2013. december havi archívum

Észrevettem, hogy a kultúra változásaival együtt szép lassan az én olvasási szokásaim is megváltoztak. Nem olvasok kevesebbet, mint régen, az elolvasott könyveim száma viszont éves szinten nagyjából felére csökkent a tíz évvel ezelőttihez képest. Ennek egyetlen magyarázata van: az internet. A nyomtatott könyveket ma is kiemelten kezelem, szeretem a szagukat, szeretem, hogy lapozhatok bennük, tisztelem a mögöttük álló sok-sok munkát, de anélkül, hogy erről tudatosan döntöttem volna, az olvasmányaim komoly százalékát ma már az online cikkek és blogbejegyzések teszik ki. Korábbi évekhez hasonlóan most is összeszedtem azokat a könyveket, amelyek a teológia, a spiritualitás és a kultúra területén fontosak voltak számomra.

Tovább a teljes cikkre »

A katolikus egyház eredeti négy nyugati „doktora” közül kérdezzük meg először Nagy Szent Gergelyt, vajon ő mit gondolt a Szentírásról. Gergely Kr. u. 540-ben született, ötvenévesen választották római püspökké (pápává), 604-ben halt meg. Hatása felbecsülhetetlen, írásai, pásztori levelei, homíliái rendkívül népszerűek voltak, még Kálvin is hivatkozott rájuk, liturgikus útmutatásai meghatározták a középkori nyugati egyház istentiszteleti szokásait. Gergely Regula pastoralis (magyarul: A lelkipásztor kézikönyve) c. írása a középkor egyik bestsellerének számított, még királyok is olvasták. Nagy Szent Gergely számára a Szentírás Isten igéje volt.

Tovább a teljes cikkre »

Az Istenember Kierkegaard szerint az ellentmondás jele, aki pusztán lényének ellentmondásával feltárja az emberek belső hozzáállását. Lukács evangéliumában jövendöli Simeon, hogy a kisded Jézus jel lesz, melynek ellentmondanak az emberek. Kierkegaard ezt a próféciát úgy érti, hogy Jézus valódi mivolta megosztja az emberek róla alkotott véleményét és a hit döntését a szív szándékaitól teszi függővé. Az ember Jézus úgy Isten, hogy ennek felismerése nem magától értetődő, és nem is lesz az soha. Amit Karácsonykor ünneplünk, az maga az ellentmondás, amiben feltárul az Istenember, ha előtte – időben és térben – feltárul az emberi szív.

Tovább a teljes cikkre »

Ha van stílus, amit nagyon nem szeretek, az a barokk. A barokk számomra a felesleges burjánzás, a levegőtlenség, a túlmagyarázás, a letisztultság hiánya, a nyomasztó, fullasztó zsúfoltság, meg egy csomó ezekhez kapcsolódó kellemetlen asszociáció. A barokk templomokból menekülök, legmegengedőbb pillanataimban sem tudom szépnek látni őket. Biztos van embertársam, akinek a barokk a leggyönyörűbb, legcsodálatosabb, legfelemelőbb stílus, és ugye de gustibus non est disputandum, de engem vallásos kisugárzása ellenére taszít ez a mozgalmas, erőszakos kifejezésmód, mely rámenősségével egykor Európa történelmét is más – szerintem rossz – irányba fordította. A barokk cukros, cikornyás, pátoszos, eszetlenül túlcicomázott, izgága formavilág, pedig szerintünk az az igazán szép, ami egy sellő szerénységével magába fordulva egyszerű, nem az, ami egy királyi baldachinos ágy mintájára grandiózus és ékes, mert ami bonyolult és túldíszített, az nem lehet oly kristálytiszta és ártatlan, mint a magasztosan lépkedő Hajnalcsillag a nyári égen, melynek csupán kétszer fényeskedik halványsárga sugara az egyszerű földi halandókra, először akkor, amikor a szentek imához készülnek, majd akkor, amikor a kisded anyja ölében – mint a kis Jézus a Madonna óvó karjaiban – édes álomra hajtja fejét. Nehéz, megterhelt, fájdalomtól átdöfött szívvel fordulok el a barokk zuhatagos folyóként kanyargó, fürgén kígyózó, ragyogóan kacifántos, szövevényes és nyakatekert, monumentálisan dekoratív káprázatától, mely a hit egyszerűségétől csábítana pompás lakomát ígérő délibábokhoz. Akkor ezt most nem is ragozom tovább. Mindenki érti?

Tovább a teljes cikkre »

Hadd hívjam fel a figyelmet három remek anyagokat tartalmazó angol nyelvű honlapra. Az első a FOCL. Évekig váratott magára, de tavaly végre megindult a European Leadership Forum összes előadásának igényes közzététele, erre a célra született a FOCL (Forum of Christian Leaders) honlap. Érdemes körülnézni az oldalon, rengeteg érdekfeszítő, színvonalas előadást lehet meghallgatni vagy megnézni a teológia, az apologetika, a lelkigondozás, a tanítvánnyá tétel, a homiletika, a tudomány, a filozófia, az oktatás, a politika, az etika és az élet más területeiről. Sok előadás videó formátumban is elérhető, és ha jól látom, még mindig folyamatosan kerülnek fel újak. Kedvcsinálóként máris ajánlok néhányat.

Tovább a teljes cikkre »

A katolikus egyház „doktorai” közé eredetileg négy nyugati és négy keleti teológus tartozott: Szent Ambrus, Szent Ágoston, Nagy Szent Gergely és Szent Jeromos nyugaton, Szent Athanasziosz, Nagy Szent Baszileiosz, Nazianzoszi Szent Gergely és Aranyszájú Szent János keleten. Később a „doktorokhoz” sorolták Aquinói Szent Tamást is, aki a középkori katolikus teológia kétségkívül egyik legmeghatározóbb forrása lett. Aquinói Szent Tamást főleg a Summa Theologiae miatt ismerik, kevésbé köztudott, hogy Tamás számos bibliai kommentár szerzője is, sőt, John F. Boyle szerint teológiája fundamentumának is a Szentírást tekintette. „Tamás minden bizonnyal kommentárjait tartotta legfontosabb műveinek.” (Forrás: itt.) Ennek pedig az volt az elsődleges oka, hogy Szent Tamás számára a Szentírás Isten szava volt.

Tovább a teljes cikkre »

Ferenczi Zoli barátom hívta fel a figyelmemet Evan Parks remek cikkére a manipulációval kapcsolatban. Keresztény szervezetek és gyülekezetek vezetői jól ismerik a jelenséget (ha még nem ismerik, meg fogják ismerni), de nem biztos, hogy rá is ismernek, amikor éppen zajlik. Hiszen a manipuláció attól manipuláció, hogy a valódi szándékokat igyekszik elrejteni. Különösen igaz ez akkor, amikor a rajtakapott manipulátor látszólag bűnbánatot gyakorol. Honnan tudhatjuk, hogy a manipulátor tényleg megváltozott? Készpénznek vesszük a bocsánatkérését? Parks szerint ennél bölcsebben kell eljárnunk. A manipuláció felismeréséhez és kivédéséhez a megváltozott szívre kell figyelnünk.

Tovább a teljes cikkre »

Meggyőződésem, hogy nincs jó blog moderálás nélkül. Ahogy a nyilvános vitákhoz elengedhetetlen a moderátor, a blogok sem tudnak jól működni a hozzászólások valamiféle moderálása nélkül. Sokszor éppen azok miatt van egyébként szükség moderálásra, akik a véleménynyilvánítás korlátozása kapcsán azonnal cenzúrát kiáltanak. Aki tapasztalta már, hogyan teszik tönkre trollok és egyéb összeférhetetlen vagy értelmes párbeszédre képtelen emberek mások értelmes és tartalmas vitáit, tudja, hogy a moderálás alapvető szükséglet. Csak a trollok és az értelmes párbeszédre képtelen emberek nem tudják ezt, pedig ők a probléma okai.

Tovább a teljes cikkre »

Az egyszerű, józan gondolkodás időnként a teológiában is nagy előny. A narratív kritikai szempontok megjelenése előtt az újszövetséges szakmában (konzervatív köröket leszámítva) napi gyakorlatnak számított, hogy kutatók újabb és újabb forráselméletekkel, redaktorokkal és hagyományrétegekkel álltak elő, szinte versenyezve, ki tud eredetibb ötletekkel előhozakodni. Ez különösen az evangéliumok esetében volt igaz, ahol a legkorábbi „Jézus-hagyomány” felfedezése érthetően nagy érdeklődésre tartott számot. A narratív kritikai szempontok térnyerésével ez megváltozott, a szakma az utóbbi egy-két évtizedben inkább a szövegek egységére figyelt (akár azon az áron is, hogy kettéváljon az irodalom és a történelem, és az Újszövetség-kutatás még távolabb kerüljön a valódi Jézus megismerésétől). Erős azonban bennem a gyanú, hogy a történeti-kritikai módszer vitatható módszertana és a teljesítménykényszer által szült problémák túlnyomó többségét meglepően gyorsan feloldaná a valóság megismeréséhez nagyobb bizalommal közelítő józan paraszti ész, mely – valljuk be – inkább a konzervatív bibliakutatás sajátja.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum