2013. augusztus havi archívum

Két területe van a keresztény életnek, melyről ritkán és csak nagy félelemmel beszélek. Az egyik a gyermeknevelés, a másik a szenvedés. A félelmem mindkét esetben ugyanaz: félek, nem tudok a témához hitelesen hozzászólni. Ez más kérdéseknél is gátolhatna, de valahogy ez a két terület az, ahol a hiteltelenségtől félve az átlagosnál bátortalanabb vagyok. Ha a gyermeknevelésről beszélek, azt kockáztatom, hogy saját gyermekeim lesznek élő cáfolatai annak, amit képviselek. Nagyszerű fiaim vannak, de ezt a terhelést nem biztos, hogy elbírják. Mármint nem ők, hanem az én nevelésem, amit a valóság általuk tesztel. A szenvedés kérdése még ennél is jobban elbizonytalanít. Tudom, mit jelent szenvedni, de közel sem szenvedtem annyit, mint néhány ember a környezetemben: hogy jövök ahhoz, hogy másokat a szenvedés hordozására oktassak?

Tovább a teljes cikkre »

Kedves barátaim egy doboz ereklyét hoztak nekem Amerikából. Az impozáns gyűjtemény huszonhét darabból áll, és nem más, mint Keil és Delitzsch teljes angol nyelvű kommentársorozata az Ószövetségről, az 1959-es kiadás. Igen, ez egy protestáns ereklye. A két német teológus bibliamagyarázatai önmagukban is nagy értéket jelentenek, az orientalista Carl Friedrich Keil és a zsidó származású Franz Delitzsch filológiai-teológiai munkája a 19. századi konzervatív bibliakutatás egyik legszebb gyöngyszeme. Régóta vágytam rá, nagy öröm, hogy a kezemben tarthatom. Ezek a könyvek azonban különös emlékeket is hoztak magukkal.

Tovább a teljes cikkre »

A „Szentírás” és „Isten igéje” fogalmak semleri elválasztása teljesen újszerű gondolat volt Kálvin teológiájához képest is. Kálvin számára magától értetődő volt, hogy Krisztus Isten testet öltött Igéje, azonban az egyház töretlen hagyományát követve a Szentírást is Isten igéjének nevezte. „Ami pedig azt a kérdést illeti, honnan tudjuk, hogy Istentől származik az Írás, hacsak az egyház döntéséhez nem fordulunk? ez épen olyan, mintha valaki azt kérdezné, hogyan különböztetjük meg a világosságot a sötétségtől, a fehéret a feketétől, az édeset a keserűtől? Mert a Szentírás nem kevésbé hordozza magán az igazság ismertető jegyeit, mint a fehér és fekete tárgyak színüket, az édes és keserű dolgok ízüket.” (A keresztyén vallás rendszere, I.7.2)

Tovább a teljes cikkre »

Az „új ateista” mozgalom hangos propagandája szerint az istenhit nem csak tudományosan megalapozatlan, de az ún. Isten-hipotézis kifejezetten ellentmond a tudomány mai állásának. Ezt persze keresztény apologéták rendre cáfolják, halála előtt az ismert ateista Antony Flew is más következtetésre jutott. Nemrégiben azonban újabb váratlan hang szólalt meg, amikor a The Privileged Planet c. dokumentumfilm interjú-részében a keresztény elfogultsággal aligha vádolható Paul Davies sokak számára meglepő gondolatot fogalmazott meg. A Faraday- és Templeton-díjas kutató szerint a tudomány monoteista előfeltevésekkel dolgozik. Vagyis Davies szerint nem az istenhit tudománytalan, hanem éppen a tudomány – benne Dawkins, Dennett, Harris és ő maga, Davies is – dolgozik istenhívő alapvetésekkel.

Tovább a teljes cikkre »

Lawndale Community Church a neve annak a gyülekezetnek, melyet 1978-ban egy Wayne Gordon nevű fehér ember plántált Chicago egyik fekete negyedében. Azt ígértem, hogy róluk írok még pár sort. Mostani amerikai utamon sok érdekes gyülekezetet láttam, de kétségkívül ez a közösség tette rám a legerőteljesebb benyomást. Nyilván ez a gyülekezet sem hibátlan (ezt ők ismernék el először), de valamit nagyon jól csinálnak, mert gyönyörű dolgok bontakoznak ki a szolgálatukban. Amit köztük tapasztaltam, az valódi kereszténység. Nem a külsőségek – a fekete kultúra, a ritmikus tánc, a hangos ámenezés vagy a látható szegénység – miatt, hanem azért, mert az Isten országa tagadhatatlanul eljött közéjük.

Tovább a teljes cikkre »

A kálvinista hitvallások sorában a Skót Hitvallás (Koinónia, Kolozsvár, 1998) az utolsó, ahonnan szemelvényeket mutatok annak alátámasztására, hogy a „Szentírás” és „Isten igéje” fogalmak összekapcsolása régi keresztény meggyőződés. A Skót Hitvallás az egyik legkorábbi reformátori hitvallás, keletkezésének kezdeteit egyháztörténészek 1520-ra teszik, bár a Skót Királyság rendjei csak 1560-ban fogadták el és hagyták jóvá „Isten Igéje tévedhetetlen igazságán alapuló üdvösséges és egészséges tanításként”. A hitvallás leginkább John Knox skót reformátor kézjegyét viseli magán. A többi hitvalláshoz hasonlóan ez is következetesen Isten igéjének nevezi a Bibliát.

Tovább a teljes cikkre »

Bár az előbb Sytkával még elkommentelgettem, ebben a pokoli hőségben sem további kommentelésre, sem egy normális cikk megírására nincs több agyi kapacitásom. Olvadnak az agytekervényeim, az időeltolódással is küszködöm (apropó, hazajöttem végre Amerikából), a lakásunk hőcsapdaként funkcionál, embertelen itt a meleg. Az egyetlen menedék most a TESCO és a Penny, de nem vásárolhatok egész álló nap, úgyhogy irány a Balaton! (Szerencsére az is közel van, ilyenkor jó veszpréminek lenni.) Minden olvasómnak azt kívánom, hogy valahogy élje túl ezt a hetet, aztán néhány nap múlva újra találkozunk!

Ahogy időben visszafelé haladunk, remélem most már teljesen nyilvánvaló, hogy a Szentírás és Isten igéje azonosítása nem a liberálisokkal vitatkozó fundamentalisták találmánya, de még csak nem is a Westminsteri Zsinaté, hanem a klasszikus reformátori álláspont. Az 1561-ben született Belga Hitvallás ugyanezt támasztja alá. A hitvallást Guy de Brés fogalmazta francia nyelven a holland protestánsok számára, majd az Emdeni Református Szinódus fogadta el tíz évvel később, és a Dordrechti Zsinat öntötte végső formába. Ez ma a holland reformátusok legfontosabb hitvallása. Lássunk néhány szemelvényt a Szentírás isteni természetéről ebből a hitvallásból is (magyar kiadás: Koinónia, Kolozsvár, 1998).

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum