Az Ószövetség egyik méltatlanul elfeledett királya Jótám. Jótám huszonöt éves volt, amikor király lett Júdában és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. A Királyok könyve és a Krónikák könyve is beszámol uralkodásáról. Jótám „azt tette, amit helyesnek lát az ÚR, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá tette” (2Kir 15,34). Sőt, jobban is, mert nem követte el a hibát, amit apja, aki jogosulatlanul ment be az Isten házába (2Krón 27,2). Uzzijjá istenfélő király volt, de amikor megerősödött, felfuvalkodott és vétkezett Isten ellen. Jótám tanult ebből. Átvette apja hitét, de alázatban maradt akkor is, amikor Isten hatalmassá tette őt. Az istenfélelem „gyermeke” (a jólét) az ő esetében nem falta fel a „szülőt” (az istenfélelmet). (vö. Cotton Mather: “Religion begot prosperity, and the daughter devoured the mother.”)

„A nép azonban továbbra is romlott volt.” (2Krón 27,2) Jótám istenfélelmének értékét növeli a szememben, hogy mindvégig ellenszélben kormányzott. A fiatal Jótámnak nem csak apja életének csalódást keltő befejezését kellett feldolgoznia, de azt is, hogy a nép nem követte a hitét. Mindkét tapasztalat maga alá gyűrhette volna elszánását, de egyik sem győzte le őt. Miközben a nép az áldozóhalmokon áldozott, ő megépítette az ÚR háza felső kapuját. Tisztelte Isten lakóhelyét, és példát mutatott népének, hogy ők is tiszteljék az URat. Jótám „állhatatosan Istenének, az ÚRnak az útján járt” (2Krón 27,6). Az „állhatatos” szó itt különösen is jelentőségteljes, hiszen tizenhat éven keresztül folyamatosan azt élte át, hogy az általa vezetett emberek nem követik a példáját.

Régi bölcs mondás, hogy csak a döglött hal sodródik az árral. Az ár pedig időnként igencsak erős. A kulturális trendek sebes sodrású folyóként hajtják maguk előtt azokat, akiknek nincsenek kapaszkodóik. Jótámnak volt kapaszkodója: Isten törvénye. Fiatalkora ellenére tizenhat évig állhatatosan ragaszkodott a népszerűtlen Szóhoz, és nem tért el attól sem amikor a nép jobbra ment, sem amikor a nép balra tartott. Egyenes volt az útja Isten előtt. Története pedig példaképp íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk (vö. 1Kor 10,11). Úgyhogy hadd tegyem fel a kérdést: mi a helyzet velünk itt, ma, évezredekkel később, egy másik kultúrában, mely cseppet sem féli jobban az URat, mint Jótám népe? Tudunk-e árral szemben menni, és képesek vagyunk-e erre huzamosabb ideig? Ez méri meg az istenfélelmünk valódiságát.

43 hozzászólás a “Tizenhat év ellenszélben” bejegyzéshez

  • Sefatias says:

    Én egyenlőre azt sem tudom eldönteni, hogy mi az ár, és mi az egyenes út 😀

  • Sefatias says:

    Viccet félretéve.:)

    Elég közhelyes ez a poszt. Arra jó, hogy az ember önmagában keresse a kereszténység által okozott hibák forrását. Nem mond semmi konkrétat (nem is tud), de komoly veszélyhelyzetre hívja fel az olvasó figyelmét. Élet halál kérdésben kell dönteni: Ár, vagy egyenes út. Miközben semmilyen támpontot nem nyújt az egyenes út felismerésére.
    Mintha ma a Szó népszerűtlen lenne, és csakis is az igazak, a színtiszta igazak tudnának megmaradni az egyenes és persze keskeny ösvényen, ahol csak kevesek, nagyon kevesek, a Szóhoz tiszta szívvel hűségesek tudnak megállni és Isten felé haladni. Persze Ádámmal együtt, aki szívesen segít mindenkinek az általa is járt egyenes útra térni.

    Kedves Ádám!

    Már mondtam neked, hogy egyre jobban hasonlítasz Jehova Tanúira. Mintha te is az általad képviselt egyedüli és megfellebbezhetetlen igazságot hirdetnéd. Mintha csak azok járnának az egyenes úton, és csak azok küzdenének az ár ellen, akikről te úgy gondolod, hogy veled vannak egy platformon.

  • Szabados Ádám says:

    Sefatias,

    te ezt olvastad:

    A kulturális trendek sebes sodrású folyóként hajtják maguk előtt azokat, akiknek nincsenek kapaszkodóik. Jótámnak volt kapaszkodója: Szabados Ádám.

    A kulcsmondat azonban így szól:

    A kulturális trendek sebes sodrású folyóként hajtják maguk előtt azokat, akiknek nincsenek kapaszkodóik. Jótámnak volt kapaszkodója: Isten törvénye.

    Neked szerintem az utóbbival van gondod, és azt vetíted ki rám.:)

  • Sefatias says:

    Valóban azt olvastam. Ismerem azokat a technikákat, amelyeket a szekták alkalmaznak, hogy úgy beszéljenek, mintha Isten nevében beszélnének. Miközben Isten nem kérte meg őket erre.

    Az utóbbival nincsen gondom. Nincs bajom isten törvényével. Csupán te gondolod azt, hogy aki nem ért egyet veled, az Isten törvényével nem ért egyet.

  • Szabados Ádám says:

    Lelepleződtem.:)

  • Szabados Ádám says:

    A viccet részemről is félretéve: természetesen én is ismerem a szekták gondolkodását, de azzal szinte mindig az a baj, hogy Isten igéjét kiforgatják, nem az, hogy azt hirdetik. Az igehirdetőnek az a feladata, hogy Isten igéjét hirdesse: „ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit” (1Pt 4,11). Nehezebb bibliai részeket viszont „a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére” – mondja Péter (2Pt 3,16).

    Ez azt jelenti, hogy akkor az igehirdető hallgasson el vagy csak hangosan morfondírozzon saját kis hipotéziskéin? Péter nem ezt a tanácsot adja, hanem a következőt: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek.” (2Pt 3,17)

    Amikor nem világos számomra, hogy mit tanít Isten igéje, őszintén elmondom a bizonytalanságomat. Amikor világos, akkor hirdetem. És mivel nem tartom magamat mindentudónak és tisztában vagyok a tévedés lehetőségével, folyamatosan tanulok. Informális és formális keretek között egyaránt. Közösségben, másokkal, múltban és jelenben élő szentekkel, gyülekezeti és egyházi kontroll alatt.

    Természetesen így is tévedhetek, ezért nem magamra, hanem Isten igéjére mutatok: ott van az igazság, nálam csak annyiban, amennyiben Isten igéjére mutatok. Ebben a cikkben sem tettem mást.

  • Éva says:

    Szerintem fogunk tudni ha menni nem (?) de a Lélek erejével igen, szilárdan megállni biztosan.
    Említek egy másik bölcs mondást: teher alatt nő a pálma. És itt vannak az üldözések, egyes országokban, de a kihívó agresszív, istentelen rendszerekben (gyermekrablások) is! Ennek következtében, az ilyen blogokon – is – összeránt minket a közös hit egy kikezdhetetlen fundamentumra.
    És nem lehet nem gondolni arra, hogy a mártírok vére magvetés … ezen épült az Egyház mindig (beleértve a szenvedő családokat akiktől elragadják a gyermekeiket)!

  • Sefatias says:

    A szekta kérdést szerintem nem jól közelíted meg. Nem attól válik egy egyház szektává, hogy nem abban hisznek amiben te. Hanem attól, hogy miként bánik az egyház vezetése a gyülekezet tagjaival. Ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, hogy a hitnézeteink teljesen összhangban vannak azzal, amit Isten tanít, arra van szükségünk, hogy a világ összes információjával tisztában legyünk, és összefüggéseiben teljesen tisztán lássunk MINDENT. Ha nem rendelkezünk ezzel a látásmóddal, akkor szerintem kissé óvatosabban kell fogalmaznunk, mikor valakit elvetemültnek, tanulatlannak, állhatatlannak bélyegzünk. Az írásaid alapján nekem úgy tűnik, hogy a magukat kereszténynek valló teológusok, egyházak jelentős részét ebbe a kategóriába sorolod, még akkor is, ha néha udvariasan másképp írsz róluk. Húztalak már bele úgy csávába itt a blogodon téged, meg néhány másik olvasót, hogy a nagy udvariasság miatt nem mertetek kommentelni, mert a válasz mindkét fél részéről(katolikus, protestáns) kényelmetlen lett volna.

    Ez az utolsó kommented is arról tanúskodik, hogy te vagy az aki Isten igéjét hirdeti, Úgy érzed neked feladatod az utolsó védőbástyák egyikeként kitartani az egyenes úton, és mint Isten igéjének védelmezője másokat is figyelmeztetni arra a veszélyre, amit a veled egyet nem értő más teológusok jelentenek a nyájra. Természetesen szép dolog, hogy Isten igéjére mutatsz, de valljuk be, azok is arra mutatnak, akiket te állhatatlannak, tévelygőnek, tanulatlannak, elvetemültnek tartasz. A kereszténység történelme másból sem áll, mint a Biblia egymás fejéhez veréséből.

    Szóval szerintem nem ismered a szekták gondolkodását, mert azt hiszed, hogy csak az lehet szekta, aki nem hisz a háromságban, aki nem itéli el a homoszexualitást, vagy másként tekint általad fontosnak tekintett kérdésekre. Ezzel szemben a szekta a szektásodás ugyanúgy jellemzője lehet a veled azonos hitvallásokat elfogadó gyülekezetekre. Akkor, amikor olyan befolyást szeretne szerezni a hívek felett, ami túlmegy a pásztori “jogokon”. Amikor például úgy próbálja beállítani magát, mint az megfellebbezhetetlen igazság egyedüli védelmezőjét, miközben mások elesnek a hitben. A szekta vezér közhelyes szavakkal bizonytalanságban tartja a hívőt, és élesen kihangsúlyozza az egyedüli keskeny útról való lertérés veszélyeit, miközben semmilyen támpontot nem nyújt a hívőnek ebben, csupán a félelmet generálja. Ez jellemzi a konzervativ gondolkodás a vallásban és a politikában egyaránt. A félelem az amit segítségűl hívnak, mert az tántoríthatja el az egyszeri hívőt a vélt egyenes út elhagyásától. Eközben természetesen a pásztor csak egy bizonyos rendszeren belül tudja megvédeni az igazát, mint pl. te is. Más teológusok, más vallások a tiednek teljesen ellentmondó rendszerekben ugyanúgy meg tudják védeni a saját igazukat a tieddel szemben.

    Először azt kellene tisztázni, hogy valójában mi isten igéje, mert én azt hiszem, hogy ma minden vallás a saját dogmatikáját tekinti annak.

  • Szabados Ádám says:

    Sefatias,

    ez érdekes interpretációja volt a fenti cikkemnek. Bújhatnék a mögé, hogy a cikkben senkiről nem mondtam semmilyen ítéletet, hiszen kulturális trendekről és Isten törvényéről beszéltem, konkrétumok nélkül. Nem fogok e mögé búni, bár az biztos, hogy túl sokat olvasol a szavaimba, és az ilyet nem szeretem.

    A véleményem viszont tényleg az, hogy a Szentháromság tagadása a történelmi kereszténységen kívülre helyez, ahogy a homoszexuális kapcsolat helyeslése is. Ez az én véleményem. A tiéd meg az, hogy ez szektás gondolkodás.

    A világhoz képest a kereszténység mindig szektás lesz (a názáreti szektája). A kereszténységhez képest viszont azok lesznek szektásak, akik bár kereszténynek vallják magukat, az apostoli tanítástól lényeges pontokon eltérőt hirdetnek – egyedül üdvözítő igazságként. Lehet a szektásságot persze szociológiailag is értelmezni. Szekta mondjuk az, ahol elzárják az embereket információktól, valamint manipuláció és romboló hatalmi struktúrák nyomorítják meg őket. Neked erről személyes tapasztalataid vannak (úgy is, mint aki JT pásztorként mozgattad a gépezetet). Az azonban nem a szektás gondolkodás jellemzője, hogy valaki hisz Isten kinyilatkoztatásában, azt hirdeti is, és megpróbál a szerint élni és másokat is erre bátorítani. Különben az egész kereszténységet kidobhatjuk az ablakon. Mondjuk te dobálod is ki rendesen.:)

    Ami meg konkrétan engem illet: igehirdető vagyok, Sefatias, immár két évtizede! Az Ige szolgája, ahogy Kálvin nevezte a lelkipásztorokat. Már hogyne hirdetném Isten igéjét, és hogyne alkalmaznám Péter szavait magamra (is)! Ez a legnagyobb megtiszteltetés számomra, ami valaha érhet, és ez tart leginkább alázatban is engem. Sefatias, én sem rombolni, sem építeni nem mernék, ha nem éreznék szilárd talajt a lábam alatt. Egy senki vagyok a szellemi piactér kavalkádjában, veled együtt. Egyedül Isten kinyilatkoztatása valami, amihez érdemes igazodni.

    Hogy mi Isten igéje, arról két évezred kereszténysége kb. ezt mondja.

  • Sefatias says:

    Olvastam azt a sorozatodat. De messzire vinne, ha belemennék.

    A hozzászólásom nem erre a piszta épül, hanem az elmúlt egy év posztjaira, amelyekre most láttam lehetőséget hozzászólni.

    Sajnos eljöttem otthonról, úgyhogy csak este tudok reagálni mindenre, amit írtál.

    Azt mondod igehirdető vagy. Ki tett azzá, ki bízott meg azzal, hogy a kereszténység nagy halmazán belül a protestáns evangéliumi kereszténység igehirdetője legyél? És miért nem lettél katolikus igehirdető? Nem lehet, hogy te csupán a saját meggyőződésed szerinti igét hirdeted? Nem pedig a nagybetűs IGÉT?
    És szerinted azok az igehirdetők, akik mást vallanak, mint te, azok nem olyan jó igehirdetők? Vagy valójában nem is az igét hirdetik?

    Én úgy látom, hogy te nem egyszerűen igehirdetőnek tartod magad, hanem AZ igehirdetőnek. Az elmúlt évek balról érkező szélsőségei, téged berántottak a jobb oldali szélsőségbe. A vilag polarizálódik, és valójában nem csinálsz mást, mint azok, akiket eliélsz. Miközben ők ugyanúgy elitélnek téged. És igy már helyben is vagyunk, az egymást állandóan elitélgető keresztènység berkein belül. Természetesen a te szélre húzódásod mások szélrehúzódását is fogja eredményezni. Veled vagy ellened. Eközben pedig az ilyen posztok semmit nem segítenek az egyszeri hívőnek, csak növelik a bizonytalanságát, és a félelmét. Eközben te nyugodt lehetsz, mert a posztodba nem lehet belekötni, ugyanis minden a helyén van. Csupán a hatása lehet rossz. De az mit érdekel? A keresztény úgyis csak kétféle lehet. Igaz meg hamis. Az igaz úgyis kárpótólva lesz, a hamis meg had kinlódjon.

  • Szabados Ádám says:

    Sefatias,

    nem jól látod sem az indítékaimat, sem azt, amiről a cikkeim szólnak. Igehirdetőnek a felekezetem nevezett ki. Nem tartom magam AZ igehirdetőnek, butaság, amit erről mondasz. A blogomon azt írom meg, amit a világról gondolok. Te is ezt teszed. Nem húzódtam egyébként sem jobbra, sem balra, ugyanott állok, ahol öt évvel ezelőtt voltam. Nyugodtan nézd végig a posztjaimat. A világban zajló folyamatokra reagálok, meg úgy általában arról írok, ami éppen érdekel. Pont úgy, mint öt éve.

    Egyébként meg: “What’s wrong with you, man?!” (Dale Horvath)

  • Sefatias says:

    Az inditékaidat sehogy sem látom. Ám távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem annak jóságát. Fel sem merűlt bennem, hogy bármilyen szinten is rossz indítékaid lennének.

  • Cypriánus says:

    Sefa, bátran mondhatnám, nagyon sok mindenben nem értek egyet Ádámmal…de a Te motivációidat még annyira sem értem. Mindenről állati erős véleményeket közölsz, de más véleménye az szekta meg észosztás. Leírod, hogy milyen ügyesen húzom csőbe másokat, lehet hogy más észre sem vette, mert ők nem látnak ott csövet.
    Nem haragszom, hogy ezt írom, csak kontrasztos, ahogy egy “megmondom a tutifrankót ” ember , mint Te követel másoktól meg teljesebb alázatot.
    Mert azzal is megmondod a tutifrankót, ha a leghevesebben képviselet, hogy nincs is tutifrankó, sőt tuti sincs, frankó meg mégannyira se.
    A kizárólagos vallási relatívizmushozod képest üdítő (?) kontraszt a harcosan baloldali elkötelezettséged, amihez jogod van, de olvasd már légyszíves mennyire általánosítás amit a konzervatívokról írtál…pedig konzervatívok nélkül egész Európa náci lett volna. ( Churchill és de Gaulle nélkül. A Szovjetúnió egyedül meg összeroppant volna 1941 októberben. )

  • Sefatias says:

    Kedves Cypriánus!

    Azt kell, hogy mindjam: minden szavaddal egyetértek. 🙂

  • Cypriánus says:

    (amúgy bírom a fejedet :-). )

  • endi says:

    én sosem éreztem ezen a blogon azt amiről sefatias beszél…

    de mondjuk pl sefatias kedvenc 🙂 blogját (sytka blogja) súlyos tévtanítások helyének tartom…

  • tónibácsi says:

    “Az inditékaidat sehogy sem látom. Ám távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem annak jóságát. Fel sem merűlt bennem, hogy bármilyen szinten is rossz indítékaid lennének.”

    Pedig a fenti kirohanás(ok)ban pontosan ezt olvashattuk.

    Nehéz az ilyen attitűddel értelmes vitát folytatni, de még beszélgetni is…

  • Sefatias says:

    Na gépközelbe kerültem.

    Drága Cypriánus!

    Én tele vagyok ellentmondással. Kénytelen vagyok elfogadni, hogy erősen fogalmazok, bár ezt nem látom át, mert én csak fogalmazok, de már párszor megkaptam ezt, és biztos, hogy így van. De nem szoktam más véleményét leszektázni. Az egy dolog, hogy az Ádámnál ezt érzem egy ideje, de nem azért, mert más a véleménye, hanem azért, mert egyre sarkosabban(erősebben 😛 ) fogalmaz a másképp gondolkodókról. Egyre jobban kiélezi az egyenes út és az ár közötti különbséget, ami emberekről szól. És ezzel emberek felett mond ítéletet. A többit leírtam fentebb.
    A csőbe húzás valóban jól sikerült. Kicsit Pál apostolos volt, de jól megmutatta, hogy a katolikus/protestáns udvariaskodás mögött éles ellentétek vannak, ki nem mondott tévtanítózással. Én nem szeretem az alakoskodást, és ezt annak érzem.

    Ennyit a védelmem érdekében.

    “Mert azzal is megmondod a tutifrankót, ha a leghevesebben képviselet, hogy nincs is tutifrankó, sőt tuti sincs, frankó meg mégannyira se.”

    Ezzel piszkosul rátapintottál a lényegre. Ez nekem is sok fejtörést okoz. Sajnos még ezt nem tudtam feloldani, de keresem a megoldást.

    “olvasd már légyszíves mennyire általánosítás amit a konzervatívokról írtál…”

    tényleg az! Ezért szeretnék elnézést kérni azoktól, akikre nem jellemző ez a fajta gondolkodásmód, De azt a véleményemet fenntartom, hogy a konzervatív gondolkodás ma a politikában és a vallásban a félelmen alapul. Nem minden esetben, De az elmúlt egy-két évben elég erősen erre halad az irány.

    A felvállalt baloldaliságomról annyit, hogy semmi köze nincs a nagy baloldali gondolkodókhoz. Nem vagyok túl olvasott a kommunista/szocialista irodalomban. Az utóbbi időben talán többet olvasok, de az sem jelentős. Kommunizmusom!anarchizmusom szinte teljes egészében a kereszténységemen és a jellememen alapszik.

  • Szabados Ádám says:

    Sefatias,

    rossz az optikád. Nem lett fikarcnyival sem sarkosabb a blogom (a véleményem sem), mint kezdetben volt. A legeslegelső bejegyzésemben ezt írtam. Akkoriban írtam ezt is. Kicsit később ezt. És ha visszaolvasol, látni fogod, hogy már 2010-ben is pontosan azokkal a vádakkal illettek, amivel te most.

  • Sefatias says:

    Elolvastam a posztokat. Félreértettél. Nem a véleményedről írtam, hogy változott. Az emberekhez való hozzáállásod.

  • Szabados Ádám says:

    Az sem változott.

  • Sefatias says:

    Tónibácsi!

    A “kirohanásaim” szerintem a legkevésbbé sem kérdőjelezik meg Ádám indítékait. Az érkezését kritizálja.
    Még Jézus szerint is lehet jó indítékkal embert ölni, és Pál szerint is lehet jó indítékkal hamis hitet gyakorolni. Nem azért írtam ezt, mert Ádámról ezek jutnak eszembe, hanem azért, mert azzal, hogy nem jó véleménnyel vagyok az egyre jobban kiéleződő véleményéről, még nem állítom azt, hogy rosszat akar. Én csak azt állítom, hogy az ilyen írások rosszul csapódhatnak le egyesekben.

  • Sefatias says:

    🙂 csak az én optikám rossz?

    “de mondjuk pl sefatias kedvenc 🙂 blogját (sytka blogja) súlyos tévtanítások helyének tartom…”

  • Szabolcs says:

    Kedves Ádám!

    Köszönet a nagyon érdekes írásért!

    Jótám „elhanyagolt” volta nem lehet véletlen: közel sem vagyok biztos benne, hogy valóban az ár ellen úszott, vagy csak nem jól úszott. A 2Kir 15, 32-37 tényleg megemlékezik templomépítő tevékenységéről, de nem helyezi Uzzijjá elé. Ahogy ki is emelted, az áldozóhalmok megmaradtak, a szakasz vége pedig lakonikus tömörséggel szinte az arcunkba vágja: abban az időben szabadította az Úr Recint és Pekahot Júdára. Szó sem esik róla, hogy Jótám városokat emelt volna, legyőzte az ammóniakat stb., ezek csak a Krónikás történeti műben jelennek meg (Uzzijjá felé is ez emeli), nyilván azért, mert ez a fogság után minden uralkodót kiemel, aki tett a Templomért (még Manassé is megtér a végén). Viszont még a Krónikás sem hasonlítja Dávidhoz. Hol van ez Ezékiáshoz és Jósiáshoz képest!

    Jótám érdekes figura. Állhatatos, az Úr útján jár, de mégis az az érzésünk: ez itt és most, ebben a helyzetben nem elég. Neki több erő nem adatott. A fia pedig tovább rontotta a helyzetet; Áház nemcsak istentelen volt, de pocsék politikus is. Az Úr csodája, hogy ezek után megszületett Ezékiás.

    Tisztelettel,

    Szabolcs

  • Arpicus says:

    Elég nehéz napom volt és eléggé fáradt vagyok.Talán nem kellene most hozzászólnom de a poszt megérintett és felfrissitett.Az utána követő vita nagy része azonban valami egészen másról szólt sajnos,mint amiről a poszt szólt.Már maga a poszt kulcsszava az “ELLENSZÉLBEN”is nagyon fontos.Isten minden jelentős embere Mózestől,Illésen és Jeremiáson(és még irhatnék egy pár nevet)átélték,hogy mit jelent ellenszélben szolgálni.Keserű tapasztalat ez-de nem lehet megkerülni,megspórolni.Amiképpen az emmausi utat sem lehet megspórolni.Ezt az utat minden komoly hivő az életében legalább egyszer,ha nem többször, végigjárja.Nagyon nehéz ellenszélben szolgálni,de nagyon hasznos tapasztalatokat is ad.Sőt van amikor maga az ÚR vezet bennünket ilyen helyzetbe mert valamire meg akar tanitani.Ez a megtanult lecke később áldott tapasztalattá válik.Ma a fősodrású(mainstream)keresztyénség nem akar ellenszélben biciklizni(aki kerékpározik-és én mindennap több km-t lekerekezek)azt tudja mennyi plusz energiát követel az ellenszél a kerékpárostól.A mai keresztények nagy többsége szépen elvan a komfortzónájában,kerüli az ütközéseket,nem vállalja fel a konfliktusokat,nem hajlandó végig menni az emmausi úton.Az az álláspontja,hogy “nem kell rázni a csónakot”.Keresztyéni élete tkp.pótcselekvések sorozata,amolyan vasárnapi elfoglaltság.Aki pedig fel meri emelni a szavát a keresztyén élet ilyen elsivárosodása,deformációja és elsekélyesedése ellen, az várhatja a dühödt reakciókat zúdithat magára.Ha pedig valami új divatra a keresztyénségen belül,rá meri mondani hogy az bizony tévtanitás izű,hát az kemény ellenállásba,ellenszélbe fog ütközni.Vagy ha rámutat,hogy egy bizonyos jelenség nem kompatibilis a Biblia tanitásával…Ellenszélben szolgálni nehéz dolog.Próféta sors.A próféták alapvető tapasztalata az ellenszélben való szolgálat volt.Senki sem szereti a “kellemetlenkedőket”.Nem akarom szélesiteni a dolgot ÚSZ-i területre,de maga Jézus is erős ellenszélben tevékenykedett.A próféták,a kellemetlenkedők előbb-utóbb a “ciszternába”kerülnek.Sok évvel ezelőtt magam is foglalkoztam Jótámmal.Valóban érdekes figura.Számomra a posztban idézett 2 Krónika 27,2-ben van egy momentum amit ma sem tudok igazán magamban a helyére tenni.Ez az istenfélő király nem ment be a Templomba(“gyülekezetbe”)!:”…csakhogy ő nem ment be az ÚR templomába”.Mi volt annak az oka,hogy Jótám-hivő ember létére-kerülte a templomot?!Miért nem tartotta fontosnak bemenni oda?Vagy a templomba is behatolt az a szellemiség amely az akkori társadalomban uralkodott?Egyébként nagyon időszerű a poszt.A konklúzió pedig nagyon fontos kérdéseket vet fel:”. Úgyhogy hadd tegyem fel a kérdést: mi a helyzet velünk itt, ma, évezredekkel később, egy másik kultúrában, mely cseppet sem féli jobban az URat, mint Jótám népe? Tudunk-e árral szemben menni, és képesek vagyunk-e erre huzamosabb ideig? Ez méri meg az istenfélelmünk valódiságát.”Dióhéjban itt van a mai keresztyénség válságának egyik fő oka.A megalkuvás,a dolgok nevén nevezésének elkerülése.Kevesen merik felvállalni az árral szembeni úszást.Ugyanis aki erre “vetemedik” és nem holmi durcáskodásból vagy sértődöttség okán úszik az árral szemben, az minimum népszerűtlenné válik.Kerülni fogják a társaságát,kigúnyolják,hamis dolgokat fognak terjeszteni róla…De mindig lesznek-ha talán nem is sokan-akik értékelni fogják a dolgot melletti ilyen kiállást,látják,hogy ennek az embernek van “gerince”.Nem szélkakas.Zárójelben egy kis megjegyzés ami talán nem megy szorosan poszthoz.Nagy tisztelője vagyok a nőtestvéreknek de azt kell mondanom,hogy nem csak a mai társadalom,de a mai kereszténység is egyre inkább feminizálódik.”Eltűntek”a “férfiak” a gyülekezetekből.Pedig Pál apostol határozottan mondja a kórinthusikanak:”…legyetek férfiak,legyetek erősek!”(1Kor 16,13b).Hiánycikk a férfiasság,az erő.
    https://rekonstrukcio.wordpress.com/2015/10/29/a-jelenesek-320-helyes-ertelmezese/#more-211
    Végül egy két szó a posztot követő(részben kiprovokált)vitáról.Keserves tapasztalatok által tanultam meg,hogy milyen haszontalan és fáradságos dolog vizet hordani a Dunába.Vannak akikkel nem lehet zöld ágra vergődni.Sok hasznos energiát visznek el az ilyen vita a vita kedvéért törekvések.Kár tönkretenni egy kitűnő posztot követő vitát(amely hasznos lehetne)egyénieskedő és szőrszálhasogató megnyilvánulásokkal.
    Egyébként osztom endi véleményét az adott blogról,habár nem ennyire keményen megfogalmazva.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Szabolcs!

    Igaz, amit mondasz arról, hogy Jótám idejében megmaradtak az áldozóhalmok. Szerintem ez rímel arra, amit a krónikás mond, hogy a nép továbbra is romlott volt. Recín és Pekah hódításai lehettek a nép bűnének a büntetései (mint Jósiás alatt a Manassé idejében elkövetett bűnökért). Ezzel együtt én sem gondolom, hogy Jótámot akár a Királyok könyvei szerzője, akár a krónikás egy szintre akarná hozni Dáviddal, Ezékiással vagy Jósiással, akiknek a kormányzása idején mélyreható reformok voltak az egész országban. Jótám így példa, a maga korlátozott, de őszinte törekvéseivel.

  • Szabados Ádám says:

    Arpicus,

    én úgy értem azt, hogy Jótám nem ment be az ÚR házába, hogy nem követte el azt a bűnt, amit apja, aki felfuvalkodva illatáldozatot próbált bemutatni a templomban. Jótám tisztelte az ÚR házát és nem akarta átvenni a papok helyét.

  • Szabolcs says:

    Köszönöm. Korlátozott, de őszinte, ez közel hozza, emberi. Mi a véleményed arról az elméletről, hogy a 16 év jórészt apja és fia uralkodásának időszakára esett, tehát Jótám önállóan alig volt király?

  • Szabados Ádám says:

    Nekem úgy tűnik, hogy Jótám 25 éves kora előtt kormányzott együtt Uzzijjával. Hogy hány évig, azt nem tudjuk, de C. F. Keil szerint valószínűleg tíz évnél kevesebb ideig, mert 15 éves kortól láthatott csak el adminisztratív feladatokat.

  • A poszt szépen megfogalmazza azt a fontos tapasztalatot, hogy Isten szabályainak betartása földi jóléthez vezet. Legalábbis Jótám idejében ilyen hatással járt a judaizmus. Amiből az következik, hogy ma is ilyen hatással jár a kereszténység – hacsak mondunk kifejezetten nemet a földi jólétre. Pfúj, földi jólét?

    Tény, hogy a földi jólét többnyire elfordítja Istentől az embereket. Az Istentől elfordulás rosszlétet okoz. A rosszlét pedig visszafordítja Istenhez az embereket. Így megy ez ciklikusan ősidők óta.

    Sefa pedig szépen megfogalmazza, hogy saját magától szeretne mindenkit megóvni. Ha megfontoltan szólna hozzá, akkor ez sikerülne is. Valami miatt ragaszkodik hozzá, hogy sose a fürdővizet öntse ki, hanem mindig a gyereket. Öreg szektavezérből nem lesz szalonna?

  • Helyesen: „hacsak nem mondunk kifejezetten nemet a földi jólétre”

  • Sefatias says:

    Megfontoltan? Nem is én lennék. 🙂

  • Szabolcs says:

    Egyre összetettebbé válik ez a kérdés. A 2Kir 15,30 szerint akár 20 évig is övé lehetett a trón. Cogan és Tadmor (1988) szerint végig Uzzijjá alatt uralkodott, viszont a 2Kir 15,30 alapján Dillard (1987) egy négy évig tartó közös uralkodási időszakot tételez fel Áházzal (mondjuk ez nem is árral szembeni, hanem örvényben történő úszás lehetett). Benson metodista értelmezésében Jótám korai halála ítélet volt a fia bűnei miatt. A Cornerstone-kommentár szerint passzív szerepet játszott a nagy vihar előtti csendben (asszírok), egyfajta „töltelékember” volt („és az ilyeneknek nincs helye Isten Országában”). Újraolvastam a hébert is, ott még szikárabbnak hatott Jótám, egészen színtelen pl. az Uzzijjá és Áház passzusokkal összevetve. Aludni kell erre egyet.

  • Arpicus says:

    Kedves Szabolcs!

    Látom,hogy megmozgatott Jótám személye.Hát igen,a bibliai kommentárok…Végül majd az fog kiderülni,hogy tulajdonképpen Jótám nem is volt király,talán csak egy régens.Fontosak a bibliai kommentárok(főleg a jók,mert vannak kevésbé sikerültek is)de számunkra a Biblia közlése kell,hogy elsődleges és mérvadó információ forrás legyen.
    ” Benson metodista értelmezésében Jótám korai halála ítélet volt a fia bűnei miatt.”-ez spekuláció,nincs alapja a Szentirásban.
    “A Cornerstone-kommentár szerint passzív szerepet játszott a nagy vihar előtti csendben (asszírok), egyfajta „töltelékember” volt („és az ilyeneknek nincs helye Isten Országában”).”-“töltelékember”?!-amolyan átmeneti megoldás lett volna?Nekem nem ez jön le a Bibliai tudósitásból.A zárójeles megjegyzést pedig egyszerűen nem értem.A töltelékembernek nincs helye…Ejha…Mi jellemzi ezt a “töltelékembert”,miről ismerhető fel…?Ki számit töltelékembernek?!
    “egészen színtelen”-lehet,de ő amolyan csendes(szintelen) hivő,aki csendben dolgozik,a háttérben marad,nem villog,mégis nagyon hasznos.
    Csak tőmondatokban,én ezt olvasom ki róla a bibliai tudósitásból,a teljesség igénye nélkül:
    1.Azt tette amit helyesnek lát az ÚR.-elismerés
    2.Jótám egy ÉPITŐ király volt.Sokat épitett.
    3.Kitünő hadvezér volt.Legyőzte az ammóniakat és komolyan megadóztatta őket,jelentős anyagi juttatást hozva az országa számára.
    4.Tizenhat évig uralkodott.
    Ahogyan a krónikás jellemzi az mindent elmond Jótámról:”És hatalmassá lett,Jótám,mert állhatatosan Istenének,az ÚRnak az útján járt.”-2Krónika 27,6
    Lehet,hogy nem volt egy Dávid,Salamon,Jósiás vagy Ezékiás de azért nem volt egy jelentéktelen uralkodó sem.Ellenkezőleg.
    Viszont nekem szimpatikus ahogy megközelited a témát. 🙂 Én azonban őrizkednék,hogy feltételezésekre hagyatkozzak vele kapcsolatban.Végezte a munkáját,előremozditotta gazdaságilag az országát és egy stabil államot hagyott az utódjára.Az viszont igaz,hogy vallás terén nem volt hatása,lehet,hogy nem is volt ilyen törekvése.Lehet,hogy sem ereje sem kedve nem volt ahhoz,hogy reformokat vigyen véghez és a népet kivezesse a romlott állapotból.Hit szempontjából ő és a nép külön utakon jártak.
    És lehet,hogy nagy ellenállásba ütközött,amit a poszt is kiemel és ezen a téren a kisebb ellenállás elvén haladt.Mindenesetre az Irás nem marasztalja el,inkább dicsérőleg szól róla(igaz inkább a Krónikák szerzője mint a 2Kir.irója).A nép jólétben élt(Uzzijának,de Jótámnak is köszönhetően)és a hit számára a jólét gyakran rombolólan hat.Lásd manapság a Nyugat Európai kereszténység nagy részét.Eddig nagy jólétben éltek,sőt most is.Aki pedig jólétben él az úgy érzi,hogy igazán nincs szüksége Istenre.Nincs miért ráhagyatkoznia hiszen mindene megvan amit kiván és amire szüksége van.A jólét nem kedvez sem a hitnek sem a vallásnak.Ez régi igazság és nem az én fejemből pattant ki.Sok keresztény iró irt erről a szomorú jelenségről.Ebből a szempontból számomra nagyon fontos a gondolat amit a posztban Ádám idézett be:” Az istenfélelem „gyermeke” (a jólét) az ő esetében nem falta fel a „szülőt” (az istenfélelmet). (vö. Cotton Mather: “Religion begot prosperity, and the daughter devoured the mother.”).Érdekes lenne egyszer körüljárni a hit és a jólét kölcsönhatásának a témáját…A tapasztalat az,hogy a jólét(nem karok áltolánositani,biztosan van kivétel)”felfalja”a hitet.Az ördög egyik hatásos fegyvere,hogy többek között jóléttel altatja el a hivő embereket.Nem akarok az anyagi gyarapodás ellen beszélni,ami magában nem rossz dolog(sok gazdag bibliai emberről olvashatunk)és nem azt mondom,hogy remeteként vonuljunk ki a világból és szegénységben éljünk,hanem csak azt,hogy a jólét bizony csapda lehet az ember számára.Nem akarom glorifikálni a szegénységet és birálni a gazdagságot.Vannak,nem is kevesen,szegény emberek akik romlott életet élnek,és vannak gazdag emberek akik egyben hivő emberek is.De a gazdagság,a pénz szerelme egy olyan dolog amely a Biblia tanitása szerint veszélybe sodorhatja az ember lelki állapotát.A jólét nem muszáj,hogy csapda legyen,de könnyen azzá válhat…

  • Szabolcs says:

    Kedves Arpicus!

    Köszi a részletes írást. Lehet, hogy a “töltelékember” nem szerencsés fordítás, Barnes és Comfort (2012) így fogalmaz:

    “King Jotham is a sort of “placeholder,” a “Zechariah of the south,” as it were (…), a nondescript loop in the chain of Davidic kings”

    Aztán:

    “Placeholders do have their rightful place in the Kingdom of God” (ezt idéztem a zárójelben, ami nem volt érthető)

    Ha az ember elkezd lelkesedni a pozitívnak gondolt déli királyok kapcsán, mindig érdemes rátekinteni a „vidéki” perspektívára, azaz Mikeásra, akinek próféciája bizony Jótám idejére is vonatkozik (Mik 1,1) (nyilván itt azért Áház dominál, bár még Ezékiás is ott van!). Júda vétke pedig Mikeásnál Jeruzsálemből ered.

    Összességében végül mégis jogosnak érzem, hogy Jótámot a fősodrás ellen haladó figuraként értelmezzük, egy döbbenetes mélységű lélektani helyzetben: az elbukott apja és a bűnbe zuhant fia között megfeszítve.

  • endi says:

    Arpicus:

    A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
    Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!

    (Példabeszédek 30)

  • Szabolcs:

    „Jótámot a fősodrás ellen haladó figuraként értelmezzük, egy döbbenetes mélységű lélektani helyzetben: az elbukott apja és a bűnbe zuhant fia között megfeszítve”

    – Ez mintha ellentmondana a véleményednek, hogy Jótám jelentéktelen, szikár, színtelen figura lett volna, és mintha némi gondolkodás után a posztnak adnál igazat.

    Te hogy látod: Jótám istenfélő, Isten felé törekvő élete földi jóléttel járt számára és az alattvalói számára, vagy sem?

  • Szabolcs says:

    László:

    A szikárságot és a színtelenséget a Jótámmal foglalkozó héber szövegre értettem; talán a lakonikus jelző helyesebb.

    Nincs ellentmondás. Kérdéseim és kétségeim voltak, próbáltam minél több szempontból megvizsgálni a helyzetet, hangosan gondolkodtam a blogon, meghallgattam a véleményeket, tanultam, aztán aludtam rá egyet. Hagytam, hogy az Ige dolgozzon bennem.

    “Jótám istenfélő, Isten felé törekvő élete földi jóléttel járt számára és az alattvalói számára, vagy sem?”

    Nem kis feladat a Kr.e. VIII. század történeti rekonstrukciója. A Krónikás szerint Jótám uralkodása anyagi szempontból fellendülést hozott. Építkező, győztes királyként írja le (a 2Kir alig szól erről). A képet árnyalja, hogy közvetlen utána eljött a szír-efraimi háború kegyetlen vérontása. Ez ellen nem tehetett semmit.

    Úgy gondolom, hogy Jótám felvette a keresztjét, és vállalta azt az ellentmondásosságot, feszültséget, megkockáztatom szenvedést, amit az Úr ellenében élő apja és fia melletti élet jelenthetett. Az Isten felé törekvés megrázó példája ez. Legalábbis nekem ezt üzente az Ige. Még Ebed-Melekre és Énókra asszociáltam. Meg természetesen a Fiú eljövetelének sürgető nyomására.

    Az alattvalókról: a társadalmi feszültségek minden bizonnyal jelentősek voltak; amit Észak kapcsán Ámosz megírt, azt olvashatjuk Júda kapcsán Mikeásnál. Ha elfogadjuk, hogy Mikeás kritikája nemcsak Áháznak köszönhető, akkor bizony nem kevesen vesztesei voltak Jótám korának. Története releváns a mai kor számára, ahogy a próféta szavai is Mikeás könyvének harmadik fejezetében.

  • Arpicus says:

    Kedves Szabolcs!
    Köszönöm a magyarázatot.Értékelem,hogy alaposan körüljárod a témát.Fontos momentumokat hozol a vitába! 🙂 A Mikeási megközelités nagyon jó.Majd megnézem Mikeás könyvét e korral kapcsolatban.Mondod:” Ha elfogadjuk, hogy Mikeás kritikája nemcsak Áháznak köszönhető, akkor bizony nem kevesen vesztesei voltak Jótám korának”-kérdésem:szerinted milyen értelemben voltak az emberek vesztesei Jótám korának,uralkodásának?Mert ha áll az a megállapitásod,hogy nem kevesen voltak azok akik vesztesei voltak uralkodásának,akkor érthető,hogy miért is uralkodott Jótám ellenszélben.Ez a megállapitás sejteti,hogy Jótám minden sikere ellenére nem volt népszerű.De nem akarok belemagyarázni az Igébe.Mindenestre inspiráltál,hogy alaposabban tanulmányozzam át Mikeás próféta könyvét,hogy jobban megértsem az akkori viszonyokat.Ezt is mondod:”…az elbukott apja és a bűnbe zuhant fia között megfeszítve.”-ismét nem akarok semmit belemagyarázni az Igébe,de az biztos,hogy az apja bukásáról tudott és az mély sebet hagyhatott a lelkében,de nem hiszem,hogy tudott fia bűnbe zuhant fia uralkodásáról.Relative fiatalon halt meg.Egyébként ellentmondás számomra hogy Jótámot valamilyen szinten felelőssé tehetjük fia pogányságba zuhanása miatt.Ezért sántit nekem annyira Benston merész megállapitása amelyet beidéztél az egyik hozzászólásodban:” Benson metodista értelmezésében Jótám korai halála ítélet volt a fia bűnei miatt.”-ez meredek,és ahogy emlitettem nem találok rá bibliai alapot.Nem hiszem,hogy Áházzal együtt kormányozott volna(“…viszont a 2Kir 15,30 alapján Dillard (1987) egy négy évig tartó közös uralkodási időszakot tételez fel Áházzal” ).Én azt olvastam,hogy inkább apjának Uzzijának volt a társuralkodója mert azt a betegsége megakadályozta,hogy nyilvánosan megjelenjen.Lehet,hogy Dillard-nak igaza is van.Talán majd egy teológus feloldja ezt a dolgot.Kicsit visszatérve a fiú bűnös uralkodása és az apa felelőssége kérdésehez:lehet benne valami,lehet,hogy az apa rosszul nevelte a fiát,az utódját,rossz példa volt.Akkor viszont pl.Ezékiást(az egyik istenfélő)királyt is felelőssé tehetjük a fia Mannassé(az egyik legelvetemültebb király)viselkedééséért?!Igaz,hogy Manassé abban a 15 esztendőben született amelyet Ezékiás ajándékba kapott az Úrtól és ebben az időben “lazitott”egy kicsit és komoly hibákat is elkövetett(pl.a babiloni küldöttek látogatása)ami miatt Ézsaiás próféta komolyan megintette.Figyelemreméltó Ezékiás reakciója a próféta megróvására(2Kir.20,19b)!Ezékiásnak-aki az egyik legjobb király volt-is voltak gyengébb periódusai,komoly hibái is.Számomra nagyon fontos vele kapcsolatban ez az ige:2Krónika 32,31!Nem akarom elvinni a témát ebbe az irányba,de a dolog valóban sokkal összetettebb mint az első látásra kinéz.
    Egyébként tetszett ahogyan reagáltál László szelid,de megalapozott kritikájára!

  • Arpicus says:

    endi:

    Köszönöm a kiegészitést!Értem.

  • Szabolcs says:

    Kedves Arpicus!

    Köszönöm a megerősítést.

    Ki mikor uralkodott? A kronológiával az a gond, hogy nem egységes (Thiele, Albright, Galil, Kitchen). Én a Cambridge Ancient History-t gondolom referenciának, ezek szerint:

    Kr.e. 751-740: közös uralkodás Uzzijjával
    – 740-736: egyedül király
    – 736/735: trónfosztása, innen Áház és támogatói irányítanak
    – 732/731: Jótám halála, ekkor Áház 20 éves lehetett (2Kir 15,30)

    Annyi biztos, hogy Jótám korában a királyi udvar nem volt éppen makulátlan és békés, a negatív folyamatok északról szivároghattak be: korrupt elöljárók, hamis próféták, pénzéhes papok, megüresedett kultusz, kizsákmányolás. Ezekről ír Mikeás és részben Ézsaiás is. Biztos, hogy Jótámnak rengeteg ellensége volt, félreállítása az asszírpárti lobbi tevékenységének volt köszönhető.

    Benson engem is nagyon megütött, főleg azért, mert a szír-efraimi háború előjátéka, mint Isten büntetése zárja a Jótám-passzust – miért pont Jótám idejében? Tényleg őt büntetné az Úr? Azért az Ószövetség sokszor igencsak kíméletlenül bánik még Isten embereivel is, azok az áldozóhalmok meg csak megmaradtak. Mégsem volt elég Jótám hite? Mégsem félte az Urat eléggé? Persze Bensonnál figyelembe kell venni, hogy Wesley kortársa volt, azok meg kemény idők voltak.

    Köszönöm az Ezékiással kapcsolatosakat, nagyon jól kapcsolódik ide. Igen, voltak rossz időszakai. És akkor Dávid: bizony ő is magához ragadott papi attribútumokat, meg az a bizonyos szent kenyér, mégis… Kamaszkorom nagy felháborodása és értetlensége szegény Káin, Ézsau, Saul és a többiek miatt. Meg kell ehhez egy kicsit öregedni.

    Csak az Úr tudja, kit, mire és miért választott ki.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum