Etikai paradigmaváltás zajlik a nyugati kereszténységben (vagy egyes szegmenseiben), mely a szemünk láttára veri szét az evangéliumi erkölcs korábban megkérdőjelezhetetlennek gondolt építményét (leglátványosabban a szexuális etika terén). Mégsem új jelenségről van szó, legfeljebb számunkra új és sokkoló ez. A mostani paradigmaváltás lényege ugyanaz, mint ami az őskereszténységet is fenyegette: Jézus és az evangéliumi etika különválasztása. Vagyis a tévhit, hogy Jézus és a vele való kapcsolat megélése elválasztható az apostoli hagyomány erkölcsi vonatkozásaitól. A második századi gnosztikusok a valódi gnózishoz képest lényegtelennek tartották Jézus etikai parancsait. Az apostoli atyák és az apologéták küzdöttek ellenük, de az Újszövetségből tudjuk, hogy ez a szétválasztás már az első századi gyülekezetekben is megjelent. A történelem most is csak ismétli önmagát. De mi a baj ezzel?

Mielőtt Jézus felvitetett a mennybe, tanítványait azzal bízta meg, hogy menjenek el szerte a világba, tegyék tanítványokká a népeket, megkeresztelve őket a Szentháromság nevében, és megtanítva nekik mindazt, amit Jézus tanított nekik. A tanítványság a keresztséggel kezdődik, és azzal folytatódik, hogy megtanuljuk mi is mindazt, amit Jézus az apostolainak átadott. Jézus-követőkként megtanuljuk és megtartjuk a tanításait magában foglaló, minden tanítványra nézve kötelező apostoli hagyományt (2Thessz 2,15). Ez nem feltétlenül azonos az egyház későbbi hagyományaival (mindig tegyünk különbséget az apostoli és az egyházi hagyomány között!), de nem is olyan hagyomány, melyet új körülményekhez igazodva koronként és kultúránként megváltoztathatnánk. De vajon mit tanított Jézus, amit az apostolok továbbadtak, az Újszövetség pedig megőrzött nekünk?

Először is szögezzük le: Jézus soha nem hirdetett olyan evangéliumot, melynek ne volnának etikai következményei! Sőt, szembefordult azokkal, akik esetleg ezt gondolták (pl. Mt 7,13-27). Jézus eljövetelének célja az volt, hogy prédikáljon, gyógyítson, meghaljon és feltámadjon, és közben elmondja, milyen az Isten országa etikája és egy tanítvány élete. Nyíltan tanított arról, hogy hogyan kell őt követni, kényes és nehéz területeken is. Kell? Igen, kell. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, ami az életre visz; a széles úton nem lehet eljutni az Isten országába. Az Úr Jézustól egyáltalán nem áll távol, hogy parancsoljon. Néha le kell vágnunk a jobb kezünket és ki kell vájnunk a jobb szemünket, hogy bemehessünk az életre. Az igazságunknak messze felül kell múlnia a farizeusok és az írástudók igazságát. Újjá kell születnünk. Meg kell térnünk. És aztán másokat is úgy kell tanítanunk, hogy a törvényből egy iótát se vegyünk el, különben a legkisebbek leszünk az Isten országában. Vagy be se jutunk oda. Krisztus szavai ezek.

Pál apostol is világossá tette, hogy az apostoli hagyomány nem csak a Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló evangélium, noha az a szíve, közepe és veleje ennek a hagyománynak, hanem a hozzá – a lehető legszervesebben! – kapcsolódó evangéliumi etika is. „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek.” (1Kor 11,23) Pál figyelmezteti a gyülekezeteit, hogy a hagyomány erkölcsi útmutatásokat, parancsolatokat is tartalmaz, melyeket semmilyen körülmények között nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a szerint a hagyomány szerint él, amelyet tőlünk vettetek át.” (2Thessz 3,6) Értjük, amit az apostol mond? A hagyomány része az a tanítás is, amely az evangélium etikai következményeiről szól! Nincs evangélium apostoli etika nélkül! Az evangélium befogadása új és más cselekedeteket eredményez.

Természetesen nem ezek a cselekedetek igazítanak meg, hanem Krisztus (ingyen, kegyelemből). De az ingyen való megigazítás soha nem maradhat cselekedetek nélkül. Pál is, Jakab is egyértelműen beszélnek erről, ahogy természetesen a mi Urunk Jézus Krisztus is. Meg János és Péter is. És Júdás. Az egész Újszövetség. Az apostoli hagyomány, mely az Úr Jézus tanításait őrzi és fogalmazza meg a mindenkori tanítványok számára, elválaszthatatlan az Isten országa etikájától. „Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” (1Kor 6,9-11)

Jézust nem lehet úgy ismerni, hogy ne lenne hatása az életünkre. Aki mást mond, az tévelyeg. Nem szerintem, hanem az apostoli tanítás szerint. A Jézusról szóló evangélium elválaszthatatlan Jézus erkölcsi tanításaitól. Ez az apostoli hagyomány, és ezt a hagyományt csak saját vesztünkre hagyhatjuk figyelmen kívül. Még egyszer: nincs Jézus evangéliumi etika nélkül. Az evangéliumi etika pedig ott van rögzítve az Újszövetségben, a Jézustól vett hagyományban, melyet az apostolok hirdettek páratlan tekintéllyel, az atyák pedig megőriztek nekünk. Egyszerűen nem írhatjuk újra ezt a hagyományt. Ha mégis megpróbáljuk, egy másik Jézussal lesz kapcsolatunk, nem azzal, akit az apostolok hirdettek (2Kor 11,4). Ez viszont már a „kígyó” munkája, aki szereti eltántorítani a hívők gondolatait „a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől” (2Kor 11,3).

Kemény beszéd ez? Hát igen, az, de a kemény beszéd is része az apostoli hagyománynak, nem?

21 hozzászólás a “Jézus igen, evangéliumi etika nem?” bejegyzéshez

  • Éva says:

    Mennyire hálás vagyok ezért az írásért! Jézus egyértelmű tanítását, hasonlóan az “igen-igen, nem-nem”-hez ezek a mondatok adják: megbotránkoztat, “vágd le” “vájd ki” és ebben benne van, hogy tudjuk ám, mi az erkölcs … hiszen megbotránkoztat.
    Elterjedt vélekedés, hogy Jézus mindössze TANÍTÓ volt, és persze ez a tanítás igen lájtos, abban épp nincsenek benne ezek a mondatok, hasonlóan mint az ellenségszeretet, az “ezer lépésre kényszerít, menj el kétannyira” és a másik arcunk odatartása a következő pofonra …
    Csak akkor következnék, ha ez átmenne a “köztudatba” hogy Jézus igen-igen, nem-nem olyan: nem csak tanító hanem, sőt, akkor volna remény, hogy rendkívüli Isten Fiúi személyét és megváltó művét felismerjék. Ameddig lájtos,amiért ez az írás is szól, addig nem.

  • aaa says:

    Szia!
    Köszi az írást, nagyon tetszett! 🙂 egy kérdés csak: ahogy olvastam, nekem úgy tűnt, hogy az “evangéliumi etika” kifejezés gyakorlatilag helyettesíthető a “jócselekedetek”-kel, és akkor máris a katolikus üdvösségtannál vagyunk: kegyelemből, hit és jócselekedetek (Krisztus parancsolatainak megtartása) által… Erről mit gondolsz?

  • Szabados Ádám says:

    Ezt próbáltam megelőzni ezzel a mondattal: „Természetesen nem ezek a cselekedetek igazítanak meg, hanem Krisztus (ingyen, kegyelemből). De az ingyen való megigazítás soha nem maradhat cselekedetek nélkül.”

  • Éva says:

    Elszomorít, hogy megint itt ez a panel “katolikus üdvösségtan” TÉVES felfogásban de itt legalább két másik szó hozzá illő, elválaszthatatlan társaságában ami a kegyelem és a HIT. A kegyelem állapota az egyik legfontosabb “katolikus szó” – protestáns szavakkal ugyanaz: ingyen, kegyelemből – máris az általa való megtisztulást jelenti: mi lehet más mint Krisztus keresztje? Követi a HIT szó mint “és”: nem a jócselekedetekben való hitet jelenti nyilván, hanem az Úr Jézus érdemeiért való – tőle származó minket elérő megbocsátást – az Ő általa adott felhatalmazással esetünkben közvetve, de közvetlenül is természetesen.
    Azért, mert a katolikus “hit” a legrégibb, így legfelhígultabb – az emberi életekben – leglájtosabb lehet, mégis, ez a jócselekedetek-általi üdvösségtan abból származhat, szinte biztos, hogy gyümölcseikben a legmegdöbbentőbb életeket termette (nem kisebbítve ezzel a protestáns mártírokat)
    a “jócselekedetek” körében, de a radikális Krisztus követésben még inkább. Lehet, hogy ez a gyümölcs-dolog hat vissza, mintha az volna “tan” és ez – ezért – kicsit szégyellni való annak aki így gondolná. Miből származnának a hősi életek, ha nem Krisztus szeretetéből, megbocsátásából való hitből/hálából?!

    Ádám már felhívta a figyelmet, egy hosszú hsz kapcsán nemrég, hogy ne kampányoljon valamely hitberendezkedésre senki. Nem kampány,a témához tartozik: EGYSZER hallgassatok meg kb 20 percben egy katolikus prédikátort, feb.07-én 23 óra 30-kor “az igazság szabaddá tesz” sorozatban Barsi Balázs ferences papot, míg elérhető az archívban. http://www.mariaradio.hu/musorok/archiv Fő üzenete – van más is! – az, hogy TEDD LE BŰNEIDET ! Hol? Krisztus keresztjénél. Általa légy tiszta mint a leprások, Jézus csodája által.

  • Ödönbéla says:

    Ádám,
    Köszönöm a cikket. Az elmúlt időben ez már nem az első írásod, amit jó szívvel fogok ajánlani világi értelmiségi ismerőseimnek is.

    Két typo:
    „a hagyomány erkölcsi útmutatásokat, parancsolatokat is tartalmaz”
    „ezt a hagyományt csak saját vesztünkre hagyhatunkjuk figyelmen kívül”

  • Éva says:

    Módosítok, hibásan írtam: feb.07-én, 23.20 – csak az egész óra van jelölve, oda kell húzni a számlálót – és mindössze 14 perc. Az etikáért. A lelkiismeretemért. Azért is, mert eltérítettek az Úttól és 20 évig távol voltam az egyháztól “maximális szeretet és jóság” szándékkal, mégis becsapva 🙁 de nagyon.
    Radikális mondatok Barsi Balázs ferencestől, aki néhány mondatban mondja itt: “ez a katolikum! a többi eretnekség!”
    Olyan jó lenne protestáns testvérek, ha levennétek a műsorról a többit…

  • Szabados Ádám says:

    Köszi, Ödönbéla, javítottam!

  • Szabados Ádám says:

    Éva, az biztos, hogy a cikkem nem a vita élezéséről szólt most.:) A belinkelt beszédet csak regisztrált felhasználók érhetik el, úgyhogy sajnos nem tudtam meghallgatni.

  • Éva says:

    Kedves Ádám a keskeny utat valaki úgy írta le, hogy “borotvaél” 🙂 Szó sincs élezésről részemről, csak szóvá kellett tennem mert elképesztőnek tartom, hogy mindenütt “adódik” alkalom – téves tájékozottság alapján – hogy egy kést (mosollyal kísérve) belénk szúrjanak, aki(k) nem is mi volnánk 🙁
    Könnyű regisztrálni nem tartozol számot adni erről az ítéleten 🙂

  • Vativ says:

    Szia Ádám,

    Általában jók az írásaid és értem én amit mondani akarsz. De van valami, amit szerintem te se tartasz be.

    Jézus azt mondta apostolainak, amit ugye nekünk is be kell tartanunk logikád szerint (és egyetértek veled).

    Aki közületek nem mond le minden vagyonáról, az nem lehet az én tanítványom.

    De ott van az is, hogy járjátok a városokat és falvakat, gyógyítsátok a betegeket és ezt mondjátok, elközelített az Isten országa. Van szó sok minden másról is, amit ma nem teszünk, pedig parancsba volt adva az apostoloknak.

    A törvény helyes használata megtöri a gőgöst és pedagógusként (gyerekeket nevelő rabszolgaként) elvezet a Krisztusba vetett hitre, utána nincs szükség a törvényre, hanem az új teremtés identitásának erősítésére. Amiről te írsz hogy egy vesszőt sem szabad elhagyni, az a 613 parancsra vonatkozik. Tanítsd és tartsd meg, mondja Jézus. És így jut el az ember az összetörésig, mert képtelenség. A törvény a bűn által meg fog ölni (Róma 7). A törvény szent, igaz és jó, de arra nincs erőm, hogy megtegyem. Ekkor kiáltunk Istenhez, és Jézus Krisztus által megéljük a Szentlélek vezette új életet. Ez megalázó, le kell mondanunk saját életünkről és erőfeszítéseinkről, el kell vesztenünk életünket Krisztusért és az evangéliumért. A tanítvány Kriszta igéjének megtartása által ismeri meg az igazságot (t.i. bukása által, mint Péter a kakassal), és akkor az igazság szabaddá teszi őt, meghal a törvénynek, hogy végre Istennek élhessen.

  • Vati says:

    Még annyi ( már hosszú volt az előző hsz), célszerű lenne egy listát készíteni nem csak az etikai parancsokról, hanem a missziói parancsokról is.

    Helyes egyensúlyba kell hozni mindkettőt.

    Imádkozni kell az aratás Urához, mert sok az aratni való, kevés a munkás. Imádkozni bátorságért az evangélium megosztásában. Jobban szeretni Jézust a családi kötelékeknél. Ha kell hátrahagyni mindent.

    Kincseket gyűjteni a mennybe és nem a földön.

    Imádkozni betegekért, megbocsátó szívvel szólni a hegyhez (megdorgálni pl. lázat, stb).

    Hitlépéseket tenni. Kemény szívnek nevezni amikor azt mondjuk, “nincs kenyerünk/számát hogyan fogjuk rendezni”. Rengeteg ilyen van.

    Nem csak a hagyományt kell tovább adnunk, hanem az apostoli életstílust is.

    Nem nevezhetjük magunkat atyának, tanítónak, stb. a címéket ki dobnunk a gyülekezetből.

    Krisztusi etika és apostoli szolgáló-alázatos életstílus kéz a kézben kell haladjon.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Vativ!

    Köszönöm a hozzászólásodat. Jézusnak voltak olyan parancsai, melyek konkrét szituációkhoz kötődtek (pl. ne menjetek pogányok útjaira, kössétek el a szamarat, hozzátok ide a fiút, mondjátok meg Keresztelő Jánosnak). A tanítványoknak a feltámadás előtti kiküldése szerintem különleges szituáció volt, ezért azt nem mindenestül tartom alkalmazhatónak a feltámadás utáni misszióhoz.

    Ami a vagyonról való lemondást illeti, az viszont úgy gondolom, nem konkrét szituációhoz kötődik. Azonban ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy azonnal szét is kell osztanunk a vagyonunkat, hiszen maga Péter is azt mondta később Anániáséknak (ApCsel 5), hogy megtarthatták volna a föld árát maguknak. Jézus arra az attitűdre szólít fel, hogy legyünk szabadok a vagyonunktól. Ahogy egyébként az életünktől is. Jézus legyen az első.

    A törvény Jézushoz vezet, egyetértek, de a szeretet és a Szentlélek által be is töltjük azt. Nem úgy, mint a farizeusok, hanem igazabb módon. Nézd meg, János például hányszor beszél az Isten parancsolatairól, amit a hívők megtartanak, ha Istenben vannak. Természetesen csak a Szentlélek ereje és a Krisztussal való kapcsolat által. És nem tökéletesen, de Jézus vére megtisztítja a szívünket, ha újra és újra megvalljuk neki a törvényszegésünket.

  • Vati says:

    Végére hagytam a legnehezebbet.

    Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.

    Megszüntetni a keresztény könyv- és dicsőítőcd-piacot, és minden olyan tevékenységet, ami a hit dolgait áruba bocsátja. A régi apostolok és próféták minden szolgáltatást ingyen nyújtottak, mert a kegyelem szigorúan ingyenes és kiérdemelhetetlen és midenki számára elérhetővé kell tenni. Nics pénz alapú személyválogatás (zsámolyozás Jakab szóhasználatával élve)

    A biznisz kereszténységből is meg kell térnünk.

  • Vati says:

    Ádám, a tanítványok kiküldését a pogány Lukács doktor is megírja könyvében a rómaiaknak, és ő nem teszi bele hogy csak zsidóknak hirdessük.

    Az Aratás Urához gondolom te is szoktál imádkozni munkásokért, és ez is a kiküldéskor hangzik el. Semmi nem támasztja alá a feltámadás előtti kiküldés és az azutáni közti különbséget, ha az apcselt olvasod. A biblia tanítványnak hív el, és ennek része az elérhetőség is.

    A szamaras és hasonló példákra ma a réma vonatkozik, egy adott szituban Isten vezetését követni.

    De ma sok a munkahelyi keresztény, a biblia pedig a mobilis hitre helyezi a hangsúlyt (a legtöbb szereplő élete ilyen volt). Semmi baj a munkahellyel, de a gyávasággal és a hitből való élet tanításának hiányával igen (társadalmi megfelelés, ne légy annyira radikális). Pedig az első keresztének betöltötték Krisztus beszédével a városokat és felforgatták a világot.

    Gyávaság és kényelem-szeretet, és az apostoli életstílus tanításának hiába.

  • Szabados Ádám says:

    Semmi nem támasztja alá a feltámadás előtti kiküldés és az azutáni közti különbséget

    „Azután ezt kérdezte tőlük: ‘Amikor elküldtelek titeket erszény, tarisznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?’ ‘Semmiben’ – válaszolták. Majd ezt mondta nekik: ‘Most azonban, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyát is; és akinek nincs kardja, adja el felsőruháját, és vegyen.'” (Lk 22,35-36)

  • Vati says:

    Ez nagyon rossz és kiragadott példa.

    Egy prófécia beteljesedése. Sima exegézissel bizonyítható. A következő MERT szó Jézus indoklását jelöli:

    Mert mondom nektek, hogy be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták. Mert ami felőlem elrendeltetett, az most beteljesedik.”

    Te most eisegézist használtál, igét kerestél, amibe bele magyarázhatod érvelésedet. De a te példádat az etikai ágon alkalmazva ma már nem érvényes a tartsátok oda orcátokat, hanem vegyetek kardot.

    Kiragadtad a környezetéből.

  • Szabados Ádám says:

    Vati, Jézus szavai azt igazolják, hogy volt különbség a két kiküldés között. Én csak ennyit állítottam.

  • Vati says:

    Ádám, a kontextusban Jézus nem használja az evangelizációs elküldést, tehát nem alkalmazhatod erre.

    Helyesnek tartom, hogy odafigyelsz arra, hogy a keresztények éljenek a jézusi etika szerint. Amit mondani szeretnék, hogy ugyanennyire fontos Jézus missziói tanításai is.

    Hadd legyen az a barátságos kihívásom feléd, hogy megtartva a testvérek szentségre buzdítását, tanítsd és bátorítsd őket, hogy legyenek nyitottak Jézus esetleges missziói elhívására életükre nézetve. Legyél kiegyensúlyozott mindkét területen. Az aratni való sok,de a munkás kevés.

    Krisztusi etika és krisztusi misszió. Szeretet által munkálkodó hit.

  • dzsaszper says:

    @Vati,

    elnézést, több hozzászólásodra egy kommentben, zanzásítva reagálok:

    1. a minden vagyonról való lemondással kapcsolatban:
    1a. utánaolvasva kétségeim támadtak azzal kapcsolatban, hogy a protestáns új fordítás nem torzít-e, amennyire görögtudás nélkül, de a neten rendelkezésre álló eszközök alapján (Strong’s numbers, etc.) ki tudom hámozni, vagyonról nincs szó az eredetiben. Minden olyanról való lemondásról van szó, amit magad birtokolsz, amivel magad rendelkezel. ( οὕτως οὖν πᾶς ἐξ ὑμῶν ὃς οὐκ ἀποτάσσεται πᾶσιν τοῖς ἑαυτοῦ ὑπάρχουσιν οὐ δύναται εἶναί μου μαθητής. ) A vagyonnal sincs gond, amíg sáfárként viszonyulsz hozzá, nem pedig gazdaként.
    1b. szerintem te se vagy következetes, mert gyanítom, hogy nem cipelsz keresztfát a hátadon… mintha önkényesen válogatnál, hogy mit akarsz szó szerint érteni és mit nem?

    2. az etikai és missziói parancsok egyensúlyával kapcsolatban lényegében egyetértek.

    3. ami a címeket illeti, az ApCselből kiderül, hogy az őskeresztényeknek is voltak tisztségeik és tisztségviselőik, a tisztségeknek nevei: diakónus, episzkoposz azaz püspök stb.

    4. “ingyen kaptátok, ingyen adjátok”:
    4a. a Mt 10,8 a Lk 22,35-36 fényében különösen érdekes, hiszen épp az erszényre utal vissza az utóbbi…
    4b. az eredeti kontextusban az Isten országának hirdetéséről, betegek gyógyításáról van szó — nem látom közvetlen közét azokhoz a piacokhoz, amiket emlegetsz… Más kérdés, hogy az amerikai zenebiznisz szerintem sem jó irány, amikor a gyülekezetek jogdíjat kötelesek fizetni még a liturgikus felhasználásért is az egyébként magukat kereszténynek mondó szerzőknek…
    Kérdés, hogy hogyan is értsük azt, amit te egyszerűen csak “hit dolgai”-nak nevezel, elég kiterjesztően értelmezed szerintem, és nem látom emögött sem a következetességet, mit értesz szó szerint és mit kiterjesztően.

    5. az utolsó hozzászólásnél végképp elvesztettem a fonalat — pl. nem értem, hogy a “[ne] tartsátok oda orcátokat” hogy jön a képbe. Meg azt sem értem, hogy az a bizonyos MERT szó hogy jön a két kiküldéshez… Szóval a környezetből való kiragadással kapcsolatban légyszives először a gerendát…

  • Éva says:

    Kedves Vativ, nagyon örülök hogy szóba hoztad Péter tagadását, és ezáltal megtörését, azt, hogy nem tudunk a magunk erejéből “tökéletesnek lenni” sőt, ez embernek lehetetlen, ahogy Jézus mondta: csak Istennek lehetséges.
    Tiszteletem minden tanárnak, aki vállalkozik a lehetetlenre a hivatásában! Ott aztán számtalan alkalom nyílik erre, hogy magad elégtelennek tartsd …
    Ez a legbanálisabb szituációkban is fellelhető: HA másokkal törődöm, nem vagyok a családommal. HA a családommal vagyok, elmulasztok valamit a szolgálatban? A kérdéseket is le kell tenni Jézus lábai elé.
    Ezért sem szabad, hogy tudja a jobb kezünk, mit csinál a bal. Hol és mikor lehetek magammal “elégedett”?!

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum