2013. március havi archívum

Húsvét jó apropó arra, hogy a Máté 16,18 másik felét is közelebbről megnézzük. Jézus azt mondja Péternek: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” Mire gondolhatott Jézus? A mondatot (mármint a második felét) általában akkor idézzük, amikor szeretnénk azt a hitünket kifejezni, hogy Krisztus egyházát a leggonoszabb idők és a leghatalmasabb ellenségek sem tudják teljesen és véglegesen elpusztítani. Nem feltétlenül rossz ez az alkalmazás, de szeretném megmutatni, hogy ennél ez a vers azért valamivel konkrétabb jelentéssel bír. Inkább a húsvéti reménységgel kapcsolatos, mintsem az egyház földi megmaradásával. Bár úgy gondolom, az utóbbi sem kétséges.

Tovább a teljes cikkre »

„Luther ezt állította egyszer: ’Te vagy a legnagyobb gyilkos, tolvaj, házasságtörő, istenkáromló, szentséggyalázó gazember!’ És ezt nem a kicsapongó X. Leó pápáról, nem is V. Károly császárról, még csak nem is önmagáról jelentette ki, hanem a Megfeszítettről. Ám utána nem fordult el, nem köpött a földre, hanem letérdelt előtte. Miért? Mert ezek Luther bűnei voltak: az övéi, az enyéim, mindannyiunkéi, mert az emberiségé gyűlik egybe Őbenne. ’Bűnné tette értünk.’ Benne mindnyájunk egész elveszettsége, és aki másképpen látja őt, hamisan látja.”

(Siegfried Kettling: Nem kérdett senki, akarok-e élni. Ford. Beluszky Tamás. Harmat, 1997, 94)

Arról szeretném megosztani a gondolataimat, hogy szerintem mi a legfontosabb különbség a katolikus és az evangéliumi egyházfelfogás között. Nem azért írom ezt a cikket, hogy újabb éket verjek katolikus és protestáns hívők közé, hanem azért, hogy akik Jézust követjük, jobban értsük egymást. Miroslav Volf szerint az ölelés közben „az én egyetlen pillanatra sem tagadhatja meg magát vagy a másikat.” (Ölelés és kirekesztés. Harmat, 2001, 160) Az ölelés akkor valódi, ha nem akarjuk asszimilálni a másikat, hanem elismerjük, hogy nem értjük őt, majd kísérletet teszünk arra, hogy a saját keretein belül értelmezzük azt, aki ő. Szerintem szükség van a különbözőségek tiszteletteljes tisztázására katolikus és evangéliumi hívők között is.

Tovább a teljes cikkre »

A reformátori teológia duplex beneficiumnak nevezi a megigazulás és a belső megújulás kettős kegyelmét. A megigazulás és a megszentelődés kapcsolatának szemléltetésére a kalcedoni krisztológiai definíciót fogom most analógiaként használni. Amikor az ötödik századi teológusok Jézus emberi és isteni természetének kapcsolatát próbálták megfelelő terminológiával körülírni, két téves nézet között kerestek bibliai középutat. Az egyik a nesztoriánus, a másik az eutükhiánus tévedés volt. A kalcedoni zsinat olyan definíciót fogadott el, mely ezekkel szemben kimondta: Jézusban két természet volt „összeelegyítetlenül és elválaszthatatlanul”. A megigazulás és a megszentelődés kegyelme kapcsán valami nagyon hasonlóról van szó.

Tovább a teljes cikkre »

A pápaság bibliai igazolására a Máté 16,18-ra szoktak hivatkozni azok, akik szerint fontos a pápaság bibliai igazolása. Az ominózus versben Jézus ezt mondja Péternek: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat (σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν)”. Az indoklás szerint Jézus Pétert tette meg Kősziklának, melyre az egyház felépül, és ez valamilyen formában érvényes a mindenkori római püspökre is. A katolikus értelmezés egyházkormányzási jelentősége miatt mind ortodox, mind protestáns bibliamagyarázók sokat tébláboltak a vers körül, hogy a legjobb irányból húzzák ki a pápaság „mérgével” fenyegető fogát. Ebben a bejegyzésben csokorba gyűjtöttem néhány exegetikai kérdést, melyek megválaszolása szerintem befolyásolja a híres mondat értelmezését. Mindjárt rá is térek ezekre, de előbb egy caveat lector következik.

Tovább a teljes cikkre »

Mi ez a különös társaság, amit általában egyháznak nevezünk? Hogyan gondolkodott erről az „Apostolfejedelem”, Péter? Vajon ő, akinek azóta nagyon sokan mondták magukat utódának, vajon ő, aki ismerte a Mestert és személyesen kapott felhatalmazást tőle a juhok legeltetésére, vajon ő mit mondott az egyházról? Szerencsére maradt fenn két levél is Szent Pétertől, ezért nem kell találgatnunk. Nézzük mondjuk az elsőt, mert annak péteri szerzőségét nem vitatja senki. Végigszaladok a levélen, és kiemelem azokat a gondolatokat, melyekből szerintem Péter apostol egyházképére következtethetünk.

Tovább a teljes cikkre »

A mai nap ünnep a római katolikus felekezet számára. Felszállt a fehér füst, habemus papam. Megválasztották Itália új primását, Róma püspökét, Isten szolgáinak szolgáját, Vatikánváros Állam uralkodóját, az egyetemes egyház Pontifex Maximusát, a Nyugat pátriárkáját, Jézus Krisztus helytartóját, az Apostolfejedelem utódát. Amikor még szokás volt, hogy megkoronázzák az új pápákat, a fejükre tett tiara jelképezte földi hatalmukat: „Accipe tiaram tribus coronis ornatam, et scias te esse patrem principum et regum, rectorem orbis in terra vicarium Salvatoris nostri Jesu Christi, cui est honor et gloria in saecula saeculorum” („Fogadd e három koronával ékesített tiarát és tudd, hogy te vagy a fejedelmek és királyok atyja, a világ földi uralkodója, a Megváltó Jézus Krisztus helytartója, akié a tisztelet és dicsőség örökkön-örökké”).

Tovább a teljes cikkre »

Igazság és jog a hatalom támasza. Ebben a mondatban foglalható össze a Szentírás legfontosabb politikai krédója. Az igazság és jog elvét talán egyetlen keresztény gondolkodó sem fogalmazta meg tisztábban, mint a skót presbiteriánus Samuel Rutherford. Lex Rex című művében a 17. századi Anglia (és Skócia) politikai dilemmáira igyekezett bibliai válaszokat adni. A könyv címe pontosan összefoglalja Rutherford tézisét: az uralkodó is alá van vetve a törvénynek. Nem a Rex Lex (a király a törvény) állapot felel meg Isten akaratának, hanem az, amikor maga a törvény a valódi király (Lex Rex). A bölcs hatalom belátja, hogy az igazság és a jog a valódi támasza.

Tovább a teljes cikkre »

Még egy szó a történeti-kritikai módszerről. Egyik kedves professzorom, Hans Bayer hangsúlyozta a hermeneutika óráinkon, hogy teológiai értelemben minden ember Istentől független értelemmel kezdi az életét, mert a noetikus autonómia a bukott állapot egyik jellemzője. Ez persze egy gyermek esetében nem olyan feltűnő, mint egy teológus esetében, aki a szent szövegekkel foglalkozik. Amikor a bűnös értelem – megerősítve a kanti filozófiai iskola racionalizmusával – találkozik azzal a szöveggyűjteménnyel, mely önmagát Isten kinyilatkoztatásának tekinti, képes úgy átgyalogolni rajta, hogy a könyv érdemben nem gyakorol rá hatást.

Tovább a teljes cikkre »

„A mai nappal befejeztem ennek a blognak az írását. Belefáradtam, nincs hova ragozni. Hat év után elegem lett a szócsatákból, vitákból, magyarázkodásból. Remélem, volt néhány olyan írásom, ami azért egy-egy olvasómnak jelentett valamit. De most úgy érzem arra van szükségem, hogy a vitáktól hátrébb lépjek, kiszálljak, megpihenjek.” Ezt írta Sytka tegnap a honlapján. A Megmondom blogon azóta roppant hollóként áll kitűzve a fekete zászló. „A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül” (Poe). Illendőnek tartom, hogy szóljak az elhantolt honlap emlékére néhány méltató szót.

Tovább a teljes cikkre »

A bibliakutatás egyik legismertebb és legelterjedtebb módszere az ún. történeti-kritikai módszer, melyet evangéliumi körökben a kissé pongyola (hiszen jóval tágabb jelentésű) „bibliakritika” szóval is szoktak jelölni. A 19-20. században ez a módszer uralta az európai egyetemek bibliakutatással foglalkozó tanszékeit. Mivel a módszer követői azt szedték ízekre, amire a hitünk épül (a Szent Biblia üzenetének történeti igazságát), jogos a kérdés, hogy evangéliumi keresztényekként mit kezdjünk ezzel a módszerrel. Bennünket is az igazság érdekel, nem akarunk butaságokhoz ragaszkodni, de a Szentlélek valamire ráébresztett bennünket, melynek létezését furcsa mód legtöbbször akkor is valóságosnak érezzük (vö. 1Jn 2,20.27), amikor körülöttünk mindenki tagadja azt. Nem akarunk kritikátlanok lenni, de most már hitetlenek sem. Mit kezdjünk hívőkként a tudományos igénnyel fellépő bibliakritikával? A kérdés sokrétű, de feltétlenül közelebb kerülünk a megválaszolásához, ha tisztázzuk, mit jelent a „kritikai” szó a „történeti-kritikai módszer” kifejezésben.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum