„Ezekben a napokban élni a legizgalmasabb” – állítja Jonathan, a Voice of the Martyrs szervezet muszlim országban dolgozó munkatársa. „Az evangélium világszerte valódi futótűzként terjed. Az örömhír olyan burjánzását látjuk, amilyet soha korábban az egyház története során.” Jonathan szerint az evangélium példátlan sikerének egyik kulcsa az üldöztetés, mely „gyúanyag” a tűz számára. A keresztényüldözés már nyilvánvalóan nem csak régi emlék a római birodalom vagy a kommunizmus idejéből, hanem a világ számos táján kézzelfogható napi valóság. És mégis – vagy éppen ezért – az egyház világszerte gombamód növekszik. Minden egyes bebörtönzött vagy kivégzett keresztény helyén tíz másik terem. Pont ott látjuk leginkább a növekedést, ahol a legnehezebb kereszténynek lenni. „Az egyház a világ legveszélyesebb helyein virágzik és terjeszkedik” – állítja saját tapasztalataira is támaszkodva Jonathan.

Az egyik leggyorsabban növekvő egyház ma az iráni. Iránban elképesztő sebességgel terjed az evangélium, annak ellenére, hogy az áttérő muszlimokat halálbüntetéssel fenyegetik. Az egykori perzsa országban a földalatti kereszténységet ma közel négymilliósra becsülik. A kockázat óriási, mégis egyre többen vállalják. Míg Berlinben a tömegesen megkeresztelkedő migránsok közül egyesekről elképzelhető, hogy puszta számításból térnek meg (így talán nem fogják visszaküldeni őket), ez a magyarázat a Közép-Keleten nevetségessé válik. Iránban nincs földi előnye annak, ha valaki Jézus követője lesz. Arról van inkább szó, hogy valami megroppant az iszlám világban, és váratlanul megnyílt az út az evangélium előtt. Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, ma valóság: muszlimok nagyon nagy számban térnek meg Jézushoz. Pont az történik, amiért évtizedek óta imádkozunk. A 10-40 ablak (az evangélium előtt leginkább zárt terület) elsötétített üvege betört, és az evangélium fénye behatolt. Az iszlám expanziós retorikája mögött egy szétkorhadt vallási rendszer van, melynek tagjai minden eddiginél nyitottabbá váltak Jézus szeretetére.

Az ISIS meg olyan Isten kezében, mint a juhászkutya, mely visszatereli a kóborló juhokat a Pásztorhoz. Minél brutálisabban lép fel, annál nyilvánvalóbbá teszi az iszlám mélyén rejlő sötét árnyakat. És minél bátrabban tesznek tanúságot Jézusról a falhoz állított keresztények, annál nyilvánvalóbb, hogy náluk van az igazi kincs. Idén augusztus 28-án (tehát 2015-ben!) tizenegy szír keresztényt fejeztek le és feszítettek keresztre egy Aleppó melletti faluban. Mindegyikük egy keresztény missziós szervezet munkatársa volt, akik azért maradtak a háborús övezetben, hogy Krisztus nevében segítséget nyújtsanak az áldozatoknak. A kockázatok ellenére ott maradtak akkor is, amikor az ISIS elfoglalta a falut. A missziós vezetőjük kérésére, hogy meneküljenek, azt mondták: nem tehetik, mert Isten arra hívta őket, hogy mondják el az evangéliumot azoknak, akik nem tudnak menekülni. Elfogták őket. Hóhéraiktól lehetőséget kaptak, hogy visszatérjenek a muszlim hitre, ők azonban kijelentették, hogy nem fogják megtagadni Jézust.

A csoport 41 éves vezetőjét, aki kilenc házi gyülekezetet felügyelt, 13 éves fiát, valamint két további munkatársat nagy tömeg előtt brutálisan megvertek, majd keresztre feszítették őket. Két napig nem engedték leszedni a „hitehagyott” táblákkal jelölt holttesteket. Nyolc másik missziós munkatársat a falu közepén szintén arról kérdeztek, hogy visszatérnek-e a muszlim hitre. Két nő – egyik 29, a másik 33 éves – megpróbálták elmondani, hogy ők csak Krisztus szeretetét és békességét adták tovább. Jézushoz imádkoztak, miközben az ISIS katonák mindenki előtt megverték és megerőszakolták őket. Mikor lefejezésük előtt hat társukkal együtt a földön térdeltek, a falubeliek szerint egyesek a Miatyánkot imádkozták, mások Jézust szólították meg, volt, aki Jézus nevét kimondva mosolygott. Levágták a fejüket és a torzóikat keresztre feszítették. Mindezt a misszió vezetője mondta el, megrendülten. „Utolsó leheletükig Jézushoz imádkoztak és róla beszéltek. Az egész falu hallotta és látta a bizonyságtételüket.”

„Talán jobb lett volna, ha nem csak tanácsolom, hanem megparancsolom nekik, hogy meneküljenek el a faluból” – tette hozzá. Emberileg ez valószínűleg igaz, de isteni szempontból nem biztos, hogy így van. A misszió vezetőjéből érthetően kibuggyan a munkatársai tragikus halála miatt érzett keserű fájdalom, de aztán ő sem téveszti szem elől az eset mögött meghúzódó csodálatos isteni szándékot, mely a tizenegy vértanú halálát egészen más megvilágításba helyezi: „Az történik most” – teszi hozzá –, „hogy egyre többen térnek meg. A szolgálat folyamatosan növekszik. A múltban azért imádkoztunk, hogy legyen legalább egy ember, aki muszlim háttérből megtér az Úrhoz. Most annyira sokan térnek meg, hogy alig győzzük a közöttük végzett munkát.”

Ebből mi is erőt meríthetünk itt, Európában. Sőt, azokra a menekültekre is másképp tekinthetünk, akik közénk vetődnek. A félelem nem veszi számításba, hogy akár még a rossz szándékkal érkező Saulusokból is lehetnek Paulusok, de ilyen is történik. A fenti misszióvezető például egy név nélkül nyilatkozó ISIS harcosról mesél, aki saját bevallása szerint kiábrándult a terrorszervezetből, de az iszlám hite miatt továbbra is a hitetlenek megsemmisítésén ábrándozott. Mikor meghallotta, hogy rokonai keresztény segélyszervezet munkatársaitól kapnak segítséget, Jordániába utazott, hogy megölje azokat a keresztény segélymunkásokat. Elment egy alkalmukra, de valami megakadályozta abban, hogy végrehajtsa a tervét. Aznap este álmában megjelent neki Jézus. Másnap visszament a keresztények közé, és azt mondta: „Tegnap azért jöttem közétek, hogy megöljelek benneteket. Jézus éjjel megjelent álomban. Szeretném tudni, mit tanítotok róla. Mondjátok el, ki az, aki megakadályozott engem abban, hogy megöljelek benneteket!” A misszióvezető szerint a férfi sírva megtért és ma az egyik jordániai gyülekezet munkatársa, ő is menekülteken segít.

Az evangélium hirdetése természetesen kockázatokkal jár, és ez különösen igaz a muszlimok közötti misszióra. A kockázatokról Jézus is beszélt, soha nem árult zsákbamacskát. De ki tudja, hány csodás történetet (akár Saulusok megtérését!) élhetünk át mi is, ha megnyitjuk a szívünket az elveszettek előtt, és imádkozunk a Szentlélek erejéért! Az evangélium ma is Isten ereje, Isten karja pedig nem rövidült meg a 21. században sem. Sorsunk sötétlő árnyai közt szent arca rejtezik. Bölcs terveit viszont csak a feltámadás hite által érthetjük meg.

76 hozzászólás a “Futótűz” bejegyzéshez

  • Sefatias says:

    Nagyon tetszik a cikk. Örülök, hogy írsz erről, mert sajnos az utóbbi hónapokban Magyarországon sokan emberevő szörnyeknek akarják bemutatni a közel keleti embereket. De lenne egy személyes kérdésem hozzád. Ezek a magukat kereszténynek valló szíreket valóban kereszténynek tartod? Vallják azokat a hitvallásokat, amelyektől valaki számodra kereszténnyé válik?

  • Szabados Ádám says:

    Tudtommal igen, ezek evangéliumi jellegű ébredések, melyek szoros kapcsolatban állnak nemzetközi evangéliumi szervezetekkel.

  • Sefatias says:

    Az elmúlt években, a közel keleten kivégzett keresztények jobbára miafiziták.

  • Szabados Ádám says:

    Csak egy részük az. De a miafiziták nem monofiziták. Kürilloszt követik, aki tökéletesen ortodox volt. Ez egy teljesen más szintje a terminológiai vitáknak, mint az ariánus tanok esetében.

  • lostcluster says:

    köszönöm a cikket

  • Ödönbéla says:

    ”A 10-40 ablak… elsötétített üvege betört, és az evangélium fénye behatolt.”

    Ádám, ismered a világmisszió helyzetét, tudod, mekkora szavak ezek. Őszintén kérdem: szerinted megalapozottak?

  • Márkus Tamás says:

    Európában jó ezzel vigasztalgatni magunkat… miközben bizonyos helyeken a templomok tetejéről szedegetik le a kereszteket, hogy ne sértse a muszlimok érzékenységét…

    A beszámoló egyébként valóban szívszorító, sőt biztató, de az írás tartalmaz – véleményem szerint – egy téves következtetést (igazából nem is a következtetés téves, amit viszont leszűrhetnek belőle a keresztyének, az biztos): “Ebből mi is erőt meríthetünk itt, Európában. Sőt, azokra a menekültekre is másképp tekinthetünk, akik közénk vetődnek. A félelem nem veszi számításba, hogy akár még a rossz szándékkal érkező Saulusokból is lehetnek Paulusok, de ilyen is történik.” Nekünk nem “erőt kell merítenünk” – gyakorlatilag már most, félelemből fakadóan előre berendezkednünk valamiféle minoritásban való tengődésre -, hanem erőt kell mutatnunk (nem erőszakoskodnunk, hanem merészen, bátran és hatékonyan fellépnünk, minden fórumon – igen, a politika szintjén is). A két helyzet teljesen eltérő, és a nyugati keresztyénség felelőssége óriási. És nem gondolom, hogy az lenne a forgatókönyv, hogy hagyjuk magunkat rezignáltan maximálisan leépülni(mindenféle határozott cselekvés nélkül bízni abban, hogy a százezres muszlim tömegek között akadnak majd – talán – potenciális Paulusok), hogy aztán a mártírok vérével áztatott föld újra megtermékenyítse a szétroncsolt keresztyénséget. Lehet most is cselekedni.
    Mindenesetre jó volt olvasni, köszönöm! 🙂

  • kjapp says:

    Márkus Tamás: “…gyakorlatilag már most, félelemből fakadóan előre berendezkednünk valamiféle minoritásban való tengődésre -, hanem erőt kell mutatnunk (nem erőszakoskodnunk, hanem merészen, bátran és hatékonyan fellépnünk, minden fórumon – igen, a politika szintjén is)…”

    Erőt kell mutatnunk, de nem az erőszak erejét, hanem megmutatnunk hogy milyen az igazi keresztény élet példáját és az hogyan működik az itt Európában.

  • Zoltán says:

    “…szörnyeknek…”

    Kedves Sefatias!

    Többségüknél a segítség gyanánt nyújtott étel, ruházat zúgolódás tárgya. Nemi erőszak hálaképpen a feléjük tanúsított jószándékért cserébe, kezdetnek nem elég szörnyűség?

  • Sefatias says:

    Kedves Zoltán!

    Nem igazán értelek.

  • Zoltán says:

    Kiegészítésképpen:

    Nem a származást igyekszem egyenlővé tenni a bűncselekménnyel, az előítéletek azonban nem alaptalanok.

  • Márkus Tamás says:

    Alapvetően egyetértek azzal, amit mondasz, de egy picit pontosítanám, hogy mit érzek csúsztatásnak: azt az általános és téves közfelfogást erősíti meg az idézett mondat, hogy a migrációval való egyet nem értést csak a félelem motiválhatja.
    Az az érdekes ebben az egészben, hogy van egy kérdés, és a kérdés egyik oldalát csak racionális szinten kezelik (a befogadás előnye, lehetőség, munkaerő), míg másikat oldalt pusztán érzelmi síkon: félelem, elembertelenedés, állati ösztönök. Mintha azt a lehetőséget, hogy a migrációra keresztyénként határozottan nemet mondunk, és ennek a veszélyeire felhívjuk a figyelmet, csak a félelem motiválhatná – mintha ez önmagában valami rossz dolog volna. Nem ártana a “félelem” fogalmát definiálni, ha már használjuk. Magyarul, mintha keresztyénként csak az a lehetőség maradna számunkra, hogy tárt karokkal fogadjunk muszlimokat, és közben NE merészeljünk félni (mert az már nem keresztyéni), hiszen még ha keresztyén üldözésre kerülne is sor, akkor is győzni fogunk, hiszen Irán példája stb… Én erre értem, hogy számunkra Európában ez nem lehet kiindulási alap: egy alapvetően keresztyén múltú és kultúrájú államban, amelynek létrejötte eleve a keresztyénséggel kapcsolatos, teljesen más potenciállal, háttérrel, módszerrel és intenzitással lehet – és szerintem kell is – fellépni, mint mondjuk Iránban vagy Szaúd Arábiában.

  • Bence says:

    Maximálisan nem értek egyet azzal, amit a cikk kifejez. Az üzenet egy elerőtlenedett, önvédelemre képtelen kereszténységet képvisel, amely csak kiszolgáltatja a keresztény testvéreket, még akkor is, ha normális esetben fölényben (vagy legalábbis egyenjogúságban) volnának.

    Egy szekuláris Európában, ahol a kereszténység nincsen hivatalosan elnyomva, ne építsünk már kérem a mártírok erejére, meg a szelíd példamutatásra! Azt akkor kell megtenni, ha az egyház totálisan el van nyomva, mint Szaúd-Arábiában, Egyiptomban stb.! Ez egy impotens, női kereszténység volna. Józsué forog a sírjában. Ilyen esetben jobban járnánk még egy csak formálisan keresztény, de “keményebb” vezetéssel is.

    Arról nem is beszélve, hogy a megtérő muszlimok száma minimális, ők viszont annál agresszívabban terjesztik a kulturális vallásukat.
    Olyasmi ez, mint arab demokráciákról, és szír demokratikus frontról beszélni: jóformán fikció.

    A hozzászólók közül problémáztak, hogy az állam ne alkalmazzon erőt, hanem a szeretet erejét, példamutatást meg blabla. Namost ez nem járható út, sőt teljes zagyválás.
    A keresztény állam (segítek: KDNP stb.) keresztény országot képvisel, és annak kulturális mintázatát igyekszik megtartani, és ehhez joga is van. A külső migránsi nyomakodást szintén joga van karhatalmi eszközökkel megfékezni. Az állam nem tehet mást, mint hogy erőszakot (a kard hatalmát, Rm 13) alkalmaz jogos, és Isten szabta keretek között. Ha az állam nem alkalmaz fizikailag erőt, akkor nincs is állam.

    Nem szabad összekeverni továbbá a személyes szférát sem, az államival. A személyes és egyházi szféra megbocsáthat, viszont az állami szféra nem bocsát meg alapvetően, hanem féken tart és büntet (különben a sikkasztást, hamisítást és csalást stb.-t is “megbocsáthatnánk”).

    Továbbá lényeges, hogy a keresztény állam ószövetségi elvek mentén határozza meg a politikáját (mivel az ÚT-ban jóformán egyáltalán nincs az államról szó, mert az ÓT érvényben van e téren, mint Kálvin arra nagyon bölcsen rá is jött).
    Eszerint egyértelmű, hogy intenzív legiszlatív védekezést KELL bevezetni a másvallású (kvázi istentelen) – pláne, ha muszlim – tömeges bevándorlás esetében. (FONTOS: keresztény migránsok gyakorlatilag semennyi nem jön, ami jön az is szentekhez meg angyalokhoz imádkozik, de erről diszkréten elfeledkezünk…)

    Nem lehet jönni a felebarát segítésével sem (samaritánus blabla), hiszen az a minimális emberiességről szól (pl. víz és kenyér ideiglenes szolgáltatása a telepeken), nem pedig az antikrisztus pénzügyi, gazdasági, letelepedési stb. támogatásáról, pláne ha mi fenenagy hitvallásos konzervatív keresztények vagyunk (!!).

    Azt kell, hogy mondjam, hogy egyenesen vérlázító hamis istenek terjeszkedését elősegíteni; és ezt a félelemre/mártíromságra előre berendezkedettséget beállítani standard keresztény kötelességnek…

    Szóval, alapvető vágányváltásra volna szükség.

  • sefatias says:

    Tudod Bence az lehet a baj, hogy teljesen más elképzeléseink vannak a kereszténységről. Te úgy gondolod, hogy egy állam lehet keresztény. Én úgy gondolom, hogy csak emberek lehetnek azok. Te úgy gondolod, hogy az állam vezetése keresztények kezében van, én úgy gondolom, hogy bűnözőkében.

  • Cypriánus says:

    Bence, a fölvetésed hogy jön a poszthoz? Az az iszlám világról szólt, ha nem vetted volna észre.

    Ami a keresztény államot meg efféléket illeti: teonom kálvinista e vagy? Csak mert a nem protestáns keresztények szembeni megvetésed és az állam iránti naiv rajongásod ezt sejteti..esetleg Te vagy “Camisard”?

    Hát elárulom Neked, a teonomia soha nem lesz több, mint egy szánalmas zsákutca. A kisebbség kisebbségének is elhanyagolható kisebbségeként (keresztény -kálvinista-teonom) álmodoznak valamiről, amihez az iszlámnak kiforrott jogi rendszere és milliárdnyi embertömege van. SOHA nem fogtok győzni az ő terepükön.

    A politikai kereszténység meg…nos aligha véletlenül amikor az ördög megkísértette az Úr Jézust a pusztában, végig politikai kísértés mond: győzd le a szegénységet, légy látványos, teremtsd meg a tökéletes politikai közösséget…mint tudjuk Jézus német mondott.
    Bár a “gyenge és tökéletlen” Jézus nem ült a királyi trónra , szerencsére a nála sokkal ügyesebb teonóm ifjak, mint “Camisard” vállalják a feladatot! Hurrá!

    Ha ismernétek az iszlámot, értenétek, mekkora vonzást jelente rátok. Nem véletlen, hogy Houllebecque : “Behódolás ” című regényének egyik kulcsfigurája az egykori “európai identitárius” radikális, aki rájött arra, hogy az iszlám sokkal teonómabb és identitáriusabb mint a megtestesült és keresztre feszített keresztény Istenbe vetett hit valaha is lehet…

    A politikai dolgokról Ádám írt korábban, amúgy, nem híve a gyenge államnak, legalábbis európai liberális értelemben.

  • Cypriánus says:

    Na jó, a “nem vetted volna észre ” igazságtalan volt. Bocsánatot kérek érte.

  • Márkus Tamás says:

    Cyprianus: én nem vagyok teonomista, de a Bence által említett keresztyéni hozzáállás az államhoz azért messze nem “naiv rajongás” az állam iránt – még akkor sem, ha számodra erős a megfogalmazása. Vagy ha igen, akkor Pál és Péter apostolok is mérhetetlenül naivak voltak – ráadásul éppen egy olyan állam esetében, amelynek léte veszélyt jelentett számukra (ld. Róm 13,1-7; 1 Pt 2,13-14). Ennek ELLENÉRE nagyon, már-már paradox módon pozitívan nyilatkoznak éppen arról a római államhatalomról, amely később keményen üldözte a keresztyéneket. Amit Bence ír a keresztyén államról, az önmagában tehát nem teonomizmus. Ha olvasol reformátorokat, rájössz, hogy kb.ugyanígy tekintettek az államra, annak szerepére. Elég csak megnézni, hogy mit ír a II.Helvét Hitvallás a világi kormányzásról: “Azt tanítjuk tehát, hogy a keresztyén hatóság elsőrendű feladata, hogy a VALLÁSRÓL gondoskodjék. Tartsa tehát kezében Isten igéjét, és gondoskodjék arról, hogy ezzel ellentétes dolgot SENKI SE tanítson. Továbbá Isten igéjéhez szabott jó törvényekkel kormányozza az Istentől rábízott népet, és tartsa meg azt fegyelemben, kötelessége teljesítésében, és engedelmességben (…) Fékezze meg a javíthatatlan eretnekeket (ha igazán eretnekek), akik szüntelenül káromolják Isten felségét, háborgatják, sőt tönkreteszik Isten anyaszentegyházát.”
    Ezt azért emésztgesd magadban… Én is vitatkozom a teonomizmussal, de ne keverjük a szezont a fazonnal.

  • sefatias says:

    Pál és péter nem voltak naívak.Szerintem az államról írt gondolataikban elég jól elkülönül az állam és a hit. Semmi közük egymáshoz. A vezetőknek azért kell engedelmeskedni, hogy ne büntessenek meg, és imádkozni pedig azért kell, hogy hagyjanak békén, és nyugodtan csendesen élhessük a saját életünket. (1Tim 2:1-3). A helvét hitvallásban leírt gondolatok pedig sehol nem köszönnek vissza a bibliában. Nincs olyan, hogy keresztény hatóság, és épp ezért nem is feladata a vallásról való gondoskodás. Sehol nem olvasunk erról, hogy a keresztényeknek feladata lenne kormányzati szerepben isten igéjéhez szabott törvényeket hozni. Nekem inkább úgy tűnik, hogy az apostolok egy államtól jól elkülöníthető, attól teljesen független kereszténységben gondolkodtak. Jézus meg főképp

  • Cypriánus says:

    Szia Tamás! Katolikus vagyok…elolvashatom a II. Helvét Hitvallás, biztos sok szép és megfontolandó dolgot találok benne, de számomra nem lesz valami szent és csalhatatlan dokumentum. Az állam szükséges voltát nem tagadom, konzervatív vagyok alapvetően, nem anarchista. De a Leviathan -nal érdemes ám vigyázni. Ha a reformátorokon túl politikai filozófiát is olvas az ember, lehetetlen nem szembesülni vele, a politika jelentős részben az emberi faj sötét oldalára épít (lásd gentle lie, tudatos megtévesztés, félelem, barát -ellenség megkülönböztetés stb. Stb.) az emberi faj tényleg ilyen, reális politika nem nagyon épülhet másra, sajnos, de ha a nagyon is földi politikai pólus egyesül a “mennyeivel”, az jobb esetben állandó feszültség lesz, rosszabb esetben meg valami borzalmas.
    Tényleg vissza akarunk oda térni, hogy a nem megfelelően gondolkozókat máglyán égessük (katolikus) vagy kövekkel agyonnyomjuk, kibelezzük (protestáns módszer) ?

    Pl a. Mostani Magyarországon hogyan lehetne “keresztény rendszert” létrehozni keresztények nélkül?

    Nem vagyok Prohászka Ottokár nagy rajongója,(zavar a populista és nacionalista höbörgése, az ízléstelen antiszemitizmusa stb. Stb. Érdemei elismerése mellett, és hogy a faji antiszemitizmus elutasította) de arra már ő is rájött a ’20 as évek elején, hogy ez nem megy, ki is mondta. Konkrétan a magát keresztény kurzusnak nevező rendszert kloáka-kurzusnak nevezte.) A példája szerintem elgondolkodtató : egy radikális keresztény politikai gondolkozó nem feltétlenül érzi jól magát a politika korrupt és sokszor a legalantasabb emberi vágyak hajtotta világában.

    A Hegyi Beszéd -nek igenis van politikai mondanivalója, és az pont az, hogy nem létezhet harmonikus politikai kereszténység.

    Önmagában a feszültség nem baj, szerintem
    Leo Strauss fején találta a szöget azzal, hogy a nyugati civilizáció nem más, mint az Athén (az ész szimbóluma ) és Jeruzsálem (a hit szimbóluma) közötti feszültség. Ahogy az áram sem megy, ha nincs két pólus, a nyugati civilizáció sem lehet ilyen. Egyik pólus sem tűnhet el, mert akkor a Nyugat megsemmisül. Most pont ezt látjuk egyébként, a hit pólusa nélkül ez a civilizáció nem képes megmaradni.

    De az isteni eredetű jog műfajban? Az iszlámot soha de soha nem tudja beelőzni semmi, legkevésbé a nyugat kisebbségének kisebbségének kisebbsége. A szalafita irányultságú csecsenek száma vetekszik a világ összes teonóm keresztényével, pedig a csecsenek egy törpe nemzet.

  • Cypriánus says:

    https://duaat.wordpress.com/2008/03/10/how-islam-will-dominate-the-world/

    Tanulságos kis elmélkedés egy egyszerű muszlim tiszta és szeplőtelen szívéből…

  • Szabados Ádám says:

    Ödönbéla, az iráni evangéliumi ébredés már önmagában szerintem megalapozza azt, amit írtam.

  • Szabados Ádám says:

    Tamás, ez a cikk keresztényeknek szól, és nem az állam feladatáról. Két korábbi bejegyzésem viszont árnyalja talán a képet:

    Amerikai barátaim értik
    WWJD a menekültekkel?

  • Márkus Tamás says:

    Kedves Ádám: igen, valóban elkanyarodtunk a cikk témájától; nekem azonban az általam említett idézettel voltak fenntartásaim ( nyilván te nem ilyen célzattal fogalmaztad meg ), mert egy általános – és véleményem szerint téves – hazai keresztyén hozzáállást tükröz. A belinkelt cikk tartalmával maximálisan egyetértek.

    Cyprianus: az állam és egyház viszonyáról majd írok reflexiót bővebben. Azt hiszem ismerjük egymást személyesen is (a Leo Strauss-ról levágtam) :), szóval … majd értesítelek.

  • Molnár Ambrus says:

    Kedves Ádám!
    Köszönöm a cikket. Én is fontosnak tartom, hogy tudjunk a más környezetben elő keresztyének életkörülményeiről. Az üldözés témakörében nemrég magyar nyelven is megjelent egy könyv a Kairosz gondozásában: Keresztényüldözés a 21. század elején.

    A helyzet bemutatása egészen naturális. Viszont pár következtetés nem igazán világos számomra.
    Már a migráns kérdés kapcsán is előjött, de itt is megerősítésre kerül a tipizálás jelensége. Egy-egy jól ismert bibliai alak kiemelése (Rúth, Saul-Pál). Rúth, a vallásilag is integrálódott prozelita-zsidó és Pál, a pogány-keresztyén missziót kiterjesztő apostol. A tipizálás valami olyan cselekvésre, változásra hívja fel a figyelmet, ami az “ősképpel” is történhetett. Nyilván változásra gondol a Pál sejtetés. Ez nagyon jól ki is fejezhető ezekkel a nevekkel és már-már úgy tűnhet, hogy meg is oldottuk a problémát. A Saulusokból-muzulmánokból legyenek Paulusok-keresztyének. Változás kell! Na de mégis hogyan? “De ki tudja, hány csodás történetet (akár Saulusok megtérését!) élhetünk át mi is, ha megnyitjuk a szívünket az elveszettek előtt, és imádkozunk a Szentlélek erejéért.” Hát persze, a nyitott szív és az ima. Hogy ez eddig nem jutott eszünkbe! De kérdezem: 1. Tulajdonképpen ez mit is jelent? Milyen konkrét tettet jelent ez a gyülekezetre nézve? 2. Mi ebbe a helyzetspecifikus? Hiszen ez mindig feladata a keresztyén gyülekezetnek. A bibliai tanítás alapján nem lehet semmi többet mondani, mint nyitott szív és ima?

  • Boniiita says:

    A sok millió ember imájára kapott válasz.

  • Csaba Tarró says:

    A szív és az ima legyen nyított, ezzel egyett értek.
    Nem árt, ha az elme is az. A határok pedig maradjanak zártak a köztörvényes bűnőzök előtt.
    Nem rég valaki azt írta nekem, hogy nem volt szűksége még (egészséges) önvédelemre, mert a muszlimok még nem támadtak reá. Az egészséges önvédelem nem ott kezdődik, hogy visszaütök a reám támadónak, hanem igyekszem csökkenteni a kockázat lehetőségét.
    A muszlimok tömeges megtéréséről szóló bla-bla, meg a rózsaszín álomkép a Sauluszok megtéréséről csupán arra jó, hogy altassák a “keresztyének Európáját” a migránsok okozta valóságos biztonságpolitikai kockázatával szemben.
    Sehol sem találom az apostolok evangélizációs szokásai között, hogy a megtérésük reményében tömegével engednének idegen vallású embereket a keresztyének közé, ez minden csak nem evangelizáció…

  • Kedves Ádám!
    Jó a poszt, bár a kereszténység terjedését én másképp is lehetségesnek látom.

    Egyes becslések szerint Kínában már 100 millió körüli lehet a számuk, és mivel a hatóságok előírják, mekkora telken épülhet templom, emeletes templomok vannak, lifttel viszik fel az áldozóknak az ostyát. Örülök az Iránról szóló jó hírnek is.

    Az ISIS-ről szóló barbár híreknek nem örülök, szerintem ott egyetlen kereszténynek sem kellene meghalnia, pláne nem önszántából. Jézus idejében sem a világ üldözése volt a veszély az apostolok számára: a judaista kollégák vadásztak rájuk, mert lelkiismereti kötelességnek tartották az eretnekek kiirtását a judaizmusból. Az Ószövetség alapján gondolkodva még igazuk is volt a maguk szemszögéből. Jézus szerintem erről a veszélyről beszélt, nem későbbi korok barbárjairól – velük könnyen szót lehet érteni biztonságos távolságból.

    Ma azért lehet 100 millió körüli kínai keresztény, mert az emberiség nem reménytelenül balga. Egyre több ember számára világos, hogy a különböző kultúrák viszonylagos stabilitást tudnak elérni, viszonylagos függetlenséget, közbiztonságot és katonai biztonságot tudnak garantálni – de nagyon különböző jóléti szint, életminőség és önkiteljesedés mellett.

    Dzsingisz kán értékrendje szerint is lehet élni egy vegetáló erőszakos jurtatársadalomban, Mohamed értékrendje szerint is lehet tengődni sötét tudatlan erőszakban, hinduista kasztokban is lehet gebegni kényszerházassággal, vagy hangyaként robotolva stresszelni egy sintoista társadalomban, lehet újjászületés miatti szenvedésről és szabadulásról vízionálni egy közönyösen nyomorgó buddhista társadalomban – de táblagéppel naphosszat lógni a közösségi hálón, miközben papa-mama szorgosan dolgozik és adózik a polgári tisztesség szabályai szerint, csak a liberális és toleráns nyugati keresztény demokráciákban lehet. Mivel az egész emberiség ilyesmire vágyik, párhuzamosan terjed a liberalizmus és a kereszténység.

    A liberalizmussal egy ésszerű és praktikus egyensúlyi pontig nincs baj, Jézus óta és neki köszönhetően gondolkodunk szabadságban, egyenlőségben és testvériségben. Hogy a terjedésből a liberalizmus vagy a kereszténység jön-e ki jobban, azon múlik, hogy hosszú távon a szorgalmasan dolgozó és adózó szülők vagy a táblagépen lógó eltartottak bizonyulnak-e boldogabbnak és fenntarthatóbbnak.

    Akár így, akár úgy, vértanúkra nincs szükség. Paul Johnson (A kereszténység története) volt tán az első, aki keresztény szemszögből is értelmetlennek látta a mártírhalált, szerinte a sok-sok ókori vértanú döntő többsége önjelölt mazochista mártír volt. Én osztom ezt a nézetet, a judaista Messiás követése csak addig volt veszélyes, amíg maguk a judaisták eretnekségként üldözték (kb. Kr.u. 130-ig), azóta folyamatos sikertörténet, mára elérte a teljes globális áttörés határát. Most őszintén: ki fejezteti le magát sötét kőkori martalócokkal, ha a jóléti demokrácia kényelmében élve és világítva milliószor annyi embert szólíthat meg az örömhírrel?

  • Sefatias says:

    Csaba! A muszlimok tömeges megtérése pont akkora, mint az európaiaké. Csak másképp hullámzik

  • Márkus Tamás says:

    Vértes László: némely gondolatával egyetértek, de úgy érzem, átesik a másik végletbe: “Most őszintén: ki fejezteti le magát sötét kőkori martalócokkal, ha a jóléti demokrácia kényelmében élve és világítva milliószor annyi embert szólíthat meg az örömhírrel?” Egyrészt senki sem “fejezteti le magát”, hanem bátor, hitvalló módon kiállnak az evangéliumért, nem hajlandóak “félelemből” felvenni a nyúlcipőt, hogy aztán a “a jóléti demokrácia kényelmében élve és világítva milliószor annyi embert szólítsanak meg az örömhírrel.” Ha így lenne, véleményem szerint éppen a jóléti demokráciában elkényelmesedett embert nem volnának képesek megszólítani, mert azt az üzenetet (megváltás, örök élet), amelyet hirdetnek (éppen, hogy nem ebbe a világba kell vetni minden bizalmunkat, és nem e földi életre kell feltenni mindent), a bátorságuk és – akár – a halál vállalása hitelesíti elképesztő mértékben. Én azért ezt messze nem érzem agyatlan hősködésnek, hanem a valódi hit bizonyítékának.

  • Csaba Tarró says:

    Pisti ez tényleg jó poén volt! 😀 Csak az Európaiak tömeges megtéréséről a kutya sem hazudozik…

  • Szabados Ádám says:

    A muszlimok tömeges megtéréséről szóló bla-bla
    Csak az Európaiak tömeges megtéréséről a kutya sem hazudozik…

    Csaba, szerintem ez méltatlan ehhez a honlaphoz.

  • Csaba Tarró says:

    Ádám, már mint mi méltatlan, az igazsàg vagy a stílusom?
    Az utóbbiért elnézést kérek, az előbbit meg cáfold meg kérlek tényszerű adatokkal.

  • Szabados Ádám says:

    Csaba,

    a hazudozás vádjáról írtam, hogy méltatlan. Akkor is az lenne, ha ezt én mondanám rólad. Itt nem így beszélgetünk egymással.

    A közel négy millió iráni hívő nekem egyébként tényszerű adatnak tűnik. Ezt a számot a European Evangelical Alliance korábbi vezetőjétől, Nick Nedelchevtől hallottam először, de más források is megerősítik. Az iráni ébredésről itt, itt vagy itt (és még sok más helyen) olvashatsz. A Berlinben tömegesen áttérő migránsokról itt, itt és itt. Az ISIS elől menekülők közt a menekülttáborokban gombamód szaporodó gyülekezetekről pedig mondjuk itt. A muszlimok tömeges megtérésének tényét rengeteg forrásból megerősítik.

  • Cypriánus says:

    Saját tapasztalatom szerint az Iráni fiatalok között az iszlám presztízse igen csekély.
    Hogy ez mekkora teret hagy az evangéliumnak, azt nem tudom, mert sok lényegében a nyugati hedonizmus és ateizmus csodálója lett, vagy agnosztikus, vagy szinkretista. Állítólag Iránban forgatták néhány éve a legtöbb amatőr pornót, és az Iráni fiatalok ismertem tájt részegre isszák magukat, ahogy át érnek a török határon.
    Szóval az iszlám bomlása teljesen egyértelmű.

    Viszont egy részükben van vallási igény, az tény.
    Nem tudom a 4 millió igaz e. De a több százezer rejtett keresztény szerintem is igaz.

    Viszont nem tudom, szunnita arab vidékére ez mennyire lehet igaz. A perzsáknak az arab egy idwegen kultúra, és az iszlám előtt is több ezer evwes pompás civilizációnk volt, az arabok esetén ez nem így van, vagy nem ilyen egyszerűen, illetve az iszlámmal való nyelvi összefüggés is sokkal mélyebb.

    (bocs amúgy Irán nem csak “volt perzsa ország,” hanem ma is az. A perzsa (fárszi) a hivatalos nyelv, a perzsák és közeli rokonaik (lúri, mazdaráni stb.) alkotják a lakosság kb. 60%-át, bár 25 % azeri török, 15 % kurd (Iráni nép, de kulturálisan és érzelmileg is távol áll a perzsáktól), a többi beludzs, arab, türkmén, örmény) )

  • Cypriánus says:

    Elnézést, a helyesírás-ellenőrzés nem sikerült túl jól az előző kommentben…:(

  • Szabados Ádám says:

    Persze, Irán lakosságát tekintve ma is perzsa ország. Az egykori szót az iszlám forradalom miatt tettem elé, amikortól az ország neve hivatalosan is Perzsiáról Iránra változott, jelezve az iszlám győzelmét a régi perzsa kultúra felett.

    A négy milliónál miért tartod valószínűbbnek a több százezret? Az összes forrás 3-5 millió közötti számról szól.

  • Illés says:

    Több hozzászólás is problematizálja, hogy a mártírok példájából mi itt nyugaton is merítsünk, miközben tudtommal az Ige sehol nem arra készít föl minket, hogy többségi társadalom leszünk, sőt.

    A tényleges hit a történelem során szinte mindig kisebbségben volt, akkor is, amikor “államvallás lett”.
    Jézus és Pál is arra tanít, hogy az állammal békében éljünk, fizessük az adót, tartsuk be a világi törvényeket, de hogy ennél többet várjunk, pl. a hit védelmét, arról szerintem nincs szó, de lehet, hogy én tévedek.

    Az világi hatalommal kokettáló egyház gyümölcsei pedig többnyire tévtanítások és tömeggyilkosságok: máglyák és gázkamrák lettek. (“Aki meg akarja tartani az életét, elveszíti azt.”) A valdensektől a hitvalló egyházig – rezsimtől függetlenül Krisztus egyháza mindig ellenzékben volt. A világi hatalomra törő egyház pedig megszűnt egyház lenni, és politikai ideológiává züllött.

    Az “impotens, női kereszténység” vádja is furcsa nekem, Pál apostol ezek szerint impotens és nőies volt?
    (“Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” 2Kor12:9-10)

  • Csaba Tarró says:

    Ádám újra elnézést kérek a használt szavakért.
    A több, mint 70 milliós Iránban,ha az elmúlt 10 év alatt történt a 4 milliós megtérés, akkor is beszélhetnénk tömeges megtérésről. A probléma, hogy sem a keresztyén társadalom létezésének életkorát, sem egy-egy időszak valós megtérésének számát nem ismerjük. Főként mivel “földalatti gyülekezetekről” beszélnek. A tömeges megtérésre írt megjegyzésemet “írreális elképzelésre” módosítanám. Szóval hasonló írreállis elképzelésekről az európai tömeges megtérések kapcsán nem beszél senki.

  • Cypriánus says:

    Csak óvatos vagyok, lehet igaz a több millió is. Erről nincsenek adataim, nem találkoztam még egy hiteles perzsa /iráni kereszténnyel sem.

    Hiteltelen, a saját vallását gúnyolódva emlegető síita muszlimmal viszont rengeteggel, így erről van több benyomásom.

    Szóval az iráni iszlám bomlásártól vannak saját élményeim, a keresztény ébredésről meg nincsenek. Ettől természetesen még lehet nagy keresztény ébredés. Hiszen az az értemiségi-egyetemista réteg akit ismertem, nem reprezentálja az egész iráni társadalmat, egészen biztosan sok a buzgó siíta muszlim is, attól még, hogy jó, ha vagy kettő iylet láttam ötvenből. Viszont az a kevés , akik vallásilag kerestek valamit az iszlám után , -és ismerem is őket, -azok a bahá’i vallásra tértek át, ami egy perzsa eredetű, szinkretista pacifista szekta a XIX. századból.A jelenlegi rezsim brutálisan üldözi őket, mint eretnekeket. Tudom sokan ismerik ezt a szektát, de belinkelem:

    https://hu.wikipedia.org/wiki/Bah%C3%A1i_hit
    Hozzátenném, a bahá’i vallás kialakulásának sztorija messze nem olyan rózsaszínű, ahogy saját hívei szeretik beállítani, na nem kell nagy dologra gondolni, de meglehetősen kicsinyes családi torzsalkodás tört ki rögtön az alapító halála után, mindenféle kavarásokkal, ami némileg kétessé teszi az “emberiséget egységesítő vallás” gondolatát, ha még az alapító családját sem sikerült túl jól egyesíteni .

    Egyébként ha az iszlám rezsim összeomlik, és tényleg vallásszabadság lenne…nos nem tudom. Törökország pl. hivatalosan szekuláris, de facto még sincs vallásszabadság.

    Ám ha-ilyen lesz Iránban , nos a tömegekért az “őshonos” és- a súlyos üldöztetések ellenére is- beágyazott bahá’i vallás is versenyezni fog a keresztény missziókkal, efelől kevés kétségem van.
    (Amúgy részben pont a bahá’i hit kialakulásának nem mindig fölemelő részletei lehetnek azok, amiket a keresztény hitvédelem joggal fölhasználhat majd, de főként a tekintély kérdése, hsizen Jézus föltámadt, a bahá’i alapítója, Bahá’ullah meg csak írogatott és szép dolgokat prédikált a világbékéről, meg egy távoli és megismerhetetlen Istenről, és ennyi).

    (Ami az Irán-Perzsia nevet illeti, abban azért nem lennék olyan biztos, mert az ottaniak évezredek óta használják az Irán nevet az országra , ami úgyanúgy “Árjaföldet” jelent, mint Írország neve (Éire), vagy az indiai Harjasztán. Még Nagy Sándor birodalmának egyik tartománya is Hariána volt a mai Kelet-Iránban.
    https://en.wikipedia.org/wiki/Name_of_Iran

    De ez lényegtelen kérdés amúgy.)

  • Cypriánus says:

    ja, gyorsan hozzáteszem, azok az irániak, akikkel beszéltem nem csak magukról meséltek, hanem otthoni kortársaikról is.

    Nem tűnt egyéni véleménynek, amikor a siíta papság és iszlám hitelességének súlyos megroggyanásáról beszéltek. Túl egybehangzó volt, amiket egymástól független mondtak, ahogy leírták az otthoni hangulatot.
    Elég elterjedt a vélemény pl. hogy maga az “Iszlám Köztársaság” , a Dzsomhórje-e -Eszlámi” hatóságai állnak az elképesztő méretű és sikeres alkoholcsempészet mögött. Nem tudom igaz e, de az tény, hogy a legtöbb középosztálybeli teheráninak, aki nem túl vallásos van otthon egy kis tömény, pedig hivatalosan tilos a muszlimoknak.
    Becslések szerint évi 1 milliárd dollár értékű az alkohol-feketepiac…

  • Szabados Ádám says:

    Csaba,

    nem egészen értem, amiket írsz. A pontos számokat nyilván senki nem tudja, de a négy millió általánosan elterjedt becslés, és a megtérések az elmúlt néhány évben történtek. Az iráni kereszténység növekedése robbanásszerű és exponenciális. Az ilyenre mondják, hogy „tömeges”.

  • Szabados Ádám says:

    Cypriánus,

    régen Perzsiának mondtuk Iránt, ma mindenki Iránnak mondja, mert az ajatollahok hivatalosan is Iránra változtatták az ország nevét. Abban igazad van, hogy régen is használatos volt mindkettő, de a hivatalos névváltás kifejezi azt, amit sok perzsa érez, hogy bár többségben vannak, kisebbségben élnek saját hazájukban. Viszont ha tudom, hogy ennyit kell magyarázkodnom az „egykori” szó miatt, biztos, hogy kihagyom a cikkből.:)

  • Cypriánus says:

    Bocs, Ádám…:-)
    (amúgy a “nagyperzsa” nacionalizmus is megéri a pénzét, de ezt hagyjuk inkább. :-))
    Mivel ez nem “evangéliumi és iranisztikai blog”, hanem csak az előbbi, elnézést!!! 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Amúgy az evangélium gyors terjedése nem csak Iránra igaz, más muszlim országokban is gombamód jönnek létre gyülekezetek. Itt egy rövid kis videó az algériai és marokkói ébredésről (2010-es). Itt pedig egy 2014-es videó más Észak-Afrikai muszlim országokban zajló ébredésekről (Mauritániától Líbiáig). Az egyik algériai gyülekezetben, amelyikbe a videó elvezet, évente 150-160 embert keresztelnek meg.

  • Csaba Tarró says:

    Ádám próbálok világosabban fogalmazni. 4 millió ember robbanásszerű megtérése már valóban tömeg. Olyan tömeg, amit nem lehetne a Média elöl elrejteni, s egy gyökereiben iszlám állam sem hagyna tettek nélkül.
    Elhiszem, hogy Irán iszlám vezetése az országot éríntő gazdasági szankciókkal volt elfoglalva elsősorban. Azt viszont erősen kétlem, hogy a hatalmuk alapjait jelentő iszlám széthullását tétlenül néznék, Allahkra bízva a dolgok kimenetelét. Bocsánat, de ez a fajta mentalitás inkább a mai keresztyénséget jellemzi. Az iszlám kudarcáról beszélni egy olyan időben, amikor Európában a pogány vallások népszerűbbé kezdenek válni a keresztyénségnél, számomra elég megalapozatlan álláspont.

  • Cypriánus says:

    Csaba, az iszlám globális széthullása aligha időszerű, de hidd el, Iránban a Tizenkét Imámos shi’a iszlám tényleg nem tündököl. Milliós tömegek fordulnak el tőle, persze nem nyíltan.

    Hogy ebből fakadóan a kereszténység mennyire tud tért nyerni magának,vagy mennyire nem, azt nem tudom.
    Csak az iszlám Iráni gyengülését tudom tapasztalatok alapján igazolni.

  • Cypriánus says:

    Egy perzsa lány -nyilván durván túlozva-azt mondta nekem : “Iránban az öregeken kívül senki sem hisz az iszlámban, tán még a papok sem. Azt a vallást az arabok tukmálták ránk.”

    Na ez nyilván nem igaz, de hogy van egy lázadás és elégedetlenség a fiatal városi rétegekben, az nyilvánvaló. Míg az általam ismert muszlim arabok közül csak egy Jeruzsálemi egyetemista mondta, hogy igazából nem hisz az iszlámban, addig a perzsák közül még nem találkoztam olyannal, akiben ne lett volna tüske. Na jó, látásból ismertem néhány tényleg síita, vallásos perzsát, de alig volt ilyen a rengeteg lázadó dühös ifjú mellett.

  • Szabados Ádám says:

    Csaba,

    természetesen azt hiszel el, amit akarsz. Az iráni ébredés azonban nincs rejtve sem a média, sem az iráni hatóságok elől. Évek óta lehet olvasni erről cikkeket, missziós konferenciákon is visszatérő téma. Az iráni hatóságok módszeresen tartóztatják le a keresztény vezetőket, pont amiatt, amit írtál. Néhány evangéliumi vezető kiszabadulásáért nemzetközi küzdelem zajlik. Jó érvek szólnak amellett, hogy az iszlám radikalizmus növekedését is részben az iszlám belső válsága okozza. Persze az is igaz, hogy az iráni keresztény egyház robbanásszerű növekedése (vagy akár az algériai, mauritániai, marokkói kereszténységé) nem kap akkora médiafigyelmet, mint mondjuk a Charlie Hebdo elleni merénylet.

    Az iszlám válsága a Közel- és Közép-Keleten nyilvánvaló. Az európai ideológiáké meg Európában. Az evangélium Isten ereje mindkét helyen, de ébredések jelenleg a muszlim országokban zajlanak, ami szerintem örömre ad okot akkor is, ha bennünket itt a népvándorlás krízise esetleg jobban foglalkoztat.

  • Csaba Tarró says:

    Őszínte leszek Ádám!
    Éngem a migrációval kapcsolatban leginkább az foglalkoztat, hogy a keresztyének továbbra is valamilyen írreális ideológiát építenek köré,mint lehetséges evangélizálási lehetőségre, vagy végre felébrednek és komolyan veszik az európai kultúra és keresztyénség kiírtásának veszélyét.

    http://hirtop.in/berlin-elfoglalasanak-tervet-talaltak-az-europaba-indulo-elfogott-isis-harcosnal/

  • Márkus Tamás says:

    Illés…Illés!
    Szerintem nagyon nincs rendben (bár nagyon népszerű), amit itt propagálsz. Az ige igenis felkészít a többségi társadalmi létre. Úgy tűnik, mintha neked nem létezne Ó, csak Újszövetség, de abból is mintha kiszűrnéd azokat az igehelyeket (vagy rosszul értelmezed), amelyek az állam szerepéről szólnak. Ez azonban téves beállítottság, ami a hiperpacifista keresztényeket jellemzi. Én elhiszem, hogy a mai államhatalommal szembeni antipátiád ebben csapódik le, de azért reformátusként legyünk már tisztában azzal, hogy mi a református álláspont erről, vagy mit mondott Kálvin, vagy más reformátorok (és miért) – és ezt nem lehet annyival elintézni, hogy nem érdekel!

    Ami a tényleges hitet illeti, nyilván erről nem lehet tudni, hogy kisebbségben volt-e (lemérhetetlen, de te mégis tudod). Viszont azt egyértelműen tudjuk, hogy az igaz egyházaknak sokszor kedvezett az államhatalom, elég, ha Oliver Cromwell rendszerét nézzük, vagy egyes anglikán periódusokat. Luthernek is nagy bizodalma volt a fejedelmekben, olyannyira, hogy a személyes tanácsadójuk lett, és az ő engedélyével váltak és házasodtak újra, adott esetben. Kálvin is épített a magisztériummal való szövetségre, és egyik reformátor sem buzdít az államtól való óvakodásra, hanem inkább azt szorgalmazzák, hogy az állam óvja és védje az igaz hitet. Ide citálhatjuk még, hogy a bizánci császár mindig saját kezűleg védnökölt az egyetemes zsinatok fölött (persze volt egyházi pártpolitika, de mégiscsak két hasonló keresztény oldal közül támogatta az egyiket), melyeknek hitvallásait ma elfogadjuk. Összefoglalásul tehát láthatjuk, hogy igenis, az állammal való összefogás adott esetben jól sült el, és inkább csak egy modern totális diktatúra esetén lett züllés az eredmény, mint a békepapok esete, Deutsche Christen stb… Másik esetként a kikényszerített liberalizmust említhetnénk, a mai nyugati egyházaknál, de ez csak az esetek egy része. Szóval enyhén szólva durván demagóg a „gázkamrás” szöveg, már ne haragudj.

    Még a liberalizálódó egyház sem az állam rovására írható, hanem a polgárok „felvilágosult” korszellemének köszönhető. Tehát az állam nem feltétlenül probléma; egyébként akik ezzel riogattak, azokat mind katolikus, mind református részről általában szektariánusnak bélyegezték – mindenesetre ez a mentalitás a kisegyházak bezárkózó szellemiségét jellemezte (és szerintem jellemzi ma is). Szükség volna még finomabb megkülönböztetésekre, különben mindig az egyik, vagy a másik végletbe fogsz esni: a református hitvallások nem az állam „kiszolgálására” ösztönöztek, hanem valódi mandátumának betöltésére (valószínűleg a hitet kizárólag magánügyként kezeled, és innen ered minden ellenérzésed azzal szemben, aki ezen a „határon” túlmegy).

    A másik az „impotens kereszténység” vádja. Ezt ebben a megfogalmazásban én is erősnek érzem némiképp. Ugyanakkor – Pálra értelmezve – sikerült egyetlen egy páli idézetet megemlíteni, amivel ezt cáfolni próbálod – holott számtalan más páli idézetet lehetne hozni, amellyel éppen az ellenkezőjét lehetne bizonyítani, például amikor a tévtanítókkal szembeni határozott fellépést szorgalmazza, vagy egyházfegyelemre vonatkozó citátumokat, vagy a Róm 13-mat, ahol az állam szerepéről beszél elismerőleg. Kicsit tendenciózus mindig ezt emlegetni (ez is mintha egy mánia lenne, valaki szenvedés-fetisiszta itt?). Egyébként az idézett vers CSAK az üldöztetés idejére vonatkozik, hogy azt hogy kell viselni, büszkén, de sehol semmi nem írja, hogy mindig üldözésben lesz része az egyháznak, még az amillenista eszkatológia sem vall ilyesmit, hanem változékonyságról beszél. Nagyon kétes az eredete minden olyan gondolatnak, amely a kereszténységet a kötelező szenvedő rabszolga típusába akarja beszűkíteni. Nézd meg Keller miket ír a keresztyénség és kultúra kapcsolatáról, illetve arról, hogy a keresztyéneknek hogyan KELLENE hatniuk a társadalomra (és azt átalakítaniuk, a legfelsőbb szintekig). Nem értek egyet a nézőpontoddal, amely a keresztyéneket a templomajtók mögé akarja kényszeríteni, lemondva így alapvető keresztyéni mandátumuk betöltéséről.

  • Szabados Ádám says:

    Csaba,

    ezért hangsúlyozom a menekültekkel/migránsokkal kapcsolatos cikkeimben, hogy más az állam feladata és más a keresztény egyének feladata. Ez a cikk az utóbbiról szólt. Illetve még inkább csak arról a bátorító tényről, hogy az evangélium eddig példátlan sikerrel terjed a muszlim világban.

  • Sefatias says:

    Az a baj, hogy sokan kereszténynek tartják az államot és annak vezetőit. Úgy gondolják, hogy az ő felelősségük a kereszténység védelme, fenntartása. Így összemosódik az állam és az egyén felelőssége. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy a személyes felelősséget rá lehet kenni az államra

  • Csaba Tarró says:

    @Sefatias: Azt kell mondjam rosszul ítéled meg egyes keresztyének az állammal szembeni elvárását.
    Ésaiás, Izaelel kapcsolatban sem az államról beszél: Őrállói vakok mindnyájan, mitsem tudnak, mindnyájan néma ebek, nem tudnak ugatni; álmodók, heverők, szunnyadni szeretők!

  • Sefatias says:

    Hogy érted, hogy rosszul ítélem meg? Mire gondolsz?

  • Miért says:

    Nem szabad elfelejtenünk, hogy az állam mi vagyunk.

    A politikusok is a mi családjainkból kerülnek ki.

    Nem Isten akarta, hogy emberek vezessenek minket, hanem mi, emberek.(1 Sám) Amíg nem Isten törvényei, hanem emberek törvényei vezetnek minket, addig nem lehet Keresztény államról beszélni.

    Kérdezd meg magadtól: Én mit teszek azért, hogy a keresztény hitet megvalljam? CSak a gyülekezetben vallom meg? VAgy már ott sem?!

    A te rokonságod keresztény? Az enyém csak papíron. Talán ha ketten mennének a keresztre közülük a hitüket meg nem tagadva. Sokuk soha nem olvasta a Bibliát.

    Engem a cikk arra ösztönöz, hogy elgondolkodjak, hányszor nem vallom meg a hitemet itt a “keresztény” Európában amikor lenne rá lehetőségem, azért, hogy ne kerüljek társadalmilag-anyagilag hátrányos helyzetbe.

  • Illés says:

    Szia Tamás,

    köszönöm a részletes választ, én most nem tudok ennyire belemenni, csak arra reagálok, ahol szerintem félreértetted amit írtam vagy amit nem fejtettem ki fentebb rendesen.

    A pacifizmust némi fenntartással vállalom (nem minden helyzetben, a mostani Iszlám állammal szembeni katonai lépésekkel kapcsolatban csak a nagyhatalmi taktikázó bénázás zavar).
    De hogy a hitet magánügynek tartanám, az nem igaz. Ebben félreértesz, szerintem a hit jóval több, mint magánügy ÉS jóval több, mint politikai ideológia.
    Ha meg kéne fogalmaznom, mi is az, valami olyasmit mondanék, hogy egy dialógusban való benne-lét.

    Ha a hozzászólásomból mégis ez tűnt ki, az azért van, mert a történelemből én több rossz példát látok ki, mint te, nyilván azért is, mert mostanában huszadik századi traumákkal foglalkozom – ettől lehet, hogy demagógnak tűnt, amit írtam, de hát, igaz is. Nyilván a te ellenpéldáid is (Cromwell, Bizánc, anglikánok) csak azokra egyszerűen kisebb a rálátásom.
    Alapvetően azért elfogadom, hogy az állammal való viszony nem szükségszerűen rossz, (sőt: Istennek alapvetően nem tetszett, mikor Izrael királyt akart, azután Dávidból mégis mit hozott ki).
    Ugyanakkor rendre az látszik, hogy a hatalmi struktúrák merevsége előbb vagy utóbb ideológiát gyárt a dinamikus hitből (ld. betű vs. lélek, 2 Kor 3:6)

    Szándékom szerint az az Ószövetséget nem hagyom figyelmen kívül, de a mózesi törvények alfája is az “Én az ÚR vagyok a te istened”, tehát alapvetően egy dialogikus viszonyban értelmezi magát. És egy olyan társadalomban, ahol ez a viszony nem kiindulási alap, maximum elméletben enged meg gondolkodni a törvény alkalmazásáról, és úgy sem egyszerű.

    Az emberek tényleges hitét sem vélem tudni, csak olyan egyértelmű esetekre gondoltam, ahol a gyümölcsök (valdensek üldözése, ellenreformáció, a pápaság sötétebb időszakai, vagy az egyházak huszadik századi behódolásai a diktatúráknak) ezt egyértelművé teszik, és elsősorban arra gondoltam, hogy ha az egyház hatalmilag előír egy “kötelező” hitet teszi, az szükségszerűen létrehozza a képmutató vallásosságot, míg ha a hatalom közömbös vagy ellenséges az egyház felé, akkor az egyén nem érdekelt a képmutatásban, így annak az esélye kisebb. Ez szerintem logikus. Mások hitének ítélgetésétől amúgy igyekszem tartózkodni.
    Sőt, elzárkózást, templom falai közé vonulást sem hirdetek én, sőt. Csak tanítvánnyá tenni a népeket szerintem nem lehet hatalmi pozícióból erőből. (Se a próféták, de Jézus, se Pál nem úgy tették.)

    Ádám cikkéből sem csak azt lehet leszűrni, hogy a mi sorsunk itt és most is a mártírium (bár szó szerint az, martürosz=tanú), hanem hogy ránézve arra, hogy ők ott mit vállalnak a hitükért, és nekünk mennyivel kisebb kockázata van, erősödjünk meg a saját hitünkben, és saját körülményeink között, saját eszközeinkkel ugyanekkora kitartással vállaljuk.

  • Cypriánus says:

    Kedves Illés és Tamás!
    Érdekes módon abba helyzetben vagyok hogy egyikőtökkel sem értek maradéktalanul egyet.

    (Ebben néhol van szerepe a katolikus hátterének, de nem csak ezért nem teljes az egyetértésem.)

    Illés, a gázkamra emlegetése szerintem túl sok.
    Nem gondolom hogy a felvilágosodás után a kereszténységnek a nyugati civilizáció összes elhajlását magára kellene venni, vagy magáénak kellene tekintenie. Pláne, hogy ezek jelentős részben pontosan ellene irányuló kísérletek voltak.

    A felvilágosodással a Nyugat benyújtotta a válási igényét a kereszténységgel szemben, 300 év múlva már látszik, ezt komolyan is gondolja. (mondjuk Európa bele fog halni, de ez van.)

    Tamás, Luther saját véleménye szerint is elég sok csúnya kompromisszumot kellett hogy megkössön , pl a színes magánéletéről ismert Hesseni Fülöp fejedelemmel. Ha ő nem volt mindig büszke magára, akkor nekünk sem kellene helyette.

  • Cypriánus says:

    Mármint Luther , és a fejedelmek, / államok relációra céloztam .

  • Illés says:

    Kedves Cypriánus,

    hidd el, nem okoz örömet a gázkamrák emlegetése, de számomra lehetetlen úgy gondolkozni egyház és állam viszonyáról, hogy szó nélkül elmenjünk amellett, hogy a numerus clausust egy magát keresztény kurzusnak evező rezsim vezette be, a Soá pedig a nagy egyházak vezetőségének minimum hallgatólagos asszisztenciájával ment végbe. (A Bonhoefferek, Slachta Margitok, Márton Áronok és Sztehlo Gáborok aktív egyéni és kisközösségi ellenállásával, ezt sem szeretném nem megemlíteni.)
    Radikális példa, de éppenhogy megmutatja (nekem legalábbis), hogy a Róma 13:1-7 csak az Apcsel 5:29-cel és Dániel 3-mal párbeszédben olvasható.

  • Cypriánus says:

    Kedves Illés!
    A Soa alatti gyávaság szerintem nem asszisztencia. Amúgy ha tiltakoznak, nem történt volna meg? De.
    Legfeljebb kevesebb áldozat lett volna Európa keleti, és több a nyugati felén. A holland katolikus és református egyházak tiltakoztak, az eredmény csak megtorlás lett.

    A numerus clausus nem volt szép dolog , de hogy aq zsidó származású John Lukacs-ot idézzem, az árkokat bizony két felől ásták.
    de pl. A mostani “demokratikus” Dél-Afrikában keményebb (!!!) numerus clausus van a fehérek és ázsiaiak ellen, az mégsem zavar az érintetteket kívül senkit, sőt Hollywood újra és újra hülye filmekben magasztalja a nagy “szent” Nelson Mandelát.
    Míg a egykori magyar szabályozás a zsidók társadalmi arányának háromszorosát engedte meg, és nem szólt bele a privát üzleti szférába , addig a csodálatos Dél-afrikai demokrácia csak a lakosság aránya szerint engedi a “faji” kisebbségeket, és ezt a magán szektorban is kötelező betartani!

    Akkor ki a nagyobb szemét : Horthy, vagy Mandela?!

    Vagy Izraelben kb 50 jogszabály korlátozza az arab kisebbséget a földtulajdon megszerzésétől a házassági jogig! (A társadalmi hozzáállásról meg ne is beszéljünk. )

  • Cypriánus says:

    De hidd el Illés, amúgy értem mi bánt Téged. Sajnos az eredendő bűn tényleg komoly valóság, és az emberek tényleg elveszettek önmagukban . Meg gyávák és konformisták vagyunk.
    Az értelmünk elhomályosodott, az akaratunk rosszra hajló, a szeretetünk töredékes.

  • Márkus Tamás says:

    Illés, Cyprianus: mindkettőtök érvelésével nagyrészt egyetértek. Ugyanakkor újra és újra előkerül az a hiba, hogy összekeverjük a bibliai, teológiai elvet (amely szerintem világos) annak félresikerült manifesztációival, és emiatt az “ideális” elképzelést, az elvet is elvetjük.

  • Csaba Tarró says:

    @sefatias: Nem minden keresztyén hiszi az államról, hogy az maga is keresztyén. Ezért nem is ringatja abban magát, hogy a keresztyén értékek védelme az állam feladata. Nem dugja a homokba a fejét azzal a kifogással, hogy a dolga csak a muszlimok felé történő evangelizálás a veszélyekről pedig bátran hallgathat, mert az valaki másokra tartozik.
    Az keresztyén egyház talán még sosem viselkedett olyan szentimentális balgatagsággal, mint a napjainkban.

  • Cypriánus says:

    Csaba, a haragod érezhető, de akkor szerinted mit kell tenni itthon, és mit kell tenni a KÖZEL -KELETEN, amiről amúgy a bejegyzés amúgy szólt volna….???

  • Cypriánus says:

    Szerintem három dolog keveredik a szír válság kapcsán.

    1) Szíria egy proxy- háború, ahol az USA, Szaúd-Arábia, Katar és Törökország egy szunnita folyosót akár vágni a Termékeny Félholdba, annak megakadályozására, hogy az Iráni és síita befolyási övezet Afganisztán határától a Földözi Tengerig érjen.
    E cél szentesíti a dzsihádista elmebetegek korlátlan támogatását is.

    Mivel ez utóbbiak ki akarják irtani. ahelyi kereszténységet, a keresztényeknek világszerte dönteniük kell: Amerika és Izrael vélt és valós birodalmi és biztonsági érdekei megerik e nekik hitsorsosaik pusztulását vág kiűzését.(a két vahabit országot és a törököket nem írom, mert ők aligha okosnak nagy erkölcsi dilemmát a kereszténységnek. )

    Az amerikai keresztények jó része ki is mondta : nem ért egyet az amerikai külpolitika irányával.

    Továbbá.:
    Minimum illene egy erkölcsi válságnak lenni a cionista keresztények körében : tényleg megéri nekik Izrael sokszor elnyomó politikája a térségbeli keresztény hittársaik megölését?!?

    Mert ne higgye senki, csak “bálványimádó” katolikus, orthodox, orientális orthodox hívek esnek áldozatul.
    Nem, ez tévedés : valójában a 700-asok Klubbján szocializált pünkösdi arab keresztényt is ugyanúgy megölik majd!

    2) Újból kiderült: a globális kapitalizmus, a Big Business urainak nincs szükségük az európai fehér emberre, vagy annak kulturális hagyományaira. Ahogy Dél -Afrika kapcsán is látható.
    Egyre inkább úgy gondolom, a világ sorsát jelentősen befolyásoló plutokrata körökben mindegy: lehetne itt kalifátus, fasizmus, kínai típusú “kommunizmus”- teljesen mindegy amíg dől nekik a profit.

    3) az európai és amerikai fehér ember elhagyja a hitét, és fogyasztói idióta módon csúszik a pusztulásba. Magasztalja a homoszexualitást és megöli a saját gyerekeit, és erre még büszke is!
    “Elveszik tőletek az Országot, és olyan népnek adják, aki megtermi a gyümölcseit! ”

    A keresztény jövő Afrika és Ázsia.

  • Kedves Cyprianus! Van abban valami, amit írsz, de…

    “Elveszik tőletek az Országot, és olyan népnek adják, aki megtermi a gyümölcseit! ”

    – Mégis, melyik lenne az a mai nép, amelyik megtermi az Ország gyümölcsét? Nekem hirtelenjében nem jut ilyen nép eszembe, így aztán mégis csak a keresztényeknek kellene összeszedniük magukat.

  • Cypriánus says:

    Szerintem ez sem akkor, sem ma, nem egy etnikumra, vagy egy konkrét állam lakosságára utalt.

  • Arpicus says:

    “3) az európai és amerikai fehér ember elhagyja a hitét, és fogyasztói idióta módon csúszik a pusztulásba. Magasztalja a homoszexualitást és megöli a saját gyerekeit, és erre még büszke is!
    “Elveszik tőletek az Országot, és olyan népnek adják, aki megtermi a gyümölcseit! ””-európai szempontból a helyzet egyre riasztóbb:
    http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20151014_a_leszbikus_puspokno_eltavolitana_a_muszlimokat_serto_kereszteket_a_templombol
    http://aristo.pestisracok.hu/a-vilagvegerol/
    Európa és benne az európai keresztyénség nagy erővel vágja maga alatt a fát.Ez is “futótűz”-csak egy kicsit más értelemben…

  • Éva says:

    Ellentmondok kedves Cyprianus keresztény jövő nem(csak) Afrika és Ázsia, hanem ‘akár Európa is mert Jézus az elveszettekért jött… és ott van Amerika akár a déli földrész https://www.youtube.com/watch?v=kTc6zSUYR6E&list=TLujFsc1YFK_wxODEwMjAxNQ
    Más. A 700-asok klubján szocializálódni mit jelent neked?

  • Éva says:

    Kedves Vértes László, eszembe jutott egy nép, nahát 😀 : a magyar 🙂

  • Jonas says:

    A témához egy érdekes történet: Gyülekezetünkbe érkezett 3 hete egy fiatal afgán menekült férfi. Egyik gyülekezeti tagunk “hozta”, aki perzsául beszél. (Eddig sosem értettük, miért tanul épp perzsául, talán ő maga sem tudta eddig, miért vitte Isten erre az útra.) Az ifjú elkezdett magyarul tanulni, de egyelőre nincs más nyelv, csak perzsául tud. Nem tudjuk biztosan, h mi motiválja valóban a gyülekezetünkbe jöttét, azt mondja, érdekli, mi is a valódi kereszténység. Afganisztánban született, kisgyerek korában Szíriába menekült a család a háborúk elől, és most onnan is el kellett menekülniük a szélsőségesek miatt. Még nem tudjuk, mi sül ki ebből. Vannak köztünk, akik óvnának, és persze horizontálisan nézve van is benne igazság. Imádkozunk, és imádkozzatok a csodáért.

  • Cypriánus says:

    Ima megy! Amúgy sejtem ki a tolmács, valószínűleg egy régi kedves ismerősöm…:)

  • Jonas says:

    Áginak hívják.

  • Cypriánus says:

    Akkor nem Ő az, viszont, érdekes, hogy e szerint egymástól függetlenül több magyar keresztény kezdett el perzsa nyelvet tanulni úgy, hogy nem szándékoznak külmisszióba menni! Ráadásul az én ismerősöm -hívő református -is már használni kezdte, pont afgánok kapcsán!
    A Szentlélek vezetése, hogy évekkel ezelőtt elkezdtek valami “értelmetlen dolgot ” tanulni, ami most itthon is használható?! Valószínűleg igen!!! 🙂

  • Jonas says:

    Múlt vasárnap elhozta a gyülekezetünkbe a fiatal afgán egy barátját. A barát állítólag keresztény. Legközelebb újabb barátjukkal ígérték, hogy jönnek. Nem tudom, mi lesz? Mindenesetre köszönöm Cipriánus az imát!

  • Katona Simon says:

    Egy beszámolót csatolnék:

    Az alábbiakban a CitizenGO iraki expedíció-vezetőjének, Eduard Pröls-nek az írását osztjuk meg Önnel, holnap pedig az út egy másik résztvevője, Michiel Hemminga számol be az út során szerzett tapasztalatairól.
    Fogadja szeretettel Eduard Pröls írását!
    Üdvözlettel:
    Zaymus Eszter
    és a CitizenGO csapata

    Eduard Pröls: Út a teljes lemondástól a remény felé
    Gondolatok a CitizenGO Segítsünk Iraknak expedíciója kapcsán

    Alig több mint egy éve, 2016 februárjában voltam először a CitizenGO-val Irakban. Akkor több szász kitelepített kereszténnyel találkoztunk, akik még sokkos állapotban voltak, megbénulva attól, ami 2014 augusztusában történt velük.

    “Nincs jövő számunkra ebben az országban, el kell hagynunk otthonunkat” – volt az a mondat, ami számos keresztény és jezidi fejében megfordult, még olyan helyeken is, mint Ankawa és Alqosh, ahova az ISIS sosem tette be a lábát, illetve kisebb és nagyobb menekülttáborokban szerte Irak kurdisztáni régiójában.

    Folyamatosan épültek a konténertáborok, pl. Szulejmánijja területén, ahol az utolsó családok épphogy csak elhagyták a számukra addig menedéket nyújtó “Maryam al Adhra” templomot. Az emberek arcán mély szomorúság látszott, amit bár igyekeztek mosollyal takarni, a bánat kiérződött mögüle. A sebek túl mélyek voltak… A legnehezebb, reménytelen időszakban majdnem mindenkiben felmerült az ország elhagyása, az útnak indulás Európa, az Egyesült Államok, Kanada vagy Ausztrália felé.

    Egy évvel később, 2017 áprilisában a Segítsünk Iraknak CitizenGO expedíció csapatát teljesen más helyzet fogadta. A Ninivei-síkság felszabadult, az ISIS elleni harc Moszul nyugati részén talán hamarosan véget érhet, nagy számban térhetnek vissza a kitelepítettek otthonaikba, legalábbis a felszabadított területek É-i részén, pl. Tel Esqof-ban. Élet és nyüzsgés tölt meg most több olyan helyet, amelyek ezelőtt több mint 2,5 évig szellemvárosok voltak.

    Tel Esqof-ban például közösen dolgoznak a helyi iskola helyrehozásán, hogy a nyári szünet után, szeptemberben elkezdődhessen a tanítás.

    Számos felszabadított templomban jártunk, több közülük most is olyan állapotban van, ahogy az ISIS hátrahagyta őket. Olyan nagy pusztítást végeztek, hogy csapatunk néhány tagja sírva fakadt a romok láttán… Persze olyan templomok is akadnak, amelyeket már kitakarítottak, és újra templomként használják őket.

    Virágvasárnap részt vettünk az ankawai Ashti2 tábor ünnepi szertartásán, ahol 5000 kitelepített ember él kis konténerházakban. Olyan hangos “Hozsannával” ünnepelték Jézus jeruzsálemi bevonulását, hogy beleremegett a szívünk.

    Találkoztunk Sako pátriárkával Malabarwan kis templomában, ahol 30 helyi keresztény család él együtt kitelepített keresztény családokkal, illetve muszlimokkal.

    A Húsvétot egy felszabadított faluban, Batnayá-ban ünnepeltük meg. Ez a Moszultól É-ra fekvő falu szenvedte el a térségben a legnagyobb pusztítást. Bár a faluba még senki sem tudott visszaköltözni, tele volt a templom. És mivel az oltárt darabokra törték az Iszlám Állam harcosai, egy ideiglenes oltárt állítottak föl, és azon mutatták be a szentmisét.

    Természetesen sokan szkeptikusak a jövővel kapcsolatban. Karakosh lakói például nem tudják, hogy mikor térhetnek haza.

    De az mindenképp elmondható, hogy az általános vélekedés változik, az emberek kezdenek kijönni a sokkos állapotból, és visszatérni a normális élethez, és abban bíznak, hogy maguk mögött hagyhatják az állandó belső feszültséget.

    A jezidik helyzete nem ilyen reményteli, legalábbis azé a több tízezer jezidié, akiket a Sinjar régióból telepítettek ki. Míg Bashiqa-ban és Bahzan-ban sokan visszatérhetnek otthonaikba, amit sok esetben teljesen újra kell építeniük (láttunk egy családot, akik épp a kormot mosták le kiégett házuk faláról), még mindig ezrek laknak borzalmas körülmények között, üres boltokban, befejezetlen házakban vagy sátrakban a jezidi falvak területén. Nagyon megrázott, amikor ráébredtem, hogy mennyien élnek közülük falvakban (pl. Shekhan) rejtőzködve úgy, hogy senki sem törődik velük. Az elmúlt éjjelek súlyos légicsapásai, amelyeket a török légierő vitt végbe a Sinjar-térségben, csak újabb menekülthullámhoz fognak vezetni…

    Másrészt úgy érzem, talán a jezidik szemében is fel-felcsillan egy-egy reménysugár. A szent helyükön, Lalishban több ember arcán láttam valódi mosolyt megjelenni… Jó volt látni, ahogyan a jezidik fogadták közösségünk támogatását, ami váratlanul érte őket. Amikor meglátogattuk a Lalish-szentélyt, a hely vezetőjének szerettük volna átadni adományunkat a tönkretett templom helyrehozásának céljára. Ők viszont kijelentették, hogy ők, mint vallási vezetők, nem fogadhatnak el semmit tőlünk. Kérésük az volt, hogy a támogatást konkrét rászoruló családoknak adjuk oda. Így végül a Sinjar térség 108 kitelepített diákját tudtuk támogatni abban, hogy folytathassák tanulmányaikat a Dohuki Egyetemen. Örültünk a jezidik kérésének, mivel felemelő tudni, hogy munkánk és az Önök adományai konkrét emberek életét változtatták meg.

    Fontos szem előtt tartani a helyi vallási vezetők gondolatait. A káld Sako pátriárka és az asszír III. Mar Gewargis pátriárka egyaránt hangsúlyozták, hogy mennyire fontos jelen lenni ezeken a területeken, mivel reményt ad az ott élő embereknek, hogy velük vagyunk, és támogatjuk az általuk elkezdett, és számukra fontos kezdeményezéseket. Ebből érzik, hogy nincsenek magukra hagyva.

    Ez összefügg azzal is, hogy az ottani emberek, beleértve a fiatalokat és a diákokat, nem utazhatnak ki szabadon Irakból, és legtöbbjüknek nincs esélyük (esetleg Törökországon, Libanonon, Jordánián és Egyiptomon kívül) máshova utazni. Számukra létfontosságú, hogy meglátogassuk őket, időt töltsünk velük, beszélgessünk velük, és megmutassuk nekik, hogy nincsenek kizárva a nemzetközi közösségből.

    Lényeges segítenünk a tanulmányaikat és az oktatáshoz való hozzáférésüket. Ennél talán viszont még fontosabb kihívás az elszigeteltségük megszüntetése. Sajnos ezt a célt a nyugaton szinte senki nem tűzte ki…

    Fordította: Zaymus Eszter

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum