2018. november havi archívum

Hieronymus – vagy Szent Jeromos, ahogy sokan ismerik – a latin egyház meghatározó teológusa és doktora. Elsősorban bibliakutató volt, a Vulgata fordítója, a bibliai nyelvek kiváló ismerője. Hieronymus megélte a kereszténység államvallássá válását, a Julianus idején bekövetkezett pogány restauráció rövid időszakát, a több évtizedes ariánus vitákat, és Róma lerombolását. Jeromos még Kr. u. 385-ben elhagyta Rómát, és kisebb kitérőkkel Betlehembe költözött, ahol szerzetesi közösséget hozott létre. Tanítással és bibliatanulmányozással foglalkozott. Hieronymus fáradhatatlanul kutatta az Írásokat, levelei is gyakran hosszú és részletes igemagyarázatok. Hogy idős korában sem tért ki a viták elől, azt többek közt az Augusztinusszal folytatott kiterjedt levelezése mutatja. Írásaiból kiderül, hogy Krisztus halálát Hieronymus nem csak példaként, hanem a bűneinkért vállalt helyettes bűnhődésként is értelmezte.

Tovább a teljes cikkre »

A nyugati egyházatyák között óriásként emelkedik ki Aurelius Augusztinusz, a filozófusból és rétorból lett keresztény teológus, Hippó püspöke, akit szintén az egyház doktoraként szoktak emlegetni. Ambróziuszon keresztül tért meg Kr. u. 386-ban, Vallomásaiban részletesen számol be azokról a belső folyamatokról, amelyek a szívbeli megtérésre vezették. Katolikusok és protestánsok egyaránt nagy tisztelettel tekintenek rá, Augusztinusz jelentősége és hatása felbecsülhetetlen a nyugati teológia történetében. B. B. Warfield egyenesen azt mondja, hogy „a reformáció belső lényegét tekintve Augusztinusz kegyelemtanának győzelme volt Augusztinusz egyháztana felett”. Luther és Kálvin egyetlen egyházatyára sem hivatkoztak olyan gyakran, mint őrá. A hippói püspök egyértelműen hitte, hogy Krisztus a mi bűneink büntetését szenvedte el a kereszten.

Tovább a teljes cikkre »

A nemes római családból származó Ambróziusz (Szent Ambrus) hivatásos katonából lett Milánó püspökévé, és miután közfelkiáltással – és némiképp számára is váratlanul – püspökké választották, élete végéig hűségesen látta el szolgálatát. Ambróziusz határozott vezető volt, de nagy irgalommal fordult a bűnösökhöz, mert értette, hogy az apostoli tanításban erényeink alapja nem saját jóságunk, hanem a Krisztusban kapott kegyelem, azé, aki helyettünk bűnhődött a golgotai kereszten. Ambróziusz teológiai jelentőségét mutatja, hogy ő a nyugati egyház négy latin „doktorának” egyike. Ambróziusz igehirdetéseiben úgy próbálta elmagyarázni a keresztény hit lényegét, hogy az a római műveltségű hallgatóinak is könnyen megragadható legyen; így járult hozzá legismertebb katekumenének, Augusztinusznak a megtéréséhez is. Ambróziusz hitt a helyettes bűnhődés tanában.

Tovább a teljes cikkre »

Gustaf Aulen Christus Victor c. könyve óta rossz szokássá vált teológiai körökben, hogy Krisztus halálának értelmezései között ízlés szerint válogatunk. Akinek a „Christus Victor” modell tetszik, az abban hisz, aki a „recapitulatio” modellel rokonszenvezik, az abban, aki a morális példát látja Krisztus halálában, az abban, aki meg az „engesztelés”, az „elégtétel” vagy a „helyettes bűnhődés” modelljében tartja megragadóbbnak vagy megragadhatóbbnak a megváltást, az meg abban. Wolfhart Pannenberg, nemrég elhunyt német teológus Rendszeres teológia (Osiris, 2006) c. háromkötetes művének II. kötetében áttekintést ad a teológiatörténet megváltás-értelmezéseiről (az apostoli atyáktól a modern német teológia képviselőiig), majd miután bemutatta a legjelentősebb nézeteket, azzal szembesít bennünket, hogy bármilyen csábító is a lehetőség, nem válogathatunk önkényesen a különböző értelmezések között. Fontos idézet következik Pannenbergtől.

Tovább a teljes cikkre »

A keleti kereszténység negyedik doktora Krüszosztomosz (Aranyszájú Szent János), aki kiemelkedő igehirdetői ajándékai miatt kapta ezt az elnevezést. Krüszosztomosz a szíriai Antiókhiában született, fiatal felnőttként keresztelkedett meg, szolgálatát először Antiókhiában, majd Kr. u. 397-től Konstantinápolyban végezte. Krüszosztomosz egyszerű életmódja és ezt tükröző igehirdetései sokak haragját váltották ki a pompát szerető és hatalmi intrikákkal terhelt császári fővárosban, ezért néhány évvel később eltávolították és száműzték püspöki székéből. Antiókhiai és konstantinápolyi időszakában rengeteg prédikációt mondott el, amelyek más írásaival együtt a kor egyik legtermékenyebb szerzőjévé tették őt. A Szentírásról szóló homíliáiból és más írásaiból kiderül, hogy Krüszosztomosz szerint Krisztus halála a bűneinkért vállalt helyettes bűnhődés volt.

Tovább a teljes cikkre »

Nagy Baszileiosz barátja volt Nazianzoszi Gergely, akit szintén az egyház doktoraként tartanak számon mind nyugaton, mind keleten. Gergely rövid ideig Konstantinápoly püspöke volt, de mindig jobban szerette a csendes, magányos, elmélkedő életet, ezért a püspöki székről való politikai indíttatású lemondatását is szelíden fogadta. Gergely teológiai hagyatékát főképp azok a beszédek képezik, amelyeket Konstantinápolyban mondott, de fennmaradtak tőle költemények is. Gergely a kappadókiai atyák egyikeként behatóan foglalkozott a Szentháromság kérdésével, valamint azzal, hogy a megtestesülés után hogyan viszonyul egymáshoz Krisztus isteni és emberi természete. Gergely írásaiból világosan látszik, hogy Krisztus halálát értünk vállalt, bűnhordozó, helyettes bűnhődésként értette.

Tovább a teljes cikkre »

Az egyház tekintélyes teológusai (vagyis doktorai) közé sorolják Nagy Baszileioszt (Szent Vazult), Caesarea püspökét, a kappadókiai atyák egyikét. Baszileiosz keresztény családban született, de csak tizennyolc évesen keresztelkedett meg, hogy először szerzetesi közösségben éljen, majd lelkipásztori szolgálatot végezzen. A keresztségről szóló gondolatai szorosan összefonódnak azzal, amit Krisztus keresztjéről gondolt. Baszileiosz, aki teológiai munkáival hozzájárult a Szentháromságról szóló egyetemes keresztény tanítás fogalmi kidolgozásához, Krisztus kereszthalálát olyan helyettes szenvedésként értelmezte, amelyben a Fiú a mi bűneink átkát szenvedte el, hogy a keresztségben vele azonosulva mi is meghaljunk a bűnnek és éljünk Istennek. A helyettes bűnhődés Baszileiosz számára is alaptanítás.

Tovább a teljes cikkre »

Tizennégy példát láttunk eddig arra, hogy a helyettes bűnhődés tana (tehát hogy Krisztus a mi bűneink jogos büntetését vette magára) masszívan jelen van az egyházatyák írásaiban. Most az egyház doktorai következnek. A katolikus egyház hagyományosan négy latin és négy görög nyelvű teológust sorol az egyház doktorai közé. Az orthodox hagyomány három egyházatyát nevez doktornak: Nagy Baszileioszt, Nazianzoszi Gergelyt és Krüszosztomoszt, a katolikus egyház ehhez veszi hozzá Athanaszioszt és további négy latin teológust: Ambróziuszt, Augusztinuszt, Hieronymust és Nagy Szent Gergelyt (és az elmúlt évtizedekben még sokakat). Athanasziosz tehát – bár nagy becsben tartják keleten is – csak a nyugati kereszténységben lett az egyház doktora, mégis az egyház történetének egyik legfontosabb teológusáról van szó (keleten is), aki a Kr. u. 4. század közepén megvívta a szükséges csatát a háromságtagadó arianizmussal szemben. Ahogy az alábbi idézetekből látni fogjuk, Athanasziosz egyértelműen hitte, hogy Jézus a bűneink átkát szenvedte el helyettünk a kereszten.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum