2019. október havi archívum

Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét.” (1Móz 12,8)

Kain várost épített Nód földjén (4,17). A keleti emberek tornyot építettek Sineár völgyében (11,4). Abrám oltárt épített Mamré tölgyesében (12,7). Kain a fiáról nevezte el a várost. A keleti emberek maguknak akartak nevet szerezni. Abrám segítségül hívta az ÚR nevét.

Tovább a teljes cikkre »

A mai európai kultúra megértéséhez szükséges, hogy tisztában legyünk a szekularizmus szó valódi jelentésével. Ehhez először is meg kell különböztetnünk egymástól a szekularizáció és a szekularizmus fogalmát. Szekularizáció alatt általában azt a folyamatot értik, hogy a társadalmakban fokozatosan nő a vallásilag semleges közös tér, a magánszférába száműzve a vallásokat, intézményeikkel együtt. Ez a folyamat Európában látványos gyorsasággal ment végbe. A szekularizáció következtében a keresztény vallás a társadalmat szervező erőből muzeális épületekre redukálódott és marginális közösségekbe húzódott vissza.

Tovább a teljes cikkre »

Az ÚR pedig leszállt, hogy lássa azt a várost és tornyot, amelyet az emberek építettek.” (1Móz 11,5)

Bábel tornya örök szimbóluma annak, hogy az ember isteni babérokra tör. Nem ez az egyetlen ilyen szimbólum. Ott van az édeni fa gyümölcse is, amelytől az ember azt remélte, hogy olyan lesz, mint az Isten, ő döntheti el, mi a jó és mi a rossz. Ott van Néró, Domitianus, Napóleon, Hitler és Sztálin égbe ágaskodó alakja. Ott van a Titanic, amit még „az Isten sem süllyeszthet el”. Ott vannak a World Trade Center leomlott ikertornyai. Ott a nagy francia forradalom zászlaja, és ott van ma a szivárványos zászló is. Mind jelképezi az ember törekvését, hogy ő legyen legfelül. Bábel tornya csak egyike ezeknek a szimbólumoknak, azonban az egyik legrégibb és leginkább kifejező szimbólum.

Tovább a teljes cikkre »

Lassan a végéhez ér a normál jelentkezési határidő az Evangéliumi Fórum 2019-as találkozójára. Az EF 2019-re olyan protestáns keresztény vezetőket és potenciális vezetőket várunk, akik szeretnének más felekezetű, de az evangélium központi üzenetéhez és a Biblia tekintélyéhez ragaszkodó hívőkkel együtt megerősödni a bibliai örömhír hiteles képviseletében (l. a poszt alján lévő rövid videók). A találkozó november 13-16 között lesz, idén is a harkányi Thermal Hotelben. Az Evangéliumi Fórum műhelyekre épül, ami kifejezi azt a szándékunkat, hogy evangéliumi nézőpontból szeretnénk az élet különböző területein jelentkező kihívásokról együtt gondolkodni. Idén hét műhelyben folyik a munka: apologetika, bibliaértelmezés, művészet, pszichológus, teológus, tanítványnevelés és vezetői műhelyek.

Tovább a teljes cikkre »

Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája lesz testvérei közt!” (1Móz 9,25)

Kánaán Hám fia volt, de a név Cassuto szerint itt inkább a kánaániakra vonatkozik, a népekre, amelyek Hámtól származtak (From Noah to Abraham, 153-155). A kánaániak istentelensége égbe kiáltott, és be is telt, mire az ÚR kihozta Sém fiait Egyiptomból. A Kánaánra kimondott átok beteljesedett. Isten megbüntette az atyák bűnét a fiakban harmad- és negyedízik, sőt, itt még tovább is. Hám megvetette az apját, utódai megvetették az Istent. Hám a testvérei elé hányta apja szégyenét, a föld kihányta Kánaánt. A fiak foga belevásott az egresbe, amit az apák ettek, de ahogy Ezékiel is hangsúlyozza, a fiak a saját vétkeikért felelősek, ha az apjukét folytatják is (Ez 18,1-4). Minden generáció maga is beleharap az egresbe.

Tovább a teljes cikkre »

Nóénak nevezte el, és ezt mondta: Ő vigasztal meg bennünket kezünk fáradságos munkájában a termőföldön, amelyet megátkozott az ÚR.” (1Móz 5,29)

Az 5. fejezetnek biztos ritmusa van. Ugyanaz a mondat ismétlődik, csak mindig más nevekkel. X ennyi és ennyi éves volt, amikor Y-t nemzette. Y születése után X ennyi és ennyi évet élt, még nemzett fiakat és leányokat. X teljes életkora tehát ennyi és ennyi év volt, amikor meghalt. Aztán ugyanez Y-nal. A héberben még egyértelműbb az ismétlődés és a ritmus, mert a számokat kettébontja (ennyi évet és ennyi évet), és ún. váv-consecutivummal kapcsolja egymáshoz a mondatrészeket. És ez történt. És ez történt. És ez történt. És XY meghalt. A mondatfűzés ad egyfajta monotonitást az elbeszélésnek, amelyből így kiugrik minden részlet, amely a monotonitást megtöri.

Tovább a teljes cikkre »

Jézus Messiás-volta mellett az egyik legerősebb érvet egy Messiás-hívő zsidó prédikátortól hallottam. Az érv rendkívül egyszerű, mégis el kell gondolkoztasson minden zsidót – és nem csak zsidót. Az elmúlt évezredek vallástörténetében az egyik legfurcsább jelenség az a szinte megmagyarázhatatlan tény, hogy a világ lakosságának nagyjából harmada (névleg vagy szívből) azt vallja, hogy egy kis nép (a zsidók) Istene (JHVH) az egyetlen igaz Isten, az ég és a föld teremtője, és ehhez az Istenhez egy zsidó rabbin, a názáreti Jézuson keresztül vezet vissza az út, aki a Dávid fia, a világ ura és megváltója. Ha lehántjuk erről a jelenségről a kereszténységnek azt a névlegesen vallásos vagy politikai kérgét, amely joggal taszítja és botránkoztatja meg a zsidóságot (és nem csak a zsidóságot), még mindig marad sok százmillió gój, aki teljes szívéből hiszi, hogy Jésúa Há-Mássiáh (Jézus Krisztus) a Szabadító, és Ábrahám és Mózes Istene az egy igaz Isten. Ennek a különös ténynek van egy még különösebb vetülete.

Tovább a teljes cikkre »

Ezért jelet tett az ÚR Kainra, hogy senki se üsse agyon, ha rátalál.” (1Móz 4,15b)

Kain történetében feltűnő, Isten mennyire nagyvonalúan bánik az erre érdemtelen emberrel. Amikor Kain haraggal és lehorgasztott fejjel reagál arra, hogy Isten nem tekint az áldozatára (aminek Isten részéről nyilván jó oka volt), Isten közel lép hozzá és megkérdezi: „Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” (4,6) Isten tehát rámutat Kain lelkiállapotára (haragos vagy és lehorgasztod a fejed) és önvizsgálatra hívja őt (miért?). Majd észszerű számvetésre bíztatja: „Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” (4,7)

Tovább a teljes cikkre »

Ekkor azt kérdezte Kaintól az ÚR: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?” (1Móz 3,8)

Csak találgathatunk, miért nem tekintett Isten Kain áldozatára, miközben Ábelét viszont elfogadta. Azt tudjuk, hogy Ábel a juhok közül vitt Istennek áldozatot (az elsőszülött kövérjét), Kain pedig a föld gyümölcséből. Ábel áldozata tehát véresáldozat volt, Kainé pedig a munkája gyümölcse. Ábel talán megfigyelte, hogy Isten maga is állat feláldozása árán takarta be az ősszülők mezítelenségét, és megértette, hogy helyettes engesztelésre van szükség ahhoz, hogy Isten rá és az áldozatára tekinthessen. Ebben az esetben Ábel a tulajdonított igazság példája, Kain pedig azé, amikor a saját igazságunk által akarjuk Isten tetszését elnyerni. Az Újszövetségből tudjuk, hogy az Isten báránya veszi el a világ bűnét, nem a mi kezünk munkája.

Tovább a teljes cikkre »

Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között.” (1Móz 3,8)

A szöveg szerint a Teremtő annyira közel volt az emberhez, hogy járt-kelt (מִתְהַלֵּ֥ךְ) a kertben. De hogyan értsük ezt a képet? Vajon arra utal, hogy Isten ténylegesen sétált a kertben, mint egy görög félisten, aki emberi formában is képes az emberek közé vegyülni? Vagy ez metaforikus nyelvezet, amit nem kell szó szerint vennünk? Isten jelen volt, mintha járkálna a kertben? Miért a szellős alkonyatkor látogatta meg az ÚRisten a kertet és benne az embert? A nap végére (az alkonyatra) utal a kifejezés? Vagy másról van szó?

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum