2018. augusztus havi archívum

Ha szeretnénk megismerni Isten legmélyebb indulatait a gonosz kapcsán, az egyik bölcs dolog, amit tehetünk az, hogy a kezünkbe vesszük és végigolvassuk az Ószövetség egyik legrövidebb költeményét, a Jeremiás siralmairól szóló könyvet. A könyv az ún. ünnepi tekercsek (Megillót) egyike, mert négy másik rövid könyvvel együtt a jeles ünnepeken olvasták fel a zsidók. Jeremiás siralmai Jeruzsálem Kr. e. 587-es pusztulását siratja. Felfoghatatlan tragédia volt ez Izráel népének. Az emberveszteség, az ellenség brutalitása, a nép szenvedése az ostrom alatt és után önmagában is leírhatatlanul szörnyű élmény volt. Azonban ennél is mélyebb seb volt látni a szent város lerombolását, és a Templomét, amely Isten jelenlétét jelképezte népe között. Jeruzsálem eleste azt jelezte, hogy mindennek vége: vége a szövetségnek, az ígéreteknek, a reménynek, az életnek. Jeruzsálem pusztulása után nem lehet többé létezni.

Tovább a teljes cikkre »

A molinizmus egy keresztény teológiai-filozófiai irányzat, amely Isten előrelátását és az emberi akarat szabadságát igyekszik egyetlen logikai rendszerbe foglalni. A nevét Luis de Molina jezsuita hittudósról kapta, aki a dominikánus teológusokkal vitázva hangsúlyozta, hogy Istennek a világ aktuális létéről való előzetes ismeretét megelőzte az ún. kontrafaktuálisokról való ismerete, vagyis az a tudás, hogy a ténylegesen létező világon kívül milyen más világok jöhettek volna még létre. Amikor Isten úgy döntött, hogy megteremti a világot, Molina szerint Isten az összes lehetséges világ közül teremtette meg azt, amelyiket isteni jósága alapján a legalkalmasabbnak gondolt. A molinisták úgy vélik, hogy ez a nézet egy köztes ismeret (a kontrafaktuálisok előzetes ismerete) révén feloldja a feszültséget, amely Isten előrelátása és a szabad akarat között húzódik, és Istent a gonosz szerzőjévé sem teszi. Ebben a cikkben azt szeretném elmondani, miért nem osztom ezt az álláspontot.

Tovább a teljes cikkre »

A keresztény teológiai és filozófiai hagyományban a szabad akarat többféle értelmezését különböztetik meg egymástól, amelyek a köznyelvben mégis rendre összekeverednek, kilátástalanul kuszává téve a témáról szóló párbeszédet. Mikor arról vitatkozunk, hogy van-e szabad akarata az embernek, vagy nincsen, hogy a kálvinistáknak vagy az arminiánusoknak, az augusztiniánusoknak vagy a molinistáknak, a deterministáknak vagy az indeterministáknak van-e igazuk, időnként észre sem vesszük, hogy egészen eltérő értelemben használjuk a szabad akarat fogalmát. Ebben a bejegyzésben azzal szeretném segíteni a témával kapcsolatos párbeszédet és az összekeveredett fogalmak szétszálazását, hogy két – a teológiatörténetben ismert – megkülönböztetésre irányítom a figyelmet.

Tovább a teljes cikkre »

Az egész világsajtót bejárta a tragikus hír, hogy a tadzsik-afgán határ közelében megöltek egy kerékpározó amerikai párt. A gyilkosságot az ISIS vállalta magára. A húszas éveik végén járó Jay Austin és Lauren Geoghegan 2017 júliusában egy éves szabadságot vettek ki, hogy biciklivel beutazzák a világot. Útjuk Európa és Afrika után Közép-Ázsiába vezetett, ahol aztán a tragédia bekövetkezett. Egy amatőr videófelvételen látszik, hogy a merénylő szándékosan fordult meg az úton, hogy szemből a nyugati kinézetű kerékpárosoknak hajtson és átgázoljon rajtuk. A merényletben az amerikai pár mellett egy svájci és egy holland kerékpáros is az életét vesztette. A történetben azonban nem ez az igazán hajmeresztő.

Tovább a teljes cikkre »

A fáraó szívének megkeményítéséről szóló mondat maga is kemény dió, hiszen látszólag feszültségben áll olyan bibliai tanításokkal, mint az, hogy Isten jósága az ember megtérését munkálja, vagy az, hogy Istenben nincsen semmi gonoszság. Zavarba ejtő, amikor Pál ezt írja a rómaiaknak: „Mert így szól az Írás a fáraóhoz: ’Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön.’ Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.” Hogy keményíthet meg bárkit is egy jó Isten, akiben nincsen gonoszság? Ezen a régiek is sokat töprengtek, és nem is gyümölcstelenül. A szolgai akarat c. könyvében Luther Márton például Rotterdami Erasmusszal vitatkozva kitér a fáraó megkeményítésének esetére, és a következőképpen magyarázza azt.

Tovább a teljes cikkre »

Jánost úgy ismerte a korai egyház, mint a szeretet apostolát. Ő volt a tanítvány, akit Jézus szeretett (Jn 13,23; 19,26; 20,2; 21,7.20): a „szeretett tanítvány”. De ő volt az is, aki azt írta: „az Isten szeretet” (1Jn 4,16). Jánostól tudjuk, hogy „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Ő mondta azt is: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.” (1Jn 3,1) Meg ezt: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk.” (1Jn 3,18-19) Mikor már nagyon öreg volt, állítólag mások vitték őt be a gyülekezetbe, és megkérték, szóljon az egybegyűltekhez. Ő intett a kezével, mire csönd lett, és ő csak annyit mondott: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Ez volt a prédikációja.

Tovább a teljes cikkre »

Nem szeretem a nők és a férfiak kapcsolatát a hatalom aspektusában szemlélni, mert a hatalmi aspektus túlhangsúlyozása szinte biztosan megbetegíti a két nem közötti dinamikát és olyan mezőbe tolja, ahol az egymás különbözőségében való gyönyörködést felváltja az egymással való versengés. Ez a bajom a feminizmussal is, különösen annak második és harmadik hullámával. A feminizmus második hulláma már nem a nők választójogáért és a férfiakkal egyenlő lehetőségeiért harcolt, hanem a nemi szerepek eltörléséért, a férfi és női szerepek megszüntetéséért, a nők hatalommal való felruházásáért. A feminizmus harmadik hulláma valamikor az 1990-es évek elejétől a hatalmi harcot megint új szintre emelte, oda, ahol maguk a nemek szűnnek meg, illetve ahol az egyén kapja meg a jogot, hogy teljesen önmagát határozhassa meg. A feminizmus második hulláma a férfivel akarta minden tekintetben egyenlővé tenni a nőt, a feminizmus harmadik hulláma arra szabadította fel, hogy ha akar, férfivá legyen. Az eredményt néhány hete hirdették ki Spanyolországban: a férfiak végleg legyőzték a nőket.

Tovább a teljes cikkre »

Fogalmam sincs, a kormány tagjai és a Fidesz vezetői közül hányan tartják magukat gyakorló keresztényeknek, és közülük vajon hányan ténylegesen azok. Azért nem lényeges ez, mert nem a keresztény egyházak vannak kormányon, hanem csak egy olyan szekuláris politikai erő, amely több fontos területen bennünket tart bölcsebbnek, nem világnézeti ellenfeleinket, de legalábbis a kereszténység társadalomra gyakorolt múltbeli hatását akarja őrizni, védeni. Nem azonos velünk, csak tőlünk kölcsönöz iránytűként szolgáló gondolatokat. Ez viszont bennünket is reflektorfénybe állít és megszólalásra késztet. Helyesnek és fontosnak tartom a „keresztény hitelvek” és a „keresztény kultúrából kisarjadó létformák” megkülönböztetését, mert enélkül sérül a keresztény hit integritása és egy politikai rendszer kellékévé silányul. Ezért üdvözöltem a minap Orbán Viktor tisztázó szavait. A keresztény kultúra azonban továbbra is nagyon tág és rugalmas kategória, amibe szinte mindenki mást érthet bele, vágyainak, félelmeinek és történeti ismereteinek megfelelően. Fontos kérdés tehát, hogy aki a keresztény kultúrára hivatkozik, mit emel ki a kereszténység társadalomformáló hatásából, és mit hagy ki belőle.

Tovább a teljes cikkre »

Tamás Gáspár Miklós Keresztyén demokratáknak c. tegnapi cikkében mond igaz dolgokat a kereszténységről, de olyan butaságokat is, amelyek miatt rövid elemzése használhatatlan és irreleváns mind a keresztény hit, mind a kereszténydemokrata politizálás megértéséhez. Ezt a választ én viszont nem a kereszténydemokrata politizálás, hanem a keresztény hit védelmében írom. Orbán Viktornak igaza van akkor, amikor megkülönbözteti egymástól a keresztény hitelveket és a keresztény kultúrát (függetlenül attól, hogy a keresztény kultúra alatt pontosan mit ért, illetve hogy a megkülönböztetés a gyakorlatban jól működik-e), TGM pedig téved, amikor ugyanolyan zavaros képet fest a kettő kapcsolatáról, mint magáról a keresztény hitről. Ezt sem Orbán Viktor védelmében írom, hanem a keresztény hit védelmében, amelynek integritását ugyanúgy védeni szükséges TGM szemi-gnosztikus kereszténység-képétől, mint a keresztény kultúrával való káros azonosítástól.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum