Vágysz arra, hogy hatással légy mások életére? Hogy adjanak a véleményedre? Szeretnél az az ember lenni, akihez mások igazodnak, akiről akkor is beszélgetnek, ha nincs jelen, és olyanok is, akik soha nem is találkoztak még veled? Szeretnél ismert keresztény vezető lenni? Nemes szolgálatra vágysz, bár hogy a vágyad nemes-e, azt én innen nem tudom megítélni. Ha Isten keresztény vezetővé akar tenni, azzá fog tenni a nélkül is, hogy te ezért küzdenél. Sőt, nagy valószínűséggel ő csak akkor fog azzá tenni, ha nem küzdesz ezért, hanem egyszerűen csak szereted a körülötted élőket és használod az ajándékaidat. Viszont nem vagyok biztos abban, hogy tényleg ezt a lovat akarod. Hadd mondjak néhány kevésbé ismert tényt erről a pályáról, hogy tisztábban láss. Keresztény vezetőként…

…nagyobb lesz az ítéleted, hiszen a véleményed másokat is befolyásol és megváltoztat

…sokkal látványosabb, ha az életed nincs összhangban a hitvallásoddal

…rengeteg konfliktusra számíts, különösen akkor, ha megpróbálod elkerülni a konfliktusokat

…olyan ügyekért is felelősséget kell vállalnod, amelyek miatt éjszakákat virrasztasz majd át, miközben mások nyugodtan alszanak

…az emberek kritizálni fognak a döntéseidért

…téged fognak hibáztatni az Istennel kapcsolatos frusztrációikért (no meg az egyház bűneiért)

…némelyek az apakomplexusaikat és a tekintéllyel kapcsolatos rossz élményeiket is rajtad fogják elverni

…nehéz lesz megoldanod, hogy legyen magánéleted

…táborokba és konferenciákra fogsz járni, és olyankor a családod hiányolni fog

…annyi emailt kapsz, amennyit 0-24-ben sem tudsz megválaszolni, viszont a vacsoraasztalnál ugyanúgy várnak majd

…a gyerekeidnek kamaszként meg kell küzdeniük az árnyékoddal, különösen a hit terén, ami a legérzékenyebb pontod

…a telefonod állandóan csörögni fog, hacsak nem tartod a számod titokban, amivel viszont sokakat megbántasz

…szinte soha nem tudsz úgy dönteni, hogy ne bánts meg valakit

…aztán éveken keresztül cipeled magaddal ennek a következményeit

…kudarcokat fogsz felhalmozni

…a kudarcért mindig lesz, aki hibáztatni fog, de leginkább önmagad előtt nehéz megállni

…a sikerekkel viszont olyan terhek és feladatok zúdulnak a nyakadba, melyekre nem vagy felkészülve, ezért újabb kudarcok érnek

…a félreértettség napi tapasztalatod lesz, mert az emberek nem látják át a döntéseidet, te pedig akkor sem tudod a motivációidat mindenkinek elmagyarázni, ha nagyon ügyesen kommunikálsz

…nem fogsz mindig ügyesen kommunikálni, és akkor megtapasztalod: a kimondott szavaknak súlyuk van, különösen a vezetők szavainak

…fájni fog a bizalmatlanság, mert neked is lesznek érzéseid

…igyekszel a kritikákat krisztusi módon kezelni, de sokszor ezt is félreértik majd, a belső tartásodat gőgnek, érzéketlenségnek vagy közönynek gondolják

…régi barátaid és rokonaid, akik egyébként jóban lennének veled, időnként kerülni fognak, mert a keresztény vezetőt látják benned, nem a rokont vagy a barátot

…más meg azért keresi veled a kapcsolatot, mert keresztény vezető vagy, és saját missziója előmeneteléhez akar használni.

***

Szóval keresztény vezetőnek lenni nem könnyű. Nem is mindenkinek való, hanem csak annak, akit Isten kifejezetten erre hív és készít fel. Viszont ha Isten erre hív téged, akkor nem csak a nehézségeit fogod átélni ennek. Keresztény vezetőként ugyanis…

…tudhatod, hogy nem vesztegeted el az életedet, és egy olyan korban, amikor mindenki az identitását keresi, ez hihetetlenül megnyugtató

…felelősséget vállalsz másokért, és ez akkor is jó, ha nem mindenki a felelősségvállalást látja benne

…mivel a kirakatban vagy, rákényszerülsz arra, hogy összhangba hozd és összhangban tartsd az életedet a hitvallásoddal

…Isten megvigasztal és melléd áll, amikor az emberek nem értenek

…az igaztalanul kapott vádak miatt jobban érted Krisztust, akit szintén igaztalanul vádoltak

…a jogos kritikák pedig alázatban tartanak és jobb önismeretre vezetnek

…a terhek alatt növekedni fogsz

…nagyon sok örömet fogsz találni azokban, akiknek szolgálsz

…miközben az igét hirdeted, magad is kapcsolatban leszel a benne rejlő élettel

…átéled, hogy Isten használ emberek életében, és ezt semmilyen más siker öröméhez nem lehet hasonlítani

…a szolgálatban különleges módon tapasztalod a Szentlélek erejét és Isten valóságát

…állandó mozgásban leszel, ami jót tesz a lelkednek és produktívvá teszi az életedet

…mindenkinél jobban fogsz ujjongani, amikor beérnek és láthatóvá válnak a szolgálatod gyümölcsei

…és ha ez évtizedek után történik, talán már azt is tudod, hogyan adj ezért Istennek dicsőséget

…megtanulsz súlyozni lényeges és lényegtelen dolgok között, ami az életed más területeire is jótékony hatással lesz

…megismersz olyan szolgatársakat, akiktől bölcsességet tanulsz

…érteni fogsz jelenségeket, melyek belső dinamikája rejtve marad azok elől, akik nem vállalnak másokért felelősséget

…a kudarcaid megtisztítják a látásodat, hogy csak az Isten országában reménykedj

…sok éves szolgálat után jóleső örömmel konstatálod majd, hogy a pásztor is csak egy bárány

…tudni fogod, mit jelent erőtlenségedben segítségül hívni az Urat

…és végül talán téged is a barátjának mond majd Isten, mint Ábrahámot.

***

„Igaz beszéd ez: ha valaki püspökségre törekszik, jó munkát kíván.” (1Tim 3,1)

14 hozzászólás a “Leendő keresztény vezetőknek” bejegyzéshez

  • i. says:

    Hadd küldjek egy Anthony de Mello történetet:

    Megrémülve attól, hogy a Mester minden Istenről szóló hitbéli állítást összetör, az egyik tanítvány így kiáltott fel:
    – Semmim sem maradt, amiben megkapaszkodhatnék!
    – Ezt mondja a madárfióka is, amikor kilökik a fészkéből – válaszolta a Mester. Később pedig ezt mondta:
    – Hogyan is képzelheted azt, hogy repülsz, amikor hited fészkében ülsz biztonságosan?
    Az nem repülés! Az csak szárnyaid csapkodása.

  • Hozzátenném még:
    …kénytelen leszel a hitedet keresztül-kasul átgondolni, és nem bújhatsz sablonok mögé, mert ott is megtalálnak.
    …egyszerű hívőként nehezen tudnál kitalálni olyan ellenvetéseket, amelyekre vezetőként válaszolnod kell.
    …már nem csak azt kell magyaráznod, hogy te miért hiszel, hanem azt is hogy a híveid mivel népszerűsíthetik a hitüket nem hívőkkel kommunikálva.
    …vezetettként nem kell tudnod minden nap minden percében, hogy merre tartasz és miért, vezetőként viszont igen, és kérdésre ki is kell fejtened.

  • kéfás says:

    Miközben ezeket a soraidat olvastam Ádám, még ez a “cikked” jött elém…. Talán ez is segít némileg azoknak, akik ilyen “pályán” gondolkodnak, de legalábbis azoknak… akik talán azt gondolják, hogy ha sok megtérőt akarnak látni, akkor lelkésznek kell(ene) menniük… ami talán nem is biztos, talán elég az is, ha ezeket a pontokat “észben tartják” mint “egyszerű hívők”: http://divinity.szabadosadam.hu/?p=6330

  • kéfás says:

    Bocsánat…. most nagyon jár az agyam ezen a cikken/témán, és elém jött Pál egyik mondata, mely azt (is) mutatja, hogy miért is olyan fontos számára (is), hogy a gyülekezetet tisztán tartsa, rendezze, fegyelmezze, védelmezze stb.:

    “Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket, mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé.” (II. Korinthus 11:2)

    Jó látni az ő példáját – ezen keresztül is -, hogy nem azért akar(t) vezető lenni, hogy “uralkodjon” a nyájon, kihasználja őket a saját élvezetére (mint pl. Ezékiel 34:1-6), hanem mert valóban megbízták ezzel a feladattal és ő igenis hűséges, kipróbált és jó sáfár akart lenni… De azt is jó tudni, hogy tisztában volt vele, hogy ehhez valóban Isten erejére, bölcsességére és vezetésére volt neki (is) szüksége (II. Korinthus 12:9a)

    No… bocsánat… de ez (az egész téma) nagggyon sok érzést, gondolatot hozott fel…

  • ludens says:

    A lista még folytatható:

    – időnként úgy érzed majd, hogy egyedül vagy
    – nem találod a magánélet és a szolgálat egyensúlyát
    – lesznek pusztaságélményeid
    – belülről látod az Egyházat annak minden bajával, nyomorával és gyengeségével, ugyanakkor szépségével és dicsőségével együtt
    – látod az emberi és az isteni összekeveredését emberek és gyülekezetek életében
    – lesznek időszakok, amikor nem érzed hitelesnek amit mondasz, hanem képmutatónak érzed magad
    – lesznek korszakok, amikor úgy érzed egy helyben topogsz, aztán visszatekintve mégis növekedtél ekkor is
    – lesz, amikor kevesebb (vagy nulla 🙂 ) felelősségre vágysz, mert tudod mit jelent emberekért és szolgálatokért felelni

    De látni fogod majd Isten munkáját emberek életében (és látni fogod, hogy ez mennyire nem rólad szól, hanem Istenről).

    Lesz nap, amikor senkivel nem cserélnél és lesz nap, amikor az első szembejövő járókelővel cserélnél.

  • Csaba Tarró says:

    “Ha nem akarsz “csicska” lenni, ne legyél lelkész. Az első amit megkéne tanuljanak a
    lelkészek, és még én is, hogy emberekért vagyunk, s nem ők mi értünk. Aki nem tud
    feltétel nélkül szólgálni, abból nem lesz jó lelkész.
    Ha nem tudod szelíden fogadni a kritikát, akár jó indulatból akár roszból származik,
    ha nem tűröd a pofonokat, a megbántást, akkor ne legyél lelkész, mert ezekkel mind
    szembe kell nézzél. Egy lelkész nem sértődősköthet, nem szaladgálhat össze vissza,
    nem hagyhatja ott a hívet …
    A lelkészi hivatás roppant felelőséggel jár, hisz emberek élete van rádbízva, mások
    tanítása, másoknak kell tanácsot adj, másoknak kell irányt mutass, embereket kell
    lelkigondozni, bátorítani, tanácsolni, lehet fedni vagy inteni, vagy vígasztalni …
    hogyan teszed ha magaddal nem tudod ezt megtenni.”
    Incze Zoltán Baptista lp.

  • Idealista says:

    Ádám, ez inkább a lelki vezetőkre és a hit dolgában “elöljárókra”, akik igét hirdetnek, lelkigondozást végeznek stb. vonatkozik; vagy általánosan bárkire, aki keresztény és vezető, tehát akár munkahelyén közép- vagy felsővezető esetleg politikai pályán dolgozik?
    Nyilván vannak átfedések, de gondolom azért a cikk megírásakor biztos volt egy “célközönség” a fejedben.

  • Szabados Ádám says:

    Van átfedés, de inkább az első.

  • Barbara says:

    Szia Ádám!

    Hogy vagy? Ez a kérdés jutott legelőször eszembe, amikor elolvastam a posztodat…

    Illetve kérdések özöne az első pontodhoz.
    Leírnád nekem, hogy hogyan képzeled Jézussal a beszélgetésedet az utolsó itéletkor?
    Tudom, az ige azt tanítja, amit leírtál a “nagyobb” ítéletről a tanítók számára. De mivel kegyelem minden, és Jézusé vagy, biztosan tiéd a menny.
    Hogyan kell úgy élni vezetőként, hogy nem túl könnyelműen, de nem is figyelmen kívül hagyva ezt a tanítást?
    Vagy ez csak figyelmeztetés, hogy tudd és ne feledd, minden kegyelem?
    (Oda akarok kilyukadni, hogy nem értem ezt a különbségtételt hívő és hívő között az itélet szempontjából. Egyéb szempontokból persze, hogy értem.)

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Barbara!

    Köszönöm a kérdésedet, jól vagyok, leszámítva egy kis ma délelőtti szédülést és émelygést, ami lehet a kimerültség jele.:) A cikket pár hónapja írtam, azok a keresztény vezetők jártak a fejemben, akiket sokat kritizálnak, akikre sokan irigykednek, de akiknek a nehézségeit kevesen értik. Szeretem, amit csinálok, sok örömöm van benne, a cikkben nem panaszkodni akartam. Azért csak most posztoltam, mert attól tartottam, hogy panaszként fog átjönni. Lehet, hogy ezt most se jól mértem fel.

    Az első pontomat a Jakab 3,1 ihlette: „Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk.” Ez azt jelenti, hogy aki másokat tanít, az másokért is felelős, és ezért számot kell majd adnia az utolsó napon (vö. Mk 12,40; Lk 12,48; ApCsel 20,26-27; Zsid 13,17). A keresztény vezető nem végezheti könnyelműen a szolgálatát. A Jézussal való beszélgetésre úgy gondolok, hogy az megrendítően komoly lesz, tele tűzzel és könnyel, de a végén Jézus rám teszi a jobb kezét és azt mondja: Ne félj! A jelenetet valahogy így képzelem el:

    A jövőről nem sokat tudok,
    de a végítéletet magam előtt látom.
    Az a nap, az az óra
    mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

    A sokaságban senki se keresi egymást.
    Az Atya, mint egy szálkát
    visszaveszi a keresztet,
    s az angyalok, a mennyek állatai
    fölütik a világ utolsó lapját.
    Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
    nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt
    tülekedésben
    sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
    mielőtt asztalhoz ülnénk.

    (Pilinszky: Mielőtt)

  • Éva says:

    Vezetőnek lenni áldás de meddig terjed a terhelhetőség? Úgy látom, itt a nagyobb kérdés a többi választ fújjuk derekasan :). Ezért küldöm:

    Kiv.18.13-tól: “Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig.
    14
    Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: »Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és miért várakozik az egész nép reggeltől estig?«
    15
    Mózes azt felelte: »Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét.
    16
    Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit.«
    17
    Erre ő azt mondta: »Nem jól csinálod a dolgot!
    18
    Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted.
    19
    Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek,
    20
    közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell!
    21
    Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tizek elöljáróivá!
    22
    Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben! Ha azonban valami fontosabb dolog akad, terjesszék azt teeléd, ők pedig csak a kisebb dolgokban ítélkezzenek! Így könnyebb lesz neked, mert megosztod másokkal a terhet.
    23
    Ha ezt megteszed, Isten parancsát teljesíted, eleget tudsz tenni az ő rendeleteinek, és ez az egész nép is békességgel tér vissza a helyére!«
    24
    Miután Mózes meghallgatta, meg is tette mindazt, amit apósa mondott.
    25
    Derék férfiakat választott egész Izraelből, és megtette őket a nép fejedelmeivé: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké.
    26
    Ezek szolgáltattak igazságot a népnek minden időben. Ha azonban valami fontosabb akadt, azt őelé terjesztették; ők csak a kisebb dolgokban ítélkeztek. —
    ————————-
    “Olyanokat, akik gyűlölik a haszonlesést” lám a világ nem változik 🙁

  • Kedves Ádám!

    Nagyon tetszik a cikked. Emberből vagyunk, isteni résszel. A kereszt, mint egy szálka, valóban cipelendő, Pilinszky gyönyörűen írja. És te is. Köszönöm.

  • Ödönbéla says:

    Ádám,
    Nagyon hálás vagyok ezért a cikkért. Potenciálisan a célközönségbe tartozóként fontos ilyeneket hallanom, köszönöm.

  • Gergely Erzsébet says:

    Elolvasva a posztot és kommenteket, a nagykőrösi Református Főiskola igazgatójának Dr. Nagy Istvánnak szavai jutnak eszembe:

    “- Mindannyian elégünk valamiben, de nem mindegy, hogy miben.”

    Úgy gondolom nagy kegyelem, megtiszteltetés, felelősség keresztény
    vezetőként Isten szolgálatában égni el.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum