2016. április havi archívum

Van egy közel kétórás videó, ami The Last Reformation címmel kering az interneten. Többen felhívták rá a figyelmemet, ezért megnéztem a filmet. Úgy tűnik, ez valamiért most berobbant a köztudatba, és mivel a Felház kapcsán is előtérbe került újra a betegekért való imádkozás bátrabb, közvetlenebb formája (és az erről való vita), és mivel féltő rokonszenvvel figyelem a Felházat, és szeretném, ha haszna lenne az egyház számára, nem pedig kára, elmondom a filmről a véleményemet. Szubjektív előzetesnek csak annyit, hogy nyitottan és érdeklődéssel kezdtem nézni, de szemben a felfrissüléssel és örömmel, amivel a múlt csütörtöki Felház első feléről jöttem haza, és ami azóta is bennem van, ez a videó kifejezetten nyomasztó volt számomra, és egyre inkább az lett, a végén szabályosan émelygett tőle a gyomrom. De kezdjük inkább az elején.

Tovább a teljes cikkre »

Csütörtökön elmentem a Felházba. Nem kívülállóként, és nem is azért, hogy cikket írjak róla. Látni akartam a helyet, ahol keresztény testvéreim úgy tapasztalják, hogy Isten „történik”. Ahova hónapok óta özönlenek a fiatalok, minden különösebb reklám nélkül, hogy Istent keressék, imádják és az erejét megtapasztalják. Mert azt még a leginkább szkeptikus reagálók is elismerik, hogy a Felházban hétről hétre valami különös dolog történik. Nincsenek illúzióim a megújulási mozgalmak tartósságával kapcsolatban. Nem vonz a keresztény hype, aki ismer, tudja, hogy az ilyesmit inkább kerülöm. Taszít az is, amikor keresztény vezetők böglyökként szállnak az éppen aktuális Nagy Eseményre. Meggyőződésem, hogy Isten elsősorban a gyülekezetekben „történik”, ott, ahol Krisztus hűséges szolgái újból és újból kiteszik az asztalra a szent kenyereket és meggyújtják a gyertyatartókat. Mégis elmentem. Azért mentem el a Felházba, hogy megalázzam magam. Imádóként mentem, és hogy a saját szememmel lássak.

Tovább a teljes cikkre »

Jézus Krisztus üzenetének középpontjában az Isten országa állt. Az a valóság, mely olyan, mint a mustármag, a konkoly, a magától növekedő vetés, a földbe rejtett kincs, az igazgyöngy vagy a kerítőháló. Csupa olyan dolog, ami a hit számára válik láthatóvá és megragadhatóvá, máskülönben viszont rejtve marad. „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait, de azoknak nem adatott meg. Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van. Azért beszélek nekik példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, és nem értenek. (…) Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.” (Mt 13,10-13.15)

Tovább a teljes cikkre »

A Bodnariu család és a Barnevernet családpolitikája ügyében a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) még márciusban levelet küldött a budapesti norvég nagykövetségnek. Tudtommal válasz nem érkezett. A mai világméretű demonstráció sajnos még mindig annak az árnyékában kezdődik, hogy a Bodnariu család négy gyermekét nem adták vissza, sőt, azóta újabb megdöbbentő és felháborító esetek kerültek a sajtó látókörébe, legutóbb a BBC is korrekt cikkben hívta fel a figyelmet a norvég gyermekvédelmi szolgálat döbbenetes családellenességére. Az Aliansz kétnyelvű levelét (melynek fogalmazásában én is részt vettem) bemásolom ide. A mai budapesti demonstrációt több lelkész barátommal együtt a jelenlétemmel támogatom.

Tovább a teljes cikkre »

A Norvégiában zajló családellenes „gyermekvédelem” szerte a világon felháborodást kelt emberekben, akik hallanak róla. Kultúráktól függetlenül, Indiától Ausztrálián, Litvánián, Románián és az Egyesült Államokon át Magyarországig sokunkban valami nagyon mély és zsigeri fájdalmat okoz, amikor arról olvasunk, hogy ideológiai alapon, állami erőszakkal, rendszerszinten és tömegesen gyermekeket választanak el szüleiktől, ráadásul olyan indokokkal, melyek sehol, semmilyen körülmények között nem szabadna, hogy okai legyenek a legalapvetőbb szeretetkötelékek elszakításának. Ami ilyenkor bennünk van, az a rosszal szembeni viszolygás, mert ösztönösen érezzük: a teremtés egyik legelemibb szövete sérül meg, olyan szövet, melyet mi is tapasztalatból ismerünk és az értékét felbecsülni sem tudjuk. Ebben a bejegyzésben Christopher Wright segítségével szeretném megmutatni, hogy milyen szerepet töltött be a család intézménye az Ószövetség szocio-ökonómiai világában, és milyen tanulságai vannak ennek számunkra ma.

Tovább a teljes cikkre »

Eredetileg kommentben szedtem össze az alábbi gondolatokat, de úgy döntöttem, rövid bejegyzésben is közzéteszem, mert fontosnak tartom őket. Azt figyeltem meg, hogy a tudomány és a hit kapcsolatában néhány szempont könnyen összekeveredik egymással, melyeket célravezető volna külön kezelni. A megfelelő pontokon való különbségtétel sok zavaros ügyet tett már tisztába. A most következő kérdések és az azokra adott válaszaim nem adnak kimerítő felsorolást a hasznos megkülönböztetésekről, de talán segítenek az eligazodásban és egymás megértésében, amikor a hit és tudomány kapcsolatáról beszélgetünk. A kérdések és a válaszok a tudomány korlátairól szólnak.

Tovább a teljes cikkre »

Pál példája látszólag kivétel az alól a szabály alól, hogy Krisztus a bölcsek és értelmesek elől elrejti az Atyát, és a gyermekeknek jelenti ki magát. A farizeusból apostollá átvedlett Saul neveltetése és hallatlanul erős belső hajtóereje folytán a bölcsek és tanultak közé tartozott. Valójában azonban az ő példája is alátámasztja Jézus szavait, hiszen bölcsként nem ismerte meg sem a Fiút, sem az Atyát, és Krisztus kinyilatkoztatására volt szüksége ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon. Erről szól a most következő részlet a Galata levélből: „De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem…” (Gal 1,15)

Tovább a teljes cikkre »

Örömmel ajánlom az érdeklődők figyelmébe John C. Lennox 7 nap, amely megosztja a világot című könyvecskéjét, mely magyarul is végre megjelent a Harmat Kiadó gondozásában. Az oxfordi matematika és tudományfilozófia professzor nem először foglalkozik a hit és a tudomány határterületén elhelyezkedő kérdésekkel, A tudomány valóban eltemette Istent? c. könyve például kiváló összegzése a vallás és a tudomány ellentmondásos kapcsolatának. Ez a könyvecske azonban kifejezetten a bibliai teremtéstörténet és a tudomány kapcsolatát érinti. Lennox tanulmánya olyan volt az értést kereső hitemnek, amikor pár éve angolul olvastam, mint a fehérjeturmix egy kimerítő edzés után: meggyógyított néhány elszakadt rostot az értelmemben, és új lendület adott annak a reményemnek, hogy lehet jó viszony a kijelentés és a tudományos gondolkodás között.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum