Miután a karizmatikus kálvinistákról szóló cikkem kapcsán tisztáztam, hogy teológiai értelemben kálvinista vagyok, nyilván érdekel némelyeket az is, hogy vajon akkor karizmatikus is vagyok-e. Megpróbálok válaszolni, bár tudom, a magyarországi evangéliumi világban erről nyilatkozni egyelőre kockázatosabb, mint Angliában vagy Amerikában, pláne a föld ébredésektől pezsgő déli féltekén. Testvéri kapcsolatokat nyerhetek vagy veszíthetek, attól függően, hogy mit felelek. Magyarországon a karizmatikusság bizonyos körökben még mindig a „teljes evangélium” vagy a „tévelygő rajongás” lakmusz-tesztje.

Első mondatommal azonnal csalódást fogok kelteni, ugyanis nem tudok a kérdésre olyan egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, mint a kálvinizmus kapcsán. Aki paranoiásan fél a karizmatikusoktól, annak már ez gyanús, hiszen ami túlmegy az igenen vagy a nemen, az ugye az ördögtől van. A habozásom oka nem az, hogy ne tudnám eldönteni, mit hiszek, és pláne nem az, hogy takargatni akarnám az identitásomat. Ha ez lenne a célom, nem írnám ezt a blogbejegyzést. Azért nem tudok egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni, mert a karizmatikus szó rendkívül terhelt: egészen különböző dolgot jelent az egyik embernek, mint a másiknak. Nekem is legalább két – egymásnak ellentmondó – képem van a fogalomról. Hadd rajzoljam meg éles kontúrokkal, igazságtalanul elnagyolt vonalakkal és erősen szubjektív benyomások alapján ezt a két képet.

Az egyik képen egy karizmatikus kisegyház fényes öltönyben virító, sikeres (vagy annak látszó) tagját látom. Feje búbján kopaszodik, arca szándékosan borostás, stílusa lehengerlő. Áldott vállalkozásáról és a Szent Szellem erejéről beszél, miközben a katolikus egyházat szapulja, és természetellenes a hanglejtése. Tömegrendezvényeken a Bibliát a feje fölé emelve vallja meg a gyógyulásba és prosperitásba vetett hitét. A Biblia alapos tanulmányozásánál fontosabbnak tartja, ha valaki kenet alatt tanít (ami leginkább hangerőt jelent és azt a bizonyos hanglejtést). Mindig nagyban utazik, a látványos dolgokért lelkesedik. A keresztény életről alkotott képe alapvetően pragmatikus. Csak a látható eredményeknek hisz, az eredmények viszont a módszert is igazolják a szemében, akármennyire bizarr is az kívülállók számára.

A másik képen egy ízlésesen és színesen öltözött lányt látok, narancssárga sállal a nyakában. A lelkéből valami természetfeletti, de természetesen megnyilvánuló öröm és szabadság sugárzik. Alázatosan szolgál, nem panaszkodik, utolsóvá teszi magát, de folyamatosan Krisztus derűje árad belőle. Hittel imádkozik, de nem kérkedik az imájával. Túlcsordul belőle a reménység, a jelenlétében felfrissülnek az emberek. Ha megkérdezik tőle, hogy mi a forrása az örömének és derűjének, a Szentlélekre mutat, aki árad az életében. Talán arról is beszámol, hogy időnként a lelke érthetetlen nyelven csordul túl Isten elé, máskor meg képeket lát és gondolatokat kap a körülötte lévő emberekről, ami imádságra indítja. Tud sírni is, mélyen megindítja mások szenvedése, de ilyenkor Istenhez kiált, akinek van hatalma akár csodás és azonnali gyógyulást is adni. Buzgósága leginkább az evangélium hirdetésében látszik, amit bátran, természetesen, mindenféle mesterkéltség nélkül végez.

A karizmatikus szót hallva sokan az első képre, vagy ahhoz valami hasonlóra gondolnak. Nem kizárt, hogy némelyeknek ez vonzó kép, bár igyekeztem úgy lefesteni, hogy érződjön belőle a viszolygásom. Ha ezt jelenti karizmatikusnak lenni, akkor nem vagyok karizmatikus. A gazdagság-egészség evangéliumát (Kenneth Copeland, Kenneth Hagin, Morris Cerullo, Joel Osteen evangéliumát) hamis evangéliumnak tartom. Nem tagadom, hogy sokan a hit mozgalomban jutottak Krisztusban való élő hitre, de ez véleményem szerint nem a mozgalom specialitásai miatt van, hanem éppen amiatt, amiben a mozgalom tanítása nem tér el a többi keresztény csoportétól. A bővölködés-teológiát és az azzal járó cirkuszt viszont károsnak és veszélyesnek gondolom. Ha valakinek a karizmatikus szóról a számlaszámát manipulatívan hirdető tévéevangélista vagy a kabátját lengető Benny Hinn jut eszébe, akkor kérem, ne tekintsen engem karizmatikusnak.

A másik kép viszont olyannyira kedves a számomra, hogy szinte elfeledteti velem a karizmatikus szót vállalhatatlanná tévő előző képet. Személyes tapasztalataimban ez utóbbi kép megtestesülése legalább olyan gyakori, mint az elsőé. Ismerek hívőket, akik hosszú évek gyötrelmes vergődése után megteltek Szentlélekkel, Isten utáni szomjúsággal, Jézus iránti szeretettel, és ezzel az élményükkel életet hoztak gyülekezetükbe is. Magam is átéltem, mit jelent az, amikor a Szentlélek jelenléte és öröme egyik pillanatról a másikra betölt. Láttam, hogy a Szentlélek ajándékai hogyan változtatnak át vontatott, élettelen imaalkalmakat vonzó, izgalmas, eseményteli találkozássá az élő Istennel. Mélyen megindítanak a pietizmus bűnbánó énekei, de úgy gondolom, a feltámadt Jézus hívei számára az alaphang mégis az öröm és ünneplés legyen, és ezt inkább megtalálom a karizmatikus istentiszteleteken. Ha összehasonlítom az újszövetségi gyülekezetek életét a mai kereszténység életével, az összehasonlításból a karizmatikusok – a második kép karizmatikusai! – szerintem jobban jönnek ki, mint az antikarizmatikusok. Már Nehémiás is megértette, hogy az Úr öröme az Isten népének erőssége, és Páltól régóta tudjuk, hogy ahol az Úr Lelke, ott szabadság van. Rend is, persze, de nem a temető rendje, hanem a pezsgő élet rendje!

Ami a kérdés teológiai oldalát illeti: nem látom okát annak, hogy tagadjam a Szentlélek ajándékainak mai megnyilvánulásait, beleértve a nyelvekenszólást, prófétálást, gyógyítást. Józanságra és kritikára természetesen szükség van. Nem minden az, aminek látszik. Időnként prüszkölök belül és fogom a fejem azt a hiszékenységet és naivitást látva, ami karizmatikus gyülekezetekben uralkodik. De végső soron mégis az dönt el mindent, hogy mit tanít a Biblia a Szentlélek kiáradásáról és ajándékairól. Több polcnyi antikarizmatikus irodalmat olvastam végig, összevetve minden érvet a Biblia tanításával. Összességében erőtlennek tartom az ajándékok megszűnése melletti exegetikai érveket. Ebben megerősítettek görög tanáraim és exegetika professzoraim is. A Szentírás nem állítja sehol, hogy Krisztus visszajövetele előtt Isten visszavonna egyes karizmákat. Éppen ellenkezőleg: az egyháznak az egész korszakban nagy szüksége van azokra az ajándékokra, melyek az apostoli időkben éltették!

Karizmatikus vagyok-e? Azt hiszem, igen. Vágyakozom a Szentlélek jelenléte és ereje után. Tapasztalatból ismerem egyik-másik ajándékát. Megtérésem óta többször is átéltem a Lélek csodálatos kiáradását, ami legtöbbször mély bűnbánatot, hálát és örömöt hozott, vagy irgalommal és bátorsággal töltött meg – mindig nagy vágyat ébresztve bennem Isten igéje után! A rajongás fogalmát nehezen tudom értelmezni, vagy ha igen, az számomra inkább valami jót takar. Szeretnék rajongani az Úrért, nem akarok langyossá válni, azt akarom, hogy fájjon, ha nincs bennem tűz. A rajongást nem, a Lélek megoltását ellenben valós – és a Biblia által is nevesített – veszélynek gondolom. Pál apostol figyelmeztet arra, hogy a Lelket ne oltsuk meg, a prófétálást ne vessük meg, a nyelvekenszólást ne tiltsuk. Amennyiben ezt jelenti karizmatikusnak lenni, és nem a másik, számomra is taszító lelkiséget, akkor vállalom: karizmatikus vagyok.

18 hozzászólás a “Ádám, te karizmatikus vagy?” bejegyzéshez

  • seniorwolf says:

    Ádám!
    Nagyon tetszett ez az írásod is és az előző is, teljesen egyetértek velük.
    Annak külön örülök, hogy nem kerülgetted ezt a témát, hanem teljes természetességgel nyúltál hozzájuk.
    Sok, nagyon kedves antikarizmatikus, vagy antikarizmatikus hátterű testvérem, ismerősöm van és van néhány “erőteljesebben” karizmatikus is.
    Azért is örülök ezeknek az írásoknak, mert sokat segíthetnek abban, hogy azok, akik ezekkel a kérdésekkel és a hozzájuk kapcsolódó esetleges feszülésekkel találkoznak, ne csak a megszokott és megkövesedett két kategóriában gondolkozzanak.
    Remélem minél többen olvassák ezeket is.
    További jó cikkeket kívánok! (a sok-sok olvasónak is)
    Szeretettel:
    egy másik karizmatikus kálvinista

  • infaustus says:

    Nagyon jó gondolatok, és teljesen biblikusnak látom őket. Az előttem szólóhoz csatlakozva remélem én is, hogy sokan olvassák majd a bejegyzést. Már csak azért is, mert akkor talán nem lesz annyi áldozata sem karizmatikus, sem antikarizmatikus oldalon a teológiai inkvizíciónak.

    Egy gondolatnyival tovább léptem az írásodtól. Azon töprengek, hogy miért tudjuk mi, keresztények ennyire nehezen kezelni a véleménykülönbségeket? Vannak, akik az egyet nem értés esetén kétségbe vonják az ember üdvösségét, megtérését, mások lesátánoznak. Sokkal értelmesebben és kulturáltabban is lehetne kezelni a nézeteltéréseket, főleg, ha nem kardinális kérdésekről van szó. Reméljük, egyszer felnő idáig az egyház.

  • Dávid says:

    Egyre inkább az a benyomásom, hogy ez a blog kicsit olyan, mint egy faltörő kos. Erős, átgondolt érvekkel, és egy hiteles élettel a monitor mögött. Azon tűnődöm, mikor jelennek meg azok az első hozzászólások, melyek jelzik, hogy elérkeztél az érckapukhoz.

  • Szabados Ádám says:

    Jó kérdés.:) A szándékom nem a faltörés, hanem az, hogy képviseljek egy szemléletet. De igazad van, nincs légüres tér.

  • természetvédő says:

    K. Hagent védelmembe veszem. A hite az ifjúkori több halálos betegségéből való gyógyulásából van, vagyis egyszerre történt hitének megélése és csoda-gyógyulása. Nem csodálom, hogy valakit ez lefegyverez, a “sikerhez” – mely Jézusé – oda… bilincsel 🙂
    Aztán a többi már ebből következik.

    Megtörtént egy erősen karizmatikus közösségben (nem sarkosan első vagy második példád de mindkettőből volt benne ahogy az lenni szokott, persze tudom, h a két példa arra van, h VEGYÜK ÉSZRE amit kell) tehát itt történt:
    “Eddig hívtuk a Szentlelket és jött. Most hívjuk a Szentlelket, és nem jön! Aki nem akarja, hogy ez így maradjon, jöjjön előre, így, a székek elé, ez lesz a Szentek Szentje és énekeljük: “Jöjj … az Ő jelenlétébe, a Bárány, Jézus vérén át! Imádd Istent a trónjánál” – megtelt :)a székek előtti tér és mi is…

    De ez, hogy megkopik az első szeretet, hogy megmerevednek a formák, sajnos, törvényszerű! Ezért volt mindig szükség ébredésre, igaz?
    Szinte mindig bekövetkezik a pénzektől csorgó “győzelem”, amikor muszáj kiválni azoknak akik hűek akarnak maradni, aztán az keményedik be – gazdagodnak meg a felső vezetők 🙂 – és újra kiválik az élő (karizmatikus) csapat akik mindig a szerényebbek (csak látszólag szegényebbek!)

    És most, hogy tovább gondolkozom, írásod inspirál, hogy a “csak a Szentlélektől kapunk mindent” le is állítja a tanulást, a normálisan értelmezett szellemi növekedést. Szinte kötelező ettől mentesnek maradni, így naivnak, tévesen-egyszerűnek.
    Hasonlót tapasztaltam művészkörökben: elutasítva az üzleties gondolkozást, amely általában sikeres is, kötelező volt sportot űzni az ügyetlenségből.
    Olyan jó volna minden értéket együtt tartani!Isten Sátorában 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm a gondolataidat! Valóban szükségünk van ébredésre, Szentlélekre, de azzal együtt ismeretben való növekedésre és lelki érettségre is. Istennél ez nem válik ketté.

  • természetvédő says:

    Most bocs-t kérek az idétlen névválasztásért és pontosítok: a természetnek, a Földnek, stb. NINCS SZÜKSÉGE védelemre. Legfeljebb tőlünk, emberektől 🙂 de ez inkább kivételesen 🙁

  • Szűcs Csaba says:

    Szeretnék megosztani Veletek egy videót, ami egy fiatal hölgy, Kim Walker bizonyságtétele:
    http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=zL-d08_5ChE

    A látomás-szerű bizonyság egyeseknek rémisztő, vagy túl “karizmatikus” lehet, de szerintem mégis van benne valami, ami nagyon is magával ragadó.

    Ádám, a második képedről nekem most ő jutott eszembe…

  • Zoltán says:

    Ádám: “Ha ezt jelenti karizmatikusnak lenni, akkor nem vagyok karizmatikus.”

    Kedves Ádám!

    Örömmel tudtam olvasni a józan gondolataidat, ezzel a témával kapcsolatban is. A fentebbi, kontextusából kiragadott mondatodra csak annyit, hogy “ez” sehol nem egyenlő a (valódi) karizmatikussággal. Egyre inkább elszomorít, amikor az álatad is említett Copeland, Hagin, Hinn tanait követő csporotosulásokat karizmatikus jelzővel illetik. Egy újjászületett hívő nem lehet más, csak karizmatikus – Bibliai értelemben.

    A felszínes, üres rajongás, érzemileg túlfűtött józantalanságok, különböző esztelenségek, azonban csak a kegyelmi ajándékokra vonatkozó Igei kijelentések “megerőszakolásával” nevezhetők, legfeljebb, “karizmatikusságnak”. Viszont a jogtalanságot is számonkéri majd Isten.

    Véleményem szerint a fentebb ajánlott “bizonyságtétel” is, nem hogy “túl karizmatikus” lenne, de jelentősen távol áll attól. Ha tényleg volt is része valamiféle vízióban, elragadtatásban, elég fals istenképet színezett a megtapasztalt élményéből. Istennek erre is lesz válasza. Nekünk viszont nem ártana, hogy ha az ehhez hasonló “exkluzív” találkozásokról szóló beszámolók istenképeit különös érzékenységgel vetnénk össze a Szentírás által kinyilatkoztatott, Szentháromság Isten személyiségével. Ezt mellőzve könnyen megeshet, hogy az ördögöt ültetjük trónra…

    Utolsó idők…

  • Szűcs Csaba says:

    Kedves Zoltán,

    A youtube-os bizonyságtétel kapcsán azért hoztam elő a karizmatikus jelzőt, mert szerintem a látomás, az elragadtatás, az impulzív, közvetlen Isten-élmények és -megtapasztalások, az Isten jelenléte utáni izgatott vágyakozás inkább a karizmatikusokra jellemző, mintsem a nem karizmatikusokra.

    Egyébként nekem egészen másképp “jött le” a videó. Kim Walker lelkesen, izgatottan, érdekes, erős képi elemekkel és némi aranyos humorral beszél arról, hogyan győzte meg Isten arról, hogy személyesen őt is szereti a legbensőbb lényéből. És a látomás végére ez a lány komolyan elhiszi ezt Istennek.

    Ez miért is fals? Ez miben idegen a bibliai Szentháromság személyiségével? Kifejtenéd kicsit konkrétabban?! Köszönöm.

  • Miklós says:

    Ah! Erről lemaradtam. 🙂 Örülök, hogy karizmatikus vagy!
    Érdekes, hogy segédeszközként feminin-maszkulin kontrasztot használtál. Úgy látom, ma a kereszténység nemigen tudja megszólítani a férfiakat. Azokat, akiket sem a kiskakas a szemétdombon Kar1 típusú világi maszkulinitás, sem a hímzőszakkörszintű vallásos játszadozás nem érdekel. Egy egészséges teológia magában foglalja, nem csak Mária balzsamillatú femininitását, hanem a péteri robosztus maszkulinitást is, mert bár Krisztusban nincs nő és férfi az értékrendet illetően, karakterben van. (off topic, nem várok választ, csak úgy megjegyeztem 🙂 )

  • sefatias says:

    >> A hite az ifjúkori több halálos betegségéből való gyógyulásából van, vagyis egyszerre történt hitének megélése és csoda-gyógyulása.<<

    Ha a halálos betegségből történő meggyógyulások mind megtérést eredményeznének, teli lennének a templomok. Ma az orvostudomány "csodákra" képes. Csak mentalitás kérdése, hogy ezt a gyógyulást Istennek, vagy az orvosoknak tulajdonítjuk. Két rák és egy sztrók után van belelátásom

  • sefatias says:

    Jaa a poszt egyébként fantasztikus. Kár lett volna nem elolvasni. Köszönöm!

  • Spectator says:

    “Örülök,hogy karizmatikus vagy!”Nem értem,ha valaki nem karizmatikus
    akkor azzal nem stimmel valami?!Ez amolyan “közénk tartozol”felkiáltás
    volt.Egyébként bibliai értelemben minden hívő karizmatikus.A karizma-
    tikus szó igen leterhelt lett.A politika is használja.Attól,hogy
    valaki karizmatikus illetve nem karizmatikus,kálvinista vagy arminiánus
    attól még lehet jó hívő.Maga az,hogy valaki karizmatikus az még nem
    paramétere annak,hogy valaki komoly hívő.Nem az a kérdés,hogy valaki
    karizmatikus,hanem az a kérdés,hogy melyik fajtából van:a mérsékelt
    vagy a harsány,magából kivetkőző “karizmatikus”?Sajnos,mivel ezek
    vannak többen és hangosabbak is mérsékelt társaiknál,ezért vagyunk mi
    nem/anti karizmatikusok annyira óvatosak ezzel az áramlattal.Egyébként
    én a “teljes evangélium”karizmatikus kifejezéssel sem tudok mit kezdeni
    :miért,van 60-70%-os evangélium is?Végül is:szerintem ha valaki kariz-
    matikus vagy nem karizmatikus a szó ebben az értelmében egyaránt hívő
    ember ha benn tartja magát a bibliai keretek között.Ezért számomra az
    “örülök,hogy karizmatikus vagy…örülök,hogy kálvinista vagy stb.”
    kicsit komikusan hat.A lényeg valahol máshol van és erre ez a kiváló
    poszt rá is mutat.Azzal,hogy karizmatikus vagy vagy pedig nem vagy
    karizmatikus se több se kevesebb sem vagy.A poszt szellemében még én
    is azt mondhatnám magamról,hogy “karizmatikus”vagyok,de nagyon óvatosan
    ,így időzőjelek között és talán zárójelben.Tapasztalataim maximális
    óvatosságra intenek,egyébként sem vagyok könnyen lelkesedő típus…

  • Miklós says:

    Valóban minden keresztény karizmatikus, még ha nem is tud róla, és ha a szeretet parancsát nézzük, akkor minden keresztény fundamentalista. Ezek valóban tekinthetők pongyola megfogalmazásoknak, én betudom műfaji (blogos) sajátosságként. Csupán örömömnek adtam “hangot”, hogy közös pontként, a Szentlélek munkáját én is Kar2 tipusúnak gondolom, és én sem látok semmilyen indokot arra, hogy a kezdetben működő ajándékok valamilyen oknál fogva megszűntek volna…
    A harsányságot én sem szeretem, ez meg Veled közös pont, én ennek is örülök… 🙂

  • Spectator says:

    Még egy közös pont:én sem látok semmi indokot arra,hogy a kezdetben
    működő ajándékok valamilyen oknál fogva megszűntek volna.Ezt a
    diszpenzacionalisták(az ún.”korszakos tanítás” hívei terjesztik
    tkp.egyetlen versre támaszkodva az 1Kor 13-ból).Egyébként a lelki
    ajándékokról az egyik legjobb könyvet éppen egy karizmatikus írótól
    olvastam,Donald Gee:A szellemi ajándékokról.Ez egy kiegyensúlyozott
    tanulmány.Kb.2o éve olvastam utoljára,azt hiszem a friss poszt meg
    ennek a posztnak a hatására újra elolvasom.Ezek szerint nem zárkózom
    el a “másik”oldal érvei elől,főleg ha tiszta bibliai alapokon vannak.
    Ne haragudj rám,hogy el akartam venni az örömödet(szerencsére nem
    sikerült!)afelett,hogy találtál egy valódi karizmatikus testvért.
    Bár én is úgy tudnák örülni és lelkesedni min Te!:)De túl sok visz-
    szeélést láttam…:(.Remélem nem érezted cinikusnak a regálásomat.
    Csak arra akartam reflektálni,hogy nem kell tovább nyomatékosítani
    a megosztottságot és különbségeket,sajnos már így is nagyok.Egyszer
    egy híres karmestert megkérdezték:komoly zene vagy könnyű zene?-
    a válasza az volt,hogy olyan,hogy komoly vagy könnyű zene nincs,
    csak jó és rossz zene van.Lehet,hogy a hasonlat sántít,de így vagyok
    én ezzel karizmatikus kérdéssel.Amíg biblia alapokon mozog semmi de
    semmi problémám nincs vele,az ő felfogásuk eltér egy kicsit az enyém-
    től.Ennyi.Te pedig örülj és lelkesedj tovább is és ne haragudj az ilyen
    egy kicsit megkeseredett öreg hívőre!Egyébként most kaptam egy csomó
    agyalnivalót:a “Kár volt”-on Ádám beidézett egy Wesley anyagot,ugyanott
    illés is feltett egy dolgot.Lesz mivel foglalkozzak.Az ÚR áldjon!

  • Brumi says:

    Ádám!
    Arról érdeklődnék, hogy karizmatikus vagy-e a Szentlélek-keresztség (mint karizmatikus tanítás) tekintetében?
    Sőt, örömmel fogadnám, ha írnál 1(-2) 🙂 exegetikai jellegű blogbejegyzést is ebben a témában.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Brumi! Itt elolvashatod a gyülekezetünk állásfoglalását erről a kérdésről. Egyetértek az ott megfogalmazottakkal.:)

Hozzászólás

Utolsó hozzászólások
Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum