2013. július havi archívum

A chicagói keresztények úgy válogathatnak a gyülekezetek között, ahogy egy négycsillagos hotel vendégei próbálgatják a svédasztalos vacsora ételválasztékát. Aki a hagyományos liturgiát szereti, pár perc alatt talál magának olyan helyet, ahol a formáknak nagy tisztelete van. Rengeteg erre a katolikus templom, de ha valaki ortodox közösséget keres, azt is könnyen talál, protestánsként pedig még egyszerűbb a helyzete. Ha lutheránus, választhat konzervatív és liberális helyek közül, episzkopálisként kereshet magának evangéliumit, karizmatikusat, átlagosat vagy akár ezek bármilyen ötvözetét. Nincs rosszabb helyzetben az sem, aki nem szereti a liturgiát; evangéliumi gyülekezetek tucatjai várják tárt karokkal. A kínálat szédítő. Van kicsi, közepes, nagy és nagyon nagy. Ha valaki jó igehirdetésekre kíváncsi, választhat húzóneveket vagy kevésbé ismert, de ettől még rendkívül szinvonalasan prédikáló lelkészeket. Aki a kortárs dicsőítést szereti, pillanatokon belül lesz gyülekezete, aki a régi himnuszokat, annak is. Felekezetek mentén is lehet keresgélni, hiszen itt minden van: baptista, metodista, pünkösdi, szabad evangéliumi, testvérgyülekezet, református, presbiteriánus, fundamentalista, „progresszív” evangéliumi, „emergent” vagy akármi más, ami az egyháztörténetben régen vagy ma egyszer már megjelent. Tényleg minden van.

Tovább a teljes cikkre »

A svájci eredetű II. Helvét Hitvallás a magyar reformátusok hitvallása is, ezért nevezték egy időben helvét hitűeknek a magyarországi kálvinistákat. Az 1566-os svájci hitvallás az eddig látott hitvallásokhoz hasonlóan rögzíti, hogy a Szentírás Isten igéje. Akik a két fogalom azonosítását a fundamentalizmushoz kötik, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen régi párosításról van szó. Pedig a hitvallás megalkotói még azt is ünnepélyesen kijelentették, hogy készek akár a hitvallást is módosítani, azoknak engedve, „akik Isten igéjéből jobbra tanítanának” (A Heidelbergi Káté és A Második Helvét Hitvallás. A Magyar Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1992, 115) A hitvallás első fejezete egyenesen azt a címet viseli, hogy „A Szentírás Isten igaz Igéje”. Teljesen nyilvánvaló, hogy az aláírók Isten igéjének tekintették a Bibliát. Lássunk néhány szemelvényt az I. fejezetből.

Tovább a teljes cikkre »

Sötét szobába léptem, melynek közepén egy háromdimenziós kereszt világított. A kereszt egy jókora négyszögletű pódium tetején állt. A háttérben mint egy szívverés Bach Máté Passiójából a 63. számú korál dallama hangzott: „Ó Krisztus-fő, Te zúzott…” A pódium mind a négy oldalán kivilágított igeversek hasították szét a sötétséget, jelezve, hogy a kereszt és az értelmezése együtt jelentik a világosságot. Ez a szoba az evangélium szobája volt. A múzeum szívében jártam, a kamrában, ahol az egész kiállítás értelmet nyer. Úgy álltam ott a sötétben, mint Jónás a cet gyomrában. Ha beledöföm a késemet, a Billy Graham Center, sőt, maga a világmisszió holtan rogyna össze és engem is maga alá temetne. Itt, a múzeum sötét szívkamrájában van a titok, mely Whitefield, Edwards, Moody, Sunday és Graham szolgálatát mozgatta. (És persze itt a magammal hozott kérdőjel: Finney.) Vajon mi ez a titok? Mit mondanak a világító mondatok?

Tovább a teljes cikkre »

Wheatoni tartózkodásom alatt háromszor mentem végig a Billy Graham Center múzeumán. Az állandó kiállítás rengeteg gondolatot indított el bennem. Maga a központ 1979-ben nyílt a Wheaton College területén, hogy elősegítse a világméretű evangélizáció ügyét; jelenleg kb. ötven szolgálaton keresztül látja el ezt a feladatát. Ezek egyike az épület földszintjén található múzeum, mely messze túlmutat önmagán – és minden más tárlaton, amit eddig láttam. A múzeumba lépve a gyanútlan látogató (mint én) azt gondolja, hogy objektív megfigyelőként végignéz egy érdekes kiállítást. Pedig nem, és csak a végén jön rá, hogy ez miért képtelenség.

Tovább a teljes cikkre »

Kálvin és Béza keze is benne volt a La Rochelle-i Hitvallás szövegezésében. A hitvallást a francia protestánsok 1571-ben fogadták el saját hitszabályuknak. A La Rochelle-i konfesszió negyven pontjáról 1598-ban Montpellier-ben mondták ki, hogy nem változtatható (ne varietur). A hitvallás egy sokat szenvedett közösség hitének kordokumentuma, szorosan kapcsolódik a reformáció időszakának legvérzivatarosabb időihez és helyszíneihez, és ami számomra most fontos: ugyanazt a meggyőződést tükrözi, mint az eddig megvizsgált későbbi hitvallások. A Szentírás Isten igéje, és mint ilyen, legfőbb tekintély az egyház számára.

Tovább a teljes cikkre »

Wheaton barátságos „evangelical” sziget Amerika egyik legszekulárisabb metropolisza tövében. Az itt élők számára védőburok, mely kicsiny burok globális hatása ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen. Chicago – az amerikai Midwest New Yorkkal versengő központja – igazi multikulturális világváros, tele európai és ázsiai bevándorlókkal, akik részben beleolvadtak már az amerikai olvasztótégelybe, részben éppen maguk olvasztják még azt a bizonyos tégelyt új, sokféle kulturális tradíciót megjelenítő formává. Wheaton sajátos szín ebben a kavalkádban. Természetesen itt sem mindenki evangéliumi keresztény, de a túlnyomó többség az. Egymás hegyén-hátán templomok és imaházak láthatók, a kisváros szellemi központja pedig nem más, mint az 1860-ban alapított Wheaton College. (Az egyetem tőszomszédságában lévő evangéliumi gyülekezetnek kb. 2500 aktív tagja van.) Wheaton jómódú, rokonszenves, evangéliumi „suburb”, annak minden vonzerejével és illúziójával együtt.

Tovább a teljes cikkre »

A történeti szemelvények sorát az 1615-ös Ír Hitvallással folytatom. Ez a „kálvinista episzkopális” hitvallás (Szűcs Ferenc nevezi így a magyar kiadás előszavában) elsősorban James Ussher anglikán érsek nevéhez fűződik. „Az Ír Hitvallás azt a különleges egyháztörténeti helyzetet tükrözi (…), amikor a legtöbb hitbeli kérdésben Kálvin tanításai érvényesültek, anélkül azonban, hogy a kálvini egyházszervezetnek legcsekélyebb nyomai jelen lettek volna.” (Ír Hitvallás. Koinónia, Kolozsvár, 1999, 5). A modernista-fundamentalista vitát jóval megelőző hitvallás – más történeti kálvinista hitvallásokhoz hasonlóan – teljes természetességgel nevezi a Bibliát Isten igéjének.

Tovább a teljes cikkre »

A németalföldi református egyházak közös zsinatára 1618-19-ben került sor Dordrechtben. A zsinat az arminiánusok (remonstránsok) öt pontjával foglalkozott, Nagy-Britannia, Németország és Franciaország reformátusai is képviseltették magukat. Az eredménye a jól ismert Dordrechti Kánonok, mely lényegében a kálvinizmus öt (válasz)pontja a remonstránsok öt pontjára. Ami a mi szempontunkból most érdekes, az a zsinat Szentírásról alkotott képe. A Westminsteri Hitvalláshoz hasonlóan a Dordrechti Kánonok (Koinónia, Kolozsvár, 2000) is Isten Igéjének nevezi a Bibliát. Néhány szemelvény következik ennek alátámasztására a hitvallást bevezető Előbeszédből.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum