2016. augusztus havi archívum

Orosz tudósok nemrégiben egy távoli naprendszerből érkező jelet fogtak. A Zelencsukszkajában észlelt „erős jelek” felkeltették a SETI (Search for Extraterrestrial Intelligence) kutatóinak a figyelmét is, és bár Seth Shostak, az intézet vezetője óva int attól, hogy túl hamar földönkívüli intelligenciára következtessünk, a lehetőséget a kutatók nagyon komolyan vizsgálják. A hír bejárta a magyar és a nemzetközi sajtót is. Engem őszintén szólva nem önmagában a hír érdekel, mert meglehetősen szkeptikus vagyok a földönkívüli élet lehetőségével kapcsolatban, és azt valószínűsítem, hogy a mostani szenzáció ugyanúgy csalódást kelt majd, ahogy korábbi esetekben. A földönkívüli intelligencia lehetőségéről szóló hírt más miatt tartom érdekesnek.

Tovább a teljes cikkre »

A tiszta gondolatok védelmet nyújtanak a szellemi homálytól. Az esztétika és a keresztény etika bonyolult kapcsolatáról T. S. Eliot mondta az egyik legtisztább gondolatot, amivel valaha találkoztam: „Nekünk, az irodalom olvasóinak a feladatunk, hogy tudjuk, mit szeretünk. Nekünk, keresztényeknek az is a feladatunk, hogy tudjuk, mit kellene szeretnünk. Nekünk, becsületes embereknek pedig az a feladatunk, hogy ne gondoljuk, hogy amit szeretünk, azt is kellene szeretnünk.” (“Religion and Literature”) Ha megértjük és alkalmazzuk az Eliot által megfogalmazott különbségeket, az önbecsapás sokféle formájától menekülhetünk meg.

Tovább a teljes cikkre »

A matematika szinte kezdettől a neo-darwinizmus egyik legfőbb mumusa. (A paleontológia a másik.) Neumann János, Kurt Gödel, Fred Hoyle, Marcel-Paul Schützenberger, Gian-Carlo Rota, William Dembski, John Lennox, David Berlinski: csak néhány név azok közül az ismert matematikusok közül, akik erős kételyeiknek adtak hangot. A neo-darwinista evolúcióelmélet matematikai valószínűségével foglalkozó 1966-os Wistar konferencia szintén óriási kérdőjelet tett a hipotézis plauzibilitása mellé. Ez valamelyest magyarázza, miért húzódoznak neo-darwinista biológusok attól, hogy elvégezzék az elméletnek azt a fajta matematikai ellenőrzését, amely a fizikában például, amely eszközként használja a matematikát, magától értetődő. (Az ismert darwinista E. O. Wilson a biológia esetében egyenesen szükségtelennek nevezte a matematikai ellenőrzést, ami szerintem elképesztő.) Egy emberi evolúcióval foglalkozó friss tanulmány azonban ismét demonstrálja, hogy a tagadás ellenére milyen komoly problémáról van szó.

Tovább a teljes cikkre »

Az American Journal of Political Science szaklapban néhány éve megjelent egy tanulmány, amelyre azóta tudományos publikációk hosszú sora hivatkozott, és alapként szolgált számos értelmiségi vitában. A harminc évet átölelő kutatás a politikai preferencia és a lelki alkat közötti korrelációt vizsgálta, és arra az eredményre jutott, hogy a konzervatív politikai attitűd és az autoriter lelki alkat között genetikai okokra visszavezethető korreláció van, míg a szociálisan alkalmazkodó lelki alkat inkább a liberális politikai attitűddel rendelkezőkre jellemző. Sokak intuícióját igazolta ez a felfedezés, és megerősítette a média által sugallt képet is. A publikációban történt azonban egy kis malőr, amire tavaly derült fény, és amit méltán lehet történelmi tévedésnek nevezni.

Tovább a teljes cikkre »

Érthetetlen és emészthetetlen a Biblia üzenete, ha nem tisztázzuk rögtön a kezdet kezdetén, hogy a könyv középpontja, kezdete és célja Isten. A modernitás aufklérista gőgje az embert tette középponttá, kezdetté és céllá, ezért a Biblia üzenetét is ebből a nézőpontból vizsgálja. Ez a gondolkodás a valóságot önmagához viszonyítja, mint egy gyermekkori nárcizmusban ragadt Donald Trump, és ezt azon oknál fogva nem látja problémának, hogy elképzelni sem tud más perspektívát. Tulajdonképpen érthető, hogy az ember a saját szemszögéből akarja értelmezni a Szentírást, de Isten szava éppen ebből hív bennünket megtérésre. A megtérés az értelem perspektívaváltása. Metanoia. Annak felismerése, hogy a világ nem körülöttünk forog, és hogy saját helyzetünk javíthatatlanul zavaros, amíg nem vesszük észre a rajtunk kívül álló középpontot.

Tovább a teljes cikkre »

Kierkegaard szerint az egzisztenciális döntést hozó ember hetvenezer öl mélységű víz felett lebeg, ezért magabiztosságot csak a tudatlan vagy a hívő érezhet. Eszerint tudatlan vagy hívő voltam (vagy mindkettő), amikor húsz éve tanúk előtt habozás nélkül életre szóló esküt tettem. „Esküszöm az élő Istenre…” – mondtam. Esküszöm, hogy „akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem”. Esküszöm, hogy „szeretetből veszem el őt Isten törvénye szerint, feleségül.” Esküszöm, hogy „hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségében, sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtáig, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek.” „Isten engem úgy segítsen. Ámen.”

Tovább a teljes cikkre »

Az igazság és a hazugság megkülönböztetéséhez, valamint az igazság mélyebb megértéséhez gyakorlatra van szükségünk. A gyakorlat episztemológiai jelentőségét hangsúlyozza a Zsidókhoz írt levél szerzője: „Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,11-14)

Tovább a teljes cikkre »

Kilenc évvel ezelőtt Theo Hobson brit liberális teológus a baloldali The Guardian véleményrovatában fogalmazott meg egy gondolatot, amit ma is megfontolandónak tartok. A pink reformation című cikkében Hobson a homoszexualitással kapcsolatos véleményklíma változását az intézményes egyház nemezisének nevezi. A homoszexualitás kérdése szerinte olyan fenyegetést jelent a fennálló kereszténység számára, amit csak a 16. századi reformációhoz lehet hasonlítani. Hobson más következtetést von le ebből, mint amit én helyesnek tartok, de fő tézise szerintem igaz: a homoszexualitás megítélésének változása letaszította az egyházak üzenetét az erkölcsi piedesztálról. Ez a megállapítás azért fontos, mert a közvélekedés radikális elmozdulásával számolnunk kell, ha tisztában akarunk lenni helyzetünk és feladatunk valódi nehézségével.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum