Szokásomhoz híven év végén most is összegyűjtöttem a legjobb olvasmányaimat. Több kifejezetten hosszú köteten rágtam át magam idén, ezért kevesebb könyvet tudtam végigolvasni, mint máskor, de így is sok jó élményem volt. Voltak olyan könyvek, amelyektől többet vártam. Ilyen volt például Flaubert-től a Salambo, vagy Goldingtól A torony, illetve régi hithősömtől – Sundar Singhtől – a Látomások a szellemvilágról című (már-már spiritizmusba hajló) spirituális kotyvalék. Viszont klassz felfedezéseim is voltak és rendkívül kellemes meglepetések is értek. A hagyományos három kategóriában (teológia, spiritualitás és kultúra) következik a 2015-ös válogatás.

Teológia

1. The Origin of the Gospel Tradition (Birger Gerhardsson). Az utóbbi években Gerhardsson az egyik nagy felfedezésem. A svéd teológus a 60-as években új alapokra helyezte az újszövetségi szöveghagyomány eredetének kutatását. Bár eleinte kétkedés fogadta az evangéliumok hagyományanyagának átadásáról írt tanulmányát, Gerhardsson tézise időtállónak bizonyult, legfőbb kritikusait is lefegyverezte, és sikeresen rombolta le a bultmanni radikális formakritika alapjait. Ez a kötet a tézis egyik érettebb megfogalmazása, rengeteg értékes gondolat van benne.

2. Christianity and Liberalism (Gresham Machen). Ha Gerhardsson az egyik felfedezésem, akkor Machen könyve pedig az egyik kellemes meglepetésem volt idén. Bár nem mai írás (a 20. század első felének vitáiban született), hihetetlenül aktuális most is. Machen rámutat azokra a kulcskérdésekre, melyekben a klasszikus liberális teológia (és a mostaniak is) eltérnek a kereszténységtől. A szembeállítás erős, de nem indokolatlan. A Christianity and Liberalism nem egy fundamentalista teológus tanulmánya, hanem egy olyan teológusé, aki tisztában van a hit fundamentumaival. Alapkönyv.

3. A keresztény tanításról (Szent Ágoston). Augusztinusz négyrészes hermeneutikai jellegű könyve a Szentírás olvasásáról és értelmezéséről szól. A hippói püspök élete végéig dolgozott rajta. Az tetszett a könyvben, ami általában Augusztinusz egész gondolatvilágában, hogy az egyházatya szerint nincs az írásmagyarázásnak semleges kiindulópontja, hanem maga a hit és az Isten előtti alázat vezeti helyes irányba az értelmezést. Augusztinusz azzal számol, hogy a szív beállítódása alapvetően befolyásolja azt, ahogyan a Szentírás mondatait értjük. Én is imádkozva olvastam a könyvét.

4. Jesus and the Victory of God (N. T. Wright). Wright vaskos Jézus-tanulmányát nem azért említem a legjobb olvasmányaim között, mert egyetértenék vele (számos ponton vitában állok a könyv tézisével), hanem azért, mert hihetetlenül izgalmas és kreatív munka, melyben Wright új kategóriákat és szempontokat hoz be a Jézus-kutatások hosszú és szövevényes történetébe. Ha valaki emlékszik rá, cikksorozatot is írtam a kötet számomra különösen érdekes gondolatairól.

Spiritualitás

1. Kegyelem és kalmárszellem (Bolyki László). Bolyki Laci könyve volt a másik nagyon kellemes meglepetésem. Hosszú ideig tartott, míg rászántam magam, hogy beleolvassak, de onnantól nem tudtam letenni. Attól az oldaltól, ahol elkezdtem, az utolsóig olvastam szinte egy ültő helyemben, majd az elejétől is újra a végéig. Laci jól ír, érti a kegyelem mibenlétét, és ami szintén fontos: szereti az olvasóit. És Istent. Néha elvisz a szakadék széléig, megmutatja, mi van ott, de végig vigyáz ránk, nem akarja, hogy leessünk. Istenhez akar bennünket közel vinni, miközben helytelen motivációnktól is meg akar szabadítani. Nagyon tetszett a könyv.

2. The Straight Gate (John Bunyan). Bunyan régi kedvencem, idén elkezdtem újra olvasgatni a könyveit. A puritánokhoz mindig vissza-visszatérek, közülük Bunyan az egyik legszínesebb. A The Straight Gate (A szoros kapu) megmutatja Jézus tanításának radikalizmusát, ahogy a bűnös életmódból a megtérés útjára hív át. Bunyanban nagy irgalom van a bűnösök iránt, ahogy Jézusban is volt, és mint Jézus, ő is csak úgy tudja a gyógyulást elképzelni, ha a szív szándékait feltárhatja ehhez. Bunyanhoz jövőre is szeretnék visszatérni.

3. Szent Ágoston (Serge Lancel). Lenyűgöző monográfia Szent Ágostonról. Lancel óriásit merít, amikor az egyházatya életét és gondolati fejlődését egyetlen kötetben igyekszik bemutatni, de azt gondolom, sikeres ebben a vállalkozásában. A vaskos életrajz egyes fejezeteit egy katolikus kávézóban olvastam. Miközben a kora tavaszi nap sugarai cirógatták a hátamat és arról olvastam, ahogy a menny sugarai Augusztinusz lelkébe hatoltak, engem is felemelt valami egy magasabban lévő szférába. Aztán lehozott a földre is, a hitharcok és a mindennapok világába. Életem egyik legjobb életrajzi jellegű olvasmánya volt.

4. T. S. Eliot: The Philosopher-Prophet (Alzina Stone Dale). T. S. Eliot személyisége és költészete régóta izgat, ennek megértésében segítséget nyújtott Dale Eliot-életrajza, mely elsősorban a költőóriás filozófiai és vallási motivációit állítja a középpontba. Olyan ember képe rajzolódott ki előttem, aki folyamatosan az egész-séget kereste egy széttöredezett világban, és ezt a kereszténység feloldozó üzenetében találta meg.

Kultúra

1. Aki királynak született (Dorothy Sayers). Tavaly már írtam erről a tizenkét hangjátékról egy cikket, de akkor még csak néhányat olvastam el közülük. Műtétem utáni lábadozásom heteiben visszatértem a kötethez és minden nap elolvastam egy hangjátékot. Teljesen megelevenedett az evangélium előttem! Mindenkinek ajánlom, hogy szerezze be és olvassa végig a hangjátékokat elejétől a végéig! Megéri.

2. Momó (Michael Ende). Michael Ende kétségkívül az egyik legjobb mesélő, akit ismerek. Ez a története is magával ragadott. Momó az időtolvajokkal veszi fel a küzdelmet. Közben tükröt tart elénk, hogy kigyógyuljunk borzalmas hajszoltságunkból és meglássuk az igazán értékes dolgokat. Prófétai mese. Nagyon megfeddett.

3. T. S. Eliot versei és drámái (Koktél hatkor; The Confidential Clerk). Eliot ebben az évben újra és újra belépett az életembe. Olvastam verseit, drámáit, majd újraolvastam azokat és ismételten visszatértem hozzájuk. Eliot iszonyatosan vonz, nagy hatással van rám, de egyben rejtvény is számomra, amit még mindig próbálok megfejteni.

4. Roots of Western Culture (Herman Dooyeweerd). Dooyeweerd Gerhardsson mellett számomra az év nagy felfedezése. A holland társadalomfilozófus kristálytiszta elemzést ad a nyugati kultúra egymással harcban álló alapmotívumairól, és egyben megmutatja, miben rejlik a valódi különbség a pogány, a szekuláris és a keresztény társadalomképek dialektikái között. Dooyeweerd kiváló gondolkodó, ez a könyve sokkal több figyelmet érdemelne ma is.

57 hozzászólás a “Legjobb olvasmányaim 2015-ben” bejegyzéshez

  • Köszönöm a posztot, többek között Bolyki László könyve remeknek tűnik, el fogom olvasni.

    A 2016-os listára javasolnék én is két ön- és világismereti művet:
    – Jonathan Haidt: The Righteous Mind (Why Good People are Divided by Politics and Religion) – erkölcsfilozófiai AHA-élmény
    – Yuval Noah Harari: Sapiens (sok-sok tudnivaló a fajunkról, kultúránkról, történelmünkről, magyarul is kapható)

    BÚÉK!

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm az ötleteket. Neked is BUÉK!

  • F. János says:

    Kedves Ádám,

    Írtad, hogy többek között olvastad a a Kegyelem és kalmárszellem című könyvet. Én is olvastam, és habár nagyon jó dolgokat is olvastam benne, nem tudnám ajánlani másoknak mert aggasztó dolgokat is találtam benne, mely félrevezető:

    Első fejezet tetszett, és volt sok jó gondolatmenet.

    49. oldalon: „mindennek a kereszten bemutatott áldozat óta semmi értelme nincs. „ Szerintem előtte sem volt, mivel arról olvasunk, hogy Dávid, Ábrahám,… és minden ószövetségi hívő hit által igazíttatott meg. lásd Róma 4.

    79-90 oldal: „Éppen a megtört szív fogadhatja be Isten békességét, csak a saját árnyékával megbékélt szív gyógyulhat meg, és csak az önön bűnösségével megbékélt szív borulhat Krisztus keresztje alá. „ : Nem hiszem, hogy akkor tud egy ember Krisztus keresztje alá menni, ha megbékél bűnös valójával. pont azért megy, mert látja, hogy Isten nem fogadhatja el, mert bűnös, és szüksége van bocsánatra, Krisztus igazságára. Bár érzem, hogy itt kicsit másképp gondolja, még ha nem is tetszik a megfogalmazás.

    121. oldal közepe: „Az üdvősségért való szolgálat egyrészt jogos és igazságos hozzáállás, de néha nem árt, ha képesek vagyunk felülemelkedni mégoly alapvető jogainkon is. Hangoztatjuk, hogy nekünk hitünkért cserébe jár ez is, meg az is, és még igazunk is lesz, mert Isten megígérte azokat…” : Szerintem a gondolatmenet hibás abban, hogy semmi nem jár nekünk a hitünkért cserébe, mert akkor a hitet cselekedetté, magává azzá tenné, ami megvásárolja az üdvősséget, vagy valamilyen áldást. De a hit az az üres kinyújtott kéz, ami nem visz semmit, hanem csak elfogad.

    170-174.: (174 alja): …” nekünk is meg kell tanulnunk elfogadni, átölelni azt a bűnös, szennyes „vadállatot”, melyet a bennünk élő farizeus legszívesebben a pincébe zárna. „ …

    195-196 oldal: szerintem a példái, különösen Steve Jobs nem támaszt alá semmit, inkább lerombolja amit fel akar építeni.

    229. oldal: „Jézus visszafordítja a folyamatot: „ abból amit tettél, kiemellek, átölellek, elválasztalak a szégyentől, és azzá szeretlek aki valójában vagy”. … mert tudatosul bennünk, hogy csak úgy, azért, akik vagyunk, szerethető, elfogadható emberek vagyunk. :

    232 alja, és 233.: … „el sem tudjuk képzelni, hogy csak úgy, minden feltétel nélkül szeretetre méltó emberek vagyunk. „… Nem értek egyet vele. Úgy festi le, mintha Isten nem tehet róla, nem tehet mást, mint szeret minket, mert szeretetre méltók vagyunk. Nem tehet mást, mert gyermekei vagyunk. Valójában Isten nem azért szeret, mert egy hajszálnyi szeretni való is lenne bennünk. Mi szeretni való van bennünk? Semmi! Isten azért szeret, mert szeretet, önmagában van az oka, és semmiképpen nem mi hívjuk elő azt. Azért vagyunk csak elfogadhatóak Isten számára, mert Jézusban megbocsátott nekünk, és felruházott egy tökéletes igazsággal, amit Jézus szerzett meg számunkra. A fenti oldalakon sokat emlegeti a „szégyen spirituális sebet”: Egy felébredt bűnösnek nem az a baja, hogy lelki spirituális szégyen sebei vannak, hanem az hogy egy szent Isten ellen vétkezett egész eddigi életében. Túl ember központúak a gondolatmenetei számomra.

    245 teteje: „Az igazság tesz szabaddá! … csakhogy amikor megszabadulunk a szégyen terhétől… „ : Mikor Jézus beszél arról hogy az igazság szabaddá tesz minket, akkor a bűn rabságából való szabadulásról beszél, és nem szégyen terhétől, még ha az is egy mellékterméke lesz…

    248. vége: „Az Evangélium üzenete tehát nem ez: Szabadulj meg!”, hanem ez: „Immár szabad vagy, tanulj meg élni ezzel a szabadsággal!”. „ : Ezzel sem tudok egyetérteni. Az evangélium nem arról szól, hogy már szabad vagy, hanem hogy hogyan szabadulhat meg hit által az ember egy valós elveszettségből, ítéletből, ami alatt most él.

    Még a 253, 255, 266… oldalon kommentálhatnék, de itt talán már elég.

    Valamit még észrevettem:

    73. oldalon: … „példás hitű ortodox zsidó vagy hogy rendszeres templomjáró református, esetleg jó katolikus keresztény ember lett volna”…

    127. oldal: „Mit mondana Isten, ha Ézsaiás ma élne? „Minek jártok az imaházba? Miért mentek misére, istentiszteletre? „…

    278. oldal: „Böjte Csaba atya mesél egyik kis védencéről:” (itt megjegyezném, hogy csöpög a történet az öndicsérettől. B. Cs. meséli, hogy hogy átölelte, és hogy megszenvedte a gyerek helyett, stb. El tudod képzelni, hogy elmondod valakinek, hogy milyen példaértékűen cselekedtél, ahogy ő?)

    stb:

    Ezek fent azt sugallják, hogy Bolyki László számára a katolikus is keresztény, ami semmissé teszi az egész könyvének a célját. Számomra túl egyértelmű, hogy a katolikus hit az nem tanítja az igaz egyetlen evangéliumot, hanem pont azt tanítja, amit Pál hamis evangéliumnak nevez. Ha valaki csak elolvassa a katolikus egyház katekizmusát, akkor ez nyilvánvaló:

    Pár részlet a katekizmusból:

    62. Mire tanít minket Jézus szenvedésével és kereszthalálával?

    Jézus szenvedésével és kereszthalálával arra tanít minket, hogy a mi keresztjeinknek is érdemszerző értéke van.

    95. Mit jelent a szentek közössége?

    A szentek közössége azt jelenti, hogy az Egyház élő és meghalt hívei Krisztussal és egymással összetartoznak, és egymáson segíthetnek.

    97. Mivel segítenek minket az üdvözültek?

    Az üdvözültek azzal segítenek minket, hogy közbenjárnak értünk.

    98. Mivel segíthetünk a tisztítóhelyen szenvedő lelkeken?

    A tisztítóhelyen szenvedő lelkeken imádsággal, jócselekedetekkel, búcsúkkal és különösen

    szentmiseáldozattal segíthetünk.

    107. Kik jutnak a mennyországba?

    A mennyországba a jók jutnak, akik egészen bűn nélkül vannak és büntetést nem érdemelnek.

    204. Mit cselekszik Isten lelkünkben a megszentelő kegyelem által?

    Isten a megszentelő kegyelem által a bűntől megtisztítja és megszenteli lelkünket, gyermekévé

    fogad és a mennyország örökösévé tesz minket.

    205. Mikor kapjuk meg először a megszentelő kegyelmet?

    A megszentelő kegyelmet először a keresztségben kapjuk meg.

    206. Meddig marad bennünk a megszentelő kegyelem?

    A megszentelő kegyelem addig marad meg bennünk, amíg halálos bűnt nem követünk el.

    218. Mivel szerezhetjük meg Isten kegyelmét leginkább?

    Isten kegyelmét leginkább a szentségekkel, szentelményekkel és az imádsággal szerezhetjük meg.

    219. Mik a szentségek?

    A szentségek látható jelek, amelyek Jézus Krisztus rendeléséből láthatatlan kegyelmeket közvetítenek.

    222. Mely szentségek törlik el a halálos bűnt, és adják meg a megszentelő kegyelmet?

    A keresztség és a bűnbocsánat szentsége törli el a halálos bűnt, és adja meg a megszentelő

    kegyelmet.

    225. Mi a keresztség?

    A keresztség az első és legszükségesebb szentség, általa az emberek megszabadulnak a bűntől,

    Isten gyermekévé születnek újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az Egyház tagjaivá lesznek.

    Ha erre azt mondanád, hogy ismersz sok olyan katolikus embert, aki ezeket nem hiszi, stb., akkor fogalom zavarba estünk, mert a 79. kérdés ez:
    79: Kik tartoznak a Katolikus Egyházhoz?
    Azok a megkeresztelt emberek, akik elfogadják a katolikus hitet, és az Egyház szentségeit, közösségben a pápával és a püspökeikkel.
    94: Ki zárja ki magát az egyház közösségéből? Az zárja ki magát, aki a megismert katolikus hitét megtagadja.

    Később olvastam egy interjút, amit Ő adott (Bolyki), amiben többek között ezt olvassuk:

    „XXIII. János forradalmi lépése abban áll, hogy a keresztény egyházak közt fölépült robusztus falakra széles és magas kapukat nyitott, ezzel hangsúlyozva, hogy ha bizonyos dolgok el is választanak minket egymástól, sokkal fontosabb az, ami, illetve Aki összeköt minket. Ezt a szellemiséget minden nap gyakorolhatom otthon, hiszen az én drága feleségem római katolikus, és örömmel mondhatom, igazán ökumenikus kapcsolatot ápolunk egymással.”

    Forrás: http://bonumtv.hu/news/magyarorszag/az-a-szent-akin-atragyog-a-kegyelem-%E2%80%93-interju-bolyki-laszloval-6305

    Összességében sok jót láttam a könyvében, de ugyanakkor főleg a második felén sok aggasztó dolgot is.

    Remélem nem gondolod rólam, hogy mindenben csak a hibát keresem, de ezek most az őszinte észrevételeim.

    Szeretettel,
    János

  • endi says:

    nekem a netes fórumok végtelen mennyiségű olvasgatása volt a kedvencem
    XD

  • Szabados Ádám says:

    Kedves János,

    örülök a hozzászólásodnak, mert Bolyki Laci könyvéről érdemes beszélgetni. Talán másnak is van véleménye róla. Viszont Laci könyvét én nem a katolikus egyház katekizmusa alapján ítélném meg. Régebb óta ismerem őt (gyakorlatilag gyerekkoromtól), ezért kicsit talán más szemüvegen át olvastam őt, mint ha nem ismertem volna. Viszont pont az tetszett a könyvben, hogy az Istennel való kapcsolatból a kalmárszellemet próbálja kiűzni. Tehát az érdemeket. Ha egy-egy mondata félreérthető is, összességében a könyv szerintem nem az. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a szerző művész, a fogalmazásban nem mindig az ellentmondásmentességre törekszik, mint a logikus és a dogmatikus, sokszor inkább a meghökkentésre, hogy a szívet tudja eljuttatni oda, ahova szeretné. Laci tiltakozna leginkább, ha Jézushoz hasonlítanám őt, de úgy látom, Jézus is gyakran élt ilyen eszközökkel.

  • Cypriánus says:

    Boldog és áldott új évet Mindenkinek !

  • Szabados Ádám says:

    Neked is, és köszönöm az aktív részvételedet ezen a honlapon!

  • Kedves Ádám!

    Mivel itt még még soha nem kommenteltem, mindenekelőtt gratulálok a munkádhoz, nagyon sok áldást nyertem már, miközben blogododon vendégeskedtem. (Ugyanígy a kommentelőknek is köszönettel tartozom, mert létrejött a divinityn egy olyan vitakultúra, amiben sokszor a vélemények ütköztetése is jobb légkörben zajlik, mint sok más helyen az egyetértés kifejezése. És ahogy azt Béla bácsi a sörhasáról írta: “Ebben sok munka van!”)

    Köszönöm a kitüntető figyelmedet, amivel a könyvem felé fordultál, és a sorokat, melyekkel mások figyelmébe is ajánlottad azt.
    Szeretnék most néhány sorban reagálni F. János, a könyvemmel kapcsolatosan leírt gondolataira.

    Neked is köszönöm, kedves János, hogy időt és figyelmet szántál a könyvemre, és hogy ilyen részletesen foglalkozol vele. Amikor koncerten játszom vagy énekelek, sokkal könnyebb dolgom van, hiszen valós időben érzékelem, hogy mi történik az általam küldött üzenetek befogadói szívében, így az egész folyamat interaktív. Ám amikor könyvet írok, egész más a helyzet.
    (Éppen ezért köszönök minden reakciót, hiszen ezek teszik hosszú távon interaktívvá az alkotási folyamatot.) Örülök, hogy jó dolgokat is találtál a könyvben, és annak is, hogy leírtad azt is, amivel nem tudsz azonosulni.
    Három kategóriába sorolnám az észrevételeidet:
    Amikor nem értem, hogy mit nem értesz.
    Amikor értem, hogy mivel nem értesz egyet, de szerintem csak félreértés van a dologban.
    Amikor értem, hogy mivel nem értesz egyet, és én sem értek Veled egyet.

    Amikor nem értem, hogy mit nem értesz.
    Ezt írod:
    “121. oldal közepe: „Az üdvősségért való szolgálat egyrészt jogos és igazságos hozzáállás, de néha nem árt, ha képesek vagyunk felülemelkedni mégoly alapvető jogainkon is. Hangoztatjuk, hogy nekünk hitünkért cserébe jár ez is, meg az is, és még igazunk is lesz, mert Isten megígérte azokat…” : Szerintem a gondolatmenet hibás abban, hogy semmi nem jár nekünk a hitünkért cserébe, mert akkor a hitet cselekedetté, magává azzá tenné, ami megvásárolja az üdvősséget, vagy valamilyen áldást. De a hit az az üres kinyújtott kéz, ami nem visz semmit, hanem csak elfogad.”

    Ez a véleményed számomra paradigma értékű, hiszen megpróbálod cáfolni azt, amit én is cáfolok, majd bebizonyítani azt, amit én is bizonyítok. Az utolsó mondatod pedig rövid foglalata annak, amiről az egész könyv, tokkal-vonóval szól. Ami egyébként klassz, csak akkor nem értem, hogy miért írod azt, hogy “…a gondolatmenet hibás”.

    Írod:
    “49. oldalon: „mindennek a kereszten bemutatott áldozat óta semmi értelme nincs. „ Szerintem előtte sem volt, mivel arról olvasunk, hogy Dávid, Ábrahám,… és minden ószövetségi hívő hit által igazíttatott meg. lásd Róma 4.”

    Teljesen egyetértek Veled, csak azt nem értem, hogy Te mivel nem értesz egyet. Észrevételedet olvasva olyan benyomásom támad, mintha valami olyasmit cáfolnál, amit nem írtam. Mintha ebben a fejezetben azt próbálnám bizonygatni, hogy a golgotai kereszt előtt még nem hit által igazíttattak volna meg Isten emberei. Pedig ha kontextusában nézed a dolgot, arról írok, hogy a kegyelem Istenének legfontosabb üzenete felénk, hogy NINCS ÜZLET. Ennek leghatalmasabb kinyilatkoztatása pedig Krisztus helyettesítő áldozata. Tehát ezért írom, hogy a kereszt óta. Ellenben leírom a könyvben, hogy a legtöbb példámat az Ósz-ből veszem, bizonyítva ezzel, hogy az ember számára mindig is a kegyelem volt az egyetlen út Isten felé.

    Írod:
    “79-90 oldal: „Éppen a megtört szív fogadhatja be Isten békességét, csak a saját árnyékával megbékélt szív gyógyulhat meg, és csak az önön bűnösségével megbékélt szív borulhat Krisztus keresztje alá. „ : Nem hiszem, hogy akkor tud egy ember Krisztus keresztje alá menni, ha megbékél bűnös valójával. pont azért megy, mert látja, hogy Isten nem fogadhatja el, mert bűnös, és szüksége van bocsánatra, Krisztus igazságára. Bár érzem, hogy itt kicsit másképp gondolja, még ha nem is tetszik a megfogalmazás.”

    Erre most nem írnék semmit, örülök, hogy Te is érzed, hogy másképp gondolom, mint amit a számba adnál:) Az pedig nem olyan nagy baj, ha néha “nem … tetszik a megfogalmazás”. Mindenesetre nem akkora vész, hogy amiatt “aggasztó”, avagy “félrevezető” legyen a könyv maga.

    Írod:
    “195-196 oldal: szerintem a példái, különösen Steve Jobs nem támaszt alá semmit, inkább lerombolja amit fel akar építeni”

    Steve Jobs arra példa, hogy a halálfélelemtől való megszabadulás hihetetlenül kreatívvá teszi az embert. Ahogy a négy leprást is Samária ostrománál. Ha tudsz jobbat, várom szeretettel, de akármerről nézem a dolgot, ez a példa alátámasztja ezt az igazságot.

    2. Amikor értem, hogy mivel nem értesz egyet, de szerintem csak félreértés van a dologban

    Írod:
    “232 alja, és 233.: … „el sem tudjuk képzelni, hogy csak úgy, minden feltétel nélkül szeretetre méltó emberek vagyunk. „… Nem értek egyet vele. Úgy festi le, mintha Isten nem tehet róla, nem tehet mást, mint szeret minket, mert szeretetre méltók vagyunk. Nem tehet mást, mert gyermekei vagyunk. Valójában Isten nem azért szeret, mert egy hajszálnyi szeretni való is lenne bennünk. Mi szeretni való van bennünk? Semmi! Isten azért szeret, mert szeretet, önmagában van az oka, és semmiképpen nem mi hívjuk elő azt. Azért vagyunk csak elfogadhatóak Isten számára, mert Jézusban megbocsátott nekünk, és felruházott egy tökéletes igazsággal, amit Jézus szerzett meg számunkra. A fenti oldalakon sokat emlegeti a „szégyen spirituális sebet”: Egy felébredt bűnösnek nem az a baja, hogy lelki spirituális szégyen sebei vannak, hanem az hogy egy szent Isten ellen vétkezett egész eddigi életében. Túl ember központúak a gondolatmenetei számomra”

    Érteni vélem, hogy mire reagálsz. Idegenül hangzik Neked a “szégyen spirituális sebe” téma, ráadásul ott van ez a “feltétel nélkül szeretetre méltóak vagyunk” dolog. Amikor azt írod, hogy
    “Valójában Isten nem azért szeret, mert egy hajszálnyi szeretni való is lenne bennünk. Mi szeretni való van bennünk? Semmi!”, számomra éppen a szégyen spirituális sebe által motivált gondolatnak tűnik. Értem én, hogy ez egy erős retorikai eszköz egy evangélizáló prédikátor tarsolyában, de attól még semmi bibliai alapja nincs. Az evangélium lényege, hogy Isten a bűnt gyűlöli, a bűnöst pedig szereti. Pont. Ami ezen felül van, az pedig számomra túl “emberi”, hiába tűnik kegyesnek és alázatos(kodó)nak.
    De szerintem ezzel egyet is értenénk, ha egyszer egy kávé mellett beszélgetnénk a témáról. Inkább retorikai különbség, erre írtam, hogy félreértésen alapuló nézetkülönbség.

    “248. vége: „Az Evangélium üzenete tehát nem ez: Szabadulj meg!”, hanem ez: „Immár szabad vagy, tanulj meg élni ezzel a szabadsággal!”. „ : Ezzel sem tudok egyetérteni. Az evangélium nem arról szól, hogy már szabad vagy, hanem hogy hogyan szabadulhat meg hit által az ember egy valós elveszettségből, ítéletből, ami alatt most él”

    Szerintem itt ugyanígy féreértés van, nem részletezem.

    3. Amikor értem, hogy mivel nem értesz egyet, és én sem értek Veled egyet.

    Nos ami itt jön, az számomra igen zavarbaejtő jelenség:

    Írod:
    “Valamit még észrevettem:

    73. oldalon: … „példás hitű ortodox zsidó vagy hogy rendszeres templomjáró református, esetleg jó katolikus keresztény ember lett volna”…

    127. oldal: „Mit mondana Isten, ha Ézsaiás ma élne? „Minek jártok az imaházba? Miért mentek misére, istentiszteletre? „…

    278. oldal: „Böjte Csaba atya mesél egyik kis védencéről:” (itt megjegyezném, hogy csöpög a történet az öndicsérettől. B. Cs. meséli, hogy hogy átölelte, és hogy megszenvedte a gyerek helyett, stb. El tudod képzelni, hogy elmondod valakinek, hogy milyen példaértékűen cselekedtél, ahogy ő?)

    stb:

    Ezek fent azt sugallják, hogy Bolyki László számára a katolikus is keresztény, ami semmissé teszi az egész könyvének a célját. Számomra túl egyértelmű, hogy a katolikus hit az nem tanítja az igaz egyetlen evangéliumot, hanem pont azt tanítja, amit Pál hamis evangéliumnak nevez. Ha valaki csak elolvassa a katolikus egyház katekizmusát, akkor ez nyilvánvaló…”

    És még egyszer a lényeg:
    “Ezek fent azt sugallják, hogy Bolyki László számára a katolikus is keresztény, ami semmissé teszi az egész könyvének a célját.”
    Amennyiben ez a mondat szerinted rendben van, annyiban teljesen egyetértek Veled abban, hogy a könyvem nem ajánlott olvasásra, veszélyes és aggasztó.
    Így már nincs is miért megvédenem Böjte Csabát. Írhatnám, hogy Böjte Csaba nagyon távol áll a csöpögős öndicsérettől, de minek, hiszen katolikus…:)

    No de most ennyi fért bele egy szuszra, még egyszer köszönöm, hogy itt beszélgethetünk a könyvemről, mindenkinek áldott 2016-ot!

    Szeretettel: Bolyki Laci

  • Szabados Ádám says:

    Laci,

    köszönöm a bloggal kapcsolatos visszajelzésedet, és örülök, hogy eljöttél az író-olvasó találkozóra.:)

    És ahogy azt Béla bácsi a sörhasáról írta: “Ebben sok munka van!”

    Erről a mondatról eszembe jutott, hogy az egyik dolog, ami a könyvedben nagyon tetszett, az a szellemesség, és talán azért sem tudtam letenni, mert a nehéz témák tárgyalása közben mindig oldottad a feszültséget egy-egy mondattal, amitől szakadtam a röhögéstől.

  • dzsaszper says:

    Kedves F. János,

    A szerző válasza után már nincs mit sokat mondani…

    Azt viszont szeretném megemlíteni, hogy zavaróan rövid idézeteket hoztál, sok esetben — leginkább azoknál, aminél Bolyki Laci nem érti, hogy mit nem értesz, illetve ahol félreértést sejt — felmerült bennem az, hogy az adott mondat, így, mindenféle szövegkörnyezet nélkül egész mást jelent mint az eredeti kontextusban…

    Amiben Bolyki Laci sem ért veled egyet:
    1. Nem értem, mi köze a könyvnek az úgymond katekizmushoz.
    2. Nem értem, hogy miért kötöd ilyen szorosan egy felekezet tagját a hivatalos tanításhoz. Ezzel az erővel én is találnék a saját, protestáns felekezetemben problémát, De ha ezt az utat járnánk, az oda vezetne, ahova a holland reformátusok jutottak: többszáz felekezetre…
    Szóval miért várjak el valamit valaki mástól, amit saját magamtól sem várhatok el?
    3. egy megjegyzés ami talán meglepő egy protestánstól. Kicsit utánakerestem az idézeteidnek. Amennyire látom, a Magyar Katolikus Katekizmus 1990-es kiadásából idéztél — amelyet azóta revideáltak (pl. az általad idézett 62. kérdés teljesen kikerült 1995-ben).
    A Magyar Katolikus Katekizmus egy magyar-specifikus könyv, a katolikusok sem tulajdonítanak neki olyan hatalmas tekintélyt, mint az általában röviden katekizmusként emlegetett “A Katolikus Egyház Katekizmusa”-nak.
    Az általad idézett 74. és 94. kérdés sem a Magyar Katolikus Katekizmus tartalmára hivatkozik katolikus hitként. Tehát egy katolikus is megengedheti magának, hogy ne mindenben értsen egyet az általad idézett kérdés-válaszokkal, még az 1990-es Magyar Katolikus Katekizmus könyv alapján is 🙂

  • Cypriánus says:

    Dzsaszper, az tényleg nem a hivatalos Katekizmus.
    Az egy 14 éves bérmálkozóknak szánt tömörített anyag (egy piarista honlapról, valószínűleg ). Abból is mondatok, fél mondatok idézve .

    Az pont annyira a Katolkus Egyház hivatalos Katekizmusa, mint amennyire a “Megtaláltuk a Messiást ” konfirmáció előtti református hittankönyv Kálvin “Institúció”-ja.

  • dzsaszper says:

    @Cypriánus,

    egy piarista honlapnál azért többről van szó, a Magyar Katolikus Katekizmus egy kiadott könyv, ISBN: 9633605598, Szent István Társulat, 1990, illetve http://www.ppek.hu/k25.htm
    http://moly.hu/konyvek/magyar-katolikus-katekizmus
    http://www.hb.katolikus.hu/index2.php?page=mkpkhbdok

    Amennyire látom, volt egy 1989-es kiadás, aminél kisebb terjedelmű volt az 1990-es, aminél még kisebb az 1995-ös.

    A piarista honlap úgy tűnik, lemaradt az 1990-as kiadású könyvnél…

    Az 1995-ös változatot már nem a Szent István Társulat adta ki, hanem az Országos Hitoktatási Bizottság — ami ha jól értem más néven a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Hitoktatási Bizottsága.
    Ettől persze még mindig messze nem a hivatalos Katekizmusról van szó.

  • Kedves Ádám!

    A humorral kapcsolatban szeretnék pár dolgot leírni, ami régóta motoszkál bennem, és ha már szóba hoztad, itt az alkalom, hogy kiírjam magamból.
    Számomra a humor sokkal több, mint amolyan lelki “jégtörő”, retorikai ütvefúró, ami megnyitja a szíveket a komoly üzenet felé.
    Azzal, hogy mély lelki-szellemi témák tárgyalása során előkerül egy-egy humoros gondolat, történet, a hallagtók/olvasók paradox módon éppen abban kapnak segítséget, hogy komolyan vegyék, amit hallanak. Hiszen legtöbbször a hittel, vallással, spiritualitással kapcsolatos gondolatokhoz a “kánaáni” nyelvezetet vesszük természetesnek, amivel az a probléma, hogy egy ijesztően belterjes kódrendszer, és ez igaz tartalmilag, illetve hangulatilag is.
    Észre se vesszük, hogy sokszor mennyire más “megy át” a hallgató számára, mint amit üzenni szándékoztunk.
    Van erről egy tanmese:
    Egy pasi odalép az utcán egy másik emberhez, és így szól:
    Jó napot! Ne haragudjon, az állomást keresem.
    Mire a másik:
    Nem haragszom. Keresse.

    Ez “hívőül” így éltem át:
    Egyszer – még a konzervatóriumi éveimben – egy fiúval beszélgettem Krisztusról, Istenről.
    A fiú nem sokkal előtte tért meg, teljesen “világi” háttérből érkezett.
    Egy alkalommal ezt mondtam neki: “Ma beszélgessünk arról, hogy hogyan vezet Isten! Jó?”
    Erre ő csodálkozva visszakérdezett:
    “Miért, van jogosítványa?”
    És akkor ez még nem a kánaáni nyelvezet, csak annyi, hogy nem veszem észre, hogy más jelentése is lehet valaminek, mint ahogy az nekem természetes, azaz két malomban őrlünk.
    A humor életszerűvé teheti a mondandót, amolyan hidat képezhet a “szent” és a “profán” közt, rombolja a sokaknál mélyen beült sztereotípiát, mely szerint a szentséges dolgokról csak régiesen, ájtatoskodva, ünnepélyeskedő hanghordozással lehet beszélni.
    Ha pedig a humor öniróniaként nyilvánul meg, az különösen gyógyító hatású lehet. Kevés egészségesebb dolog van annál, amikor röhögni tudunk saját magunkon… Főleg referencia-személyekként, prédiktorként vagy íróként. (Ez talán abban is segít, hogy más esetben sírni is tudjunk, amikor magunkra nézünk…)
    Mindezt persze úgy írtam, hogy természetesnek veszem, hogy egy Úrtól való üzenetet nem a humor, és nem is a komolyság tehet élővé, hanem a Szentlélek megelevenítő munkája. De ha már Spurgeon szóba került, azt is ő mondta a prédikátoroknak, hogy “Úgy készülj, mintha minden rajtad múlna, amikor viszont kiállsz, tudd, hogy semmi sem múlik rajtad.” No én most a mondat első részéről beszéltem…

    Kedves Dzsaszper és Cypriánus!

    Hihetetlen, hogy milyen akkurátus munkára vagytok képesek, amikor valamit kibányásztok, ellenőriztek:) Gratula!
    (Majd a katolikus témával kapcsolatosan fogok még írni, csak mára kidöglöttem…)

    Üdv,
    Laci

  • user says:

    János világosan írta, hogy a katolikus egyház (RKE) nem a tiszta evangéliumot hirdeti. Ez azért valódi hívők számára nyilvánvalónak kellene lenni. Aki ezzel nem ért egyet, annak pl. meg kellene mutatnia a Mária-kultusz világos bibliai alapjait, amely kultusz része a “hivatalos” RK Katekizmusnak is.
    https://en.wikipedia.org/wiki/Criticism_of_the_Catholic_Church

    Nem olvastam BL könyvét, de szerintem – ha már hozzászólt a fórumon – azért érdemes lenne világos választ adnia Jánosnak.

  • Cypriánus says:

    User: tehát akkor katolikus nem lehet valódi hívő…értem.
    Ezek szerint Szent Bernát, Avilai Szent Teréz, és Keresztes Szent János a pokolban van, Dante is, de ő már úgyis rutinos versenyző ott.

    De még Ágoston is erősen határeset, szegény…:)

    Mondjuk az Ágostonnál jóval később élt Hitvalló Maximos már az üstben fő, dacára hogy a Krisztusról írt műveit a protestánsok is alapnak veszik (a monoteleteizmus kérdései) . Damaszkuszi Szent János egyértelműen a pokol lakója, hiszen ragaszkodott az ikonokhoz, az hogy jórészt az iszlámmal polemizált , hogy az isteni Megtestesülést védte a Korán állításaival szemben (arab melkita keresztény volt) csak az ellenség megtévesztése. Igazi hívő nem dől be neki.

    Továbbá a pokolban senyved Canterbury Anzelm is, aki a mai katolikus Mária -dogmák megalapozója is. Az hogy ő használta és terjesztette el a “helyettesítő váltság” kifejezést , nem téveszti meg a valódi hívőt, aki átlát rajta mint az üvegen…

    Már ne haragudj User, az addig OK hogy bizonyos tanokat tévtanításnak látsz. Nyilván ehhez jogod van, természetesen.
    Ám azt mondani, hogy aki ebben és ebben a teológiai tételben hisz, az nem is hívő, az azért ezen túlmenően azt is állítja, hogy nincs közössége Krisztussal, és elkárhozik. Nyilván vannak bizonyos határok: ilyenek az óegyházi hitvallások, és a Tízparancsolatban és az apostoli levelekben szabályozott erkölcsi normák. De aki ezeken belül van, azért Nálad kevésbé bátran raknám a nem- keresztény és nem hívő kategóriába.

    Pláne hogy az egyháztörténet igen csak nagy szakasza csak ilyen “álhívőkből” állt.

  • Szabados Ádám says:

    Cypriánus,

    nem akarlak cáfolni, de user nem azt mondta, hogy a katolikus nem lehet keresztény (ehhez hasonlót inkább F. János írt), hanem azt, hogy a katolikus egyház nem a tiszta evangéliumot hirdeti. Ez árnyaltabb gondolat, amit valamilyen szinten minden protestáns igaznak tart. (Sok protestáns gyülekezet sem a tiszta evangéliumot hirdeti, és lehet az evangéliumot úgy is hirdetni, hogy az nem teljesen tiszta, mégis célba jut.) Ettől még az evangéliumban hívő, Krisztusban reménykedő katolikus hívők közel állhatnak hozzánk (példák is lehetnek sok tekintetben). Az egyházatyák és a reformáció kora előtti szentek pedig hozzánk (protestánsokhoz) ugyanúgy tartoznak, mint a római katolikusokhoz (vagy a keleti ortodoxokhoz).:)

    Viszont ha lehet, ne vigyük el ezt a témát a katolikus-protestáns vita irányába (max annyira, amennyire kapcsolódik Laci könyvéhez).

  • Szabados Ádám says:

    Laci, egyetértek azzal, amit a humorról mondasz, a könyvedben be is tölti ezt a szerepet.:)

  • svgy says:

    Ádám,

    Boldog új évet kívánok! Ahogy eddig is, maradok ezután is rendszeres olvasód, sokat épülök az írásaid által.

    Én épp mostanában olvasom az általad említett Szent Ágoston monográfiát és csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a szerző neve Serge Lancel. (Serge Lange amerikai matematikus volt).

  • Szabados Ádám says:

    Kedves svgy,

    köszi a javítást, persze, hogy Lancel! Jó olvasást! És neked is boldog új évet kívánok!

  • Cypriánus says:

    Ádám, értem, nem akarom elvinni ilyen irányba, de User a “valódi hívők”-et állította szembe, amivel egyrészt burkoltan kétségbe vonja Bolyki László “valódi hívő” voltát, másrészt a “valódi hívő” fogalmát nem kapcsolati-egzisztenciálisként mutatja be, hanem az óegyházi hitvallásokon túlmutató, annál jóval árnyaltabb doktrinális kérdésként. Ezzel akkor sem értenék egyet, ha egy katolikus írja fordítva,( “a katolikusok a valódi hívők “) vagy ha protestáns lennék, és úgy olvastam volna.

  • Szabados Ádám says:

    Visszaolvastam, igazad van.

  • dzsaszper says:

    Kedves user,

    itt csak visszautalnék a Jánosnak írt válaszom első két kérdésére, amit te se válaszoltál meg…

  • Ludvig Laura says:

    user, Ádám,

    az elmúlt egy évben többek között itt is lefolytatott beszélgetések és viták (de a saját élettapasztalatom is) számomra egyértelműen azt mutatják, hogy a TISZTA EVANGÉLIUM az, ami Isten irányából megindulva elérkezik hozzánk, aztán az emberi szférában megtörik, és ki ezt, ki azt fogja belőle. A tiszta fehér fényt mi nem látjuk, csak színeket, és nagyjából mindenki más színt lát, még ha főbb színcsoportokba be is lehet rendeződni.
    Tehát jelen esetben létezik a katolikusok TISZTA EVANGÉLIUMA, user TISZTA EVANGÉLIUMA, Ádám TISZTA EVANGÉLIUMA, de létezik ilyen számomra is. Nagy valószínűséggel ezek egyike sem fedi egymást 100%-osan.

    Ismeretelméleti tény, hogy a szöveg, minden szöveg, magában az olvasóban válik értelmes és értelmezhető szöveggé, a szöveg csak akkor szöveg, ha olvassa valaki, és olvasni pedig az olvasó szokott. De nincs két egyforma olvasó, és mivel a szöveg értelmezési tartománya MAGA AZ EMBER, nincs két egyforma olvasata a Bibliának sem.
    Ez NEM RELATIVIZMUS (hasonlóképp, ahogy a nők helyzetével kapcsolatos felvetések mindegyikére sem lehet a feminizmus címkét rakni), hanem ez a realitás.
    A Biblia igazsága nem létezik az ember nélkül, mert magában az emberben VÁLIK IGAZSÁGGÁ. Isten számára, AKI MAGA AZ IGAZSÁG, szerintetek létezik igazság egyáltalán? Nem valószínű, hiszen számára a nem-igazság, azaz a NEM-ÖNMAGA nem értelmezhető. Fontos teológiai tétel, a katolikus lexikon alapján legalábbis, hogy Isten ismeretének ELSŐDLEGES TÁRGYA ÖNMAGA. Isten maga az igazság, ami számára elsőként adódik, ezért ez a kiemelés, az igazságnak magának a kiemelése, érvényét veszti.

    Igazság CSAK AZ IGAZSÁGOT NEM ISMERŐ, de rá irányuló EMBER számára létezik. Az ember világában azonban a tiszta igazság nem jelenik és nem is jelenHET meg! Máskülönben az ember hétköznapi emberségében istenné válna, és ezzel együtt meg is szűnne emberként létezni. Az emberi létben korlátok vannak, és ezek a korlátok a MI SZÁMUNKRA magát az igazságot is korlátozzák.

    Amikor a Szent Szellem működik bennünk, mondjunk olvasás közben, azt is csak a mi “edényünkben”, a mi kereteink között teszi meg, azaz az emberi személy és jellem soha nem vonható ki az értelmezési folyamatból, de még a szellem működése is ezen keresztül történik.
    Senki nem kap Istentől olyan útmutatást, amit képtelen befogadni. Isten valakivel többet, valakivel kevesebbet közöl, mert az abszolút, TISZTA EVANGÉLIUMOT szinte senki nem tudja befogadni. Ezért a tiszta isteni szó megtörve, aspektusaiban jut csak el hozzánk. Ezt azért érdemes lenne látnunk.

    A protestánsok oldaláról kissé furcsának tűnik nekem az, hogy miután a katolikus hagyomány vállain állnak, a katolikus teológia eredményeit – is – felhasználva, nem becsülik és tisztelik jobban a katolikusokat.
    Nekem sokkal mélyebbnek, árnyaltabbnak tűnik a katolikus hagyomány, amiről meglehetős nagyképűséggel lehet csak azt mondani, hogy nem a tiszta evangéliumot hirdeti. Sőt, ez nem csak nagyképűség, és az alázat hiánya – ami pedig az egyik legfontosabb keresztény érték lenne -, de egyrészről szűk látókörűség is.

    A katolikusok Mária-tiszteletének egyik alapja lehet az, hogy mivel ők mélyebben, gyökereiben kapcsolódnak saját hagyományaikhoz, melyek egyébként jóval gazdagabbak is, mernek támaszkodni a vallásos érzésekre, képzeletre, és nem gondolják, hogy Isten egyedüli kinyilatkoztatása a Biblia lenne.
    Isten kinyilatkoztatja magát a világban is, a kozmoszban, bennünk emberekben, és fontos megállapításokat így is tehetünk. Szerintem komoly veszély rejlik a Sola Scriptura elvben, mert nem elég mély hittel könnyen félre lehet érteni, és olyan gondolatok születhetnek belőle, melyek például a katolikus lelkiséget, bizonyosságot kétségbe vonják, ami szerintem nagyon helytelen.

  • dzsaszper says:

    Kedves Laci,

    a tanmesét nem ismertem idáig. Megjegyzem, mert sokszor voltam már olyan helyzetben, amikor telitalálatos lett volna…

    Ami a humort illeti, különösen az önironikus humort, kicsit jobban a részletekbe néznék: arra gondolok, hogy az efféle humor sokszor segít a saját megfelelési kényszerünkön túllépni.
    Sajnos jópárszor ráeszméltem, hogy hirdetjük, hogy egyedül Krisztus, egyedül kegyelemből, egyedül hit által és egyedül Istené a dicsőség, de közben megfelelési kényszerből meg akarunk dolgozni az üdvösségünkért. Ilyenkor sokat segít kikacagni a saját (galata) esztelenségemet/esztelenségünklet. egy kicsit jobban megtanulni — nem csak a szavak szintjén, gyakorlatban is — nem magamban/magunkban, hanem egyedül Krisztusban hinni és egyedül Istennek tulajdonítani a dicsőséget…

    Ugyanakkor egyetértek, nem a humor az igazán lényeges; hanem az, hogy mit végez el bennünk a Szentlélek.

  • Szabados Ádám says:

    Laura,

    egészen mást értesz (te) evangélium alatt, mint akár a katolikusok, akár mi protestánsok. Ezért másról beszélünk. Katolikusok és protestánsok számára az evangélium az, amit Jézus adott nekünk, az apostolok hirdettek, az atyák pedig megőriztek. Minden keresztény elkülöníti az apostoli hagyományt más tanoktól, a későbbi egyházi hagyományoktól is, amikor elismeri az újszövetségi kánon létét. És aztán vannak persze viták arról, hogy ehhez az apostoli evangéliumhoz hogyan kapcsolódnak a későbbi egyházi hagyományok, illetve mi is a helyes értelmezése és alkalmazása Jézus és az apostolok tanításának. Pál azonban így foglalja össze az evangéliumot:

    „Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hivőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.” (1Kor 15,1-11)

  • Cypriánus says:

    Köszönöm Ádám! Hidd el, fordítva is mentem már neki katolikusoknak. Amúgy többeket sikerült meggyőznöm, az általa korábban “hülye szektás”-nak tartott kisegyházi tagok között rengeteg valódi hívő van nagy lelki kincsekkel. A MEKDSZ ilyen szempontból “kemény iskola” 😉 …számos kisegyházi jön rá, hogy az azonos csoportban ülő katolikussal mennyi közös dolga van, és fordítva, hány katolikus döbbent már rá ott, hogy a “hülye szekták” esetleg Isten művét végzik.
    Amúgy semmi bajom, ha valakinek határozott teológiai véleménye van, azzal sem, ha valamit tévtanításnak tart. Csak a hívő vagy nem hívő azért ennél mélyebb kérdés.

  • Cypriánus says:

    (Kedves Laura!
    Félig off, de csak félig, : a múltkor válaszként írtam Neked egy nagyon hosszú, és életem számos fájdalmas részletét tartalmazó kommentet ,- de pont lefagyott a modem, és odaveszett az egész.
    Azt hittem kb, hogy sírva fakadok…:(
    Majd ha újra összeszedte, leirom újra, de előbb Word -be, vagy ilyesmi, mert óvatos lettem…:) ))

  • Ludvig Laura says:

    Ádám,

    én odáig elmegyek, hogy belássam, valóban mást látunk az Evangéliumban, máshogy értjük, viszont én ebben nem látok semmi természetelleneset, azaz sem téged, sem magamat nem tartom bálványimádónak, de nem is feltételeznék ilyet. Azt sem gondolom, hogy te nem vagy közel a magad módján Istenhez, mint ahogy én is erre törekszem a magam módján, és szerencsére nem befolyásol ebben az, hogy mások hogyan vélekednek minderről. Istentől mindannyian kaptunk egy formát, és ez a forma az ő felfogásában is meghatároz minket.
    És meg vagyok arról győződve, hogy a maga részéről semmi olyanban nem hiszek, ami az Evangéliummal ellentétes lenne. Viszont a maga számára igényét érzem Jézus és szavai friss megközelítésének és felfogásának, és ha mások ebben nem tudnak segíteni, akkor majd megteszem én.

    Az Evangéliumot Jézus adta, viszont Ő is felhatalmazással járt el, isteni akaratot jelenített meg és vitt véghez. Az Atya akaratát. Jézus szavai sokáig szájhagyományként éltek tovább (ezt te magad is említetted valahol), és azért lássuk be, megvan a félreértés LEHETŐSÉGE. Nem azt mondom, hogy az apostolok nem értettek meg fontos dolgokat abból, amit Jézus feltárt nekik, de szerintem az igazság az, hogy minden kor emberének hagytak értelmezni valót. A könyv “fölött” lebeg Isten szelleme, és szerintem Ő mindenkinek formája szerint nyilatkoztatja ki magát, azaz minden ember számára tartogat valamit önmagából.

    Az apostolok sem értették meg Jézust azonnal, ez szinte nyilvánvaló, és szerintem a megértés útján nekünk is úgy kell végigmenni, hogy saját meg-nem-értésünket alapból tételezzük. A nem-tudás állapotából haladunk a tudás felé, és ezt megzavarhatja az, ha szó szerint értelmezzük olyanok szavait, akik maguk is közvetítettek és maguk is voltak meg-nem-értők.
    Ha pedig nem szó szerint értelmezzük, megint beleütközünk a kérdésbe: ki az, aki értelmez, ha nem én magam?

    Az értelmezést csak akkor ússzuk meg, ha megmaradunk a felszínen, azaz szó szerint vesszük az írást, ez pedig nagy valószínűséggel nem vezet az igazsághoz. Ha nem így járunk el, értelmezünk, ha pedig értelmezünk, saját egyéni formánkon belül tesszük ezt.

    Hát igazából az Evangélium számomra nem események és történések sorozata, ahogyan például Pál itt leírja, hanem maga Isten, számomra az Evangélium célja abban segíteni az embert, hogy Isten ismeretében mélyebbre (magasabbra) tudjon jutni, aminek persze sok egyéb járulékos következménye is van, mint például a földi, relatív igazságosságban és emberségben előbbre jutni. Jézus önmagát mutatta fel, a személyét, isteni és emberi személyét, és számomra például ez a személy, az Ő VAGYOK-sága a legfontosabb. Ennek az isteni személynek, vagyokságnak a megismerése.
    És mivel ez az isteni személy nekem, egy ember számára csak hosszú és fáradságos úton – még kegyelem esetén is – adódik, egyáltalán nem zavar, ha mások az ő szintén fáradságos útjukon másképp jutnak el hozzá. Mivel engem nem a történeti események érdekelnek, ezért nem is ezekre alapozva határoznám meg az evangélium jelentését a magam számára. Ennyiben valóban eltér az álláspontunk.

  • Ludvig Laura says:

    Kedves Cypriánus,

    ó… sajnálom, kíváncsi lettem volna rá, és várom még a jövőben, ha esetleg sikerül összeszedni.

  • Ludvig Laura says:

    Javítás: a kommentem 7. és 8. sorában “maga számára” helyett: “magam számára”

  • Kedves User!

    Szívesen beszélek a katolikus kontra protestáns kérdésekről, csak először tisztázzuk, hogy a könyvemmel kapcsolatban ezt nehéz lesz megtenni, mert erről semmilyen formában nincsen benne szó. János hozta elő, de szerintem nem igazán szerencsés kontextusban.
    Három részletet idézett:

    “73. oldalon: … „példás hitű ortodox zsidó vagy hogy rendszeres templomjáró református, esetleg jó katolikus keresztény ember lett volna”

    Kontextusban:

    „És végül, mindezek mellett Jób spirituális intelligenciájáról is figyelemre méltó képet alkothatunk az ige tanulsága szerint. Azért használom ezt a kifejezést, mert a vallásáról nem sokat tudunk, tehát hiába is mondanánk, hogy példás, hithű ortodox zsidó vagy hogy rendszeres templomjáró református, esetleg jó katolikus keresztény ember lett volna.”

    Szerintem ez az idézet csak óriási, és igen csak tendenciózus intellektuális erőfeszítések árán értelmezhető úgy, hogy állást foglal a Katolikus egyház mellett. Mindössze azt állítja, hogy nem ismerjük Jób vallásos életének dogmatikus hátterét. Az utalások Jób református vagy katolikus egyházban való esetleges tagságára, természetesen az abszurd területére tartozik, ami az olvasót segítheti abban, hogy belássa, bármilyen felekezethez tartozzék is, számára is érvényes Jób üzenetére.

    2. 127. oldal: „Mit mondana Isten, ha Ézsaiás ma élne? „Minek jártok az imaházba? Miért mentek misére, istentiszteletre? „…
    Kontextusban:
    „Mit mondana Isten, ha Ézsaiás ma élne? „Minek jártok az imaházba? Miért mentek misére, istentiszteletre? Ünneplőruháitok, lélektelen énekeitek éppúgy fárasztanak, mint a saját szórakoztatásotokra előadott negédes slágereitek.”

    Itt nyilván a “mise” szó verte ki a biztit. Pedig éppen pejoratív értelemben kerül szóba, épp úgy, mint az istentisztelet. Mert az egész rész arról szól, hogy Ézsaiás annak idején a formális zsidó vallás verkliszerű lélektelenségét támadta, és ha ezt átültetnénk a mai helyzetre, akkor az elerőtlenedett, legyengült kultúrkereszténységünket venné célba. Ez pedig felekezetfüggetlen probléma. (Ebben sajna tényleg megvalósítottuk a teljes ökumenét…) Éppen ezért írok 3 szót:
    Imaház, mise és istentisztelet. Söréttel lövök, nehogy kihagyjak valakit:)

    3. “278. oldal: „Böjte Csaba atya mesél egyik kis védencéről:”
    Itt már csak egy személy egyszerű felekezeti hovatartozása a téma, ráadásul úgy, hogy én meg sem említem, hogy Böjte Csaba katolikus. Mert a történet szempontjából teljesen lényegtelen.

    Szóval e 3 idézet miatt kellene színt vallanom, hogy a könyvben lévő gondolatok hogyan kötődnek a katolikus dogmatikához… Ebben az esetben beszélgethetünk a gyermekkeresztségről, a nyelveken szólásról, vagy éppen az asszonyok gyülekezeti szolgálatának bibliai alapjáról. Izgi témák, csak sehogy sem kapcsolódnak a könyvem témájához.

    A másik fölvetés János írásában nem a könyvre, hanem személyemre vonatkozott, az meg nem olyan fontos, hogy idézgessek, bizonyítsak, cáfoljak. És akkor jöjjön a szpiricsuöl kamingaut: Egyszerű evangéliumi keresztény vagyok, a Keresztyén Testvér Gyülekezetben nőttem föl.
    Nem vagyok katolikus, de minden nézetkülönbség mellett is sokat tanultam a nagy katolikus szentektől, ma élő katolikus gondolkodóktól, teológusoktól, vannak katolikus barátaim is. Sőt: vannak buddhista, ateista, és muszlim barátaim is, akiktől sok mindent kaptam és tanultam, miközben nem lettem sem buddhista, sem ateista, sem pedig muszlim. A János által idézett rész (ami XXIII. János pápa egyháztörténeti szerepéről szól) egy olyan interjúkötetből való, melyben egy csomó ma élő katolikust gondolkodót interjúvoltak meg XXIII. János és II. János Pál pápákkal kapcsolatban. A teljesség igény nélkül: Alberto Bottari de Castello, Erdő Péter, Beer Miklós, Böjte Csaba, Simon András, Várszegi Asztrik. És hogy miért gondolták, hogy jó ötlet lenne ebbe a körbe belevonni két protestánst, Balog Zoltánt és engem, azt csak ők tudják, de így lehetőséget kaptam a személyes bizonyságtételre. Elmondhattam a saját gondolataimat, ők meg le is közölték, sőt könyv formájában is megjelent az Új Ember gondozásában. A könyv szerkesztője Gégény István, aki szintén a barátom. Szerintem nem az a nagy dolog, hogy én protestánsként hajlandó voltam elmondani a saját véleményemet egy katolikus környezetben, hanem az, hogy ők meg megköszönték szépen, majd beletették a könyvbe. Ehhez azért tényleg kellett egy XXIII. János, és egy II. Vatikáni Zsinat…
    Nem tudom, elég kimerítő volt-e a bemutatkozásom, eloszlattam-e a kétségeket, vagy éppen hogy még több lett belőlük, de most már tényleg elég legyen belőlem…:)

    Üdv,
    Laci

  • Szabados Ádám says:

    Szóval még egyszer: „Laci jól ír, érti a kegyelem mibenlétét, és ami szintén fontos: szereti az olvasóit. És Istent. Néha elvisz a szakadék széléig, megmutatja, mi van ott, de végig vigyáz ránk, nem akarja, hogy leessünk. Istenhez akar bennünket közel vinni, miközben helytelen motivációnktól is meg akar szabadítani. Nagyon tetszett a könyv.”

  • F. János says:

    Kedves Ádám, Dzsaszper, Cypriánus,
    Dzsaszper,
    A kérdéseidre sorban a válaszaim:
    Elsőnek is, az írást Ádámnak címeztem, tudva hogy megvan neki is a könyv, és csak megadva az oldalszámot, és a rövid részt, reméltem, hogy teológusként rögtön ráérez mire gondolok. Híján vagyok az időnek is, és nem tudtam begépelni annyi környezetet, emennyit szerettem volna.
    Arra igyekeztem, hogy ne értsem félre szándékosan, és ha sikerült valahol, azt sajnálom.

    Kérdezed, hogy nem tudod, hogy mi köze a könyvnek a katekizmushoz. A hozzászólásomból remélem kitűnik, hogy találtam olyan megjegyzéseket, amik azt sejtették velem, hogy Bolyki László úgy gondolja hogy helyes megfogalmazás hogy „jó katolikus keresztény”, 127. oldal: „Mit mondana Isten, ha Ézsaiás ma élne? „Minek jártok az imaházba? Miért mentek misére, istentiszteletre? „…, plus más megjegyzések, amik felkeltették a figyelmemet, és akkor találtam az interneten a beidézett sorokat, (sajnos közben letörölték a fent idézett linkről az interjút, de találni hasonlóakat, mint ez:
    „Bolyki László zenész, lelkigondozó, a Keresztyén Testvérgyülekezet tagja szerint XXIII. János forradalmi lépése abban áll, hogy „a keresztény egyházak közt fölépült robusztus falakra széles és magas kapukat nyitott, ezzel hangsúlyozva, hogy ha bizonyos dolgok el is választanak minket egymástól, sokkal fontosabb az, ami, illetve Aki összeköt minket.” II. János Pál pedig megvalósította Jézus tanítását, amely szerint „aki a legnagyobb akar lenni, az legyen mindenki szolgája. II. János Pálból sugárzott ez a lelkület.”” http://www.magyarkurir.hu/kultura/a-szentek-koztunk-elnek-vallomasok-szent-xxiii-janos-es-szent-ii-janos-pal-papakrol ), ami azt vetette fel bennem, hogy ez ellene mond a könyv általános mondanivalójával, mivel a katolikus egyház nem tanítja az igaz evangéliumot meggyőződésem szerint.
    Hogy ezt alátámasszam, idéztem az 1990-es Magyar Katolikus Katekizmus-ból, ami szerintetek nem érvényes mára, és nem feltétlenül festi le a katolikus hitet. Habár megvan, és idézhetnék A Katolikus Egyház Katekizmusából, de mivel ez nagyon megbonyolítaná, és fölöslegesen hosszúvá tenné az idézés menetét, ezért hagy idézzek A KATOLIKUS EGYHÁZ KATEKIZMUSÁNAK KOMPENDIUMÁ-ból (2005), aminek a bevezetésében ezt olvassuk:
    „Most nagy örömmel hagyom jóvá és teszem közzé e Katekizmus Kompendiumát. … A Kompendium, amelyet most átadok az egyetemes Egyháznak, a Katolikus Egyház Katekizmusának hűséges és megbízható szintézise. Tömören tartalmazza az Egyház hitének minden lényeges és alapvető elemét, s így, elődöm akaratának megfelelően egyfajta vademecum, mely lehetővé teszi az olvasónak, hívőnek és nemhívőnek egyaránt, hogy egy tekintettel átfogja a katolikus hit egész panorámáját.
    Kelt 2005. június 28-án, Szent Péter és Pál apostolok vigíliáján, pápaságom első évében.
    BENEDICTUS PP. XVI”
    Ez azért is méltányos, mert ez elérhető az interneten is mindenkinek, és ellenőrizhetitek az idézeteket, és a környezetüket: http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
    „146. Hogyan tevékenykedik Krisztus és az Ő Lelke a hívők szívében? 738-741
    Krisztus a szentségek által közli testének tagjaival az Ő Lelkét és Isten kegyelmét, mely a Lélek szerinti új élet gyümölcseit termi. Végül a Szentlélek az imádság tanítómestere.”
    Tehát a kegyelem nem egyszerűen hit által jut el hozzánk, amit az „üres kézzel” fogadunk el, hanem a RKE által szolgáltatott szentségeken keresztül.
    162. Hol létezik Krisztus egyetlen Egyháza? 816 870
    Krisztus egyetlen Egyháza – mint alkotmányos és rendezett társaság a világban – a katolikus Egyházban áll fenn (subsistit in), Péter utóda és a vele közösségben lévő püspökök kormányozzák. Csak általa érhető el az üdvösség eszközeinek teljessége, mert az Úr az Újszövetség összes javait egyedül az apostoli kollégiumra bízta, amelynek a feje Péter.
    „171. Mit jelent a tétel: „Az Egyházon kívül nincs üdvösség?” 846-848
    Ez azt jelenti, hogy minden üdvösség Krisztustól, a Főtől jön az Egyház által, mely az Ő teste. Ezért nem üdvözülhetnek azok, akik megismerve a Krisztustól alapított és az üdvösséghez szükséges Egyházat, nem lépnek be oda, vagy nem maradnak meg benne. Ugyanakkor Krisztusnak és az Ő Egyházának köszönhetően elérhetik az örök üdvösséget mindazok, akik nem vétkesek abban, hogy nem ismerik Krisztus evangéliumát és az Ő Egyházát, de őszintén keresik Istent és a kegyelem hatására törekszenek megtenni az Ő akaratát, melyet lelkiismeretük szavából ismernek.”
    ezek szerint egy a katolikus hitet jól ismerő embernek (úgy hiszem, sokkal jobban ismerem a RKE hitét, mint egy általános katolikus, kb 5-10 mélyebb könyvet olvastam a témában, és nem egyszer beszélgettem RK pap nagybátyámmal kérdésekről, stb.) ha nem lépnek be oda, akkor nem nyerhetek üdvösséget.
    „177. Kik a hívők? 871-872
    A hívők azok, akik a Keresztség által Krisztus testébe épülve Isten népének tagjai lettek. Sajátos állapotuknak megfelelően részesei Krisztus papi, prófétai és királyi tevékenységének, s arra kaptak meghívást, hogy teljesítsék az Istentől az Egyházra bízott küldetést. A hívők között igazi egyenlőség van az istengyermeki méltóságban.”
    Ezek szerint a keresztég útja a keresztyén beavatás útja, nem egyedül a hit.
    182. Mi a pápa küldetése? 881-882 936-937
    A pápa Róma püspöke és Szent Péter utóda, az Egyház egységének örök és látható elve és alapja. Krisztus helyettese, a püspökök kollégiumának a feje és az egész Egyház pásztora, mely fölött isteni alapítás révén teljes, legfőbb, közvetlen és egyetemes hatalommal rendelkezik.
    „200. Hogyan bocsáttatnak meg a bűnök? 976-980 984-985
    A bűnbocsánat első és fő szentsége a Keresztség. A Keresztség után elkövetett bűnök megbocsátására alapította Krisztus a Kiengesztelődés vagy Bűnbánat szentségét, mely által a megkeresztelt ember kiengesztelődik Istennel és az Egyházzal.”
    Ezek szerint ha „csak” hittel az Atyához megyek bocsánatért, Jézus Krisztusra tekintve, és benne és a helyettes áldozatában bízva, nem kapok bocsánatot, mert azt a Bűnbánat szentségén keresztül lehet megkapni, amit a RK pap szolgáltat ki (+ keresztségen keresztül).
    211. Hogyan tudunk segíteni a tisztítóhelyen tisztuló lelkeknek? 1032
    A szentek közösségének erejében a földön élő hívők segíthetik a tisztítóhelyen lévő lelkeket, azáltal, hogy fölajánlják értük közbenjáró imáikat, különösen az eucharisztikus áldozatot, valamint alamizsnákat, búcsúkat és bűnbánati cselekményeket.
    224. Mik a szentségek, és hány szentség van? 1113-1131
    A szentségek a kegyelemnek Krisztus által alapított és az Egyházra bízott érzékelhető és hatékony jelei, melyeken keresztül belénk árad az isteni élet. ….
    229. Miért hatékonyak a szentségek? 1127-1128 1131
    A szentségek hatékonyak ex opere operato („a cselekedet által, ami szentségi cselekményben megtörténik”), mert Krisztus az, aki tevékenykedik bennük és közli a szentség által jelzett kegyelmet, függetlenül a szolga személyes életszentségétől. Mindazonáltal a szentségek gyümölcsei függenek az őket fogadó fölkészültségétől is.
    230. Miért szükségesek a szentségek az üdvösséghez? 1129
    A Krisztusban hívők számára a szentségek szükségesek az üdvösséghez – ámbár nem az összes szentséget kapja meg minden egyes hívő –, mert ezek adják a szentségi kegyelmeket, a bűnök bocsánatát, az istengyermekké fogadást, az Úr Krisztushoz való hasonulást és az Egyházhoz tartozást. A Szentlélek gyógyítja és átalakítja azokat, akik fölveszik a szentségeket.
    …ez teljességgel ellene mond az igaz evangéliumnak. Hogy úgy mondjam, ezt lehetne hasonlítani a Gal.-hoz írt levélben ahhoz, mikor hozzáadnak szükséges dolgokat, feltételeket az üdvösség elnyeréséhez az egyedüli hiten kívül.
    251. Hogyan történik a keresztény beavatás? 1212 1275
    A keresztény élet alapjait jelentő szentségek által történik: a hívőket, akik újjászülettek a Keresztségben, megerősíti a Bérmálás és táplálja az Eucharisztia.
    itt írja le a RKE, hogy hogyan válik valaki keresztyénné: „…akik újjászülettek a Keresztségben, megerősíti a Bérmálás és táplálja az Eucharisztia. „ Ez szintén teljességgel ellene mond az evangéliumnak. János 1.:12-13: De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek.
    Ez volt Spurgeonnak egyik nagy vitája (baptismal regeneration) amiről bővebben a The forgotten Spurgeon (Iain Murray) könyvben.
    263. Melyek a Keresztség hatásai? 1262-1274 1279-1280
    A Keresztség megbocsátja az eredeti bűnt, az összes személyes bűnöket és a bűnért járó büntetéseket; a megszentelő kegyelem által részesít a szentháromságos isteni életben; a megigazulás kegyelmével Krisztus és Egyháza tagjává tesz; részesít Krisztus papságában és megalapozza az összes keresztényekkel való közösséget; megadja a teológiai erényeket és a Szentlélek ajándékait. A megkeresztelt örökre Krisztushoz tartozik: meg van jelölve Krisztus eltörölhetetlen pecsétjével (karakter).
    ez szintén azt taglalja, hogyan válik valaki keresztyénné, ami maga az evangélium, de sajnos semmi köze a biblikus evangéliumhoz. A keresztség (bemerítkezés) nem okozza az újjászületést, stb., hanem csak megpecsételi azt, ha valóban megtörténe előtte. Bővebben erről egy csodálatos igehirdetés: http://www.mljtrust.org/collections/great-biblical-doctrines/?page=4 Volume 3 — #8304 Baptism.
    271. Mi az Eucharisztia? 1322-1323 1409
    Az Úr Jézus Testének és Vérének áldozata, melyet azért alapított, hogy jelenvalóvá tegye az időben, egészen az Ő eljöveteléig a Kereszt áldozatát, és ezzel Egyházára bízta halálának és föltámadásának emlékezetét. Az egység jele, a szeretet köteléke; a húsvéti lakoma, melyben Krisztust vesszük, a lélek betelik kegyelemmel és megkapjuk az örök élet zálogát.
    280. Milyen értelemben emlékezete Krisztus áldozatának az Eucharisztia? 1362-1367
    Az Eucharisztia emlékezet abban az értelemben, hogy jelenvalóvá és aktuálissá teszi azt az áldozatot, melyet Krisztus a kereszten egyszer s mindenkorra ajánlott föl az Atyának az emberiség javára. Az Eucharisztia áldozati jellege magában az alapító szavakban nyilvánul meg: „Ez az én testem, mely értetek adatik” és „ez a kehely az új szövetségé az én véremben, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára” (Lk 22,19–20). A keresztáldozat és az Eucharisztia áldozata egy és ugyanaz az áldozat. Azonos az áldozat tárgya és felajánlója, a különbség csak a föláldozás módjában van: véres áldozat a kereszten, és vérontás nélküli az Eucharisztiában.
    282. Miként van jelen Jézus az Eucharisztiában? 1373-1375 1413
    Jézus Krisztus egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható módon van jelen az Eucharisztiában. Ugyanis igazán, valóságosan és lényegileg van jelen: testével és vérével, lelkével és istenségével. Szentségi módon van jelen, azaz a kenyér és a bor eucharisztikus színei alatt az egész Krisztus: Isten és ember.
    286. Milyen tisztelet illeti meg az Eucharisztia szentségét? 1378-1381 1418
    Az Eucharisztia szentségét az egyedül Istent megillető imádással (cultus latriae) tiszteljük mind az eucharisztikus ünneplésben, mind azon kívül. Az Egyház ugyanis a legnagyobb gonddal őrzi a konszekrált Ostyákat, elviszi a betegekhez és azokhoz, akik képtelenek részt venni a szentmisén, kihelyezi a hívők elé imádásra, körmenetekben hordozza. Hívja a hívőket a tabernákulumban őrzött Oltáriszentség látogatására és imádására.
    ezek az eukarisztiát illető kérdéseket most nem feszegetném részletesen, de aki evangéliumi hívő, és van egy kis ismerete, annak egyértelmű, hogy ez mennyire nem összeegyeztethető a Biblia tanításával, különösen a Zsidókhoz írt levél tanítja pont az ellenkezőjét. Arról nem is beszélve, hogy bálványimádás a kenyérnek és bornak az Istenként való imádása a misén, körmeneteken, stb., és milyen megcsúfolása a valódi tanításnak.
    422. Mi a megigazulás? 1987-1995 2017-2020
    A megigazulás Isten szeretetének legnagyobb műve. Isten irgalmas és ingyenes tette, mellyel eltörli a bűneinket, igazzá és szentté tesz egész valónkban. Ez a Szentlélek kegyelme által történik, amelyet Krisztus szenvedése érdemelt ki számunkra és amelyet Keresztségben kapunk meg. A megigazulás indítja el az ember szabad válaszát: a hitet Krisztusban és az együttműködést a Szentlélek kegyelmével.
    „, igazzá és szentté tesz egész valónkban.” Ennek semmi köze a megigazuláshoz. Sajnos tagadja Jézus helyettes áldozatát, vagyis hogy megigazuláskor hit által nekünk tulajdoníttatik Krisztus tökéletres igazásga, és a mi bűneink meg Krisztusnak, amiért a Kereszten szenvedett egyszer és mindenorra. Luther szerint ezen áll vagy bukik, hogy egy egyház igaz egyház e. A megigazuláskor mindig Krisztusra nézünk hittel, és az ő munkájára a kereszten, és nem arra ami bennünk lassan történik a megszentelődés folyamán („igazzá és szentté tesz egész valónkban”).
    Az az igazság, amiben megállunk, az nem bennünk van, vagy bennünk történik, hanem Krisztusban (Krisztus tökéletes élete), amit Isten nekünk tulajdonít, mikor hiszünk üdvösségünkre.
    Itt említhetném, hogy a Tridenti zsinat kimondja az átkot azokra, akik nem hiszik, hogy szükséges az előkészület a megigazuláshoz, ami szintén hamis tanítás.
    427. Milyen javakat tudunk kiérdemelni? 2010-2011 2027
    A Szentlélek indítására önmagunknak is, másoknak is kiérdemelhetjük a megszentelődésünkhöz és üdvözülésünkhöz hasznos kegyelmeket, és azokat a mulandó javakat is, amelyek Isten terve szerint a javunkra válnak. Senki nem érdemelheti ki az első kegyelmet, megigazulásunk és megtérésünk kezdetét.
    Bolyki László a könyvben pont azt próbálta kihangsúlyozni, hogy nincs érdem, de a katolikus egyház érdemekről beszél, „másoknak is kiérdemelhetjük a megszentelődésünkhöz és üdvözülésünkhöz hasznos kegyelmeket, és azokat a mulandó javakat is, amelyek Isten terve szerint a javunkra válnak.”. Tudom hogy csűrnek csavarnak, és azt próbálják magyarázni, hogy a kiérdemlés is kegyelem, de bárhogy csavarják, ennek semmi köze a Biblia tanításához, és amikor az üdvösségről, annak elnyeréséről beszélünk, érdemekről beszélés teljesen aláássa a kegyelem voltát.
    A sort lehetne folytatni a Tridenti zsinat határozataival, amikben kimondja az átkot a protestáns megigazulás tanára:
    „Ha bárki azt állítja hogy a megigazító hit nem más, mint abba az isteni kegyelembe vetett bizalom, amely Krisztus érdeméért eltörli a bűnt, illetve ezen bizalom által igazulunk meg: legyen átkozott. „ #822, 12. kánon,
    Ha valaki azt állítja, hogy az Új Törvény említett sákramentumain keresztül nem közvetítődik kegyelem az elvégzett munka által (ex opere operato), hanem az isteni ígéretbe vetett hit elégséges a kegyelemben való részesüléshez: legyen átkozott. „#851, 8. kánon.
    és sor nélkül lehetne folytatni, de ha ez nem elég, akkor úgyse lesz semmi elég arra vonatkozólag, hogy meggyőzzelek, hogy a RKE nem tanítja azt az evangéliumot, ami által üdvözülhet az ember.
    Az megeshet, és megesik, hogy a RKE tanításának ellenére valaki megtér a RKE-ban, de ezzel megszűnik valójában RK.-us lenni, mert egyszerre nem lehet tanokat átkozni, hamisan hinni, meg helyesen is.
    Kérdésed: 2. „Nem értem, hogy miért kötöd ilyen szorosan egy felekezet tagját a hivatalos tanításhoz.”
    Erre válaszom: Ha valaki azt mondaná, hogy ő hívő jó muszlim keresztyén, vagy igaz keresztyén unitariánus, akkor rögtön felkapnád a fejed, és azt mondanád, hogy ez lehetetlen. Egymásnak ellent mond. A fentiek szerint nem egyértelmű, hogy valaki nem lehet igaz RK, és egyben a szó bibliai értelmében Keresztyén? A RK egyház megköveteli, és kötelezővé teszi, hogy a dogmáikban, egyetemes zsinatainak határozataiban, (mint a Tridenti zsinat, amit nagyon sokat idéz maga a RKE katekizmusa) higgyen a RK hitű ember. Persze mondhatja valaki, hogy „RK vagyok, mégsem hiszek ebben és ebben a dogmában, stb.”. De ezzel kizárja magát az egyházból a RKE tanítása szerint, ha külsőleg ott is marad.
    Nem az az igazi szeretet, ha őszintén beszélünk RK barátainknak, és megmutatjuk, hogy vagy hisznek a Bibliai evangéliumban, és akkor megmenekülnek, (és legyenek következetesek, és jöjjenek ki abból az egyházból, ami hivatalos dokumentumain keresztül nem azt tanítja a temérdek más hamis tanításon kívül) vagy mi nem tudjuk őket elfogadni keresztyéneknek. Ebben szerintem megköveteli Isten, hogy tisztán cselekedjünk, és ne próbáljunk úgy evangelizálni RK felebarátinkat, hogy közben kerüljük a kérdést, hogyan válik valaki keresztyénné, mi a megigazulás bibliai tana, stb., és ez hogy áll homlokegyenest a RK tanítással.
    Érdekes olvasmány ide: Evangelicalism devided by Iain H. Murray
    Bolyki László könyvét kölcsön adtam, de amint visszakapom, reagálok a többi kérdésre.
    Szeretettel,
    János

  • dzsaszper says:

    Kedves Laura,

    vedd figyelembe, hogy a “tiszta evangélium” szófordulatot user hozta be, mindenki más csak rá reagált 🙂

    Egyetértek veled, hogy az értelmezést nem ússzuk meg. Nem vagyok ellene friss megközelítéseknek, ugyanakkor az értelmezések központjában az értelmezendő szöveg kell maradjon, ha nem félreértelmezésekre szeretnénk jutni…

    Arról sem felejtkezhetünk el, hogy Jézus tanítványai az elsődleges, leghitelesebb források a számunkra… Milyen tekintély vagy minek a hitelessége alapján juthatunk oda, hogy ők (ráadásul közösségben, egymással egyetértésben) értettek félre valamit?? Ki vagyok én vagy ki vagy te, hogy jobban tudd a szemtanúknál?

    Ez klasszikus kérdés, hogy mit kezdjünk a hagyományokkal. Ádám posztjai, amelyek kapcsolódnak a témához:

    Melyik a végső tekintély: a Szentírás, az Egyház vagy az egyén?

    Ki magyarázza a Szentírást?
    A guru macskája
    Mi a valódi apostolica successio?
    Fülbesúgós hagyomány?

    A tanítványokat felfoghatjuk azoknak a színészeknek, akik a premiert előadták, a szerző rendezésében — mi persze megpróbálhatjuk újra-rendezni a darabot más hangsúlyokkal, más élekkel; de mi köze lesz annak az eredetihez?
    Ezért az ő esetükben nagyon óvatos lennék azzal, hogy guru macskáját kiáltsak…

  • Cypriánus says:

    János, szerintem Bolyki László részben már válaszolt, és úgy gondolta, a Te vitád kevésbé szól a könyve tartalmáról. Ádám is kérte ezt ne itt… Valószínűleg nem ez a legjobb fórumposzt a téma alapos teológiai kivesézésére. Akkor már az Ádám által belinkelt másik poszthoz jobban illik, szerintem.

  • user says:

    @Cypriánus
    Szerintem mindkét rám vonatkozó hozzászólásodban félreértetted az általam leírtakat, Ádám 2016.01.03 13:00 válasza nagyjából tükrözi az én álláspontomat.

    @Laci
    Köszönöm a részletes és építő válaszodat.

  • Cypriánus says:

    User: akkor elnézést. Azért elég félre érthető voltál, ami azt illeti.

  • Ludvig Laura says:

    Kedves dzsaszper,

    “Jézus tanítványai az elsődleges, leghitelesebb források a számunkra”

    Nincs egy kicsit sok a közvetítőkből :)?
    Jézus közvetítő az Atyához, az apostolok közvetítők Jézushoz, az egyház pedig az apostoli hagyományok közvetítője. Jézust, akiben Istent megismerhetjük, csak az apostolokon keresztül ismerhetjük meg, akik maguk is tanítványok voltak… Elfogadom, hogy így is lehet, azonban úgy gondolom, ezzel könnyen eltéveszthetjük magát a célt, ami a középpontra való irányulás. Úgy gondolom, Jézus célja sem az lehetett, hogy az emberek a közvetlen Istenre való irányultságot adják fel a közvetítők kedvéért.
    Sokszor hangsúlyoztam már, hogy nem azt mondom, tudjuk jobban az apostoloknál, de miért ne állhatnánk mi is Jézus mellé úgy, ahogy ők tették? Ők hírvivők voltak, de nem önmaguk hírét vitték, hanem Jézusét, aki meg Isten hírét vitte. Én nem tudom elfogadni azt, hogy csak az apostolok szemén keresztül lenne Isten megismerhető. Ez nekem komoly akadály a kereszténységben, és az egyik legizgalmasabb kérdés számomra az, hogy milyen értelmezési lehetőségeink vannak még a megszokottakon kívül.

    De megint elevickéltünk a témától. Ha szeretnéd még folytatni a témát, akkor tegyük ezt meg nálam, például ezen poszthoz:

    https://letrahozo.wordpress.com/2015/12/28/a-pogany-kereszteny-hatarvidek/

  • Cypriánus says:

    User, ha van időd /kedved, válassz ki itt a Divinity-n valamelyik “katolikus” témájú posztot, és ott folytathatjuk a vitánkat. (ne itt, mert ez nem arról szól.)
    Nagyon érdekelne, mi is lenne az az állítólagos “tiszta evangélium “, ami összekötne minden protestánst-legalábbis a konzervatívokat-de különbözik a katolikus tanoktól.
    Megmondom őszintén: szerintem a kálvinista és arminiánus pólus között azért látok egy ici-pici, hajszálerecskényi repedést. (kb. mint Grand Canyon). Ha a protestáns evangélium lényege a monergizmus, akkor pl. a protestánsok nagy része sem protestáns, esetleg nem is keresztény. Ha mindkét álláspont kóser, akkor meg mi a közös lényeg? Továbbá a lutheránusokkal közös megigazulástani nyilatkozatot is írtunk már alá !!!!

    Amúgy szerintem-mi8nt katolikus szerint-össz-vissz két speciális protestáns tan van, és kész. az összes többi ennek a kettőnek a függvénye.
    Sőt, az 5 “Sola” formulából 4 simán magyarázható katolikus értelemben is.

    A két sajátos tan: a “Sola Scriptura” a másik a “tulajdonított igazság” .
    De az összes többi nem specifikus, vagy nem sajátosan protestáns. Szerintem.

  • dzsaszper says:

    Kedves Cypriánus,

    a Sola Scriptura eredetileg az öt Sola volt, és a középkori viszonyok közt külön-külön is, de együtt voltak különösen specifikusak.
    (Az 1990-es Magyar Katolikus Katekizmus c. könyv F. János által idézett kérdése, ami 1995-re kikerült az átdolgozott kiadásból, például különösen is érdekes mind az öt solával kapcsolatban).
    Nyilván az RKE is reformálódott a XVI. század óta, amit én nem is vitatok 🙂

  • F. János says:

    Kedves Ádám,

    Jobban visszatérve a témához, hagy ajánljak 2 könyvet, amiket ha még nem olvastál, biztos vagyok benne hogy tetszene, és olyan témákról szól, melyeket sok bejegyzésben feszegettél:
    – Christians in a PC world (Faing the challange of political correctness) by John Benton
    – The secret thoughts of an unlikely convert by Rosaria Champagne Butterfield

    János

  • Szabados Ádám says:

    Köszönöm, János. A másodikat ismerem, bár még nem volt lehetőségem elolvasni. A szerzőt nagyon tisztelem.

  • F. János says:

    Ha nem akarod megvenni, elküldhetem mindkettőt olvasásra.

  • dzsaszper says:

    Kedves Laura,

    a blogposztod fényében már egy picit máshogy kezdem érteni a korábbi kommentjeidet is. Még egy pár napot szeretném hagyni a dolgot ülepedni bennem…

    első körben annyit, hogy a pár nap elteltével szívesebben mennék át Ádám valamelyik másik posztjára, pl. a Ki magyarázza a Szentírást?; illetve röviden felhívnám a figyelmet a finom különbségre a forrás és a közvetítő szavak között.

  • Arpicus says:

    Arpicus szerint:
    2016. január 10. vasárnap – 18:26

    A 2011-es visszatikntésből egy idézet:”Spiritualitás

    1. December 3-án feltettem egy blogbejegyzést Don Carson Memoirs of an Ordinary Pastor c. életrajzáról, melyben az evangéliumi teológus saját apjának állít emléket. Nagyon bátorító volt ez a kis könyv, különösen egy olyan időszakban, amikor a végességemet és a korlátaimat mélyen átéreztem.”
    http://divinity.szabadosadam.hu/?p=4246
    Lehet,hogy OFF(akkor elnézést kérek) de volna egy kérdésem:mikor fogja valamelyik keresztyén könyvkiadó kiadni ezt a fontos könyvet?!Ezt a kiváló blogot-remélem-olvassák a keresztyén kiadók szerkesztői is.Fontos lenne kiadni mert ez hiánypótló és bátoritó könyv.Sajnos a magyar evangéliumi könyvpiac is egyre inkább kommercializálódik.Hiányolom a hitmélyitő és bátoritó könyveket(habár el kell ismernem,hogy pl. az Evangéliumi Kiadó kezd “formába lendülni” a hosszan tartó mélyrepülés után).Elnézést ha OFF voltam,de úgy érzem,hogy e poszt alá beirhattam ezt a kérdést(kérést).Angolul meg van PDF-ben ez a könyv,de nem tud mindenki angolul,vagy az angol tudása hiányos…Fontos lenne magyarul is olvasni.Esetleg meg van valakinek magyarul is PDF-ben…?

  • Cypriánus says:

    Tisztelt F.jános!
    Ön azt irja:

    “Az az igazság, amiben megállunk, az nem bennünk van, vagy bennünk történik, hanem Krisztusban (Krisztus tökéletes élete), amit Isten nekünk tulajdonít, mikor hiszünk üdvösségünkre.”

    Ezt a mondatot Ön jól átgondoltan írta?! Mindenkivel előfordulhat, hogy pontatlanul fogalmaz a vitában (magam is pár napja kaptam figyelmeztetés Ádámtól, hogy csapongok :))
    Szerintem ez a mondata legalábbis félre érthető …és nem azért mert (dogmatikus, Ratzinger-rajongó) katolikus vagyok, hanem mert tényleg nem világos benne egy elem. Tényleg nincs bennünk az igazság a megigazulással?

    Ha gondolja jelöljön ki valami katolikus témájú posztot, és tárgyaljuk ki ezt, és hogy az Eukarisztia katolikus értelmezés miért nem ellentétes a Zsidókhoz írt levéllel, miért jogos máig az Ön által szó szerint idézett tridenti átok ( hogy ” a hit abba vetett remény”… stb)

  • Szabados Ádám says:

    Ezt, ezt vagy ezt a posztot ajánlom ehhez.

  • Cypriánus says:

    Köszönöm, de nem a reformátori teológiára, vagy a Te nézeteidre vagyok az adott esetben kíváncsi , 🙂 hanem hogy F.János pontosan mit gondol.

  • Szabados Ádám says:

    Én meg arra gondoltam, hogy ezt például ott tudjátok megvitatni.:)

  • Cypriánus says:

    jaj, teljesen igazad van, hát most jól beégtem, és jogosan ! 🙁
    Bocsánatot kérek, felületes voltam.

  • jgabor says:

    Ádám! Ismered Lanza del Vasto: Júdás c. könyvét? Ha nem olvastad, szeretettel ajánlom neked és másoknak is. (Ecclesia kiadó adta ki) Van a szerzőnek egy másik írása: Széljegyzetek az evangéliumokhoz, de úgy tudom, ez csak franciául van meg, jó lenne valami fordítót rászabadítani.

    Nagyon klassznak tartom Dr. Almási Kitti: A hűtlenség és ami mögötte van c. könyvét is. Szerintem sokat segíthet keresztény lelkigondozóknak is.

    Bolyki Laci könyvét én is nagyon élveztem, írt egyet a zenéről is, Milyen zenét szeret Isten? címmel, azt is ajánlom mindenkinek.

  • Szabados Ádám says:

    Nem olvastam ezeket, köszönöm az ajánlásokat.

  • dzsaszper says:

    Kedves Laura,

    válaszoltam itt.

  • Salina says:

    Kedves Ádám!

    Már régóta figyelemmel kísérem az írásaidat. Most csak egyszerűen szeretném megköszönni, hogy lehetőségem van veled és sokakkal közösen gondolkodni, formálódni.

    Isten áldjon és vezessen!

    Salina

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Salina, köszönöm a visszajelzésedet!

  • F. János says:

    Szia Ádám,

    Közben visszakaptam a kölcsönadott Kegyelem és Kalmárszellem könyvet, csak nagyon el vagyok havazva munkával, hogy érdemesebben reagáljak még egy két nyitott kérdésre ami feltevődött a könyv témájában. Ezt majd pótlom.

    Viszont van egy elemzés az interneten, amit érdekesnek találok. Szerintem sok szempontból sikerült az írónak megfogalmaznia azt, amit én nem tudtam, mivel nem is láttam világosan:
    http://www.reformaltbaptista.hu/letoltesek.html

    “Bolyki László Kegyelem és kalmárszellem könyvének kritikája”

    További szép nyarat!

    János

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum