2015. március havi archívum

Augusztinuszról tartok ma előadást a gyülekezetemben (az afrikai egyházatya a szokásos éves életrajzi előadásaim idei alanya), és ez remek alkalom arra is, hogy a jegyzeteimben felhalmozott, de fel nem használt rengeteg idézet közül néhányat beillesszek ide, kommentár nélkül. A most következő mondatokat kivétel nélkül mind Szent Ágoston A keresztény tanításról (Kairosz Kiadó, 2001) c. könyvéből vettem. Az idézetek az Isten és a felebarát iránti szeretetről szólnak, ami Augusztinusz egyik központi témája volt, és ami engem is régóta foglalkoztat. Érdemes a mondatokat újra és újra elolvasni és megrágni, majd természetesen megpróbálni a gyakorlatba is átültetni.

Tovább a teljes cikkre »

Néha azt gondoljuk – teljesen tévesen –, hogy csak nekünk, keresztényeknek vannak hitbeli válságaink. Ez azonban nem így van. Amikor nehéz elhinnünk a Szentírás egy-egy állítását vagy egyházunk egy-egy hitcikkelyét, gondoljunk arra, hogy micsoda hitbeli válságokat kell a materialistának leküzdenie ahhoz, hogy megmaradhasson anyagelvű világszemléletében! A materialista ideje nagyobbik részében talán megnyugtatónak (vagy legalább igaznak) találja sivár világképét, melyben végső soron minden anyag, energia és véletlen, de vannak pillanatai, amikor kétségek gyötrik, és ezek a kétségek talán nagyobb erővel is törnek rá, mint a keresztényekre saját kételyeik. C. S. Lewis írta a hittel kapcsolatban: „Most, hogy keresztény vagyok, vannak olyan hangulataim, amikor minden rendkívül valószínűtlennek tűnik; de amikor ateista voltam, olyan hangulataim voltak, amikor a kereszténység tűnt rendkívül valószínűnek.” Vajon milyen kétségekkel néz szembe a materialista?

Tovább a teljes cikkre »

A kétely sokkal nagyobb rombolást végez a modern ember világképében, mint azt a felvilágosodás filozófiai alapjaira épülő kritikai (a szó technicus terminus) gondolkodás hívei általában elismerik. Ezért különösen érdekes az a levél, amit Charles Darwin írt William Graham filozófusnak, aki 1881-ben publikált Creed of Science c. könyvében erőteljes bírálatot fogalmazott meg Darwin evolúcióelméletével szemben. A levélben Darwin udvariasan megköszöni Graham figyelmét, és elismeri, hogy a filozófus érvei erősek és tiszták azzal kapcsolatban, hogy az univerzum nem jöhetett létre véletlenül. Darwin mégsem képes ezeket az érveket teljesen elfogadni, inkább megtorpan, és leírja azóta sokat idézett mondatát: „Újra és újra felmerül bennem a szörnyű kétely: vajon az alsóbbrendű állatok elméjéből kifejlődött emberi ész hiteinek van-e bármilyen értékük vagy egyáltalában megbízhatóak-e? Bízna-e bárki azokban a nézetekben, amelyeket egy majom agya termelt ki (már ha egyáltalán lennének ebben az agyban bármilyen nézetek)?” (Darwin, 1887, 1/315–316)

Tovább a teljes cikkre »

A politikai gondolkodás világában különleges vállalkozásnak tartottam Török Gábor elemző blogját. Tetszett, hogy a törökgáborelemez különbséget tudott tenni a dolgok értéke és a dolgok mechanizmusa, valamint a meggyőződés és a meggyőzés erejének megítélése között, és ezzel egy olyan politikai érdekektől és értékektől független elemző térbe invitált engem is, ahol nem csak saját meggyőződésemet (vagy annak ellenkezőjét) hallottam vissza, hanem azt is mérlegre tudtam tenni, hogy egy-egy politikai szereplő a siker milyen esélyével képvisel meggyőződéseket és érdekeket. TG projektjét tehát kezdettől rokonszenvvel figyeltem és sokat tanultam belőle. Ha elindult volna a veszprémi időközi választáson, valószínűleg rá szavaztam volna, bár ezt azzal a tudattal tettem volna, hogy szavazatommal megölöm az elemzőt. Ettől viszont azért nem féltem, mert hónapok óta sejthető: az elemző már korábban meghalt. Egyszerre értem és bánom ezt, de leginkább a teológiai gondolkodás számára szeretnék néhány tanulságot leszűrni belőle.

Tovább a teljes cikkre »

Karl Menninger amerikai pszichiáter sokak hiányérzetének adott hangot, amikor 1973-ban publikálta Whatever Became of Sin c. könyvét. Menninger több oldalról dokumentálja azt a folyamatot, ahogy a nyugati társadalmakban a bűn teológiai fogalma először büntetőjogi kategóriává szűkült, majd a pszichológia kezében szép lassan „betegséggé” szelídült. Viszonylag kis kockázatot vállalva kijelenthetjük: az azóta eltelt évtizedekben ez a folyamat csak eszkalálódott. A szociológia és a pszichológia lényegében eltűntette a bűn fogalmát a nyugati kultúrából. Ennek egyik ékes bizonyítéka a gyerekeknek készült Oxford Junior Dictionary, melynek szerkesztői a 2008-as kiadásból már nemes egyszerűséggel törölték a bűn (sin) szót! Az emberi természet azonban cseppet sem változott, ezért bár az elmúlt évtizedekben a keresztények szótárát is igencsak szerkesztgette a kulturális trend, a bűn fogalmával kapcsolatos hiányérzet is egyre növekszik körülöttünk.

Tovább a teljes cikkre »

A keresztény lelkiség egyik kardinális kérdéséről fogok most írni, de messziről indítok, ezért egy kis türelmet kérek tőletek. Hadd vigyelek vissza benneteket néhány perc erejéig a tizennyolcadik századi Skóciába, ahol egy meghatározó vita zajlott a kegyelemről. Ez a vita segít megérteni a huszonegyedik századi keresztény lelkiség egyik zavaros és sok kuszaságot okozó problémáját, ami körül időnként csak tanácstalanul toporgunk. A helyszín, ahova érkezünk, a skót felföld Auchterarder (ejtsd: Okterárder) nevű városkája. Glasgow és Dundee között félúton helyezkedik el ez a település, itt robbant ki a vita, mely „Marrow Controversy” néven maradt meg a skót egyházi emlékezetben. Rengeteg tanulsága van ennek a polémiának, én most csak egyre szeretnék rámutatni, amit a címben is már jelzek: van valami közös a törvényeskedő és a törvénytelen hívő lelkiségében.

Tovább a teljes cikkre »

Mikor hazahoztuk, nevezhettük volna Ribizlinek vagy Sutyinak is, de valamiért Gombóc lett a neve. Maga volt az aranyosság. Majdnem eljött velünk a Tengerentúlra, ahol Dumplingként mutattuk volna be hódolóinak. Már a „repülőjegye” is megvolt, de végül itthon kellett hagynunk. Miután hazajöttünk, még öt évet ugrándozott köztünk. Nagyon szerette a Micimackót, Rejtőt, a kenyérhéjat, a zoknikat, és azt, ha a fejecskéjét simogattuk. Reggel és este zörgette a ketrece ajtaját, hogy enni kapjon és kijöhessen néhány órácskára. Ma reggel el kellett altatnunk. Fogalmam sincs, van-e bármilyen jövő azoknak az állatoknak, akik – ahogy C. S. Lewis mondja – „igazi magukat gazdájukban találják meg”, és „egyediségüket gazdájuknak köszönhetik”, inkább kétlem, mint hiszem ezt, de ha mégis, azt remélem, Gombóc nem a veszedelmes örök vadászmezőkre költözött, hanem valamilyen zegzugos zöldségeskertbe, tele izgalmasabbnál izgalmasabb felfedeznivalókkal. Ajándék volt ez a kis lógófülű jószág. Hiányozni fog.

Mámorító érzés szkeptikusnak lenni. A szkeptikus ugyanis könnyedén megnyerhet minden vitát, amibe belefolyik. Nincs az az ideológia, nincs az a hitrendszer, nincs az az eszmefuttatás, nincs az az érvelés, amin ne lehetne lyukat ütni, és ezt a szkeptikus jól tudja. Nem boldog ettől, de ha már így alakult, él helyzeti előnyével. A szkeptikusnak egyszerű dolga van: a kezében lévő gombostűvel higgadt, kimért léptekkel oda kell csak osonnia valamelyik nyuszivá, pillangóvá, vagy masnivá hajtogatott lufihoz, és bele kell böknie. Pukk! Ezután már csak rá kell mutatni az ernyedten lifegő gumidarabra, és gúnyos mosollyal odébb lehet állni. Mindenki láthatja megint egy lufiról, hogy az valójában csak egy nyomorult gumicafat. A szkeptikusnak nincs félnivalója: neki nem lufija van, hanem gombostűje, amit nem lehet kipukkasztani.

Tovább a teljes cikkre »

Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy férfit, akit homoszexuális tevékenységen értek, középre állították, és így szóltak Jézushoz: „Mester, ezt a férfit homoszexuális aktus közben tetten érték. Mózes azt parancsolta nekünk a törvényben, hogy kövezzük meg az ilyeneket. Hát te mit mondasz?” Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és legyen mivel vádolniuk őt. Jézus pedig lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor továbbra is faggatták, felegyenesedett, és ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken, és egyedül ő meg a férfi maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott a férfin kívül, így szólt hozzá: „Hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?” Ő így felelt: „Senki, Uram.” Jézus pedig ezt mondta neki: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és folytasd azt, amit eddig, hiszen nem vétkeztél!”

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum