Iréneusz a 2. század talán legfontosabb hitvédője volt, hatása rendkívül jelentős. Gnosztikusokkal vívott harcában folyamatosan a Szentírásra hivatkozik, különösen azt látva, hogy az eretnekek maguk is a Szentírás igéit – azok jelentését kiforgatva – használták saját tanaik alátámasztására. Adversus Haereses c. ötkötetes művében többször az „Így szól a Szentírás” fordulatot használja (pl. I.22.1), Isten szavaként hivatkozva a könyvre, mint annak idején a próféták a kapott kinyilatkoztatásra. Iréneusz számára a Szentírás az „igazság” könyve (I.20.1), mely által a Szentlélek szól hozzánk (III.6). Iréneusz ugyanazt a keresztény hagyományt képviseli a Szentírás isteni tekintélyével kapcsolatban, mint azok, akiket eddig láttunk.

Az apostoli igehirdetés feltárása c. könyvében (A II. századi görög apologéták. Szent István Társulat, 1984) magától értetődőnek veszi, hogy Dávid zsoltárában Dávid által a Szentlélek beszél, amikor Dávid azt mondja: „Boldog az az ember, aki nem jár az istentagadók tanácsa szerint” (576). A próféták is a Szentlélek, illetve az Ige (Krisztus) által jövendöltek (579, 595, 615), de Dávid példája azért különleges, mert ott kifejezetten Dávid szavait olvassuk, nem Istenét, Iréneusz a leírt mondatokat mégis a Szentléleknek tulajdonítja. A Szentírás minden szövege „hírül adja” (606, 612), hogy Krisztus a megváltó, és „ha hiszel Krisztusnak és kéred Istentől a bölcsességet és az értelmet, hogy felfogd azt, amit a próféták elmondtak, ezek által a többit is felfoghatod, mert azok is ugyanazt mondják el” (606).

Az Írások Iréneusz szerint „tökéletesek”, mert „Isten Igéje és Lelke mondta azokat ki” (Adversus Haereses II.28.2). A Szentírást Isten adta nekünk (II.28.3), a Szentírás „az Úr Írásai” (II.35.4), „isteni” könyv (II.35.4). Iréneusz arra bíztatja ezért olvasóit, hogy mintha az Éden kertben lennének, „egyék” az „Úr Írásait”, de ne egyenek az eretnekek gyümölcseiből (V.20.2).

9 hozzászólás a “A Szentírás Isten igéje (32)” bejegyzéshez

  • Az Ószövetség egésze Istentől ihletett és sugallt, de hogy ebből szó szerint mi következik, az ésszerű kritikai gondolkodás tárgyává tehető. Pl. ma (többségileg) nem gondoljuk, hogy a világ alig 5000 éves, pedig szó szerint ez következne a Bibliából. Azt sem gondoljuk (többségileg), hogy mivel a világ nem 5000 éves, a Biblia egy mesegyűjtemény.

    A Biblia egy adott (hosszú) korszak emberei számára íródott, az általuk befogadható nyelven és ismeretekkel, DE számunkra is érvényes és irányadó lényegi igazságokat megfogalmazva.

    Iréneusz alighanem azért szállt síkra az “eretnekek” ellen, mert az ésszerűtlen kritikáikkal százfelé tépték volna a kereszténységet, amely pont úgy járt volna, mint nálunk a Kereszténydemokrata Párt. Ha nincs egy központi írásmagyarázó tekintély, és az nem lép fel az ötletszerű hadoválók ellen, akkor ma nincs kereszténység. Iréneusz jól tette, hogy egységet szorgalmazott. Ebből viszont nem következik, hogy Iréneuszt ismeretelméleti értelemben is szó szerint kell vennünk.

    A Biblia minden szava szent és tökéletes kontra a Biblia egy ókori törzsszövetség legendáriuma vitában van ésszerű középút, keresztényként azon célszerű járnunk.

  • Szabados Ádám says:

    Iréneusz szerint az eretnekek eltértek az apostoli tanítástól és másik Jézust hirdettek, ez volt velük a fő baj.

  • Egyetértek Iréneusszal az eretnekek ügyében, elképesztő dolgokat tudtak kiagyalni. De nem értek egyet azzal, hogy Iréneusz okfejtése örök érvényű lenne. Ma már tudjuk, hogy a Biblia nem vehető szó szerint, azaz tudjuk, hogy Iréneusznak filozófiai értelemben nem volt pontos az érvelése.

    Ezt az ellentmondást úgy lehet feloldani, hogy a Biblia lényegi igazságokat tartalmaz az emberiség javára, ám nem történelmi-tudományos értekezés. Erkölcsileg irányadó, és nem a valóságmodellünk részletei tekintetében. Előbbi örök érvényű, utóbbiak finomodnak.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves László!

    Ezt a cikket fogd fel annak, aminek szántam: még egy példa az egyház egész történetén végighúzódó meggyőződésre, hogy a Szentírás Isten igéje. Hogy ez örök érvényű-e, arról ez a cikk nem szó. Hogy a Bibliát szó szerint kell-e venni, arról pl. itt, itt és itt írtam. Hogy te mire gondolsz a „szó szerint venni” szavak alatt, az nem világos előttem, de a bejegyzés mondanivalója szempontjából nincs is most ennek jelentősége.

  • Kedves Ádám! Köszönöm a linkeket, árnyaltabban látom az álláspontodat, és az közel áll az enyémhez, csak (részben) más szavakkal fogalmazunk.

    Nem a poszt tartalmát vitatva, hanem inkább a magyarázatodra kíváncsian, három kérdést szeretnék feltenni.

    1. A világ 5000 éves szerinted, mivel a Biblia mintha ezt írná, vagy ha szerinted nem 5000 éves, akkor mit tudhatunk meg a Bibliából erről a témáról?

    2. Ha a Messiásra vonatkozó részek mind igazak és egyértelműek a Bibliában, akkor miért kizárólag Jézus értette őket úgy, ahogy kell, és senki más?

    3. Ha a Bibliából nem tudjuk meg, hány éves a világ, és ha a Biblia teljes “igazsága” csak a Messiás számára volt érthető, akkor pontosan mi következik számunkra abból, hogy a Biblia Isten igéje?

  • Szabados Ádám says:

    Kedves László!

    1. Többek között itt, itt, itt, itt, itt és itt írtam a kérdésről. Röviden: nem hiszem, hogy a világ 5000 éves, és a Biblia sem mondja ezt.

    2. Miért gondolod, hogy csak Jézus értette a Messiásra vonatkozó részeket?

    3. A Bibliából nem tudjuk meg a világ teremtésének időpontját, viszont rengeteg mást megtudunk, ami fontosabb ennél (l. fenti linkek). A Messiásra vonatkozó bibliai igazság nem csak Jézus számára volt érthető, bár valóban lassan esett le még a tanítványoknak is, hogy miről van szó. Amikor viszont leesett nekik is, az egész Biblia megnyílt előttük.

  • Köszönöm a válaszokat, talán sikerült gondolatot ébresztenem.

    Miért vélem, hogy csak Jézus értette a Messiásra vonatkozó részeket? Elég világos: amíg Ő rá nem nyitotta valaki szemét a különböző szövegrészek értelmére, egyetlen kortárs sem értette, hogy mi és milyen értelemben vonatkozik a Messiásra, és hogy lenne épp Jézus a Messiás.

    Találunk az evangéliumokban akár egyetlen olyan figurát is, aki úgy kerül elő, mint a messiási jóslatokat értő és Jézusra alkalmazó? Nincs ilyen ember Jézus körül, mindenkinek Ő magyarázza el a helyzetet, és még akkor is inkább értegetik, mintsem értik, miről van/lesz szó. (Pl. senki számára nem világos, hogy a Messiás nem lesz földi király, hogy nem fog győztes csatákat vívni, hogy dicstelenül kell meghalnia, hogy nem egyesíti, hanem megosztja Izraelt, hogy nem építi újjá a jeruzsálemi templomot, stb.) Ezek olyan jellemzők, amelyekről a kortársak a lehető legszilárdabban meg voltak győződve, éspedig az Ószövetség lehető legalaposabb tanulmányozása alapján. Ebben az ójudaisták verhetetlenek voltak és maradtak, mégsem használt az éleslátásuknak. Jézus viszonylag “egyszerű” embereket gyűjtött maga köré, de ők sem voltak mentesek a közvélekedéstől, többször rákérdeztek, hogy mégis mikor lesz ez meg az, mire Jézus kénytelen megemlíteni, hogy NEM lesz, és mégis így teljesedik be minden jövendölés.

    Vagyis nem annyira az a kérdés, hogy a Biblia Isten szava, hanem hogy a gyakorlatban hogyan bonthatjuk ki Isten szavainak értelmét.

  • Szabados Ádám says:

    László,

    amit a messiási próféciák megértéséről írsz, az valóban érdekes. Szerintem egyrészt alátámasztja azt, amit számos filozófus (pl. S. Kierkegaard, M. Polányi, A. MacIntyre, E. Meek, M. Grene) is kifejtett, de maga Jézus, sőt, Pál és János is, hogy a megismerés személyes folyamat. Az ismeretelméletben nem lehet elválasztani egymástól a szubjektumot és az objektumot. Akik vagyunk, befolyásolja azt, amit látunk.

    Másrészt Jézus újból és újból próbálta észérvekkel is felfejteni a korabeli júdaizmus téves elképzeléseit a Messiással kapcsolatban. Sok kortársával ellentétben ő látta a teljes képet, melyben benne volt a Messiás szenvedése és a bűn hordozása is.

    Egyetértek veled abban, hogy a Biblia ihletettségében való hit önmagában nem válaszolja meg a hermeneutikai kérdéseket. Ugyanakkor nagy mértékben befolyásolja a hermeneutikai módszereinket. Másfajta bizalommal közelítek egy szöveghez, ha azt a Szentlélektől sugalmazottnak tartom, mint akkor, ha nem.

  • “Másfajta bizalommal közelítek egy szöveghez, ha azt a Szentlélektől sugalmazottnak tartom, mint akkor, ha nem.”

    Teljesen egyetértek. Profán hasonlattal: segít, ha a DNS-t úgy vizsgálom, mint a fehérjék felépítésének kódját, és nem mint népmesét.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum