2020. március havi archívum

Mivel a járvány miatti veszélyhelyzet még hosszú hónapokig elhúzódik (valójában nem tudjuk, mikor lesz vége), és a gazdasági következményeket igazán csak utána fogjuk mindannyian megérezni (ezek igencsak kemények lehetnek), és jelen állás szerint százezrek veszítik majd el a munkájukat (ez már elkezdődött), a gyülekezetekben is készülnünk kell a súlyos pénzügyi következményekre. Most nem arra gondolok, hogy mi lesz az épületek bérlésével, fenntartásával, a pásztorok fizetésével, bár sok helyen nyilván ezek is égető kérdések lesznek. Komolyabb szociális problémákra kell majd választ találnunk, ahogy a jeruzsálemi ősgyülekezetben, amikor sürgős átmeneti segítségre volt szüksége az elszegényedetteknek. Fontos, hogy már most kezdjünk készülni a nehéz időkre, hogy ne érjen bennünket váratlanul, ami jön.

Tovább a teljes cikkre »

divinity-szabados-adamÉs őrizetben tartotta őket három napig. Harmadnap ezt mondta nekik József: Ezt tegyétek, ha élni akartok! Hiszen én is félem az Istent! Ha becsületesek vagytok, maradjon fogságban egyik testvéretek a börtönben, ti pedig menjetek, vigyetek gabonát házatok éhező népének.” (1Móz 42,17-19)

Az időnek nagy szerepe lehet abban, hogy érzelmileg terhelt kapcsolatokban helyes döntéseket tudjunk hozni. Józsefet váratlanul éri, amikor az éhínség idején Egyiptomba érkező vásárlók között felfedezi saját testvéreit. A testvérek nem ismerik őt fel, de ő felismeri őket. Józsefnek ekkor már két fia is született, akik nevei tükrözik József elhatározását, hogy elfogadja sorsát Egyiptomban. Manassé (מְנַשֶּׁ֑ה): „Elfeledtette velem (כִּֽי־נַשַּׁ֤נִי) Isten minden gyötrelmemet.” Efráim (אֶפְרָ֑יִם): „Megszaporított engem (כִּֽי־הִפְרַ֥נִי) Isten nyomorúságom földjén.” A testvérek megjelenése azonban mindent felborít, és Józsefnek idő kell, míg felméri, hogyan akarja kezelni a váratlan helyzetet.

Tovább a teljes cikkre »

Vajon nem azért maradunk le folyton egy csodáról, mert annak ismétlődését olyan magától értetődőnek vesszük, mint azt, hogy a konyhában le- és felkapcsoljuk a mennyezeti világítást? A napfelkeltére gondolok. Egyik reggel, ahogy félrehúztam a függönyt és néztem a velem együtt kelő napot (igen, azon szerencsések közé tartozom, akiknek a lakásablakából tiszta időben látszik), elképzeltem, hogy én vagyok az az ember, aki az Örök Felhő országában élve még soha nem látott ilyet. Elképzeltem, hogy mindezidáig csak egyhangú, színtelen tájat láttam, ahol minden olyan szürke és halovány, mint a borongós novemberek, amikor ránk telepszik a vénasszonyok nyara utáni nyirkos kopárság, és hetekig nem látszik ki a nap az ég vastag felhőtakarói mögül. Úgy álltam az ablakban, mint aki semmit nem tud arról, amit az emberek napfelkeltének neveznek.  

Tovább a teljes cikkre »

divinity-szabados-adamJózsef így felelt a fáraónak: Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára.” (1Móz 41,16)

Amikor elkezdődik József felmagasztaltatása, József pontosan tudja már, hogy hol van a világban a helye. Isten uralma alatt. A főpohárnok beajánlja őt a fáraónak, mint olyan embert, aki meg tudja fejteni az álmokat. A fáraó senkit nem talált udvartartásában, aki képes lett volna megfejteni nyugtalanító álmait, ezért kapva kap az alkalmon és magához hívatja Józsefet. Azután, amit neki a főpohárnok a börtönben történtekről mesélt, a fáraói bizalma rendkívül nagy a héber rabszolga iránt. „Rólad azt hallottam” – mondja neki, „hogy ha meghallod az álmot, meg tudod fejteni.” (15) Erre a dicséretre válaszolja József a pillanat tört része alatt: „Nem én, hanem Isten ad választ a fáraó javára” (16).

Tovább a teljes cikkre »

Pár napja fejeztem be Roger Scruton Futóbolondok, csalók, agitátorok című könyvét. Scruton idén januárban hunyt el, de nagy visszhangot keltő 1985-ös remekművét, amellyel kivívta a haladó értelmiség megvetését és gyűlöletét, még épp időben átdolgozta és újra kiadta. Az angol filozófus elemző részletességgel, mégis összegző lényeglátással mutatja be a második világháború utáni újbaloldali eszmekör meghatározó személyiségeit – Eric Hobsbawmtól Lukács Györgyön át Slavoj Žižekig –, illetve ezen személyiségek nagy utat bejárt gondolatait. Izgalmas szellemi csemege, bár fanyar ízvilága nem hagyott kétséget afelől, hogy a szerző sem szíveli az általa tárgyalt gondolkodókat. A könyvben ráharaptam egy-egy „meggymagra” is, amit aztán ki kellett köpnöm; keresztényként számomra a baloldali utópiák igazi alternatívája nem a konzervativizmus, amit Scruton kínál, hanem az Isten országának evangéliuma. A Futóbolondok ezzel együtt rendkívül élvezetes és tartalmas olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki szeretné jobban érteni, miféle szellemi vihar söpört végig az elmúlt évtizedekben a világnak ezen a felén.

Tovább a teljes cikkre »

divinity-szabados-adamŐrizetbe vétette őket a testőrparancsnok házában, abban a börtönben, ahol Józsefet fogva tartották.” (1Móz 40,3)

Az ÚR Józseffel volt. Szerencséssé tette mindenben, amihez a keze hozzáfogott, és kedvessé tette a börtönparancsnok szemében. De nemcsak ebben mutatkozott meg Isten jelenléte, hanem abban is, hogy Józsefen kívül álló események rendre úgy alakultak, hogy a Józsefben lévő lélek azok által nyilvánvalóvá válhasson. A fáraó két fontos vezető emberét börtönbe vetették, pont ugyanabba a börtönbe, ahol Józsefet is fogva tartották. Ekkor még nem tudjuk, de ez jelentette a fordulat kezdetét József sorsában. Nem volt véletlen.

Tovább a teljes cikkre »

Visszatérő, makacs vád a teológia világában, hogy a „verbálinspiráció” evangéliumi vagy fundamentalista (a különbségtétel hiánya is beszédes) tana egyfajta mechanikus inspirációt takar, vagyis arról szól, hogy Isten lényegében tollba mondta a szavait, sőt, szinte ő fogta a szentírók kezét, amikor leírták, amit diktált nekik. A vádat ismételgetők a jól értesültség látszatát keltve ilyenkor B. B. Warfield nevét szokták bedobni, és akik még tájékozottabbnak akarnak látszani, a „princetoni teológusok” csoportmegnevezést is a nézet mellé biggyesztik, jelezve, hogy ez a lesújtóan primitív felfogás a modernitásra adott angolszász (sőt, amerikai!) fundamentalista válasz, amelytől minden magára valamit is adó teológusnak jobb elhatárolódnia. Warfield neve ily módon az együgyűség szimbólumává vált, mint Pangloss mester a Candide-ban, vagy a közmondásos Mari néni, aki lehet ugyan mélyen hívő, de nyilvánvalóan nincs helye a teológus szalonokban.

Tovább a teljes cikkre »

divinity-szabados-adamA börtönparancsnoknak nem kellett törődnie semmivel, ami rá volt bízva, mert az ÚR Józseffel volt, és eredményessé tette az ÚR, amihez hozzáfogott.” (1Móz 39,23)

Elsőre meghökkentő, majdhogynem groteszk arról olvasni, hogy az ÚR a börtönben Józseffel van és eredményessé (szerencséssé) teszi őt, hiszen a megelőző eseménysorból éppen az ellenkezőre következtethetnénk. Józsefet eladják testvérei Egyiptomba. Ott Potifár házába kerül, és azt olvassuk: „De az ÚR Józseffel volt, ezért szerencsés (מַצְלִֽיחַ) ember lett” (2). Csakhogy József ezután a lehető legszerencsétlenebb #metoo botrányba keveredik: Potifár felesége le akar feküdni vele, de ő istenfélelemből és ura iránti tiszteletből ellenáll, mire a nő megragadja, József elrohan, a köntöse (megint egy köntös!) Potifárné kezében marad, aki utána azzal vádolja, hogy József akarta őt megerőszakolni, mindenki a nőnek hisz, József pedig börtönbe kerül. Ennyit a szerencséről. A börtönben aztán József megint „szerencsés” (מַצְלִֽיחַ) lesz (23). Például elfelejtkezik róla a főpohárnok, amikor kikerül a börtönből (40,23). Nem olyan ez, mint egy rossz vicc?

Tovább a teljes cikkre »

A gyülekezetek többsége (talán mind) távkapcsolatokba ment át. Fura ez az új helyzet, de ha azt gondoljuk, hogy a virtuális jelenlét a 21. század technológiai vívmánya, emlékezzünk arra, hogy régen is voltak olyan eszközök, amelyek által a fizikai jelenlétet pótolhatta valamiféle szimbolikus, virtuális kommunikáció. Ilyen eszköz volt az írás, amely képes volt rögzíteni a kommunikációt olyanok számára, akik nem voltak testben jelen, vagy a hajózás, az utak, a lovak és a ló-vontatta szekerek, amelyek távoli vidékekre is hatékonyan el tudtak juttatni üzeneteket, hogy aki távol volt, valamiképpen közelivé válhasson. Ezek a technológiai vívmányok tették lehetségessé, hogy Pál apostol anélkül tarthatott kapcsolatot gyülekezetekkel, hogy személyesen ott lett volna közöttük. Hadd mutassak néhány példát erre a lelki jelenlétre:

Tovább a teljes cikkre »

Találkozzunk-e járvány idején? Keresztény gyülekezeteknek nem először kell dönteniük arról, hogy egy időre felfüggesszék-e az összegyülekezés alkalmait. Ez nem könnyű döntés, hiszen Isten tiszteletéről van szó, aki a legfontosabb számunkra. Sokszor éppen az volt a legbátrabb és legheroikusabb cselekedet, ha keresztények háború vagy üldöztetés idején sem hátráltak meg. Előttem van a kép, ahogy Corrie ten Boom a koncentrációs tábor női barakkjában prédikál a társainak, miközben hátulról majd’ keresztüldöfi őket egy német őr szigorú tekintete. Észak-Koreában a mai napig vannak földalatti keresztény közösségek. Egy világjárvány azonban más. Ilyenkor nem a keresztények vannak veszélyben, hanem ők veszélyeztetik embertársaikat, ha nem figyelnek az elkülönülést szorgalmazó rendeletekre. A mostani helyzetet ezért ne a háborúkhoz vagy üldöztetésekhez hasonlítsuk, hanem a korábbi járványokhoz, és talán leginkább az 1918-as spanyolnáthához.

Tovább a teljes cikkre »

divinity-szabados-adamDe Ért, Júda elsőszülött fiát az ÚR gonosznak tartotta, ezért megölte őt az ÚR.” (1Móz 38,7)

Amilyen rövid, egyszerű, lakonikus a mondat, olyan meghökkentő a tartalma. Ér gonosz volt az ÚR szemében, ezért az ÚR megölte őt (וַיְמִתֵ֖הוּ). Vájemitéhú. Megölte őt. Isten megölte Ért. Halálbüntetést hajtott végre rajta, gyakorlatilag kivégezte Júda elsőszülött fiát. Nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, mi volt a halál közvetlen oka, nem tudjuk, használt-e eszközöket, nem tudunk semmit a büntetés módjáról. Csak azt, hogy Isten megölte Ért. És miért? Mert Ér gonosz (רַע) volt a szemében. A szó itt morális jelentéssel bír: Érben olyat látott Isten, ami morálisan visszataszító, rossz, gonosz volt. És végrehajtotta rajta az ítéletet.

Tovább a teljes cikkre »

Vészhelyzet – pontosabban veszélyhelyzet – van. A koronavírus-járványnak itt még csak az elején vagyunk, de már le kell mondanunk külföldi utakat, elmaradnak várva várt koncertek, bezárnak a mozik és színházak, törölnek izgalmas konferenciákat, lakatot tesznek kedvenc szórakozóhelyünk ajtajára, az egyetemen váratlan tavaszi szünet szakad a nyakunkba, talán még a munkánkat is haza kell vinnünk, és egyre jobban izgulunk, vajon mi is el fogjuk-e kapni a betegséget, na és persze mi lesz idős vagy beteg rokonainkkal. Fogalmunk sincs, meddig tart a veszélyhelyzet, és hogyan fog kilábalni belőle a világ, amelyik az elmúlt évtizedekben mindent lázasan és makacsul a globalizációra és a nyitottságra épített. Akárhogy is lesz, itt az idő, hogy újra felfedezzünk két régi jó barátot.

Tovább a teljes cikkre »

divinity-szabados-adam

És megszaggatta Jákób a felsőruháját, zsákruhát tekert a derekára, és sokáig gyászolta a fiát. Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni, hanem ezt mondta: Gyászolva megyek el fiamhoz a halottak hazájába. Így siratgatta őt az apja.” (1Móz 37,34-35)

József testvérei levágtak egy kecskebakot, majd fogták az öccsük színes ruháját és a bak vérébe mártották, hogy így tárják apjuk elé bizonyítékként: „Ezt találtuk. Nézd meg jól: a fiad ruhája ez, vagy sem?” (32) Elképesztően cinikus húzás volt, de tükrözte a szívük indulatát, amely tele volt keserű irigységgel. Jákób felismeri József ruháját, és megérti, hogy kedves fiát vadállat tépte szét. Jákób gyásza hatalmas. Vigasztalhatatlan, szinte elemészti az olthatatlan bánat. József meghalt, semmi és senki nem hozhatja már vissza őt az élők közé.

Tovább a teljes cikkre »

Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette.” (1Móz 36,24)

„Jákóbot szerettem, Ézsaut gyűlöltem” – mondja az ismert ige (Mal 1,2-3; Róm 9,13). Akárhogyan is értjük a mondatot, az benne van, hogy Jákób és leszármazottai valamilyen szempontból kedvesek voltak Istennek, Ézsau és leszármazottai azonban nem. Ehhez képest érdekes, hogy a Genezis egy egész fejezete szól Ézsau leszármazottairól! „Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége…” (36,1) „Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői…” (36,15) „Ezek a királyok uralkodtak Edómban, mielőtt Izráel fiainak királyuk lett volna…” (36,31) Majd név szerinti felsorolások következnek: Témán, Ómár, Cefó, Gatám és Kenaz, stb.

Tovább a teljes cikkre »

Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.” (1Móz 35,29)

Az egész 35. fejezet tele van súlyos érzelmekkel. Isten Bételbe küldi Jákóbot, hogy építsen ott oltárt annak emlékére, hogy megmenekült Ézsau kezéből. Ézsau kétszeri említése (1, 7) különös jelentéssel bír annak a fényében, hogy Jákób egyrészt most békült ki vele, másrészt viszont ígérete ellenére nem ment vele, hogy együtt lakjanak. Olyan, mintha a szöveg megerősítené Jákób utóbbi döntését. Jákób Ézsau mellett nem lehetett biztonságban.

Tovább a teljes cikkre »

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum