2014. március havi archívum

A görög egyházatyák közül Nazianzoszi Szent Gergellyel folytatom a sort. A katolikus egyház „doktorai” között számon tartott Gergely egyike a kappadókiai atyáknak, akik a negyedik század második felében írásaikkal hozzájárultak a bibliai Szentháromság-tan mélyebb fogalmi megértéséhez. Nazianzoszi Gergely a „theologosz” címet is megkapta, egyedül a keleti atyák közül. Gergely elsősorban Krisztust nevezte Isten Igéjének, de az Ó- és Újszövetségre is időnként Isten igéiként utalt, és úgy is viszonyult hozzájuk.

Tovább a teljes cikkre »

Amióta Isten kegyelme megragadott és Krisztus követőjévé tett, szinte mindig intenzíven foglalkoztatott a világmisszió kérdése. Fiatal hívőként faltam az életrajzokat, amelyek nagy kockázatokat vállaló misszionáriusokról szóltak (mint Charles Studd, Hudson Taylor, Isobel Khun vagy az indiai sadhu Sundar Singh), és egy időben én magam is arra készültem, hogy misszionárius leszek egy távoli országban. Ennek érdekében konkrét lépéseket is tettem, a kilencvenes években részt vettem például egy nagy missziói konferencián, majd egy egész nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, ahol Dórámmal együtt egy kis indián gyülekezet imaházának építésében segédkeztünk a Latin Link misszionáriusaiként. Azt hiszem, ott értettem meg, hogy ez nem romantikus kaland, hanem valódi áldozatokkal járó kihívás, melyhez különleges elhívásra van szükség. Talán nem véletlen, hogy végül lelkipásztor lett belőlem Veszprémben, nem úttörő misszionárius egy egzotikus országban.

Tovább a teljes cikkre »

Tizenkét napja foglalkoztatja a világot, hogy mi történhetett a Malaysian Airlines MH370-es járatával. Ahogy telnek a napok, egyik hipotézis váltja a másikat, hol terroristákra gyanakszanak, hol váratlan tűzre, hol a pilóták szándékos (bár egyelőre érthetetlen) manőverezéseire. A repülő keresésében legalább 25 ország vesz részt, és olyan hatalmas területeket próbálnak átfésülni, hogy még a legoptimistábbak sem biztosak a sikerben (legalább a fekete doboz megtalálásában). Lehet, hogy nemsokára megtudjuk a tragédia részleteit, de most az is elképzelhető, hogy örökre homályban maradnak a repülőgép eltűnésének valódi okai. Nem azért írok erről, mert bármilyen új részlettel szolgálhatnék, hanem azért, mert a maláj gép utáni nyomozásnak van egy tanulságos vetülete, ami szorosan kapcsolódik az elmúlt hónapokban itt a Divinity-n tárgyalt témákhoz.

Tovább a teljes cikkre »

Luther szerint három episztemológiai világosság van: a természet világossága, a kegyelem világossága és a dicsőség világossága. A természet világossága az a világosság, mely minden ember számára rendelkezésre áll. Ennél a világosságnál sokféle bölcsességre eljuthatunk, de ez a fény túlságosan messzire nem vezet bennünket, részben végességünk, részben értelmünk bukottsága miatt. A természet fényénél a legfontosabb dolgok – mint például Isten szándékai, vagy Isten igazságossága – felfoghatatlanok maradnak számunkra. „Kicsoda az ember Istenhez képest?!” – kérdezi Luther A szolgai akarat (Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium, 1996, 228) c. könyvében. Végtelen a különbség, és ez a kontraszt különösen akkor kirívó, amikor az ember mégis veszi magának a bátorságot, hogy pusztán a természet fényénél Isten cselekedetei felett ítéletet mondjon.

Tovább a teljes cikkre »

James Ussher ír érsek nevéhez fűződik az a számítás, mely szerint a világegyetem teremtése (a Gergely-naptárt követve) Kr. e. 4004. október 23. vasárnap előestéjén történt. Ussher a dátumot a Genezis nemzetségtáblázataiból vezette le. Vajon van-e okunk kételkedni ennek a megközelítésnek a helyességében? Szerintem igen. Bár nem hiszem, hogy Pál a Genezis nemzetségtáblázatai körül kialakult modern vitákat jósolta volna meg, amikor annak idején arra figyelmeztette az efézusi gyülekezet egyes tagjait, hogy „ne… foglalkozzanak mondákkal és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal, amelyek inkább vitákra vezetnek, mint Isten üdvözítő tervének megismerésére hit által” (1Tim 1,4), a figyelmeztetés talán a világegyetem korának kiszámításával kapcsolatban is megállhat. Vannak azonban ennél komolyabb okai is annak, hogy miért kezeljük erős fenntartásokkal Ussher számításait. Elmondom, mik ezek.

Tovább a teljes cikkre »

Vajon Isten szavának tartotta-e a Szentírást a katolikus egyház „doktorai” közé sorolt négy keleti teológus? Nézzük meg először Aranyszájú Szent Jánost (Krüszosztomoszt), aki Kr. u. 397 és 404 között volt Konstantinápoly pátriárkája. Krüszosztomosz nem is annyira egyházi pozíciója, mint inkább erőteljes igehirdetései miatt lett ismert, ez pedig a Szentírás iránti szeretetéből és tiszteletéből táplálkozott. Hitte és vallotta, hogy az embert nem az okoskodás tanítja meg az igazságra és a helyes életvitelre, hanem az isteni kinyilatkoztatás.

Tovább a teljes cikkre »

A teológus furcsa szerepben van, mert egyrészt olyan tudományt képvisel, amely talán nem is tudomány, hanem – nézőponttól függően – annál sokkal kevesebb, vagy éppen sokkal több (szerintem az utóbbi). Másrészt a teológus mégis az egészet akarja átfogni, hiszen a filozófiához hasonlóan a valóságnak nem csak egy szelete érdekli, hanem az egész. Ezért a teológusok határvidékeken mozognak, sőt, bejárják az összes „országot”. A teológusoknak szinte minden tudományággal kapcsolatuk van, és ez a kapcsolat nem is mindig felhőtlen. A tudományok általában idegenként – néha agresszorként, máskor ügyefogyott koloncként – tekintenek a teológiára. A teológusok időnként okot adnak mindkettőre, de sokszor csak a dolgukat végzik, és a szerepük generálja a konfliktust. A teológusé sajátos pozíció, melynek izgalmát és feszültségeit magam is átélem. Kevin Vanhoozer egyik találó metaforája segített jobban megértenem ezt a különös szerepet.

Tovább a teljes cikkre »

Köztudott – bár sokszor elhallgatott – tény, hogy a modern tudomány keresztény világnézeti alapokon született. Ez történetileg is igaz, és viszonylag könnyű belátni az okait is. Alfred North Whitehead brit filozófus például hangsúlyozza, hogy a tudomány nem létezhetne anélkül az általános meggyőződés nélkül, hogy létezik Rend, az ember pedig rendelkezik azzal a képességgel, hogy ezt a rendet megismerhesse. Tudományfilozófusok tudják, hogy mindkét előfeltevés eredetileg abból a kettős keresztény meggyőződésből táplálkozott, hogy egyrészt az univerzum egy értelmes Alkotó műve, másrészt ez az Alkotó a saját képmására teremtette az embert, szintén értelemmel, hogy kutassa a műveit. Kepler elhíresült mondata ebből a szempontból tipikus: „a tudós dolga az, hogy Isten gondolatait gondolja végig”.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum