2014. október havi archívum

Huszonöt éve ott álltam a Hősök terén, amikor egy fiatalember a sunyi csendet megtörve kimondta, amit akkor még nem volt szokás kimondani: az orosz csapatok megszállók, az 1956-os forradalmat eltipró kommunisták pedig gyilkosok. Tizenhat éves fejjel lelkesített ez az egyenes beszéd, és a szívembe zártam a fiatalembert, aki ilyen bátran, nyíltan, szívből néven nevezte a néven nevezendőket. Tőle hallottam először az „ázsiai zsákutca” kifejezést is. „A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni.” Áramütésként hatottak rám ott a téren ezek a szavak.

Tovább a teljes cikkre »

Atyám, te fent vagy a mennyekben, én meg itt lent vagyok a földön. Jó ez a távolság, mert így könnyebb arra emlékeznem, hogy te nem a földből való vagy, mint én. Néha egy szintre hoznak téged az ősi teogóniák isteneivel. Pedig te nem a kozmosz terméke vagy, mint Zeusz, Thór meg a többi pogány isten, éppen a kozmosz jött létre a te szavadra! Te a mennyekben vagy, a többi isten csak a földön, vagy egy magas hegyen van, vagy nem is létezik. Neked még akkor is le kellett hajolnod, amikor az emberek égig érő várost építettek, hogy lásd, mit művelnek! Persze te mindent láttál, csak a mi fennhéjázásunkat tetted nevetségessé, amikor lehajoltál, hogy láss minket.

Tovább a teljes cikkre »

Atyám, veled akarok most lenni. Többes szám első személyben szólítalak meg, ahogy a Fiad tanította nekünk, de most igazából nem emberek társaságára vágyom, hanem a Tiédre. Nem vagyok egyedül, tudom, sokan vagyunk, akik szeretünk téged és segítségül hívjuk a nevedet. Szerzetes sem vagyok, vagy remete. De most Rád vágyom. A közeledbe akarok menni, mint mikor gyerekként édesapám mellé bújtam szombat reggelenként az ágyba, hogy meséljen. Nálad akarok időzni. Csak úgy.

Tovább a teljes cikkre »

Eddig is csodáltam John Piper szolgálatát és egymillió okom volt arra, hogy köszönetet mondjak neki, de amibe idén, hetvenes éveibe érkezve belekezdett, az egészen különleges és lenyűgöző számomra. Fiatal lelkipásztor voltam, amikor először került a kezembe Piper egy igehirdetése. Pontosabban egy előadása. Azonnal magával ragadott a szenvedélye és a mondanivalója igazsága. Szenvedéllyel máskor is találkoztam, de az övé tartalmas volt, mélysége volt, és olyan örömöt sugárzott, ami engem is megtelített új reménnyel és Isten iránti szeretettel. Éveken keresztül követtem Piper szolgálatát, rengeteget kaptam tőle. Idén új kezdeményezést indított útnak, aminek azt a nevet adta, hogy Look at the Book. Ezt szeretném most propagálni.

Tovább a teljes cikkre »

Hiszem a szentek kortól és tértől független egyetemes közösségét. Veszprémi gyülekezetemben 2001 óta tartok előadásokat olyan emberekről, akiknek az élete és a gondolatai nagy hatással voltak rám. Ezeket összegyűjtöttem és új fül alatt (Előadások) mostantól elérhetővé tettem. Akit érdekel Martyn Lloyd-Jones, John Stott, Charles Spurgeon, George Whitefield, Dietrich Bonhoeffer, Søren Kierkegaard, Francis Schaeffer, Kálvin János, Szent Athanasziosz, C. S. Lewis, Luther Márton, vagy az, hogy én mit gondolok róluk, mit tanultam tőlük, miért tartom őket fontosaknak, mától meghallgathatja mindegyik előadást. A hangminőség sajnos változó, van, amit még magnós diktafonnal vettünk fel, de azért mindegyik jól hallható.

Tovább a teljes cikkre »

Andrew Fellows az angliai L’Abri Fellowship vezetője, régi jó barátom. Az elmúlt tíz évben szinte évente összefutottunk valahol, hogy egy-két órában megbeszéljük az életünket, a szolgálatainkat és a gondolkodásunk éppen aktuális kérdéseit és irányait. Idén is egymásba botlottunk egy konferencián, de mindketten rohantunk egy programra, úgyhogy csak pár percünk volt beszélgetni, azt is egy lépcsőn felfelé caplatva. Hogy vagy? És te? Min gondolkodsz mostanában? Miket olvastál? Változott valamivel kapcsolatban a véleményed? Van új felfedezésed? Hát neked? Maradsz a mostani szolgálatban? Jól van a lányod? És a te fiaid? Kálvin vagy Kierkegaard? Dooyeweerdet olvasod még? Hat perc alatt kitárgyaltuk mindezt, ajánlottunk egymásnak néhány olvasmányt, majd továbbrohantunk. Jövőre folytatjuk. Addig is ez és ez. Minden jót. Ja, és átküldöm majd L’Abri állásfoglalását az evolúció/teremtés témakörben. Köszi, a régi email címem még mindig él.  Rendben, küldöm. Jó volt újra látni! Téged is, kár, hogy most csak ennyi volt!

Szóval valahogy így került hozzám a lenti állásfoglalás, melyben az egykor Francis Schaeffer által elindított L’Abri Fellowship újból tisztázza a teremtés/evolúció vitában elfoglalt nézőpontját. Az állásfoglalás rövid, tömör, de szerintem benne van a lényeg, érdemes elolvasni.

Tovább a teljes cikkre »

Hadd osszak meg egy félkész gondolatmenetet – még mindig azzal kapcsolatban, hogy vajon miért olyan véres, harcos és könyörtelen az élővilág, amilyennek látjuk, és amilyen feltehetőleg a bűneset előtti is volt, illetve hogy ez hogyan egyeztethető össze Isten és a teremtés jóságával. Az eddigiekben két megoldással kísérleteztem: egyrészt azzal, hogy a Genezis (meg a zsoltárok és Jób) szerint a ragadozó vadállatokat is Isten teremtette, ezért valamilyen módon hozzájárulnak dicsősége kinyilatkoztatásához, és inkább a mi percepciónk és projekciónk okozza a megbotránkozást, másrészt talán a Gonosz munkája is benne lehetett a teremtés „elgörbítésében” (bár ezzel kapcsolatban több bennem a kétely). Nem tartom kizártnak, hogy a Sátán munkája mellett a rossz emberi beavatkozás (vagy a törődés hiánya) miatt is van torzulás, de ez sem old meg mindent. Most egy új vonalon is elindítok egy gondolatmenetet.

Tovább a teljes cikkre »

Az Origo külön cikkben számolt be arról, hogy elindult Budapesten is a Sunday Assembly mozgalom első gyülekezete. Ez egy ateista-humanista kezdeményezés, melyben állítólag a közösségen van a hangsúly. A cikk Szabó Sebestyén „prédikációjából” idéz: „A világnak minden bizonnyal több közösségi életre van szüksége, a Sunday Assembly ezért az életet ünneplő és befogadó szellemiségű közösségeket hoz létre. Itthon is növekszik a társadalmi elszigeteltség és a magány: a legutóbbi, 2011-es népszámlálás adatai szerint ma Magyarországon 30 százalékkal többen élnek egyedül, mint 10 évvel korábban, számuk elérte az 1,3 milliót. A tartós egyedüllét káros hatással van mind az egyénre, mind a társadalomra, egészségügyi következményei pedig hasonlóak lehetnek a dohányzáséhoz: gyengíti az immunrendszert, fokozhatja a gyulladásos tüneteket, és akár komoly betegségekhez is vezethet.” A vallástalanok gyülekezete erre kínál megoldást.

Tovább a teljes cikkre »

Nem tudom, hogy jó ötlet-e internetes szemináriumokat – úgynevezett webináriumokat – tartani. Az ELF-től többször kértek már arra, hogy vezessek ilyet, de még hallgatóként sem vettem részt egyen sem, úgyhogy nem tudom, milyen egy webinárium. Ellis Pottertől hallottam, aki sok ilyet tartott már, hogy a mai technika határait – és a skype valódi lehetőségeit – igencsak súrolja ez az öszvér forma. A mikrofon recseg, az emberek ki-be jelentkeznek, várnak egymás kommunikációjára, a végén meg inkább üzeneteket írnak egymásnak, mert a szavak nem jutnak el rendesen az előadóhoz vagy a résztvevőkhöz. Mások viszont lelkesen meséltek arról, milyen sokat jelentett nekik egy-egy ELF-es webinárium, különösen az, hogy ismert, felkészült előadókkal személyesebb közegben lehetett együtt gondolkodni. Úgyhogy nem tudom. Viszont megígértem barátaimnak, hogy promotálni fogok egy apologetikai jellegű webinárium sorozatot, ami mostanában fog elindulni. Az októberi program így néz ki (lehet jelentkezni rá):

Tovább a teljes cikkre »

A bűnbánat nem csak erkölcsi mozzanat. Ha pusztán erkölcsi mozzanat volna, soha nem szembesülnénk a Törvényadóval, mindig csak a törvénnyel lenne dolgunk, azt pedig akár ki is játszhatjuk. A valódi bűnbánat nem a törvény, hanem a Törvényadó előtt hajol meg. Az igazi bűnbánó tudja: ha a törvény egyetlen parancsolatát megszegte, az egészet szegte meg, hiszen magát a Törvényadót vetette meg, nem csak egy személytelen elvet vagy parancsolatot (Jak 2,10-11). Ha a Törvényadót vetette meg, akkor pedig nincs méricskélés, nincs farigcsálás, ellentételezés, kozmetikázás. Akkor a bűn személyes ügy. És itt válik a dolog hátborzongatóvá, és ugyanakkor szívet melengetővé is. Az igazi bűnbánó lelkét belső remegés járja át, megszeppen, elnémul, megilletődik, megsemmisül, és mégis, ez a halogatott, gyűlölt, majd váratlanul rászakadó kiszolgáltatottság juttatja el őt a léte célját jelentő szeretetkapcsolatra.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum