2016. január havi archívum

Kimondhatjuk: Norvégia veszélyes hely lett a családok számára. Főleg, ha bevándorlók és keresztények. Soha nem voltam nagy rajongója a skandináv társadalmi kísérletnek, miközben természetesen elismertem az anyagi jólétet, amit az ott élő polgároknak biztosított. Az állami kényszeregyenlősítés – és annak egyre radikalizálódó formái – rendkívül taszít, az a bigottság meg mindig meghökkent, amivel ezt képviselik. Nos, ami korábban csak ellenszenves volt számomra, azt ma – látva a norvég kormány egészen szürreális családpolitikáját – kifejezetten ijesztőnek gondolom. Nehéz volt elképzelni, hogy a toleranciát, jogosságot és igazságosságot zászlajára tűző (és másokat ennek hiánya miatt bíráló) országban megtörténhetnek olyan dolgok, mint például a Bodnariu család esete (pl. itt, itt). Aki meg elképzelte, azt rendre lehurrogták.

Tovább a teljes cikkre »

Most új vizekre evezek ebben a sorozatban. Eddig kizárólag fizikai Nobel-díjasokról volt szó, akik számára a tudomány és az istenhit egymást kiegészítő – vagy akár feltételező – jelenségek. Most is lesz egy fizikai Nobel-díjas (Joseph H. Taylor, aki 1993-ban kapott megosztott Nobel-díjat egy kettőscsillag rendszerben lévő pulzár felfedezéséért, mely lehetőséget adott a gravitáció tanulmányozására és megalapozta az univerzum keletkezésének elméletét), mostantól azonban elkezdek olyan tudósokat idézni, akik a fiziológia és orvostudomány valamint a kémia területén végzett kutatásaikért részesültek Nobel-díjban. Közülük elsőként Alexis Carrel következik, aki a vérerek, érsebészet és szervátültetési kutatásaiért kapta meg a rangos kitüntetést 1912-ben.

Tovább a teljes cikkre »

Paul Nelson az egyik legtisztábban kommunikáló keresztény tudományfilozófus, akit ismerek. Függetlenül attól, hogy egyetértünk-e vele konkrét kérdésekben, nem sokan tudják hozzá hasonló egyszerűséggel és precizitással elmagyarázni a tudomány szövetének legmélyebb előfeltevéseit. Nelson evolúcióbiológiát tanult és tudományfilozófiából doktorált a Chicagói Egyetemen (Jerry Coyne egyetemén), több tudományfilozófiával foglalkozó könyv szerzője. Visszatérő vendégként tartott 2015-ben is előadást a European Leadership Forum természettudományos műhelyében a teleológia és a fizikalizmus közötti alapvető asszimetriáról. Nagyon érdekes előadás, többek között kiderül belőle, miért szabadabb a keresztény tudós materialista kollégájánál (igen, mindenki jól hallotta!), és mi az alapvető probléma a módszertani naturalizmussal. Néhány rövid interjút is belinkelek, mert Nelson ezekben sebészi pontossággal mutat rá a tudomány eszköztárát és szabadságát alapvetően meghatározó világnézeti döntésekre. Angolul értőknek érdemes rászánni ezekre az időt akkor is, ha nem a tudomány területén dolgoznak.

Tovább a teljes cikkre »

„Küzdjetek a hitért, mely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott” – mondja Júdás apostol. Mostanában ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a házasság és a homoszexualitás kérdésében a társadalom mellett az egyházakon belül is folyamatosan csatákat veszít a történelmi keresztény álláspont. A skandináv lutheránusok (tisztelet a kivételnek) hitehagyását már rég elkönyveltem, a tágan értelmezett evangéliumi világ „progresszív” személyiségeinek (pl. Rob Bell, Steve Chalke, Chuck Smith Jr., Tony Campolo, Ken Wilson) a kulturális trendhez való alkalmazkodása viszont még mindig letör, és az is nyomasztó, hogy olyan „billegő körzetekért” kell izgulni, mint a World Vision vagy a Hillsong. Az apostoli didaché feladása ma ezen a területen a leggyakoribb és leglátványosabb. Mivel sok csatavesztésre számítok, kellemes meglepetésként élem meg, ha pont olyan csoportokat nem sodor el a kulturális lavina, amelyekről azt gondolnám, hogy percek kérdése csak, hogy elessenek. A közelmúltban két ilyen meglepetés is ért.

Tovább a teljes cikkre »

A Theológiai Szemle aktuális számában megjelent egy publikációm az újszövetségi apostolfogalomról. A tanulmány hosszú és kacifántos címe: Az újszövetségi apostolfogalom eredetével és egységével kapcsolatos kutatástörténet áttekintése. Íme a cikk absztraktja: „A tanulmány részletes áttekintést ad az apostolfogalom modern kutatástörténetének legfontosabb irányairól. A cikk első fele azt vizsgálja, hogy modern kutatók szerint honnan eredt az Újszövetségben található apostolfogalom. A releváns szakirodalom áttekintése és az érvek kritikus mérlegelése után a szerző arra a következtetésre jut, hogy a zsidó, pogány és keresztény eredet hipotézisei mellett továbbra is tartható az apostolfogalom jézusi eredetének hagyományos hipotézise. A tanulmány második fele az újszövetségi apostolfogalom egységességének kérdését veti fel a modern kutatástörténet fényében. A cikk megvizsgálja mind a fogalom fejlődése, mind a fogalom diverzitása melletti érveket. A tanulmány konklúziója szerint az Újszövetségben nem egységes apostolképpel találkozunk, az eltérés inkább az újszövetségi apostolfogalom eredendő diverzitása miatt van, nem a fogalom fejlődése miatt.”

Tovább a teljes cikkre »

A sétapálcás-csokornyakkendős úrpolgárból sálas-kordkabátos lázadóvá avanzsált Tamás Gáspár Miklós izgalmas jelenség a mai közéletben. Lenyűgöző az okossága és ahogy a magyar nyelvet használja. Mára ugyan kiszámíthatóvá vált, de még mindig ő a műsorvezetők egyik legérdekesebb – és egyben legidegesítőbb – beszélgetőtársa. És a legönhittebb és legharagosabb is. TGM olyan erkölcsi piedesztált ácsolt magának, mely egyszerre felel meg saját belső iránytűjének és a divatos nyugati neo-marxista mozgalmak elvárásainak. Onnan, nagyon-nagyon magasról bírál, miközben mondanivalójának lényege az alul lévők felemelése. TGM irgalmas és lenéző, megengedő és dogmatikus, következetes és következetlen egyszerre, önmagával és a világgal dialektikus feszültségben. Én is rendre dialektikus feszültségben találom magam vele. Kedvelem, miközben szinte semmivel nem értek egyet, amit mond, és az sem rokonszenves, ahogy mondja.

Tovább a teljes cikkre »

Január 2-án Somody Imre meghívására a Centrál Kávéházban tartottam előadást a hit és a kultúra kapcsolatáról. A felvétel itt megtekinthető. Ha valaki rákattint, két dolgot azonnal konstatálhat. Az egyik az, hogy az alakomon igencsak meglátszik a karácsonyi töltött káposzta, bejgli és egyéb finomságok hatása. (Negyven év felett tényleg döntés kérdése lesz, hogy akarok-e kövér lenni.) A másik, hogy szinte fulladozom a köhögési ingertől. Azt csak az ott lévők tudják, hogy a videón látható mondatok a szűnni nem akaró köhécselés szüneteiben szabadultak ki a torkomon, és csak Gregus Dezső csodatevő vágó munkája eredményeként lett használható anyag a szétköhögött felvételből. Előadói pályafutásom egyik emlékezetesen kínos élménye marad, ahogy a megértő hallgatóság egy emberként próbált megoldani engem, mint hirtelen támadt problémát. A videó ebből már keveset árul el, de az látszik, hogy betegen próbálom teljesíteni a küldetést.

Tovább a teljes cikkre »

Puzsér Róbert a magyar ugar komor tekintetű Keresztelő Jánosa. Bőrruhában, loboncos hajjal feddi a népet bűnei miatt. Verbális ostorcsapásai legkevésbé a Heródeseket, szeretőiket, és azt a kultúrát kímélik, melyben a félszívű vallás és a csillogó-villogó, de belül üres és gonosz celebkultusz parázna táncot járhat egymással. Talán nem volt még olyan szereplő ezen a táncparketten, akinek ne kellett volna meghallania a „próféta” dörgedelmes, megtérésre hívó hangját. Puzsér még az El Camino zarándokútját is szálanként tépte darabokra. Mondhatnánk, hogy előtte semmi sem szent, de éppen azt akarom most elújságolni, hogy valami mégiscsak az. És ez nagy szó.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum