formát. Azt értem, hogy a módszer kigondolói a kooperációt igyekeznek elősegíteni, és a frontális oktatás látszólagos egyoldalúságát és monotonitását próbálják feloldani, de nem értem, miért nem veszik észre a módszer fájdalmas mellékhatásait. A team teaching lényege az, hogy egy témáról két vagy három ember (általában csak kettő) közösen, ugyanazon előadás keretében, egymást váltogatva adják elő, amit tudnak. Most nem arra a kötelező iskolai gyakorlatra gondolok, amikor diákoknak kell valamilyen témából felkészülniük, hanem azokra a szituációkra, amikor felkészült oktatók teszik ugyanezt, miközben tanítói-előadói feladatukat látják el. Engem is többször próbáltak ilyesmibe bevonni, de mivel hallgatóként rendkívül rossz tapasztalataim vannak az oktatásnak erről a formájáról, általában igyekeztem elkerülni ezeket a helyzeteket.

Tovább a teljes cikkre »

Az előző bejegyzésemben a blogolással kapcsolatos kételyeim megszellőztetése közben azt is megvallottam, hogy a műfajban ugyanakkor szeretem, hogy kizárólag önmagamhoz igazodhatok, önmagamat képviselhetem. Erre nincs mód sem a közös alkotás folyamatában, sem azoknak a nyomtatott termékeknek az esetében, melyeket szerkesztők őriznek félelmetes virtuális ollóikat csattogtatva. Belátom, hogy ezekre az ollókra szükség lehet (ahogy jó lelkületű, egészséges habitusú szerkesztőkre is), a szellemi műhelyek hasznát is látom, de nem rejtem véka alá, hogy szeretem az önálló munkát, szeretem azt, amikor nem kell máshoz igazodnom. Szándékosan nem tisztáztam viszont a bejegyzésben, hogy mit értek az „önmagamhoz igazodni” és az „önmagam képviselete” szavak alatt, bíztam abban, hogy az olvasók nem fognak félreérteni. Néhány magyarázó megjegyzés talán mégsem árt.

Tovább a teljes cikkre »

Mielőtt a gondjaimra rátérek, le akarom szögezni, hogy szeretek blogolni. A blogolás az írás gyors és hatékony formája, sokkal egyszerűbb, mint a nyomtatott sajtó, vagy a szerkesztőkkel való egyezkedés körülményes – és időnként bosszantó – folyamata. A blog esetében én döntöm el, hogy mikor, miről, mit, és hogyan akarok elmondani. A blog műfaja elfogadhatóvá teszi, hogy kizárólag önmagamhoz igazodjak, és ez bevallom, engem lelkesít. Gyakori tapasztalatom ugyanis, hogy amikor több szerző közösen próbál valamilyen ügyet képviselni, az ügy profilja a résztvevők eltérő szemlélete miatt a kívülállók számára zavaros és érthetetlen lesz. Van, aki szereti az effajta intellektuális masszákat, engem inkább elkedvetlenítenek.

Tovább a teljes cikkre »

Amikor az Úristen megteremtette az eget és a földet, és mindent, ami azt betölti, hat napon át dolgozott, a hetediken pedig megpihent. Ezt adta mintául a képmására teremtett alkotó embernek is: a képmás számára legyen az élet helyes ritmusa hat nap munka, egy nap pihenés. A szombatnap morális parancsát Krisztus óta a Lélek szabadságában éljük meg (Róm 14,5-6; Kol 2,16-17), de a parancs lényegét keresztényekként sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az alkotás és a pihenés egymást feltételezik. A teremtéstörténetben azonban van egy másik ritmus is, mely hasonlít a szombat elvére. Amikor az Úristen az ég és a föld teremtésén dolgozott, minden nap volt este és reggel, közte pedig éjszaka. Az éjszaka választotta el egymástól Isten munkanapjait. Az Úristen ezt is mintául adta az embernek. Ahogy a munkás hét a szombat után indul útnak, az egyes munkanapok minden esetben az éjszakai megnyugvással kezdődnek. Az Úristen rendelte úgy, hogy ne legyen alkotás pihenés nélkül. Az alvás morális kötelesség, megszegése ugyanúgy következményekkel jár, mint a szombat figyelmen kívül hagyása.

Tovább a teljes cikkre »

A huszonegyedik századi nyugati kultúra irtózik a hierarchikus szerepektől. Ez nem azt jelenti, hogy a nyugati társadalmakban nincsenek alá-fölérendelt viszonyok, de a nyugati ember zsigereiben, ösztöneiben, saját maga által választott szokásaiban ha lehet, kerüli a kapcsolataiban a hierarchiát, és nem is csak akkor, ha neki kell alul lennie. Ezen az életérzésen a gyakorlatban persze sokszor felülkerekedik a hatalom akarása, a nyugati kultúra egalitarizmusa mégis egészen nyilvánvaló, ha akár az iszlám világ patriarchális berendezkedésével, akár a Távol-Kelet erős tekintélytiszteletre és mintakövetésre épülő kultúráival hasonlítjuk össze. Aki azt gondolja, hogy a nyugati világban (melyhez most Magyarországot is nyugodtan sorolhatjuk) ez csak múló divathullám, lehet, hogy jól gondolja, de ezek a hullámok éppen nagyon magasra csapnak. Tényként kezelhetjük, hogy a hierarchiát és az engedelmességet mifelénk egyre kevesebben tudják összeegyeztetni az egészséges kapcsolatokkal.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum