Egy hete nyomom az ágyat, napközben harmincnyolc, este és éjszaka harminckilenc fokos lázzal, és nem tudok semmit se csinálni. Vagy szinte semmit. Több nap a „szinte semmi” azt jelentette, hogy meghallgattam egy Martyn Lloyd-Jones igehirdetést (nektek is ajánlom, van egy honlap, ahova feltöltötték az összeset), majd visszazuhantam a párnámra és ziháltam, forgolódtam, imádkozni próbáltam, vagy csak üveges szemekkel néztem a karnist. Más napokon néhány rövid sakkpartit játszottam le a mobiltelefonommal (fogalmam sincs, az agyam miért pont erre az egyre volt képes, mikor közben egy betűt nem bírtam elolvasni), de amikor a lázas álmaimban minden és mindenki egy sakktáblán mozgott, abszurd és nyomasztó szabályok szerint, átlóban, lólépésben vagy bástyaként, ehhez sem volt többé kedvem.

Minden este rám vigyorogtak a vírusok és a bacilusok, tudva, hogy éjszaka táncot járnak izzadságban tocsogó testem felett, és aztán reggel is mellettem maradnak egy újabb meg egy újabb meg egy újabb napra. Összesen eddig hétre. A lórúgás antibiotikum most kezd végezni velük. Háborúban állunk, de nehéztüzérséggel lövöm őket, nincs többé kegyelem. Egy hetet csaltak el az életemből, amit munkára szántam. Rengeteg dolgot akartam ez alatt a hét drága nap alatt elvégezni. Cikkek írása, könyvek elolvasása, emberek meglátogatása, igehirdetés, vezetői döntések átgondolása, tervezés, stratégiakészítés, PhD-feladatok, dolgozatjavítás, levélírás, kommentek megválaszolása. Biztos észrevettétek, hogy egy ideje senkinek nem válaszoltam. Ez ellenségeim, a vírusok és a bacik miatt van, akiket nagy igyekezettel pusztítok, de még tartják az állásaikat.

Azt hiszem, mindez mégsem csak rossz. Van az a pont, amikor le kell lassítani, mert ha nem tesszük meg, akkor a fal állít meg. Az elmúlt hónapokban túlhajtottam magam, úgyhogy szembetaláltam most magam ezzel a fallal, amin nem tudtam átmenni. Maguk a vírusok és bacik álltak sorfalat, mintha „Adj király katonát!” játszottunk volna, és végül ők ejtettek foglyul engem. Nincs semmi tragikus a dologban, feltételezem, hogy pár nap múlva visszanyerem a szabadságomat és az erőmet, de nem akarom azt a hibát elkövetni, hogy nem veszem észre a lassításra figyelmeztető táblákat. Úgyhogy két dolgot fogok most tenni. Egyrészt nem gyorsan, hanem szép lassan hozom be az elmaradásaimat, mindenkitől türelmet kérek, aki tőlem valamilyen választ vagy döntést vár. Másrészt a Divinity decemberben kicsit lájtosabb lesz, mint máskor, kevesebb cikk, kevesebb kommentelés (legalábbis részemről). Ti nyugodtan használjátok a felületet jó vitákhoz, csak tiszteljétek és szeressétek egymást! Néhány cikkel azért én is jelentkezni fogok.

És mielőtt elfelejtem: jó adventet mindenkinek! Próbáljuk valahogy megélni is ezt az ünnepi időszakot… Bach, Kodály, Händel, család, imádság… mi lenne, ha valamiféle adventi sabbatot csinálnánk belőle? Persze könnyebb ezt mondani, mint megcsinálni, tudom. De úgy látom, hogy ha mi nem teszünk a nyugalomért, az ellenség veszi ki a kezünkből a munkát. És a kényszersabbat azért nem olyan jó dolog. Most vissza is fekszem.

7 hozzászólás a “Kényszersabbat” bejegyzéshez

  • H28 says:

    Jobbulást! Engem volt. hogy új munkahelyen való kezdéskor gyötörtek meg. amikor a legkevésbé hiányoztak. De olyan helyzet volt, hogy muszáj volt dolgozni. Én el is túloztam a dózist azokból, amit otthon találtam, aztán pedig nagyon hosszú ideig ott dolgoztam. Jobbulást!

  • Takacs Janos says:

    Kedves Adam,
    Mielobbi gyogyulast kivanok, aldast, bekesseget.

  • Sytka says:

    Ádám, a legjobbakat, gyors gyógyulást, helyreállást kívánok!

  • firecrest says:

    Csatlakozom a többiekhez. Gyors és “akadálymentes” gyógyulást kívánok. Személy szerint nekem is kijutott a “jóból” ebben az évben. Lábtörés két hónap kényszerpihenő, ráadásul nyáron. Október közepén jött az újabb “adag” csonthártyagyulladás formájában, ami azóta is tart. Halálos ítélet egy sportot kedvelő embernek. 🙁

  • Kedves Ádám!
    Meggyógyulsz. Szeretem hinni ezt, de nem vagyok melletted, nem látom, mi a baj, csak tudom, hogy amíg nem fejezzük be azt a munkát, amire az Úr rendelt, még van időnk. Hogy mikor? És mire jó ez a leállás? Tudni fogod. Azt láttam, hogy ezerrel pörögsz az Úrért, és szeretnék valamiképpen részese is lenni a munkádnak, de most annyi jutott nekem, hogy imádkozhattam érted, mert megtudtam, mi történt veled.
    “Az Úr szemei az igazakon vannak”.Zsoltárok 34:16
    Isten áldjon meg!

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm a kedves jókívánságaitokat! Katalin, neked az imádságot is!

  • Jonas says:

    Szia Ádám, kicsit kihagytam, (ez előfordul nálam) ezért csak most olvastam mi van veled. Tökéletes az öndiagnózisod okának feltárása: “Az elmúlt hónapokban túlhajtottam magam,…”. Én is így jártam 1 hete, és pontosan tudtam, hogy a munka miatti éjszakázások az oka, bár most kivételesen úgy tűnik, kihúzom lábon. Jó ez az “adventi sabbat” javaslat. A végső kapkodás megspórolására pedig célszerű ma elkezdeni a karácsonyi ajándékok beszerzését. Persze csak annak, aki nem beteg. Jobbulást, és szép adventet!

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum