Tizenkét napja foglalkoztatja a világot, hogy mi történhetett a Malaysian Airlines MH370-es járatával. Ahogy telnek a napok, egyik hipotézis váltja a másikat, hol terroristákra gyanakszanak, hol váratlan tűzre, hol a pilóták szándékos (bár egyelőre érthetetlen) manőverezéseire. A repülő keresésében legalább 25 ország vesz részt, és olyan hatalmas területeket próbálnak átfésülni, hogy még a legoptimistábbak sem biztosak a sikerben (legalább a fekete doboz megtalálásában). Lehet, hogy nemsokára megtudjuk a tragédia részleteit, de most az is elképzelhető, hogy örökre homályban maradnak a repülőgép eltűnésének valódi okai. Nem azért írok erről, mert bármilyen új részlettel szolgálhatnék, hanem azért, mert a maláj gép utáni nyomozásnak van egy tanulságos vetülete, ami szorosan kapcsolódik az elmúlt hónapokban itt a Divinity-n tárgyalt témákhoz.

A nyomozás azzal az abduktív módszerrel zajlik, ahogyan egyedi jelenségek múltbeli okait szokták kutatni. Összeszedik az összes információt, ami a rendelkezésünkre áll, és azokból hipotéziseket vázolnak fel, majd a hipotéziseket az ismert tények alapján tesztelik. A legjobb magyarázatot keresik, azt a magyarázatot, amelyik képes az egész jelenség együttest az általunk ismert ok-okozati összefüggések alapján megmagyarázni. A hipotéziseknek közben heurisztikus szerepük is lehet: segíthetnek a repülőgép keresésében. Ha például a repülőgépen tűz ütött ki, és ez bénította meg az összes elektronikai műszert és jeladót (ez volt ugye az egyik első feltételezés), akkor a repülőgépet talán a vietnámi partokhoz közel kell keresni. Ha a gépet eltérítették és szándékosan irányították az Indiai-óceán irányába, a keresést ott érdemes folytatni. Ha a repülő órákon keresztül kontrolláltan haladt egy ismeretlen cél felé, a kutatás megint más formát ölt. És így tovább.

Akkor döntöttem el, hogy írok ezzel a nyomozással kapcsolatban egy bejegyzést, amikor a lehetséges hipotézisek között élre tört az intelligens ok hipotézis, vagyis az a feltételezés, hogy a gépet szándékosan és tervszerűen térítették másik irányba. A nyomozás első napjaiban egyforma súllyal kezelték az anyagi (gép meghibásodása, tűz) és az intelligens (terrorizmus, gépeltérítés) okokat. Aztán mivel nem találtak semmilyen terrorizmusra utaló nyomot, vagy bármit, ami a gép eltérítését valószínűsítette volna, félretették ezt a hipotézist, és a sajtóban is azt közölték, hogy nem tartják valószínűnek az intelligens okot (a gép szándékos eltérítését), inkább a gép meghibásodására gyanakszanak. Pár nap után a nyomozás mégis határorozottan az intelligens ok irányába mozdult el. Vajon miért? Szerintem ez rendkívül tanulságos.

A nyomozás azért fordult az intelligens ok feltételezése irányába, mert a megfigyelt jelenségekből olyan minta rajzolódott ki, amely a jelen ismereteink alapján nem anyagi folyamatokhoz, hanem intelligenciához kapcsolódik. Bár biztosat nem lehet még mondani, jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy a jeleket küldő ACARS nevű rendszert szándékosan kapcsolták ki, ráadásul pont akkor, amikor a gép utoljára jelentkezett be a maláj hatóságoknál, közvetlenül az előtt, hogy a gép a vietnámi légtérbe lépett volna – vagyis a tökéletes időpontban. Az észlelt jelekből az is nagyon valószínűnek látszik, hogy a repülőgép szándékosan olyan útvonalon haladt, amely távol esik a radaroktól. A minta egyrészt meglepetésszerű, másrészt ismert. Meglepetésszerű, mert anyagi folyamatok esetében rendkívül valószínűtlen, másrészt ismert, mert pontosan olyan, mint amikor intelligens tervezés áll egy jelenség mögött.

Amikor William Dembski The Design Inference c. könyvében leírta az intelligens ok felismerésének a folyamatát, pontosan ezekre a mintákra hívta fel a figyelmet. A maláj gép keresésekor az intelligens ok hipotézise az abduktív érvelés logikus és természetes lehetőségei között szerepel. A hipotézist mindenki lehetséges alternatívának tartja, a rendelkezésre álló adatokból kirajzolódó minta pedig jelenleg egyértelműen ezt a hipotézist támasztja alá. A hipotézis annak ellenére a legvalószínűbb, hogy semmit nem tudunk az elkövetőkről, amit pedig a pilótákról tudunk, egyelőre nem támasztja alá a velük kapcsolatos gyanút. Lehet, hogy ez meg fog változni, de az intelligens ok feltételezése nem függ attól, hogy ismerjük-e a gép eltérítőit, illetve hogy tudunk-e bármit is a motivációikról. Maga a jelenségek mintája utal intelligens okra, és a nyomozás ebbe az irányba is halad, ez alapján tesz predikciókat. Érdekes mód senki nem akarja kizárni az intelligens ok feltételezését azon az alapon, hogy a kutatásnak a hogyannal (a jelenség konkrét természeti okaival és mechanizmusaival) kell foglalkoznia, az intelligens ok feltételezése viszont rövidre zárná a kérdést. Vajon miért nem találkozunk ezzel az ellenvetéssel? Mert tudjuk, hogy az intelligens ok természete éppen az, hogy anyagi folyamatként a legritkább esetben tudjuk leírni, de az ilyen okok ettől még nagyon is léteznek.

Amikor az Intelligent Design mozgalom hívei a világ finomhangoltságát vagy a sejtben talált mikrogépeket és nagy mennyiségű, komplex és specifikus információt látva intelligens okot feltételeznek, ugyanezt az érvelési módszert követik. A különbség pusztán annyi, hogy ha a világegyetem finomhangoltsága és a sejtben talált információ valóban intelligens okra utal, annak sokkal komolyabb következményei vannak a világról alkotott képünkre, mint egy repülőgép eltérítésének. A hipotézissel szembeni masszív ellenállás mögött gyaníthatóan a metafizikai következményektől való félelem, vagy az azokkal szembeni averzió áll. Az intelligens ok hipotézisének elvi alapon való elvetése ugyanis nem az ID érvelés hibájából fakad, hanem abból a tudatosan vállalt metafizikai önkorlátozásból, mely az okok között kizárólag anyagi folyamatokat hajlandó figyelembe venni. Ez olyan önkorlátozás, melyet a hétköznapi életben – például egy eltűnt repülőgép keresésekor – ösztönösen is butaságnak tartanánk. Intelligens okokra bizonyos mintákból azonnal következtetünk, az élet és a világegyetem eredetének kutatásakor sem kellene ennek máshogy lennie. Ha mégis máshogy van, feltehetően nem tudományos, hanem világnézeti elköteleződéssel állunk szemben.

18 hozzászólás a “Maláj repülőgép eltűnése: intelligens ok?” bejegyzéshez

  • Sytka says:

    Én is állandóan figyelemmel kísérem ezt a hírfolyamot, ami a maláj gép köré kerekedett. Elképesztően tragikus és félelmetes, amit történt. Soha nem hallottam még ilyen repülőkatasztrófáról, és nagyon kíváncsi vagyok hova jut el végül az egész ügy!

    “A nyomozás azért fordult az intelligens ok feltételezése irányába, mert a megfigyelt jelenségekből olyan minta rajzolódott ki, amely a jelen ismereteink alapján nem anyagi folyamatokhoz, hanem intelligenciához kapcsolódik.”

    Ez igaz, de ezek a feltételezések azért indulhatnak ki egyáltalán intelligens okokból, mert tudjuk, hogy a repülőgépet két hús-vér pilóta vezette, és nem magától döntött úgy, hogy irányt változtat. 🙂
    Honnan tudjuk? Hát onnan, hogy ismerjük személyesen a két pilótát, akik évek óta a légitársaságnál dolgoznak, és eddig is számos úton vezettek repülőgépeket.

    A világ mögött nem ennyire triviális a személyesség, mint egy repülőgép mögött, ami egyelőre nem is lenne képes minden manővert magától csinálni. A világ mögött egy nem látható, nem mérhető, nem hallható Isten áll. (Mármint fizikai értelemben, hiszen nekünk keresztényként persze a világ mögötti személyesség is egyértelmű.)

    “A hipotézis annak ellenére a legvalószínűbb, hogy semmit nem tudunk az elkövetőkről, amit pedig a pilótákról tudunk, egyelőre nem támasztja alá a velük kapcsolatos gyanút.”

    A hipotézis azért a legvalószínűbb, mert kézzelfogható bizonyítékunk van arra, hogy a repülőgép kommunikációs rendszereit csak a pilóták képesek leállítani, noha ezt úgy is megtehették, hogy valaki kényszerítette őket erre.

  • Szabados Ádám says:

    Sytka,

    nem tudjuk, hogy a pilóták döntöttek-e valamiről, csak azt tudjuk, hogy nekik lett volna erre képességük. És azt is, hogy anyagi folyamatok viszont nem képesek erre. Arra még igen, hogy kikapcsolják a rendszereket (pl. tűz esetén), de arra a mintára már nem, ami az adatokból kirajzolódik. A nyomozók a mintákból (pl. útvonal, időzítés) következtettek intelligens okra, nem abból, amit a pilótákról tudunk. Az intelligencia áll szemben az irányítatlan anyagi folyamatokkal, nem a kisebb intelligencia (ember) a nagyobbal (Isten).

    Isten léte pedig a teista világképben (a történetileg is és jelenleg is legáltalánosabb világnézetben) igenis triviális, a naturalista világképben nem az. Ez pedig nem tudományos kérdés, hanem metafizikai előfeltevés (mind a teista, mind a naturalista esetében). De ha nem abból indulsz ki, hogy Isten léte triviális, éppen az intelligenciára utaló jelek győzhetnek meg arról, hogy mégiscsak létezik. L. Antony Flew (a Bertrand Russell kaliberű ateista filozófus) pálfordulását az ID-re utaló bizonyítékok láttán…

  • Sytka says:

    “Isten léte pedig a teista világképben (a történetileg is és jelenleg is legáltalánosabb világnézetben) igenis triviális, a naturalista világképben nem az”

    Szerintem is, de ezt miért írtad nekem? Én is ezt állítottam. Valóban metafizikai előfeltevés, de én úgy tudom, ennek a naturalizmusban megvannak a történeti okai. Az egymásnak ellentmondó világnézeten állók nehezen tudtak volna eredményesen együttműködni, ha egy konkrét istenkép mentén végzik a munkájukat. (Ha előre kitűzöm, hogy amit kutatok, Allah kijelentését fogja alátámasztani, akkor prekoncepciók mentén végzek tudományos munkát, aminek (legalábbis elvileg) éppenhogy ezektől mentesnek kellene lennie).

    “De ha nem abból indulsz ki, hogy Isten léte triviális, éppen az intelligenciára utaló jelek győzhetnek meg arról, hogy mégiscsak létezik.”

    Ez nem teljesen igaz. Az intelligenciára utaló jelek más, nem emberi intelligenciára is utalhatnak (például földönkívüliek beavatkozására). A világban található, intelligenciára utaló jelek legjobb eseteben is csak egy természetfeletti beavatkozásra utalhatnak, de ez egy kereszténynek szerintem nagyon kevés. 🙂 Ugyanis semmit nem mond el arról, hogy ki vagy kik állnak az intelligens nyomok mögött. Egy Isten? Kettő? Huszonhárom?
    Az intelligenciára utaló jelekből ráadásul az sem következik, hogy ez az intelligenciaforrás most is létezik.

    Ezzel a problémával annak idején Aquinói Tamást is szembesítették teológus kollégái. Klassz dolog Isten nyomait kutatni a világban detektálható intelligenciára hivatkozva, csak tudni kell ennek a korlátait. A revelatio generalis nem elég eljutni a Biblia Istenéhez. Csak annyit mutathat meg, hogy létezhet egy természetfeletti hatás a világ mögött.

    A maláj repülőgép sztorijában az intelligens behatásra utaló nyomok ennél jóval konkrétabb dolgokat valószínűsítenek. Olyannyira, hogy minden bizonnyal le lehet szűkíteni az “elkövetők” személyét néhány főre. Ez azért sokkal pontosabb predikciókat tesz lehetővé, mint amit a világ milyensége esetén konkretizálhatunk.

  • Szabados Ádám says:

    Sytka,

    az az érzésem, hogy nem egészen a cikkemre reagálsz. Az ID hipotézisben pusztán arról van szó, hogy a jelenségek oka valamiféle intelligencia, nem pedig irányítatlan anyagi folyamat. Hogy ez pontosan milyen intelligencia, arra nem az ID hipotézis válaszol. (Hanem például – az én hitem szerint – a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás.) A lényeg az, hogy az intelligenciára való következtetés módja az ID hipotézis esetében pontosan ugyanaz, mint a maláj repülőgép esetében. Maguk a jelenségek mutatnak ebbe az irányba.

    A teista világképet ez nem lepi meg, hiszen eleve abból indul ki, hogy nem az anyag, hanem az intelligencia örök. A naturalista világképet meglepi, de metafizikai elköteleződése miatt ahelyett, hogy – mint a maláj repülőgép esetében – elgondolkodna az intelligencia kilétéről, makacsul ragaszkodik a képtelenséghez, hogy kell lennie anyagi oknak. Pedig ez már a naturalista világképben sem feltétlenül igaz, hiszen a naturalista világkép is ismeri az intelligens okot, és sok esetben arra következtet akkor is, ha annak mibenlétét, mechanizmusait és indítékait már semmiképpen nem tudja leírni pusztán anyagi folyamatok segítségével.

    Tehát még egyszer: nem az a kérdés, hogy miféle intelligenciáról van szó. Én is látom a különbséget a mostani nyomozás és az ID közt (ezt a cikk végén szóvá is teszem), hiszen például az ember létezése előtt emberi intelligencia nem létezhetett, csak valamilyen más intelligencia. Az ID hipotézisnek éppen ez a metafizikai implikációja az, ami sokak szemében elfogadhatatlanná teszi. Azonban a tudományos kérdés nem ez. A tudományos kérdés az, hogy az adatokból kirajzolódó minta intelligens okra utal-e, vagy pedig irányítatlan anyagi folyamatra. És hogy becsületesek vagyunk-e a kérdés megválaszolásakor.

  • Sytka says:

    Ádám,

    “Tehát még egyszer: nem az a kérdés, hogy miféle intelligenciáról van szó”

    Értem én, csak az előbb még ezt írtad: ” De ha nem abból indulsz ki, hogy Isten léte triviális, éppen az intelligenciára utaló jelek győzhetnek meg arról, hogy mégiscsak létezik.”.

    Ez a mondatod nekem úgy jött le, hogy te itt megnevezed miféle intelligenciáról van szó: Istenről (gondolom a kereszténység Istenéről). Persze látom, hogy feltételes módban fogalmaztál.

    “Az ID hipotézisnek éppen ez a metafizikai implikációja az, ami sokak szemében elfogadhatatlanná teszi.”

    Az ID hipotézist szerintem sokan azért tartják elfogadhatatlannak, mert erre a metafizikai implikációra nem kutatások vagy hosszas tudományos megfontolás után jutottak a képviselői, hanem abból a kényszerből, hogy a különféle hitrendszerek követői nem nevezhetik meg saját istenüket, mert akkor kreacionistának kellene hívni őket, ami viszont nem szalonképes. 🙂 Az ID prominens tagjai egyszerűen megfogták az addigi kreacionista elképzeléseiket (ki-ki a sajátját), szimplán lemetszették róla isten személyét: keresztények a Biblia Istenét, Krisna tudatúak a hindu isteneket, muszlimok Allah-ot.
    Ettől természetesen a metafizikai implikáció még lehet helyes, de gyanússá teszi, hogy nem objektív tudományosság, hanem vallási előfeltevések hozták felszínre. Ahogy én látom, ettől lesznek pettyesek az ellenoldalon. (Ami viszont a naturalizmus leple alatt kőkemény redukcionista-materialista módon izzadva próbálja kikerülni a természetfeletti sík jelenlétének lehetőségét).

    Akármennyire is úgy néz ki, hogy vitatlak, alapvetően egyetértek veled. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Ez a mondatod nekem úgy jött le, hogy te itt megnevezed miféle intelligenciáról van szó: Istenről (gondolom a kereszténység Istenéről).

    Istent te hoztad be a képbe, a cikkben én végig következetesen intelligens okról beszéltem. De ha már behoztad Istent a képbe, reagáltam a gondolatra. Persze egyébként egyáltalán nem elrugaszkodott dolog Isten (és nem másfajta intelligencia) feltételezése, hiszen valljuk be: jóval valószínűbb hipotézis, mint az, hogy UFO-k hozták létre az életet, pláne a kozmoszt. Csak ez már metafizikai kérdés, amivel az ID (és elvileg a tudomány) nem foglalkozik.

    Az ID hipotézist szerintem sokan azért tartják elfogadhatatlannak, mert erre a metafizikai implikációra nem kutatások vagy hosszas tudományos megfontolás után jutottak a képviselői, hanem abból a kényszerből, hogy a különféle hitrendszerek követői nem nevezhetik meg saját istenüket, mert akkor kreacionistának kellene hívni őket, ami viszont nem szalonképes.

    Ez az ID karikatúrája, amit ellenfelei alkottak róla. Szamárság.

    Az ID prominens tagjai egyszerűen megfogták az addigi kreacionista elképzeléseiket (ki-ki a sajátját), szimplán lemetszették róla isten személyét: keresztények a Biblia Istenét, Krisna tudatúak a hindu isteneket, muszlimok Allah-ot.

    Ez sem igaz. Teljesen más a kreacionizmus és az ID kiindulópontja. Az ID-sek időnként hülyét kapnak a kreacionistáktól.

    Ettől természetesen a metafizikai implikáció még lehet helyes, de gyanússá teszi, hogy nem objektív tudományosság, hanem vallási előfeltevések hozták felszínre.

    Nem a motiváció számít, hanem az érvek. Ha a motiváció számítana, akkor Dawkins is gyanús lenne, hiszen ő meg kijelentette, azért örül Darwinnak, mert lehetővé tette, hogy lehessen egy ateista is végre intellektuálisan megelégedett. Ha a metafizikai motiváció számít, ne csak keresztény tudósok esetében tartsuk számon, hanem ateistáknál is. De szerintem figyeljünk inkább az érvekre.

    Akármennyire is úgy néz ki, hogy vitatlak, alapvetően egyetértek veled.

    Intelligens okot feltételeztem nálad is.:)

  • Sytka says:

    “Ez az ID karikatúrája, amit ellenfelei alkottak róla. Szamárság.”
    “Ez sem igaz. Teljesen más a kreacionizmus és az ID kiindulópontja. Az ID-sek időnként hülyét kapnak a kreacionistáktól.”

    Ez roppant érdekes annak fényében, amit ők írnak saját magukról. Gondolok itt az ÉK-stratégiára, melyben az ID saját célkitűzéseként ezt írta:

    “a materialista magyarázatok felváltása azzal a teista meggyőződéssel, mely szerint a természetet és az embereket Isten teremtette.”

    Philip E. Johnson, a mozgalom egyik prominens alakja ezt írta:
    “[Az ék stratégia] célja meggyőzni az embereket arról, hogy a darwinizmus eredendően ateista, eltolva így a vitát a kreacionizmus vagy evolúció kérdése felől az Isten létezése vagy nemlétezése kérdése felé. Ettől a ponttól az embereknek bemutatjuk a Biblia ‘igazságát’ és ‘a bűn kérdését’ és végül ‘bemutatjuk nekik Jézust.'”

    Ehhez hasonlóan mielőtt Tasi István úgy igazán nekilendült volna az ID magyarországi mozgalmának fellendítéséhez, szerzőtársával könyvet adott ki “A természet IQ-ja” címmel, melyben egyébként szinte teljesen ugyanazt mondja, mint az ID, csakhogy a végén Krisnára akarja rábeszélni az olvasóit. Jeszenszky Ferenc, az ID másik ismert figurája mielőtt a mozgalom egyik arca és fő előadója lett volna, kreacionista kiadványokat írt, s többek között ezekhez alkotott ajánlást, az evolúciót pedig olyan témának nevezte, ahol Isten seregei és a Sátán seregei megütköznek.

    Nekem ebből úgy tűnik, hogy az ID mögött vallási-ideológiai okok állnak, és nem tudományosak – ezt pedig saját múltjuk, saját dokumentumaik is alátámasztják. Más kérdés, hogy a nyilvánosság előtt hogyan kommunikálnak… De ez már az általad is említett őszinteség témája, s ugyancsak nem tudományos probléma.

  • Szabados Ádám says:

    Sytka, ezt már egyszer alaposan átbeszéltük, tudod, hogy nem értek veled egyet. Tévedésnek tartom, amit mondasz, különösen az ID mozgalom általam ismert képviselői esetében. A magyarokat nem ismerem, lehet, hogy rájuk igaz, amit mondasz, de az amerikaiakra és a britekre biztosan nem. Meyer és a mozgalom amerikai és brit képviselői (akiket én ismerek) soha nem mondanának olyat, amit Jeszenszky, sőt, kifejezetten bosszantja őket, amikor kreacionisták az ID neve mögé bújva képviselik a saját érveiket. Az ID tudományos hipotézis, tudományos érvekkel, nem támaszkodnak semmilyen vallási iratra. Hívei között van agnosztikus tudós is, mint Berlinski, aki az ID érveket meggyőzőnek tartja. Tízezredszer említem Flew esetét is (már én is unom), de őt is az érvek győzték meg. Nem lett deista fordulata után sem keresztény, egyszerűen csak meghajolt az érvek előtt. Az ID nem szalonképessé tett (vagy éppen kiherélt) kreacionizmus, hanem tudományos érvrendszer. Ettől függetlenül Philip Johnsonnak ugyanúgy lehetnek világnézeti motivációi, mint Dawkinsnak vagy Dennettnek, nem ez számít. Az érvek számítanak. És ahogy az előbb írtam, a motiváció kérdése ateistáknál is felmerül, nem csak teistáknál. De igazából már azt is unom, hogy ezt neked bizonygassam…

  • Sytka says:

    Mielőtt bárki félreértené: semmi bajom azzal, hogy az ID tagjai elfogultak, hogy mielőtt az ID-t hangosan képviselni kezdték volna, minden jel szerint elkötelezett keresztények (kreacionisták) / krisnások / muszlimok voltak. Ez pont annyira felróható nekik, mint Dawkinsnak, Dennettnek vagy Harrisnak az ateizmus.

    Mindenki elfogult, aki elkötelezett egy világnézet, hit vagy vallás irányában. Ateisták, materialisták, teisták egyaránt. Csak akkor ne tegyünk úgy, hogy mi állatira tudományos alapon jutottunk bizonyos következtetésekre, amikor a kezdőpillanatban is ott volt a háttérben egy csomó szilárd, hitbeli meggyőződés.

    “Ha a motiváció számítana, akkor Dawkins is gyanús lenne, hiszen ő meg kijelentette, azért örül Darwinnak, mert lehetővé tette, hogy lehessen egy ateista is végre intellektuálisan megelégedett.”

    Nekem Dawkins is gyanús, sőt nála kevés gyanúsabb embert ismerek. 🙂 De legalább kerek perec kimondta, amit te is írtál, hogy neki Darwin az ateizmusához kell. (A memetika kapcsán már nem fogalmaz ilyen egyértelműen…) Ilyen szempontból a kreacionisták is őszintébbek, mint az ID tagjai: ők legalább felvállaltan egy hitrendszer mögött állva próbálnak érvelni.

    Ádám, azt hiszem egy régi lemezt raktam fel. Elnézést, elviszem a témádat rossz irányba. Valahol ráadásul én is hiszek az intelligens Teremtőben, aki kategórikusan más a puszta, semmiben lógó véletlennél.

  • Sytka says:

    “De igazából már azt is unom, hogy ezt neked bizonygassam…”

    Elhiszem, és bocsánatot kérek. Ha gondolod, egyszerűen töröld a kommentjeimet.

  • Szabados Ádám says:

    Sytka, egy ateista és egy teista ugyanúgy a valóságot kutatja, a kutatási eredményeik ugyanúgy falszifikálhatók. Lehet ugyanakkor az ateizmusnak is és a teizmusnak is heurisztikus szerepe. A tudomány személyes projekt, a személyességet, az érdeklődést, a megérzéseket és előfeltevéseket nem lehet kizárni belőle. Keplert és Newtont a hite motiválta a felfedezésben, de a kutatásaik ugyanúgy falszifikálhatók voltak, mint az ateistákéi. Ez igaz az ID esetében is. Ha például a tudomány fejlődésével mégis oda lyukadunk ki, hogy a világegyetemnek nem volt kezdete, nem finomhangolt, a sejtekben talált mikrogépek irányítatlan anyagi folyamatok következtében létrejöhettek, a sejtben lévő nagy mennyiségű, specifikus információ pedig szintén anyagi folyamatok terméke lehetett (ezek közül jelenleg egyik sem valószínű, sőt, egyre kevésbé az), akkor az ID tudományos érvei egyenként kidőlnek. Addig viszont ugyanúgy (de legalábbis nem kevésbé) tesztelhetők tudományos alapon, mint az alternatív hipotézisek.

  • Szabados Ádám says:

    Elhiszem, és bocsánatot kérek. Ha gondolod, egyszerűen töröld a kommentjeimet.

    Szeretek veled beszélgetni, úgyhogy nem fogom törölni a kommentedet. Egyébként is éppen te írtál egy jó cikket mostanában a vitakultúráról, amiből tanulni akarok, úgyhogy nem fogok most összeveszni veled.:) Csak amikor az ID-t összekevered a kreacionizmussal, és benyeled az ezzel kapcsolatos propagandát, olyan érzések jönnek elő belőlem, mint mikor 1956-ot kellett ellenforradalomnak mondanom. Tényleg azt gondolom, hogy ezügyben vagy félre lettél tájékoztatva, vagy egyszerűen rossz forrásokhoz nyúltál. De ezt most nem vitaindítónak mondom…:)

  • Sytka says:

    “De ezt most nem vitaindítónak mondom…:)”

    Egyébként is ma van a boldogság világnapja. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    A cikkben elfelejtettem megadni William Dembski The Design Inference c. művének adatait. Szóval: Cambridge University Press, 2006.

  • Pető Hunor says:

    Nagyon jó ez a cikk.

    A Biblia idekívánkozó szavai Máté 16-ból:
    1. És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik mennyei jelt.
    2. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
    3. Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
    Az ember képes a megfigyelt mintázatokat felismerni, azokból más esetekre is ítéletet hozni, ezért is hívják ítéletkalkulusnak.
    Így működnek például a sakkprogramok, de minden mesterséges intelligencia is. A robot a mért adatait fordítja le ítéletekké, hogy eldöntse mi legyen a következő teendője.
    Ha az ember nem törődik a figyelmeztető jelekkel képmutató. Akkor is az, ha csak a „tudományos” jelekkel törődik.
    Ugyanakkor prekoncepcióink mindig meggátolnak a jelek teljes összefüggéseiben való értelmezésében. A Biblia Istene pedig csak a folyamat legvégén tárulkozna fel a maga teljességében. Jobb híján a hit a másik oldalról indít. Eleve Istennek adva igazat. Ez még a kreacionista alapállást is egyetlen esetre szűkíti.
    Az ember foglalkozzon a tudomány bármely elemével találkozni fog egyértelműen figyelmeztető jelekkel, mintákkal. Legyen az olyan tisztának hitt rész is, mint a matematika. Már a matematika filozófiák puszta létével való szembesülés elég figyelmeztető jel kellene legyen. Ám ha ez nem elég a gömbkettőzés tétellé emelése mindenképpen csak azok által elfogadható, akik képmutatóan nem törődnek a jelekkel. http://hu.wikipedia.org/wiki/Banach%E2%80%93Tarski-paradoxon: „A paradoxont Stefan Banach és Alfred Tarski bizonyította be 1924-ben. Banach és Tarski ezt a bizonyítást annak szemléltetésére szánta, hogy a kiválasztási axióma helytelen. Ma azonban a matematikusok a bizonyítást helyesnek fogadják el, és nem az axiómát vetik el, hanem az eredményt elfogadják és érvényes tételként jegyzik. Így ez a bizonyítás csupán egy antiintuitív eredményt ad, és az intuíciónk tévedhetőségét illusztrálja.” Fordítsuk le magyarra: Ma a matematikusok a józan ítélőképességet kérdőjelezik meg, s inkább tételként jegyzik a gömbkettőzést… A helyes hozzáállás az lenne, hogy a jeleket elfogadva megkeresnék a baj gyökerét, ahol a matematika ezen felfogása összemos két fogalmat, vagy megfeledkezik egy harmadik lehetőségről. Egy másik cikk kommentelése során tulajdonképpen éppen ezt részletezem.
    Ezt látjuk akkor is, amikor valaki rámutat az összetett specifikus információ létére, s hogy ez mennyire nem lehet anyagi okú, akkor a fejéhez vágják, hogy intuíciója téves, s antiintuitív módon kijelentik, hogy de bizony anyagi oka van, csak azt még nem tudjuk kellően részletezni, de ezért folyik a kutatás. Képmutatás! Semmilyen ilyen kutatás nem folyik, nem folyhat. Túl komplex, túl specifikus hozzá. Ítéletük prekoncepciója, hogy a neodarwinizmus igaz, szemek léteznek, tehát anyagi oka volt és pont. (A kiválasztási axióma igaz, a gömbkettőzést a kiválasztási axiómával bizonyítani lehet, tehát az a „hülye”, aki nem fogadja el tételként.)
    Persze amikor az ember ilyen alapon hoz ítéleteket, akkor eldönthetetlen problémákba ütközik. S az igazsága nyomban relatívvá válik. Ez pedig nyomban lehetőséget ad arra, hogy mégis csak a másik utat válasszuk. Az ID-t, vagy a kiválasztási axióma elvetését. S érdekes, ha a jó utat választjuk – s pont ebből tudjuk, hogy ez a jó út – az igazság nem relativizálódik. Nem a prekoncepciónk szabja meg mi intuitív és mi antiintuitív. Még Keresztelő János is elbizonytalanodott: Te vagy a Krisztus vagy mást várjunk? Jézus a jelekre hívta fel a figyelmét! Jézus kísértőitől egyszer ezt kérdezte: Ha az Ember Fia egyszer Dávid fiának mondják, miért nevezi Dávid Urának? Amikor Jézustól megkérdik milyen hatalommal cselekszik, azt mondja, ha megmondják János Istentől volt-e, akkor ő is megmondja milyen hatalommal cselekszik. A kérdezői voltak olyan jólnevelt, udvarias, intelligens emberek, hogy Jézusnak nem mondták meg, hogy érve antiintuitív. 🙂 Inkább nem feleltek semmit. Miközben teljesen logikus ítéletet hoztak, amikor Jézus megfogta a logikájukat, akkor többé nem kérdeztek tőle semmit, hanem eldöntötték megölik. Elvégre Istent káromolja. Miközben a harmadik lehetőséget meg sem fontolták, hogy Jézus valóban az, akinek mondja magát. Még mondták is: Názáretből? Hisz meg van írva: Betlehem. Betlehem igaz, de az is meg van írva: „Názaretinek fogják hívni.” Ez is egy jó példa arra, hogy hiányos ismeretek mennyire téves ítélethez vezetnek. Ki is volt a történetben végül is antiintuitív? Jézust amikor megpróbálják elítélni hamis tanukat állítanak, de most nem működik az, ami Nátán szőlőjénél. Nem egyeznek a vallomások. Végül megkérdezik őt magát: Te vagy-e a Krisztus? Mire a különböző evengéliumokat összevetve Jézus így felelt: Te mondád, hogy az VAGYOK. Mire a válasz az, hogy maga nevezte magát annak, méltó a halálra. Hiszen eggyé tette magát Istennel. YHWH = VAGYOK szót használta ugyanis. Egy baj volt az ítélettel, hogy valóban az volt. Ám ennek így kellett lennie, hogy ez a rossz ítélet megszülessen, hogy Jézus igazsága nekünk tulajdonítható legyen, míg a bűneink a fára legyenek vele függesztve. (Arról már ne is szóljunk, hogy ez nem menti fel az ítélethozókat, hogy lám az üdvösségünk lett a vége. A mögöttes Sátán célja éppen a végső pusztítás volt. Csak éppen nagyon antiintuitívnak bizonyult a gondolata.)

  • Pető Hunor says:

    Ha a Biblia 2 szentségről tud nem beszélek 7-ről, ha 7 szinguláris teremtési esetről tud, nem redukálom 2-re…, csak azért mert preconcepcióim, tudományosnak gondolt felfogásom ezt kívánja, inkább prekoncepcióimat, tudományosnak hitt felfogásomat tesze vizsgálat tárgyáva. Legyek nevetséges kreacionistának bélyegezve is érte…Tudván ha midnent figyelembe veszünk nem marad más csak a Biblia teljes igazsága.

  • Szabados Ádám says:

    Hunor,

    egyrészt örülök, hogy tetszik a cikk.

    Másrészt én is jó analógiának tartom a Máté 16 párbeszédét. A világegyetemben nem az intelligens okra mutató minta vagy a minta felismeréséhez szükséges intellektuális képesség hiányzik, hanem metafizikai természetű indítékok (vagy egyszerűbben: a szív indítékai) tesznek vakká a következtetések levonására.

    Harmadrészt hajlok arra, hogy elfogadjam, amit a hét szinguláris esetről mondasz. Egyedül a szöveg műfaja tesz óvatossá (többet foglalkoztam irodalommal és exegézissel, mint természettudománnyal, az intuícióim elővigyázatosságra intenek), de látom az érvedben rejlő erőt. Mindenképpen elgondolkodtat, és hajlok arra, hogy ebben igazat adjak neked.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum