2015. október havi archívum

A reformáció emléknapján hadd hívjam fel a figyelmet Leonardo de Chirico olasz evangéliumi teológus angol nyelvű előadásaira, melyek az ELF-en hangzottak el. De Chirico a Breccia di Roma gyülekezet lelkipásztora, eredetileg történelmet, bioetikát és teológiát tanult Bolognában, Padovában és Walesben. Evangelical Theological Perspectives on Post-Vatican II Roman Catholicism (Peter Lang, 2003) címmel írta meg doktori disszertációját a londoni King’s College-ban. Idén jelent meg a pápaságról szóló kiskönyve olasz és angol nyelven (itt látható egy olasz nyelvű interjú és egy sajtókonferencia a könyvről). De Chirico előadásaiban, könyveiben és Vatican Files c. blogján evangéliumi szemszögből értékeli a római katolikus egyházat, de megközelítése nem a szokott sablonokat követi, ezért kifejezetten érdekes, amiket mond. Ahelyett, hogy egy-egy tanra fókuszálna, inkább magát a katolikus paradigmát igyekszik megérteni, úgy, ahogy azt a magisztérium is vallja. Izgalmas megvilágításba kerül ez által a római katolikus és evangéliumi irányzatok közötti különbözőség. Nem kell az olasz teológus minden megállapításával egyetérteni ahhoz, hogy inspirálónak találjuk a gondolatait.

Tovább a teljes cikkre »

Semmilyen reprezentatív felméréssel alá nem támasztott megfigyelésem szerint kétféle ember létezik. Az emberek egyik fajtája nem képes meghallani az igazságot addig, amíg nem tapasztalja az irgalmat. Az emberek másik fajtája nem tud az irgalomra gondolni addig, amíg nincs kimondva az igazság. Ez a kétféle ember kritikus helyzetekben nehezen ért szót egymással, mert mindketten máshonnan akarják kezdeni a beszélgetést. Aki az irgalomtól indulna, irgalmatlannak érzékeli azt, aki az igazság kimondása után akar könyörülni. Aki viszont a helyzet tisztázásával kezdené a beszélgetést, hazugnak látja az igazság kimondása nélküli irgalmat. Ez a kétféle ember ezért általában elbeszél egymás mellett és a másikat vádolja irgalmatlansággal vagy hamissággal. És aztán a széthúzás következtében (vagy más okból) bele is esnek az irgalmatlanság vagy a hamisság bűnébe. A kommunikációs zavart hadd szemléltessem két égető társadalmi vitán keresztül.

Tovább a teljes cikkre »

Isten különleges sabbattal ajándékozott meg. Lágyéksérvvel műtöttek a zirci kórházban, most otthon lábadozom, tanulom, hogy kell fájdalommentesen lefeküdni, felkelni, ülni, járni, így életem egyik legsűrűbb időszakában lelkiismeret furdalás nélkül léphettem ki mások életéből. Kikapcsoltam a telefonomat, egy hete nem olvasok emaileket, és még a Divinity ötödik évfordulóját is azzal ünnepeltem, hogy nem jelent meg egyetlen cikk sem. Örülök, hogy a világ megy tovább nélkülem, és azoké is, akikre hatással vagyok. Hinnem kell, hogy a termés magától is tud növekedni, míg a magvető alszik (vö. Mk 4,26-29). És hogy bennem is növekednie kell. Nemsokára újból jelentkezem. Most csak vagyok a Vagyokkal, és annak örülök, hogy a nevem fel van írva a mennyekben. Jó érzés.

Számos hírportál beszámolt arról, hogy valószínűleg megtalálták a Genezisben szereplő Sodoma városának ősi romjait. A régészeket ez nem lepte meg, hiszen Dr. Steven Collins és csapata 2005 óta végeznek ásatásokat a Holt-tengertől észak-nyugatra található Tall el-Hammam-i lelőhelyen, és korábban is felmerült már a lehetősége annak, hogy a monumentális tell alatt a bronzkori Sodoma városára bukkantak. A feltárt város a bronzkorban a terület egyik rendkívül jelentős települése lehetett, erős falakkal, kapukkal és tornyokkal. Aztán a város hirtelen kihalt (Collins szerint valamikor Kr. e. 1750 1650 között) és hétszáz évre lakatlanná vált. Majd a vaskorban újra felépítették, de akkor már nem érte el bronzkori nagyságát. A város pusztulását hirtelen katasztrófa idézte elő, amely elől az emberek ugyanúgy nem tudtak elmenekülni, mint Pompejiben. A tudományos vita még zajlik arról, hogy valóban Sodomát találták-e meg, de a jelek abba az irányba mutatnak, hogy nagy valószínűséggel igen. Két gyors megjegyzést szeretnék ehhez fűzni.

Tovább a teljes cikkre »

Olyan Nobel-díjas fizikusokról lesz most szó, akik tudósként a huszadik század első felében emelkedtek a többiek fölé, de már Darwin után, aki Dawkins szerint elérte, hogy az ateista tudósok „intellektuálisan megelégedettek” lehessenek. Az angol Sir William Henry Bragg és az olasz Guglielmo Marconi nem akartak élni ezzel a „lehetőséggel”, keresztény meggyőződésük tökéletesen alkalmas keret volt nekik a tudományos munka számára. Bragg 1915-ben a kristályszerkezetek röntgensugarakkal való vizsgálatáért kapott fizikai Nobel-díjat, mégpedig – egyedüli esetként a díj történetében – fiával együtt. William Henry Bragg és William Lawrence Bragg a Cavendish Laboratory-ban végezték a kutatásaikat, melynek felirata ma is azt hirdeti, hogy a fizika tudománya „Isten nagy tetteinek kikutatásáról” szól. A másik tudós, akitől idézetek következnek – Guglielmo Marconi – nem csak a rádiózás és az elektronikus kommunikáció atyja, de Bragghez hasonlóan meggyőződéses keresztény is volt. 1909-ben kapott Nobel-díjat az első működőképes vezeték nélküli távíró létrehozásáért.

Tovább a teljes cikkre »

„Ezekben a napokban élni a legizgalmasabb” – állítja Jonathan, a Voice of the Martyrs szervezet muszlim országban dolgozó munkatársa. „Az evangélium világszerte valódi futótűzként terjed. Az örömhír olyan burjánzását látjuk, amilyet soha korábban az egyház története során.” Jonathan szerint az evangélium példátlan sikerének egyik kulcsa az üldöztetés, mely „gyúanyag” a tűz számára. A keresztényüldözés már nyilvánvalóan nem csak régi emlék a római birodalom vagy a kommunizmus idejéből, hanem a világ számos táján kézzelfogható napi valóság. És mégis – vagy éppen ezért – az egyház világszerte gombamód növekszik. Minden egyes bebörtönzött vagy kivégzett keresztény helyén tíz másik terem. Pont ott látjuk leginkább a növekedést, ahol a legnehezebb kereszténynek lenni. „Az egyház a világ legveszélyesebb helyein virágzik és terjeszkedik” – állítja saját tapasztalataira is támaszkodva Jonathan.

Tovább a teljes cikkre »

A Tyndale House ösztöndíjával lehetőségem nyílt arra, hogy doktori tanulmányaim ideje alatt párszor Cambridge-be utazzak és kutassak az egyetemi könyvtárakban. Ezt rettentően élvezem, egy ilyen tudásközponthoz közel lenni számomra – kis túlzással – maga a paradicsom. Van azonban más is itt, ami lenyűgöz. Cambridge utcáin sétálva egyik nap a Selwyn College mellett haladtam el (az egyetem College-okból áll), és amikor a College bejáratára felnéztem, a következő felirattal találtam magam szemben: ΣΤHΚΕΤΕ EΝ ΤH ΠIΣΤΕΙ, AΝΔΡIΖΕΣΘΕ. Ami annyit tesz: „Álljatok meg a hitben, legyetek férfiak!” Az idézet az 1 Korinthus 16,13-ból való. Cambridge-ben az ilyen feliratok egyáltalán nem ritkák, inkább az meglepő, mennyire nyilvánvaló ennek az egyetemnek (mely az egész modern nyugati tudomány egyik bölcsője és ma is jelentős fellegvára) a keresztény eredete. A város központjában található Round Church húsz éve turisták ezreit kalauzolja végig a városon, megmutatva Cambridge keresztény múltjának töméntelen mennyiségű emlékeit. De hogy ne csak a múltba révedjünk, hadd meséljek el egy történetet a Cavendish Laboratory új bejáratának feliratáról.

Tovább a teljes cikkre »

Nem tartozom azok közé, akik a keresztény alkotások fikázását az értelmiségi lét kötelező ujjgyakorlatának tekintik (sőt, kifejezetten taszít ez az attitűd), de az evangéliumi filmekkel tényleg gond van. Evangéliumi filmek alatt most az amerikai „evangelical” rendezők által készített alkotásokat értem (Fireproof, Courageous, God’s Not Dead, Woodlawn stb.), melyek vegyes fogadtatását jól jelzi, hogy a nagyközönséghez általában már el sem jutnak. Az esztétikában és a teológiában egyaránt jártas Peter Leithart épp azokat a gondolatokat fogalmazza meg nemrég publikált cikkében, melyek bennem is ott motoszkáltak, csak ő pontosabban és kedvesebben állítja fel a látleletet, mint ahogy én tettem volna. Leithart elismeri, hogy az evangéliumi rendezők filmjei sokat fejlődtek az elmúlt években, de valamiért még mindig azzal az érzéssel állunk fel a fotelből, hogy ezek a filmek nem fognak tetszeni az ismerőseinknek, és őszintén szólva nekünk sem tetszenek. Vajon miért kudarcosak újból és újból ezek a jó szándékú alkotások?

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum