Bonhoeffer a huszadik század egyik legérdekesebb teológiai gondolkodója volt. Az elmúlt másfél évtizedben mindent elolvastam tőle és róla, amihez hozzáfértem, és többféle formában összegeztem is a gondolataimat, különösen Bonhoeffer utolsó teológiai innovációjával, a „vallástalan” kereszténységgel kapcsolatban. Itt a Divinity-n is elérhetővé tettem egy cikksorozatot, ami eredetileg az El Mondo folyóiratban jelent meg, és egy hosszabb angol nyelvű tanulmányt, amit más célból írtam, no meg egy életrajzi előadást is. Ezeket most kiegészítem egy angol nyelvű előadás videójával, amit a tavalyi European Leadership Forum teológus műhelyében tartottam, és két interjúval, ami szintén az ELF-en készült és a FOCL honlapján tekinthető meg. Jó szórakozást mindenkinek, akit ezeken a forró nyári napokon ilyesmi érdekel!

Esszék:

Dietrich Bonhoeffer és a kereszténység „vallástalan értelmezése”

The Idea of the Incognito: A Christological Interpretation of Dietrich Bonhoeffer’s “Non-Religious Christianity”

Előadás (angol nyelvű):

Understanding and Critiquing Bonhoeffer’s “Non-Religious Christianity”

Rövid interjúk (angol nyelvű):

Why was Christology of primary importance to Bonhoeffer?

How and why did Bonhoeffer emphasize Christ’s incarnation?

21 hozzászólás a “Akit érdekel Bonhoeffer „vallástalan” kereszténysége…” bejegyzéshez

  • dzsaszper says:

    Ádám,

    nem tudom, rosszul értem-e Bonhoeffert, de a disciplina arcana az én olvasatomban nem jelent teljes hallgatást — a kívülállók felé való hallgatást jelenti csupán. Tehát az identitásunk szavait továbbra is kimondhatjuk és ki is kell mondanunk imádságban és és az egyház belső közösségeiben.

    Ami itt nagy kérdés, hogy az egyház belső közösségei mennyire zártak. A keresztényüldözés idején nyilván eléggé zártak voltak — meghívásos alapon, megtérőknek, jól megismert érdeklődőknek lehetett bejárásuk.

    A náci Németországban a hitvalló egyház alighanem egyfajta zártságról lehet beszélni.

    Míg ma Európában, itt Magyarországon is kicsit más a helyzet — legalábbis egyelőre nincs keresztényüldözés.
    Ugyanakkor érdekes felvetés az, hogy a mai nyugati ember esetleg nem éppen a disciplina arcanaból ért-e meg a legtöbbet?

  • Szabados Ádám says:

    dzsaszper,

    nehéz megmondani, hogy Bonhoeffer pontosan mire gondolt, amikor a vallástalan kereszténység kapcsán a disciplina arcana analógiáját felvetette. Bonhoeffer nem a náci elnyomás alatt rejtőzködő egyházról beszélt, hanem arról, hogy milyen legyen a háború utáni kereszténység új formája.

  • Miklós says:

    Köszönet az összefoglalásért, érdekesnek tűnik! Azt hiszem, amikor valaki olyan helyzetben szól, vagy ír, mint amiben Bonhoeffer volt, arra érdemes odafigyelni. Bár, ahogy Jézus mondta, ha valaki Mózesnek nem hisz, annak sem fog hinni ha valaki, visszatér a halálból, ráadásul Bonhoeffer nem tért vissza, csak a közelében volt. Ha valami definiálatlannak tűnik, talán csak azért az, mert nem úgy definiált, ahogy az megszokott…, és csak azért nem halljuk és nem értjük, mert egy másik akaratnak vagyunk alárendelve…

  • dzsaszper says:

    Ádám,

    közben elolvastam az angol nyelvű esszét, és igen érdekes Bonhoeffer-idézetre bukkantam a 24. oldalon — ami túlmutat azon amit előző kommentemben írtam: konkrétan keresztény gyászolók vígasztalása kapcsán ír.
    Ugyanakkor a szövegből nyilvánvaló, hogy a belső vívódását írta le…

  • Szabados Ádám says:

    Köszi, gyorsan újraolvastam az idézetet. Az Etikából van, ami átmenetet képez Bonhoeffer középső és utolsó korszaka közt. Az ott megfogalmazott gondolatok csírái annak, amit aztán a börtönlevelekben fejt ki jobban (de még mindig elég homályosan).

  • a Menhely gondnoknője says:

    Sziasztok,

    hozzászólnék ehhez a témához, bár korábban belementem itt egy kisebb konfliktusba, amire most nem szeretnék visszatérni – de Ádám nyugodtan törölje a kommentemet, vagy jelezze, ha nem szeretne a kommentelők között tudni (olvasni ettől függetlenül olvasom az oldalt).
    A téma megérdemli, hogy felülemelkedjünk az esetleges kellemetlen érzéseinken, én is emiatt írok most (habár a kellemetlen érzéseim nem szűntek meg, és talán itt többeknek sem velem kapcsolatban), mivel kíváncsi vagyok a véleményetekre a témában.

    Bár mélységeiben nem ismerem még Bonhoeffer teológiáját, hadd tegyek néhány megjegyzést. Szerintem nem véletlen, hogy éppen a börtönben váltak élesebbé számára a vallástalan kereszténység körvonalai.
    A börtönben, a halálhoz közel ugyanis “határszituációban” volt, amikor az emberről leomlanak a civilizációban köré épült díszletek, és nem marad semmi más, amivel rendelkezik, mint a puszta léte, és a lelki kincsek.

    Ami szerintem alapot adhat ennek a teológiának, illetve a továbbgondolásának, az az, hogy tulajdonképpen az ember folyamatosan határszituációban él – folyamatosan a halál torkában vagyunk, a halál milyensége és időpontja iránti tudatlanságunkban. Ha ebbe belegondolunk, a gondolathoz illő mélységben, akkor beláthatjuk, hogy a civilizáció díszletei valóban illuzórikusak, és mi magunk, kényelemben, látszólagos békében élve sem rendelkezünk többel, mint Bonhoeffer a börtönben: létünkkel és lelkünkkel.

    Ezt a felvetést most nem provokatívnak szánom, hanem tényleg végiggondolásra – ha azt vesszük hogy ami tisztán érték bennünk, az a fent említett két dolog, akkor vajon az egyház a maga körítéseivel, szabályaival, előírásaival, hittételeivel nem tartozik-e ugyanúgy a civilizáció díszletei közé? Nem lehet, hogy Bonhoeffer ettől akart megszabadulni?
    Én például nehezen tudom elképzelni, hogy Krisztus valóban egy földi szervezetet értett egyház alatt, és Bonhoeffer elképzelése sokkal szimpatikusabb és igazabbnak is tűnik, aki az Egyházat az egész emberiségre kiterjesztette “láthatatlan” módon.

  • Cypriánus says:

    (Dzsaszper, bocs ez itt off, de tűkön ülve várom a német tapasztalatokat a másik fórumon :))

    Kedves Gondoknő!
    Nem mondom, hogy Bonhoeffer nézeteit illetően nincs igazad, de’ azt sem hogy igazad van.
    Minden Bonhoeffer -értelmezés fő korlátja, hogy őt magát agyonlőtték 1945-ben, és a barátainak írt levelei a nagyon is konzervatív vallási és politikai nézeteinek és a sokak által felkapott “vallástalan kereszténység részletesen ” soha ki nem fejtett gondolatának az elegye.
    Hogy mit gondolt volna a háború után, és hogy írta volna meg a könyvet, azt talán csak ő maga tudta..s még ez sem biztos.

  • Cypriánus says:

    Viszont Jézus ténylegesen alapított Egyházat (görög : ekklészia, a héber qahal megfelelője) Ezt az összes evangélium leszögezi.

  • jgabor says:

    Cypriánus:

    Sajnos nem agyonlőtték, hanem felakasztották, abból is a legrosszabb módszerrel…

  • Cypriánus says:

    JGABOR: jogos. Egy evangélikus forrásban olvastam, de téves ezek szerint.

  • a Menhely gondnoknője says:

    Kedves Cypriánus,

    talán itt nem is maga Bonhoeffer a fontos (minden tiszteletünk ellenére), hanem az általa felvetett gondolat.
    Szerintem jogos az az igénye akármelyik embernek, hogy az Istenhez fűződő viszonyát a maga legtisztább(!) formájában élhesse meg. Kérdés, hogy az egyház közvetítő szerepe feltétlenül szükséges-e az Isten-ember kapcsolatban? Erről évszázadok óta felmerülnek újabb és újabb vélemények, hiszen az Egyház működése sosem volt teljesen tiszta. Igaz ugyanakkor, hogy az emberek sem tökéletesek, de ha egyszer magam is belátom saját tökéletlenségemet, miért iktassak be magamon kívül még plusz ellenállásokat, hibalehetőségeket az Istennel való viszonyomba?

    Vagyis: vajon létezik-e olyasvalami, ami a hitet érinti, és kizárólag az Egyház szervezete rendelkezik vele, az egyén viszont nem?
    Például az is érdekes kérdés, hogy vajon a Szentírás tartalmát megismerhettük volna-e egyházi kereteken kívül? Szerintem igen, akár szájhagyomány útján, vagy ugyanúgy írott forrásokból, ahogyan jelenleg is ismerjük, csak éppen nem egy szervezet gondozásában.

    Mindezt azért is kérdem, mert Isten szerintem úgy alkotta meg a világunkat és benne magunkat is, hogy a hozzá vezető úton szükséges eszközök tekintetében a MINIMUMOT állította be: tehát azt gondolnám, hogy ezek a minimumok (létünk és lelkünk, melyek által másokhoz és a világhoz is kapcsolódunk) elegendőek kellene legyenek Isten legteljesebb megismeréséhez. Minden más már az ember konstrukciója.

    Tehát Isten tisztában lévén mindenkori határszituációs helyzetünkkel, ehhez igazította a rendelkezésünkre álló eszközöket is.
    Hogy akár egy börtönben, akár egy kórházban, vagy az utcán magunkra hagyatva, vagy egy lakatlan szigeten, vagy egy bombatámadás után, vagy magányban elszigetelődve, vagy a pusztában (itt bejön a képbe Jézus pusztában eltöltött ideje, aki az emberektől távol “készült fel” az elkövetkező időkre, és ott is élte át a megkísértést, vagyis ő is határhelyzetbe került), szóval hogy a kapcsolatot vele ekkor is tudjuk tartani, és erősíthessük is. Ezekben a helyzetekben azonban nyilván nem állnak rendelkezésünkre az egyház által közvetített eszközök.

    Jézusról és az egyházról:
    Számomra kicsit furcsa elgondolni Jézusról azt, hogy a zsidó vallás “kötelékében állva”, márpedig ő benne állt, valami attól gyökeresen eltérőt akart volna létrehozni (és a keresztény egyház bizony ilyen), hiszen akkor nem pazarolta volna az időt a zsidó papok ostorozására, a templomok védelmezésére, ószövetségi zsoltárok idézgetésére, stb.
    Vajon ő nem volt tisztában azzal, hogy az egyház, amiről állítólag beszélt, nem volt összhangba hozható a zsidó törvényekkel? A keresztény vallás formailag, törvényileg is teljesen más, mint a zsidó – és Jézus vajon valóban ilyen szintű reformot akart?
    Egyébként ez már több is, mint reform, ez valami olyasmi, ami gyökeresen más, attól teljesen eltérő. A Bibliát olvasva számomra egyáltalán nem egyértelműek Jézus ilyen irányú szándékai.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Gondnoknő,

    veled kapcsolatban egy nagyon hosszú érdekes beszélgetésre, nem konfliktusra emlékszem. Ami Bonhoeffert illeti: a „határszituáció” hatása részben igaz lehet, de nem hiszem, hogy nagyon meghatározó. Amennyire megismertem az akkori gondolkodását, Bonhoeffer nem a halálra készült, hanem a háború utáni újjáépítésre egy „nagykorúvá lett” világban. Ettől még igaz, amit írsz: a halál közelsége sok dolgot átrendez az emberi lélekben.

    Hogy alapított-e Jézus egyházat? Természetesen nem. Természetesen igen. Abban biztos vagyok, hogy Jézus nem alapított olyasmit, amilyenné az egyház a reneszánsz pápaság vagy a bizánci cezaropapista nómenklatúra idején lett. Bizonyos értelemben Jézus nem is alapíthatott egyházat, hiszen az már létezett (az egyház Jézus idejében Izráel hívő „maradéka” volt, a qahal, akiket K. János összegyűjtött). Másrészt egészen nyilvánvaló, hogy Jézus új közösséget indított útjára, melynek fő rendezőelve a vele való közösségvállalás volt. Ezt a közösséget nevezték a korai követők egyháznak, a megreformált, újraalkotott Izráelnek, ekklésziának, az új szövetség qahaljának. Ennek sarokköve Jézus Krisztus, alapjai pedig az apostolok.

  • Szabados Ádám says:

    Nekem egyébként Bonhoeffer írói munkásságának éppen az az időszaka a legszimpatikusabb, amikor szoros testvéri közösségben élt másokkal. Ekkor írta a Közösségben (Gemeinsabes Leben) és a Követés (Nachfolge) c. könyveit, melyek szerintem a legegészségesebb, legtisztább teológiai munkái. Olyan formálódási időszak volt ez az életében (a náci állam és egyház nyomása alatt), amin Krisztus Lelkének egyértelmű nyomait ismerem fel. A közösség hiánya és a börtönévek hosszú magánya viszont Bonhoeffer hitére máshogy hatott, egy idő után hanyagolta a Szentírás olvasását is, ezért közvetlen barátai és kollégái úgy látták, Bruder Bonhoeffer gondolkodása ekkor mintha zsákutcába jutott volna. Ettől még persze vannak rendkívül érdekes és helyes meglátásai ebben az időszakban is, amelyeken szívesen gondolkodom, de a közösség fájó hiánya is érződik a levelek tartalmán. Éppen most olvastam William Golding A torony c. regényét, ahol sokkal drasztikusabban, de szintén a hívő közösség kontrolljának a hiánya mutatkozik meg.

  • Szabados Ádám says:

    Apropó irodalom: Gondnoknő, azóta elolvastam az általad ajánlott Momót, nagyon hálás vagyok érte, csodálatos mese, sokat adott!

  • Cypriánus says:

    Jézus és a zsidó vallás: nos a zsidó “vallás” egyáltalán nemvolt valami kész, kiforrott teológiailag körülhatárolható rendszer. ma is elég heterogén, de akkoriban még heterogénebb volt.
    A farizeusok, szadduceusok és esszénusok elég más elképzelésekkel bírtak…(és nem is szerették nagyon egymást.)

    Továbbá nem teljesen helyes az az elképzelés, hogy a mai értelemben vett rabbinikus judaizmus lett volna az ősforrás, amiből a kereszténység kivált. Valójában a rabbinikus judaizmus a farizeus zsidóságnak a Templom lerombolására adott reakciójaként született meg. De maga a farizeus irányzat sem nevezhette magát éppen évezredesnek, kb. Jézus gyerekkorára esett az “aranykora” , Hillél és Sammáj vitái stb.
    A mai templom-utáni rabbinikus judaizmus az I. század vége táján kristályosodik ki, főként Jochanán ben Zakkái munkája révén, aki Gamáliel tanítványa volt (mint a tarzuszi Saul-Szent Pál). Majd a II. szuázad elején sokat tesz hozzá még Rabbi Akiva, majd a II-III. század bölcsei.

    Azaz: a rabbinikus judaizmus inkább párhuzamos ág a kereszténységgel, mintsem valamiféle ősi vallás, amiből az kivált volna. Ugyanabból a zsidó etno-vallási hagyományból jöttek, természetesen.
    Ám a zsidó hagyományt az akkor meglevő 3 nagyobb zsidó szekta is igen eltérően értelmezte, Jézus ebben egyáltalán nem lógott volna ki.

    Amiben kilógott már hamar, az a döbbenetes igény, hogy új Tórát is adjon, ami persze a régi Tóra magjának összefoglalása is . A Hegyi Beszédet nehéz másként értelmezni-a hallgatóság is értette ezt az igényt. Ez utalás a V. Mózes Könyv sajátos jóslatára, a Mózeshez hasonló (azaz a népnek törvényt adó) Prófétára is.

    Az “Egyház-nem-alapítás ” gondolata mind történelmileg mind teológiailag rendkívül nehezen megvédhető. Sem az ősegyház tényleges történelméből, sem az Újszövetségi Iratokban szereplő elemekből nem ez jön le.
    Ne gondoljuk, hogy elég néhány mondatot hiteltelennek tekinteni. Az összes olyan rész, mint a Hegyi Beszéd, az utolsó Vacsorán mondottak, és a példabeszédek vagy fele is értelmetlenné válik, nem beszélve a missziós küldetésről. Jézus kétségkívűl alapított Qahal-t. Pointosabban “újra össze hívta” ahogy a Qahal-t is Isten hívta össze a Szinájon.
    Az hogy az Egyház folytonos minden igazzal Ábel óta, szintén nem új gondolat. Ilyen értelemben Jézus nem alapított “új” vallást, csak minden népből összehívja az Úr népét.

    Ezzel szemben érdekes kontraszt, ahogy a rabbinikus judaizmus a kezdeti missziós lelkesedés után lényegében lemond a világ népeiről, a kazárok és a jemeniek egy részének kora középkori judaizmusra térése óta nem volt rá példa, hogy nagyobb tömeg áttérjen zsidónak.
    A missziós aktivitást pedig fölváltotta a háromszoros elutasítás gyakorlata (aki 2 év után negyedszer is jelentkezik, hogy a három visszautasítás után is zsidó akar lenni, azt bemerítik,(mikve) és zsidó lesz. )

    Viszont az, hogy az Egyház lényegesen több mint ami belőle látható, és nem esik egy az egyben a földi szervezettel természetesen igaz. Ezt még “druszám ” Szt. Cypriánus karthágói püspök is erőteljesen így gondolta : )

  • Miklós says:

    Szerintem ennek a teológiának az igazságtartalma ad létjogosultságot, nem az hogy az emberek a halál torkában élnek. Az van a halál torkában, aki ott van és nem az aki azt elképzeli magáról. Az úszik, aki a vízben van és nem az aki előtt ott a lehetőség, hogy beleugorjon, az van a kapun kívül, aki kiment, és nem az aki azt állítja magáról, az mondott le minden vagyonáról, aki ezt megtette, és nem az aki elképzeli magáról, hogy ha ez vagy az lenne akkor mit csinálna. Bonhoeffer is írta a tanítványságról, hogy csak az ismerheti meg, csak az tud gondolkodni róla, aki csinálja. Sokan lehetnek a halál torkában éhinség miatt, háború miatt, járványok, természeti katasztrófák miatt, vagy épp a vallási hovatartozásuk miatt, de az igazság miatt nagyon kevesen, és ez az, ami szerintem más Bonhoeffernél, hogy ő nem választotta szét Krisztus követését és a társadalmi igazságosságot.
    A MINIMUM-ot illetően teljesen egyetértek, az igazság nagyon egyszerű, csakhogy abból nem lehet üzletet csinálni…
    Igazából csak egy nagy szomorúság tölt el Bonhoeffer sorsa miatt, és bár örülök, hogy ezen a blogon keresztül olvashattam róla, mégis az emlékének az ápolásáról leginkább az jut eszembe, amit Jézus mondott a farizeusoknak a próféták sírjainak gondozásáról. Akinek nem inge ne vegye magára, de hát a világ, belértve ebbe az egyházi intézményeket is, az elmúlt 70 év alatt sem változott semmit (szerintem)…

  • Csaba Tarró says:

    Az izrealita egyház előbb “intézményesedett”, mint magának Izraelnek az állama. Nagy fantáziára nincs szűkség, hogy belássuk a keresztyén egyház intézményesedésének szűkséges voltát is. Sok hibát követett el az intézményesített egyház, de a keresztyénség fentmaradását annak köszönhetjük, nem a nyom nélkül eltűnő “no name” keresztyén csoportulásoknak. Korunk egyik veszélyét éppen a “házi”- jelzőkben látom.
    “Házi kolbász”, “Házi Pálinka”, “Házi csoport”- ezek a kifejezések arra utalnak, hogy valamiféle értékhez, mínőséghez térnek vissza. Időnként fel lehet bennük fedezni ilyesmit, máskor csupán csak felszíni máz, a mélyben meg a nagy semmi…
    Én erősen vitatkoznék azon, hogy az intézményesített egyház az elmúlt 70 évben nem változott volna. Az igazi reformokat, változásokat csak nagyon ritkán lehet megtalálni egyetlen intézményesített egyházon, felekezeten belül. Ahogy Luthernek és egyházszervezetének sem maradt hely a Római egyházon belül, manapság is így működnek a dolgok, csak sokkal kisebbek a szakadások méreteiket tekintve.
    Divatos dolog az intézményesített egyházhoz fűzhető keresztyének hibáin lovagolni. Azt hogy a “névtelen” keresztyének közül ki mennyi hibát vétett leginkább azért nem tudjuk, mert semmi maradandót sem hagytak maguk után, s a kutya sem emlékszik rájuk.
    Szóval mielőtt az intézményesített keresztyénséget lehúznánk a WC-én, nem árt megemlékezni róla, hogy pl. az olyan apróságokat, mint a kanonizált és célnyelvre fordított Bibliát (melyek alapján kritizálhatjuk őket) szintén nekik köszönhetjük. Számomra a csak kritizálni képes, gyökértelen keresztyén nem hordozz túl sok valódi keresztyén értéket…

  • dzsaszper says:

    Kedves Gondoknő,

    kérdésedre, hogy van-e valami, amivel kizárólag az egyház rendelkezik, az egyén viszont nem, azon múlik a válasz, hogy mit is értesz egyház alatt.

    Ha X vagy Y felekezet szervezetét, vagy akárcsak ezen szervezetek összességét, akkor a válaszom az, hogy valószínűleg nincs.
    Mivel Bonhoefferről szól ez a poszt, különösen magától értetődő, hogy az egyház alatt a szentek közösségét is érthetjük, és a szentek közössége rendelkezik valamivel, amivel az egyén nem: a közösséggel.
    Jézus maga mondta, hogy arról fogja megtudni a világ, hogy a tanítványai vagyunk, ha szeretjük egymást. (Jn 13:35). Egymást szeretni közösségben élve tudjuk. Ha komolyan vesszük azt, hogy Jézus arra küld minket, hogy tanítványokká tegyünk minden népeket, és komolyan vesszük a Jn 13:35-öt is, akkor tudjuk, hogy erre a küldetésre közösségben van csak esélyünk… De ez a gondolat már az Ószövetésgben is megvan, ld. a 133. zsoltárt.

  • István70 says:

    Úgy gondolom, hogy Bonhoeffer narratívája ugyanúgy az adott kort tükrözi, mint Lutheré vagy Kálviné. A direkt társadalmi vonatkozásokat ugyanúgy figyelmen kívül kell hagyni valamennyiüknél, csak a – nem tudok jobb szót – prófétikus tartalomra kell figyelni. Ami nekem igazán furcsa, az a gyülekezetnélküliség elfogadása a kora kereszténységében, de valóban lehet, hogy csak a börtönmagány tette. Nagyon nagy távlatokat adott azonban az evilági kereszténység megértéséhez.

  • a Menhely gondnoknője says:

    Sziasztok,

    mindenkinek köszönöm a válaszokat – holnap elutazunk, és mivel komoly a téma, nem szeretnék hűbelebalázs módjára válaszolni (ma is azt hittem, hogy több időm lesz). De gondolkodom rajtuk, és hamarosan igyekszem reagálni a kommentekre.

    Ádám, nagyon örülök, hogy tetszett neked Momo…

    Még valami: nemrég volt itt egy cikksorozat Isten szenvedésének, együttérzésének lehetőségeiről, ezen a témán sokat gondolkodom újabban.
    Van-e lehetőség arra, hogy kicsit mélyebbre ásva belemenjünk a témába? Van néhány kérdésem és gondolatom, és a megvitatás segítene a továbbhaladásban.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Gondnoknő,

    építő beszélgetésekre mindig volt itt tér, az említett cikkek alatt is van erre lehetőség. Hogy ez segít-e majd neked a továbbhaladásban, az nyilván attól is függ, hogy merre akarsz haladni.:) A honlap irányultságát ismered már, te döntsd el, hogy kiteszed-e magad olyan gondolatoknak, melyek adott esetben felfejthetik a belső rendszered szöveteit, és ezért fájdalmat is okozhatnak neked, még ha szeretettel is hangoznak el.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum