Mostanra talán egyértelmű mindenkinek, aki követi ezt a sorozatot, hogy amikor egy Nobel-díjas tudós megvallja az Istenbe vetett hitét, nem eseti félresiklásról van szó. Talán azt is sikerült nyilvánvalóvá tennem, hogy ezek a tudósok nem pusztán a neveltetésük miatt „vallásosak” (bár ugyanúgy, ahogy materialisták esetében, a neveltetés sem mindig elhanyagolható szempont), hanem sokszor éppen a tudományos ismereteik miatt tartják Isten létezését szükségesnek. Attól persze, hogy egy fizikus Istenről nyilatkozik, még nem lesz jó teológus. Nem is értek egyet minden megállapításukkal. Mott és Hewish idézetei ettől még nagyon érdekesek. Nevill Mott a Cambridge-i Cavendish Laboratory professzoraként végezte a mágneses és rendezetlen rendszerek elektronszerkezetével kapcsolatos alapkutatásait, melyekért 1977-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Antony Hewish – szintén a Cavendish kutatójaként három évvel korábban kapott Nobel-díjat a pulzárok felfedezéséért. Az idézeteket most is Dimitrov könyvéből veszem.

Sir Nevill F. Mott (fizikai Nobel-díj)

„Hiszek Istenben, aki megválaszolja az imákat, akiben bízhatunk, és aki nélkül az élet ezen a földön értelmetlen volna (egy bolond által elmondott mese). Hiszem, hogy Isten sokféleképpen és sok ember által kinyilatkoztatta magát, és nekünk, nyugati embereknek legtisztább kinyilatkoztatása Jézus által és azok által van, akik követték őt.” (Nevill Mott: Reminiscences and Appreciations. Taylor & Francis Ltd, 1998, 329)

„Az emberi történelem csodái azok, melyek által Isten az emberekhez szólt. A legfőbb csoda keresztények számára a feltámadás. Valami történt azzal a néhány emberrel, aki ismerte Jézust, mely arra indította őket, hogy higgyék: Jézus él, és ezt olyan intenzitással és meggyőződéssel tették, hogy ez a hit maradt kétezer évvel később is a keresztény egyház alapja.” (Henry Margenau & Roy A. Varghese, eds.: Cosmos, Bios, Theos: Scientists Reflect on Science, God, and the Origins of the Universe, Life, and Homo Sapiens. Open Court Publishing Company, 1997, 68)

„Isten tud szólni hozzánk és meg tudja mutatni, hogyan éljünk. Kérdezhetjük és kell is kérdeznünk Istent arról, hogy merre menjünk, mit tegyünk, és hogyan viselkedjünk.” (Margenau & Varghese, 66, 68)

„Hiszem azt is, hogy sem a fizikai tudomány, sem a pszichológia nem fogja tudni soha ’megmagyarázni’ az emberi tudatot. Számomra a tudat tehát kívül áll a tudományon, és itt van az, ahol a kapcsolatot keresem Isten és ember között.” (Nevill Mott: Can Scientists Believe? James & James Science Publishers Ltd, 1991, 8)

Antony Hewish (fizikai Nobel-díj)

„Hiszek Istenben. Nem látom semmi értelmét annak a feltételezésnek, hogy az univerzum és a mi létezésünk csak kozmikus véletlen, és az élet véletlenszerű fizikai folyamatok révén alakult volna ki, olyan környezetben, mely éppen erre alkalmas tulajdonságokkal rendelkezett. Keresztényként a Teremtőben való hit által kezdem felfogni, hogy mi az élet. A Teremtő egy 2000 évvel ezelőtt született emberben felfedett nekünk valamit a természetéből.” (Hewish Dimitrovnak írt 2002. május 27-i leveléből)

„Úgy gondolom, hogy a tudomány és a vallás egyaránt szükséges a világegyetemmel való kapcsolatunk megértéséhez. Elvben a tudomány mindenről azt mondja el nekünk, hogy hogyan működik, noha számos megoldatlan probléma van, és úgy vélem, mindig lesz is. A tudomány persze olyan kérdéseket is felvet, melyeket nem tud megválaszolni. Miért vezetett a Nagy Bumm tudattal bíró lényekhez, akik végül rákérdeznek az élet és az univerzum létezésére céljára? Ez az, ahol a vallásra van szükség.” (Uo.)

„Isten bizonyosan racionális Teremtőnek (Tervezőnek) tűnik. Az, hogy az egész földi élet elektronokból, protonokból és neutronokból áll, és hogy a vákuumot virtuális részecskék töltik ki, elképesztő racionalitást kíván.” (Hewish Dimitrovnak írt 2002. június 14-i leveléből)

„A vallásnak rendkívül fontos szerepe van abban, hogy rámutasson: az élet sokkal több önző materializmusnál.” (Uo.)

„Isten fogalmát összhangba kell hoznom tapasztalataim összességével. Számomra a kereszténység ennek a legközelebbi formális kifejeződése. Kell lennie másnak is a tudományos törvényeken kívül. Pusztán több tudomány nem fogja megválaszolni minden feltett kérdésünket.” (Hargittai István: Candid Science IV: Conversations with Famous Physicists. Imperial College Press, 2004, 637)

4 hozzászólás a “Nobel-díjas tudósok Istenről (Mott és Hewish)” bejegyzéshez

  • „Isten fogalmát összhangba kell hoznom tapasztalataim összességével. Számomra a kereszténység ennek a legközelebbi formális kifejeződése.”

    – Ez közel áll a felfogásomhoz. Már csak egy pulzárértékű valamit kellene felfedeznem, hogy a felfogásom élénken érdekelni kezdje a publikumot. 🙂

    Azért a világjobbítás sem elhanyagolandó kezdeményezés, továbbra is szeretettel várom a csatlakozni vágyókat.

  • József says:

    „Isten fogalmát összhangba kell hoznom tapasztalataim összességével.”

    Bárhogyan is érti ezt Hewish, azt nem jelentheti, hogy Isten elvont fogalmát (amit az ember a mindenség értelmes vizsgálatán keresztül az „általános kijelentésből” megalkothat) a tapasztalatainkhoz kellene igazítanunk, mint végső kritériumrendszerhez. A „tapasztalataim összessége” azt is jelzi, hogy azok egy része túlmutat a számunkra adott empirikus valóságon; feltételezik a tapasztalaton túli, transzcendens valóságot. Erre is utal, amikor azt mondja, hogy „pusztán több tudomány nem fogja megválaszolni minden feltett kérdésünket”, s hogy a kereszténység fejezi ki számára ezt az istenfogalmat a legközelebbi formában. A kereszténység mibenlétét pedig a Szentírásból ismerjük meg. Tehát az emberi tapasztalat (vagy a józan ész) önmagában sosem lehet alapja az istenképnek (annál inkább a bálványoknak); pusztán a tapasztalatainkra hagyatkozva szükségszerűen rossz következtetésekre jutunk Istent illetően, mert a bűn az értelmünket is megrontotta (Róm 1,21). Isten fogalmát az emberben a Szentírás (a „speciális kijelentés”) képes konkréttá tenni annak, akinek a Lélek kijelenti (Jn 16,13-15). A puszta tudás, hogy „van Isten” arra elég, hogy elvesszünk – az ördögöknek is van istenfogalma (Jak 2,19).

    Dicséretes minden efféle optimizmus, de mi nem tudjuk a világot megjobbítani; ez Isten ügye és egész jól elboldogul a mi okosságaink nélkül is. Istent nem érdeklik a mi világmegváltó terveink; az Ő tervei futnak le, ahogyan ki is jelentette nekünk (Ézs 46,10; Ám 3,7). A világ nem fog a mi erőfeszítéseink nyomán „megjobbulni”, mert bűn alá van rekesztve (Róm 1-2). Az evangélium az egyedüli isteni megoldás, amely Krisztushoz vezet, mert a Benne való hit által nyerünk új életet, amit már nem kell megjobbítani, hanem élni kell, mert egészen új (Jn 3,1-21). Őt kövessük, Hozzá csatlakozzunk, és Ő vezetni fog az Ige és a Lélek által.

    „Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.” (2Pét 1,3-4)

  • „A világ nem fog a mi erőfeszítéseink nyomán „megjobbulni”, mert bűn alá van rekesztve”
    „Az evangélium az egyedüli isteni megoldás”
    – Ez egy ellentmondásos és problémás álláspont. Legalább három szempontból:
    1. Ha az apostolok így gondolták volna, el se indulnak hirdetni az evangéliumot, és ma nincs kereszténység.
    2. Aki modern technikát, pl. autót használ, és így gondolkodik, skizofrén élethazugságban él. Ugyanis a keresztény civilizáció nem rendelkezhetne ezekkel a vívmányokkal, ha a keresztények így gondolkodtak volna az évszázadok folyamán.
    3. A semmitmondó sablonos, körkörös logika tankönyvi esete azt mondani, hogy Jézus azért a megoldás, mert ő a Krisztus – Krisztus meg azért a megoldás, mert Ő Jézus. Ez egy értelmetlen panel. Helyesen: Jézus azért a megoldás, mert általa lesz olyan a világ, amilyenné az Ószövetség szerint a judaista Messiás teszi. Aki az ószövetségi messiásjóslatok szerinti világot szeretne, válassza Jézust, mert ez a világállapot csak Jézus tanítása által érhető el. Aki nem ilyen világot szeretne, az pedig gondolja végig, mit is akar, tegye ésszerűségi felülvizsgálat tárgyává a világképét.

  • József says:

    Kedves László, valójában nincs ellentmondás, ha nem felejtjük el megkülönböztetni az ember erkölcsi állapotát és az értelmi/intellektuális képességeit. Ez utóbbi teszi lehetővé a technológiai fejlődést, de ettől még igaz, hogy az ember erkölcsileg halott (bűnös), s az Isten ellensége (Ef 2). Én erre utaltam, mert ez az igazi problémánk, amit nem vagyunk képesek erőfeszítéseinkkel megoldani. Emiatt nem tudunk aztán jól élni a megteremtett civilizációnkkal sem.

    A „Jézus a Krisztus” nem értelmetlen panel, hanem a legősibb hitvallás tömör formulája (Mt 16,16; Jn 4,42). Én azt mondtam, hogy Jézus azért a megoldás, mert Őáltala nyerünk új életet (Ő oldja meg egyedül a bűnkérdést, s rendezi az Istennel való kapcsolatunkat: vagyis Ő a Krisztus). A baj, ahogyan említettem is az, hogy az ember lelkileg halott. Egy a problémánk: nincs Istennel kapcsolatunk, az ellenségei vagyunk. S ezen egyedül Jézus tud segíteni (Jn 14,6). Ítélet alatt vagyunk a fejlett civilizációnkkal, vallásainkkal, morálfilozófiáinkkal, stb. együtt (Jn 3,36).

    Jézus személyének és küldetésének félreértésén alapul a csupán evilági jólétet hozó messiás-kép (Jn 6,26-27). Ahogy az apostol is mondja, az ilyen ember, aki Jézusban csak evilágon bízik, minden embernél nyomorultabb (1Kor 15,19). A messiási jóslatok magukban foglalják, de túlmutatnak az evilági jóléten; Ő mindent helyreállít, a halált is eltörli, mert az a bűn következménye (Jel 21). Jézus elsősorban nem erkölcsi útmutatást adott, amit ha követünk, megvalósítjuk a jobb világot. Ő kereszthalálának és feltámadásának gyümölcseként az Istennel békéltet meg, eltörli bűneink, s újjáteremt (2Kor 5,17-21). Munkájának középpontjában nem a mi jólétünk áll, hanem Isten dicsőségének a helyreállítása, ami magában foglalja az ember helyreállítását is, mert az Isten teremtése (Jn 5).

    A messiásjóslatokat összességükben kell néznünk. Jézus „az Úr szenvedő szolgájával” kapcsolatos próféciákat (pl. Ézs 53) betöltötte, s ugyanígy be fogja tölteni azokat is a jövőben, amelyek a dicsőséges Messiásra vonatkoznak (pl. Dán. 7,13-14; Zak. 14; Ézs 11,1-9). A második ádventben élünk…

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum