2013. május havi archívum

Végül még annál is kevesebb időm lett, mint amennyit gondoltam, hogy lesz. Kommentekre sem tudtam válaszolni. Viszont nagyszerű emberekkel találkoztam, nagyszerű előadásokat hallgattam, nagyszerű gondolatok indultak el a fejemben. Ezeket most nem tudom részletesen elmesélni, de néhány morzsát megosztok az engem inspiráló gondolatok közül. Csabosznak igaza van, egyszerűbb lenne ezt twitterrel csinálni, de mivel az nincs nekem, egyelőre marad ez a forma. Tudom, hogy mindegyik gondolat félreérthető és továbbgondolható, a magam részéről szeretném is továbbgondolni őket, ti is kezeljétek az idézeteket így. Szóval néhány morzsa:

Tovább a teljes cikkre »

Itt vagyok megint az ELF-en (European Leadership Forum), de most már nem Egerben, hanem a lengyelországi Wisłában, kb. 30 fős magyar kontingenssel. A feszített program mellett idén nem valószínű, hogy fogok tudni tudósítani, de azért megpróbálok egyszer még életjelet adni magamról. Megint nagyszerű előadók tucatjai vannak itt, és több mint hétszáz résztvevő, Európa minden tájáról. Első este Al Capone közeli rokona (tényleg!), Jim Cecy mondott néhány szót a szexuális tisztaság fontosságáról, aztán Glynn Harrison angol pszichiáter beszélt az identitás kérdéséről. A sorok közt ott ül Os Guinness, Ellis Potter, Wayne Grudem, Becky Pippert, Richard Winter, Eckhardt Schnabel, Bobb Biehl, William Edgar, Andrew Fellows, és sokan mások. A reggeli igehirdetéseket a svéd Stefan Gustavsson tartja. Hatalmas megterített asztal vár bennünket, mindenféle mennyei jóval…

Hétfő este a vacsoraasztalnál újságoltam, hogy Erőss Zsolt megint feljutott egy nyolcezres csúcsra, immár a másodikra azóta, hogy műlába van. „Papa, ez istenkísértés?” – kérdezte az egyik fiam. „Hát… azt hiszem… igen, az” – válaszoltam bizonytalanul. Bizonytalanul, mert ha valóban istenkísértés, amit csinálnak, akkor mi a csudának lelkesedem? Ha istenkísértés, akkor nem kellene csinálniuk, ha meg nem kellene csinálniuk, akkor nekem sem kellene lelkesednem. Mi ez, ha nem kognitív disszonancia?! És a fiaim még nem is tudják, hogy Reinhold Messner volt gyermekkorom egyik hőse. Messner 1980-ban oxigénpalack nélkül, teljesen egyedül ment fel a Csomolungmára, ezt azóta senki sem ismételte meg, ráadásul elsőként mászta meg a világ mind a tizennégy nyolcezresét. Erőss Zsolt hasonló ikonná vált a szememben. Kimagasló teljesítménye lenyűgözött, figyelemmel kísértem az expedícióit, a mostanit is.

Tovább a teljes cikkre »

Martyn Lloyd-Jones gyakran hangoztatta, hogy ő nem „rendszer-kálvinista” („system Calvinist”), hanem „bibliai kálvinista” („Bible Calvinist”). Ez alatt azt értette, hogy a keresztény hit igazságairól nem logikai rendszerben, hanem biblikusan akar gondolkozni. Nem tartotta szükségesnek, hogy minden koherens, logikai modellé álljon össze a fejében, a Szentírás igazságait viszont annak egész mélységében – beleértve a kiválasztásról mondottakat – hinni és vallani akarta. A „rendszer-kálvinista” hajlamos arra, hogy a bibliai kategóriákat filozófiai-logikai kategóriákra cserélje, vagy azokba tuszkolja. A „bibliai kálvinista” elmegy a bibliai kijelentés határáig, de ott megáll és tiszteletben tartja a csendet; nem varr el minden szálat, nem köt össze minden pontot, nem szűr le minden következtetést, képes megbarátkozni a misztériumokkal.

Tovább a teljes cikkre »

Biztos mást is izgat, hogy mi van már azzal az első századi Márk-kézirattal (meg a többi hat korai másolattal), amit tavaly év elején harangozott be Dan Wallace Bart Ehrmannal vívott vitája második felében. Wallace akkor arra figyelmeztetett, hogy 2013. február előtt ne számítsunk hivatalos publikációra, mert a kéziratok tesztelésének és publikációra való előkészítésének végig kell mennie a szokásos szakmai lépcsőfokokon, és ez időbe telik. Ez az óvatosság számomra megnyugtató, de február már régen elmúlt, és a kéziratról azóta semmi hír. Ez viszont nyugtalanító. A Jézus állítólagos feleségéről szóló töredék fiaskója mindenkit kicsit szkeptikusabbá tesz, engem is. Vajon mi van a csend mögött? Kicsit utánanéztem a dolognak.

Tovább a teljes cikkre »

Felbecsülhetetlen lelkigondozói jelentősége lehet annak, ha megértjük, hogy a tanítványság a hit engedelmessége. Hadd mondjam el, hogy miért. Jézus Krisztus megszólít: „Kövess engem!”, mi pedig azt válaszoljuk: „Követlek, Uram!” Ekkor kezdődik a valódi tanítványság. Pál saját küldetését így fogalmazza meg: „kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevéért hitre és engedelmességre hívjunk fel minden népet” (Róm 1,5). A megtérés tehát a hit engedelmessége. Szintén a Római levélben mondja: „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: ’Uram, ki hitt a mi beszédünknek?’” (Róm 10,16) A hit és az engedelmesség ebben a kontextusban egymás szinonimái. A 16. részben az apostol ezt írja: „az evangélium a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére.” (26) De mit jelent ez, és mi a lelkigondozói jelentősége? Innentől átadom a szót Bonhoeffernek.

Tovább a teljes cikkre »

Május 5-én volt Kierkegaard születésének kétszázadik évfordulója, de sajnos lecsúsztam a jubileumról, pedig ha eszembe jut, írtam volna valami érdekeset. Viszont nekem is van egy Kierkegaard-hoz köthető személyes jubileumom. Éppen tíz éve, 2003-ban döntöttem úgy, hogy komolyabban megismerkedem a dán filozófus gondolatvilágával. A Félelem és reszketéssel kezdtem, aztán jött a Vagy-vagy, majd A szerzői tevékenységemről, A keresztény hit iskolája, Filozófiai morzsák, és még ugyanabban az évben átrágtam magam Kierkegaard összes számomra magyarul és angolul elérhető írásán. C. Stephen Evans pásztorolt ebben a folyamatban. Evans nem csak tanárom volt, de mentorom is, aki a mai napig készségesen segít, ha bármi kérdésem van. Kierkegaard megismerését életem egyik legintenzívebb időszakaként tartom számon, mind intellektuális, mind spirituális tekintetben. Az évforduló kapcsán csokorba szedtem annak az időszaknak néhány termését.

Tovább a teljes cikkre »

„Megnézem, mennyi az idő” – gondoltam a hídon, hirtelen felocsúdva. Percek óta a megduzzadt, áradó patakot csodáltam a veszprémi vár alatt, közben Hérakleitoszon járt az agyam, aki szerint minden változásban van. Nem akartam elkésni a reggeli imaóráról. „Lehet, hogy nem itt a hídon kéne elővennem a mobilomat” – de akkor már késő volt: a zsebembe akadt, a lendület viszont lökte előre, és sssvvv… potty. „A f….!” Ez tegnap reggel történt. Azóta a Sédben úszik az összes elmentetlen telefonszámom. Ha valaki próbált hívni, ugyanazt hallotta, mint én, amikor a kedvemért megcsörgették a fullvaholt készüléket: az orvosi oszcilloszkóp hangjához hasonló szomorú sípolást. A nekem küldött sms-ek virtuális szemétként keringenek valahol.

Tovább a teljes cikkre »

János apostol azt állítja, hogy az Isten parancsolatai nem nehezek (1Jn 5,3). Valóban? Én sokszor éreztem nehéznek őket. Isten elvárásai gyakran bűntudatot, máskor meg lázadást váltottak ki belőlem. Fiatal keresztényként talán ezért is örültem meg egy mondatnak, amit Dávid király imádságai között találtam. Dávid ezt kéri Istentől: „az engedelmesség lelkével támogass engem” (Zsolt 51,14b). Az új protestáns fordítás szerint: „támogass, hogy lelkem készséges legyen”. Keresztény életem egyik legfelszabadítóbb felismerése volt, hogy ezt én is kérhetem Istentől. Isten nem úgy küldi el a rendelkezéseit, mint ahogy egy bankban vagy egy ügyfélszolgálatnál elvárják a dresszkód betartását. Istent bizalommal kérhetem, hogy csinálja meg velem azt, hogy akarjam tenni, amit kér tőlem. Imádkozhatok valahogy így: „Atyám, változtass meg bennem valamit, hogy meg tudjam tenni a parancsolatodat!” János szerintem azért mondja, hogy Isten parancsolatai nem nehezek, mert Isten teszi azokat könnyűvé, amikor támogat bennünket az engedelmesség lelkével.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum