2013. április havi archívum

Érdekes élményben volt részem. A pécsi Szöveg-Szalon szűk körben meghirdetett vitadélutánt rendezett a predesztinációról. A „disputára” április 20-án került sor, Schauermann Tamás moderálásával. A délután egyik előadója Hegyi Márton római katolikus teológus (a Pécsi Hittudományi Főiskola dogmatika tanára) volt, a másik meghívott vendég én voltam. Pécs legrégebbi kávézójában találkoztunk (a Caflisch kávéházat a falon lévő felirat szerint először 1789-ben nyitották meg). Szerintem egyetlen résztvevő sem igazán tudta, mire számítson, így én sem. Utólag is nehéz megfogalmazni, pontosan mi történt velünk és mi az, amit kaptunk ezen a délutánon, de megpróbálok néhány gondolat erejéig reflektálni az eseményre.

Tovább a teljes cikkre »

Április 27-én (most szombaton) a Szabad Szombat programsorozat keretében Jézus követéséről és a tanítványságról fogok beszélni. Az előadással és filmklubbal egybekötött program 13h-kor kezdődik a Kelenföldi Missziós Központban (Budapest, Etele út. 55.). Fűtő Robi márciusi előadásának folytatásaként azt szeretném körüljárni, hogy mit jelent tanítható tanítványnak lenni. A tőlem megszokottnál gyakorlatiasabb leszek, alig fogok különbözni vasárnap délelőtti igehirdető önmagamtól. Én is tanulok…

Ebben a posztban az előző kettő folytatásaként Klaus Douglass Az új reformáció c. könyvére adott részletes reakciómat teszem közzé. A sorra vett „feladatok” azokra a teendőkre vonatkoznak, melyeket Douglass szerint a protestáns nagyegyházak strukturális megújítása érdekében meg kell tenni. Hogy miért kommentálom ezeket szabadegyházi lelkipásztorként, azt az első bejegyzésben indokoltam. Egyrész közel áll hozzám az az egyházkép, amelyet Douglass felvázol, másrészt saját gyülekezetemet és felekezetemet is előbb-utóbb fenyegetni fogja a megkövesedett hagyományok  és életidegen struktúrák veszélye, ezért a könyv hozzám is szól. Ezt írtam az evangélikus lelkész által megfogalmazott feladatokról:

Tovább a teljes cikkre »

Az új reformáció olvasása közben folyamatosan jegyzeteltem, hogy részletes véleményt tudjak majd mondani annak a házaspárnak, akiktől a német szerző könyvét kölcsönkaptam. Az akkor (kb. tíz éve) megfogalmazott gondolataimmal ma is egyetértek. Douglass az egyház jövőjéről szóló 96 tételét tizenkét feladatba csoportosította, ezekről mondtam el a véleményemet. Mivel lényegében egy vázlatos levelet teszek most (szerkesztve) közzé, a reakcióimat nehéz lesz követni annak, aki nem olvasta a könyvet. Az fog ebből a két posztból igazán profitálni, aki már beszerezte és elolvasta Douglass könyvét, és van nála kéznél egy tartalomjegyzék.

Tovább a teljes cikkre »

Nagyjából tíz éve írtam a Keresztyén Ifjúsági Egyesület Vezess! c. lapjába egy könyvajánlót Klaus Douglass Az új reformáció (Kálvin Kiadó, Budapest, 2002) c. könyvéről. A cikket felkérésre dobtam össze. Kicsit hezitáltam, hogy én vagyok-e a megfelelő ember egy ilyen ajánló megírására, hiszen a könyv elsősorban nem az én felekezetem problémáimról szólt. Aztán mégis megírtam. Talán azért, mert úgy éreztem, a végeredmény, ahova Douglass eljut, meglepően közel áll ahhoz, ahova én a másik irányból, a szabad evangéliumi világból közeledtem. Meg talán azért is, mert tapasztalatból tudtam, a hagyományok a szabadegyházakban is egy emberöltő alatt tökéletesen megkövesedhetnek. A recenzióval egyidőben összeírtam a könyvvel kapcsolatos reakcióimat is. Ebben a háromrészes sorozatban először az ajánlót teszem közzé, utána pedig két további posztban a részletesebb véleményemet.

Tovább a teljes cikkre »

A hagyományok kialakulása az egyik legesetlegesebb és legviszonylagosabb dolog a világon. Amiről azt gondoljuk, hogy mindig is úgy volt, ahogy most van, valamikor nem úgy volt, ahogy most van, és legtöbbször csak hosszú idő után lett pont úgy, ahogy most van. Ez a helyzet a keresztény (és keresztyén) hagyományokkal is, melyek esetlegességéről nem olvastam derűsebben gyilkos kritikát Klaus Douglass német evangélikus lelkész könyveinél. Douglass az írásaival gyomlál és irt, pusztít és rombol, hogy építhessen és plántálhasson (vö. Jer 1,10). Az új reformáció (Kálvin Kiadó, 2002) és az Isten szeretetének ünnepe (Kálvin Kiadó – Luther Kiadó, 2005) két radikálisan pesszimista és egyben radikálisan optimista könyv, melyek elsősorban a rohamosan fogyatkozó protestáns nagyegyházaknak mutatnak kiutat a hagyományok fojtogató szorításából –  az evangéliumi élet szabadsága felé.

Tovább a teljes cikkre »

Az emberi kultúrák többsége úgy gondolta, hogy a férfi és női princípiumok megértése a valóság és önmagunk megismerésének egyik kulcsa. Kevesen tudják, de C. S. Lewis írt egy sci-fi trilógiát, melynek első része a Marson játszódik (A csendes bolygó, Harmat, 2007), második része a Vénuszon (Perelandra, Harmat, 2007), a harmadik pedig a Földön (A rettentő erő, Harmat, 2007). A görög-római mitológiában Mars a férfiasság jelképe, Vénusz a nőiességé. Lewis fikciójában Mars és Vénusz isteni ideákként a szerelemnél is magasabb mennyei szférákba vezetnek bennünket: Isten és ember egyesüléséhez, mely kapcsolat nem szünteti meg sem a különbözőséget, sem a hierarchiát, sem a szeretetet. A trilógiában Mars és Vénusz megelevenednek és a Földre szállnak, hogy meggyógyítsák a bolygó világának démoni görbültségét. A gyógyulást elsősorban egy modern, egalitárius elveket valló fiatal házaspáron keresztül mutatja be. Hogy hogyan, azt A rettentő erőből vett két idézettel fogom felvillantani.

Tovább a teljes cikkre »

Nem is sejtettem, mennyire húsbavágó Luther híres különbségtétele a kereszt és a dicsőség teológusai között, amíg konfliktusokon és a saját szívem vizsgálatán keresztül Isten meg nem láttatta velem, hogy szinte minden erről szól a keresztény életben. Olyan ez a különbségtétel, mint az, hogy Magyarországon jobboldalon közlekedünk. Aki hosszabb angliai tartózkodás után jön haza, azonnal hozzá kell ehhez újra szoknia, különben össze fog ütközni másokkal. A két szabály egyszerre nem érvényesülhet: vagy a balodalon közlekedünk, vagy a jobboldalon. Ez a helyzet a kereszténységben is. Nem lehetünk egyszerre a dicsőség teológusai és a kereszt teológusai. A világból jőve ösztönösen a dicsőség teológusaiként akarunk viselkedni, emiatt aztán elkerülhetetlenek az ütközések, hacsak Isten át nem szoktat bennünket a másik oldalra. Nehéz dolog ez. És az benne a legnehezebb, hogy általában más kárán tanuljuk csak meg.

Tovább a teljes cikkre »

A Heidelbergi Káté leginkább eltalált vonása szerintem a hármas szerkesztése. A Káté második kérdése így hangzik: „Hány dolgot kell tudnod ahhoz, hogy e vigasztalásban idvességesen élhess és halhass meg?” A válasz: „Három dolgot. Először, hogy milyen nagy az én bűnöm és nyomorúságom? Másodszor, hogy hogyan szabadíttatom meg minden bűnömből és nyomorúságomból? És harmadszor, hogy milyen hálával tartozom Istennek e szabadításért?” Ez lesz aztán a Káté szerkezete. A keresztény életről szóló harmadik rész A háládatosságról, mellyel a megváltásért Istennek tartozunk címet kapja, jelezve, hogy a keresztény élet lényegét tekintve a megváltás kegyelmére adott hálás reakció, nem több és nem kevesebb.

Tovább a teljes cikkre »

Edith Schaeffer ezen a Nagyszombaton betelve az élettel misszionárius ősei mellé költözött. Kilencvennyolc éves volt. Hogy most mennyi, az Isten titka, de ha jól értem a bibliai eszkatológiát, Edith most azt várja, hogy teste romolhatatlanságban és dicsőségben újraformálódjon irgalmas Megváltója kezében. Nem győzték le a hádész kapui. Krisztusnál van, és ez neki jobb mindennél. Kétségkívül Edith Schaeffer vendégszeretete volt a szíve annak a hatásában felbecsülhetetlen evangéliumi szolgálatnak, mely L’Abri néven vált ismertté világszerte. Férje, Francis Schaeffer ezer és ezer fiatal értelmiségi mentora lett, apologetikai szolgálata óriási ecsetvonásokkal rajzolta újra az evangéliumi kereszténység missziós felfogását. A különc amerikai misszionárius nemzedékek számára vált ikonná. Alig akad olyan jelentős evangéliumi vezető, aki közvetve vagy közvetlenül ne profitált volna Schaeffer missziójából. Ez a szolgálat viszont nem létezett volna Edith hite és vendégszeretete nélkül. Edith most már Isten vendégszeretetét élvezi, hitre nincs többé szüksége, sem reményre. Lát.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum