2016. november havi archívum

A májusi European Leadership Forumon készült ez a közel háromnegyed órás angol nyelvű interjú. Peter Saunders, a Christian Medical Fellowship igazgatója kérdezett a kereszténység és a kultúra kapcsolatáról. A beszélgetésben olyan kérdéseket jártunk körül, mint a kultúra fogalma, miért szükséges, hogy keresztények megértsék a kultúrájukat, milyen modellek léteznek a hit és a kultúra kapcsolatára, hogyan segít a Biblia és a keresztény filozófiai gondolkodás a kapcsolat megértésében, és milyen hibákat követtek el a keresztények ebben a viszonyban az évszázadok során. Örömmel fogadok minden építő reakciót az elhangzottakkal kapcsolatban.

Tovább a teljes cikkre »

A mögöttem álló időszak nagyon nagy részben a gyászról szólt. Azzal kezdődött, hogy tavaly meghalt a háziállatunk, Gombóc, aki életének hét és fél éve alatt megszínesítette az otthonunkat. Utána meghalt Dóra keresztanyukája, aki nagyon közel állt a családunkhoz. Aztán megtudtuk, hogy apósom rákos beteg, és fél év alatt el is vitte őt a rák. Augusztusban temettük el, a ravatalnál én mondtam a temetési beszédet. Rá egy hónapra édesanyám barátnőjének a temetésére mentünk, októberben pedig Dóra nagymamájától búcsúztunk. Pénteki napon volt a temetése, a rá következő hétfőn meg édesapámé, aki közben szintén meghalt. Senkinek nem kívánok hasonlóan durva időszakot. Viszont sokat tanultam ez alatt a szomorúságról, a gyászról, Isten és emberek vigasztalásáról. Saját tapasztalataim alapján összeszedtem néhány tanácsot azzal kapcsolatban, hogy hogyan jó a gyászolók mellett állni.

Tovább a teljes cikkre »

Ma kezdődik az Evangéliumi Fórum 2016-os találkozója. Az előző évektől eltérően most nem Szépalmán, hanem Harkányban gyűlünk össze, de továbbra is ugyanannak a víziónak a mentén, amely az evangélium hiteles  magyarországi képviseletét szeretné erősíteni – a meggyőződés oldaláról. Az EF honlapján elérhető a tavalyi és a tavalyelőtti konferencia számos hanganyaga (és egyes előadások videó anyaga is). Aki nem tud velünk lenni, az is bele tud így hallgatni abba a közös gondolkodásra, ami idén Harkányban folytatódik. „Meggyőződünk, hogy meggyőzhessünk.”

Még egy képet szeretnék megmutatni, amit Bunyan Értelmező házában látott. Fontos ez a kép is, mert az ítélet napja, amiről a kép szól, minden keresztény hitvallás integráns része (vö. Apostoli hitvallás: „onnan jön el ítélni élőket és holtakat”), és ahogy a szövegben lévő bibliai hivatkozások is mutatják, Jézus és az egész Biblia egyöntetű tanítása. Hiába nem szereti a kultúránk ezt a tanítást (mikor szerette?), a kinyilatkoztatáson alapuló kereszténység elképzelhetetlen nélküle. Megkockáztatom, talán éppen az utolsó ítélet képe az, amit leginkább érdemes fontolóra vennünk, hogy az evangélium teljes mélységét is átérezhessük.

Tovább a teljes cikkre »

A legfélelmesebb kép Értelmező házában a vaskalitkában lévő ember képe. Azé az emberé, aki elindult a hit útján, de aztán a vágyait követve kétségbeesésbe jutott. A vaskalitkás ember képétől évszázadok óta megborzongunk, mert sok ilyen embert ismerünk mi magunk is. A kép egy tragikus helyzetet fest le, amelyben egy ember, aki elhagyta a hitét, semmilyen békességre nem lel többé. Sötét és tökéletesen reménytelen kép, de figyeljük meg, hogy a kétségbeesett ember helyzetének megváltoztathatatlanságát nem Értelmező, hanem ő maga mondja ki. Ő gondolja azt, hogy a zárat nem lehet kinyitni. (Amiben lehet számunkra azért némi remény.)

Tovább a teljes cikkre »

Az előző bejegyzésben azt a véleményemet fejtettem ki, hogy Donald Trump győzelme a vidéki Amerika dühös válasza arra a növekvő intenzitású, agresszív kulturkampfra, amellyel a progresszív társadalommérnökök az elmúlt években bontogatták az általuk mélyen megvetett hagyományos amerikai világot. Ez a diagnózis számos további kérdést vet fel, amelyek közül a legizgalmasabb számomra az, hogy vajon ez a lázadás pusztán egy haldokló kultúra utolsó visszavágása-e, mint amilyenek a pogánylázadások voltak a kereszténység felvétele után, vagy éppen azt bizonyítja, hogy a konzervativizmus az alappozíció, nem a progresszió. Máshogy kérdezve: vajon az emberiség történetében a progresszió a szükségszerű, vagy az állandóság, vagy esetleg egyik sem?

Tovább a teljes cikkre »

Az ezer és ezer gondolatból, amit Trump győzelme elindított bennem, egy lehetséges magyarázatot szeretnék most elmondani arra, ami történt. Számos okfejtés közül azt, amelyik szerintem a legfontosabb a Trump-jelenség megértésében. Nem vagyok sem politológus, sem szociológus, sem Amerika-szakértő, de talán nem önhittség, ha azt mondom: a zsigereimben érzem, miért nyert Trump. Vagy inkább azt, hogy miért veszített Hillary. Tanultam ugyan amerikanisztikát, amerikai történelmet, amerikai irodalmat, éltem egy ideig az Egyesült Államokban, de a bennem kialakult meglehetősen kontúros kép mélyebbről származik. Nem annyira Trump megértéséből, mint inkább azoknak a megértéséből, akik Trumptól most segítséget várnak.

Tovább a teljes cikkre »

Sokunk álla koppant a padlón a csodálkozástól, hogy nem Mrs. Clinton, hanem a Donald nyerte az amerikai elnökválasztást. Mikor reggel az ágyból kikászálódva ránéztem a telefonomra, azt akartam tudni, hogy Clinton nagyarányú győzelme ellenére volt-e azért olyan ingaállam, ahonnan Trump elvitt elektorokat, és vajon hogy kommentálja a republikánus párt elitje a nárcisztikus milliárdos bukását. Az előválasztások kezdetétől szorosan követtem a kampányt, riadtan és hitetlenkedve figyeltem, hogy tudott mindkét párt ennyire ellenszenves és alkalmatlan jelöltet állítani. Trump győzelme kapcsán ezer és ezer gondolat cikázik a fejemben okokról és következményekről, de a végeredményt leginkább három rövid mondatban tudom most összegezni.

Tovább a teljes cikkre »

A kálvinista teológiában szépen megfér egymás mellett Isten szuverén kegyelme és az emberi felelősség. Félreértik a kálvinizmust, akik a kegyelmet fatalizmusnak gondolják. Bunyan evangéliumi kálvinistaként a kegyelmet tartotta az üdvösségre jutás és a hitben való kitartás végső okának (ahogy ezt az előző bejegyzésben is láttuk), azonban ezt nem az emberi felelősség ellenében, hanem annak megalapozásaként értette. Ezt szemlélteti az alábbi kép, amit szintén Értelmező mutatott Keresztyénnek.

Tovább a teljes cikkre »

A most következő az egyik kedvenc képem. Bunyan azt a paradoxont járja körül, hogy egyes hívőkben a folyamatos kísértések, próbatételek, üldöztetések ellenére miért növekszik mégis a hit. Az evangélista Bunyan a Szentírásból is és a tapasztalataiból is tudta, hogy vannak, akik elindulnak a hit útján, de később letérnek arról. De azt is tudta, hogy mások viszont mindvégig kitartanak. Utóbbiak esetében ezt a kiválasztó kegyelem munkájának látta, amely nem végez félmunkát. Akik valóban találkoztak Isten kegyelmével, azokban a kegyelem mindvégig munkálkodik.

Tovább a teljes cikkre »

Bunyan képei közül a most következő nem csak a lelki életre tanít, de felér egy korunkról szóló kulturális analízissel is. Értelmező szemléltetésként két gyermeket mutat Keresztyénnek. A két gyermek – Türelem és Szenvedély – két különböző életszemléletet testesítenek meg. A mi huszonegyedik századi, lemeztelenítetten romantikus, mentegetőzés nélkül hedonista, reményeiben mégis nihilista nyugati kultúránk a két életszemlélet közül habozás nélkül az utóbbit választotta. A rövid távú örömöt a hosszútávú beteljesedés helyett. A két gyermek allegóriája prófétai kép, ízlelgessük egy kicsit.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum