Ez a cikk az előző bejegyzés folytatása, ahol arról írtam, hogy hit által a tudomány is messzebb lát, mint hit nélkül. Most annak a hitnek a tartalmáról szeretnék néhány gondolatot megosztani, amely hit a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint közelebb juttat az eredet megértéshez, mint bármely más módszer. A kulcs a mózesi teremtéstörténet. A bibliai Genezist Isten népe mindig a hit alapvető dokumentumának tartotta, Jézus Krisztus is így tekintett rá (vö. Mt 19,4). Igaz, hogy a Genezis első fejezete műfajilag közelebb áll a költői prózához, mint a tudományos leíráshoz, de jól értelmezve is a kozmogóniáról (a világ keletkezéséről) szól, és a Szentlélektől ihletett isteni kinyilatkoztatás, melyben megbízhatunk. Vajon mik azok az alapvető gondolatok, amelyeket a hit a Genezisből nyerve világosságként használhat az eredetről folyó kutatásokhoz? Hadd soroljak fel néhányat (a teljesség igénye nélkül).

1. Isten van. A Genezis azzal a mondattal indít, hogy „Kezdetben teremtette Isten…” A történet nem bizonyítja Isten létezését, hanem feltételezi azt. Minden filozófiának és gondolkodási rendszernek van kiindulópontja, a Genezis kiindulópontja Isten létezése. Kezdetben Isten… Ez más paradigma, mint az a filozófia, amelyben az anyag és/vagy az energia a jelenségek egyetlen lehetséges oka és magyarázata. A naturalista világkép sem bizonyítja az anyag elsőbbségét, hanem filozófiai kiindulópontként használja. A Bibliában az „első filozófia” (vagyis minden más gondolkodást megalapozó gondolat) Isten létezése. Az elmúlt évtizedekben Alvin Plantinga és Nicholas Wolterstorff filozófusok megmutatták ennek a megközelítésnek a létjogosultságát, a Biblia még ennyit sem tesz. Egyszerűen elindítja a történetet erről a pontról.

2.  Isten a világ teremtője. „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” A világ nem magától jött létre, hanem egy értelmes szándék és akarat következtében létezik. Amikor Stephen Hawking azt állítja, hogy a világegyetem keletkezésére van tudományos magyarázata, mely feleslegessé teszi az „Isten-hipotézist”, nem csak a tudós szerepéből lép át a filozófus szerepébe, de a Genezisnek is ellentmond. Hasonlóképpen, minden olyan világmagyarázat, mely kihagyja az értelmes tervezőt a számításból, idegen a Genezistől. A véletlen mutáció és természetes szelekció mint a biológiai komplexitás kizárólagos magyarázata szintén élesen szemben áll a Genezissel. Nem maga a mutáció és a szelekció ténye, hanem az a filozófiai elv, amely a komplexitás létrejöttét tervező szándék és cselekvő intelligencia nélkül képzeli el.

3. Isten különbözik a teremtéstől. Amikor a Genezis azt mondja, hogy kezdetben teremtette Isten a világot, radikálisan szakít a korabeli mítoszok szemléletével. Az ókori keleti mítoszok az istenek keletkezésével kezdődtek. Ezekben a mítoszokban az istenek valójában a természet erőinek a produktumai. A Biblia ezzel szemben azt állítja, hogy Isten létezett a természet alapanyaga nélkül is. A bibliai Genezis nem beszél teogóniáról, csak kozmogóniáról (ezt nem érti például Dawkins, amikor a kozmológiai istenérv kapcsán folyton azt kérdezi: „Jó, de akkor ki teremtette Istent?”). A kozmosz a Genezis szerint ráadásul nem Istenből jön létre, hanem Istentől, vagyis az univerzum nem része Istennek, hanem alkotása. Az Alkotó és az alkotás közötti különbségtétel kizárja a panteizmust is, és a naturalista tudománynak azt a törekvését is, hogy az univerzum látható tervezettségének okát – az ősi teogóniákhoz hasonlóan – magán az univerzumon belül keresse. A Genezis szerint az intelligencia nem része, hanem oka az anyagnak.

4. Isten nem egyszerre teremtett. A Genezis egyik érdekes hangsúlya, hogy Isten nem egyszerre teremtette meg az univerzum változatos valóságát, hanem több lépésben. Hogy a napok keretébe foglalt lépések pontosan mit jelentenek, azzal kapcsolatban többféle nézet van. Van, aki szó szerint 6×24 órás periódusokat lát a történetben, van, aki nagyobb (akár évmilliárdokat felölelő) korszakokat, és van, aki szimplán irodalmi keretet. Abban azonban mindegyik nézet megegyezik, hogy a teremtés több lépcsőben zajlott. Exegetikai vizsgálódásaim engem arra vezettek, hogy a Genezis napjait irodalmi keretnek vegyem, melyben az első három nap a valóság tereinek a létrehozását mutatja be, a második három nap pedig ezeknek a tereknek a betöltését. A szöveg nyitva hagyja azt a kérdést, hogy a teremtés pontosan milyen folyamat által zajlott le, az azonban világos, hogy nem egyszerre történt. Istennek a Bibliából megismert jellemétől és cselekvési módjától egyáltalán nem idegen, hogy teremtő aktusai egyedi eseményeket (szingularitásokat) és általa létrehozott törvényszerűségeket (regularitásokat) egyaránt tartalmazzanak.

5. Isten a szava által teremtett. Ahogy a Zsidókhoz írt levél is hangsúlyozza, hit által értjük meg, hogy a világok Isten szava által jöttek létre. A Genezisben Isten szava újabb és újabb lökésekként éri a tohuvavohut. Amikor Isten megszólal, a valóság megváltozik. „Legyen” szava teremtő szó. Ez a szó hozza létre a világosságot, a szárazföldet, az életet és az embert, ez a szó választja el a tereket és tölti meg azokat szervetlen és szerves dolgokkal. Két nap van a teremtéstörténetben, amikor Isten kétszer is megszólal: a második nap és a hatodik nap. Isten a második napon hozza létre szava által az első élő organizmusokat, a hatodik napon hozza létre szavával az embert. Mintha azt akarná a szöveg hangsúlyozni, hogy az élet és az ember teremtése különleges szingularitások a teremtés folyamatában. Éppen ezért a jó tudomány, melynek „első filozófiája” nem a naturalizmus, hanem Isten létezése, bizalommal lesi az isteni Szó nyomait mind az élet, mind az emberiség múltjában. Ahogy Jézus feltámadásának, ennek az isteni Szónak is lehetnek „kráterei”.

6. A teremtés csúcspontja az ember megalkotása. A Genezis hetének teleologikus sodrása az ember teremtésében nyer értelmet. A szöveg rengeteg finomsággal hívja fel erre a figyelmet. Umberto Cassuto Genezisről szóló kommentárjában rámutat, hogy tíz kijelentés hangzik el Isten szájából, melyből hét teremtő szó („legyen”), és három kifejezetten az emberrel kapcsolatos. Az állatokat Isten parancsára a föld hozza létre, az embert viszont Isten személyesen gyúrja a föld porából, majd ő maga lelel életet belé. Érdekes az is, hogy egyedül az ember teremtése előtt olvasunk Isten előzetes gondolatairól („Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá…”). A Genezis hetének szombatját megelőzi az ünnepélyes aktus: Isten műve befejezéseként elhelyezi a teremtés templomába képmását, az embert, hogy helytartójaként uralkodjon a többi teremtményen. A szöveg az ember megalkotásakor különösen is költőivé és ünnepélyessé válik. Azt a nyomatékos helyeslést is kizárólag az emberrel kapcsolatban halljuk, hogy „igen jó”. Az ember nem pusztán egy az állatok (bármilyen fejlett állatok) közül, hanem Isten képmása. Nem véletlen, hogy a szöveg kiemeli: Ádám nem talált magának társat az egész teremtésben. Érdemes magunkkal vinnünk a Genezisnek ezt a világosságát is az eredet kutatásához!

Természetesen sok egyebet magunkkal vihetünk még a Genezisből (itt például összeszedtem más tanulságokat is), de már ez a hat is jóval messzebb vezet bennünket a világ megértésében, mint az összes eredettel foglalkozó tudományos kutatás, amely épp csak ezeket hagyja figyelmen kívül. „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta…”

6 hozzászólás a “Eredetkutatás a Genezis világosságánál” bejegyzéshez

  • Sytka says:

    Ádám, megkönnyebbülten dőltem hátra a székben: mindennel egyetértek. 😉
    (Leszámítva ezt a kissé paradoxonnak tűnő két állításodat: “a hatodik napon hozza létre szavával az embert” vs “az embert viszont Isten személyesen gyúrja a föld porából”.

    Ez az értelmezési keret, amit itt felsoroltál, azt hiszem közös halmaza mindenféle, egyéb részletekben elvesző felfogásnak. Amikor teremtésről és evolúcióról vitatkozunk, sokszor pontosan ez az alapvető teológiai konstrukció szorul ki az egészből, pedig a teremtéselbeszélésnek ezek az üzenetei.

  • Szabados Ádám says:

    Ádám, megkönnyebbülten dőltem hátra a székben: mindennel egyetértek. 😉

    Ennek szívből örülök!

    (Leszámítva ezt a kissé paradoxonnak tűnő két állításodat: “a hatodik napon hozza létre szavával az embert” vs “az embert viszont Isten személyesen gyúrja a föld porából”.

    Ha ez paradoxon, akkor a paradoxon a szövegben van: „Akkkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra…” (1,26); „Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából…” (2,7)

  • Pető Hunor says:

    A “Legyen” az ember teremtésénél tényleg elhangzott? Igehely?

  • Szabados Ádám says:

    A szövegben a „legyen” nem mindegyik teremtő aktusnál van jelen. Ami ismétlődik, és az ember teremtését is megelőzi, az a „vájjómer Elohim” (és azt mondta Isten).

  • Pető Hunor says:

    “Amikor Isten megszólal, a valóság megváltozik. „Legyen” szava teremtő szó. Ez a szó hozza létre a világosságot, a szárazföldet, az életet és az embert,”

    Ezt akkor talán javíthatod, mert sytka “paradoxona” is ebből fakad. Isten a maga három személyében mondja ki hogy “Alkossunk…” majd Krisztus az (krisztofánia), aki valóban a saját képére formál egy embert, akinek testét egykor majd maga is felveszi. Lebilincselő.
    Azt is érinti ez, hogy Istentől vagy Istenben. Kol1,15kk, Jn14,?7?,Zsid1,3, Athéni beszéd, mutatja, hogy az Atya akiben minden fennáll láthatatlan, Krisztus az aki minden tekintetben megjeleníti, láthatóvá teszi. Panteizmus? Nem. Ott mindenben benne van az Isten, itt viszont minden Istenben áll fenn. Dawkins ott téved és mindenki aki Occam borotváját emlegeti, hogy Isten csak úgy hagyható el, ha vele együtt az illető önmagát is tagadja. Hiszen ha nincs Isten, ő sincs “miben” mozogjon. Ez persze felveti az a paradoxont, hogy lehet Isten egyszerre kivül és belül. Nos ez a Szentháromság egyik fő titka. Jn1,1-3 megmutatja, hogy Móz1,1 csak egy relatív kezdet. Az Igazi kezdet a Logosz, az Ige maga. 1Móz1-et “időben” megelőzi, az, amit a teológia Isten örök tanácsvégzése kifejezéssel illet. A 6 napos teremtés csak a számukra egy időbeli folyamat. A tér, amiben megtörténik Isten örök része. A “Legyen” szavak akár szimbolikusak, költőiek is lehetnének, az ember formálása Krisztus által teszi kikerülhetetlen valósággá. Az ember bűnesete pedig ezt az összhangot bontja meg, anélkül, hogy ezzel Isten a terét megvonná tőle. Ez a közösség fog a végén helyre állni, amikor Isten lesz újra minden mindenekben. Egy tisztán kívülvaló Istent Occam borotvája érinthetné, de mint a Bibliában olvasható, Isten sokkal több mint kívülvaló. Egyszerre igaz, hogy Istentől és Istenben. Nagy titok ez, ahogy az is, hogy a Teljesség Krisztusban lakik…

  • Szabados Ádám says:

    Isten szaván van a hangsúly, amit a konvenció miatt mondtam „legyen” szónak (fiat), de valóban nem minden esetben ez hangzik el, például az ember esetében sem. Ennek ellenére ott is Isten szava (vájjómer Elohim) indítja el a teremtő aktust. Remélem, akkor ezt most tisztáztuk.:)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum