Atyám, veled akarok most lenni. Többes szám első személyben szólítalak meg, ahogy a Fiad tanította nekünk, de most igazából nem emberek társaságára vágyom, hanem a Tiédre. Nem vagyok egyedül, tudom, sokan vagyunk, akik szeretünk téged és segítségül hívjuk a nevedet. Szerzetes sem vagyok, vagy remete. De most Rád vágyom. A közeledbe akarok menni, mint mikor gyerekként édesapám mellé bújtam szombat reggelenként az ágyba, hogy meséljen. Nálad akarok időzni. Csak úgy.

Felfoghatatlan még mindig nekem az, hogy Téged, a Teremtőt, az univerzum Urát és Alkotóját, ennek a mérhetetlenül nagy valaminek, amiben benne vagyok, aminek csak nevetségesen parányi részét alkotom, nevetségesen rövid idő óta, szóval felfoghatatlan számomra, hogy Téged, ennek az egésznek a létrehozóját atyámként szólíthatlak. Néha nem is megy. Néha csak a nagyságodat látom. Néha csak a kicsiségemet látom.

Néha meg csak a saját nagyságomat látom (tudom, én is tudom, milyen nevetséges ez!), és olyankor azért nem szólítalak apámnak. Olyankor Isten vagy csak, de az is elvontan. Első Mozgató, Tervező, Legfőbb Jó, vagy valami hasonló. Te ez mind vagy, de én nagyfiúnak képzelem magam és távolról beszélek rólad. Bocsáss meg! Köszönöm, hogy most nem küldesz el, pedig megérdemelném. Nagyszerű Isten vagy. Szeretlek. Te vagy az én mennyei Atyám. Sokunknak Atyja vagy, de most annak örülök, hogy nekem is.

5 hozzászólás a “„Mi Atyánk…”” bejegyzéshez

  • Viktor Barnabás says:

    Akartam én is mondani. Amen. Egyetérzek.

    Viktor

  • Kuba Róbert says:

    Ádám,

    hogy téged idézzelek:

    “jó hogy ezt megosztottad velünk. Jó volt olvasni. Köszönöm.”

    Köszönjük. Én is így érzek Isten felé. Részemről is Ámen.

    Robi

  • Kuba Róbert says:

    Erre rezonál bennem az a húsz évvel ezelőtti imádságom:

    “Én kicsi vagyok és buta, de te Nagy Vagy és Erős. Kérlek vigyázz rám.”

    Ma is aktuális. Halálom pillanatáig az lesz. Azt hiszem utána is. Kb. ugyanaz, mint a te imádságod, kicsit másképp megfogalmazva 🙂

  • Kuba Róbert says:

    Ma reggel, 5-kor:

    Istenem, nem tudok megélni a tegnapi mannából. Nem ad életet. Nem tudok megélni a húsz évvel ezelőtti “Én kicsi vagyok és buta, de te Nagy Vagy és Erős. Kérlek vigyázz rám.” – imámból. Nem melegít fel az, hogy akkor hogyan érintettél meg. Halódik bennem a hit. Halódik bennem a szeretet. Benned hiszek, de fogalmam sincs, hogy az, akiben a Biblia alapján hiszek – és Benned nem kételkedek – illetve az, akihez most imádkozok, az azonos-e. Hogy nem egy magam teremtette Istenhez imádkozok. Akit magamnak raktam össze a Bibliából. Lehetetlen! Semmit sem tudok tenni, ha a Te Arcod nem jön velem ma is. Mutasd meg nekem most, hogy még mindig velem vagy, hogy Atyámként szeretsz, hogy Fiadban is szeretsz, hogy Szent Szellemed által is szeretsz, hogy… hogy AZ APÁM VAGY, ÉN PEDIG A FIAD, ÉS SZERETSZ. Ámen.

    A legvégére éreztem, hogy ezt már együtt mondjuk, Apám lehajolt, segített kimondani azt, ami szívemet nyomta. Jó volt vele megosztani kételyeimet, megvallani a saját hitemben való kételkedésemet, miközben benne mégsem kételkedtem.

    Lehetetlen Őt “összereakni”.

    Jelen idejű ima, most ebben a pillanatban:

    Atyám, sírni és zokogni volna kedvem. Szánalmasak, nyomorultak vagyunk. Elvont fogalmakat gyártunk Rólad, örök abszolútumként, Mérnökként. Vitatkozunk egymással, pedig testvérek vagyunk, mind a Te fiaid. Ezer sebből vérzünk Fiad testeként. Olyanná lettünk, mint Bábel, össze van zavarva a nyelvünk, és nem tudjuk megérteni egymást. Azt hisszük ugyanarról beszélünk, és nem. Azt hisszük másról beszélünk, és ugyanarról. Széthúzunk, viszálykodunk. Sírni és gyászolni szeretnék. A világ pedig csak néz ránk, és semmit sem tudunk adni neki. Emberek, akiknek szüksége lenne rá, hogy Te, aki nekünk kijelentetted Önmagadat, Atyai szeretetedet, megtapasztalhassa ezt a szeretetet rajtunk keresztül, mit kapnak tőlünk?

    Sírni és gyászolni szeretnék, zokogva. Szeretnék testvéreimmel összegyűlni, együtt, ülni a porban, mint Jób, böjtölni és könyörögni hozzád: adj nekünk egy nyelvet, egy szájat, egy szívet. Bár összegyűlnének vezetőink is, bűnbánatot tartva, könyörögve, esdekelve hozzád!

    meddig lesz még ez így Uram? Meddig leszünk még külön aklok, máshogy bégetve a fehérek és máshogy a feketék? Apám, mikor lesz ennek vége?

    Ha nem jön velünk a Te Orcád, ha nem könyörülsz rajtunk, semmire sem vagyunk jók. Kíhültünk, elvesztünk.

    Irgalmazz nekünk, esedezve kérlek. Jézus, Elsőszülött Testvérünk, bocsásd meg nekünk, hogy öccseidként marjuk és faljuk egymást, és … és nem szeretjük egymást. Járj át bennünket Szent Szellemed szeretetével, melegíts meg minket, fordítsd a mi szívünket egymás felé! Egy test vagyunk mi, egy vérből vagyunk, egy testként vagyunk a tieid! Szánj meg minket, és esedezz értünk a mi Atyánkhoz, könyörögve kérlek!

    Ámen.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum