Amikor 2010-ben útnak indítottam ezt a honlapot, leírtam, hogy mi a célom vele. Előtte egy teljes évig érleltem, tisztogattam magamban az ötletet, ezért induláskor már viszonylag pontosan tudtam, mit akarok csinálni. A névválasztás volt a legnehezebb, de végül olyan nevet találtam (Divinity), amit ma is szeretek, mert kifejezi azt, amiről ez a honlap szól. Néhány dolgot mégsem láttam akkor. Egyrészt fogalmam sem volt, kikből fog állni és mekkora lesz az olvasótáborom. Azt sem láttam előre, hogy a honlap működtetése és az ezzel járó interakció mekkora részt hasít majd ki az életemből. (Mindkettő jóval nagyobb lett, mint amire számítottam.) Arra viszont végképp nem gondoltam, hogy lesznek, akik kizárólag a Divinity-n keresztül ismernek majd engem, ezért szükségszerűen (?) torz képük lesz arról, hogy valójában mit is képviselek. Néhány ebből eredő kritika váratlanul ért és igencsak meglepett, úgyhogy most öt tisztázó vallomás következik.

1. A Divinity csak részterülete az elhívásomnak. Aki a Divinity alapján próbál képet alkotni rólam, szinte biztos, hogy félreismer. Ez persze önmagában még nem lenne érdekes, hiszen a honlap nem rólam szól, de ha már képviselek valamit, azt érthetően akarom tenni, és ha a prioritásaim torz módon jelennek meg, a Divinity küldetése is sérül. Tehát elmondom, hogy mindenekelőtt lelkipásztor vagyok, az időm nagy részét a gyülekezeti teendők töltik ki. Vasárnap prédikálok, szerdán bibliaórát tartok, találkozom gyülekezeti tagokkal, tanulmányozom a Bibliát, imádkozom, jegyzeteket készítek, pásztorlom a nyájat, döntéseket hozok, kérdezek, hallgatok, emaileket írok, részt veszek az emberek életében. Ezek a tevékenységeim nem olyan agyalósak, mint egy átlagos blogbejegyzésem. Nem kerülöm meg a nehéz kérdéseket a prédikációimban sem, az embereket a gyülekezetben is a gondolkodásra sarkallom, de nem a gondolkodás van a középpontban, hanem az életváltozás, az imádat, egymás terheinek hordozása, az egymással és Istennel való közösség megélése.

2. A lelkipásztori szolgálatom szempontjából a Divinity egyfajta szelep, ahol az intellektuális gőzt kiengedhetem. Vagy olyan, mint a tej lefölözése: tehermentesíti a szolgálatomat, egyszerűbbé, emészthetőbbé teszi az igehirdetéseimet, hiszen van egy másik csatorna, ahova a nehezebb, agyalósabb, a gyülekezet mindennapjaiban szükségtelenül bonyolult gondolataimat átirányíthatom. A Divinity kifejezetten a gondolkodó, kérdező, intellektuális kérdésekkel vívódó hívőknek próbál segítséget adni. Ilyen hívők is sokan vannak – a gyülekezetemben is és azon kívül is –, én meg úgy érzem, van ezeknek az embereknek mondanivalóm. Sok lelkész a gyülekezeti szolgálata mellett templomot épít, vagy disznót tart és kertészkedik, esetleg vállalkozik, én a teológia, a spiritualitás és a kultúra kapcsolatáról blogolok.

3. Nem a Divinity olvasói a gyülekezetem (úgy is mondhatnám: a Divinity olvasói nem a gyülekezetem), ezért nem törekszem arra, hogy a bejegyzéseimmel kiegyensúlyozott, egészséges étrendet biztosítsak. Ilyen felelősséget csak a saját közösségem, a Veszprémi Evangéliumi Keresztény Gyülekezet tagjai iránt érzek. Az olvasóimról azt feltételezem, hogy a maguk gyülekezetében megkapják a szükséges lelki táplálékot, vagy ha nem, valahol megkeresik azt. Mindenesetre nem egy honlap dolga, hogy bármilyen online közösség számára a mindennapi kenyeret az asztalra tegye, ez a helyi gyülekezetek felelőssége. A Divinity pusztán kiegészítő táplálék azok számára, akik szeretnék a hit kérdéseit továbbgondolni, különösen a kultúra és a spiritualitás összefüggéseiben.

4. Látom, hogy a Divinity sokféle embert szólít meg, és ennek nagyon örülök. Nekem viszont nem célom, hogy minden bejegyzésemmel mindenkit megszólítsak. Írok ilyen cikkeket is, meg olyan cikkeket is, könnyebbeket is, nehezebbeket is, általánosabbakat is, konkrétabbakat is. Az egyik cikk fontos lesz az egyik embernek, a másik a másiknak. Akit érdekel valami, vegye el azt, ami érdekli, akit nem érdekel egy cikk, ne bántódjon meg ezen, nyugodtan kattintson máshová. Én csak egy vagyok a sok hang közül, nem mindenkinek van az én hangomra szüksége, nem is vagyok mindenki számára érthető és emészthető. Nyilván arról írok, ami engem érdekel, az érdeklődési köröm pedig ugyanúgy korlátozott, mint bárki másé.

5. A Divinity egyszerre zászló, amit kitűzök és útkeresés, amihez az olvasókat társul hívom. A honlap mögött viszonylag markáns evangéliumi meggyőződés áll, melyet az élet minden területén szeretnék zseblámpaként használni. Mindenről evangéliumi hitem fényében gondolkodom, és ezt nem is próbálom palástolni. Ebben a tekintetben ez a honlap zászló. A látogatók nagy számából arra következtetek, hogy ez a zászló messziről is látszik, ennek a felelősségét természetesen érzem. Az útkeresés abban áll, hogy evangéliumi meggyőződésem zseblámpájával indulok felfedező útra az élet különböző területeire, időnként olyan vidékekre is, melyekről nem sokat tudok, de szeretném megismerni és a hitemmel összhangba hozni. Ez azt jelenti, hogy határterületekre, sőt, néha azokon túlra is merészkedek, ami egyeseknek olybá tűnhet, mintha ilyenkor feladnám evangéliumi meggyőződésemet. Pedig erről szó sincs, a felfedező útjaimon a hitem keresi a megértést (fides quaerens intellectum).

Ez a honlap kicsit olyan is, mint egy svédasztal. Mindenki azt vegye el róla, amihez gusztusa van, a többi miatt ne aggódjon, az is talál gazdát magának, ha meg nem, legyen ez az én gondom. Remélem, ebben az évben sok érdekes dolgot tudok feltálalni, és ez segít majd néhány embernek, hogy előrébb jusson Krisztus, a világ és önmaga megismerésében. Ha a cikkeimmel el tudok hordani akadályokat a hit útjából, hogy az olvasóim utána szebbnek, gazdagabbnak lássák Isten világát, hevesebben gyűlöljék a bűnt, jobban szeressék a felebarátaikat és a testvéreiket, és nagyobb bizonyossággal hirdessék a bűnbocsánat és az örök élet evangéliumát, elértem a célomat. Kérlek, imádkozzatok értem, nézzétek el a fogyatékosságaimat, és jó lelkületű hozzászólásokkal ti is dolgozzatok azon, hogy a Divinity kedves eszköz legyen Isten kezében! Köszönöm, hogy társaim vagytok ezen az úton.

27 hozzászólás a “A Divinity és én” bejegyzéshez

  • Biglevin says:

    Ádám, én véletlenül találtam a blogodra 1-2 évvel ezelőtt, de azóta hetente olvasgatom, és sokat épülök általa.
    Ami itt történik, szerintem nagyon hasznos és építő az egész eklézsia számára.
    A bejegyzések, a hozzászólások sokszor elgondolkoztattak, bátorítottak, új nézőpontokat ismertettek meg velem.
    Az ember hajlamos a saját kis élete, gondolatai, problémái körül keringeni, mint a bogár a lámpa körül, és közben beszűkül a látása, beleszürkül a “szerepébe”, belefárad az egészbe.
    Blogod számomra egy olyan hely, ahol kicsit eltávolodva a magam dolgaitól vehetek egy mély lélegzetet, tiszta és friss levegőt szívhatok be, és letisztulhatnak a gondolataim.

    Te viszont épp fordított helyzetben vagy, neked ez a blog az a lámpa, ami körül ha túl sokat körözöl, akkor belefáradsz, így a fenti 5 pontot egy kicsit szerintem magadra is vonatkoztathatod.
    – Te nem a Divinity blog vagy, a blog csak egy részed, ne a blog történései alapján ítéld meg magad.
    – A blogod csak egy hely, ahol az “intellektuális gőzt kiengedheted”, te is csak így kezeld.
    – A blog olvasótábora nem a gyülekezeted, ezért ne is vegyél magadra ilyen jellegű terhet, felelősséget.
    – A blog a te “hobbid”, a te örömöd. Ne kedvetlenítsen el, ha valaki negatív a hobbid “végtermékét” illetően.
    – Az útkeresésben, új területek felfedezésében engedd meg magadnak a szabadságot, hogy arra kiránduljál, amerre “kedved” tartja, és ne arra, amerre javasolják az “élő útikönyvek”.

    De mindezek csak kéretlen jó tanácsok, légy szabad és élvezd a hobbid. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm a tanácsaidat, Biglevin. 🙂

  • Sytka says:

    Elnézést a reklámért, de ha valaki, akkor Ádám megérdemli, hogy elsőként neki szóljak:

    http://megmondoka.blogspot.hu/2014/01/a-fonal-vege.html

    A te blogoddal kapcsolatban pedig örülök az aktivitásodnak, rengeteget merítek a színvonalas bejegyzéseidből. Élmény és ihletadó forrás is, amiket írsz, azt hiszem nem kevés olvasód számára.

  • Szabados Ádám says:

    Sytka, Biglevinhez kapcsolódva azt kívánom, legyen olyan a blogod feltámadása, mint Händelé, amikor hosszú, komor hallgatás után előállt a Messiással!

    „Mindennek vissza kell szállnia Hozzá a lélek szárnyán, az Ő dicsőségét zengeni a legfőbb öröme és kötelessége minden alkotónak. Igen, megmaradni és megtartani, fölemelni és a magasba lendíteni a szót, kiterjeszteni és kifeszíteni, hogy szétterüljön az egész világ fölött, hogy a létezés minden örömét átfogja, hogy naggyá legyen, mint maga Isten, aki adta, ó igen, a szót, a halandó és mulandó szót szépség és végtelen áhítat által újra örökkévalósággá formálni! (…) Händel lelkében szétáradt a fény, és… hangtalanul zúgott a mindenség muzsikája.” (Stefan Zweig: Csillagórák, 94-95)

  • Sytka says:

    Ádám, köszönöm, de nem akarok olyat ígérni, amit nem biztos, hogy tudok teljesíteni. 🙂 Egyszerűen folytatom és kiírok dolgokat, melyek bennem kavarognak. Remélem visszhangra talál majd másokban is.

  • Szabados Ádám says:

    Nem stresszelni akartalak, csak ha már annak idején eltemettem a blogodat, a feltámadásnak is hangot kellett adnom.:)

  • Miklós says:

    Azért ez a Divinity Church is egyfajta közösség a maga módján, és a tendenciákat figyelembe véve, hogy egy-egy afrikai pucér gyereknek hamarabb lesz/van okostelefonja, mint rendes ruhája, stb., lehet, hogy egyre fontosabb is lesz. Ez is egy helyi közösség, csak nem földrajzi, hanem internet címe van. 🙂 Sok sikert a továbbiakra! 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Nincs Divinity Church. Divinity blog van.

  • infaustus says:

    Az okos telefonok és a mindenféle internetes portálok korában talán túl konzervatívnak tűnök, ha ezt mondom, de: a gyülekezet sosem fog online módon működni. Kb. annyira vagyok a gyülekezet része, ha csupán egy “online közösséghez” tartozom, mint amennyire részese vagyok egy focimeccsnek, amit a tévé közvetít. Örülök, hogy ez így van, mert a gyülekezetet nem lehet és nem is szabad leredukálni egy billentyűzet mögé. Ettől értékesebb Istennek, és jobb terve van vele.

    Ádám, köszi a fáradozásod a cikkek kidolgozásával, élvezettel keresgélek az asztalodon. :]

  • Szabados Ádám says:

    Neked is köszi a fáradozásodat a saját blogodon! Érződik a cikkeiden, hogy nem a tévében focizol, hanem a pályán.

  • Árpád says:

    Ma olvastam valahol:
    “Istenhez két ember jut közel:az alázatos,aki bármilyen értelmi
    fokon álljon is,szívesen hajt fejet,vagy éppen az,akiben elég
    képesség van arra,hogy meglátsa az igazságot még akkor is,ha
    az ellenére van.”-Blaise Pascal
    Szerintem minden ker.blog azért létezik,hogy a maga módján(ki
    magasabb,ki alacsonyabb szinten),hogy ha lehet egy picit közel-
    ebb juttasson Istenhez.Ez egyaránt feladata a blog tulajdonosának
    mint a hozzászólóknak.A lényeg abban van amit Pascal mondd:az
    alázat és az igazságkeresés.Minden tiszteletem a blogok íróinak:
    sok energiára és még másra is szükség van,hogy az megszólítson
    és szóljon az emberekhez.Én kb.tíz blogot követek alaposabban ás
    még tizet alkalmanként.Kb.4-5 blogon is hozzászólok vagy hozzá-
    szóltam amíg lehetőség volt.Az a blog amely letiltja a hozzászó-
    lás lehetőségét bizonyos értelemben zsákutcába kerül.Hiába ír
    jobbnál jobb posztkoat ha nincs visszajelzés,akár pozitív,akár
    negatív.Mert vannak esetek amikor a hsz-ok jobbak mint maga a
    poszt.A másik amire így felfigyeltem az elmúlt másfél év alatt
    az,hogy ha lehet a blog kerülje el az exkluzitivitást és a “kaszt”
    jelleget.Egy másik blogban olvastam,hogy az egyik hozzászóló
    azért nem mer ebbe a blogba írni,mert annak szintjét magasnak
    tartja és fél,hogy az egyszerű hsz-val nevetségessé válik.
    Tisztelnünk kell az “egytálentumú” hsz-at is.Lehet,hogy nem
    tudnak magasröptű hsz-at írni,de lehet,hogy valami hasznosat és
    építőt amit aztán bele lehet építeni a kegyességi gyakorlatba.
    Blogokat olvasva láttam szomorúan,hogy egy-egy képzettebb hozzász-
    óló,hogyan “cáfolta”az egyszerűbb hozzászólót,magyarul: megalázta.
    Minden tiszteletem és megbecsülésem a blogok íróinak,nem mindenki
    képes erre(én sem!)-akkor is tisztelem ha tollal vagy (Sefaitas
    után szabadon)lapáttal és csákánnyal teszik.Számomra mindkét
    megközelítés elfogadott és hasznos.Ebben az évben azt kívánom
    ennek a blognak(és a többinek is),hogy tovább emelkedjen a
    színvonal és,hogy a posztok úgy legyenek megírva,hogy azt a kevésbé
    képzett de érdeklődő olvasó is követni tudja.
    Végül:én is őszintén örülök,hogy Sytka újra indítja a blogját(ezen
    a blogon bátorítottam,hogy folytassa mert van mondanivalója),de egy
    kicsit féltem hogy ne menjen be abba az utcába újból amibe bement
    és ami maitt leállt.Örülni kell,hogy egy szinvonalas blog újra
    indul de azért az eufóriát kerüljük.Ezt csak azért írtam,mert itt
    jelentette be blogjának az újraindítását.Remélem ez nem személyes-
    kedésként lesz titulálva és nem lesz moderálva.
    Sok jó posztot kívánok magunknak és sok jó és építő hsz-t! 🙂
    Árpád(Spectator)

  • Szabados Ádám says:

    Árpád, köszönöm. Minden blog célját és profilját a szerző határozza meg. Ha egy író szűk csoportnak akar írni, tegye. Ha sokakat akar megszólítani, próbálja meg. James Joyce olvasói nyilván mások lesznek, mint Dan Brown közönsége, de az, hogy kiknek akarnak írni, rájuk tartozik. Ez a helyzet a blogokkal is. Az olvasó is szabad: oda megy, ahova akar.

  • Árpád says:

    Ádám,köszönöm a gyors választ!Csak azt nem tudom,hogy ez ktitika volt-e
    részedről?Úgy éreztem,hogy a poszt ad lehetőséget:egy kicsit szélesebb
    értelemben vett személyes(szubjektív!)véleményre a ker.blogokkal
    kapcsolatban.Nem volt bennem semmilyen sértő vag bántó szándék.Én így
    látom a dolgokat.Ha visszaéltem az Általad felkínált szabadsággal:
    elnézést kérek!Igazad van a válaszodban.Én ezt is teszem.Nem koncentr-
    álok csak egy blogra.Szabad vagyok,hogy “mazsolázzak”.Ha csak egy
    blogra koncentrálnék akkor sokat vesztenék.Elnézésedet kérem,hogy
    általánosságban foglalkoztam az általam észlelt jelenségekkel és nem
    csak a Te blogodra koncentráltam.Ezek a blogok kapcsolódnak egymáshoz:
    az alaptémájuk ugyanaz.Csak más szemszögből közelítik meg.
    Köszönöm,hogy tavaly elviseltél a blogodon! 🙂

  • Miklós says:

    Igazad van Ádám! Még a végén valaki komolyan veszi amit írok. 🙂

    @I Nem gondolom, hogy értelmes cél lenne a fizikai közösségeket a virtuálisakkal helyettesíteni, de azért ez utóbbiaknak sem kicsi a jelentősége. Az ima is virtuális (nem fizikai) kapcsolat Istennel, akit sosem láttunk, vagy Pál levele a rómaiakhoz is olyanokhoz szólt akiket sosem látott, bár lehet, hogy találkozott közülük némelyekkel, de az egész közösséggel nem…az online beszélgetés egy teljesen más műfaj, mint a passzív TV nézés, én a kettőt nem hasonlítanám össze…, mondhatni, a kettőnek semmi köze egymáshoz, a fociról nem is beszélve.
    Kíváncsian várom a fejleményeket, hogy az internet hogyan fogja átrajzolni a dolgok működését a jövőben.

  • Szabados Ádám says:

    Jó szándékú volt a kommented, jól is esett, csak én meg éppen a Divinity korlátait szeretném hangsúlyozni.:)

  • Jonas says:

    Szia Ádám, én is nagyon örülök a további svédasztalos tálalásodnak! Örülök a széles választéknak, ahol csendben is lehet falatozni, de azt is köszönöm, hogy itt nem “csak” terített asztal vár, hanem a társalgás is lehetséges! Arról a svédasztalról a csipegetés sem esik annyira jól, ahol tiltott a szó, mint ahol szeretettel látják a beszélgetésre, interaktív közösségre vágyót, ahol meghallgatják, és szóba is állnak vele, ami ez esetben a “házigazdának” sokkal nagyobb munka, mint pusztán egy tálalás. Áldott és boldog új évet kívánok!

  • Szabados Zoltán says:

    Szia Ádám,

    nagyon jó a svédasztalos kép. Hiába, a nap egyik fontos pillanata egy szállodai tartózkodásnak, pihenésnek (ha nagy ritkán eljutok a feleségemmel). Lazulás, beszélgetés, közösség, és jól lakás, olykor nehezen emészthető falatokkal 🙂
    Spirituálisan is hasonló momentumokat éltem meg az elmúlt 2 évben, amióta követlek.
    Köszönöm, hogy vállalod a megnövekedett energia és idő belefeccölést, plusz a felelősséget, amit a blogoddal felvállalsz.
    Számomra egy fontos zászló, amire fel lehet nézni, adott esetben igazodni.

  • Szabados Ádám says:

    Hú, de örülök ennek a hozzászólásnak! 🙂

  • Barbara says:

    Szia Ádám!
    A blogod a mi esetünkben a férjemmel a lelki növekedés egyik lehetősége. A gyülekezetünk asztalán van lelki eledel, de olyan, mintha mindig ugyanazt a fogást tálalnák fel évek óta újra és újra.
    Sok nehéz teológiai kérdést, aminek tisztázása esetleg a hitbeli növekedést segítené, nem tárgyalunk sem szószékről, sem bibiliaóra keretében.
    Általánosítani nem akarok, de még sehol nem hallottam tanítást peldául gyermeknevelésről, bálványokról, amik a posztmodern ember kisértései lehetnek, modern parázna bűnökről, és még sok mindenről, amiket Te témaként hozol.
    Szóval a blogod nagyon komoly kiegészítője a gyülekezeti tanításoknak, hogy a mi hivő életünk gazdagodjon, ne pedig laposodjon és kihűljön.
    Amit még írnék, hogy néha a hivatkozott anyagaid is ( pl a gyülekezeted honlapján levő arhívumból) sok mindent tisztáznak a saját gyülekezetünk helyett.
    Isten segítsen tovabbra is a blogod életben tartásában.
    Barbara

  • Szabados Ádám says:

    Barbara! Egyrészt szomorú, amit a gyülekezetedről mondasz, másrészt örülök, hogy a blogom valamit enyhít a hiányérzeteteken.

  • Viktor Barnabás says:

    Kedves Ádám!

    A föntiekhez azt tenném hozzá, hogy vannak élethelyzetek, amikor az ember ritkábban tud (fizikailag) megjelenni a helyi gyülekezetben. (Pl. költözés, kisbaba érkezése, lakás-felújítás, etc.) Olyankor nagyon jól tud jönni egy megbízható, lelki és intellektuális értelemben is építő blog. Nekem az elmúlt évben ezért is adott sokat ez az oldal, örülök, hogy van. Még ha nem is “church”.

    Másrészt: szerintem nagy szüksége van a megújult kereszténységnek arra, hogy árnyaltan, a filozófia vagy a teológia számára is releváns (számításba vehető) módon tudja kifejezni magát. Viszont ennek a nyelve, szótára még jócskán alakulóban van. Én ezért nagy erénynek tartom a Divinity-n az egyes kérdések intellektuálisabb, elméletibb megközelítését. Nagyon hasznos, sokat tesz hozzá a keresett nyelv megtalálásához.

    Másrészt nagy dolog a párbeszédkészség a kultúrával, művészetekkel, irodalommal. Ez keresztény körökben ritka, mint a fehér holló. (Bocs mindenkitől, én így tapasztaltam.)

    Szóval köszi!

    Viktor

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm a bátorító visszajelzést, Viktor.

  • D-Szabó Eszter says:

    Szia Ádám!
    Csomót gondolkodtam miért lettek egyszerűbbek a prédikációid…azt hittem Amerika formált. De most már értem: a divinity a szelep. Én mondjuk nagyon élveztem a korábbi prédikációidat is és hihetetlen módon tudtam növekedni a hitben általuk, de a mostaniak is építenek!
    köszi

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm, Eszter. Talán Amerika is szerepet játszott ebben (sokat tanultam Bryan Chapelltől és Mike Priesttől), de a Divinity is.

  • Teofilosz says:

    Kedves Ádám!

    Nemrég kezdtem olvasgatni az írásaidat, nagyon tetszenek. Mind stílusod, műveltséged, mind látásmódod elismerést vált ki belőlem. Ami még jobb, hogy ráadásul nagyon sok mindenben egyet is értek veled.
    És még valami. Mindig is tiszteltem azokat a keresztényeket (kivált ha vezetők), akik fel merik vállalni, ha adott kérdésben (vagy időpillanatban) egyszerűen nem tudnak 100% bizonyossággal állást foglalni. Nálad is látom ezt a folyamatos kutató, becsületes és alázatos hozzáállást, ami szerintem egy nemes krisztusi vonás, és jól jönne másoknak is. 🙂 Úgy gondolom, hogy ennél biztosabb jele nincs annak, hogy valakiből a szeretet kiűzte a félelmet. Mert ellenben, aki csak mereven, dogmatikusan hajlandó gondolkodni, az fél valamitől, ha nem is vallja be.
    Bocs hogy így szembe dicsértelek, de az Ige azt mondja, “dicsérjen meg téged más, ne a te szájad”, s mivel te nemigen dicsérgeted magad, én most megtettem. 🙂
    Üdv!

  • Szabados Ádám says:

    Teofilosz, kedves vagy, köszönöm a bátorítást.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum