2013. február havi archívum

„Nem emlékszünk az elmúltakra, de ami ezután következik, arra sem fognak emlékezni, akik majd azután lesznek.” (Préd 1,11) Ez elsőre cefetül lehangoló jóslat. Igazából másodikra is. Sőt, azt hiszem, ezeket a szavakat semmi nem tudja számomra elfogadhatóvá tenni. Hacsak nincsen még valami, valami több, ami felülírja Qoheleth rezignált bölcsességét. Mondjuk egy nap, amikor Isten megítéli a tetteinket (Préd 12,14). Qoheleth szerint Isten tárta az emberi értelem elé az örökkévalóságot, hogy bajlódjon vele. Ezért nem tudjuk elfogadni az elmúlást. Veszettül reménytelen érzés arra gondolni, hogy az utókor emlékezetéből ugyanúgy ki fogok esni, mint ahogy nem emlékszik már senki az ükapámra sem. Elődeim múltőrző szokásainak köszönhetően a családi krónikákban szerepel ugyan adatként, de ennek szerintem semmi jelentősége nincs. Hiszen az emberek ezeket a krónikákat nem olvassák. Vagy ha igen, akkor sincs ennek jelentősége. Az ükapám ma néhány érdektelen adat. Én is az leszek.

Tovább a teljes cikkre »

Nos hát bekövetkezett, amire sokan számítottunk: az egyháztörvény megbukott. Az Alkotmánybíróság mai határozata szerint most egy ideig megint egyháznak számítunk. Visszamenőlegesen. Az elmúlt két év küzdelmei, az egyesületté válási procedúra, a megalázó hercehurca a hatóságokkal, a sziszifuszi jogi barkácsolás mind a kukába került. Ember (vagy jogász) legyen a talpán, aki meg tudná nekünk mondani, mi van most és mi lesz ezután. Illúzióink azt hiszem, már nincsenek. Az őrmester utasítása nyilván addig érvényes, amíg a százados vissza nem parancsol a helyünkre. A mostani döntés pillanatfelvétel: most épp megint „egyház” vagyunk. A következőkben az Index Ab-döntéssel foglalkozó cikkét idézem.

Folytatom azt a tízes listát, melyet Michael Kruger amerikai teológus gyűjtött össze saját blogjában az újszövetségi kánonnal kapcsolatos téves vagy vitatható állításokról. Az eddigiek: 1. A „kánon” szó csak a könyvek rögzített, zárt listájára vonatkozhat; 2. A korai kereszténységen belül semmi nem indokolta a kánon létét; 3. Az Újszövetség szerzői nem gondolták, hogy Szentírást írnak; 4. Nem tartották a könyveket Szentírásnak Kr. u. 200. előtt; 5. A korai keresztények között jelentős viták voltak a kánonba került könyvekkel kapcsolatban. Most következzen a másik öt vélekedés, és az azok mellé tett kérdőjelek vagy rövid cáfolatok.

Tovább a teljes cikkre »

Némi habozás után úgy döntöttem, mégis írok két blogbejegyzést arról a listáról, melyet Michael Kruger saját honlapján a kánon kialakulásával kapcsolatos téves feltételezésekről állított össze. Nem csinálok ebből olyan cikksorozatot, mint a decemberi volt, de nem akarom az út szélén se hagyni ezeket a meglátásokat, ezért röviden ismertetem Kruger tízes listáját. A lista utolsó pontjáról az előző posztban írtam már, de a többi is figyelemfelkeltő lehet azoknak, akik érdeklődnek a téma iránt. Az elmúlt napok néhány kommentje azt igazolta számomra, hogy rajtam kívül van más is, akit a kánon kérdése érdekel, és nem csak teológiai elefántcsonttornyokban lehet értelmes és hasznos diskurzust folytatni ilyen kérdésekről.

Tovább a teljes cikkre »

Michael J. Kruger blogján találtam egy érdekes cikksorozatot 10 Misconception About the New Testament Canon (Tíz tévedés az újszövetségi kánonnal kapcsolatban) címmel. (Kruger egyik szakterülete az újszövetségi kánon kialakulása, meglátásairól itt írtam bővebben.) A blogon posztolt sorozat mindegyik rövid bejegyzése elgondolkodtató, de én most csak az utolsót emelném ki, melyben Kruger az első teljes újszövetségi listával kapcsolatban igyekszik egy tévedést korrigálni. A lényeg: Kruger szerint nem Athanasziosztól származik az első teljes lista, Origenész nagy valószínűséggel már száz évvel hamarabb ugyanazt a huszonhét könyvet sorolta fel, mint a negyedik századi alexandriai püspök.

Tovább a teljes cikkre »

A középkori filozófusokat foglalkoztatta a kérdés, hogy vajon létezik-e vákuum, vagyis üres tér. Ez lelki értelemben is izgalmas kérdés lehet. Karl Barth szerint a „hit vákuum és korlátozás, melyet csoda és paradox lehetetlenség ölel körül.” (121) A Római levélhez írt híres kommentárjának angol fordításában (The Epistle to the Romans, Oxford University Press, 1968) találkoztam ezzel a szokatlan, de elmés hasonlattal. A vákuum a hittel kapcsolatban találó kép, még akkor is, ha okot adhat némi félreértésre, ha nem jegyezzük meg, hogy a hit más tekintetben egyáltalán nem hasonlít az ürességre, sőt, aktív, engedelmes és szeretet által munkálkodik. A megigazító hit lényegének megértésében mégis adhat némi világosságot a belső üresség képe.

Tovább a teljes cikkre »

Kevés emberről mondható el, hogy több évtizeden keresztül, pusztán hitből, Isten hűségében reménykedve gondoskodott volna egyszerre több mint kétezer árva gyerekről. Müller György (George Muller) ilyen ember volt. Óriási hithős a szememben. Láttam a bristoli épületeket: félelmetes még belegondolni is abba, mi lett volna, ha egyik nap nem érkezik meg az adomány a gyerekek számára. Müller György elképesztő hite sokakat megihletett. Azt viszont kevesebben tudják, hogy gyülekezeti vezetőként is szolgált, mégpedig radikális evangéliumi egyszerűséggel, az imádságra, az ige tanulmányozására és a Szentlélek vezetésére alapozva a gyülekezeti életet. Henry Craik volt a legszorosabb munkatársa. F. F. Bruce János-kommentárjának (The Gospel of John, Eerdmans, 1983) lábjegyzetében bukkantam egy megható idézetre, ami rávilágít kettejük kapcsolatára, és Müller György alázatára.

Tovább a teljes cikkre »

Gyerekkori emlékem, hogy Gárdonyi Géza sírjánál állok, amelyre odavésték: CSAK A TESTE. Emlékszem, mennyire megfogott a hit, amely ebben az egyszerű feliratban megfogalmazódott. Gárdonyi már nincs a sírban. Ott csak a teste van. Ha felnyitnák a sírt és betekintenének a koporsóba, ott nem Gárdonyit találnák, hanem csak a testét. A csontok egy test maradványai, mely már nem Gárdonyi Géza. Gárdonyi megszabadult a testből, lelkének az örök világosság fényeskedik. Gyerekként úgy képzeltem, hogy az üdvösség a testen kívüli lét valahol fenn a mennyben. Tartok tőle, hogy nagyon sok keresztény felnőttként is így gondolkozik.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum