Folytatom a szemezgetést N. T. Wright Jesus and the Victory of God c. könyvéből. Ezek a posztok elsősorban teológusoknak szólnak, mert speciális ismereteket feltételeznek, és azt, hogy az olvasó tisztában legyen a teológia tudományának publikus jellegével, vagyis azzal, hogy párbeszéd folyik hívő és nem hívő tudósok közt, akik közül az utóbbiak a lehető legkevesebb hit-alapú előfeltevést igyekeznek belevinni tudományos munkájukba (miközben persze metafizikai és egyéb előfeltevésekkel ők is rendelkeznek), ezért a velük való párbeszéd más formát ölt, mint a hívők közösségén belüli beszélgetések. Wright ebben a párbeszédben vesz részt, inkább történeti, mintsem teológiai kérdésekkel. Ezekkel a bejegyzésekkel én is ebbe a dialógusba kapcsolódom be, illetve azokat igyekszem néhány gondolattal támogatni, akik már benne vannak. Jelen poszt középpontjában a Jézus-kutatások harmadik hulláma áll.

Az anglikán történész-teológus kritikusan szemléli mind az első, mind a második történeti Jézus-kutatás projektjét, vagyis azt a jelentős forgalmat, ami az elmúlt kétszáz évben a Schweitzerstrassén és a Wredebahnon kialakult. Wright alapvetően helyesnek tartja ugyanakkor a kutatásoknak azt az új irányát, mely „Third Quest” néven vált ismertté. Bár egyesek az ún. Jesus Seminar tevékenységét is ehhez az új trendhez sorolják (ez az a műhely, ahol színes golyós szavazással döntöttek arról, hogy mely Jézusnak tulajdonított mondások lehetnek autentikusak), Wright szerint a Burton L. Mack, J. Dominic Crossan és mások által fémjelzett műhely inkább a második hullám folytatása. Az ok könnyen belátható: a Jesus Seminar szinte minden tekintetben a második kutatási hullám jellegzetességeit mutatja, ugyanakkor hiányoznak belőle a Third Quest által felvetett tipikus kérdések. Hogy melyek ezek a kérdések, arról szól ez a mostani poszt.

Wright szerint minden első századot kutató történésznek azt az alapvető kérdést kell megválaszolnia, háttértől és előfeltevésektől függetlenül, hogy hogyan lett a görög-római világban Kr. e. 10 körül látható sokszínű judaizmusból az a sokszínű judaizmus és kereszténység, melyet Kr. u. 110 körül látunk. Máshogy fogalmazva: hogy jutottunk el Nagy Heródestől Antiókhiai Ignatioszig? Mert az tény, hogy Kr. u. 110 körül kiterjedt, virágzó, változatos nemzetközi mozgalmat látunk, melynek alapvető „mítosza” (Wright a szót a lehető legsemlegesebb értelemben használja) egy názáreti Jézus nevű emberről szól, aki nem sokkal korábban élt Palesztinában. Mi magyarázza ezt a hatalmas változást? A korral foglalkozó történészeknek választ kell találniuk erre a kérdésre. A Third Quest fő törekvése éppen ez. Wright szerint a következő alkérdések foglalják össze a Third Quest kutatási irányát:

1. Hogyan illeszkedik Jézus a korabeli judaizmusba? Miközben alapvető ez az első kérdés a Third Quest számára, éket is ver a kutatók közé. Egyik oldalon azok állnak, akik Jézust annyira a judaizmus kontextusában értelmezik, hogy a Názáreti szinte beleolvad a környezetébe. Így született Vermes „haszid” vagy Brandon „forradalmár” Jézusa. Másik oldalon azok állnak, akik Jézust oly mértékben függetlenítik zsidó kontextusától, hogy szinte ki is lépnek a harmadik hullám keretei közül, vissza a második Jézus-kutatás keretei közé (és a Wredebahnra). Ebbe a kategóriába tartozik a Downing, Mack és a Jesus Seminar többsége által felrajzolt kép, melyben Jézus egyfajta cinikus vándortanító lesz, aki bölcs és provokatív mondásokkal hívja fel magára a figyelmet. Wright a két szélsőség között keres utat a Third Quest történeti munkája számára. Szerinte Jézus nem választható el zsidó kontextusától, de nem is válhat azzal annyira eggyé, hogy eltűnjön éles kritikája, melyet kortársaival szemben fogalmazott meg.

2. Mik voltak Jézus céljai? A Jézus céljaira és szándékaira vonatkozó kérdést Wright szerint hagyományosan – az egyház hite mentén – úgy válaszolták meg, hogy Jézus végső soron a bűneinkért meghalni jött. Az Old Quest és a New Quest (a kritikai Jézus-kutatások első és második hulláma) azonban Jézust mindenekelőtt tanítónak látta, aki időtlen erkölcsi útmutatást adott az embereknek (már amennyiben az egyház által ráöntött mitikus máz alatt egyáltalán hozzáférhetünk tanításaihoz). A Third Quest zsidó kontextusba helyezi Jézus szándékait és… innentől szét is futnak a szálak. Van, aki forradalmi törekvéseket tulajdonít Jézusnak, van, aki épp ellenkezőleg, azok csitítását, van, aki szerint a Templom újjáépítése volt a cél, van, aki szerint a Templom alternatívájának felmutatása. Wright egyetért azzal, hogy a valódi cél a zsidó kontextusból érthető meg. (Könyvében saját válaszát fejti ki, melynek középpontjában Isten népének száműzetésből való váratlan hazatérése, feltámadása, bűnbocsánata és újraalkotása áll.)

3. Miért halt meg Jézus? A történész természetesen más típusú válaszokat keres, mint a teológus. A teológus Jézus halálának a jelentőségét kutatja (engesztelés, helyettesítés, Sátán legyőzése stb.), a történészt azonban konkrétabb okok érdeklik, melyek ott és akkor hozzájárultak Jézus megöléséhez. Ezek a kérdések természetesen nem zárják ki egymást, az érdeklődés különböző szintjeiről van szó. A Third Quest kutatóit elsősorban az érdekli, hogy milyen konfliktus – vallási vagy politikai – járult hozzá Jézus halálához. A holokauszt utáni történettudomány, melynek a Third Quest is egyik tipikus példája, a korábbinál nagyobb érzékenységgel nyúl a zsidók szerepéhez és felelősségéhez, azzal kapcsolatban azonban konszenzus rajzolódik ki, hogy Jézust a zsidó vallási vezetők szolgáltatták ki a római hatóságoknak, és e mögött fontos szerepet játszottak Jézusnak a Templommal kapcsolatos szavai és cselekedetei. Jézus a Második Templom zsidóságának legfontosabb szimbólumához viszonyult ellentmondásos módon, ez lehetett a konfliktus mélyén. Hogy pontosan mi volt ennek a konfliktusnak a természete, részben éppen erről szól a Third Quest történeti kutatása.

4. Miért és hogyan kezdődött a korai egyház? A Jézus körüli mozgalom sajátos és egyedülálló jellegzetessége, hogy a vezető halála után sem nem oszlott szét, sem nem lett új vezetője, hanem magáról a keresztrefeszített Jézusról állította, hogy él. Vajon mi történt, ami Jézus követőit ilyen állítás megfogalmazására, valamint következményei megélésére indította? Wright szerint a Jézus-kutatások egyik legfontosabb kérdése ez. Ehhez más kérdések is kapcsolódnak. Mi magyarázza például azt, hogy Jézus kereszthalála után a szétszóródott tanítványok újra összeálltak, vállalták az üldöztetést és mártírhalált, és azt hirdették, hogy Jézusban Izráel reménysége teljesedett be? Miért kezdték már a legkorábbi időktől Jézust imádni, miközben monoteista vallás híveiként ilyen tiszteletet csak Istennek adhattak? És mivel mindezekre a kérdésekre a korai keresztények válasza az volt, hogy a meghalt Jézus feltámadt a halálból, történészeknek arról is számot kell adniuk, hogy miért utasítják vissza (ha visszautasítják) ezt a választ. Wright szerint a Third Quest nagyrészt adós maradt a megoldással. (Wright a maga részéről törleszteni igyekezett ezt az adósságot, amikor a JVG folytatásaként megírta még monumentálisabb történeti elemzését The Resurrection of the Son of God címmel.)

5. Miért olyanok az evangéliumok, amilyenek? Az evangéliumoknak nevezett dokumentumok műfaja is magyarázatra szorul. Ezek az írások sem nem életrajzok (a hagyományos biográfia-műfaj értelmében), sem nem vallásos propagandairatok. Az evangéliumok Jézussal állnak kapcsolatban, létüket sajátságos értelemben meghatározza az, aki Jézus volt, amit Jézus tanított és tett, illetve ami vele történt. Az evangéliumok az első századi judaizmusba ágyazottak, mégis kritikus és ellentmondásos kapcsolatban állnak ezzel a kontextussal. Ez a jelenség is magyarázatra szorul. Wright szerint minden Jézusról szóló történeti hipotézis erejét és valószínűségét nagyban erősíti, ha az evangéliumok létére és milyenségére is választ tud adni.

Wright hangsúlyozza, hogy ezeket a kérdéseket együtt kell megválaszolni. Minden történeti Jézus-kutatás akkor és csak akkor sikeres, ha az öt kérdés mindegyikére tud válaszolni. Nem elfogadható az a hipotézis, amely el tudja ugyan helyezni Jézust az első századi judaizmus világában, de nem tud magyarázatot adni az egyház születésére és gyors elterjedésére. Sikertelen az a magyarázat, mely Jézus céljait nem tudja összhangba hozni azzal a ténnyel, hogy olyan konfliktushelyzet alakult ki körülötte, mely a halálához vezetett. És így tovább. A Third Quest kérdései nem csak új irányt jelölnek ki a Jézus-kutatások számára, de egyben olyan kereteket is adnak neki, melyekhez igazodnia kell. Ebben a tekintetben ez a Quest sokkal előrébb jár, mint az előző kettő.

Mindezekből azonban egy hatodik kérdés is következik, mondja Wright, melyet bár valamelyest zárójelbe kell tenni, nem maradhat végleg megválaszolatlan. A hatodik kérdés az, hogy hogyan viszonyul a kortárs világhoz és egyházhoz mindaz, amit történeti módszerekkel Jézussal kapcsolatban feltárunk. Az a tény, hogy a történésznek ezt a kérdést ideiglenesen zárójelbe kell tennie, ugyanakkor nem halogathatja végtelenségig a megválaszolását, rámutat a Jézus-kutatások kettős természetére. A Jézus-kutatások esetében a kutatás tárgyának objektív feltérképezése és a kutatás tárgyának jelentősége egymásnak feszülő szempontok. Azonban éppen ez a kettősség teszi a fenti kérdéseket rendkívül izgalmasakká!

A Third Quest kutatói között nem létezik semmilyen konszenzus a feltárt eseményekhez való viszonyulást illetően, ezért van az, hogy hívő és nem hívő történészek egyaránt megtalálhatók ebben az irányzatban. Az oka annak, hogy ezt a bejegyzést megírtam, nem is a kérdésekre adott válaszok, hanem maguk a kérdések. Pusztán az a tény, hogy ezek a kérdések ott állnak felkiáltójelként, már egyfajta válasz egy mélyebb kérdésre: Jézus személyével foglalkozni kell, mert e nélkül semmilyen magyarázatunk nincsen az első század egyik legérdekesebb társadalmi jelenségére, a keresztény mozgalom megjelenésére és feltűnően gyors elterjedésére!

Egy hozzászólás a “JVG (3) – A Third Quest kérdései” bejegyzéshez

  • dzsaszper says:

    Ez most elég általános, tudományfilozófiai észrevétel lesz: sokszor nem csak az az érdekes, milyen kérdéseket hogyan válaszolunk meg, hanem eleve az is, hogy milyen kérdéseket teszünk fel.
    (Persze választ adni a mások által feltett kérdésekre is érdemes, anélkül nincs párbeszéd.)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum