Amióta Isten kegyelme megragadott és Krisztus követőjévé tett, szinte mindig intenzíven foglalkoztatott a világmisszió kérdése. Fiatal hívőként faltam az életrajzokat, amelyek nagy kockázatokat vállaló misszionáriusokról szóltak (mint Charles Studd, Hudson Taylor, Isobel Khun vagy az indiai sadhu Sundar Singh), és egy időben én magam is arra készültem, hogy misszionárius leszek egy távoli országban. Ennek érdekében konkrét lépéseket is tettem, a kilencvenes években részt vettem például egy nagy missziói konferencián, majd egy egész nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, ahol Dórámmal együtt egy kis indián gyülekezet imaházának építésében segédkeztünk a Latin Link misszionáriusaiként. Azt hiszem, ott értettem meg, hogy ez nem romantikus kaland, hanem valódi áldozatokkal járó kihívás, melyhez különleges elhívásra van szükség. Talán nem véletlen, hogy végül lelkipásztor lett belőlem Veszprémben, nem úttörő misszionárius egy egzotikus országban.

Ettől függetlenül nem került le a kérdés a napirendről, sőt, igyekeztem figyelemmel kísérni az evangélium ügyének globális alakulását. Amikor teológiát tanultam, az átlagosnál több missziológiai tárgyat vettem fel, próbáltam megérteni az evangélium és a kultúrák kapcsolatát, valamint bátorítást meríteni abból a robbanásszerű evangéliumi növekedésből, ami az elmúlt évtizedekben a fejlődő világban kibontakozott. A gyülekezetünk „örökbe fogadta” a nambu törzset, akikért gyakran (bár sajnos egyre hűtlenebbül) imádkoztunk. Figyelemmel kísérem az üldözött keresztények sorsát is, rendszeresen kapom a Voice of the Martyrs hírleveleit, melyek viszonylag naprakész adatokkal szolgálnak azokról a nehézségekről, amikkel a keresztények az evangéliummal ellenséges társadalmakban nap mint nap szembenéznek. Nagyon fontos számomra, hogy Isten népe katolikus: a világ minden táján összetartoznak azok, akik Jézus nevében reménykednek.

Idén lehetőséget kaptam arra, hogy újból közvetlenebb módon tegyek valamit a világmisszió ügyében. Tavaly év végén azzal a kéréssel kerestek meg, hogy tavasszal vegyek részt indiai lelkipásztorok képzésében. Némi gondolkodási idő és hezitálás után igent mondtam a felkérésre. Az elmúlt néhány évben az egyik indiai evangéliumi keresztény felekezet több ezer gyülekezetet alapított India északnyugati részén, és az egyik legnagyobb szükségük most a helyi lelkipásztorok képzése. (Vajon mikor lesz nekünk is ez a legnagyobb problémánk?) Ebből a célból minden évben összegyűjtik a szuperintendenseket (ők az alattuk lévő lelkipásztorok munkáját segítő lelkészek, kvázi „püspökök”) az egyik indiai városba. A szuperintendensek akár napokat is utaznak zsúfolt vonatokon, hogy részt vegyenek ezeken a képzéseken. Ezeknek a vezetőknek tartok tíz előadást. Amikor hazamennek, továbbadják a tananyagot a lelkipásztoroknak, akiknek a szolgálatát felügyelik (egy szuperintendens esetében ez lehet akár harminc gyülekezet is), majd a lelkipásztorok az átadott tananyag alapján tanítják a rájuk bízott közösségeket. Ezek az ahmedabadi napok tehát kulcsfontosságúak a gombamód növekvő mozgalom életében.

Nagy kiváltságnak élem meg, hogy ebben a szolgálatban én is részt vehetek, de félelemmel és reszketéssel indulok útnak, egyszerre átérezve a szolgálat jelentőségét és a saját alkalmatlanságomat. Van mondanivalóm, mert hiszek Isten igéje korszerűségében és hatékonyságában. Hiszem, hogy a Biblia üzenete korok és kultúrák felett áll, ez ad bátorságot nekem arra, hogy egyáltalán megszólaljak. Elsősorban mégis tanulni megyek oda. Szeretném első kézből hallani lelkész testvéreim történeteit és látni azt, ahogy az evangélium hat az életükben. Arra számítok, hogy kölcsönösen bátorítani tudjuk majd egymást. Ha hazajöttem, beszámolok az élményeimről. Fogalmam sincs, mikor jutok legközelebb internet közelébe, de betáraztam néhány cikket arra a tíz napra, amíg távol leszek, úgyhogy nem marad a honlap sem parlagon. Viszont addig is az imáitokat szeretném kérni, míg újra személyesen jelentkezem. Most pedig irány India…

17 hozzászólás a “Irány India…” bejegyzéshez

  • ferenczi zoltán says:

    Ádám!
    Sok áldást, és tényleg várjuk amit tanultál – meg amit tanítottál! 😉

    [Ha lesz valaki Udhampurból (néha Udhampoor), kérj lécci pár képet a katona kórházról, meg a városról :)]

  • Szabados Ádám says:

    Köszi, Zoli! Ott születtél?

  • Sytka says:

    Ádám, gondolni fogok rád, meglepődtem a bejegyzésen, de ez pozitív meglepődés volt. 🙂

    Sok áldást, jó utat és kitartást! Gondolom, ha visszatérsz, beszámolsz itt a blogon is a részletekről.

  • Rafael Pál says:

    Imádkozok érted, Az Úr áldjon. Pali

  • Jonas says:

    Rendkívül tetszett Ádám a bejegyzésed utolsó bekezdése. Tanultam az alázatodból! Azt gondolom, hogy itt van valahol az igazi (Istentől vett) szolgálat kulcsa az áldás (az eredményesség) irányába. Gondolok Rád!
    A LWI-hoz vajon van köze az általunk ismert Joy testvérnek? Őt Indiában (is) nagyon sok helyre hívják, mint az indiai evangéliumi keresztények közt (is) szeretett utazó evangélistát és tanítót.

  • HJános says:

    Kedves Ádám.
    kb. egy éve rendszeresen látogatom a Divinty oldalt, tiszteletre méltónak tartom a munkádat. Kívánom hogy az indiai utazás hatalmas módon járuljon hozzá az Isten megismeréséhez az életedben.
    Szeretettel: HJános

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm, HJános! Azt hiszem, hozzájárult.

  • Márti says:

    Jesszus! Még mindig folyik a térítés?? Ezt nem is akarom elhinni! Megvan ott Indiában a saját vallásuk, minek nekik ez a keresztény hablaty? Miért nem lehet elfogadni végre, hogy máshol más módon találják meg Istent?Minek odamenni győzködni őket, “hogy csak ez a jó, amit mi hirdetünk”? Felháborítóóó!!

  • Szabados Ádám says:

    Most éppen te is térítesz.

  • Márti says:

    Csak leírtam a véleményem….semmi mellett nem foglaltam állást és nem igyekeztem meggyőzni senkit semmiről! Ha pedig valaki annak értette, akkor bocsánat! biztosan pontatlanul fogalmaztam! 🙂 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Márti!

    Nem probléma, hogy megírtad a véleményedet, még ha kicsit sarkosra is sikeredett. Van helye a vitáknak ezen a blogon. Csak az fontos, hogy lásd: te is hit alapon győzködtél bennünket. Például megosztottad azt a meggyőződésedet, hogy

    – a keresztény üzenet hablaty
    – Istent más vallásokon keresztül is meg lehet találni
    – felháborító, ha a keresztények más vallásúakat a saját hitük igazságáról győzködnek.

    Ezek világnézeti/vallási tézisek, melyeket gondolom azzal a szándékkal osztottál meg velünk, hogy eltántoríts bennünket saját világnézeti/vallási meggyőződésünktől, melyekre a tiéddel ellentétben az jellemző, hogy

    – a keresztény üzenet nem hablaty, hanem Jézus feltámadásáról szóló örömhír
    – az egy igaz Istent Jézuson keresztül lehet megtalálni, aki az Út, Igazság és az Élet
    – más vallásúak erről való győzködése az áldozatos szeretet megnyilvánulása.

    Ha van kedved, olvasd el ezt a beszámolót az indiai utamról: Legnagyobb gondunk: a növekedés.

  • Márti says:

    OK! Te ezt vallod, én pedig mást! Csupán csak az a különbség kettőnk között, hogy feleslegesnek tartom és eszembe sem jut meggyőzni bárkit is arról, hogy ez az egy út van és csak ez a helyes, ahogy én gondolom; elfogadom, hogy más máshogy gondolja és kész…..ellentétben veled, aki csak azt képes szajkózni és teljességgel kizár minden más megközelítést.

  • Szabados Ádám says:

    A többi olvasóra bízom annak eldöntését, hogy ki volt kettünk közül a toleránsabb a másik meggyőződésével szemben.

  • Márti says:

    Hahahaaa….aki ide “jár” , erre az oldalra, – én csak véletlenül tévedtem ide, a Viskó c. könyv után olvasgatva – nyilvánvalóan neked ad igazat, melléd áll, úgyhogy ezt a témát felesleges is volt felhoznod!:)
    Üdv! Márti

  • Szabados Ádám says:

    शांति

  • Márti says:

    béke! 🙂 persze, én mindenféle indulat nélkül írtam amiket írtam, mosolyogva, csak sajnos ez itt nem látszik! 🙂

  • Nászta Katalin says:

    “Jesszus! Még mindig folyik a térítés?? Ezt nem is akarom elhinni! Megvan ott Indiában a saját vallásuk, minek nekik ez a keresztény hablaty? Miért nem lehet elfogadni végre, hogy máshol más módon találják meg Istent?Minek odamenni győzködni őket, “hogy csak ez a jó, amit mi hirdetünk”? Felháborítóóó!!”
    Ha ez nem indulat, akkor mi lehet az indulat nálad, Márti?
    (Na, hogy nézel ki a tükörben?)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum