A kegyelmi kiválasztásról szóló cikkeimhez érkezett hozzászólások arra a bölcsességre emlékeztetettek, hogy nem lehet mindent egyetlen mondatban elmondani, minden gondolat elmondásához minimum még egy mondatra van szükségünk. Ez a téma pedig annyira szerteágazó és annyira mély, hogy úgy látszik, sok-sok mondatra van szükségem, míg koherens módon ki tudom fejteni, mit is gondolok a predesztinációról.

Az a tapasztalatom, hogy különböző emberek különböző módon tudtak behatolni a kegyelem doktrínáiba. Spurgeon számára a hívők örök biztonsága volt a kapu. Piper inkább az ellenállhatatlan kegyelem szükségességének felismerését látja a bejáratnak. Van, akit saját romlottságának tudata vezet a kálvinizmushoz. Mást az győz meg, amikor Krisztus halálának a hathatósságán elmélkedik. Én akkor kapituláltam, amikor megláttam a Bibliában a feltétel nélküli kiválasztás kegyelmét.

És van, akinek ez a téma soha nem áll össze „kálvinizmussá”. Nem feltétlenül azért, mert arminiánus, hanem azért, mert a teológia számára nem rendszer, hanem valami más. Némelyeknek az ellenállhatatlan kegyelem megértéséből nem következik a feltétel nélküli kiválasztás, a hívők örök biztonságából nem következik Krisztus halálának hathatóssága, és a teljes romlottságból nem következik az ellenállhatatlan kegyelem szükségessége. Az igazság számukra morzsákban létezik. Elfogadják, hogy Isten a kezdeményező – mi csak a reagáló fél vagyunk –, Istennek adnak hálát az üdvösségükért, sőt, a hitükért is, de ebből nem lesz a számukra semmiféle rendszer.

Lehet, hogy meglepetést okozok, de nem áll teljesen távol tőlem sem ez a megközelítés. Kierkegaard mondta, hogy a logikának van rendszere, de a létezésnek csak Isten ismeri a rendszerét. Kierkegaard egyik könyvének azt a címet adta, hogy Filozófiai morzsák, jelezve, hogy Hegellel szemben nem hiszi, hogy a létezést logikai rendszerbe lehetne rendezni. Amorf folytatásként megírta négyszer olyan hosszú Lezáró tudománytalan utóirat a filozófiai morzsákhoz c. művét, melynek címe szintén azt sugallja, hogy a létezés nem arányos rendszer, melyet az értelem fiókokba rendezhetne.

Néhány éve bizonyságot tettem saját lelki utazásomról, hogy hogyan tért meg az értelmem a személyességhez, melynek egyik következménye, hogy a kinyilatkoztatás morzsáit nem akarom már feltétlenül logikai rendszerbe foglalni.

Ennek a hozzáállásnak azonban vannak korlátai. A Szentírásban Isten kijelenti magát, és a kijelentett mondatoknak van jelentésük. A logikai rendszerek elvetése nem jelentheti azt, hogy a Szentírást úgy értjük, ahogy akarjuk. Ha Jézus azt tanítja, hogy senki sem mehet hozzá, akinek ezt az Atya nem adta meg, és hogy mindenki hozzámegy, akit az Atya von, akkor ez valamit jelent. Amikor Pál arról beszél, hogy Isten a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket magának, és ezt onnan tudjuk, hogy az életünk egy pontján feltámasztott a lelki halálból, akkor ez jelentéssel bír. Nem érthetjük akárhogyan.

Maguk az Újszövetség szerzői is hoznak létre logikai kapcsolatot kijelentett igazságok között. A mi Urunk is ezt tette. Miért kell újjászületnünk? Azért – mondja Nikodémusnak –, mert „ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.” (Jn 3,6) Miért kell az Atyának Jézushoz vonszolnia bennünket (Jn 6,44.65)? Mert „a Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit” (Jn 6,63). Pál is folyamatosan hivatkozik a kinyilatkoztatott igazságok közötti logikai összefüggésekre. Egyik kedvenc szófordulata a „Mi következik ebből?” (τί γάρ;).

Természetesen soha nem leszünk képesek arra, hogy a bibliai kinyilatkoztatást egyetlen zárt rendszerbe foglaljuk. Valami mindig ki fog lógni, mert Kierkegaard-nak igaza van: a lét rendszerét egyedül Isten érti. Felelősségünk azonban van, és ebbe beletartozik a megértésre való törekvés is. Az egyik kinyilatkoztatott igazság magyarázza a másikat, és a kettő olyan módon igaz, hogy nem oltják ki egymást. Ha az ember a bűn rabszolgája, akkor felszabadító erőre van szüksége. Ha halott a bűneiben, akkor csak a feltámasztás segíthet rajta. Ha a kiválasztás miatt adatik az elhívás és a hit, akkor a hit nem lehet alapja a kiválasztásnak. Ezek egyszerű összefüggések, melyek nem írják ugyan le a lét rendszerét, de segítenek az Isten által kijelentett igazságok megértésében.

És figyelem: nem a kálvinizmusnak van csak rendszere! Amikor egy arminiánus úgy érvel, hogy Isten „nem tehet” ezt vagy azt, ez vagy az (eleve) „nem lehet igaz”, vajon nem a fejében lévő rendszerből kiindulva fogadja vagy utasítja el a Biblia egyes igazságmorzsáit?

Az a feladatunk, hogy odáig menjünk, ameddig a bibliai kinyilatkoztatás vezet. Igyekezzünk megérteni a kinyilatkoztatott igazságok közötti összefüggéseket, igét igével magyarázva. Ne elégedjünk meg azzal, hogy egymás mellé teszünk igeverseket, hogy aztán széttárva a kezünket azt mondjuk: ezek együtt igazak. Legyünk őszinték: időnként ez azt jelenti számunkra, hogy egyiket sem tartjuk teljesen igaznak. Nem eleve elhibázott dolog koherenciát és logikai kapcsolatot keresni a bibliai igazságok között. A kinyilatkoztatott igazságmorzsák közötti összefüggések megértése tisztázhatja, hogy milyen értelemben igaz az egyik, milyen értelemben igaz a másik, és hogyan igaz a kettő együtt.

Menjünk el egészen addig, ameddig a kinyilatkoztatás vezet! Ne álljunk meg túl hamar, mert az tiszteletlen a kinyilatkoztató Istennel szemben. Amikor viszont a valódi titkokhoz érünk, álljunk meg, vegyük le a sarunkat, és imádjuk az Urat! A lét rendszerét csak ő ismeri.

2 hozzászólás a “Logikai rendszer vagy az igazság morzsái?” bejegyzéshez

  • Dávid says:

    Pont ezt élem meg! Kilenc év után elhatároztam, hogy utána járok a kálvini tanoknak, ahogy tőlem telik. Grudem könyvét olvasva medöbbentem. Aki nem kálvinista környezetből jön, az értheti csak meg, milyen különleges, ha hosszú évek kérdéseivel kapcsolatban rálelsz egyszerű, bibliai válaszokra, amik az orrod előtt voltak, és ezek összeállnak, és bizonyos pontig érthető rendszert alkotnak.

    Mégis a legfurcsább benyomásom az mostanában, hogy a kálvinizmus mintha sok helyen nem többet, hanem kevesebbet tudna: megáll ott, ahol eddig én mindenféle alap nélkül, a Biblia lapjairól lesétálva barangoltam. Nem nyilatkozik, ha az Ige nem nyilatkozik. Innen nézve nagyon sokszor engedtem meg magamnak, hogy komoly “igazságmorzsát” fogalmazzak meg bilbiai hivatkozási alap nélkül. Érdekes.

    Folytatom a kutakodást.

  • NK Gyula says:

    Csak egy hasznos vezérelvet szertnék megosztani veletek. Lev Tolsztoj HÁBORÚ ÉS BÉKE című könyvében találtam és nekem sokat segített a bibliai igazságok redszerezésében.

    A virágon ülő méh megszúr egy gyermeket. A gyermek fél a méhektől, és azt mondja, a méh célja az, hogy megcsípje az embereket. A költő elgyönyörködik a méhben, amely beleereszti szívókáját a virág kelyhébe, és azt mondja, a méhnek az a célja, hogy beszívja a virágok zamatát. A méhész, észrevéve, hogy a méh virágport és nektárt gyűjt és behordja a kasba, azt mondja, a méh célja a mézgyűjtés. Egy másik méhész, közelebbről tanulmányozza a raj életét, azt mondja, a méh azért gyűjti a virágport és a mézet, hogy táplálja a méhivadékokat, meg hogy királynőt neveljen, tehát a méh célja a faj fenntartása. A növénytan tudósa észreveszi, hogy a méh a kétlaki virág porával a bibére szállva megtermékenyíti a virágot – és a botanikus ebben látja a méh célját. Egy másik a növények vándorlását figyelve azt látja, hogy a méh előmozdítja ezt a vándorlást – ez az újabb megfigyelő pedig azt mondhatja, ebben van a méh célja. De a méh végső célja nem merül ki sem az egyik, sem a második, sem a harmadik célban, amelyet az emberi elme felfedezhet. Minél magasabbra emelkedik az emberi elme e célok felismerésében, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy nem foghatja fel a végső célt Az emberi ész meg nem foghatja a mozgás abszolút folytonosságát. Az ember csak akkor érti meg bármilyen mozgás törvényeit, ha e mozgás önkényesen kiragadott egységeit vizsgálja. De éppen abból ered az emberek tévedéseinek javarésze, hogy a szakadatlan mozgást önkényesen tagolt egységekre szakítja szét.(Lev Tolsztoj)

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum