2015. augusztus havi archívum

Tihomir Dimitrov 50 Nobel Laureates and Other Great Scientists Who Believe in God c. idézetgyűjteményéből folytatom a szemezgetést. Ezúttal a modern fizika két kiemelkedő alakjától, Erwin Schrödingertől és Werner Heisenbergtől másolok be néhány válogatott idézetet a tudomány és Isten kapcsolatáról. Ken Wilber Quantum Questions c. könyvében csodálkozásának ad hangot, hogy „a modern fizika szinte mindegyik nagy úttörője – olyan emberek, mint Einstein, Schrödinger és Heisenberg – valamiféle lelki misztikusok voltak… A legkeményebb tudomány, a fizika, összecsókolózott a leggyöngédebb vallással, a misztikával.” (Ken Wilber: The Essential Ken Wilber: An Introductory Reader. Shambhala Publications, 1998, 16) Ahogy a sorozat első részében is hangsúlyoztam, az idézetek nem feltétlenül tanúskodnak keresztény vagy akár teista meggyőződésekről. Schrödinger esetében például inkább egyfajta panteizmusról van szó. Amit az idézetek megmutatnak, az a materializmus elutasítása és az anyagi valóságon túli isteni okok és megnyilvánulások előtti nyitottság, sőt, ezek szükségszerű létezéséről való meggyőződés.

Tovább a teljes cikkre »

Mégiscsak belenyúlok ebbe a darázsfészekbe. A menekültek (migránsok, bevándorlók stb.) kérdése sok érthető (és kevésbé érthető) indulatot vált ki a környezetemben, úgyhogy eddig inkább csak figyeltem és igyekeztem megérteni mind a problémát, mind azt, hogy Jézus követőiként mi lehet számunkra a helyes hozzáállás a szemünk előtt zajló – és olykor ijesztő, máskor szívszorító – népvándorlás jelenségéhez. Nógrádi György biztonságpolitikai elemzéseit és Hamar Dávid barátom facebookon megosztott gondolatait leszámítva kevés gondolatmankót kaptam a témához, ami nem egy az egyben a liberális vagy a konzervatív politikai narratívát követte volna. Bevallom, rengeteg kérdés van bennem, több kérdés, mint válasz. Három elvi szempontot viszont szeretnék megemlíteni, amit szerintem érdemes szem előtt tartanunk, amikor a migráció problémájáról és abban a saját felelősségünkről és lehetőségeinkről gondolkodunk.

Tovább a teljes cikkre »

Agresszív ateisták, mint Richard Dawkins vagy Daniel Dennett gyakran beszélnek az istenhívőkről úgy, mint tudatlan idiótákról, akik nem vették még észre, hogy a tudomány kihúzta a hitük alól a szőnyeget. Sok emberrel találkozom, aki ezt ugyanígy gondolja. Elindítok ezért most egy sorozatot, melyben Nobel-díjas tudósok beszélnek Isten és a tudomány kapcsolatáról. Főleg Tihomir Dimitrov 50 Nobel Laureates and Other Great Scientists Who Believe in God c. internetről letölthető könyvéből fogok szemezgetni. Tisztában vagyok azzal, hogy lehetne ötven, száz, ezer más ismert tudóst melléjük állítani, akik nem hittek Istenben. Egyáltalán nem gondolom, hogy híres tudósok világnézeti megoszlása döntené el azt a kérdést, hogy van-e Isten. Amit ezek az idézetek eldönthetnek, az pusztán az (ezt viszont szerintem el is döntik), hogy valóban a tudatlanság-e az istenhit oka. Kiváló elmék tanúskodnak az ellenkezőjéről.

Tovább a teljes cikkre »

Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!” (4Móz 15,37-41)

Tovább a teljes cikkre »

Egy egész fejezettel szeretném folytatni az episztemológiai jellegű igékről szóló sorozatot. Eddig – az első hat részben – olyan igéket mutattam meg, melyek a hallgatólagos dimenzió szerepét emelték ki, vagyis azt a belső szívbeli hozzáállást, mely paradigmaként szűri és értelmezi a bejövő információt és tapasztalatot. Most olyan igéket szeretnék megmutatni, melyek elsősorban arról szólnak, amit Isten tesz az ember belső világában, hogy újfajta megismerésre jusson. Ezekből az derül ki, hogy a Biblia a megismerést nem korlátozza az általunk ismert természetes folyamatokra, hanem azt a fajta episztemológiai „megtérést” (a legbelső előfeltevések megváltozását), melyhez hasonlóról Polányi is beszélt a tudományos felfedezések kapcsán (pl. SZT II:39-44 és 124-128), Isten természetfeletti munkájához kapcsolja. A következőkben olyan igékre szeretnék rámutatni, melyek kívülről – vagy inkább felülről – érkező impulzusokat tesznek felelőssé a látásmódunk megváltozásáért. Kezdjük egy Páltól vett gondolatmenettel, a korinthusi levelezésből:

Tovább a teljes cikkre »

Gyakori félreértés a keresztény élettel kapcsolatban, hogy Jézus követőinek már semmi közük az Isten parancsolataihoz. Ez a félrecsúszott tanítás sokféle formában megfogalmazódik, időnként a törvényeskedés ellentéteként, máskor az új szövetség lelkiségének sine qua nonjaként, vagy éppen a kegyelemre, szeretetre és Szentlélekre alapozó spiritualitás apológiájaként, néha pedig egészen nyílt teológiai antinomizmusként. Bemásolok ide néhány idézetet az Újszövetségből, melyek az Isten parancsolatairól szólnak. Akármit is gondolunk a kegyelemről, a megigazulásról, a szeretetről, az új és a régi szövetség közötti különbségről, a törvényről és a törvényeskedésről, vagy a hit általi megszentelődésről, az alábbi mondatoknak bele kell férniük a keresztény életről alkotott képünkbe. Ha nem, akkor valamit nagyon félreértettünk. A következőkre gondolok:

Tovább a teljes cikkre »

Ebben a bejegyzésben szeretnék rámutatni egy okára annak, miért olyan nehéz érthetően képviselni az evangéliumi (katolikus, ortodox) álláspontot a homoszexualitás kérdéskörében. Hogy nehéz, azt jól szemlélteti, hogy a lehető legegyértelműbb kommunikációnk ellenére is állandóan magyarázkodnunk kell, és a végén még így is rendre a motivációink félremagyarázásával szembesülünk. A kommunikáció nehézsége elsősorban arra vezethető vissza, hogy a bennünket bírálók oldalán nem elszigetelt gondolatok és érvek vannak, hanem egész narratívák. Ezek a narratívák pedig nem egyszerűen ütköznek a gondolatainkkal és szándékainkkal, hanem értelmezik, átfestik azokat, előzetes sablonokba rendezik a legvilágosabb és legkevésbé félreérthető mondatainkat is. Öt ilyen narratívát szeretnék most megmutatni.

Tovább a teljes cikkre »

N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. könyvének egyik legfontosabb célkitűzése, hogy megmutassa a kivezető utat a Schweitzerstrasséról, anélkül, hogy átterelne bennünket a vele párhuzamosan haladó Wredebahnra. A Schweitzerstrasse a keresztény hit számára azért jelent zsákutcát, mert arra a schweitzeri tézisre épül, hogy Jézus küldetése tragikus kudarcban végződött, hiszen az Emberfia nem jött el ahhoz a generációhoz, amelynek megígérte, hogy meglátja közeli eljövetelét. A Schweitzerstrassén lényegében mindenki abból a feltételezésből indul ki – és sokan járnak ezen a teológiai ösvényen! –, hogy Jézus saját generációjának ígérte a parúziát, az mégsem következett be, csalódást okozva a követőknek. Wright a harmadik történeti Jézus-kutatások fényében ebből a zsákutcából ígér kiutat, mégpedig a zsidó apokaliptikus váradalmak mélyebb megértése által.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum