2012. szeptember havi archívum

Hogyan épül fel az evangéliumi egyházfelfogás? Mielőtt felsorolnám az alapvető építőköveit, szeretném tisztázni, hogy nem pusztán szabadegyházi ekkleziológiáról beszélek. Az alábbi egyházfelfogást magáénak érezheti minden evangéliumi keresztény, azok is, akik régi és nagy protestáns felekezetekben szolgálnak, mint amilyen a református, az evangélikus vagy az anglikán egyház. Az itt megfogalmazott alapegységekhez ők talán hozzátennének más építőkockákat is (pl. zsinatok, hitvallások, püspökök, felekezeti hagyományok szerepe), de az alapokkal lényegében egyetérthetnek. Azt hiszem, egyet is értenek.

Tovább a teljes cikkre »

Ha valakit érdekel, és szívesen meghallgatna, szeptember 29-én a Szabad Szombat programsorozat keretében fogok előadást tartani A keresztyén egység alapja címmel. Hozzám közelálló, számomra kedves téma ez. Az egyháztörvény körüli furcsaságok miatt most különösen is fontosnak tartom az egymás felé kitárt karokat és az egyenes beszédet – elfogadott és elutasított egyházakhoz tartozók körében egyaránt. A program 13h-kor kezdődik a Kelenföldi Missziós Központban (Budapest, Etele út 55.). Örülni fogok minden ismert és ismeretlen arcnak, aki ott lesz.

Tovább a teljes cikkre »

„Új evangéliumot azonosítottak! Íme, az új evangélium szövege! Jézusnak felesége volt!” Ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel tálalta a nemzetközi és a magyar média a hírt, hogy néhány napja a Harvard Divinity School egyik professzora új kopt (szahidi) nyelvű dokumentumot tárt a szakmai közönség elé, melynek egyik mondata Jézus állítólagos feleségére tesz utalást. A kopt papirusztöredéket bemutató Karen L. King valamivel visszafogottabban nyilatkozott: „Ez a tekercsdarab biztosan csak annyit bizonyít, hogy korábban létezett egy keresztény közösség, amelyik tényként kezelte Jézus házasságát”. A professzor szerint ugyanakkor az sem elképzelhetetlen, hogy a papiruszdarab egy görög nyelvű szöveg fordítása, és Jézus házassága egy jóval korábbi hagyomány része.

Tovább a teljes cikkre »

Egy késői órán a parlament a családon belüli erőszakról vitatkozott. Jó kis botrány kerekedett az egyik képviselő mondatai miatt. Az elmúlt héten alig volt olyan újság és blog, mely ne foglalkozott volna a kormánypárti szónok igencsak bunkóra sikeredett gondolatfűzérével. Az egyik legkoherensebb reakció Tamás Gáspár Miklós részéről érkezett, aki elérkezettnek látta az időt, hogy a hagyományos családmodellt érzéketlen és tahó stílusban erőltető macsó attitüddel a nyugatias, toleráns, megbocsátó feminizmust állítsa szembe egyedül vonzó alternatívaként. TGM csendesen triumfáló cikkét olvasva minden eddiginél közelebb kerültem ahhoz, hogy belső irtózásomat leküzdve én is feminista legyek. Ha csak a feminizmus harcol a családon belüli erőszak ellen, akkor a keresztények helye a feministák oldalán van.

Tovább a teljes cikkre »

Az egyházról vallott teológiai álláspontunk meghatározhatja azt is, hogy miért aggódunk, és miért nem. Hadd mondjak erre egy példát. Ha az egyház számunkra elsősorban Jézus követőinek közösségét jelenti, vagyis embereket, akiket Isten az evangélium által elhívott, elsősorban amiatt fogunk aggódni, hogy ezek az emberek kapnak-e megfelelő tanítást, vannak-e pásztori lelkületű vezetőik, szabadon gyakorolhatják-e a hitüket, szeretik-e egymást, ragaszkodnak-e Jézushoz, stb. Másodlagos kérdés lesz számunkra, hogy pásztorlásuk milyen strukturális keretek között történik. Ha az egyház számunkra mindenekelőtt egy intézmény, elsősorban az intézmény működése, fenntarthatósága, szervezeti összhangja, hírneve, anyagi lehetőségei stb. felől fogunk aggódni. Vagyis az intézmény válságát az egyház válságaként fogjuk megélni. Ez akkor is igaz, ha az intézményt szakrális tulajdonságokkal ruházzuk fel, és az intézmény mögött az intézménytől függő emberek sorsát nagyon is szem előtt tartjuk.

Tovább a teljes cikkre »

Ravasz László református püspökként hitt a protestánsok alapvető egységében. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy saját bevallása szerint a metodista John Mott evangélizációs szolgálatán keresztül tért meg, és az is, hogy mély barátságot ápolt az evangélikus Kapi Bélával és családjával. Ravasz László önmagát református teológusnak tartotta, de hozzátette: „tudom, mi bennem a protestáns, és mi bennem a keresztyén, mert a protestantizmus a keresztyénség egyik történeti formája, a kálvinizmus (éppúgy mint a lutheranizmus) pedig minősített protestantizmus.” (Emlékezéseim. Kálvin Kiadó, 1992, 207)

Tovább a teljes cikkre »

Aki ismer engem tudja, hogy évek óta lelkes támogatója és szószólója vagyok a European Leadership Forum névre hallgató evangéliumi találkozópontnak. Az ELF egy apologetikai szemléletű megakonferencia, mely az elmúlt években többszáz új kezdeményezés motivációs bázisává is lett. Sokat írtam az ELF-ről ezen a blogon, most nem akarom megismételni a laudációimat. Elég annyi, hogy szerintem nem lehet rossz az a konferencia, ahol olyan keresztény vezetők adnak elő, mint Don Carson, Os Guinness, Pablo Martinez, Jerram Barrs, Balla Péter, Wayne Grudem, John Lennox, Ellis Potter, William Lane Craig, Alister McGrath vagy Michael Green. Az ELF hét éven keresztül Egerben kapott helyet. Ez jelentős előny volt nekünk, magyaroknak, és komoly megtiszteltetés. Az idei találkozón fű alatt terjedt a pletyka, hogy ez lesz az utolsó egri konferencia. Sajnos mára eldőlt: 2013-ban az ELF Lengyelországba költözik.

Tovább a teljes cikkre »

A világ más tájain kevesen tudják, de a vallásszabadság bizonyos értelemben magyar találmány. Büszkébbek lehetnénk rá, mint a Rubik-kockára. Miközben Nyugat-Európában a vallásháborúk tízezrével szedték áldozataikat, János Zsigmond erdélyi fejedelem az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. Nemeslelkű vezetők – mint Bethlen Gábor vagy I. Rákóczi György – cselekedetei pedig azt példázzák, hogy volt idő, amikor magyar református politikusok nem az evangéliumi kisegyházak működésének ellehetetlenítésében és jogainak csorbításában jártak élen, hanem abban, hogy politikai biztonságot nyújtsanak számukra. Ez az idő Erdély aranykora volt.

Tovább a teljes cikkre »

Magamhoz vettem egy palack vizet meg egy könyvet, és elmentem kirándulni. Hét éve már, hogy elköltöztünk arról a Veszprém melletti kistelepülésről, ahol három és fél évig laktunk. Most oda tartottam a hátizsákommal, benne a palackkal és a könyvvel. Annakidején egy házat béreltünk, kerttel, egy erdő közelében, ahol nagyon sokat sétáltam. Eleinte tyúkjaink is voltak, a tulajdonos nekünk adta őket, ha akarjuk, vágjuk le bármelyiket, mondta. Nem vágtuk le egyiket sem, továbbadtuk a tyúkokat valamelyik szomszédnak. Abban a házban jöttem rá, hogy javíthatatlanul urbánus vagyok. Csak a cserépkályhát szerettem, meg az erdei sétákat, a várostól való távolságot, a ház karbantartását és a kert művelését nem.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum