2014. február havi archívum

Vajon mit gondolt Szent Ambrus (Augusztinusz milánói mentora) a Szentírásról? Viszonylag könnyen választ kaphatunk erre, mert Ambróziusz könyveinek szinte minden lapja át van itatva bibliai idézetekkel. A kötelességekről (Ókeresztény örökségünk 9. Jel Kiadó. Ford.: Meggyes Ede OSB és Tóth Vencel OFM) c. könyvében Szent Ambrus magának szab határt, amikor azt írja: „Nem óhajtom tehát elérni a próféták rajongását, az evangélisták erejét, a pásztorok mindenre kiterjedő óvatosságát, hanem csak a Szentírás szorgos és megfeszített figyelemmel való vizsgálatát” (55-56). Ez a hozzáállás jellemzi Ambróziusz többi könyvét is.

Tovább a teljes cikkre »

Az Intelligent Design mozgalomról fogok írni, de kicsit távolabbról indítok, mégpedig a gyanakvás lélektanától. Olyan rendszerben nőttem föl, ahol az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak kellett hazudni, Magyarország szovjet megszállását felszabadulásnak, a Szovjetuniót barátunknak, a vallást a nép ópiumának, a jugoszláv mogyorókrémet nutellának, a kubai narancsot pedig finomnak. Életem első tizenhét évében megtanultam gyanakodni és a sorok között olvasni. Aztán nagyot változott a világ, én is változtam, és szép lassan a gyanakvásomban is gyanakodni kezdtem. Ráéreztem annak a kellemes ízére, milyen bizalommal figyelni a világot, és nem kételkedni a percepcióimban. Ezzel párhuzamosan észrevettem az összeesküvés-elméletek mögött a félelmet, a kisebbségi komplexusokat és sok-sok butaságot. Felszabadító volt kívülről látni a gyanakvást. Aztán rájöttem, hogy egy totálisan mediatizált világban ez is naivitás. Széleslátókörűbb, mint a radikális gyanakvás, de naivitás. Viszont mit tegyen az ember, ha az összeesküvés-elméletek kuckós, bennfentes odújába már nem tud visszabújni, a percepcióira teljesen mégsem bízhatja magát? Legyen relativista? Nos, én inkább kritikai realista lettem.

Tovább a teljes cikkre »

A történeti tudományok máshogy bizonyítanak, mint a kísérleti tudományok. Történeti tudományok alatt most elsősorban nem a történettudományt értem, hanem a természettudományok közül azokat a tudományágakat, amelyek a múlt jelenségeivel foglalkoznak, mint például a kozmológia, az archeológia, a geológia, a paleontológia és az evolúcióbiológia. (A csillagászatot azért nem sorolom ide, mert bár a fény hosszú útja miatt az is a „régmúltat” vizsgálja, de a múlt gyakorlatilag a szemünk előtt zajlik.) Az előbb említett tudományok módszertana szükségszerűen különbözik a kísérleti tudományok módszertanától. Ennek ugye az az oka, hogy a történeti tudományok nem a természetben megfigyelhető regularitásokat igyekeznek megismerni és megmutatni, hanem múltbeli jelenségeket és azok okait próbálják magyarázni.

Tovább a teljes cikkre »

Ez a cikk az előző bejegyzés folytatása, ahol arról írtam, hogy hit által a tudomány is messzebb lát, mint hit nélkül. Most annak a hitnek a tartalmáról szeretnék néhány gondolatot megosztani, amely hit a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint közelebb juttat az eredet megértéshez, mint bármely más módszer. A kulcs a mózesi teremtéstörténet. A bibliai Genezist Isten népe mindig a hit alapvető dokumentumának tartotta, Jézus Krisztus is így tekintett rá (vö. Mt 19,4). Igaz, hogy a Genezis első fejezete műfajilag közelebb áll a költői prózához, mint a tudományos leíráshoz, de jól értelmezve is a kozmogóniáról (a világ keletkezéséről) szól, és a Szentlélektől ihletett isteni kinyilatkoztatás, melyben megbízhatunk. Vajon mik azok az alapvető gondolatok, amelyeket a hit a Genezisből nyerve világosságként használhat az eredetről folyó kutatásokhoz? Hadd soroljak fel néhányat (a teljesség igénye nélkül).

Tovább a teljes cikkre »

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” (Zsid 12,3) Ebből a mondatból kiindulva szeretnék néhány gondolatot mondani a hit és a tudomány kapcsolatáról, különös tekintettel a világ, az élet és az ember eredetének kutatására. Az igevers a hit fontosságára mutat rá, de rögtön le kell szögezni, hogy a hit hangsúlyozása egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne kutassuk kíváncsian és becsületesen a jelenségeket, melyekből a teremtés hogyanjára következtethetünk. Éppen ellenkezőleg! Ahogy Augusztinusz mondta: a hit érteni szeretne (fides quaerens intellectum). Ne felejtsük el, hogy a modern tudomány keresztény talajon született, hosszú ideig szinte csak keresztények művelték, a korszakalkotó felfedezések jelentős részét keresztények tették, és a tudomány legmélyebb filozófiai alapvetései ma is a kereszténységtől örökölt monoteista alapvetések. A keresztény tudós az eredet kutatásában is legyen jó tudós! A hit kérdez és kutat. A világ keletkezését azonban nem érthetjük meg hit nélkül. Ez radikális, mondhatnám azt is, hogy paradigmateremtő állítása a Zsidókhoz írt levélnek. Vajon mit jelent?

Tovább a teljes cikkre »

Hinni is és kételkedni is kétféleképpen lehet, attól függően, hogy általuk melyik irányba haladunk. Van „hit”, amely paradox módon a kétely felé visz, és van „kétely”, amelynek valódi iránya a hit. Nem mindegy, hogyan hiszünk, és az sem mindegy, hogyan kételkedünk. Az a „hit”, amelyik nem kérdez, lényegét tekintve hitetlenség, mert aki nem kérdez, nem bízik, hanem fél. Van tehát „hit”, amelyik lényegét tekintve bizalmatlanság. Néha bölcs döntés félretenni a kérdéseinket, amíg eljön az idő, amikor tisztelettel tudunk velük foglalkozni. Soha nem bölcs viszont letagadni, hogy vannak kérdéseink, mert a letagadott kérdések egyszer fellázadnak, és utána mindig uralkodni akarnak.

Tovább a teljes cikkre »

Nehéz vitatkozni azzal az állítással, hogy Pál apostol után Szent Ágoston (Augusztinusz) a kereszténység egész történetének legnagyobb hatású teológusa. A nyugati kereszténységben mind katolikusok, mind protestánsok tisztelettel hivatkoznak rá. B. B. Warfield 19. századi presbiteriánus teológus szerint a reformáció nem is volt más, mint „Augusztinusz kegyelemtanának győzelme Augusztinusz egyháztana felett” (Calvin and Augustine. Presbyterian and Reformed, 1956, 381–383). Szent Ágoston katolikus és protestáns örököseinek egy dolgon viszont biztosan nem kell marakodniuk: az egyházatya Szentírás-tanán. Augusztinusz a Bibliát Isten szavának tartotta.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum