2017. december havi archívum

R. C. Sproul megharcolta a nemes harcot, megtartotta a hitet, elvégezte a futását: most a korona vár rá a mennyei dicsőségben. Meglepődtem, milyen mély érzéseket hozott elő belőlem ma reggel a halálhíre. Sproul (aki mindig leszögezte, hogy a neve nem „szprál” vagy „szprául”, hanem „szpról”) a huszadik századi kálvinista teológiai ébredés egyik úttörője és vezéralakja volt az angolszász világban, és azon is túl. Sproul nélkül egészen máshogy festene a mai evangéliumi kereszténység. Talán nem lenne The Gospel Coalition (TGC), Together for the Gospel (T4G), sem Desiring God és 9Marks. Nem lenne számos olyan kezdeményezés, amelynek alapja az evangéliumi kálvinizmus. Talán nem született volna meg az a masszív teológiai teljesítmény sem, amely az elmúlt évtizedekben erre az alapra épült. Én is más ember lennék Sproul nélkül.

Tovább a teljes cikkre »

A Zsidókhoz írt levél szerzője kivételes erőt és ítélőképességet tulajdonít Isten igéjének: „Mert Isten igéje (ὁ λόγος τοῦ θεοῦ) élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” Az előző bejegyzésben elmondtam az érveimet azzal kapcsolatban, hogy miért Isten írott és hirdetett igéjével azonosítom a ὁ λόγος τοῦ θεοῦ kifejezést. Most hadd bontsam ki azt az öt dolgot, amit a levél szerzője Isten igéjéről állít. Nem mindennapi tulajdonságokról van szó. Ha komolyan vesszük az ige itt felsorolt attribútumait, sokkal nagyobb bizalommal fogunk Isten kinyilatkoztatott szavára tekinteni, különösen amikor az a modern kor egyéb tekintélyforrásaival kerül összeütközésbe.

Tovább a teljes cikkre »

A Zsidókhoz írt levél 4. rész 12. verse azt állítja Isten igéjéről, hogy az élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, valamint megítéli a szív gondolatait és szándékait. Az igének ezeket a tulajdonságait fogom körbejárni a következő posztban, mert ha igaz ez a leírás, akkor nincsen a lélek mélységeinek megismerésében és megértésében precízebb és hatékonyabb eszköz Isten szavánál. Előbb azonban hadd mondjam el, hogy – szemben több egyházatya és néhány mai exegéta véleményével – miért vonatkoztatom Isten igéjét ebben a versben elsődlegesen a hirdetett és leírt szóra, nem pedig Krisztusra.

Tovább a teljes cikkre »

Első életrajzi előadásaimat Martyn Lloyd-Jonesról, John Stottról, Charles Spurgeonről és George Whitefieldről tartottam. A maguk korában mind a négyen rendkívül népszerű evangéliumi vezetők voltak. Közös bennük, hogy az evangéliumot hirdették, világszerte ismertek voltak, megszámlálhatatlanul sokan hallgatták és követték őket, és a hatásuk a mai napig érzékelhető. Whitefield a tizennyolcadik századi brit evangéliumi élet emblematikus alakja volt, Spurgeon a tizenkilencedik századé, Lloyd-Jones és Stott a huszadik századéi. Mind a négyen kálvinista teológiát vallottak, de abból a fajtából, amelyik számára a bensőséges spiritualitás, a misszió és az evangéliumi egység elengedhetetlen része a keresztény életnek. Ami szintén összeköti ezt a négy embert, és ami miatt ezt a posztot írom, az az, hogy bár évtizedeken át a publikum vizsgáló szemei előtt voltak, soha nem találtattak vétkesnek pénzzel, szexszel vagy hatalommal kapcsolatos visszaélésben. Látva evangéliumi csúcsvezetők csúnya bukásait, ez ma sajnos nagy szó.

Tovább a teljes cikkre »

Gary Dorrien The Making of American Liberal Theology (Westminster John Knox Press, 2001, 2003, 2006) c. háromkötetes műve az amerikai liberális teológia történetét veszi végig 1805-től 2005-ig. Akik érteni szeretnék annak az irányzatnak a kialakulását és térhódítását, amely a mai napig formálja számos fősodratú nyugati protestáns felekezet lelkiségét és arculatát, Dorrienban izgalmas szellemtörténeti idegenvezetőre találnak. Kevin DeYoung egy blogbejegyzésében hét pontban összegzi azokat a jellegzetességeket, amelyeket Dorrien magnum opusa a liberális teológiához kapcsol, a pontokat a könyvből vett idézetekkel támasztva alá. Az idézetek lefordítása helyett én egyszerűen csak elmagyarázom, miről szólnak az egyes pontok, és hogyan különböztetik meg (Dorrien szerint) a liberális teológiát a hagyományos keresztény hittől. A liberális teológia hét ismérve a következő:

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum