A New York Times január 3-i véleményrovata az amerikai kálvinizmus meglepő újjáéledésével foglalkozik. ’Evangelicals Find Themselves in the Midst of a Calvinist Revival’ (Evangéliumiak kálvinista ébredés kellős közepén) c. évkezdő kolumnájában Mark Oppenheimer az „új kálvinizmus” jelenségét veszi górcső alá. Bár a cikk kritikus hangot üt meg – felhívja például a figyelmet a kálvinizmus terjedése miatti gyülekezeti és felekezeti feszültségekre, és megszólaltat ellendrukkereket, mint a kálvinizmust régóta nem szívlelő baptista teológust, Roger E. Olsont –, a vallási témáiról ismert publicista viszonylag tárgyilagosan beszél az evangéliumi világon belüli jelenségről.

A véleménycikk a kálvinista „reneszánsz” négy ikonikus alakját nevezi meg: Tim Kellert, John Pipert, Mark Driscollt és Mark Devert. Ez korrekt lista, még ha mások is szóba kerülhettek volna (Al Mohler – a Southern Baptist Seminary igazgatója – burkoltan szerepel a cikkben, Colin Hanssentől – a The Gospel Coalition honlap főszerkesztőjétől – meg egy vélemény hangzik el, viszont hiányzik például Don Carson, Wayne Grudem vagy az idősebb R. C. Sproul neve, akik szintén sokat tettek azért, hogy a kálvinizmus ma látványosan erősödik az amerikai evangéliumi világban). A cikkben megemlitett négy vezető szolgálata viszont nemzetközi téren is érzékelhető. Könyvei révén Tim Keller Magyarországon is egyre ismertebb, John Pipert és Mark Driscollt sem kell bemutatni. Négyük közül talán Mark Dever a legkevésbé ismert, de én például vele kapcsolatban is írtam már bejegyzést.

A kálvinizmus újjáéledése meglepő, hiszen szembemegy a posztmodern és poszt-posztmodern kulturális trend szinte összes tézisével. Oppenheimer szóvá teszi, hogy a kálvinista ébredés ráadásul kifejezetten a húszas-harmincas éveikben járó fiatalok között hódít, felekezeti különbségekre való tekintet nélkül. Az említett lelkipásztorok által fémjelzett konferenciák látogatottsága nagyon magas, és a kálvinista orientációjú gyülekezetek (legyenek azok baptisták, presbiteriánusok vagy szabad evangéliumiak) taglétszáma is látványosan növekszik. Mark Dever fővárosi baptista gyülekezete például százvalahány főből növekedett több mint ezerfősre, pedig Dever nem arról híres, hogy felvizezné az evangéliumot! Gyülekezete korfája is megváltozott: az átlagéletkor hetvenről harmincra csökkent. Valóban ébredésről van szó?

Szkeptikus hangok természetesen most is vannak. A jelenséget tanulmányozó Brad Vermurlen szerint az „új kálvinizmus” néhány év múlva az „emergent” mozgalomhoz hasonlóan leszállóágba kerülhet, ha ez is egyike az egymást egyre gyorsabban követő divathullámoknak. Mivel az amerikai keresztények különösen fogékonyak az új jelenségekre, nem kizárt, hogy itt is ez a vonzerő oka, és ha a kálvinista reneszánsz is csak egy új módi, valódi tartalom és kötődés nélkül, nem nagyon lesz hosszútávon jövője.

Oppenheimer nyitva hagyja a lehetőséget, hogy itt talán mégis többről van szó. Az „új kálvinizmus” üzenete, melyben központi helye van az ember bűnösségének, élesen különbözik a bővölködés evangéliumától és a Joel Osteenhoz hasonló népszerű figurák önsegítő programjától. A cikk idézi a Világbanknál dolgozó Sarah Rotmant, Dever gyülekezetének egyik tagját: „a Szentírás van a középpontban, és az élet minden kérdésével kapcsolatban Isten igéjében találjuk a választ. Dever az igehirdetései zömében beszél a bűnösségünkről és arról, hogy szükségünk van a Megváltóra.”

Ez nyilvánvaló Keller, Piper és Driscoll igehirdetéseit hallgatva is. Az igazi kérdés számomra az, hogy vajon Isten Szentlelke irányítja-e a tömegek figyelmét erre a szükségre, vagy csak népszerű prédikátorok. Nincs önmagában gond a prédikátorok népszerűségével, volt ilyen időszaka Jézusnak is, Pálnak is, és az egyház története is dúskál olyan emberi eszközökben, akikre a tömegek figyeltek (pl. Luther, Kálvin, Bunyan, Whitefield, Wesley, Spurgeon, Sung, Graham). Miért ne áldhatná meg Isten Keller, Piper, Driscoll és Dever szolgálatát? A probléma azzal van, ha a bűntudat és az új élet magja nem a szívben születik meg, hanem csak szitanyomott pólókon. Hogy a kálvinista reneszánsz esetében melyikről van szó, azt az idő fogja megmutatni.

Én mindenesetre szívből örülök annak, hogy egy istenközpontú teológia válik újra gravitációs erővé az evangéliumi kereszténységben.

34 hozzászólás a “Az „új kálvinisták” az új „emergent church”?” bejegyzéshez

  • H28 says:

    Kedves Ádám!

    Őszintén nem értem,, mitől olyan fő ellenség ez a “bővölködős teológia”. Mi tette annyira fő ellenségé, hogy rákos tífusznak, meg hasonlónak nevezzük. Ebben a cikkben csak említve van, ezt előbb olvastam. A legnagyobb problémám ezzel az, hogy aki elhitte, elfogadta ezen szellemi törvényszerűségeket, úgy meg van billogozva, hogy a hitetlen pogány felől több reménység van, ezeket kerüljétek! Ez bizony komoly hátrányt okoz. Holott ez tan hirdetői, talán leginkább Kálvinisták, annak minden javát értékelve. Maga a törvényszerűség pedig kicsiny része az egésznek, amiről az írás említést tesz. A mély gyűlölet ellenére, úgy gondolom felületesen van kezelve a téma. Személyesen nem vagyok oda a megvallásokért, erőltetésekért. Mégis a belső hozzáállást fontosnak tartom. Egyáltalán nem a Hit gyülekezetéről beszélek, mert az úgy meg van keverve, hogy felismerhetetlen a jellege, hacsak nem teljesen új dologról van szó. Ezt meghagyom nekik. A “bővölködős” hívők nagy része szűkölködik, mégis hinni akar benne. Mások elméletek nélkül gyakorolják és működik nekik. Úgy gondolom, az a fontos, mi határozza meg a döntéseimet? Az anyagiak vagy egy nemesebb cél hitben? Mivel nagyon lesújtó véleményt terjesztesz, megkérlek, hogy a véleményeknek és értékeléseknek fokozott figyelemmel tekintsd át a megalapozottságát, de semmiképpen kevésbé, mint a neked is kedves témáknak! Annál is inkább, mert ez személyesen nagyon rosszul érint egyéb tekintetben minden szempontból maximálisan Kálvinista híveket.
    Üdv: H28!

  • Szabados Ádám says:

    Kedves H28!

    Ez a bejegyzés nem a bővölködés teológiáról szól. Mark Oppenheimer hasonlította össze a prosperity gospel hirdetőit Keller meg a többiek üzenetével, így került elő az én bejegyzésemben is. Ha akarsz erről beszélgetni, inkább ez alatt a cikk alatt tegyük.

  • Lacibá says:

    Tetszik Luthernek a fenti hitvallása – mindaddig, mig azt nem mondja, hogy:

    “És mindezt csupán atyai, isteni jóvoltából és irgalmasságából cselekszi, és én arra sem érdemes, sem méltó nem vagyok.”

    Mert szerintem megfeledkezik itt arról, hogy erre méltóvá Ő tett azzal, hogy fiává fogadott, mikor megkereszteltek!

    Szép, szép az alázat, de ne bántsuk meg már az Urat azzal, hogy megfeledkezünk erről! Hisz ez az evangélium, az örömhir! Fiai vagyunk (Gal 3,29, Róm 8,17), akikkel kiengesztelődött! Ha vétkezünk is, eléje vihetjük botlásainkat, s Ő azt a háta mögé veti, s többé rá nem emlékezik!(Zsid 8,12)Tehát ezért vagyunk arra a gondoskodásra méltók!

  • Szabados Ádám says:

    Lacibá, ez a komment mintha megint rossz helyre keveredett volna.

  • csabosz says:

    Nemrég tudtam meg, hogy van az új kálvinizmusnak nálunk is honlapja, ami több éve működik: http://www.ujkalvinizmus.com

  • Szabados Ádám says:

    Csabosz, nem tudod, kik állnak a honlap mögött?

  • kéfás says:

    Én igen… átküldtem privátban…

  • Szabados Ádám says:

    Klassz ez az infografika.

  • tothaa says:

    Vajon mi történik most Mark Driscoll és a Mars Hill körül…
    Ez az “új kálvinizmus” leszállóágának kezdete, vagy “csak” Driscoll és csapata bukik csúnyán…

  • Szabados Ádám says:

    Ez az új kálvinizmus dolog kicsit túl van dimenzionálva. Valójában a kálvinista teológia térnyeréséről van szó olyan egyházi szegmensekben is, ahol ez korábban nem volt jellemző. Ez az új kálvinizmus. Driscoll ebben a jelenségben a posztmodern kultúrából érkező emergenteseket testesítette meg. Driscoll mindig kicsit fenegyereke volt a mozgalomnak. Piper, Keller, Carson, Dever és más kálvinista vezetők érettebb, bölcsebb irányt vittek. Driscoll is remélem, helyre tud állni, és bölcsebb lesz. Most nagy pofonokat kapott, és ezek egy része valószínűleg jogos is volt. De nem ő egy személyben az új kálvinizmus.

  • dzsaszper says:

    @tothaa:
    Csak a kommented kapcsán olvastam utána…

    Nem sok kiegyensúlyozottnak mondható híradást találtam a google segítségével… a lényeg a hol erre hol arra erősen elfogult híradásokból azért kiolvasható, és nagyon szomorú…

    Augusztus végén még minden azzal volt tele, hogy a gyülekezet vénei vizsgálódnak.

    Ha jól értem, szeptember elején eltanácsolták a többi pásztor zömét (alighanem a levelük miatt) — túl sok indoklást nem leltem fel erről,. és ez döbbentet meg csak igazán.

    Arról, hogy a hat hetesre tervezett vizsgálattal azóta mi lett, arról nem találtam semmit. De a szeptemberi fejlemények után nehéz sok jót várni. Van híre bárkinek a vizsgálat eredményéről?

  • Szabados Ádám says:

    Nem hallottam semmit a vizsgálat eredményéről, engem is érdekel. Addig is elmondom, hogyan állok az ügyhöz azok alapján a korlátozott információk alapján, amiket tudok. Driscoll – mint Simon Péter – mindig nagy hibaszázalékkal dolgozott. Ilyen a karaktere. A misszió érdekében az átlagos lelkészeknél több kockázatot vállalt. Minden szempontból a kulturális frontvonalon harcolt az evangéliumért, és ez elsőszámú céltáblává tette. Nyers habitusával, rossz döntéseivel, valamint szerencsétlen és arrogáns fogalmazásaival ráadásul ő maga is sokakat megbántott. Talán lassú volt ezek megbánásában és rendezésében, bár nem egyszer láttam őt nyilvánosan bocsánatot kérni. Nekem kifejezetten rokonszenves és példamutató volt, amennyire sérülékennyé tette magát, de ezzel is növelte a támadási felületet, ahol ellenfelei fogást találhatnak rajta. A konfliktusok egy részéért viszont így is ő a felelős. Ezek most felgyülemlettek körülötte, és időre, gondolkodásra van szüksége, hogy amit kell, rendezni és változtatni tudjon. Ennek érdekében külső nyomás is nehezedik rá (valószínűleg jogosan), részben az Acts 29, részben saját gyülekezete részéről. Én testvért látok benne, egy sebesült katonát, akinek sok imára és bölcs barátokra van most szüksége. Driscoll nagyon fiatalon került nagyon erős reflektorfénybe, amit nem tudott mindig jól kezelni. Valószínűleg én sem tudtam volna. Ezek következményeit most el kell hordoznia. Sajnálom őt. Rengeteg keselyű gyülekezik a teteme felett, külön erre szakosodott honlapok is indultak. Azt kérem, hogy mi itt ne körözzünk így Driscoll felett.

  • Szabados Ádám says:

    Hogy miért nehéz Amerikában vezetőnek lenni, azzal kapcsolatban ajánlom egy korábbi cikkemet:

    Vezetési nehézségek Magyarországon és Amerikában

  • dzsaszper says:

    Ádám,

    Mem keselyűként szeretnék körözni .. azt sejtem, láttam néhány szakosodott honlapot, épp azok miatt írtam, hogy nem sok kiegyensúlyozottnak mondható híradást találtam…
    Kifejezetten gyomorforgatónak találtam a “mi mindig is tudtuk hogy tévtanító és lám most kiderült” jellegű írásokat. Driscoll tényleg sok kockázatot vállalt, és közben a hibaszázalék mellett csinált nagyon jó dolgokat is, ami másnak eszébe se jutott — például ahogy jelen volt MacArthurék konferenciáján. Más nem vállalta be. Most mindezt próbálják diszkreditálni, alighhanem erről szólnak a szakosodott honlapok… minden szempontból kár, hogy ez van…

    Amit nekem igazán fájó volt a híradásokban, az az, hogy mintha a presbiterek arra jutottak volna, hogy ez a gyülekezet Driscollról szól — legalábbis nehéz máshogy értelmeznem a sok másik pásztor eltanácsolását (a szakosodott honlapokon korábbi gyülekezetelhagyókat idéznek, akinek Driscoll állítólag maga mondott ilyet, de ezt egyelőre meg nem erősített hírként kezelem). Mindenestere furcsamód Driscoll kapott hat hetet amíg vizsgálódnak, a neki levelet írókról pedig furcsamód igen gyorsan döntöttek. Holott “az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja”.

    Driscollt hasonlóan látom mint te, és csöndben remélem és imádkozom, hogy a fenti következtetéseim elhamarkodottak legyenek: az őt körülvevő presbiterek legyenek alkalmasak a bölcs barát szerepére, és Mars Hill gyülekezetként működjön továbbra is, ne pedig gyülekezetnek álcázott üzleti vállalkozásként… Ez elsősorban a presbitereik (elders) felelőssége, most pedig különösen is.

    Persze a korábbi cikk is nagyon idevág…

  • Szabados Ádám says:

    dzsaszper, a keselyűs hasonlatot nem rád értettem.

  • dzsaszper says:

    @tothaa, köszönöm a linket.
    Nekem továbbra is a többi pásztor eltanácsolása az a mozzanat, ami igencsak furcsa. Fogalmam sincs, van-e hozzá Driscollnak köze, könnyen lehet hogy nincs…

  • dzsaszper says:

    Menetközben rábukkantam Dustin Kensrue nyilvános levelére amit a lemondásakor írt — és jobb őt olvasni közvetlenül, mint az őt így vagy úgy idéző weboldalakat –:
    https://www.dropbox.com/s/sy6xwa5wp4mhhsf/Dustin%20Kensrue%20Resignation.pdf?dl=0#

    Érdekes a függő beszéd Driscoll lemondó levelében, különösen Kensrue nyilvános levele fényében: “You have also shared with me that many of those making charges against me declined to meet with you or participate in the review process at all. Consequently, those conducting the review of charges against me began to interview people who had not even been a party to the charges.”

    De ez már rég nem Driscoll személyéről szól — főleg azt követően, hogy ő lemondott.

  • Cypriánus says:

    Találtam egy magyar nyelvű “Új Kálvinizmus ” című blogot, számod jó írással, de olyannal is, amitől őszintén elszörnyedtem…

    Atzól akadtam ki, hogy a “Camisard” nevű blogger nyíltan vállalva nyomta a ” theonomista” fölfogást. Ez egy nagyon beteg csapat, ez a teológia nyiltan egy protestáns saría bevezetését akarja, a más vallásuak kiirtásával ( mérsekeltebb szerint a hitetlenek és eretnekek , így katolikusok, mormonok, jehova tanúi, buddhisták , ateisták csak az állampolgárságot vesztenék el, esetleg a szertartásaikat (pl. Mise) tiltanák meg, de nem lenne őket kötelező máglyán évetni, vagy megkövezni).
    Igaz, egy részük szerint a bibliai kivégzéseket ki lehet váltani korszerűbbekkel ( tehát velem, mint bálványimádó pápistával mondjuk mereginjekcióvsl vagy villsmosszékkel végeznének) .

    a teonomista mozgalom kb az összes félresikerült egyháztörténeti eseményt fölújítaná a lucifet-gőgű hamis próféták nyugodt derűjével ( hiszen, mivel szerintük Isten elmondhatatlanul gyűlöli az eretnekeket, hitetleneket, bűnösöket, bármi szánalom irántuk világi humanizmus lenne)

  • Arpicus says:

    Cyprianusnak!

    Azt hiszem téves helyre küldted ezt a hozzászólást.Azon a blogo kellett
    volna lehoznod ezt az erősen előítéletes kritikádat.Én már hosszabb
    ideje olvasom azt a blogot és kiváló írásokat olvasok magas színvonalon
    és jól megírtan.-“Ez egy nagyon beteg csapat, ez a teológia nyiltan egy protestáns saría bevezetését akarja, a más vallásuak kiirtásával ( mérsekeltebb szerint a hitetlenek és eretnekek , így katolikusok, mormonok, jehova tanúi, buddhisták , ateisták csak az állampolgárságot vesztenék el, esetleg a szertartásaikat (pl. Mise) tiltanák meg, de nem lenne őket kötelező máglyán évetni, vagy megkövezni).”-ezt hol olvastad?Nem az én dolgom megvédeni őket,ha akarják majd megteszik.
    Egyébként a saját felekezetükről is igen kritikus szövegeket hoznak le.
    Egy példa:
    http://www.ujkalvinizmus.com/2014/10/18/volt-egyszer-egy-skot-reformatus-egyhaz/
    Végül:ez a hsz-od rossz helyen,kontextuson kívüli,tendenciózus és nem jóindulatú.Camisard és a másik négy magas színvonalon műveli ezt a műfajt.Vele kellene lefojtatnod a vitát.Ez sajnos egy nagyon egyoldalú vélemény,legalább a forrást meg kellett volna jelölnöd.
    Indulatból írhattál és ez nem jó dolog.Egyébként akartam írni nekik egy mailt,hogy írjanak a Driscoll dologról(fenn van az általuk értékelt vezetők listáján),de elálltam.Ki vagyok én,hogy témát adjak nekik?Persze jó lenne ha valaki feldolgozná ezt az esetet.Már csak a tanulságok végett is.Bocsáss meg(és a többiek is)de úgy érzem,hogy egy
    kicsit elszaladt veled a ló.Elvetetted a sulykot.Tanácsom(nem kell elfogadnod):keresd meg az új-kálvinizmus blogon az ominózus cikket és az alatt leírhatod a véleményedet.Szerintem így becsületes.

  • Arpicus says:

    Kiegészítés:azt hiszem megtaláltam azt az írást ami Nálad kiverte a biztosítékot,azt hiszem ez lenne az:
    http://www.ujkalvinizmus.com/2014/10/18/a-teonomia-reszletesen-bizonyitva/
    Elolvastam az írást és nem találtam benne azt amit kifogásolsz.Tehát:
    kritikád alaptalan

  • Cypriánus says:

    Kedves Arpicus!
    A telefonomon mütyürkézek, így most nem írok hosszan.
    1) nem a blog szerzői gárdáját en bloc tartom beteg lelkűeknek, hanem a theonómia/ “keresztyén rekinstrukcionalizmus” híveit.
    2) Ha tudsz angolul, akkor nézz rá “theonomy” oldalakra és fórumokra, érdemes…:(…elég fura nézeteket fogsz találni.
    3) ha elfogult és rosszindulatű vagyok azért, mert nem tetszik , hogy pszichopata/ szociopata elmék embertársaik százmillióinak megöléséről/ felrabszolga státuszba döntéséről csevegnek egymással biblikus frazeológiában, akkor vállalom, úgy hogy én is a megölendő / jogaitól megfosztandó emberek közt vagyok, sajnos akkor vällalom e jellemhibámat

    Ha géphez jutok a napokba, ellátlak egy tonna hivatkozással.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Cyprianus!

    Elég régóta tanulmányozom a kálvinizmust, beleértve az új kálvinizmust is, de ez az első alkalom, hogy a teonomizmus és az új kálvinizmus között bármiféle kapcsolattal találkozom. Azok a lelkészek, teológusok, vezetők, akiket az angolszász világban a kálvinizmus reneszánszával (új kálvinizmus) összefüggésbe hoznak (pl. John Piper, Mark Driscoll, Wayne Grudem, Mark Dever, Al Mohler, Don Carson, Tim Keller, Matt Chandler, Sam Storms, C. J. Mahaney, Kevin DeYoung, Francis Chan, Thabiti Anybwile) nagyon távol állnak a teonomista gondolkodástól. Az az érzésem, hogy mind az általad hivatkozott cikk, mind az Isten szeretetéről szóló inkább Camisard saját vadcsapásait jelzik a hiperkálvinista és rekonstrukcionista világban. Az egészen biztos, hogy az új kálvinizmus nem erről szól. Nagyon nem erről.

  • Cypriánus says:

    Kedves Ádám!
    Nyilván ez így van! Csak az adott, egyetlen magyar nyelvű, magát Új Kálvinizmus -nak nevező blogon köszörültem a nyelvem, azt is csak Camisard és teonóm elvtársai miatt. Az egyik igen jó barátom-akit Te is ismersz egy keresztény szövetségből, amelynek most az elnöke :)- erősen új-kálvinista. Nyilván nem keverem Őt össze Camisard-al, aki szemmel láthatóan nem tud belenyugodni abba, hogy Jézus nem változtatta kenyérré a követ, nem vetette le magát mindenki láttára s templomról, nem uralkodott minden ország felett, nem szállt le a keresztről, és apostolai kérdése után sem ” állította helyre Izrae országát” …
    De a theonomizmus orvosolni akarja amit Jézus ” elrontott”…:(.. Persze ezt így nem vállalnák be, de egyértelmű az irány: lelkesen mondanak igent az ördög összes politikai kísértésére, amelyre az Úr Jézus nemet mondott…kissé gőgös alapállás…

    amúgy ismered Camisard-t? Van értelme vitázni Vele?
    az angolszász oldalakon levő hangadó thenomisták jó része szerintem-és itt most szakmai meglátás következik-nettó szociopata, vallási köntösben, ezen embercsoport jellemzője, hogy mivel képtelenek az empátiára, látszólagos racionalizmusuk mögötti egocentrizmusuk megingathatatlan…

  • Szabados Ádám says:

    Megértem, hogy így érzel a téged is „fenyegető” teonomistákkal kapcsolatban, a szociopata minősítés ezzel együtt szerintem túlzó. Ezt még a protestánsokat annak idején máglyára küldő inkvizítorok kapcsán is erős minősítésnek tartanám. Abban viszont egyetértünk, hogy a teonomizmus az új szövetség félreértéséből (vagy nem értéséből) fakad. Camisardot egyébként nem ismerem, nem tudom, ki ő.

  • Arpicus says:

    Kedves Cyprianus!

    Ellentmondást érzékelek e két kijelentésed közöd:”Ez egy nagyon beteg csapat, ez a teológia nyiltan egy protestáns saría bevezetését akarja, a más vallásuak kiirtásával ( mérsekeltebb szerint a hitetlenek és eretnekek , így katolikusok, mormonok, jehova tanúi, buddhisták , ateisták csak az állampolgárságot vesztenék el, esetleg a szertartásaikat (pl. Mise) tiltanák meg, de nem lenne őket kötelező máglyán évetni, vagy megkövezni).”és ez között:”1) nem a blog szerzői gárdáját en bloc tartom beteg lelkűeknek, hanem a theonómia/ “keresztyén rekinstrukcionalizmus” híveit.”A PROTESTÁNS SÁRIA kifejezést pedig enyhén szólva is meredek megállapításnak tartom.Olyan,hogy protestáns sária nincs,ez muzulmán dolog.És eléggé
    kegyetlen dolog.Őszintén szólva most olvastam először a teonomizmus-ról,nem vagyok teológus,egy egyszerű mezítlábas hívő vagyok.A reakciómat az eléggé durva hozzászólásod váltotta ki.Nem tudok most vitát folytatni erről a dologról,utána kell nézzek mi is ez.Miattam nem kell ellátnod a blogot egy tonna hivatkozással,az angolom amolyan favágó angol,google fordítóval el tudom olvasni,de az nem az.Egyébként továbbra is az a véleményem,hogy ezt a vitát erről a dologról azon a blogon kell lefolytatnod.Ha van kritikai észrevételed biztosan reagálni fognak rá.Eddig úgy láttam,hogy nem térnek ki a vita elől.Mielőtt egy blogról és annak munkatársairól ilyen sommás véleményt írtál volna illett volna alaposabban körülnézned azon a blogon.Túl gyorsan és túl szenvedélyesen reagáltál nemmegfelelő helyen.
    Ez a poszt valóban érinti az új kálvinizmust de nem témája az új kálvinizmus blog.Félreértés elkerülése végett én sem ismerek senkit a blog szerkesztői közül,csak az írásaikon keresztül ismerem őket.Amikor egy rövid idővel ezelőtt egy heves vita alakult ki a Biblia Szövetség egy része és az új kálvinizmus blog között akkor én is belecseppentem ebbe a vitába.Nem mondom,hogy igazuk van.Sok anyaguk magas teológia szinten vannak megírva,tehát ezek teológiailag képzett emberek.
    Kérdezed van-e értelme velük vitázni?Te már vitában állsz velük,csak egy másik blogon.Ha ennyire érint ez a dolog akkor szerintem most már becsületből bele kell menj a vitába.Csak ne olyan módon ahogy azt itt az első hsz-ban írtad,mert lehet,hogy minősíthetetlennek találják a stílusodat.Számomra is az,hogy a “protestáns sária”minősítést leírtad bántó volt.Nem is fedi az igazságot.Még ha lenne is egy ilyen fából vaskarika jelenség akkor sem volna szabad általánosítani,nem lehet az összes protestánst egy kalap alá venni.A mi protestáns családunk nagyon tarka,sokan és sokfélék vagyunk,a fundamentalistától a konzervatívon keresztül a liberálisig.Nem tudom,hogy mennyit tudsz a protestáns keresztyénségről,de az első hsz-od alapján nem sokat.Ezért is hibázol és minősítesz.Látom,hogy a második hozzászólásod hangvétele egy picit mérsékeltebb az elsőnél.Radikális hangnemmel nem fogsz célt érni.Ezt a vitát tehát nem velem és nem itt kell lefolytatnod hanem azon a másik blogon.Őszintén beismerem:teonomizmus témában nem vagyok vitaképes,mint sok másban sem.Ha ilyen a helyzet akkor hallgatok.A leveled hangneme és tendenciózus tartalma miatt reagáltam.Végül úgy látom,hogy az a blog még a tradicionális kálvinisták részéről is heves bírálatnak van kitéve.Veszélyt látnak az “új kálvinizmus”-ban.Hogy miért,azt a mai napig sem értem.Kaptam egy-két választ a BSZ honlapján a vitában,de azok nem voltak kielégítőek.Vehemensem támadták őket,én ezt úgy érzékeltem,hogy ezek az emberek vagy tévtanítók vagy valahol nagyon is fontos dolgokat pendítenek meg.Ha langyosak lennének senkinek sem zavarnának.Viszont az az elegancia ahogy kezelték azt a vitát az számomra imponáló volt.Ilyen eleganciát csak az mutathat aki
    biztos magában és tudja milyen tudással és érvekkel rendelkezik.Nem én vagyok a te embered,hanem Camisard.Ha visszafogott hangnemben írtad volna az első hozzászólásodat akkor nem is reagáltam volna,de ha protestánsokkal kapcsolatban olyanokat írsz,hogy máglya akkor nálam kihúzod a gyufát.Nagyon sok protestáns égett el máglyán a hite miatt,ezeket én mártíroknak és hithősöknek tekintem és felnézek rájuk.
    Számomra nem probléma,hogy te katolikusként másképpen látod a dolgokat de azért az óvatosabb,finomabb megközelítés hasznosabb lett volna.
    üdv.

  • dzsaszper says:

    A magam részéről párszor rátévedtem az ujkalvinizmus.com-ra, jellemzően elcsolűlkoztam a tartalom furcsa egyvelegén, majd mindahányszor ránéztem, arra jutottam, hogy nem komolyan vehető a honlap.

    Addig amíg nem vállalják fel, hogy ők kicsodák-micsodák, addig részemről ebben változás aligha lesz…

  • Cypriánus says:

    Kedves Ádám! Tisztelt Arpicus és Dzsaszper!

    Tisztázni szeretnék valamit: nem nekem kell tartanom a teonomisták térnyerésétől. Hanem Nektek, protestáns kisegyháziaknak és kálvinistáknak.
    Nem is félek. Kb. 0 esélye van, hogy valahol is hatalomra kerüljenek a nyugati világban. Esetleg Afrika bizonyos részein, polgárháborús viszonyok között (lásd Uganda, meg az Úr Hadserege jellegű futóbolondokat, mint lehetséges előképet.)

    Viszont ahol tényleg kárt okozhatnak, az pont a kisegyházi világ, illetve a kálvinista beállítottságú hívek. Van esélye, hogy létrejön egy-két ilyen kegyességű (kegyetlenségű ? ) gyülekezet, ahol a büszkén vállalt extrém törvénykezés, az önkéntes spiclirendszer, és az 500 méteres “ki törvénytartóbb és igazhitűbb” verseny szedi majd az áldozatatait. (Az amerikai teonomista gyülekezetek légköréről olvastam egyhihetőnek tűnő leírást, kb. iylesmi lenne itthon is.) Nyilván nem sok ember, de pár száz tönkretett élet simán lehetne, pont a Ti köreitekben/ ből.

    Nem arról van szó, hogy én katolikusként nagyon-nagyon félni kezdtem, és elkezdtem hisztizni. Pont fordítva. Ha nem érdekelne a kisegyházi és református világ (méppedig pozitív értelemben, mert fontos számomra! ) , akkor nem törődnék vele. Ha létre is hozna Camisard egy ilyen közösséget, a magyar katolikusok 99 %-a vélhetően soha nem is tudna róla. (Ne felejtsük, sok katolikusnak a baptisták is csak a Szeretszolgálatuk TV-beli szereplésével érték el a láthatósági szintet…képzelhető, hogy egy párszáz főből álló,. extrém zárt közösségről mit tudnának-egész egyszerűen semmit! )

    Egyszerűen Nektek nem szabadna hagyni, hogy az Új Kálvinizmust lejáratódjon egy teo-politikai szélsőség miatt. Amelyik voltaképpen az itt aföldön megtermetendő Isten-országának szinjátékát adja elő, mit Evangéliumot.

    A másik fontso, amit tisztázzunk, ha már inkvizíció, meg protestáns mártírok előkerültek: nagyon is tisztában vagyok mindezzel. Pont ezért nem értem, miért vállalkozik valaki hasonló projektre, 2000 év egyháztörténelem után! Higyjétek el, a katolikus ultratradsicionalisták erőszakos részét uyganúgy ítélem meg, mint protestáns megfelelőiket.
    A kereszténység mindhárom fő irányzata próbálkozott már teonóm jellegű politikával (igen, a protestánsok is) , mindegyik több száz éven át, az eredmény pedig súlyos kudarc lett mindenhol.

    A XVI. században valószínűleg John Knox turbóreformátus Skóciája és akorabeli katolikus Spanyolország voltak a kor talán legfanatikusabb társadalmai. (persze rengeteg jó vonás is volt, nem szeretnék egyoldalú lenni!A skót puritánok és a spanyol karmeliták munkássága maradandó.)

    Ma mindkét ország szinte totál ateista /agnosztikus.

  • Arpicus says:

    Kedves Cyprianus!

    Köszönöm ezt a kiegyensúlyozott választ!Én nem vagyok otthon ebben a
    témában,nem is nagyon érdekel,hsz-om csak egy reflexió volt.Te otthon
    vagy a témában.Elfogadom érvelésedet és válaszodat.Számomra ezzel
    lezártnak tekintett a téma.Azért örülök,hogy most megszólalt a kiegyensúlyozott és mérsékelt hangvételű Cyprianus.Remélem ez a valódi Cyprianus. 🙂
    üdv.

  • dzsaszper says:

    @Cypriánus:

    Egyelőre kevés hivatkozással találkozom az ujkalvinizmus.com-ra, és meglehetősen önjelölt újkálvinistákak tűnnek…

    Ami a kálvinista = református berkeket illeti, a fundamentalista szárny extrémebb vonala tud hasonló tünekete produkálni újkálvinizmus nélkül is. Ezzel együtt sok gyülekezetben azt láttam, sokan a dolgok értelmét is nézik, nem csak a szabályrendszert, és amikor kezd nagy lenni a távolság az alkalmazás és az értelem között, akkor a bölcsebbek elkezdenek mocorogni és korrekció is következhet 🙂

    Szóval kicsiben láttam már ilyesmit, Cypriánus, és értem miről beszélsz…
    Nagyban meg hallottam egyet s mást, például Kárpátaljáról :/

  • Arpicus says:

    A múltkor említettem,hogy hiányolom,hogy magyar nyelven senki sem elemezte Marc Driscoll lemondását.Most megjelent egy írás(lehet,hogy
    többen olvasták már)az itt elmarasztalt blogon.A Divinity is több alkalommal foglalkozott Marc Dricsollal.Ezért bátorkodom belinkelni ezt az anyagot.Egy nagy fa dőlt ki(remélem csak átmenetileg)és mi akik nem vagyunk annyira otthon az angol nyelvben de érdekel a dolog mert fontos tanulságai vannak,elég kevés információhoz jutunk.Mi vezetett a
    sikeres vezető “kisiklásához”,gyülekezete meghasonlásához?!
    Azon a blogon több írását is olvastam,tetszettek.Valami azonban
    nagyon nem stimmelt.
    http://www.ujkalvinizmus.com/2014/10/21/mark-driscoll-lemondasarol/

  • Szabados Ádám says:

    John Piper bölcs és szeretetteljes reflexiói Mark Driscoll vesszőfutásáról:
    http://www.desiringgod.org/interviews/do-you-regret-partnering-with-mark-driscoll

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum