A norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől, sokszor olyan mondvacsinált indokokkal, mint például az, hogy az anyának fáj a háta, ezért nem tud még egy gyermeket felnevelni; a gyerek egy kilóval kevesebbet nyom, mint kellene; a gyerek elfordítja a fejét, amikor az apa le akarja törölni róla a morzsát; a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn; a nagymama ölelése a pszichológus gyanúja szerint arra mutat, hogy túlságosan kötődik az unokához; nincs katonás rend a ruhásszekrényben; stb. A gyermekek elvételéről és nevelőszülőknél való elhelyezéséről, örökbefogadásáról (akár homoszexuális pároknál is) a Barnevernet megfelelő jogi eljárások és garanciák nélkül dönthet, és mivel a fellebbezést is ők bírálják el, az ítéletek megfordításának szinte nulla az esélye.

A Bodnariu család szétszakításával a norvég hatóságok azonban végre valóságos darázsfészekbe nyúltak. Az eset kapcsán olyan nemzetközi tiltakozási hullám jött létre, amire a magabiztos norvég társadalommérnökök valószínűleg álmukban sem gondoltak. A tiltakozások ráadásul a lesajnált Kelet-Európából indultak. Romániában november óta tízezres tüntetések zajlanak a Barnevernet embertelen és családellenes gyakorlata ellen, illetve a Bodnariu család újraegyesítése érdekében. Megrendítő a házaspár iránti globális szimpátia, de az is, ahogy tisztességük, valamint példás, szeretetteljes szülői viselkedésük mellett családtagok, barátok, ismerősök tanúskodnak. Ebből bátorságot merítve mások is egyre többen arccal és névvel mernek beszámolni saját horror-történetükről, amit szülőként Európa gazdag olajországában élnek át. A nemzetközi felháborodás hétről hétre dagad.

Az elmúlt években hasonló esetek kapcsán Csehország és Litvánia próbáltak már elérni valamit a norvég hatóságoknál, a cseh elnöknek sikerült is egyben hazavinnie egy szétszakított családot. Az Emberi Jogok Európai Bírósága négyszer ítélte el Norvégiát az ártatlanság vélelmének megszegése miatt. A romániai norvég nagykövet azonban egyelőre csak lenéző nyilatkozatokat tesz, áthatolhatatlan falként védve az innen szemlélve védhetetlen és borzalmas gyermekvédelmi rendszerüket. Gyermekügyben a koszos oláhok csak ne akarják kioktatni Európa legcivilizáltabb országát – mondta a nagykövet asszony, kicsit más, de lényegében ezt jelentő szavakkal. Nagyváradi román barátom szerint a Bodnariu család esete miatt Romániában most óriási a felháborodás. Egyre több városban egyre nagyobb számban tüntetnek, áprilisban pedig a terv szerint Románia minden nagyvárosában, sőt, Európa nagyvárosaiban egyszerre lesznek tiltakozó megmozdulások. Parlamenti bizottság is utazott Romániából Norvégiába, hogy vizsgálódjanak és tiltakozzanak az ügyben.

Bár nehéz elhinni, hogy éppen a nyugodt jólét, a szekuláris tolerancia, valamint a külföldön nagy pénzekkel forszírozott multikulturalizmus szellemi hátországában, Norvégiában legyenek ilyen durva jogsértések, mégis úgy tűnik, ez a helyzet. A világ szeme kezd felnyílni valamire, de egyelőre azért még hitetlenkedve pislog, mert hát mégiscsak Norvégiáról van szó, nem Buthánról, Mongóliáról vagy az Iszlám Államról. Bár a tiltakozó megmozdulások a pünkösdi egyházakban kezdődtek, ma már jóval szélesebb körben zajlanak, és nemzetközi szinten Románia mellett Ausztriában, Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában, Angliában, Amerikában, Ausztráliában, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában, Dániában és számos további országban fejezik ki felháborodásukat az emberek a barbár norvég gyakorlattal szemben. Szomorúságomra Magyarországot nem láttam eddig a listán.

Az előző cikkem kapcsán többen megfogalmazták a kétségeiket, hogy vajon megalapozott-e a Barnevernet elleni tiltakozás. Nem írtam volna a cikket, ha nem így gondolnám, de ha valakinek még mindig lenne kétsége az üggyel és annak súlyosságával kapcsolatban, ezt a dokumentumot ajánlom elolvasásra. Peter Costea houstoni polgári jogi ügyvéd (aki román állampolgár is) részleteiben tanulmányozta a Bodnariu család ügyét, betekintett a hivatalos jelentésekbe, és általánosságban is rálátott a Barnevernet tevékenységére. Alapos vizsgálat után leszűrt következtetései sokkolóak és lesújtóak. Végigolvasva a dokumentumot egyértelműen azt gondolom, hogy a nemzetközi tiltakozás jogos, helyénvaló és abszolút időszerű. Az esetek elképesztőek, a probléma rendszerszintű, ideológiailag vezérelt, ragályos, a megoldás egy percig sem halogatható tovább.

Innen, Magyarországról is hallhatóan kellene tudtára adnunk a tiltakozást az illetékes norvég gyermek-, család- és egyenlőségügyi miniszternek, illetve tévúton járó főnökeinek és beosztottainak, akik félelmetes magabiztossággal, futószalagon teszik tönkre családok ezreinek életét. Európa tetején, 2016-ban.

305 hozzászólás a “Norvégiai állami gyermekrablások – a botrány dagad” bejegyzéshez

  • Bolyki László says:

    Ádám!
    Már a norvégmintás cikked alatt írni akartam, de képtelen voltam egy betűt is legépelni, mégpedig azért, mert olyan dühös voltam. Nem vagyok egy haragvó típus, de ez a téma kihozza belőlem az állatot. Méghozzá az apatigrist.
    Az egész norvég “gyermekvédelmi” rendszer annyira groteszk, hogy sokáig azt hittem, hogy nem is lehet igaz, csak valami internetes hoax, amiről később kiderül, hogy kamu az egész. Négy gyermekem van, úgyhogy képtelen vagyok hűvös racionalitással gondolkodni erről a kérdésről. Egy gyermek családjából való erőszakos kiszakítása tektonikus mélységben rendíti meg a mind a családtagok, mind pedig a gyermek lelkét. Olyan brutális erejű pszichés traumát okoz a gyermek lelkében, hogy nagyon komoly okot kell felmutatni ahhoz, hogy ezt pozitív dolognak, a gyermek érdekében meghozott döntésnek, védelemnek számítson.
    Megdöbbenéssel olvastam olyan kommenteket, melyek szerint oké, lehetnek hibák és túlkapások, dehát egy rendszer sem tökéletes, vannak járulékos veszteségek, úgyhogy minek túllihegni a témát. Meg azt is hitetlenkedve olvastam, aki szerint Norvégiában ez a rend, ha nem tetszik, nem kell odamenni.
    Ha az én gyermekeim közül akár csak egyet is el akarnának szakítani a családunktól, akkor vigasztalna a tudat, hogy az én gyermekem pusztán járulékos veszteség egy amúgy kiváló szociális rendszerben? Ha egy új traffipax rendszer hibásan mér, miáltal jogtalanul lehúznak ötven rugóra, akkor lehet jogorvoslattal élni, és végül a lóvét is visszakaphatom. De ha a síró gyermekemet ismeretlen helyre szállítják valakik, hogy “megvédjék” az édesanyjától és az édesapjától, azt ki és hogyan akarja jóvátenni, amikor kiderül, hogy jogtalanul tették?
    Egyébként az is szóba került a kommentek közt, hogy milyen üdvös az, hogy ma már a gyermeknek hisznek egy vitás ügyben. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzétek meg A vadászat (Jagten) című skandináv (!) filmet. A főszereplő a zseniális Mads Mikkelsen, aki egy kisvárosi óvodai gondozót játszik a filmben, akit egy ovis kisgyermek zavaros vallomása alapján pedofíliával vádolnak meg. A döbbenetes a filmben, hogy az első pillanattól tudhatja a néző, hogy a vád abszurd, nem igaz, és így kell végignézni azt a folyamatot, hogy mi történik egy emberrel, amikor egy ilyen vádat kap a nyakába. Ráadásul a kisgyermek sem hibáztatható, mert ő nem rosszindulatból mondott fura dolgokat az óvóbácsiról, csak összekeverte az érzéseit, az élményeit és a gondolatait, ahogy ezt a kicsi gyermekekről megszokhattuk.
    Ebben a témában nem tudok elfogulatlan lenni, de nem is akarok. Én arra vagyok kíváncsi, hogy a nevelési elvek tekintetében a “gyermekvédők” mit tartanak normálisnak, egészségesnek és elfogadhatónak. Aztán pedig azt kérdezném tőlük, hogy mi alapján tartják éppen azt egészségesnek, és hogy vajon ki hatalmazta fel őket arra, hogy aki ettől eltér, azt a legsúlyosabb elbánásban részesítsék. Nekem újra és újra Spárta jut eszembe, ahol egy tanács eldöntötte, hogy a fiúgyermek megfelel-e az állam által meghatározott egészségügyi követelményeknek, és ha nem, akkor jöhetett a Tajgetosz. Ott az egyetlen szempont az volt, hogy alkalmas lesz-e arra, hogy harcos váljon belőle, és ha nem, akkor halál fia volt. A mai Norvégiában egészen más szempontok szerint, de ugyanígy egy állami szerv dönti el, hogy a család alkalmas-e arra, hogy a gyereket felnevelje, és ha nem, akkor csak a spártaiakhoz mérhető brutalitással egyszerűen elszakítják a gyermeket a családtól.

  • Szabados Ádám says:

    Laci, az utolsó betűig egyetértek és egyetérzek a hozzászólásoddal.

  • Ádám, jó, hogy az emberi jogi ügyvéd leírását is mellékelted – hátrányodra. Az derül ki belőle, hogy a szülők ténylegesen elfenekelték, fülüknél fogva testileg büntették, meg is pofozták a gyerekeket, ha rendetlenkedtek. Az iskolában fegyelmezetlenül, rendbontó módon viselkedtek, ezzel hívták fel magukra a figyelmet. Bármelyik gyerekpszichológus azt mondja erre, hogy a család belső problémáit vitték ki az iskolába. Ez pedig vészcsengő a beavatkozásra.

    A hatóság csak tette a dolgát. Mi gondod ezzel? Mi gondja bárkinek azzal, hogy a hatóság megakadályozza a családon belüli erőszakot? Kimenti a gyerekeket abból a fenekelős, Istennel riogató „pokolból”, amelyben a hatóság szerint éltek. És valószínűleg a norvég többség véleménye szerint is pokolban éltek. Mégis, mit kellett volna a hatóságnak tennie? Ölbe tett kézzel tűrni a családon belüli erőszakot, és hogy lábbal tiporják a gyerekek jogait?

    A tisztánlátás végett: te nem ítéled el a családon belüli erőszakot? Számodra nem fontosak a gyermekjogok? Véletlenül nem azokra az emberi jogi harcosokra szavazol itthon, akik végre érvényesültek – egyelőre csak Norvégiában? De minden reményed meglehet rá, hogy ha kitartóan támogatod őket, akkor itthon is érvényesülni fognak.

    Az állampolgár csak arról dönthet, hogy a hatóság védelmet nyújtson-e a családon belüli erőszakkal szemben. Azt már nem az állampolgár dönti el, hogy a hatóság miként definiálja a „családon belüli erőszak” fogalmát. A hatóság pedig jellemzően önjáró szervezet.

    Lehetséges, hogy arra mondasz nemet Norvégiában, amire egyébként igent mondasz Magyarországon? Azt gondolom, hogy korrektebb dolog nyílt lapokkal játszani: én elfogadhatónak tartom az enyhe testi fenyítést, azt nem tekintem családon belüli erőszaknak. Ami azon túlmegy, az viszont családi erőszak és gyermekjogsérelem, amiből ki kell menteni a gyereket. Amúgy meg Norvégia belügye, hogy társadalmi többséggel hogyan szabályoz, ahogy Magyarországnak is belügye ugyanez.

    Tanulság: nem akarod, hogy féltégla hulljon a fejedre? Akkor ne dobálj féltéglákat a levegőbe, és másokat is beszélj le erről. Az okozatot az ok kezelésével kerülheted el.

    Akinek nem tetszik a norvég eset, ne keressen ürügyként hamis, nem létező és kitalált emberi jogokat. Fogadja el, hogy Norvégiában, és minden „szekuláris-liberális demokráciában” ilyen kockázat van. Ez a szekuláris liberalizmus lényegéből következik. Aki oda megy, vállalta ezt a kockázatot. Aki nem megy oda, az meg ne szavazzon Magyarországon a liberálisokra és az emberi jogi aktivistákra, ez az egyszerű és számunkra elérhető, működő megoldás.

  • dzsaszper says:

    Kedves László,

    ami a vészcsengőt illeti a beavatkozásra, még egyetértek veled. Jelenjen meg a hatóság, és próbáljon javítani a helyzeten.

    Két dologgal van gond, az eljárás tisztességességének a hiányával, és a beavatkozás mértékével.

  • Lacibá says:

    Mélységesen felháboritó!

    Sajnos átéltünk már ilyet, mikor azok mondták meg nekünk a tutit, akik sokkal sárosabbak voltak: lásd Trianon, vagy Párizs… vagy épp a zUSA a négerek másodrendűségével -kontra a wilsoni 14 ponttal, az őslakosok állampolgárságával kapcsolatban…,

    Nem csodálkozom, ha ilyenek hatására sokan radikálissá válnak.

  • tónibácsi says:

    Kedves László,

    Nehéz a “nézőpontodra” remegő gyomorral, mégis indulat nélkül reagálni. Pont most fejeztem be én is az ügyvédi elírást. Ezért csak annyit tudok mondani neked: Szégyelld magad!

  • dzsaszper says:

    Kedves László,

    “Ami azon túlmegy, az viszont családi erőszak és gyermekjogsérelem, amiből ki kell menteni a gyereket.”

    Gyereksérelem? Igen?
    Amiből ki kell menteni a gyereket? Na ez egy bonyolultabb kérdés.
    Bizonyos helyzetekből, pl. családon belüli ismétlődő nemi erőszak, súlyos bántalmazás, ott tényleg ki kell menteni a gyereket.
    Kisebb sérelem esetén más módon is fel lehet lépni, és lehet hogy a kimentéssel nagyobb sebeket okozol, mint amitől meg akarod védeni.

    Egy kis hőemelkedéstől nem kell kimenteni engem mentővel kórházba, infúzióval stb. Lehet hogy egy lázcsillapító és kontrollvizsgálat is megteszi.

  • Cypriánus says:

    László, olvastad a jogi elemzést is, nemde?
    Szerinted az is rendben van, hogy egy állami szerv lényegében kontroll nélkül tevékenykedik? A jogállam hol van ilyenkor?

  • David says:

    Kedves Vertes Laszlo!

    A szenvtelenseg nem erositi a “coherent thinker” jelleget. Az a benyomasom, hogy egyfajta erteksemlegessegre torekszel, korrekt gondolkodasra. Szigoru hideg racionalitasra. Ezzel az ervek erejet is hangsulyozni szedetned, jol gondolom? Az ervek fontossagat illetoen egyetertek veled es szerintem a blog irja is. De egyreszt az erveid most nem erosek (tenyleg egy fenekeles es egy mondjuk szexualis abuzus egy kategoria es ugyanazt a jogi lepest – elszakitas – erdemli? COHERENT THINKINK IS NEEDED!) Masreszt a fagyos tavolsagtartasod fura. Isten nem szenvtelen. Meginditjak dolgok. Vagyis megindul, lep, kezdemenyez, ha szukseget latja. Nem csak a vallat rantja, h ez csak Norvegia. A koherens gondolkodas nem attol koherens, mert ta olsagtarto.

  • dávid says:

    bocsanat, veletlenul megnyomtam a kuldes gombot. A gondolatmenetet ne fejeztem be, es talan igy nem ertheto, mire akartam kilyukadni. Szoval szerintem erteksemleges gondolkodas nincs. Az, hogy te tavlosagot tartasz, es mintha elintezned egy valranditassal a dolgot, az is erteket fejez ki. Azt, hogy nem erzel egyutt ezekkel az emberekkel, mert fel sem fogod, nem erzed at, hogy mirol van itt szo (nem azt mondom, hogy nem fogod fel, hanem azt, hogy ezt kommunikalod.) En hiszem, hogy a gondolkodasunk, bolcsessegunk elesebb, melyebb lesz azaltal, hogy beleerezzuk magunkat masok helyzetebe, egyutterzunk es igy is atgondoljuk. Enelkul csak szaraz, vak, hideg racionalitas marad, aminek az ertekitelete az, hogy az emberi sorsok nem szamitanak. Gondolom a posztoddal nem ezt akartad kifejezni.

  • tónibácsi: Ha biztos vagy benne, hogy megértetted, amit írtam, és azok után is ragaszkodsz hozzá, hogy szégyelljem magam, akkor megfontolom, milyen dőreséget követtem el. Nekem nem tetszik a norvég Barnevernet, és minden erőmmel azon vagyok, hogy Magyarországon ne legyen. Belátom viszont, hogy a norvég többség joga, hogy náluk legyen, nekünk mint többségnek meg az a jogunk, hogy nálunk ne legyen. Ez a korrekt helyzetkép. A norvég többség elleni nyálazás helyett szavazzunk itthon úgy, és irányítsuk úgy a közügyeinket, hogy ne legyen magyar Barnevernet. Egyetértesz?

    dávid: Fentebb kicsit bő levet eresztettem, rövidebben is ki lehet ezt fejteni. Szabados Ádám útjának a végállomása nem más, mint a Barnevernet. Aki nem akar magyar Barnevernetet, az figyeljen oda az ok-okozati viszonyokra, és válasszon olyan utat, amely jobb végállomáshoz vezet.

    Jézus, a judaista Messiás (legalábbis az én vizsgálataim szerint) egyértelműen olyan tanítást adott, amely ha nyíltan, tisztességesen és következetesen vállaljuk, és törekszünk az életre váltására, földi jólétet eredményez nekünk és szeretteinknek. Erre lehet NEM-et mondani, csak abból lesz a szekuláris-liberális demokrácia, ami a Barnevernet. Aki nem akar Barnevernetet, az törekedjen életre váltani Jézus, a judaista Messiás tanítását, és nyerje el általa a földi jólétet (is).

    A kereszténység az egyetlen balek mozgalom, amelyik bár többségben van, berezel ettől, és nem meri keresztény demokráciának nevezni magát. Senki más nem ekkora balek. Mivel nincs hatalmi vákuum, ha a keresztények nem vállalják a saját többségükből következő toleráns keresztény demokrácia államformát, akkor mások (jelesül: a szekuláris liberálisok) adnak nekik tetsző nevet a társadalomnak, és látjuk, hogy ez bizony szomorú Barnevernet eredménnyel jár.

    Ádám: hallgattasson meg a másik fél is, különösen, ha ő a blog tulaja. A frontális támadás nem ellened, hanem a te érdekedben történik. 🙂 Te pontosan hol – és mire hivatkozva – állnál meg a csúszós lejtőn a Barnevernet előtt? Ha jól vettem ki az eddigi írásaidból, számodra kívánatos a szekuláris-liberális demokrácia. A belőle automatikusan következő Barnevernet viszont már nem tetszik. Miben látod azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyek nyílt keresztény irányítás nélkül megakadályozzák a Barnevernettel fémjelzett szeku-libsi-pc diktatúra kialakulását?

  • dzsaszper says:

    Kedves László,

    várom a reakcióidat a reakcióimra 🙂

    tónibácsinak adott válaszodra azt válaszolom, hogy az a bökkenő, hogy Norvégia aláírta az Emberi Jogok Európai Egyezményét illetve valószínűleg egy sor más nemzetközi egyezményt is. Ezek Norvégiát kötik, bármit is akar az ottani többség. Ezek az egyezmények pedig nem csak a gyerekjogokat védik, hanem egy sor más alapvető jogot is, amiket a gyermekvédelem során is tiszteletben kellene tartani.
    Szóval lehet ezzel érvelni, de csak az emberi jogok védelmét biztosító nemzetközi szerződések felmondása után…

  • dzsaszper:
    Nem látom, hogy az állításaim közül pontosan mit vitatsz. Próba-szerencse alapon írok valamit, szólj, ha mellélőttem.

    Az ügyvédi papírból nekem az derül ki, hogy norvég fogalmak szerint súlyos abúzus érte a gyerekeket, ezért kobozták el őket, és adták örökbe nevelőszülőknek. Naná, hogy hazudnak nekik a szüleikről, akik a hatóság szerint nem érdemlik meg a gyerekek bizalmát. Ha eközben bármiféle egyéb konkrét, és Norvégia által is aláírt egyezményben garantált jogok sérültek, akkor remek a helyzet, lehet mire hivatkozni. Csakhogy szerintem nem lehet, mert milyen jogok sérültek? Az abuzív szülők joga a gyerekkel szembeni abúzus folytatására? A galád szülők joga a gyerek folytatólagos traumatizálására, érzelmi tönkretételére? Ilyen jog nem szerepel semmiféle egyezményben. Félre ne érts, nekem nem ez az álláspontom, de érteni vélem, hogy a norvég hatóság hogyan gondolkodik. A maga szempontjából igaza van. Ahol szekuláris-liberális demokrácia van, ott ez nem visszaélés, hanem a dolgok magától értetődő rendje, ezért harcolt Rousseau és megannyi liberális aktivista. Nálunk szintén ezért harcolnak ma is, számukra ez a megvalósult szekuláris-liberális álom.

    Ha már itt tartunk, figyelmedbe ajánlom Noah Yuval Harari – Sapiens című könyvét. A szerző úgy érvel, hogy az „emberi jogok” csupán hasznos fikciók, amelyek a gyakorlatban ütköznek egymással, mégpedig feloldhatatlanul. Az emberi jogokra való hivatkozás beviszi a gyanútlan nyuszikát a liberalizmus sötét erdejébe, ahol simán megeszi őt a farkas, aki sokkal jobban forgatja nála az „emberi jogok” fegyverét. Emberi jogokra hivatkozva nem lehet érdemben érvelni a liberalizmus visszaéléseivel szemben, mert azok a liberalizmus szempontjából nem visszaélések, hanem logikusan következnek a liberális dogmatikából. Norvégia a saját többségi szeku-libsi-pc értékrendje szerint járt el, és nincs olyan nemzetközi bíróság, amely ettől el tudná téríteni. Számunkra nincs más megoldás, mint felvállaltan toleráns keresztény demokráciát építeni, és végigvinni az ebből adódó konfliktusokat. Norvégia és még sok ország (Belgiummal és Luxembourggal az élen) szidni fog minket, amiért nálunk nincs Barnevernet, mi meg visszakritizáljuk őket, hogy náluk sem kellene lennie.

    Várunk pár évet, és levonjuk a tanulságokat. Ha jó ötlet a Barnevernet, mi is bevezethetjük. Ha nem jó ötlet, ők megszüntethetik. Én hiszek az emberiség józan eszében. Te is? Senki nem veri tartósan kalapáccsal a saját ujját, és ez nagyszerű adottság, lehet rá építeni.

    Jézus is épített a józan észre, a létező tökéletlen embereknek adta a tökéletes tanítását, hogy az örök jólétre készülődve földi jólétben is részük legyen.

  • Szabados Ádám says:

    László,

    A tisztánlátás végett: te nem ítéled el a családon belüli erőszakot? Számodra nem fontosak a gyermekjogok? Véletlenül nem azokra az emberi jogi harcosokra szavazol itthon, akik végre érvényesültek – egyelőre csak Norvégiában? De minden reményed meglehet rá, hogy ha kitartóan támogatod őket, akkor itthon is érvényesülni fognak.

    A családon belüli erőszakot elítélem. A szeretettel való fegyelmezést (benne a fenekelést) nem tartom családon belüli erőszaknak. Az emberi jogi harcosok kapcsán fogalmam sincs, mire utalsz.

    Az ügyvédi papírból nekem az derül ki, hogy norvég fogalmak szerint súlyos abúzus érte a gyerekeket, ezért kobozták el őket, és adták örökbe nevelőszülőknek.

    Ez volt a vád, de azt is olvashattad (volna) az ügyvédi jelentésből, hogy ezt a vádat semmi nem támasztja alá, ejtették is, a szülőket elengedték. A gyermekeket viszont nem adták vissza nekik, hanem bírósági ítélet nélkül kezdeményezték az örökbefogadásukat. Mindenki – beleértve a gyerekek osztályfőnökét – azt állítja, hogy a Bodnariu szülők tisztességes, szerető, gondoskodó, jó szülők. A többi bizonyítatlan vád. A probléma nyilvánvalóan rendszerszintű. Elképzelésem sincs, miért próbálod a nyilvánvalót tagadni. Az érzéketlenséged viszont tényleg meghökkentő.

  • Éva says:

    László, nem veri a saját ujját és józan ész? MÁS ujját, egész valóját! Hogy gondolhatsz ilyet borzalmas háborúk, népirtások után?
    Értsd: itt most a keresztény, a hívő a “bolond” – alkalomadtán bűnös így vagy úgy, szinte mindegy – és emiatt ellensége a “józanságuknak”.
    Rózsaszín köd, amiben vagy, kedves László (lehet, Isten kegyelméből).

  • Éva: én alkatilag nem vagyok igazán rózsaszínű ködben élő. Kedvem sincs rá, meg nem is igazán megy.

    Optimálisan pesszimistának szoktam magamat nevezni: minden reggel lelkesen ébredek, nap közben szembenézek a rögvalóval, este már-már pesszimistán fekszem le, de másnap reggel újra optimistán ébredek. Nem tehetek róla, sem ellene, ilyen a bioritmusom. Amit rózsaszín ködnek dekódoltál, azzal csak azt szerettem volna jelezni, hogy nem látom ördögi légiók támadásának a szekuláris liberalizmust. A szekuláris liberalizmus nem törekszik a négyevenkénti választások eltörlésére, sem a másként gondolkodás karhatalmi elfojtására. Négyévente mi magunk mondjuk meg, hogy milyen közállapotokat szeretnénk. Hurrá!!!!!

    A legbutább döntéseink is visszafordíthatók ilyen időközönként.

    Engem ez optimistává tesz, remélem, másokat is lelkesít. Végül is, mi, lelkes polgárok töltjük meg tartalommal a demokráciát. Minél ésszerűbb döntéseket hozunk, annál jobb lesz nekünk.

  • Éva says:

    Látod László, pont ez a rózsaszín. Döntéseket hozunk ? miközben hazudnak rendületlenül ?
    Persze, megtölthetjük élettel … hát mit, az életünket. Tautológia, de erős 🙂 mert az Élet Istentől van, és hozzá vezet. Ez ad erőt a harchoz is, az élet-ellenesekkel, család-ellenesekkel szemben, mert, ha feloszlik a köd, akkor látszik 🙂

  • Ádám:
    „A szeretettel való fegyelmezést (benne a fenekelést) nem tartom családon belüli erőszaknak. Az emberi jogi harcosok kapcsán fogalmam sincs, mire utalsz.”

    – Hmm. Ezek szerint sosem találkoztál emberi jogi harcosokkal? Nem is ismersz ilyeneket? Nem is támogatod őket? Lehet, hogy tévedek, ez esetben elnézést. Feltételeztem rólad, az írásaid hangvétele és tartalma alapján, hogy alapvetően liberális vagy, és a közéleti szekularizmust támogatod, csak időnként háborodsz fel valami szekuláris-liberális túlkapáson. Ez továbbra is így tűnik nekem, de nem akarok rád olvasni semmit, ami nem igaz.

    (A témáról röviden: oltári rendetlen gyerekek az iskolában, testileg fegyelmező, szigorúan vallásos szülők otthon, nincs az az emberi jogi bíróság, amely nekik adna igazat. A dokumentumból nem is derül ki, hogy igazuk lenne. Ma temérdek ember küzd Magyarországon a családon belüli erőszak ellen, és követeli a hatóságok szigorú fellépését. Norvégiában pont ez valósult meg, íme a siralmas eredmény. Ki-ki döntse el, hogy toleráns keresztény demokráciát vagy Barnevernetet akar.)

    Az érvelésem lényege, hogy aki a szekuláris liberalizmust választja, az automatikusan a Barnevernetet választja, a kettő egy és ugyanaz. Ezért nem a Barnevernetre kell nemet mondani, hanem a szekuláris liberalizmusra. Ami persze további – jogos és megválaszolandó – kérdéseket vet fel az ebből fakadó esetleges visszaélések elleni fékekről és ellensúlyokról. Ha posztolsz a témáról, én szívesen kommentálok, most azonban, a türelmeteket megköszönve, visszaadom a szót mindenki másnak.

  • Szabados Ádám says:

    Feltételeztem rólad, az írásaid hangvétele és tartalma alapján, hogy alapvetően liberális vagy, és a közéleti szekularizmust támogatod

    Na ez érdekes visszajelzés.:) Nem, soha nem voltam a liberális szekularizmus híve. Keresztény vagyok. Keresztényként hiszek a toleranciában és a vallásszabadságban (hasonlóan gondolkodom a toleranciáról, mint Marco Rubio, aki az egyik esélyes amerikai elnökjelölt). Erről írtam egy éve ebben a cikkben. Keresztény hitem miatt gondolom, hogy a család fontos érték, amit védeni kell. És azt is, hogy éppen ezért a Barnevernet egy torz világnézet által mozgatott szörny.

  • tónibácsi says:

    Kedves László,

    Ideje lenne lefeküdnöd. Ha holnap nem is optimistán, reményeim szerint empatikusabban fogsz ébredni…

    Jó éjszakát!

  • Arpicus says:

    Kedves Bolyki László!
    “Egyébként az is szóba került a kommentek közt, hogy milyen üdvös az, hogy ma már a gyermeknek hisznek egy vitás ügyben. Ajánlom mindenkinek, hogy nézzétek meg A vadászat (Jagten) című skandináv (!) filmet. A főszereplő a zseniális Mads Mikkelsen, aki egy kisvárosi óvodai gondozót játszik a filmben, akit egy ovis kisgyermek zavaros vallomása alapján pedofíliával vádolnak meg. A döbbenetes a filmben, hogy az első pillanattól tudhatja a néző, hogy a vád abszurd, nem igaz, és így kell végignézni azt a folyamatot, hogy mi történik egy emberrel, amikor egy ilyen vádat kap a nyakába. Ráadásul a kisgyermek sem hibáztatható, mert ő nem rosszindulatból mondott fura dolgokat az óvóbácsiról, csak összekeverte az érzéseit, az élményeit és a gondolatait, ahogy ezt a kicsi gyermekekről megszokhattuk.”-most néztem meg ezt a felkavaró filmet,Mikkelsen hozza a formáját,ismét nagyot alakitott.Köszönöm,hogy a figyelmünkbe ajánlottad ezt a filmet.Sok mindent megmagyaráz.Nekem két fogalom jutott az eszembe amig néztem a filmet:a rendszer és a kiszolgáltatottság.A főhősnek esélye sincs,hogy védekezzen,mindenki készpénznek veszi egy gyerek fantáziájának a termékét.Milyen kevés kell manapság,hogy tönkretegyenek egy embert vagy családot!A rendszer és az előitélet.Azt hiszem napokig gondolkodni fogok erről a filmről és az üzenetéről.Veszélyes világban élünk veszélyes időkben.Az egyén ki van téve a rendszer önkényének,kiszolgáltatott,eszközei a védekezésre minimálisak…”Szép,új világ”???????
    http://videa.hu/videok/film-animacio/a-vadaszat-the-hunt-jagten-filmdrama-SoLW5Ce19RygmKSp

  • tónibácsi: Köszönöm a jó kívánságokat, szerintem empátiából én állok jobban, mert én azért dolgozom, hogy Magyarországon ne legyen Barnevernet, te meg – öntudatlanul – azért dolgozol, hogy legyen. Erre az összefüggésre szerettem volna rámutatni.

    Ádám:
    Szerintem én állok közelebb Marco Rubio felfogásához, aki láthatóan a hitéből kiindulva foglalkozik a közélettel, lám, politikai szerepet vállal. Én is ennyit mondok és sürgetek csupán, nem többet. A keresztényeknek ott a helyük a világi feladatokban, nem bújhatnak el berezelve saját maguktól, mert akkor más tör előre, és az nem lesz olyan jó. Ami nem jelenti azt, hogy az egyház irányítsa a politikát: az egyház szigorúan csak tanácsadó lehet, a keresztény ember pedig a tanácsot önként követő, mások iránt a lehető legnagyobb toleranciával. Ha ütközés lenne a tanács és a Tanítás között, akkor mindenkor a Tanítás az irányadó. Az eddigi passzív töketlenkedés nem mehet tovább. Norvégiát akarjátok szebbé tenni? Tegyétek először szebbé Magyarországot, aztán keressetek távolabbi feladatot.

  • Szabados Ádám says:

    Fura ember vagy, László. Ha vicces akarnék lenni, azt mondanám, hogy pont most, amikor végre nekiláttunk valamiféle világjobbításnak, leoltasz bennünket. De mivel ez az egész sokkal mélyebben megráz engem is és másokat is, arra kérlek csak, hogy maradj csendben. Itt legalább.

  • Bolyki László says:

    Kedves Vértes László!

    Szerintem azért vered ki a biztit, mert nem igazán foglalkozol a fölvetett témával, inkább csak egyfajta gondolati fogasnak használod, amire fölakaszthatod a mindenkori üzenetedet (júdaista messiás+földi jólét). Megmondom őszintén, engem nagyon is érdekel ez a témád, kamázom benned, hogy a makacsságig kitartó vagy, de ez a téma itt és most erre nem alkalmas fogasnak (ahogy a mellékelt ábra mutatja…) Itt most egy csomó férfi, férje és apa (és biztos hogy hölgyek és édesanyák is) rendült meg lelke legmélyéig. Igen, morgunk és vicsorgunk, mert Norvégiában valami olyasmi történik, ami mögött iszonyatos, megmagyarázhatatlanul mély fájdalom mozdul meg mindnyájunk szívében. Itt most mindnyájan azokra a gyermekekre gondolunk, akik rémülten néznek körbe szürke falú hivatalokban, zokogva szólítják az anyukájukat és az apukájukat, ám helyettük idegenek, punnyadt hivatalnokok magyarázzák el nekik, hogy az anyukájuk helyett majd ők valami sokkal jobb ötletük van számukra. És ez annyira iszonyatos, hogy egyszerűen elviselhetetlen. Erre jössz Te, és jéghideg közönnyel újra kifejted a véleményedet arról, hogy ahelyett, hogy mások szenvedései miatt feleslegesen rinyálnánk, inkább tűrjük föl az ingujjunkat és tegyük jobbá és szebbé a mi világunkat. Richard Wurmbrand írja, hogy volt egy időszak a börtönben töltött évei során, amikor a börtönőrök minden nap lementek hozzájuk a magánzárkákhoz, random kiválasztottak egy rabot, akit aztán minden különösebb ok nélkül agyba főbe vertek. Erre a többiek teljes erejükből ordítani kezdtek, együtt ordítottak azzal, akit vertek, és hiába tudták, hogy ezzel nem hogy nem mentik meg az áldozatot, de még ők is verést kapnak, egyszerűen nem tudtak nem ordítani. Ezt Wurmbrand így kommentálta: “A szeretet nem racionális, nem logikus.” Ez most az ordítás ideje. Valakik annyi fájdalmat ordítanak szét a világban, hogy muszáj velük ordítani! Talán ha elegen üvöltünk, még tenni is tudunk valamit (lásd nemzetközi szintű tiltakozáshullám). Most nagyon nem jó azt hallgatni Tőled, hogy “gyerekeknesiránkozzatokmár, ezNorvégiabelügye, akiottakarlakniazszámoljonezzelisminekmentoda, mimeginkábbfoglalkozzunkamagunkdolgávalstb.
    Tudom, hogy a börtönös párhuzam sántít, de ha akarod, megértheted, mit akartam mondani.

  • Bolyki László says:

    Elnézést a sok hibáért, telefonon írtam, miközben villamoson zötyögtem…

    Kedves Arpicus!

    Örülök, hogy megnézted a filmet, és köszi a linket is!
    Ugyanezek az érzések voltak bennem is, amikor megnéztem a filmet.
    Nagyon gyomron vágott…

  • Szabados Ádám says:

    Itt láthatók a napokban folytatódó demonstrációk helyszínei. Február 6. (szombat): Brisbane, Brassó, Zilah, Houston. Február 7. (vasárnap): Marosvásárhely, Vancouver. Magyarországon mikor lesz az első?

  • dzsaszper says:

    Kedves László,

    “Az ügyvédi papírból nekem az derül ki, hogy norvég fogalmak szerint súlyos abúzus érte a gyerekeket, ezért kobozták el őket, és adták örökbe nevelőszülőknek. Naná, hogy hazudnak nekik a szüleikről, akik a hatóság szerint nem érdemlik meg a gyerekek bizalmát.”

    1. ezek szerint nem olvastad el eléggé figyelmesen azt az ügyvédi összefoglalót?
    A rendőrség nem találta abúzuus nyomát… a hetedik oldalról meg idézem:
    ‘To the Bodnariu family’s defense also came the local government, identified in court records as the County Committee. It recommended
    the children not be separated from their parents, but, instead, counseling be provided, stressing that the parents are sufficiently “resourceful” to care for the children.
    The County Committee proposed that “the best interests of children are to go back to their home.”
    Norway’s Child Welfare Act, the Committee
    pointed out, imposed a high threshold for the children to be taken away from their parents. The proof required a showing that the children had been “significantly harmed” by the actions of the parents. Such evidence was absent, the Committee urged, concluding that “the parents are fully capable to properly exercise their care for the children,” and that “the situation can be correct[ed] by adopting measures at home.’
    Hol van itt az a súlyos abúzus?
    Ugyanitt van az az érdekes megfigyelés, hogy a Barnevernet nem indokolta a szétválasztást, csak annak a megszüntetésének az elutasítását…

    Ami az alapvető emberi jogokat illeti, szerintem világképtől függetlenül viszonylag jól használható együtt. A tipikus probléma egy alapvető jog abszolutizálása. Ez kb. olyan hiba, mint amikor a mellékútról érkező szirénázó mentő el akarja várni az elsőbbséget a szintén szirénázó, de védett útról érkező tűzoltóautótól… Ha ezt elfogadjuk, tényleg besétálunk az erdőbe… Bár én inkább karambolról beszélnék.

    Egy sor alapjogi sérelem esett, ami a norvégok által vállalt alapjogok megsértése volt.
    Kezdjük ott, hogy a gyermekek nem részesültek tisztességes eljárásban. Ők maguk könyörögtek, hogy vissza akarnak kerülni a szüleikhez. Önkéntesen, jogorvoslat és bírói felügyelet nélkül döntöttek fölöttük. Ráadásul a hatóság rosszhiszemű volt, amikor a gyermekek leveleit hónapokig nem továbbította a szülőknek.
    Folytassuk ott, hogy a szülők sem részesültek tisztességes eljárásban. Itt különösen kiemelném a jogi fegyveregyenlőség elvének megsértését — egy halom információhoz nem fértek hozzá sokáig. Az infdoklás csak a szétálasztás megszüntetésének elutasításáról szólt, magáról a szétválasztásról nem (mintha ez lenne az alaphelyzet, pedig a County Committee rámutat, hogy nem).

    Ha már szétválasztás egyáltalán, sérültek a láthatáshoz való jogok, az apánál nagyon durván.

    Felmerül a szabad véleménynyilvánítás és szabad vallásgyakorlás sérelme, mind a gyerekeknél, mind a szülőknél.

    Durva és indokolatlan beavatkozás a gyerekeket egymástól teljesen szétválasztani egyesével. Indoklás és jogorvoslat nélkül. Ez megint a gyermekek tisztességes eljáráshoz való jogának sérelme.
    Ez utóbbi sejteti azt, hogy erőltetett asszimilációról van szó, ami miatt szerintem nem túlzás embertelen emberkísérlet gyanújáról beszélni, amit a Barnevernet épp azokon a gyerekeken követ el, akiket védenie kellene. Szerintem a Barnevernetnek még a gyerekek fizikai fegyelmezését is elnéznék, mert nekik mindent lehet…

    Soroljam még?

  • dzsaszper says:

    egy értelemzavaró elgépelést helyesbítek:

    “Kezdjük ott, hogy a gyermekek nem részesültek tisztességes eljárásban. Ők maguk könyörögtek, hogy vissza akarnak kerülni a szüleikhez. Önkén_y_esen, jogorvoslat és bírói felügyelet nélkül döntöttek fölöttük. Ráadásul a hatóság rosszhiszemű volt, amikor a gyermekek leveleit hónapokig nem továbbította a szülőknek.”

  • Idealista says:

    Tekintve, hogy nem rég indultak újra a tárgyalások a norvég féllel a Norvég Alap forrásainak magyarországi (többek között “lelki egészség” témájú) felhasználásáról; talán nem olyan meglepő, hogy a máskor az ilyen, a “balliberális nyugatot” rossz színben feltüntető botrányokon kapva kapó és kormány most miért hallgat.

    Az természetesen (sajnos) abszolút irreleváns, hogy ebben az esetben éppenséggel teljesen jogos lenne a bírálat.

    A civil szerveződések hiányának oka nem tudom, miben keresendő. Talán köze lehet ahhoz a szkeptikussághoz, ami az előző cikk kommentjeiben is megmutatkozott – amit egyébként én is tapasztaltam. Annyira borzalmas és abszurd a dolog, hogy nehéz elhinni, hogy igaz.

  • Ildi says:

    Kedves Ádám!
    Köszönöm az írást, mély megrendüléssel olvastam ezt, és a Norvégmintás családpolitika címűt írásodat is! Teljesen egyetértek veled.
    Kedves Bolyki László! 2 gyermekes édesanyaként csatlakozom én is az ordítók táborához.
    Ádám, szervezni kéne egy demonstrációt, én ott lennék!
    Üdv, Ildi

  • Arpicus says:

    Egy 1995-ös filmet ajánlanék megnézésre a témával kapcsolatban.Egy megtörtént esetet dolgoz fel a film.A magyar cime:Megbélyegezve.
    https://www.youtube.com/watch?v=3pRnp22wuYY

  • Cypriánus says:

    Ádám, leszel a MEKDSZ Téli Táborban? Lehetne hirdetni tüntetést. A norvég nagykövetség a Bécsi Kapu mellett van, a Budai Várnál.

  • Szabados Ádám says:

    Sajnos nem tudok menni a MEKDSZ-táborba, de ha lesz hiteles képviselete egy ilyen demonstrációnak, mindenképpen részt veszek rajta. Most van szükség olyanokra, akik tudnak szervezni és mozgósítani.

  • Éva says:

    Egyházi vezetőkre gondolok, hiszen Romániában is ott voltak. Mindenki adja tovább, hogy ez most sürgős – ahová csak tudja. Csinálom én is. Ha már tudjuk hogy szétspriccelt a szándék, egy közös oldal kellene. Mikorra tervezzük, mi reális? Egy- vagy két hét múlva hétvégén?

    Más. Az első cikk feltépte a sebet, Imre családját illetően: megkerestem a neten, írtam, de az ott nyilvános e-mail fiókról visszajött a levél. Nagy tervet szövök, nagyon szerény eszközökkel, de abszolút elszántan. Meggyőzött arról a video, hogy “ismerős” nevelőszülő, aki odaengedte volna, stb. amit KÉSŐBB, ahogy romlott a helyzet, javasoltam, miért volt rossz és miért volt neki igaza.
    A legnagyobb fiú már kikerülhetett az intézetből. Cseperednek a lányok is. Itt a CSOK. De előbb rendbe kell jönnie, aggasztó állapotban van. https://www.youtube.com/watch?v=w4jPNTSZvog persze, hogy az ország megmentésén álmodik. De a kérést, hogy szeretne egy hétig a gyerekekkel nyaralni, https://www.youtube.com/watch?v=j8fUVi5PU3A arra kapott volna segítséget de nem engedték ki a gyerekeket (a telefonszáma él, beszéltünk).
    Kérlek, Ádám, kérlek, hogy akit érdekel, és kicsit is tudna segíteni, főképp, ha járatos gyámügyi berkekben, és jelentkezik a témában, add meg a levélcímem. Jelige: Budapest és Kismaros 🙂
    Remélve, hogy nem voltam off (nálunk is durva állapotok vannak, több történetet érintettektől hallottam).

  • Gábor says:

    Kedves Vértes László!
    Nem olvastam az összes hozzászólásodat, csak az elsőt. Ne haragudj, hogy személyeskedek, de félelmetes, hogy mennyire kitekert a gondolkodásod! Persze, hogy a családon belüli erőszakot el kell ítélni!!! De:
    Nem lehet, hogy mondjuk az erőszakos, bántalmazó személyt kell kiemelni a családból? Vagy valami módon segíteni a családot?
    Ha egy apa, vagy anya lekever egy taslit, vagy elfenekeli a gyerekét, mert az mondjuk olyat tett, amivel saját, vagy testvére életét veszélyeztette, helyes dolog a gyermek kiemelése a családból? Mert a “szakértő” “kiszedi” a gyerekből, hogy szokták otthon “verni”. És a gyerek mit sem tudva a körülményekről, elmondja, hogy “meg szokták verni” és már búcsúzhat is a családjától. Új apa, új anya. Egy életre nyomorék gyerek!
    A felháborodás nem abból adódik, hogy egy a gyerekét kutyaólban tartó és azzal moslékot etető, esetleg erőszakoló szülőktől elveszik a gyereket!!! Mert ez természetes kell, hogy legyen. Én is ezt tenném.
    De próbálj már különbséget tenni az eszetlen, beteg erőszak és a szerető szülő esetleges helytelen nevelése között!
    Én is kaptam pofont apukámtól (egyszer). Anyukám is megpróbált fakanállal elfenekelni (nem sikerült neki)… Nagyon nagy tragédiának éltem volna meg, ha ezért elvesznek engem és két testvéremet a szerető szüleimtől!!!
    Nem tudom, láttál-e már filmeket a jutyubon, ahogy a norvég gyámügy kimegy a helyszínre és rendőri felügyelet mellett elviszik a gyerekeket. Egy ilyen kiemeléshez nagyobb odafigyelés és nyomós érvek kellenének, nem a cikkben felsoroltak és hasonlóak!
    Amúgy nem ismerlek, ezért bocs a tegezésért!

  • „Ez most az ordítás ideje. Valakik annyi fájdalmat ordítanak szét a világban, hogy muszáj velük ordítani! Talán ha elegen üvöltünk, még tenni is tudunk valamit (lásd nemzetközi szintű tiltakozáshullám).”

    – Ezzel egyetértek, én is ordítok, ordítsunk együtt!

    Ordítok, mert évente 40 millió abortuszt követnek el világszerte. Miközben egy régi, szekulárisok által elkövetett holokauszton könnyekig zaklatjuk magunkat, közönyösen elsétálunk a napjainkban és holnapjainkban zajló, tízszeres léptékű holokauszt mellett, nehogy szélsőséges bolondnak mondjanak minket a szekuláris liberálisok. Ettől ordítani kell, ordítsunk!

    Ordítok, mert évente 3 millió megszületett gyerek hal éhen és könnyen gyógyítható betegségek miatt a világban, pedig a Messiás szociális tanítása életben tartaná őket, ha hallgatnának rá. De nem hallgatnak, hanem „prozelita!” felkiáltással megölik a Messiás szociális tanítását emlegetőket, és inkább milliószámra éhen halasztják a gyerekeket. A szekuláris liberálisok közben nem a gyerekek életben tartását követelik, hanem azt, hogy a pápa kotont prédikáljon a promiszkuitásban élőknek, és hagyja békén meghalni a megmenthetőket. Ettől ordítani kell, ordítsunk!

    Ordítsunk együtt, hogy meghallják a hangunkat, és ne váljunk cinkossá az égbekiáltó bűnökben! Ordítsunk, hogy a születést ne a magzat megölésével „szabályozzák”! Ordítsunk, hogy senki ne haljon éhen, senki ne haljon bele 1 centért gyógyítható betegségbe messiáshiány miatt!

    Ordítsunk, hogy a szekuláris liberálisok ne bombázzák a mi adónkból a kősivatagot, és ne zúdítsák ránk a menekültáradatot csak azért, mert a célzottan likvidáltak rokonai nem akarnak szekuláris liberális demokráciát! Ordítsunk, hogy ismerünk egy világbékét és jólétet biztosító módszert, és a szekuláris liberális nyomás ellenére nem hallgatunk róla! Ordítsuk ezt teli torokból, a háztetőkről!

    Rendben, de mi legyen a Barnevernettel? A Barnevernet-nek parancsoljuk meg, hogy szakadjon ti tövestől, és verjen gyökeret a tengerben. Csak kérnünk kell, és így lesz.

  • Éva says:

    A facebook oldalt a szervezésre, ki hozza létre? Szervező-csoportról mit mondjak, felszólalók kik lesznek? Ádám, gondolom, igen, Bolyki Laci gondolom, igen. Írok Böjte Csabának, Új Jeruzsálem közösségnek, Nyolc Boldogság Közösségnek. Két püspököt is megkeresek. És majd mindenki tovább… Ha már van szerveződés majd beleütközünk 🙂
    Az oldalra tegyétek rá a legjobb írásokat innen, + Gábor, + Kövi György. Néhányat csak szerintem, beleegyezésükkel. Balavány Gyuri hol vagy?

  • Éva says:

    Az időpontot ki kellene tűzni ahogy látszik a mozgás, persze hogy korai egy hét múlva. CitizenGo Frivaldszky Editnél is van lista 🙂 elérhetőségekről.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves László,

    vess egy pillantást a moderálási elveimre. A judaista Messiás + földi jólét témád itt akkor nem lesz mostantól OFF, ha a cikkem arról szól. Egyébként viszont igen. Bolyki Laci találó képével: ez a blog nem fogas, úgyhogy kedvenc gondolatodat most már akaszd máshová. Hozzászólásaidat innentől egyenként fogadom vagy utasítom el. Megértésedet köszönöm.

    Üdv: Ádám

  • Kövi György says:

    Nehezen és vonakodva mondom ki, mert tényleg hihetetlenek ezek a történések, de azt hiszem egyszerűen fel kell fognunk a felfoghatatlant – a norvég állam a jólét álcája és a gyermekvédelem címkéje alatt valójában intézményes, célzott és módszeres családzúzást és gyermekrontást végez, hogy kiszolgáljon egy romlott, perverz értékrendet.
    Az jutott eszembe, hogy vajon nem lenne-e nagyobb esély a sikeres nemzetközi tiltakozásra, ha az a Barnevernet épülete előtt szerveződne, akárhol van is az. Ha ott lenne ilyen békés, de nagy létszámú esemény,az rögtön benne lenne a világmédiában, és egy idő után talán lehetne áttörés. Emellett lehetne finanszírozni a youtube-on hirdetést abban a formában, ahogy az számos videoklipp előtt megjelenik 4 másodpercig, és onnan egy link elvezet egy nemzetközi tiltakozó weboldalra/facebook oldalra. A magam részéről fenntartások nélkül megbíznék Ádámban, hogy kezeljen egy adományszámlát, ami ilyen hirdetés finanszírozását szolgálná, és fizetnék is be rá pénzt erre a célra.

  • Balavány György says:

    Ádám, Bolyki Laci és a többiek, nem szeretnék tiszteletlen lenni, de nem vagytok kicsit nagyon megbolondulva, ha csak átmenetileg is?

    Tüntetni Magyarországon, Norvégia ellen? MIVAN? Abban az országban, ahol az állam központilag irányítja a totális háborút a család ellen, családvédelem címszóval? (Milyen égbekiáltó cinizmus!) Ahol az éhező gyermekek száma tangencionálisan emelkedik? Egy tízmilliós országban, ahonnan családok tízezrei menekülnek el, ti a Norvégiáról szóló dekontextualizált bulvárpletykákat adjátok tovább? Melyikőtök vonul utcára a magyar középiskolákban dúló szellemi fehérterror ellen? A pedagógusok munkájának ellehetetlenítése, az egészségügy szisztematikus felszámolása ellen mikor posztoltok/kommenteltek? Vagy ez nem érinti a „család intézményét?” A virágzó és megbonthatatlan kínai-magyar barátság oké? Tudjátok, mi folyik Kínában? A legnagyobb keresztényüldöző rezsimek magyar támogatása, az oké? Az olcsó magyar munkaerővel való házalás Szaúd-Arábiában, a magyar családfők 47 ezer forintos közkényszermunkára küldése, az nem sérti a „család intézményét?” (Azért a (sokszoros) zárójel, mert a család számomra elsősorban nem intézmény, hanem közösség; elsősorban mint közösség szorul védelemre, és bizony, a családi közösséget sokkal inkább a család tagjaitól kell védeni (a bűn miatt), (vagyis amiatt, hogy sokszor nem szeretjük, vagy nem eléggé egymást) (sőt, sajnos, ellenkezőleg).

    Az evangélium politikai kurzussá való lefokozása, ideológiává és pártprogrammá züllesztése, az oké? A Bismarck-i, és Luther-i hagyományokból táplálkozó nordic model elleni, szimplán politikai hátterű lejárató kampányba beleállni, az oké?

    A norvégiai eseményeket szerintem érdemes lenne jobban megvizsgálni, és nem egy eleve illiberális/nyugatellenes ideológia értelmezési keretében (by újSzabados Ádám) tényként tálalni, a politikai agitprop (=menjünk az utcára!) szintjén. Persze, az előfeltevéseink mozaikját kirakni és arra rámutatni, hogy „na, ugye!” apró valóságmorzsákból is lehet.

    „ norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől, sokszor olyan mondvacsinált indokokkal, mint például az, hogy az anyának fáj a háta, ezért nem tud még egy gyermeket felnevelni; a gyerek egy kilóval kevesebbet nyom, mint kellene; a gyerek elfordítja a fejét, amikor az apa le akarja törölni róla a morzsát; a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn; a nagymama ölelése a pszichológus gyanúja szerint arra mutat, hogy túlságosan kötődik az unokához; nincs katonás rend a ruhásszekrényben; stb. A gyermekek elvételéről és nevelőszülőknél való elhelyezéséről, örökbefogadásáról (akár homoszexuális pároknál is) a Barnevernet megfelelő jogi eljárások és garanciák nélkül dönthet, és mivel a fellebbezést is ők bírálják el, az ítéletek megfordításának szinte nulla az esélye. ”

    Ez a szöveg, Ádám: színtiszta, szemenszedett hazugság.

    Vagy egy színtiszta, szemenszedett hazugság továbbadása.

    Isten őrizze az olvasóidat attól, hogy higgyenek neked!

  • Bolyki László says:

    Kedves Gyuri!

    Annyira megörültem, hogy végre kiderült az igazság! Súlyos és lehengerlő érveid alatt összeroppantam. Legyszi’ ezt írd meg minél előbb a többi helyre, ahol éppen a napokban szerveznek tiltakozó akciókat (Brisbane, Brassó, Zilah, Houston, Marosvásárhely, Vancouver), de nekik érvként nem kell a magyar kormányt szapulnod, mert nem fogják érteni, miért teszed, és hogy hogy jön ez ide. Ha most határozottan bebizonyítod, hogy az összes témával kapcsolatos tiltakozás, jogi procedúra, nemzetközi botrány azért jött létre, mert az összes politikus, civil szervezet és nemzetközi jogász
    1. megőrült,
    2. Orbán Viktor fan,
    3. a mindenegyben blogból és fészbuk megosztásokból tájékozódott,
    akkor ki fog derülni, hogy nincs is semmi baj, kamu az egész, nincs itt semmi látnivaló, mindenki hazamehet.
    Ebben az esetben -és most nagyon komolyan mondom- óriási öröm lesz bennem, megynyugszom, és még meg is köszönöm Neked.
    De ha a továbbiakban is ennyi marad a mondanivalód informális kalóriaértéke, az azért gáz.

  • Éva says:

    A bajok sokkal mélyebben vannak MINDENHOL, ez igaz, kedves Gyuri. Nem Ádámnak hittem ami engem illet, de a 2006-os őszi események óta nem nézek TV-t (lehet, hogy egy-két képet mutattak azért erről, és mások tudtak róla): ezt innen tudtam meg és akiknek elküldtem, azok például nem tudtak erről, sőt, valaki azt mondta, hogy ez csak média-történet, “fel lett fújva”.

    Azonnal feltépte a sebeket, súlyosak! És megkerestem, akikkel régen foglalkoztam: radikálisabban, okosabban, többekkel összefogva fogom folytatni. Lehet, hogy az olvasók közül, innen kevesen ismerik a magyar gyámügyet főleg “belülnézetből” hogy MIK TÖRTÉNHETNEK MEG ! de az is lehet, hogy sokan hű keresztényként dolgoznak épp, viszont kollégáik régóta folyó tevékenységeiről fogalmuk sincs: a norvég esetek mentén EZZEL kell foglalkoznunk.

    Nem tudom elképzelni másként a tüntetést, mint össznemzetit ! ezért említettem – lehet, ezt csak privát – Ádámnak, hogy a “liberális oldalról” is hozni kell felszólalókat. Sőt, most hogy ezeket a sorokat írom, a páriákat is hozni kellene, vagy majd máskor 🙂 most elég lesz egy lépés … nem is kicsi. Betelefonálós műsorban – Lánchíd rádió – mondta valaki, hogy kasztrendszer van Mo-on. A szegények kitaszítottak, pont így van!

    Még nem olvastam TGM cikkét, Ádám tudósítását igen, itt, és a családnak kampec kijelentése után írja: a gyerekeknek többet kellene a szüleikkel, sőt a nagyszüleikkel lenniük! Ez az a platform, innen lehet kiindulni mert ne azt nézzük ami elválaszt, hanem ami összeköt.

    A felsorolásaiddal, pártunk és kormányunk felé nagyrészt egyetértek azzal, hogy NINCS JOBB MODELL például az oktatásban, mint a régi, “jól bevált” poroszos iskolarendszer, nem találják itt sem a sötét szobában a fekete macskát. Az ajtót viszont ki lehet nyitni … de ebbe most nem megyek bele.

    Hiányzik a felsorolásodból a többi, a környezetügy tragikusan, a szabadkereskedelmi egyezmény valószínűsített aláírása, mely megmérgezheti az élelmiszereinket és csak az előbbi szempontból lesz lehetetlen, hogy a “gazdagok” elérjék a jobb minőséget ebben is.

    Azt gondolom, hogy nem a kormány kritikájáról kell beszélnünk mert az legfeljebb csak a morgás jogán született írásokra ad lehetőséget, esetleg, növeli a káoszt (‘ne csácsogj, növeled a káoszt – írta Eszterházy):
    HELYETTÜK kell cselekedni, mert azt mindenki nagyon bírja, ha helyette dolgoznak 🙂

    Van egy keresztény narratíva, jól láttad a mindennapin rögtön (mást nem pedig ott zajlott a szemed előtt). Épp ezt lehet kihasználni, NEKÜNK megtölteni tartalommal. Le kell jutni a fundamentumhoz, az történik itt is, Ádám lapján. A fundamentalista keresztény nem gyilkos radikális, mint az iszlám fundamentalisták, hanem Jézus által tanított IGEN és NEM. Sőt, ezáltal létrejön egy olyan “egy legyetek” amit Jézus akart, ami nem a hamis ökumené (de ez szintén messzire vezetne).

    Kedves Gyuri tajték-hullámod, remélem, hogy vissza is tér, nemcsak partot rombol.

  • Éva says:

    Csak egy ellentmondást emelek ki, Gyuri, az írásodból: számon kéred, hogy oktatás- egészségügy felszámolása- és más ügyekben miért nem szervezünk tüntetést.
    Ezek a tüntetések világszerte, nem politikai tartalommal ‘Norvégia ellen folynak, viszont Romániában keresztény egy-hangot hozott létre és biztos vagyok abban, hogy a megmozdulások ezen felül, nem kizárólag keresztény alapokon szerveződnek (lásd TGM véleményét melyet Ádám a cikkében idézett).

    Politikai agitprop szintre ZÜLLESZTÉSRŐL írsz azután hogy az utcára vonulást előbb számon kérted.

  • Cypriánus says:

    Az a 14 ország, aki diplomáciai szinten veszett össze Norvégiával hasonló ügyekben, nyilván mind Orbán Viktor kesztyűbábja, ugye…

  • Cypriánus says:

    Egy korábbi poszthoz írtam egy kis parodisztikus fricskát egynéhány komment hangneméről, sajnálom hogy az összes témában elsüthető :

    “Ádám, sajnos Te a nyugatellenes, harmadik világbeli diktatúrák felé forduló, velejéig korrupt Orbán-rezsim szólamait nyomod, immáron kritika nélkül… az Evangélium nálad Krisztus irgalmas Örömhíre helyett Guénon, Évola , Hamvas Béla , Ákos, Kövér László metafizikai-identitáriánus mozgalmának üzenetévé silányult…”

    Alig 8 évvel korábbi jellemzés :http://arokaso.blog.hu/2008/12/07/balavany_gyorgy

    Akkor teljesen egyet tudtam érteni az “Árokásó ” blog leírásával, pedig jobbos voltam akkor is.
    Most úgy látom, oldalcsere történt, de a stílus és hozzáállás nem sokat változott, pontosabban : visszatért . A 8 évvel korábbi kritika számos eleme ma is élő, a teljes politikai pólusváltás ellenére is…

    Bár közben volt néhány termékeny és a dolgokat több irányból vizsgálni képes év.
    De az úgy látszik, elmúlt.

    Átmeneti kilengés volt, hogy a saját politikai szekértáboron kívül bármiben igaza lehetne bárkinek, és az egész világpolitika állítólagos centrumában ne a szánalmas magyar belpolitika és szánalmas pártrendszer aktuális cicaharca álljon…ez jól kijön abból, ahogy a nagyon is nyugatos, az angolszász világ aktuális rezdüléseire reagáló Szabados Ádámot minden áron a Fidesz valami megnyilatkozásához akarja kötni.
    Belpolitikai csőlátás , az “extra Hungariam non est vita ” balos változata. Most éppen balosabb. Pont ugyanolyan harcos és elvakult módon, mint amikor jobbos újságíró volt.

    Sajnálom, nem akartam volna, bár már tavaly óta bennem van,… de most már le is írtam.

  • Szabados Ádám says:

    Norvégiában átlépte végre a sajtó ingerküszöbét a Bodnariu család ügyében zajló nemzetközi tiltakozás. Éppen ideje: a Bodnariu gyerekek harmadik hónapja vannak elszakítva szüleiktől. Csak azt remélem, hogy a tiltakozások hatására velük együtt azok is visszakerülhetnek majd a szüleikhez, akik már évek óta vannak tőlük elszakítva. Iszonyatos lehet a rendszerrel szembeni tehetetlenség érzése, és reményt keltő a nemzetközi figyelem.

  • tónibácsi says:

    ..újSzabados Ádám :)), egy újBalaványnak minden új. Gyuri! Kik az új barátaid? Mert abban nem kételkedem, hogy sok új barátod van.
    Még egy kérdés: Nem érzed azt, ott valahol a lelked mélyén, hogy vállalhatatlan ami csinálsz? Úgy értem, hogy majd egyszer így fogsz visszagondolni erre fenti vállalhatatlan hozzászólásodra is, ahogy gondlom jelenleg visszagondolsz erre a véleményedre 2008-ból:
    “Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké.”

    Ki lett itt “újember” Gyuri? És ez az új mennyivel jobb, mint a régi?

    Szomorú vagyok, nagyon szomorú?

  • tónibácsi says:

    + Gyuri,

    egyébként tényleg szeretném látni a cáfolatokat, és komolyan mondom én is, hogy megnyugodnék, hogy mindez nem igaz, és megköszönném Neked.

  • Éva says:

    Ha itt most lett egy kanyar a politikáról akkor meg kell írnom, hogy David Korten óta nincs bal- és jobboldal. Gyilkos és humánus gazdaság van, gyilkos és “humánus” gondolkozás, mely időnként álruhába öltözik (homoszexualitás elfogadása keresztény alapokon?) sőt – hogy kiverje a biztosítékot ez az “összeesküvés elmélet” – előre elhatározott népességcsökkentés. Erről először 10 éve egy természetvédelmi-növénytan előadáson hallottam ott is valószínűleg azért, hogy tudjuk, honnan is nézzük a dolgokat. Akkor konkrétan, névre-címre való hivatkozással hangzott ez el.

    Ugyanebbe a “fősodorba” mely alattomos búvó-ár – és nem látják, nem dekódolják sokan a pusztító irányzatot – tartozik a családok elleni, az Isten alkotta fundamentum lehetőleg teljes lerombolása is.

    A politika műbalhé. Vagy tudjuk, hogy ki az embergyilkos kezdettől fogva, vagy felvesszük a nekünk kínált álruhát, álszakállt és maszkot. Nagyon jó, jut eszembe, épp a leleplezők mutatják magukat vagy beszélnek róluk álarccal! Pedig a “látható” a maszkos figura – amit mi egyre tisztábban látunk – és nem az az IGAZ: “az igazat mondd, ne csak a valódit …” !

    DE vége ! … nemsokára a farsangnak, a viccnek. Élet-halál kérdése ez. Pont, ahogy Korten is írta és az köszön lassan mindenhonnét, ebben a családtörténetben is.

  • Barbara says:

    Kedves Gyuri,

    Megszólítottál az éjszakai megnyilvánulásodban a ” többiek” címzett kategória alatt.
    Politizálsz egy lelki megnyilvánulásokra elhívatott blogon, mégpedig mérhetetlen keserűséggel és nyílt haraggal, kifejezetten bántó stílussal.
    Egy nagyon mélyen megsértett ember vagy, akinek a szíve megsérült és nem gyógyul. Ezt értettem meg sokadszorra a szavaidból.
    A keserűség gyökere Gyuri, a keserűség gyökere felnövekedett….és beborítja a gondolkodásodat, megnyilvánulásaidat.
    Hogyan tudunk segíteni? Nyilván nem kérsz a segítségünkből…

    Szeretnélek látni újra lélekben megerősödve és úgy, mint akinek békessége van, minden értelmet felülhaladó békessége a világgal szemben, amiben él, amiben küldetése van.
    És a testvéreivel szemben…

    Barbara

  • Balavány György says:

    Laci, Ádám, többiek,

    Ha a tegnapi bejegyzésem hangneme nem volt megfelelő (és nem volt az) azért elnézést kérek. Túl este volt már, és túl sokkolónak éreztem az előzményeket.

    a tényekhez visszakanyarodva:

    „norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől, sokszor olyan mondvacsinált indokokkal, mint például az, hogy az anyának fáj a háta, ezért nem tud még egy gyermeket felnevelni; a gyerek egy kilóval kevesebbet nyom, mint kellene; a gyerek elfordítja a fejét, amikor az apa le akarja törölni róla a morzsát; a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn; a nagymama ölelése a pszichológus gyanúja szerint arra mutat, hogy túlságosan kötődik az unokához; nincs katonás rend a ruhásszekrényben; stb. A gyermekek elvételéről és nevelőszülőknél való elhelyezéséről, örökbefogadásáról (akár homoszexuális pároknál is) a Barnevernet megfelelő jogi eljárások és garanciák nélkül dönthet, és mivel a fellebbezést is ők bírálják el, az ítéletek megfordításának szinte nulla az esélye. ”

    Ádám, ezek olyan súlyos állítások, amik legalább ilyen súlyos bizonyítást igényelnek. nagy segítséget jelentene, ha igazolnád hitelt érdemlő forrásokkal, hogy

    1. a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn, és ezért elvették a családjától?

    2. nem volt katonás rend a ruhásszekrényében, és ezért elvették a családjától?

    3.a gyerek elfordította a fejét, amikor az apa le akarta törölni róla a morzsát, és ezért elvették a családjától?

    4. Pár év alatt hatvanezer gyermeket szakítottak el a családjuktól?

    De ne a titkolthirek.hu, mindenegyben.hu vagy az amitahatterhatalomelrejtaszemeidelolaztmimegmutatjuk.hu, vagyis ne valamely a kollektív paranoia által mozgatott szélsőséges zuglap legyen az „autentikus” forrás, ha kérhetem, még akkor se, ha történetesen sok ilyen van más kiterjesztéssel, angol nyelven is.

    Ami rendelkezésre áll, az egy pünkösdi keresztyén család tiltakozása, akiket „vallási radikalizmussal” és családon belüli erőszakkal vádolnak. Nem ismerjük a részletes vizsgálati anyagot. Nem tudjuk, hogy mi történt a családban valójában – remélhetőleg és valószínűleg semmi rossz, de ismétlem, ez nem tényállítás, hanem benyomás. Nekem is az tűnik valószínűnek, hogy itt nagyon súlyos hatósági túlkapás történt, és mindenképp fontos, hogy kiderüljön az igazság.

    Hogy ebből az lenne a tanulság, hogy „Norvégia veszélyes a családok számára”, vagy hogy ez a nyugat erkölcsi pusztulásának újabb szimbóluma, a liberális métely non plus ultrája, azt erősen kétlem.

    Azt viszont tudom, és forrásokkal igazolom, ha bárki kéri, hogy

    A norvég evangélikus egyház, amely a legbefolyásoabb ottani vallási szervezet, 2014-ben megtagadta az azonos neműek összeadására vonatkozó kezdeményezést,

    2013 óra Norvégiában a rendkívül népszerű konzervatív párt kormányoz Erna Solberg vezetésével,

    a Barnevernet tudtommal az utóbbi öt évben 13 család 26 gyermekét vette „gondozásba”, közülük 10 időközben visszatért a családjához,(nem hatvanezer, hanem 13, de persze egy is sok, ha jogtalan)

    A norvég kormány vizsgálatot kezdeményezett a Barnevernet ügyben (Solveig Horne, a gyermekjóléti miniszter személyesen is) és ez a vizsgálat még tart; megjegyzem, a hatalmi ágak szétválasztását ott komolyan veszik, tehát a kormány nem parancsol a nyomozóhatóságnak.

    Szóval a magam részéről megpróbálok tájékozódni, de nem Posta Imre vagy Bayer Zsolt lesz az iránytűm….

  • jgabor says:

    Több baráti család is él Norvégiában, megkérdeztem őket, hogy hogyan látják ők testközelből ezt a dolgot. Csak egy-két mondatot másolok ide a válaszból:

    “…Ma már mondhatom minden este úgy fekszünk le, hogy hálát adunk azért, hogy együtt a család. A gond az, hogy nem tudja az ember, hogy mi hívja fel a barnevern figyelmét, ezért különösen oda kell figyelni, hogyan viselkedünk amikor házon kívül vagyunk. Van ismerősöm, aki megbeszélte a gyermekeivel, hogy ha ő azt mondja, hogy itt a barnevern, akkor a gyerekek slisszoljanak ki a hátsó ajtón. Szóval a gondolkodásmódjukkal, és a módszereikkel nagyon nem értek egyet, és mivel mi itt kicsit kultúridegenként élünk, ezért nem egészen biztos a talaj a lábunk alatt.”

    Itt pedig egy másik Norvégiában élő barátom blogja a “Miért veszik le a norvég templomokról a keresztet” témában, ezt is ajánlom elolvasásra.
    https://pnimrod.wordpress.com/

    Barbara: B.GY.-el kapcsolatosan minden szavaddal egyetértek, köszönöm, hogy ilyen szeretettel fogalmaztál!

  • dzsaszper says:

    Kedves Gyuri,

    ‘Ami rendelkezésre áll, az egy pünkösdi keresztyén család tiltakozása, akiket „vallási radikalizmussal” és családon belüli erőszakkal vádolnak. Nem ismerjük a részletes vizsgálati anyagot. Nem tudjuk, hogy mi történt a családban valójában – remélhetőleg és valószínűleg semmi rossz, de ismétlem, ez nem tényállítás, hanem benyomás. Nekem is az tűnik valószínűnek, hogy itt nagyon súlyos hatósági túlkapás történt, és mindenképp fontos, hogy kiderüljön az igazság. ‘

    Ennél több áll rendelkezésre.
    1. http://stopbarnevernet.com/ — kb. egy tucat család esete
    2. https://en.wikipedia.org/wiki/Child_Welfare_Services_%28Norway%29#References — itt is van pár eset
    3. azért az Amerikában élő román ügyvéd reportja több mint benyomás. közvetett, de arra hivatkozik, ő látta a dokumentumokat.
    4. a fenti reportból is, a túlkapáson túl, úgy tűnik, a norvégeknek is gondjuk van a fékek és egyensúlyok rendszerével, ha csak a gyermekvédelemben is… Rendszerszintű problémának tűnik, ami lehetővé teszi a túlkapásokat és azt, hogy a túlkapások következmények nélkül maradjanak.

    Abban egyetértünk, hogy kiderüljön az igazság. A Barnevernet és a norvég kormányzat egyelőre durván hallgat. A folyamatban lévő ügy egy dolog, a saját eljárási szabályaik és azok betartása és felügyelete viszont egy másik, az utóbbiban a hallgatásnál többre számítanék tőlük.

  • tónibácsi says:

    Feleségem (Barbara) mindig bölcsebben és higgadtabban tud fogalmazni mint én:) Bocsánat a személyeskedésért Gyuri! Őszintén!

  • Éva says:

    Gyuri, jó hogy megszólaltál az ügyben és most már szeretnél tisztán látni. Ezzel megerősítést kaptam, hogy itt ellentüntetésről nem lehet szó mert lehet(ett volna)? …
    A legutóbbi mondatodat pedig, ha nekem céloztad, visszautasítom. Van egy jelentős könyv, egy másik mein kampf 🙁 direkt kisbetűvel, ahol nem a harc, csak a CÉLKITŰZÉSEK vannak megnevezve, és a veszély ami útjában állhat. Nálam a növénytan prof. indította a témát 10 éve, idézve a könyvből, nem a fent nevezettek. Elég cinikus megjegyzés volt ez! Azóta másik egyetemen, már nem az “emberiség 80 %-a meghalhat” a becsült létszám, hanem 95 és hogy milyen módszerrel, azon genetikus biológus tanár hüledezett, mikor előadta (ez kb 5 éve). Nem hívom egyiket sem eléd, talán szavahihetőnek tartasz …

    A szóhasználat is annyira kevert, hogy a megjelenéskor félre is értettem “A barbárok kézfogása” dokumentumfilm címét https://www.youtube.com/watch?v=VC2MsJhZ36I azt hittem, a barbárok azok, akik földet rabolnak szerte a világon. Nem, a barbárok MI VAGYUNK – az említett mű ír erről – a veszély az, hogy kezet fogunk … vagyis, a kis, helyi megoldások, a csórók lázadása 🙂 mondhatjuk szebben is: a helyi megoldások szemben a nagybaniakkal (szándékosan nem írok globalizációt).

    Hasonlóan lehet “barbár” az a csoport egy, teljesen eltorzult nézőpontból akik tudják, hogy csak szentségben/hűségben megélt család építhet fel egészséges társadalmat. Meg kell nézni a lelki rokkantak tömegeit hol és miben rokkantak meg? Ehhez a http://konzervativcsalad.blog.hu/2015/12/08/kereszteny_vagy_elvehetik_a_gyerekeidet blog mottóját javaslom: “normálisnak lenni jó 🙂 ”

    Nagy öröm számomra, hogy készül egy másik “barbár lázadás” a családügyi tüntetésekkel.

  • Éva says:

    Fontos, hogy kézfogás legyen (az előbb elírtam) mert történt, hogy a miniszterelnök feleségére a legkisebb születésére “megellett” üzenet volt a sajtóban valahol … Ez a barbárságot üzeni, a primitívséget, és nem tudom nem látni az analógiát.

    A háttérben van egy látszólagos hatalom, az viszont – ahogy írtam is fenn – nem a szuper-szupernagytőkés háttérhatalomnak emlegetett, hanem, az akinek már nincs hatalma, csak látszólag, viszont az néha nagyon látszik: például ebben a történetben. És gyermekáldozatok kellenek neki 🙁

  • Balavány György says:

    jgabor:

    „Miért veszik le a norvég templomokról a keresztet” – nagyon egyszerű a válasz: nem veszik le. Ez is egy népszerű, és keresztyének által lelkesen osztott kamuhír volt, egy Kínában, több éve készült fotóval. Pont olyan, mint a 60 ezer családjától elszakított gyermek.

    és elnézést, de az „ismerőseim szerint”, meg „hallottam valakiről, aki látott dokumentumokat” nem igazán meggyőző érvek. (utóbbi dzsaszpertől származik)

    Dzsaszper:

    autentikus forrásnak egy ilyen heves polémiában nem az egyik felet tekintjük (pl.- stopbavernet) hanem olyan, egymástól is független forrásokat, amelyeknek ismereteink szerint a legkevesebb személyes érdekük fűződik az ügy kimeneteléhez.

    Hamis hírt ne terjessz! (2 Mózes 23, 1.)

    Barbara:
    Bocsásss meg, elég különös kifogás, hogy én „politizálok egy lelki blogon”. Konkrétan egy politikai poszt alatt kommentelünk mindannyian, a thread lassan egy politikai tüntetés szervezéséról kezd szólni, és ha ellenvéleményem van, „politizálok”.
    Ami a személyes részt illeti: igazán kedves, hogy aggódsz értem, de nagyon kérem, hogy se pro, se kontra ne kezdjünk a személyemmel foglalkozni itt, mert az nagyon félrevinne (főleg, hogy nem is ismerjük egymást.)

    Éva:
    én nem címeztem neked semmit, nem is értem, hogy miről beszélsz.

  • Éva says:

    Gyuri, a “nem Posta Imre vagy Bayer Zsolt” mint iránytű, hogy jött képbe? Ja, háttérhatalom, kamuhírek: utána KELL nézni, szerintem kötelező.

    Nem politikai ügy ez, könyörgöm! Ha szerveződik, ha szervezem (főleg közvetítek) akkor úgy, hogy az “árok” mindkét oldaláról mert van azonos platform: a gyermekek ügye, az erőszakmentesség.

  • dzsaszper says:

    Kedves György,

    mióta hamis hír az, hogy a Barnevernet és a norvég kormányzat elzárkózik attól, hogy az ügyben megszólaljon? Elég sok forrásból ezt olvasni.

    Nyilván van ártatlanság vélelme, de ha egy ügyben egy sor erősebb vagy gyengébb bizonyíték kapcsán egy érintett megmukkani sem hajlandó, azzal is kommunikál.

  • Balavány György says:

    Éva, úgy jött a képbe, hogy olvastam: Posta ill. Bayer is írtak róla a maguk szokott szintjén. Fogalmam sem volt, hogy ezeket komolyan veszed. Nem neked szántam a megjegyzést, hanem általánosságban.
    De ezen a szálon nem mennék tovább, ez már totál OFF.

  • Barbara says:

    Hogy nem ismerjük egymást Gyuri? Aki ír, azt ismerik. Aki évek óta leírja a véleményét, gondolatait, azt nagyon jól ismerik.
    Ezért ismerlek és ismerem Ádámot is úgy, mintha minden nap órákat beszélgetnék vele.
    Ha írsz, felvállalod, hogy a szavaid mögött megmutatod a szívedet.
    Megmutattad, sokadszorra.
    Barbara

  • tónibácsi says:

    Kedves Gyuri,

    Tudtoddal 26 gyermek az elmúlt öt évben. Hát, nem győztél meg. Miért lennél te autentikusabb forrás, mint mondjuk jgábor Norvégiában élő ismerősei.
    De akkor olvassuk el pl. ezt: A bussiness insider azért autentikusabbnak tűnik nálad: http://www.businessinsider.com/ap-norway-accused-of-unfairly-taking-away-immigrant-children-2015-8

    Kiemelés:

    “After a series of highly charged custody disputes, the oil-rich Scandinavian country now faces accusations of cultural insensitivity at best and child theft at worst, as increasing numbers of immigrant children are being seized by officials and handed over to Norwegian foster families. Of 6,737 children taken in 2012 — the latest available data — some 1,049 were immigrants or born to immigrant parents. That compares to 744 children of immigrants taken away, of a total of 5,846, in 2009.

    Továbbra is várom a hitelt érdemlő és megnyugtató cáfolataidat.

  • dzsaszper says:

    tónibácsi: kösz a linket.

    Amúgy meg merem remélni, hogy itt a poszt alatt nem Posta és Bayer véleményéről vitázunk…

  • Balavány György says:

    tónibácsi,

    aki állít valamit, annak kell bizonyítania. Szerintem Ádám állításai túl vadak ahhoz, hogy csak úgy, bizonyítás nélkül hihetők legyenek. Nem hiszek el ilyen dolgokat csak úgy bemondásra.

    Nem azt vitatom, hogy a Bodnariu család jogtalan és igazságtalan helyzetbe került, és azt sem vitatom, hogy ezért a Barnevernet a felelős. Azt sem állítom, hogy a Barnevernet nem követhetett el (akár súlyos) visszaéléseket. Azt vitatom, hogy az ügy lezárása előtt ki lehet jelenteni teljes magabiztossággal, hogy mi történt pontosan. (Az nem változtat az igazságon, hogy melyik fél az, amelyiknek szívesebben hiszünk, illetve melyik verzió igazolja az előzetes meggyőződéseinket.) Tény, hogy ha vered a gyerekedet, az Norvégiában bűncselekmény, és a hatóság bűncselekményként fogja kezelni. (Más kérdés, hogy ez helyes-e; bizonyos esetekben szerintem igen.)

    „A norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől” – kezdi Ádám az írását, aztán ugyanevvel a hévvel folytatja.

    Egy ilyen súlyos állítást legalább ilyen súlyos bizonyítékkal kellene alátámasztani. Hol van?

    dzsaszper:
    „Kedves György,
    mióta hamis hír az, hogy a Barnevernet és a norvég kormányzat elzárkózik attól, hogy az ügyben megszólaljon? Elég sok forrásból ezt olvasni.”

    ez azóta hamis hír, amióta az államfő a facebook-oldalán tett bejegyzésében foglalkozott az üggyel, vagy amióta a gyermekjóléti miniszter nyilatkozott (január 11):

    http://www.newsinenglish.no/2016/01/11/norway-defends-its-child-welfare-laws/

  • dzsaszper says:

    Kedves György,

    ebben a norvég kormányzat épp arra nem reagál, amit hiányolok. Mi az eljárások rendje, miért nincs bírósági kontroll, van-e bármi garancia az eljárások tisztességességére. Erről egy szó nincs.

    Szóval az érintett tesz vallomást, csak épp kerüli a számára kicsit is kényes kérdéseket. A lényegen sokat nem változtat.

  • Balavány György says:

    Dzsaszper, azt állítottad, hogy „a norvég kormányzat elzárkózik attól, hogy az ügyben megszólaljon.” Bebizonyítottam, hogy ez hamis hír. Erre ahelyett, h beismernéd, hogy hamis pletykát adtál tovább ellenőrizetlenül (azaz hazugságot terjesztettél), a megszólalás tartalmába kötsz bele.

    Amúgy pedig egyre inkább úgy tűnik, hogy az ügy a finiséhez közeledik, és a Bodnariu szülők bizonyítottan ártatlanok. (persze még lehet, hogy ez csak román hurrápropaganda, de nem látszik annak. http://marosvasarhelyiradio.ro/hirek/a-bodnariu-csalad-hamarosan-visszakapja-gyerekeit.html )

    A személyes véleményem (ha szabad a magyar plakátokat parafrazálni) hogy ha Norvégiába mész, tiszteletben kell tartanod a kultúrájukat/törvényeiket.

    De!

    Egy családot hatóságilag szétszakítani életre szóló trauma minden családtagnak, főleg a gyerekeknek. Tehát ez a „megvizsgáljuk az ügyet, és ha minden oké, visszadjuk a gyereket” történet borzalmas, visszataszító. Ha gyanú merül fel, vizsgálják ki alaposan és tapintattal, de ne tegyenek semmilyen intézkedést, amíg a vizsgálat le nem zárul. Szerintem alaposan vélelmezhető, hogy a gyermekjóléti szolgálat ezúttal súlyos vissszaélést követett el, és ha ez egyszer megtörtént, nincs ok azt feltételezni, hogy több esetben ne történhetett volna – igaz, az egyszeri eset még nem bizonyítja automatikusan a többit.

    Ezt viszont alaptalan vagdalkozásnak kell tekinteni szerintem, amíg nincs bebizonyítva:

    „A norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől, sokszor olyan mondvacsinált indokokkal, mint például az, hogy az anyának fáj a háta, ezért nem tud még egy gyermeket felnevelni; a gyerek egy kilóval kevesebbet nyom, mint kellene; a gyerek elfordítja a fejét, amikor az apa le akarja törölni róla a morzsát; a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn; a nagymama ölelése a pszichológus gyanúja szerint arra mutat, hogy túlságosan kötődik az unokához; nincs katonás rend a ruhásszekrényben; stb. A gyermekek elvételéről és nevelőszülőknél való elhelyezéséről, örökbefogadásáról (akár homoszexuális pároknál is) a Barnevernet megfelelő jogi eljárások és garanciák nélkül dönthet, és mivel a fellebbezést is ők bírálják el, az ítéletek megfordításának szinte nulla az esélye.”

    csak hogy most egyet random kiemeljek: „az ítéletek megfordításának szinte nulla az esélye.” – nem igaz, mert a románok szerint 12 román családból 10 visszakapta a gyereket; ez nem nulla esély, még csak nem is „szinte nulla”.

  • tónibácsi says:

    Kedves Gyuri,

    “aki állít valamit, annak kell bizonyítania” Ezt várnám tőled….

    Azaz végül is nem ezt, hanem csak azt, hogy egy ilyen gyomorszorító eset kapcsán itt megfogalmazott vádjaid ki vagy mi ellen irányulnak? Miért vált ki belőled ilyen súlyos vádakat (“Az evangélium politikai kurzussá való lefokozása, ideológiává és pártprogrammá züllesztése,… nordic model elleni, szimplán politikai hátterű lejárató kampányba beleállni”) az, hogy keresztények egy csoportja úgy érzi fel kellene emelnie a hangját egy hátborzongató eset kapcsán, ami nagyon valószínűen nem egyedi.

    Miért van az, hogy hozzászólásodban egy olyan értelmezési keretbe akarsz beszorítani itt minket (magyar kormány vö. demokratikus világ), ami meggyőződésem, hogy senkiben fel sem merült.

    Mindezt úgy, hogy ezidáig az általad megfogalmazott állításokat semmivel nem támasztottad alá.
    Amit belinkeltél az pont dzsaszpert támasztja alá: “Horne stressed that she couldn’t address individual cases,”

  • Balavány György says:

    Tóni bácsi,

    egy ponton biztosan félreértettél.
    „Az evangélium politikai kurzussá való lefokozása, ideológiává és pártprogrammá züllesztése” ez nem a beszélgetés résztvevőire vonatkozik, hanem arra, ami a mi hazánkban, Magyarországon zajlik jelenleg, állami irányítással. Ennek tudatában tartom furcsának, hogy a magyar evangéliumi keresztyének épp Norvégia ellen akarnak tüntetni.

    Te egyébként be tudod bizonyítani azt az állítást, amit védesz és Ádám közlése nyomán (ezek szerint) tényként kezelsz (legalábbis nem kérdőjelezed meg) hogy pl. elvettek egy gyereket az anyjától, mert az édesanyának fájt a háta?
    És a hatvanezer elrabolt gyermek? Hol vannak? Ez egy nagyvárosnyi gyerek. Külön táborokba gyűjtik őket? Vagy mi történik?

  • tónibácsi says:

    Gyuri,

    Miért ne lehetne 60 000 az elmúlt években.
    Business Insider szerint 2009-ben 5 846, 2012-ben 6 737 ami a migrációval csak emelkedhetett. De ha “csak” 45 000 ilyen eset történt az elmúlt öt évben, akkor Te “győztél”? A józan megfontolás a “politikai hátterű lejárató kampány” helyett.

    Eh Gyuri, a veled való beszélgetésnek tényleg nincs értelme…

  • Balavány György says:

    eszemben sincs „győzni”.

    Sajnálom a Bodnariu család szörnyű kálváriáját, és felháborítanak a hatósági túlkapások.

    Ugyanakkor rettenetesnek tartom, ahogy (és ez elsősorban Ádám felelőssége) ellenőrizetlen, vad és képtelen pletykákkal tüzelitek magatokat és egymást.
    Ennek nincs köze a Valóság Lelkéhez. Ez már őrjöngés.

    Lehet, hogy meg se kellett volna szólalnom, de úgy éreztem, hogy muszáj.

    Részemről ennyi. Mindenesetre méltányolom, hogy legalább elmondhattam.

  • Bolyki László says:

    Gyuri, ha ez egy Tarantino film lenne, akkor ez az a jelenet lenne, amikor egy több napja együtt beszélgető társaságra egyszer csak rárúgná valaki az ajtót, hetet a plafonba lőne, hármat a földre köpne, majd rekedt hangon elbődülne:
    “Itt mindenki idióta! Majd én megmondom a tutit!”
    És csak ezután érdeklődne arról, hogy miről beszélgetnek napok óta.
    Tónibácsi csokorba szedte (a teljesség igénye nélkül), hogy miket állítottál. Kiegészíteném azzal, az első pillanatban “szimplán politikai hátterű propaganda”-ként és “szemenszedett hazugság”-ként írtad le azt, amiről beszélgetünk.
    Erős és hatásos belépődet ezzel az Ádámhoz címzett mondattal zártad:
    “Isten őrizze az olvasóidat attól, hogy higgyenek neked!”
    Nem, nem a stílus az elsődleges probléma, hanem a tartalom.
    Ezért írtam ma reggel, hogy kíváncsian várom, milyen érvekkel állsz elő, mert ehhez a vehemenciához, ilyen erős minősítésekhez atomerős tényekkel alátámasztott érvek tartoznak normál esetben.
    Ezután megtudhattuk, hogy szerinted a Barnevernet az utóbbi öt évben 13 család 26 gyermekét vette el (forrásmegjelölés: “tudtommal”), és azt is kifejtetted, hogy “Szóval a magam részéről megpróbálok tájékozódni, de nem Posta Imre vagy Bayer Zsolt lesz az iránytű”.
    Ez oké is lenne, de mi lett volna, ha ezt előre teszed, mielőtt mindenkit ledöngölsz. Még most sem késő! Most ott tartasz, hogy már látod, hogy ez a téma talán mégsem pakolható föl a szokásos magyar újságírói-közéleti sztereotípiák koordinátarendszerére (libsi vs náci, fideszbérenc vs maszopos, orbánimádó vs gyurcsányista stb), és hogy ha nehezen is, de lassan kiderül, hogy valóban iszonyatos dolgok történnek egy modern európai országban.
    Ettől persze még muszáj kiosztanod Dzsaszpert, hogy “hazugságot terjesztettél”, pedig Dzsaszper a válaszában megvilágította, hogy mire gondolt, és teljesen nyilvánvaló, hogy nem terjesztett semmilyen hazugságot, csak félreértetted a mondanivalóját. Szerintem az lenne a jó, ha figyelnél, tájékozódnál Te is velünk együtt, ha van kedved hozzá. Ha viszont szerinted itt egy rakás fideszbérenc politikai agitpropot terjeszt a propeller.hu színvonalán, kiszolgálva ezzel a lassan lópatás ördöggé züllött, ultrafundamentalista pöffeszkedő szektavezért (újSzabados Ádám), akkor ne frusztráld magad feleslegesen: annyi jó blog van még ezen kívül. A divinity egyik legjobb tulajdonsága, hogy nem kötelező.
    Én amúgy nagyon is kedvellek, szívesen beszélgetek Veled attól függetlenül, hogy egyetértünk avagy sem.
    Ez a kis írásom inkább arról szólt, hogy szerintem ne lövöldözz és ne köpj a földre, mert nem erősítik, hanem gyengítik az érveidet.
    Szeretettel,
    Laci

  • Balavány György says:

    Akkor még neked, Lackó, szeretettel, és még egyszer.

    Nem egy zárt és békésen beszélgető társaságra rontottam rá, hanem egy forrongó politikai blogbejegyzéshez szóltam hozzá. Biztos elkerülte a figyelmedet, hogy a belépőm stílusáért ennek ellenére elnézést kértem. Tudom, hogy ez Nálad számít.

    Nagy segítséget jelentene, ha akkor legalább Te igazolnád hitelt érdemlő forrásokkal, hogy

    1. a gyerek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn, és ezért elvették a családjától,

    2. nem volt katonás rend a ruhásszekrényében, és ezért elvették a családjától,

    3.a gyerek elfordította a fejét, amikor az apa le akarta törölni róla a morzsát, és ezért elvették a családjától,

    4. Fájt az édesanya háta, ezért elvették a gyermekét,

    4. Pár év alatt ilyen indokokkal hatvanezer gyermeket szakítottak el a családjuktól.

    Ha ezek igazak, én magam szervezek tüntetést Oslo-ban.

    Ha nem igazak, akkor súlyos hazugságok, tertia non datur.

  • Ildi says:

    Bizonyára elkerülhette Gyuri figyelmét az alábbi, Ádám által a második sorban megosztott link. Egy – feltehetően szoptatott – babát vesznek el az anyától.

    https://www.youtube.com/watch?v=yEGzBcbYWgw

    Kéretik, nem némán, hanem hanggal megnézni! (Én először hang nélkül néztem.)
    Számomra ez drámai. A videót készítő konkrétan végig hüppög, sír. Ugyan nem tudok norvégül és nem tudom, hogy mi az ok, de kétlem, hogy erre van bármi elég nyomós érv, hacsak nem bántalmazta az anya a gyerekét.
    És az anya jogai? Hogy benne milyen sérüléseket okoznak, az nem számít?
    És mi az, hogy így ellepik a lakását a hatóság emberei ilyen “mennyiségben” és lefogják erőszakkal, elbánnak vele…ez szörnyű!!
    A másik video, amit megnéztem, (Ádám: Norvégmintás családpolitika cikkéből) a csak szoptatással tápláló amerikai anya, akitől azért vették el a gyerekét, mert 1kg-mal kevesebbet nyomott. Igaz a gyerek ha jól emlékszem 14 hónapos volt, de ez a módja, figyelmeztetés nélkül, hogy ugyan anyuka kezdje már meg a hozzátáplálást, elveszik a gyereket?
    https://www.youtube.com/watch?v=N1UucuCQsRE

    Szerintem ilyen esetből egy is elég, kedves racionalista hozzászólók!

    Ahogy Bolyki László fogalmazott: én sem szeretnék járulékos veszteség lenni egy amúgy kiváló szociális rendszerben.

    Más nem jut eszembe, mint a régi közhely mondás: ezek nem tudják jó dolgukban mit csináljanak!
    A fene nagy jólétbe betegednek bele. Mert ez beteg, az biztos.

  • jgabor says:

    Balavány Gy.: („Miért veszik le a norvég templomokról a keresztet” – nagyon egyszerű a válasz: nem veszik le. Ez is egy népszerű, és keresztyének által lelkesen osztott kamuhír volt, egy Kínában, több éve készült fotóval. Pont olyan, mint a 60 ezer családjától elszakított gyermek.)

    Én itt nem állítottam, hogy leveszik a kereszteket, sőt, a barátom sem állítja, csupán leírja testközeli tapasztalatait a “keresztes ügyről”. Norvégiában él évek óta, beszéli a nyelvet, tehát hozzáfér olyan információkhoz, amikhez se te, se én nem férünk hozzá. Persze ez nem nem azt jelenti, hogy akkor neki van mindenben igaza, de számomra autentikus és fontos a véleménye. Ha érdekel és van időd, olvasd el a belinkelt blogbejegyzését.

    Szerinted a Norvégiában élő barátaim (képzett, intelligens, hívő emberek)tapasztalata, véleménye miért lenne hiteltelenebb, mint egy hvg-s cikk?

    És a gyerekrablási ügyhöz: Vajon ha nincs a nemzetközi szintű tiltakozás, felháborodás, akkor lenne bármilyen esélye a családnak?

    idézet B.Gy.-től: “Tüntetni Magyarországon, Norvégia ellen? MIVAN?”

    Azért kell tüntetni Norvégia ellen, mert ott történt ez a borzalmas dolog. Ha Magyarországon, vagy az USA-ban történt volna, akkor ott kellene tüntetni.

  • Bolyki László says:

    Kedves Gyuri!

    Mivel egy kis rohanásban vagyok, mert ma este koncertem lesz, holnap pedig két hétre utazom el, nem tudok most mélyen belemenni a témába. Szerintem a jelenlegi állás a következő:
    Ez az ügy viszonylag friss. Jelenleg is vizsgálatok tárgyát képezik az általad felvetett kérdések. Egy kétségbeesett házaspár tehetetlenségében fordult a nemzetközi közvéleményhez, mert 3 hónapja egyszerűen elszakították tőlük mind az 5 gyermeküket. Az egyikük 3 hónapos volt, tehát szoptatós kisbaba.
    Hiába fordultak a norvég hatóságokhoz, ezért lett belőle nemzetközi botrány. Hidd el, Gyuri, először az egészet nem akartam elhinni, annyira hoax szaga volt a témának. Nem vagyok társadalomtudós, sem politikus, de apa vagyok, ahogy Te is. Leírtam korábban, hogy hetek óta azok a gyerekek járnak a fejemben/szívemben, akiknek idegen hivatalnokok magyaráznak arról, hogy miért nem engedik őket a szüleikhez. Nem tudok szabadulni a képtől, ahogy az én kicsi leanykám a kezében szorítaná maciját, és sírna utánunk. Ezt a helyzetet egyetlen esetben tartom elképzelhetőnek: ha brutális bántalmakat szenved, vagy ha szexuális abúzus éri egy gyermeket. De akkor is CSAK attól a szülőtől szabad és kell távol tartani, aki ezt teszi vele!
    Hogy pontosan milyen okokkal vettek el gyerekeket a szüleiktől, teljesen mindegy, ha nem a két fent említett okokból kifolyólag. Hogy ezer, tízezer vagy hatvanezer gyereket vettek el, az is mindegy, sok információ kering erről is, de az már látszik, hogy nem elszigetelt estekről volt szó, és hogy tuti nem 26 gyerekről beszélünk, hanem tömegesen fordultak elő az efféle esetek. A lényeg, hogy rendszer szintű problémáról van szó!
    Az általad felvetett kérdések pont azok, amelyeken jelenleg is nemzetközi szintű viták folynak, ezért most nem tudok Neked megdönhetetlen bizonyítékokat nyújtani. De valamennyi arról szól, hogy egy embertelen és abnormális rendszer milyen mértékben az. De hogy beteg és torz, az már biztos! Mindegy, hogy az bizonyosodik be, hogy azért vették el a gyerekeket, mert fájt az édesanya háta, vagy azért, mert azt mondta a gyerek az iskolában, hogy Isten megbünteti a bűnt, mert teljesen abszurd gondolat az, hogy az állam gyámsága alá helyezi a gyermekeket, elszakítvana szüleiktől (kivéve a már említett okokat). Azért sem kutatok már ilyen részletességgel bizonyítkokat, mert nyilvánvalónak tartom, hogy ilyen mértékű diplomciai botrányok nem szoktak internetes hoaxokra alapulni. Szóval ez a válaszom, és ha Neked ezek nem jelentenek elegendő okot arra, hogy tiltakozz, azt is megértem, sőt azt is, ha ezek az érvek Neked nem igazán érik el az ingerküszöbödet. Egyetlen pillanatig sem gondolom azt, hogy akkor Te rossz ember vagy édesapa lennél. Nekem viszont van egy olyan lelki gubancom, hogy a gyerekek szenvedését egyszerűen nem tudom elviselni, ütök, rúgok, harapok. Teljesen komolyan gondolom, hogy megnyugodnék, ha igazad lenne és túl lenne lihegve a kérdés, mert egyáltalán nem az mozgat, hogy igazam legyen. Remélem érted, hogy miért nem olyan fontos nekem, hogy egészen pontosan hány gyerekről van szó, és hogy egy-egy konkrét esetről van-e írásos bizonyítékom. Nem azért, mert bedőlök a pletykáknak, hanem mert ebben a stádiumban már biztosnak látszik, hogy nem hoax az ügy.

  • David says:

    Kedves Gyorgy,

    Nyitott vagyok. Tenyleg. Megertettem, hogy eselyes, hogy itt becsaptak engem es egy hergelesnek lettem aldozata. Sot bele is sodrodtam.

    Most en is kerlek nyomatekosan, h segits nekem. Mik a forrasaid? “Tudtommal” – irod. A forrasok, amikhez folyamodsz, nagy hasznomra lennenek. Ketszer tertel ki eddig a valaszadas elol. Kerlek, ne tedd harmadjara is, h megbizonyodhassam, h nem csak orjongsz te is. Mire alapozod hitelt erdemloen, h ami itt elhangzott, az hamis, amit pedig te mondtal, az igaz? Tudom,h ertesz, es ennel egyertelmubben nem kerhetlek.

    Koszonettel, hamar david

  • Balavány György says:

    Lackó,
    én sem bírom nézni gyermekek szenvedését. Egy civil egészségügyi szervezetnek dolgozom, ahol szenvedő gyermekeken és családjaikon segítenek. És bizony, ha az itt tárgyalt hatósági abúzus (minden valószínűség szerint ez történt) nem érné el az ingerküszöbömet, rossz ember lennék. Eléri, tehát nem emiatt vagyok rossz ember.

    Ugyanakkor idestova 20 éve dolgozom a médiában, és hivatásszerűen foglalkozom tömegkommunikációval. Követek el hibákat én is, de tudom, mik az információ kezelésének és megosztásának etikai és szakmai szabályai. (A MTE tagjaként részt vettem a jelenleg hatályos médiaetikai kódex kidolgozásában.)

    Amit Ádám ebben a posztban (is) művelt, az sajnos a politikai bulvár legalja: a bulvárcím (dagad a botrány) és alatta a csakugyan botránydagasztó, hergelő, bizonyítatlan (tehát mélységesen felelőtlen) állítások, csúsztatások, félinformációk önkényes szisztematizálása…. szörnyű. Ádám tudós hívő ember, aki egyéb témáihoz lenyűgöző alázattal és körültekintéssel közelít; az ismeretelméleti és lelkiségi írásait felbecsülhetetlen értékűnek gondolom. Közéleti témákban viszont többnyire rettenetes. Ezek aggasztanak, nagyon, mert méltatlanok Szabados Ádámhoz, egykori barátomhoz, a gondolkodó, töprengő, jó tollú evangéliumi íróhoz. És hát alatta a fröcsögés meg az ordítozás végül is természetes, de szomorú következmény.

    Laci, ez nem hoax-szagú, ez a hoax maga. És nem, nem igaz, hogy mindegy, hogy néhány tucat, vagy ezer vagy hatvanezer gyereket szakítanak el a családjuktól. Mint fentebb írtam, bizonyos tekintetben, természetesen, egy is sok. Más tekintetben nagyon fontos lenne megkülönböztetni, hogy valóban egy rendszer kezelhető hibájáról (mondhatjuk természetesen: bűnökről), vagy egy rossz rendszerről beszélünk. Rossz a példa, tudom, de nem mindegy, hogy egy háborúban néhány száz, vagy néhány százezer polgári áldozat van: utóbbi esetben már népirtásról beszélhetünk. Arról beszélek, hogy ezek a bűnök a rendszer, illetve a tárgyalt dolog lényegét alkotják, vagy kilengéseit és túlkapásait jelentik. A (legalább viszonylagos) statisztikai pontosság ennek megítélésében segíthet.

  • Balavány György says:

    Kedves Dávid, nem tudom, ironizálsz-e, vagy komolyan kérdezel. Egy kőkemény állításokat felvonultató cikkről beszélgetünk. Milyen állítást kell NEKEM bizonyítanom? A „tudtommal” csak arra vonatkozott, hogy több mint egy tucatból tíz román gyermek visszakerült a családjához. Ha kívánod, és olyan fontosnak tartod, én megmutatom, milyen forrás alapján tartom ezt igaznak. De csak akkor, ha előbb Te megmondod nekem, mely hitelt érdemlő források alapján tartod igaznak a következő állításokat:

    1. Egy gyermek az iskolában azt mondta, hogy a homoszexualitás bűn, és ezért elvették a családjától,

    2. nem volt katonás rend egy gyermek ruhásszekrényében, és ezért elvették a családjától,

    3. egy gyermek elfordította a fejét, amikor az apa le akarta törölni róla a morzsát, és ezért elvették a családjától,

    4. fájt egy édesanya háta, ezért a gyermekét elvették a családjától,

    5. egy unoka túlságosan kötődött a nagymamájához, és ezért elvették a családjától,

    6. egy kisgyermek egy kilóval könnyebb volt az előírtnál, ezért elvették a családjától,

    7. Pár év alatt ilyen indokokkal több mint hatvanezer (!) gyermeket szakítottak el a családjuktól.

    Ezeket az állításokat tette a cikkében Ádám (igyekeztem szó szerint idézni).

  • dzsaszper says:

    Laci,

    “Hiába fordultak a norvég hatóságokhoz, ezért lett belőle nemzetközi botrány.”
    Szerintem itt a kulcs… közben olvastam elég vad vádakat is a norvég gyermekvédelemmel szemben.

    Szerintem elsősorban annyiról van szó, hogy nincs elég hatékony és gyors jogorvoslat az ideiglenes elválasztásról szóló közigazgatási döntéssel szemben. Ezzel ráadásul Norvégia megszeg pár nemzetközi szerződést is.

    Ez a kritika tűnik megalapozottnak, és erre nem reagált a norvég kormány sem. A többi vádaskodás szerintem felesleges.

  • tónibácsi says:

    Azért az félelmetes, Gyuri, hogy mintha leszállt volna a vörös köd, és csak hajtogatod, csak hajtogatod, hogy szemeszedett hazugság. Hát pontosan ezt az állításodat kellene igazolnod. Az nem elég, hogy azért hazugság, mert aki állítja az “ellenérdekelt fél” (már a kifejezés is rettenet ebben a kontextusban), meg egyébként annyira abszurd feltételezés a demokrácia mintaállamára nézve, hogy teljességgel kizárt.
    Egyébként én is abszurdnak érzem, de a román család történetét megismerve nem tartom kizártnak, hogy az Ádám által behivatkozott mondatok benne lehettek az a hivatal indoklásaiban.
    De amúgy meg, most komolyan számít ez? Ez számít, hogy – ahogy Bolyki Laci megfogalmazta – Tarantinósan belerongyolj mindenkibe?

    Egyébként én előttem is azok a képek vannak, mint Bolyki Laci előtt, de eszembe jutott, hogy akár én is lehetnék az apuka helyében. Múlt héten rácsaptam Áron fenekére. És ez az egész még félelmetesebbé vált, amikor a Gyuri által belinkelt cikkben a norvég miniszterasszony szavait olvastam:
    “What happens in the family is no longer a private matter.”

  • Szabados Ádám says:

    Látom, forró nap volt ma a blogon! Hadd tegyek rendbe néhány dolgot.

    Először is, a hatvanezernél több gyerek elvétele tényszerű adat. Én először Marius Reikeras norvég ügyvédtől hallottam a döbbenetes számot (2:35-től), aztán más forrásokban is megerősítve láttam a nagyságrendet. Reikeras 2008 óta gyűjti az adatokat. A hatvanezer bődületesen nagy szám, de sajnos igaznak tűnik. Peter Costea tanulmánya szerint (14. oldal) csak 2013-ban (tehát egyetlen évben!) 12 467 (olvasd: tizenkétezernégyszázhatvanhét) gyermeket szakítottak el a szüleiktől gyermekvédelem címszó alatt. Costea az adatot a Barnevernet saját honlapjáról (!) szedte. Tehát hivatalos adatnak tűnik. Az illetékes norvég miniszter azzal válaszolt az emberi jogi sérelmeket kifogásoló európai tanácsi kritikákra, hogy 53 ezer gyermek közül, akikkel jelenleg dolguk van, csak 9 ezret helyeztek el nevelőszülőknél! Egy ötmilliós országban ilyen hatalmas szám egyértelműen rendszerszintű problémára utal.

    Másodszor, nem azt állítottam, hogy mindegyik közbelépés mondvacsinált okból történt. A cikkem első mondata pontosan (tehát nem kiforgatva) így szól: „A norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől, sokszor olyan mondvacsinált indokokkal, mint például…” Tehát nem azt állítottam, hogy mind a hatvanezer eset olyan, mint a Bodnariu családé, hanem azt, hogy sokszor mondvacsinált az indok. A nagy szám miatt gyaníthatóan (nem, ma már pontosan tudhatóan) nem is lehet minden eset megalapozott. Vagy ha igen, akkor a megalapozott indok definíciója iszonyatos Norvégiában.

    Harmadszor, a Barnevernet által használt mondvacsinált okok régóta ismertek, nemzetközi tiltakozást váltanak ki, és például itt évek óta gyűjtik. A tárgyalásokon a gyermekek elszakítására adott indokok listáját 2012. március 14-én tették először közzé, és azóta is bővítik újabb okokkal. Félelmetes a lista, onnan szedtem a fenti példáimat. Meg azokból a történetekből, melyeket a szülők tettek hozzáférhetővé az interneten, és amelyek miatt egyre nagyobb a felháborodás világszerte.

    Ami az ítéletek megfordítását illeti, a Hetek szerint az esetek 90-95 százalékában véglegesítették a döntést. Ha valaki a Heteknek nem hisz, hasonló tendenciáról olvashat máshol is. Olyannyira reménytelen a szülők helyzete, hogy Norvégiában vannak ma már gyermekvisszalopásra (!) szakosodott cégek, akikkel sok gyereket valóban vissza is loptak szülők (természetesen azonnal elhagyva Norvégiát). És hogy egyébként hová kerülnek a gyermekek? Természetesen nevelőszülőkhöz. A norvég lányok későn akarnak szülni, így kevés a gyerek, következésképp nagy az igény az örökbefogadásra. A rendszer pedig láthatóan kiszolgálja ezt az igényt, sőt anyagilag érdekeltté is teszi a gyermekjóléti szolgálatot ebben. Kevés igazságtalanabb és rettenetesebb dolgot tudok ennél elképzelni. Az anya (valamint az apa) és a gyermeke közötti kapcsolat a legelemibb kapcsolat, ennek elszakítása a legmélyebb, legkevésbé gyógyítható fájdalmat idézi elő az érintettekben.

    Gyuri, ami meg téged illet, együtt sírhattál volna velünk, sőt, akár te is felemelhetted volna a szavad, hogy egy (vagy sok) család rémálma véget érhessen. Te inkább nekünk estél, akik sírunk és tehetetlenül, ügyetlenkedve gondolkodunk azon, hogyan tudnánk segíteni. Egyáltalán nem értem a dühödet, nem tudom, mi okozza azt, nem tudok mit kezdeni vele, de azt tudom, hogy nincs itt helye.

  • Balavány György says:

    Nincs dühöm, csak szomorúságom van.

  • dávid says:

    Kedves György!

    Ne haragudj, nem volt szándékomban ironizálni, de visszaolvasva tényleg úgy hat. Belátó ember vagyok, és értek az érvekből. Érveket szerettem volna hallani. Azt írtad, hogy megmutatod a forrásaid, de csak ha előbb én is hitelt érdemlő forrásokkal erősítem meg a fenti cikk állításait.

    De hát ez milyen válasz? Ne haragudj, nem bántásból mondom, de a gyerekeim között zajlik így az érvelés. (hét és kilenc évesek). Miért kéne bizonyítanom, hogy a blog állításai igazak? Nem az én állításaim. Én mint egyik kommentelő kérdeztelek téged, mint másik kommentelőt, hogy mondd el nekem, amit tudsz. Tök jó lenne tudni azt nekem is.

    Miért kommunikációval szeretnél tiszta vizet önteni a pohárba? Én úgy látom, hogy nagyszerű író, publicista vagy. A stílus nagy fegyvered. De fele ennyi is elég volna belőle, ha erősek az érvek, nem? Már Jézus is megmondta (tudom, hogy Te is követed őt), hogy az igazság tesz szabaddá. Simán elég lenne kőkemény érveket felsorakoztatnod itt, és mindenki elnémulna.

    Ha érdemesnek tartasz, esetleg mégis megpróbálnád hiteles forrásokkal cáfolni az itteni állításokat? Vagy csak előállni azokkal a tényekkel a Barnevernet-ről, amik a Te meggyőződésedet alakították?

    Köszönöm. d.

  • Éva says:

    Az előzőekből másra nem tudok gondolni mint hogy Gyuri a két megnevezett, számára ABSZOLÚT hiteltelen személytől hallhatta ezt a témát és rögtön törölte is: elhajította magától. Sajátos áttét: ebben a szétszakadt országban ez így?!

    Kell a gyerek. Találkoztam számomra előbb fel sem tételezett, elképesztő hozzáállással a magyar gyámügyön pedig csak a főfoglalkozású anyaságit intéztem ott – GYET kb 20 éve – és mások történeteivel, amikor a legszegényebbekkel foglalkoztam. Később még durvábban folyt az akció ellenem és tulajdonképpen örülök neki, mert ezt csak így lehet megismerni: nem tudnék segíteni ha nem érteném, mi és hogyan történhet meg.

    Mivel NEM kereskednek?! Csodálkozunk, pedig a Jelenések “a kereskedők gyásza” fejezetben sorolja az áruk között, mit adtak-vettek: “rabszolgák testét és lelkét” Jel.13.13

    Különösen kell a gyerek a homoszexuális pároknak, hiszen “nekik is jár a családi élet” hallottam ezt így. Az felmerült, hogy MÁS GYEREKE? …

  • sefatias says:

    Magyarországon a gyermekek testi fenyítését(elfenekelés) a törvény tiltja és bünteti. Szóval itt is elég szigorúak a törvények.Voltam egy konferencián, ahol az előadó kihangsúlyozta, hogxy európában a legszigorúbbak közé tartozik. Csak a kutya se foglalkozik vele

  • dzsaszper says:

    @Sefatias: nyilván egész addig amíg tényleg súlyos testi sértésről nincs szó… Egyszer, amikor egy biciklis esés miatt a traumatológián jártam, épp arra jutott két orvos, hogy jelenti egy másik család esetét a rendőrségnek és a gyámügynek (nevet nem hallottam)… az orvosok ezt komolyan szokták venni…

    Más kérdés, hogy ez már sokszor túl késő… és jobb lenne, ha mondjuk az iskolai osztályfőnöknek vagy tanárnak esne le a tantusz, hogy privátban meg kellene kérdezni a gyereket, mi van otthon, a rosszabb iskolai teljesítménye mögött…

  • Ági says:

    Örülök annak, hogy a norvég esetre irányul a figyelem, annál is inkább, mert az öcsém hívő keresztényként él kint a családjával (a történet aprópóján pedig: egy évvel ezelőttig épp egy pünkösdi gyülekezetet találtak a lakóhelyük közelében).

    Az aktualitásokkal kapcsolatban általában meginterjúvolom őt, emiatt aztán próbálok nagyon óvatosan véleményt alkotni, mert szerintem nem jó, ha a mi (magyar határokon belüli) belső feszültségeinket próbáljuk kivetíteni. 🙁

    Öcsémék kevésbé tartanak talán, mint a szintén kint élő sógoráék, bár tény hogy már említette, imádkoznak azért, hogy ne kerüljenek a Barnevernet látókörébe. A sógoráék viszont már megbeszélték a gyerekekkel, merre kell menniük, ha kopogtatnának az ajtón. Ez van, ez tény.

    Épp a személyes érintetség miatt ezért aggódom is, és nem találok arra magyarázatot (inkább jó okot és mentséget), miért kellett ennek az esetnek megtörténnie. Lehet persze mentegetni a norvég államot, hiszen tejjel, mézzel folyó Kánaán, ha a magyar megélhetési viszonyokat nézzük.

    Tudatos keresztényellenesség viszont nem feltételezhető, mint inkább a mérhetetlenül egyszerű gondolkodás, ami a teljes oktatási rendszerükere is jellemző. (A keresztek leszedése egyébként úgy tudom, igaz is volt meg nem is, félúton vonták vissza, ami inkább a tehetetlenségre, határozatlanságra utal, sztem).

    Az az érzésem, nem találják az orientációjukat (ideológiai értelemben). Alapvetően nemzeti beállítottságúak, döntéseiket tekintve viszont borzasztó “humánusak”. Nem. Mondjuk ki, nagyon liberálisak (lásd, Breivik), emiatt azért van egyfajta belső feszültség, még a norvég állampolgárok között is.

    Spekuláció, de nem vagyok abban biztos, hogy ugyanez a döntés született volna, ha norvég családról van szó és nem románról.
    Az mindenesetre biztos, hogy a magasan képzett betelepülők gazdasági értelemben számukra nagyon “hasznosak” (ha lehet így kifejezni), szükségük van a szakemberekre, mert nekik igazából nem éri meg továbbtanulni.

    De AZ ott Norvégia. Az az ország ahol nics követelmény az oktatásban, és nincsenek nagy különbségek a társadalmi státuszokban. És ez sokszor a döntéseikben is megmutatkozik.

  • roberto says:

    Kedves László.

    Kérem segítsen nekem mert összezavarodtam . Itt sokan úgy írnak a gyerekkori pofonokról és a fenékrecsapásokról mint a tömeggyilkosságról … meg , hogy az milyen rossz és ártalmas és a gyermek nem fejlődik …úgy értem lelkileg sem … Na akkor én …is… egy lelkileg agyonsérült fejletlen valami vagyok . Nem ? Mert engem pofoztak , meg vertek is . Családban is meg iskolában is … mert akkor ilyen buta csökött világ volt . Én tehát lelkileg beteg vagyok … vagy nem ? Ja , és velem együtt egy teljes generáció . Tehát az erőszakos múltban nevelkedett negyvenesek , és azon felüliek mind, problémásak .

  • Szabados Ádám says:

    Ha valaki szeretné nyomon követni a Bodnariu család ügyének alakulását, itt vagy itt megteheti. A szülőknek megengedték végre, hogy találkozzanak a két elszakított kislánnyal. A találkozás lefolyásáról itt olvashattok (románul és angolul). A Barnevernet érzi a nemzetközi nyomást, van jelentősége a tiltakozásoknak.

  • jgabor says:

    És amiről még nem esett szó ebben a beszélgetésen: aki tud/szokott/teheti/hisz, imádkozzunk a Bodnariu családért és a megoldásért! (Ebben talán tényleg lehetünk egységesek ezen a blogon.)

  • jgabor says:

    Helyesen:

    És amiről még nem esett szó ebben a beszélgetésben: aki tud/szokott/teheti/hisz, imádkozzunk a Bodnariu családért és a megoldásért! (Ebben talán tényleg lehetünk egységesek ezen a blogon.)

  • Éva says:

    Gábor, ez a legfontosabb és így. A véleménynyilvánítás – ne nevezzük tüntetésnek – nem erőszakos lépés. Nem egy “erődemonstráció” egy másik ellenében, ami borzalmas, erőszakos volt és az ma is míg haza nem engedik a gyerekeket, viszont hiszem, hogy a Szentlélek erejében valósul majd meg. Azt gondolom, hogy minden családot és erőszakmentességet képviselő ember/csoport lehessen ott.

    Szervező lépéseket tettem már, aki tud ilyenről, szóljon itt. Aki a közösség létrejöttéhez csatlakozni szeretne, szóljon szintén, egyének és közösségek kapcsolódhatnának – remélem jól gondolom – és aki a facebook oldalon szolgálatot vállalna, jelentkezzen mielőbb.

  • Cypriánus says:

    Amúgy kicsit off, de Marco Rubio -ha már szóba került-egyre esélytelenebb, és az amerikai elnökválasztás a borzalmas irányba kezd csúszni.
    Már kezdek Trump-nak szurkolni (amúgy nagyon nem szívesen).

    Rákosi és Kun Béla amerikai progresszív analógja: Bernie Sanders, a hatalommániás banya: Hillary Clinton, és a valószínűleg a porondra lépő “mérsékelt” Michael Bloomberg (aki ügyesen ötvözni fogja a két párt rossz tulajdonságait) egyformán egy katasztrófa…. a nyugati világ vezető hatalma annyira rossz útra lépett, hogy lassan egyszerűen nem tudok már szurkolni a Nyugat fönnmaradásának sem . Beleértve minket…De Istenre bízom az ítéletet és a történelem irányítását, csak háborgok az utálatos iránytól, amivé a Nyugat vált, és pláne válni fog.

  • Szabados Ádám says:

    Rubiót kizárólag a belinkelt videón elmondott gondolatai miatt említettem. Egyébként tényleg furán alakulnak a dolgok az Óperenciás tengeren túl.

    És ha már nálam a szó: a Bodnariu szülők találkozhattak végre a fiúkkal (az apa is). A horror-történetnek persze még nincs vége.

  • Éva says:

    Offra off de talán mégsem: szerintem majdnem mindegy ki lesz ott az elnök mert már régen a nagyvállalatok amelyek most kiterjesztik hatalmukat az EU-ra is. Jaj nekünk http://greenfo.hu/hirek/2016/01/24/a-magyar-kormany-beallt-a-ttip-tamogatoi-koze?referrer=rss a bolygó mérgezése folytatódik, beláthatatlanok a következmények. Ez szerintem a lelki mérgekkel jön egy csomagban. Trójai egyezménynek hívják a hazai környezetvédők mert, hogy mi van benne, csak később látszik majd (mi már tudjuk).
    Ugyanígy lopakodik a felvilágosult, “erőszakmentes” gyermeknevelés állami irányítással, mert láttuk, hogy Balavány Gyuri az elején feddhetetlennek gondolta Norvégiát, csak a nagy tisztelet … a történet számára képtelenség volt.
    “Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában.” áll a Jelenésekben és benne vagyunk az eseményekben, nyakig. De nincs sok ideje hátra …

  • dzsaszper says:

    Ádám,

    a végére tartogattad a legérdekesebb forrást. Marianne Haslev Skånlands weboldala nem piskóta…

  • Péter says:

    Több magyar nyelvű cikkben így olvasom: a Bodnariu család romániai bevándorló család. (Pl. a hetek.hu cikkében). Helyesebb lenne úgy írni, hogy vegyes nemzetiségű család. Ruth Johanne Bodnariu született norvég. Szülei és tágabb családja ugyanott élnek Naustdal helyiségben, Norvégiában, de őket sem engedik a gyermekeket meglátogatni. Ruth nagyapja a Barnevernet helyi vezetője volt (jó néhány évvel ezelőtt, mert már nem él).
    Ruth szülei a köv. híroldalon a videóban a 1:48 perctől láthatók, illetve a videó alatti első fényképen.
    http://stirileprotv.ro/stiri/social/peste-doua-luni-de-cand-copiii-familiei-bodnariu-au-fost-luati-barnevernet-explica-cum-functioneaza-sistemul-prima-data.html

  • Szabados Ádám says:

    A nemzetközi tiltakozások következő helyszínei:

    Febr. 12. Brüsszel (Belgium)

    Febr. 13. San Francisco (USA), Toronto (Kanada), Athén (Görögország), Bákó és Ploiești (Románia), Madrid (Spanyolország)

    Febr. 14. Törcsvár (Románia)

    Magyarország?

  • Éva says:

    Ádám, CitizenGo még nem válaszolt, többen tele van munkával, még megyek tovább és megint mondom, kérem, hogy facebook oldalt kellene nyitni. Én nem vagyok ott.
    Jelentkezzen, akinek belefér az idejébe az oldal kezelése.

  • Szabados Ádám says:

    Ha elindul valami, ahhoz szerintem elengedhetetlen az ellenőrzött és hiteles képviselet (pl. egyházak, Magyar Evangéliumi Aliansz, CitizenGo), különben akár több kárt is okozhat a dolog, mint amennyi hasznot hoz az érintett családoknak.

  • Éva says:

    Ez nem is volt eddig sem kérdés kedves Ádám 🙂

  • jgabor says:

    Régi cikk, én csak most olvastam:

    „Milos Zeman cseh államfő a nácik árja gyerekprogramjához hasonlította a Barnevernet gyakorlatát, idén októberben pedig kizárta a prágai norvég nagykövetet elnöki hivatala valamennyi rendezvényéről.”

    http://www.kronika.ro/kulfold/tuntettek-a-norveg-agyerekrabloka-ellen

  • Szabados Ádám says:

    2012-ben India is összerúgta a port Norvégiával egy indiai család gyermekeinek állami elrablása miatt. Az okok teljesen abszurdak: az anya kézzel etette a gyereket (az indiaiak kézzel esznek, mint ahogy a kínaiak pálcikával!), illetve a gyermekek a szüleikkel aludtak (6-7 éves korig ez is teljesen normális az indiai kultúrában). Norvégia felvilágosult gyermekvédelmi szervezete szerint jobb a gyermekeknek, ha a szüleikhez fűződő pótolhatatlan érzelmi kapcsolatot vágják el, mint hogy olyan szörnyűség érje őket, hogy anyjuk kezéből kapják az ételt. Megismerve egy kicsit az indiai kultúrát, bátran mondhatom, hogy a Barnevernet szemlélete tízszer olyan sokkoló és érthetetlen számukra, mint számunkra, hiszen ők eleve családi közösségekben gondolkodnak, nem egyénekben. Csak ismételni tudom magam: Norvégiában a szélsőséges individualizmus és az állami kollektivizmus szörnyű vegyülete jött létre.

  • tónibácsi says:

    A szívem szorul össze mikor ezeket a híreket olvasom, nem is kattintok mindig, olyan sokkoló.

    Kedves Balavány Gyuri,

    Továbbra is várom állításod (“szemeszedett hazugság”) igazolását.

  • Éva says:

    Tegnap még indítást éreztem arra, hogy a zseniális novella kivonatát ide leírjam. García Márquez A bölömbikák éjszakája c. kötetének címadó írása ez. Most már csak röviden mert a kivonatról lemondtam: egy sörözőben három férfi utánozta a madarak hangját, amelyek ott körülöttük repdestek, de nem számítottak arra, hogy a madarak “értik” ezt az üzenetet (és csúfolásnak veszik) az asztalra ugorva kivájták a férfiak szemét. (Ez tényleg így van, állattan órán hallottam rég, hogy “szemre mennek”, képesek ilyenre).

    A novella azt járja körül, mi is a helyzet a hihetetlen információval?
    A megvakult férfiak haza akarnának találni, de senki nem viszi őket haza, bár mindenki tudja, hol laknak. Egy asszony a fiát akarja küldeni velük, “hiszen senki sem ad arra, amit egy gyerek beszél” a fiú viszont attól fél, hogy a többiek majd kővel megdobálják, ha ezt mondja ezekről az emberekről “ők azok, akiknek a bölömbikák kivájták a szemét” “mert ilyesmi nem fordulhat elő”.
    Közben, hallják a hangokat maguk körül, hogy megírták az újságok, meg azt, hogy “az újságok csak azért írták, hogy jobban elkeljenek” a végén pedig …
    Ezt a poént nem lövöm le. Lelkileg “sikítottam” amikor olvastam, a novellát le is írtam, küldeni, ajándékozni szoktam 🙂
    —————————

    Megszületett bennem a Közösség neve: “El a kezekkel a családoktól!” “Hands off family!”

    Még mindig nyitott, hogy az oldal kezelésére, a közösségbe lépésre ki vállalkozik, az alapítókat rendre keresem, majd megírom ahogy “összejött” (magánszemélyek is jöjjenek 🙂 )!

    Végül egy mini-tanmese Valakiről, Bárkiről és Senkiről. Elég szakállas, mint Bodnariu papa 🙂 egy képen. Így szól:

    Valamit feltétlenül meg kellett volna csinálnia, valakinek. De miután azt Bárki megtehette, Senki nem tette meg.

    Valakinek érzem magam, vagyis Bárkinek 🙂

    Krisztus szeretete sürget minket !

  • É. Maurer Ildi says:

    Kedves Éva és Mindenki! Én grafikusként hozzá tudnék járulni a Facebook oldal fejlécének vagy egyéb feladatok elkészítésének kivitelében. Ha egyetért mindenki a névvel amit Éva javasolt, (nekem tetszik,) összedobhatnék pár tervet, – de hova küldjem, kivel egyeztessek? Volnék Valaki szívesen és a csoporthoz is csatlakoznék, -lásd fentebbi hozzászólásaimat Ildi név alatt, -de mivel nem vettem még részt ilyen szerveződésben, nem tudom, mi a menete…

  • É. Maurer Ildi says:

    Éva az elérhetőséged megkaphatnám valahogy? A másik téma is érdekelne, amit említettél érintett lévén, de nem akarok off lenni..

  • Éva says:

    Kedves Ildi, Ádám megadhatja a címem, meg is kérem rá és köszönöm 🙂 Nagyszerű, hogy már ezzel is haladunk, bár a névre még írhatnátok … Ez szerintem azért jó, mert transzparensre is kerülhet, és akkor máris elérnek az oldalon.

    Minden újnak új menete van – ugye, Te vetetted fel ? – hiszen ki kell találni 🙂 majd megírom, hogy eddig hogy állunk.

    A honlapon találsz információkat. Hozzászólási lehetőség csak önéletrajzzal lehetséges de sok információt közölnek, segítenek 🙂 azért vannak!

  • Szabados Ádám says:

    Érdemes megnézni ezt a rövid beszédet a Brisbane-i (Ausztrália) demonstrációról.

  • Éva says:

    Ha a magyar kormány következetes volna, a családbarát politikája mentén köszönné, de nem kérné a Norvég Alapból nekünk járó pénzt addig, míg ebben az ügyben változás nem áll be (nem fog egyhamar).

    Köszönöm, kedves Ádám, Ildivel felvettük a kapcsolatot.

  • Szabados Ádám says:

    Ha a magyar kormány következetes volna, a családbarát politikája mentén köszönné, de nem kérné a Norvég Alapból nekünk járó pénzt addig, míg ebben az ügyben változás nem áll be (nem fog egyhamar).

    Igen. Ez tökös lépés lenne.:)

  • Balavány György says:

    tóni bácsi,

    Ádám cikkéről van szó, amiben sokkolóan erős és sarkos állítások, tények és adatok sorakoznak. Ha én hangot adok annak, hogy ezeket nem hiszem el, akkor nem nekem kell „bizonyítanom” (mit?) hanem annak, aki közreadja őket. Vagyis a tézis megfogalmazója bizonyít, ez axióma, a jogban is, a médiában is, mert ezek a polémia elemi szabályai Arisztotelésztől Habermas-ig, most és mindörökké.

    Tényleg csak érintőlegesen: a hiteles információnak elég sok kritériuma van, ezek közül az egyik, hogy a forrásunkon kívül legalább két, egymástól is független forrás megerősítse. (Az egymástól független azt jelenti, hogy nem csak közös szervezetbe, hanem közös érdekkörbe, közös mozgalomba sem tartozhatnak, és természetesen nem használhatják egymás anyagát forrásként). Tényleg hosszú lenne a kritériumok sorolása, de minél nagyobb az információ exluzivitása, érzékenysége, esetleges hatása (ezek e cikk esetében elképesztően nagyok), annál magasabbak a vele és a forrásaival szemben támasztott követelmények. Akiket Ádám forrásként idéz, az két kutató (egy ügyvéd és egy parlamenti képviselő), akik évek óta dolgoznak a norvég gyermekjóléti szervezet lebuktatásán (lejáratásán?), és láthatóan egymás anyagából is dolgoznak; lehetnek korrektek, de nem elfogulatlanok. Vannak még adaptív, vagyis egyedi információt/nyomozást nem tartalmazó újságcikkek; tudósítások arról, hogy lám, ez az ország is tiltakozott egy állampolgára miatt, és az is; megrázó videók arról, hogyan különítenek el gyermekeket hatósági beavatkozással. Ádám némelyik hivatkozása pontosan olyan, mint Ádám cikke, vagyis innentől akár Ádám cikkét is lehetne forrásnak tekinteni, és így tovább: ahogy egyébként a hoax-szisztéma működik, és tarol szerte a világon.

    Mindebből az a következtetés mindenesetre elég kézenfekvő, hogy a norvég gyermekjóléti szolgálat háza táján valami TÉNYLEG nem stimmel, és történtek, történhettek túlkapások. Hogy pontosan mi, hol és hogyan, erre nem adnak kétséget kizáró választ a források. A valós problémákat természetesen megfelelő módon fel kell tárni, ezeket nyilvánvalóan orvosolni kell, erre megvannak a jogi és diplomáciai eszközök, semmi gondom nincs a korrekt civil kezdeményezésekkel sem. Azt mondjuk nem értem, miért kéne a magyar evangéliumi keresztényeknek a norvég gyermekjóléti szolgálat visszásságai ellen küzdeni; nem hiszem, hogy akár horrorisztikus igazságtalanságokért Norvégiáig kell mennünk – elég volna körülnézni itthon egy kicsit.

    (Valójában, sajnos, értem: elsősorban nem a Bodnariu családért, hanem az Isten- és családellenes, értékromboló nyugati liberális rendszer ellen folyik a harc, a norvég ügy apropóján.)

    Ami pedig a konkrét ügyeket illeti, már csak azért sem hiszem el a fenti adatsort, mert rettenetesen valószerűtlen, hála Istennek. A több mint hatvanezer elrabolt gyermek logisztikai és mindenféle szempontból képtelenség, azonkívül nyilván nem Ádám blogjából értesülnénk róla, és nem évekkel később. Egyetlen ilyen eset (pl. elvették a gyereket, mert anyának fájt a háta) is hatalmas hullámokat vert volna, mert az anya nyilván minden követ megmozgat kétségbeesésében, például a nyilvánossághoz fordul, és másnap már mindenki tudja. A 2000-es évek elején Amerikában egy nő megverte a gyermekét biztonsági kamerák előtt és el akarták tőle venni, aztán bocsánatot kért, az egész a sajtó világszerte címlapon hozta a sztorit. EGY ilyennek legalább akkora hírértéke lenne. Nem hatvanezernek. Nyilván az sem stimmel, hogy a szervezet saját honlapjáról lehet tudni, hogy több mint hatvanezer gyermeket elrabolt. Senkinek nem tűnik fel, hogy ez milyen képtelenség? A honlapon az ügyek (megindított eljárások) száma van, és igen, évek alatt kilencezer gyereket adtak nevelőszülőkhöz, ami szintén nagyon nagy, gyanúsan nagy szám, és igen, túl fura, hogy ennyi családban csakugyan súlyos visszaélések történtek. De nem lehetetlen, tekintve, hogy a norvég társadalmi kultúrába (és nem utolsósorban jogrendbe) egy gyerek felpofozása sem fér bele. (ami, hangsúlyozom, nem azt jelenti, hogy el kellene venni a gyereket.) Arról persze érdemes vitázni, hogy ez így rendben van-e. Biztosan megvan az oka, hogy a norvégok évszázadok óra hiperérzékenyek az erőszak minden formájára, még kiabálni sem szabad a gyerekkel, és a családon belüli erőszak (=az, ami az ő fogalmaik szerint annak számít) nem magánügy.

    Megjegyzem: a Bodnariu gyerekek azt vallották, hogy felpofozás és fültépés járt náluk azért, ha nem akartak imádkozni. Én őszintén szólva egyetértek azzal, hogy ilyet tenni ne lehessen. NEM AZT MONDOM, hogy el kell venni a gyereket (sőt, nem is szabad) de ez akkor is megengedhetetlen. A szülőnek nincs joga, és ne is leegyen joga bántan a gyereket. Egy vert gyerek sohasem gyógyul meg. Ezt tapasztalatból tudom.

    Summa, az első hozzászólásomban csakugyan nyers és bántó megfogalmazást használtam, és ezért kértem elnézést. Viszont fönntartom, hogy sokkal nagyobb körültekintést és józanságot kellene tanúsítani a magyar evangéliumi keresztyéneknek is, alaposabb tájékozódást, nem pedig ideológiai előfeltevések (pl. gonosz, hanyatló Nyugat) igazolásaként kritikátlanul elhinni mindent. Az Ádám iránti tiszteletet és szeretetet is fenntartom, de azt is, hogy véleményem szerint hamisan fújja a kürtöt, rossz irányba indul, és ebbe a rossz irányba mozdulnak vele sokan. Én biztosan nem. Köszi, hogy elmondhattam.

  • Sefatias says:

    Ha ez vigasztal, én már az elsőnél értettem, hogy mit akarsz. 🙂

  • Cypriánus says:

    Balavány úr, kérdezem Önt, ha Ádám amerikai, és úgy írja a kritikus nézeteit, akkor is így reagált volna Ön? Lehet hogy igen, de túl sokszor pengetett meg vélt Fideszes szálat már (mármint Ön. )

    Amúgy Ádám tavaly nyáron is hitet tett a Nyugat mellett. ( ha lenne blogom, én biztos nem írtam volna ilyet, mert lemondtam a Nyugatról, megérdemelten pusztul el, ha az Isteni Bölcsesség úgy határozott volna . )

    Egy kortárs civilizáció kritika Ön szerint nem pont hogy éppen prófétai, míg a belesimulás az erkölcstelen trendekbe csak sodródás?!?

  • Éva says:

    A független forrásokról: rendben, ne legyenek egy ÉRDEK körben. De az, hogy van egy ügyvéd, aki összeszedte az adatokat, vajon kockáztatná-e a praxisát ha ekkora nyilvánosság előtt nem lenne igaz? Az ügyvédnek mi az ÉRDEKE?
    Az egy forrásról pedig, a közös mozgalomról egyből beugrott a Biblia. Most attól nem igaz, hogy onnan táplálkozunk, onnan merítjük ismereteinket mindannyian mert “egy helyről”?!

    Rossz irányba indult Ádám?! Ekkora hisztéria nem létezik – ha az lenne – ami most végigsöpör a földgolyón… NE kapja vissza az öt gyermeket a meghurcolt házaspár? És az alig kétéves gyerekről készült video?! Ott mit vallhatott a kisgyerek?

    Sajnos, nem látod be elképesztő elfogultságodban, hogy MENNYIRE kell a gyerek azoknak akiknek nincs, és azért “mindent”, ERŐSZAKOT is: azt ugyanis a védelemre szakosodott intézmény tesz, mely messze túlnő egy-egy szülői apró és sokszor jelképes fenyítésen.

  • Szabados Ádám says:

    Gyuri,

    tényleg nagyon utálom, hogy rendre megmásítod a szavaimat. Csak egy példa: „A norvég gyermekjóléti szolgálat (Barnevernet) az elmúlt években több mint hatvanezer (!) gyermeket szakított el biológiai szüleiktől” – írtam én. „Nyilván az sem stimmel, hogy a szervezet saját honlapjáról lehet tudni, hogy több mint hatvanezer gyermeket elrabolt. Senkinek nem tűnik fel, hogy ez milyen képtelenség?” – írod te. Látod a különbséget? Szerintem tényleg rabol gyermekeket a norvég állam, mert nem tudom szebben kifejezni azt, ami történik, de ezt nem a hatvanezerről mondtam. A hatvanezer azoknak a száma, akiket elszakítottak a biológiai szüleiktől. De ezt már fent is tisztáztam.

    Egyébként viszont ha csak kilencezer a szám (ahogy te mondod, bár velem ellentétben nem jelölsz meg forrást), és nem hatvanezer, amit M. Reikeras norvég ügyvéd mond, meg tizenkétezernégyszázhatvanhét, ami a Barnevernet saját adata szerint a csak 2013-ban nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek száma (vagyis ennek többszöröse kell legyen a teljes szám), akkor ez nem ok arra, hogy megszólaljon végre a világ az érintettek ügyében? (Csak hatszázezer embert gázosítottak el a soában, nem hatmilliót, fejezzétek be a hisztit, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen haza. Tényleg?)

    Azt állítod, hogy egyetlen olyan eset óriási hullámokat vert volna, mint mondjuk az, ha egy nőtől azért vették volna el a gyermekét, mert fájt a háta. Hát Gyuri, az a helyzet, hogy a hullámverés évek óta tart, nemzetközi diplomáciai konfliktusokat kavart, és most ért arra a szintre, hogy világszerte tüntetnek a Barnevernet ellen. Nem tudom, megnézted-e a belinkelt történeteket, de ha még nem, olvasd végig ezt a listát. Utána ülj le, és engedd szabadon a könnyeidet. Azokat is, amik miatt ezeket a kommentjeidet írod.

  • tónibácsi says:

    Kedves Gyuri,

    Számomra megdöbbentőek a reakcióid. Egyrészt retorikai túlzással vádolod Ádámot, úgy hogy eközben (ahogy Ádám fent rámutatott), finoman szólva retorikai túlzást alkalmazol. Amit egyébként szerintem már nem is érzékelsz, legalábbis merem remélni, hogy nem tudatosan teszed.
    A legnagyobb bökkenő azonban az, hogy te nem azt mondtad, nem “hiszed el” (retorikai “enyhítés”). Hanem azt állítottad (!), hogy “szemeszedett hazugság”. Ez egy olyan súlyos állítás, amit mindannyiunk megnyugtatására jó lenne már igazolni.

  • Péter says:

    Ez lenne úgy tűnik, a barnevernet (egyik) hivatalos oldala angolul:

    http://www.bufdir.no/en/English_start_page/Child_welfare_services_for_children_with_a_minority_background/

    2013-ban 53.000 gyermek esetét vizsgálták meg, abból 17%-ot helyeztek nevelőszülőkhöz.

    A Bodnariu családdal a román televíziótársaságok több interjút készítettek. Ezeknek az interjúknak egy része angol felirattal is megtekinthető. Érdemes megnézni, hogyan nyilatkoznak a gyermekeikről. Ruth, mivel norvég születésű, csak törve beszéli a román nyelvet, de érti, mert néhány évig Romániában lakott.

    https://www.youtube.com/watch?v=4nCrBWi6S-A
    https://www.youtube.com/watch?v=DoDr0QKp9-0
    https://www.youtube.com/watch?v=x-fnzB4PEXw

    Én is Romániában élek, ismerem a román nyelvet – a román média rengeteget ír az esetről.

    Sajnálom, hogy a Ruth édesapjának (aki szintén norvég, és ugyanott él Naustdal-ban) a levelét még nem fordították le angolra. A levelet norvégul írta, és megjelent a helyi sajtóban. Én a román fordítását olvastam. Írja benne, hogy az unokáit szinte sohasem bántalmazták a szüleik. Ők, a nagyszülők is gyakran vigyáztak a gyerekekre, ha a szülők elfoglaltak voltak.
    https://emizarnescu.files.wordpress.com/2016/02/lesarbrev-firda-_besteforeldre-5-barn.pdf

  • Szabados Ádám says:

    Péter,

    köszönöm a linket. Ha a diagramon a kék vonalat (“Placements outside the home”) megnézzük, és összeadjuk az elmúlt évek számait (amiben a tavalyi és tavalyelőtti év nincs is benne!), a 60 ezernél is jóval magasabb szám jön ki. Nagyon úgy tűnik, hogy a Barnevernet szemenszedett hazugságot hirdet önmagáról.

  • János says:

    “Megjegyzem: a Bodnariu gyerekek azt vallották, hogy felpofozás és fültépés járt náluk azért, ha nem akartak imádkozni”
    Kedves Gyuri!

    Amit ez a megjegyzésed állít, úgy gondolod hiteles?
    Azt kéred Ádámtól, hogy ha állít valamit, jelölje meg a hiteles forrást.Én is erre kérlek téged.

  • dzsaszper says:

    Kedves Péter,

    érdekes a link.
    Leginkább azért, mert valami nagyon nem érthető a leírtakból.

    Az infografika szerint a “placements outside the home” esetek száma 2013-ban 14077 volt.
    (Összesen 37229 eset volt, mégis kb. 53000 gyermek kapott támogatást — tegyük fel, egy eset több gyereket is érinthet, itt még nem akadok fenn).

    “A care order must be decided by the County Social Welfare Board” — rendben.

    “The County Social Welfare Board issued 1 259 care orders in 2013.” — na itt nem értem, hogy az 1259 “order” és a 14077 “placements outside the home” egyszerre hogy jön össze, ráadásul úgy, hogy mintha az utóbbihoz az előző kellene.

  • János says:

    Ádám,
    Találó írásodnak a címe, tényleg dagad a botrány. Itt egy kétnyelvű hivatalos közleményt, na nem a Barnevernettől.
    https://popaspentrusuflet.wordpress.com/2016/02/13/atentie-comunicat-oficial-bilingv-cazul-bodnariu-12-februarie-2016-grave-motive-de-ingrijorare/

  • Péter says:

    Természetesen én sem értem a fentebb megadott statisztikát, csupán rátaláltam a linkre. Internetes kereséssel norvég nyelven rengeteg barnevernet-statisztikát lehet találni. (Egyáltalán nem értem a norvég nyelvet). Angolul már kevesebb a statisztika, de itt van pl. egy másik, ez is hivatalos – a norvégok adták ki:
    https://www.ssb.no/en/sosiale-forhold-og-kriminalitet/statistikker/barneverng/aar/2015-07-09

  • Szabados Ádám says:

    E szerint a statisztika szerint tehát 2012-2014 között (tehát három év alatt) 27 688 (huszonhétezerhatszáznyolcvannyolc) gyereket vettek el a biológiai szüleiktől. Ebben nincs benne az előtte lévő évek és a 2015-ös év, de már így is megvan a hatvanezer közel fele.

  • Szabados Ádám says:

    A kronika.ro mai cikke. Érdemes elolvasni. Gyurinak is.

  • romaniai says:

    romaniaban nagy a felhajtas az biztos. en nem ertek hozza, de valaki kuldte nekem ezeket:

    amerikaban evente 520 000 gyereket vesznek allami gondozasba: http://abcnews.go.com/Primetime/FosterCare/story?id=2017991&page=1

    angliaban 240 000: https://www.childwelfare.gov/pubPDFs/foster.pdf

    a norvegiai szam, amiket itt irtok az sem az orokbefogadas – az nagyon ritka eset – latszik az altalatok belinkelt oldalon is. a kronika sem pontos.

  • Cypriánus says:

    USA lakosság : 300 millió
    UK: 70 millió
    Norvégia : kb 5 millió, az esetek 40 % a a bevándorló családokban van…

  • Szabados Ádám says:

    Kedves romaniai,

    a norvégiai gyermekvédelmi rendszerrel nem csak az elszakított gyermekek nagy száma a gond, hanem az eljárási mód (kafkai történetek ezrei, a hatóságok szemében a gyanú is bűnössé teszi a szülőt, nincs ártatlanság vélelme, nevetséges indokok, azonnali drasztikus beavatkozások, nemzetközi gyermekjogi törvények rendszerszintű, súlyos megsértése, megfelelő jogi eljárások hiánya, bevándorlók kipécézése, stb.).

  • romaniai says:

    az arany angliaban pl sokkal magasabb, mint norvegiaban (egyszeru szorzas). nem tudom a sztorikat, hogy mind igazak-e. vagy csak hiszteriakeltes-e.

    adoptalas (vagyis elszakitas) norvegiaban is nagyon ritka. a ti linketekbol: “Adoption as a child welfare measure is used very rarely in Norway. In 2014, there were 39 adoptions pursuant to Section 4-20 of the Child Welfare Act. In 2011, the figure was 21.” http://www.bufdir.no/en/English_start_page/Child_welfare_services_for_children_with_a_minority_background/

  • Szabados Ádám says:

    romaniai,

    a szülőktől való elszakítás nem azonos az adoptálással. A Bodnariu gyerekeket elszakították a szüleiktől, de még nem adoptálták őket. Ezt nevezik úgy, hogy “Placements outside the home”.

  • romaniai says:

    akkor angliaban es amerikaban millioszamra szakitjak el a gyerekeket? 🙂 az is “placement”.

  • Szabados Ádám says:

    romaniai,

    valami oka csak van annak, hogy Norvégia körül alakult ki ilyen botrány. Az elmúlt években a Barnevernet eljárása miatt Norvégia került súlyos diplomáciai konfliktusokba egy sor országgal (pl. Litvánia, Csehország, India, Románia), nem Anglia vagy Amerika. A norvég rendszer vált ki elemi felháborodást világszerte. A cseh miniszterelnök a Barnevernetet hasonlította a náci árja gyermekprogramhoz, nem az angliai vagy amerikai gyermekvédelmet. Miért? Az általad megadott általános statisztikai adatok nem adnak erre magyarázatot, tehát az ok máshol van. Hisztéria? Érdemes ezt is megvizsgálni, de megismerkedve a történetekkel egyértelműen azt gondolom, hogy nem hisztériáról van szó.

    Az általad összehasonlításként belinkelt statisztikák felszíni hasonlósága mögött lényegi különbségek is vannak. Önmagában az, hogy hány gyerek fut át a rendszeren, nem mond el mindent. Nem mindegy például, hogy milyen okokkal, milyen eljárásrendben és milyen visszakerülési esélyekkel veszik el a gyermekeket a szülőktől. A norvég rendszerben az okok sokszor elképesztően banálisak, a beavatkozás azonnali és drasztikus, a visszakerülési esélyek minimálisak, a jogorvoslat szinte esélytelen. Kafkai történetek ismétlődnek naponta. Az érintett családoknak (mint pl. a Bodnariu család) úgy tűnik, egyetlen esélyként a nemzetközi visszhang maradt. Ezért írtam én is a fenti cikket.

  • Péter says:

    Zárójelesen, a fentebb megadott link:
    https://www.childwelfare.gov/pubPDFs/foster.pdf
    a USA-ra vonatkozik és nem Nagy-Britanniára.

  • romaniai says:

    igen mert nem jó linket küldtem 🙂 itt látszik jól a különbség (52.o.) https://www.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/183946/DFE-RR198.pdf

    évente otthonon kívüli gondozásba vett kicsinyek száma – Anglia: 27 000, USA: 254 000, Norvégia: 500. az adatsor csak 2010-ig van meg. lehet, utána erősen megugrott ez a szám – én nem tudom. hozzáértőnek kellene utánanéznie, mert a sajtóban sok a kacsa.

  • Szabados Ádám says:

    romaniai,

    nagyon tanulságos az általad újonnan belinkelt anyag. Kiderül belőle például, hogy Norvégia egészen máshogy kategorizálja a gyermekek elvételére használt indokokat, mint Anglia, Ausztrália és az USA. „Norway collects and publishes detailed information on children’s needs under 18 categories. For this report the following: disabilities, drug use, psychological problems and behavioral difficulties were reclassified under ‘child’s behavioural issues’ and issues affecting parenting capacity: parent’s somatic illness, parents’ mental suffering, parents’ drug excess, parents’ inability of care and domestic conditions were reclassified as ‘issues affecting parenting capacity’.” (27)

    A 28. oldalon lévő táblázatok pedig utána (és ezek fényében) rendkívül tanulságosak. Míg a tanulmány szerint az USA-ban a gyermekek elhanyagolása (neglect), szexuális és fizikai bántalmazása együtt 90 százalék körüli értékeket mutat, addig Norvégiában az “issues of parenting capacity” és a “child behavioral issues” tesznek ki majdnem 80 százalékot (ezekben nincs benne a szexuális és fizikai bántalmazás). Ezek a kategóriák már önmagukban is piros lámpát kellett volna, hogy gyújtsanak sokakban, hiszen óriási a szubjektív ítéletek és a visszaélések lehetősége (arról nem is beszélve, hogy eleve elképesztő hatalmat ad az állam kezébe a családok felett). Az azóta történtek magukért beszélnek.

    Az is fontos, hogy a tanulmányban 2010-es adatok szerepelnek, a Barnevernet utóbbi öt éves ámokfutása nincs dokumentálva benne.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Kedves Mindenki!
    Előre elnézést kérek, hogy nem tudtam minden hozzászólást végigolvasni, így lehet, hogy hülyeséget írok.
    A cikket már régebben olvastam, és a már novemberben hallottam a Bodnariu család esetéről, de az egész ügyről addig mit sem tudtam. November óta nem tudok csak az 1 család esetén sem napirendre térni, ezért nekem bizony nem mindegy, hogy 9000 vagy 60000. Csak az 51000 miatt nem. És olyan jó lenne tudni (hinni), hogy kevesebb ilyen van. Nem értek egyet azzal, hogy Magyarországon ennél súlyosabb családrombolás folyik. Két kicsi gyerekkel én nem tudok borzalmasabbat elképzelni, mint hogy rám tör egy csoport váratlanul és örökre elviszi őket.
    Viszont épp ezért nem baj, ha van olyan, aki szerint ez nem is olyan borzasztó, mint hogy itt vannak olyan családok, amelyeket közmunkás bérből tartanak fenn a szülők. Mert akkor ő talán elfogulatlanabbul tudja olvasni a forrásokat, nézni a videókat, nyomozni, hogy azok hitelesek-e. Én végig sem bírom nézni őket.
    Én is úgy érzem, hogy tenni kellene valamit. Ez azonban tényleg azzal kezdődik, amit Balavány György ír, hogy nagyon szigorúan és széleskörűen utánanézünk a dolgoknak. Sajnos engem meggyőznek az általam ismert források, meg én is ismerem az itt említett magyar családokat, nem írom le a nevüket, mert vannak gyerekeik.
    De egy mozgalom szervezéséhez ez tényleg nem elég.
    Ha még Balaványt sem tudjuk meggyőzni, akkor Norvégiát hogyan?
    Viszont akár ez az egyetlen eset is elég lenne arra, hogy mozgalmat szervezzünk. És nem azért, mert meg akarjuk támadni a liberalizmust. Evangéliumi keresztyénként a liberalizmusnak is sok gondolatát átvesszük, mert az ideológiák hatnak egymásra. És ez normális. Ilyen borzalmak láttán nekem nem az jut eszembe, hogy milyen jó, fogást találtunk rajta. Őszintén szerettem volna hinni, hogy idáig ez az ideológia sem fajulhat. Minden ideológia nevében volt már gyilkolászás, beleértve a keresztyénséget (hajaj!), és nem úgy állok hozzá, hogy úgy kell nekik, nem az egyedül üdvözítő Jézus Krisztusban hittek, lám-lám ide vezetett. De itt nem gyilkosságról van szó! Az ugyebár a keresztyéneknek “smafu” (nyilván nem az, ne essetek nekem!), hiszen üdvösségünk van. Az öldöklésnél rosszabb a kínzás. És én ennél gonoszabb kínzást nem tudok elképzelni! Hol van az Amnesty Internatianal? Hol van a UNICEF? Ja, hogy utóbbi a gyerekek homoszexuális szülők nevelésében való részesülésének jogáért küzd? Köszönjük, Emese!
    Nagyon örülök, hogy itt nem nekem kell felvetnem, hogy csináljunk már valamit, mert Éva már sokat írt erről, és úgy tűnik, hogy tud hozzá támogatókat is szerezni, akiknek a véleménye sokak szemében értékes. De mielőtt Böjte Csaba szájába adjuk, hogy mindenki tiltakozzon, előbb magyarra kellene fordítani egy csomó dokumentumot erről. Feliratozni a videókat, stb.
    De az is igaz, hogy erre nincs idő. Lehetne pl. csak a Bodnariu családért külön tüntetést szervezni Budapesten. Erről az ügyről tudunk eleget.
    Szerintem ez nem a magyar mélyszegénységgel, hanem a világszerte jelen lévő “női körülmetéléssel” meg az Iszlám Állam gyermekrablásaival és gyilkológéppé képzéseivel egyszintű téma.
    Mindenesetre az tarthatatlan állapot, hogy még egy nyamvadt facebook-csoport sincs erről magyar nyelven.
    Sajnos én még angolul is rosszul tudok, nemhogy norvégül, és szoptatás közben kommentelgetek, de ha bármiben segíthetek (nyelvtudásom egy kiforratlan alapszintű angol mellett egy megkopott középszintű német, meg HTML, JavaScript, PHP, C++, SQL 😛 ), szóljatok.
    Életemben először voltam tüntetésen szombaton (tanár vagyok, az a megszállott fajta). Mondják, hogy ez azért lájtos volt a többihez képest, de ez ügyben simán kimennék ismét.
    Majd még igyekszem olvasni itt, és ha már jobban képben leszek, lehet, hogy még jelentkezem…
    Ja, még annyit, hogy miért nem állnak ki a jogaikért, miért csak ennél az egy családnál lett ekkora visszhang? Ez most komolyan kérdés? Ahol egy szervezet ellen semmilyen jogi eszközzel nem lehet felvenni a harcot, az diktatúra. Annak magától értetődő elemei a megfélemlítés, a cenzúra, a titkolózás és a propaganda. Hát ezért nem…
    Olyan sztori is van, hogy megszületett a gyerek és a kórházból izibe elvitték! Abba bele lehet őrülni. Kinek hisz aztán a nép? A hatóságnak vagy egy őrültnek?

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Még annyit, hogy Mike Sámuel már kiprédikálta az esetet, erdélyiként tud románul, és baptistáéknál elég ismert figura. Talán őt is megkérdezhetnénk. Bár norvégiai forrásai ugyanazok, mint nekem, és előttem szólóknak.

  • Cypriánus says:

    Amnesty International egy igencsak ideológiai alapú szervezet. Szerintem keresztény nem lehet Amnesty tag.
    Meg nem csak szerintem..az alapító régi tagok közül is sokan kiléptek, akik szerint az Amnesty nagyon más irányba ment, mint ahogy eredetileg.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Tegnap lájkoltam ezt az oldalt a fészen:
    https://www.facebook.com/BarnevernetStealsChildren/?fref=nf
    Azóta ontja az idővonalamra az ide vonatkozó cikkeket, képeket, híreket.
    Az imént például ezt:
    http://www.vg.no/nyheter/utenriks/internasjonal-politikk/departementet-om-protester-mot-norsk-barnevern-tar-det-paa-alvor/a/23616623/
    Most akkor tanuljak meg norvégul? 🙁
    Nem mondtam, hogy az Amnesty International keresztény. De ez most nem csak a keresztények ügye. Saját magát teszi hiteltelenné, ha nem áll mellé. UNICEF dettó.

  • dzsaszper says:

    Ami a fenti dokumentumban ijesztő, az az irdatlan mennyiségű hivatkozás, külkönböző ítéletekre és sajtócikkekre, amit tartalmaz.

    Ajánlom különösen Balavány úr figyelmébe.

  • Éva says:

    Kedves Ágnes testvérem sorra, amiket írtál:
    – Én nem mondtam azt, így, hogy Mo-on durvább. Teljesen mindegy, hogy milyen, ha az embertől elveszik a gyerekét, akár rendőr rohamcsapattal, bilinccsel a derékszíjon meg egyéb kényszerítő eszközzel, mint egy videóban láttuk 🙁 vagy a szociális rendszer darálja be 🙁 (elnézést a kifejezésért) itt viszont MINDIG van egy olyan személy, aki túllépi a hatáskörét, hogy finoman fogalmazzak és ott működik az események hátterében.
    Egy barátnőm fogalmazott úgy, hogy egy kisfiút “kinézett magának” aztán egy fogyatékos intézetbe küldték a kiváló képességű gyereket, aztán “elfelejtkeztek róla”.
    Ilyen, és még más esetben is beleütköztem abba, hogy mennyire “kell a gyerek”! 🙁 egész konkrétan is lehet fogalmazni, hogy mi ez: a fantáziádra bízom.
    Azzal a sorozatos, napjainkban a “deviza” hitelekkel kapcsolatos anyagi csődbe jutással, hogy elvesztik a lakásaikat az emberek, a (Varga István által így nevezett) GYILKOS hitel miatt: közgazdászok kiszámolták, hogy úgy lett létrehozva – csalással – hogy NE LEHESSEN visszafizetni :”( … ez azonnal a gyerekek elvesztésével jár.
    Családok tízezrei váltak/vagy válnak hajléktalanná, dokumentált öngyilkosságok történtek, akár gyermekkel együtt! – egyedül csak az Oltalomnál, Iványiéknál létezik óvoda – tudtommal – akik nem engedik, hogy a gyerekek elkerüljenek a szülői – ám hajléktalan – környezetből.

    Budapest, belvárosi cikkben olvastam, hogy az egyedülálló ANYA BETEGSÉGE miatt került a gyerek állami gondozásba (gondolom, az anya meg is gyógyult mert nem haláláról volt szó és így árva gyerekről) és a szám olyan magas volt – egyetlen kerületben – hogy ezt mint “veszélyeztetettséget” nem lehet elfogadni. Már nem érint érzékenyen, ezért leírom, mert velem/velünk történt: “megúsztam” ugyan, hogy épp a gyámügy indított ellenem “érdekes” eljárásokat! Egy-két ismert személy van/volt a családomban, s ahogy azt megtudták annak köszönhetően lett vége a gyerekkel kapcsolatos ügynek – a másiknak máshogy – de a TITKOSÍTOTT iratokba máig nem tekinthetek be.
    Hihetetlen, hogy mi volt az ok: kellett a lakásunk (amit nem vehettünk meg, bár mindenki más ebben a frekventált kerületben) és azért, hogy “ki legyen takarítva” a két nagylányom nagykorúságát “megvárták” viszont a kicsi ügyében megjelent egy fekete táskás ember a kapuban … félelmetes komolysággal.

    Ha egy gyerek elhanyagolt, a környezet hívja fel a figyelmet, és így kerül a szociális rendszerbe, VÉGÜL a gyámhatósághoz, nemhogy onnan INDULJON ki … ezt a szoc.munkás is megjegyezte, hogy ez milyen érdekes.
    Ezzel nem panaszkodtam! 🙂 Isten gondviselése mindig abban egyértelmű, csodálatos, amikor valamitől megment, valahonnan kihoz (ahogy Mózes a népet Egyiptomból és meg nem szűnően emlegetik): SOHA meg nem tudom, ha belülről, szenvedő alanyként nem látom, hogy “mik vannak és hogy kell vigyázni”. Ilyesmit írt a norvegiabol írok az előző cikkhez, hogy tudni kell, ez Norvégia, itt … tudjuk mik történnek, óvatosnak kell lenni.

    – NEM Böjte Csabának kell szerintem ezt végigkürtölni, mert Ő épp gyermekintézményeket tart fenn, a családból/az anyától elkerült gyermekeknek. Ő a gyerekekre fókuszál, persze, az odahagyott családi kapcsolatokkal is foglalkozik, mégis ez teljesen más.

    – Másik eset: szociális munkám idején voltak nálam ketten, új kapcsolatból várt az asszony gyereket. Ildikó az utcán élt, a hatodik hónapban volt, már volt egy kényszerűen elhagyott fia, Tibor szívbeteg, szintén az utcán, onnan járt naponta alkalmi munkára a közterület fenntartóhoz, hólapátolás, ilyenek (tél volt). Neki szintén ott volt a seb az akkor kb. 10 éves kislánya miatt, akit elvettek és már nem is tudott vele kapcsolatot tartani. Mindkettőjüknek a születendő gyermek volt a minden, a remény a boldogságra (közben lakhatási lehetőségük – családi ház – volt vidéken! munka nem volt ott).
    Az eset elég nagy feltűnést keltett, hogy ott vannak nálam – frekventált helyen laktunk – már üzentek is, hogy elegük van, hogy ide “kik járnak”…
    Védőnő megtalálta, de nem sikerült találkozniuk, hozzám csengetett, én azt mondtam, “lenn vannak az aluljáróban” (most már értem, hm kerülték a hivatalos közeget) mire az volt a válasza, hogy csak nem képzelem, hogy ő utána megy egy aluljáróba egy anyukának.
    Már tudtam, hogy valószínűleg mi következik, ezért elmentem a körzeti gyerekorvoshoz, aki “megnyugtatott” hogy amíg nincs gyerek nem tud “intézkedni”! Nem gondolta, hogy én az ő pártjukon vagyok … Akkor csak annyit mondtam a doktornőnek elég zaklatottan: miért venné el? mi kell egy újszülöttnek? Egy négyzetméter elég, tisztaság kell és SZERETET!
    ——————————————–
    Kedves Ágnes, a facebook oldal fejléce készen van, Ildi grafikus-tervező, először éjjel kettőig dolgozott és küldte át nekem, aztán még finomítottuk, nemrég érkezett, indításra kész.
    b.evaerzsebet@gmail.com a címem, átküldöm neked ha írsz. A kopizott fejléccel hírverni lehet, ismeretségi körben, és szórják majd tovább. Azon rajta van a tervezett időpont is: március 5-e és a nemzetközi tiltakozásra kitűzött április 16-a. Levélben a stratégiát is, az ügyek állását is megírom.

    Isten áldjon!

  • Éva says:

    Ágnes, ilyen “kiprédikálásra” igyekszünk mielőbb amit említettél, hogy sok helyen történjen, a márc. 5-i tiltakozást a követség előtt, az ápr.16-i KÖZÖS tiltakozás a földgolyón 🙂 meg lehet Mo-on több városban is, nemcsak Bp-en. Ekkor viszont az együttérzésünket fejezzük ki Romániának, és fontos, hogy ide jöjjön, jöjjenek olyanok, akik tudnak románul!
    Addigra már sokan fogják tudni, aznap két helyszín volna: a norvégokat nem hagyhatjuk ki.

    Nyomdai hozzáféréssel, lehetőséggel bírók írjanak. A táblákat is ki kell nyomtatni majd.

  • János says:

    Két kérdésem lenne:
    1. Nem lenne-e bölcsebb csak az ápr.16-i KÖZÖS tiltakozásra koncentrálni?

    2. Miért van szükség valakikre akik tudnak románul? Mi lenne a szerepük?

    üdv: János

  • Éva says:

    Kedves János szerintem mi Mo-on máris késésben vagyunk. Az időponttal el is számoltam magam, nem is a köv.utáni szombat, hanem még egy hét. Szégyen, hogy eddig sehol semmi … nem volt.

    Vannak akik tudják régóta és máris kimennének/kimentek volna, de ha szórjuk az infót, akkor még többen. Táblákat is készíteni kell hogy csak az emberek kezébe kelljen adni, nem olyan könnyű azt előállítani annak, aki ezzel nem foglalkozott. Ahogy elnézzük a tüntetéseket, ott egymáshoz hasonló táblák “erdei” vannak.
    Ezt nem egyenként készíthették el az emberek szerintem.

    Ha a márc. 5-i sikerül – a követség előtt – akkor még többen lesznek áprilisban. Aki az áprilisin részt vesz – szerte a világon – azt úgy, hogy valszleg nem az elsőn, ott már VOLT előbb tüntetés! Ebben nem kellene nekünk lemaradnunk.

    Áprilisban azért mennénk a román követség elé IS hogy együttérzésünket fejezzük ki – végre, valamiben egy húron pendülünk a románokkal 🙂 és ott, tényleg kell valaki aki románul beszél. Akár többen. Csak nem minősítenek majd “hazaárulónak”!

  • Szabados Ádám says:

    Ezt is érdemes elolvasni.

  • János says:

    Kedves Éva,

    Én is azon a véleményen vagyok, hogy nem könnyű egy ilyet összehozni, ezért gondoltam csak ápr.16-ra. A román követség előtti felvonulásról, nekem más a véleményem. Ha valaki figyelmesen követi a történéseket,akkor belátja, ez nem “román ügy”, annál több! Sajnos nehéz idők jönnek a családokra és a Bibliához hű keresztényekre.Ez az ügy is ennek az előjele és figyelmeztetés, hogy ne aludjunk el.(szellemi alvás)

    https://popaspentrusuflet.wordpress.com/2016/02/16/nu-m-am-putut-abtine-i-could-not-resist/

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Nem román ügy, de a románok példásan kiálltak mellette. Ehhez kell csatlakoznunk. Vannak, akik már korábban felemelték a szavukat, de ők nagy erőket mozgattak meg az ügyben. A minél egységesebb fellépés, az összefogás növeli az esélyeket, ha elismerjük a románok érdemeit, az meg az egységes fellépés és összefogás esélyeit növeli. És ahogy nem román az ügy, úgy nem is keresztyén. Keresztyénként úgy kell propagálni, hogy bármilyen szemléletű ember jó szívvel csatlakozhasson hozzá, anélkül, hogy saját meggyőződésével ellentétes kompromisszumot kelljen kötnie. Mivel sokszor egyértelműen mondvacsináltak az indokok, ez gyakorlatilag emberkereskedelem. Egy gigantikus méretű államilag támogatott bűnszövetkezetről van szó, ami világnézettől függetlenül elítélendő. A jelenség természetesen valóban antikrisztusi, de apokaliptikus riogatásokkal nem tudjuk a közvéleményt meggyőzni arról, hogy még nagyobb nemzetközi ellenállásra van szükség mindaddig, míg Norvégia gyökeres változásokat nem eszközöl.

  • Éva says:

    Elkészült a facebook oldalunk https://www.facebook.com/STOP-Barnevernet-HUN-1748077998744868/ Ildi ad majd jelszót (én nem vagyok fenn) ha valaki oda bedolgozna, @dzsaszper, rád gondoltunk 🙂 nagyon benne vagy!
    Közös e-mail címünk ahol a szervezést bonyolítjuk: stopbarnevernet.hun@gmail.com Jelentkezzen, aki a szervezésbe beszáll! Március 5-ét célozzuk meg, mert márciusban már komoly, talán nem ügydöntő tárgyalások várhatók Norvégiában!
    Az Úr áldjon titeket!

  • Szabados Ádám says:

    Éva, Ildi, gratulálok a fb oldalhoz. A március 5-i demonstráció mögött áll valamilyen szervezet?

  • Szabados Ádám says:

    A készülő április 16-i globális demonstrációról itt.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Magyarországon nemhogy a márciusi mögött, de az áprilisi mögött sem áll senki. Folyamatosan keressük a kapcsolatokat, de én eddig nem látom biztosítottnak, hogy a szervezés összefogását egy épkézláb szervezet elvállalja. Dolgozunk az ügyön. 🙂

  • Éva says:

    Kedves Ádám, a facebook oldal adminisztrátora Ildi mellett Ági (Simonné Papp Ágnes). Ő írt nekem, de most már senki ne írjon, mert az e-mail címen, melyet megadtam fenn, hármunknak van hozzáférése.

    Ide lehet küldeni ÖTLETEKET ÉS ÍRÁSOKAT. Az facebook oldal még kevés infót tartalmaz, máris honlapot kért valaki, hogy ne szálazzon a neten, ahogy mi tettük az elmúlt hetekben, még több szörnyűséget találva.

    A hetek.hu-n tovább olvasgatva találtam – egyesek szerint lájtos – információt, az betette az ajtót: itt vannak válaszok, teljessé vált a kép. Nem mondhatjuk, hogy a hetek.hu hazudna, ugye?! http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201510/20_eve_kerultek_nyilvanossagra_a_torontoi_jegyzokonyvek

    Itt a válasz, hogy miért oly “nyugodt” a norvég vezetés, és miért fenyegeti a családot az a veszély, hogy megvonják a szülői jogokat már márciusban! “Minden szülő potenciális bűnöző” mert a család “erőszakszervezet” és nem a szolgálat helye … a kihűlt emberszív nem érti a szeretetet pont úgy, ahogy Kövi György írta az előző cikkhez: nem hatódnak meg a szép családon!

    Sőt (idézek az említett dokumentumból):
    “Azáltal, hogy a ‘szülői szerepet’ átruházzuk az államra, sokkal könnyebb lesz ezt követően egyesével kisajátítani minden olyan jogkört, amelyek korábban a szülők kizárólagos hatáskörébe tartoztak. Így elérjük, hogy a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező hagyományos, vallásos oktatást a gyermekek elleni visszaélésként kezeljék.”

    Tévedés azt gondolni, hogy csak a kommunista vagy náci állam akarta kisajátítani a gyermekek nevelését. A progresszív társadalmakban is cél az, hogy a gyermek egyéni jogaira – például a nemi identitásának szabad eldöntésére – való hivatkozással korlátozzák a szülők jogait a nevelés során. Ha ezt sikerül általános, globális „gyermekvédelmi alapokmányban” rögzíteni, akkor nemcsak az óvodákban lehet majd megtiltani a gyerekek nemek szerinti megkülönböztetését – amint arra már ma is több
    példa van skandináv országokban –, hanem ezt a követelményt ki lehet terjeszteni a családokra is. Ha pedig a szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy újszülött koruktól kezdve a biológiai nemüknek megfelelően neveljék, öltöztessék és szólítsák gyermeküket, akkor a „gyermekvédelmi hivatalok” közbeavatkozhatnak, és kiemelhetik a „veszélyeztetett” gyerekeket a családból, ahogyan azt ma a bántalmazott vagy ellátás nélkül hagyott gyerekekkel teszik.

    A dokumentum kitér arra is, hogy milyen munkatársakra van szükség ennek végrehajtásához: „Egy ilyen terv garantált sikere érdekében létfontosságú, hogy az ezekben a hivatalokban állami szolgálatban álló közalkalmazottak fiatalok és tapasztalatlanok legyenek, olyan személyek, akiknek nincs semmi tapasztalatuk az általunk üresnek és hiábavalónak gondolt eszmékkel kapcsolatban, missziós lelkesedéssel hisznek viszont abban, hogy ők a veszélyben lévő gyermekek nagy védelmezői. E hivatalnokoknak minden szülőt potenciális bűnözőnek kell tekinteniük, akik veszélyt jelenthetnek a gyermek jólétére”.

    Megdöbbentő volt számomra azért is ez a dokumentum, mert TÖBB itt felsorolt cél már megvalósult: A “leminősített nemzetek” alcím alatt:

    “Globális gazdaságot állítunk fel világméretekben, ami teljesen kívül esik majd a nemzetállamok hatáskörén. Ez az új gazdaság mindenek felett áll majd, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nem lesz hatalma felette. Saját globális politikát fog diktálni, és kikényszeríti a politikai újraszerveződést, természetesen a mi egész világra kiterjedő szempontjaink szerint” – írja a dokumentum, amely azt javasolja, hogy a nemzetek kiszolgáltatottságát mesterséges pénzügy-politikai eszközökkel – például hitelcsapdákkal – is növeljék.”

    A hitelcsapda, a “devizahitelekkel” tönkretett családok tömege, már szinte “elvérzett” és nincs érv, hogy a sötét terv milyen CÉL volt … és hogy a büntetőügyek kategóriájába tartozik … MÁR MEGVALÓSULT! Már megvalósult, a szabadkereskedelmi egyezmény is, és valóban, sem a politikának, sem a szakszervezeteknek nincs hatalma felette (és vezetőink már aláírták az abszolút titkosan készült TTIP-t).

    Ezért kell ezt MÉG KOMOLYABBAN VENNI! Megy az úthenger.

    A családok szétzúzása a gyermekek kínzása ! (egyértelmű) miközben úgy állítják be, hivatalnokaikkal, hogy jót tesznek: cél – olvashatjuk a dokumentumban – a jónak rosszal való felcserélése és viszont, a zsidó-keresztény erkölcsiség FELSZÁMOLÁSA. Ez pedig nem más, mint ISTENNEL való szembefordulás, sátáni terv! Ezért van benne a csomagban a szexuális “hovatartozás” mint eldöntendő kérdés, ezért képes Balavány Gyuri szemben állni velünk – sajnos már “zsigerből” 🙁 – mert már abban a témában “elvérzett a kapcsolat” :'( és ezek a témák összetartoznak (ha tudja, ha nem).

    Már előbb megértettem, hogy a nemzetrombolást, a falurombolást, és a családromlolást és a többit egy csomagnak kell tekinteni. A gyermekek ügye az a platform, ahol minden jó akaratú ember kiállhat, ahogy írta Ági 18-án, csüt.11.11-kor.

    Romániában a román ortodox egyház is csatlakozott. Ez bizonyítja, hogy létezik összeborulás, összefogás, mert az ellenség a lelkünket, a szívünket zabálja, mint egy sajátos húsevő baktérium: ha ebben létrejön egység, akkor annak nagyobb is lesz a hozadéka, pont, ahogy Ági írta:
    A minél egységesebb fellépés, az összefogás növeli az esélyeket, ha elismerjük a románok érdemeit, az meg az egységes fellépés és összefogás esélyeit növeli.

    A gyermekek ilyen szintű bántalmazása, a társadalom elemi egységének szétzúzása elleni tiltakozás lehet az az alap, amely egy felfelé ható spirált indít el. Meggyőződésem, hogy ennél fontosabb ügy most nincs. Biztos vagyok abban, hogy ilyen tömegek nem mennének utcára, ha nem látnák át ennek a nemcsak norvég ügynek jelentőségét. Az egyik cikk hozza: “követendő példa az EU-ban” !

    Csak hát, pechük van a norvégoknak: szentekbe botlottak 🙂
    ——————————————————
    Az oldalon azonnal értesítés lesz, ahogy “szervezet” felvállalja, itt nem írom meg, merre járok. De, lehet jelentkezni 🙂 + infót szórni !

  • Éva says:

    Az internetadó elleni tömeget mennyi idő alatt sikerült verbuválni? A Kat.Egyházban még 14-én is ünnepeltek, előbb a házasság hetét, akkor az ünnepét. Facebook oldal 2 napja van, kevés infóval: hogy hivatkozzak arra? Mit találnak ott, amikor teljesen mással foglalkoznak és a média nem kezeli a helyén + idő kell, míg ennek súlyát megértik?

    A közösség nyitott, Testvérek 🙂 Ági nem hisz az ötödikei időpontban, én igen: hány “nem” is volt itt? “Ez nem a te harcod hanem az enyém ” mondja az Úr 2Krón 20.15-ben. Javaslat: előre hálát kell adni a sikerért 🙂

  • É. Maurer Ildi says:

    Sziasztok! Igen, Éva, az internetadó ellen hamar összeverbuválódtak az emberek, mert az összefüggött a zsebükkel, de itt, “csak” az együttérzésről, valami ellen való tiltakozásról és az esetleges jövőképről van szó…az emberek pedig tapasztalat szerint lusták, önzők és a mindennapi küzdelmükkel vannak elfoglalva, rövidlátók, homok van a szemükbe szórva. Holott láthatjuk a távlati Új világrend) terveket, ahogy Éva is fentebb kibontakoztatja a szálakat nekünk, és persze a Biblia is informál ezügyben.
    Nosza akkor nyújtsuk el az utolsó időket? Ne adjuk fel olyan könnyen, hogy hadd éljünk még egy kicsit normális , – amolyan “ódivatú”, zsidó-keresztény alapokon nyugvó- világban? Néha belegondolok, ha már pusztulásra ítéltetett, ne pusztuljon gyorsan? Bocsánat, ez egy költői kérdés volt, Isten úgyis jobban tudja az időket és túl szép és értékes, e világ, hogy vesszen.
    Szóval, ha harc, legyen harc, nemde Testvérek? Vértezzük fel magunkat!
    Én annyit tudok tenni, hogy az összes ismerősömet meghívom, hogy kedveljék az oldalt, de gondoltam majd akkor, ha valamely szervezet mögénk áll. És talán weboldalt is lehet akkor kitenni. Tudok szólni Biblia Szól-os “hatásközpont” embereknek, akik még elérnek többeket.
    Írásokat, idézeteket nagyon szívesen FB-ra kitennék innen, ha a résztvevők beleegyeznének, mert sok okosság elhangzott itt is és szerintem megosztásra érdemes gondolatok.
    Ádám, nem tudom, beleegyeznél-e abba, hogy ezt a cikkedet megosszam? (Esetleg még a Norvégmintás..cikket?) Ádám Tőled már idéztem is, utólagos engedelmeddel.
    Az általatok itt összegyűjtött forrás linkeket is szívesen osztom, részben el is kezdtem.
    Ha valakinek gondolata, mondandója és ráadásul “jó tolla” van és vállalható mindannyiunk számára, (szerintem akik beszállunk, “lektorálhatjuk” közösen), írjon a fenti gmail-es e-mail címre, ne habozzon!
    Ugyanis én nem vagyok egy akadémikus, teoretikus, titulusokkal bíró valaki, csak mint grafikus (de azért gondolkodó) vállaltam a vizuális kommunikációt és részben az admin szerepet.
    Szóval, aki indíttatást érez, ne fogja vissza magát! 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Éva, Ildi, a kommentjeitekről ez a cikk jutott eszembe: A korlátozott könnyek tana.

  • É. Maurer Ildi says:

    Köszönöm Ádám az írást, igazán áldásos volt olvasni. Tehát szűkebb köreinkért felelősek vagyunk sírni. Igen. Ez egy jó iránytű valóban! A kérdésemre a hallgatást beleegyezésnek vettem! 🙂

  • É. Maurer Ildi says:

    Köszönöm Ádám az írást, igazán áldásos volt olvasni. Tehát szűkebb-tágabb (kinek mi) köreinkért felelősek vagyunk sírni. Igen. Ez egy jó iránytű valóban! A kérdésemre a hallgatást beleegyezésnek vettem! 🙂

  • dzsaszper says:

    The Oslo Times,
    http://www.theoslotimes.com/article/-barnevernet's-action-of-ripping-families-apart-causing-more-harm-than-good
    Norvégiában is kezdenek a lényeges kérdések a felszínre kerülni.

  • Szabados Ádám says:

    Nagyszerű cikk.

  • Szabados Ádám says:

    Az amerikai sajtó ingerküszöbét is átlépte az ügy.

  • Szabados Ádám says:

    Az olasz sajtó is bekapcsolódott.

  • Éva says:

    Szó volt itt arról előbb, hogy Magyarországon azért van ilyen csend, miközben szerte a világon tüntetnek, mert a kormánynak kell a norvégok pénze: én folytattam a témát, azzal, hogy erre az esetre – Bodnariu család – hivatkozva nem kellene elfogadni. Ádám még hozzátette, hogy ez tökös dolog lenne.

    Tévedésben voltunk. A Norvég Civil Alap 2015-ös projektjeiben több családot támogató/helyreállító program van, melyet megnyertek civil szervezetek egy plébánia is van közöttük https://norvegcivilalap.hu/hu/tamogatott/8097. Kimagasló és témába is vág az Otthon Segítünk Alapítvány, mely a szülői feladatukkal egyedül lévő szülőket segíti önkéntesekkel, tapasztalt szülő segítségével. https://norvegcivilalap.hu/hu/tamogatott/10828 együttműködésben egy norvég szervezettel idézem: “Együttműködünk a norvég Home-Start Familiekontakten családsegítő hálózattal”.
    Azt el kell fogadni itt, hogy több homoszexuális problémát, csoportot “építőleg” kezelnek, de az sajnos az egyházakban is tetten érhető.

    Más példa: https://norvegcivilalap.hu/hu/tamogatott/8177 Tehát támogatják a családokat …

    A metrón láttam egy hirdetését a NCA-nak, összehajló kis színes figurákat. Hogy lehetséges ? kérdezzük meg tőlük, hogy a NCA támogatja a családokat, közösségek építését segíti, a szétszakadást – a szülők nélkülözését – próbálja orvosolni, miközben folyamatosan erőszakkal, váratlan megjelenéssel (!) elszakít szeretetteljes kapcsolatokat Norvégiában, közösségeket vagyis családokat, itt nem feltárva az esetleges hibákat, abban nem kezdeményeznek kommunikációt mielőtt drasztikus intézkedések történnének?

    Adjanak választ arra, hogy lehetséges, hogy nem olyan szempontokat érvényesít egy norvég intézmény, mint amilyeneket egyébként a norvég állam a pályázataiban (a homoszexet most hagyjuk meg azt is, hogy ide látszik, nekik kellenek a gyerekek 🙁 ).

    Az a tervem, hogy a március ötödiki rendezvényen ezt írásban nyújtjuk be a követségen, csatolva a CitizenGo harmincegynéhányezer aláírását (nem érte el a kitűzött számot, ötvenezret).

    A NCA segíti a közösségeket, a közösségek formálódását. Hogyan rombolhatja mégis egy állami intézményben azt, ami működik?

    Határozottan CIVILNEK kell lennünk, hiszen a civilek szerveződéseit segíti a norvég állam … NE hangsúlyozzuk, hogy valamely keresztény felekezet szervezi, már felmerült ezen a lapon, hogy-hogy katolikusok részt vesznek az ökumenikus imahéten?! Ne adjunk alapot arra, hogy “karizmatikusok-e” vagy netán “szekták” … és ez valakit visszatartson, hogy normális (normálisnak lenni jó 🙂 konzervativcsalád blog, mottó) “címkézetlen” emberként ehhez csatlakozzon.

    Emlékezzünk TGM véleményére, “a gyermekeknek sok időt kellene a szüleivel, sőt a nagyszüleivel tölteni” … A választó vonal tehát nem ott van, ahova húzták.

    Április 16-án pedig megyünk a válaszért. 🙂

  • János says:

    Úgy látom minden “hapy”, csinálhatok más programot április 16-ra.

  • Éva says:

    János, mindenki olyan programot csinál, amilyet akar: aki akar, kapcsolódhat és írhat a közös stopbarnevernet.hun@gmail.com címünkre. Mike Sámuel elérhetősége?

  • Éva says:

    Köszönöm, Mike Sámuelt már megtaláltam levélben de még nem válaszolt. Ha valaki segítené a cikkeket, az ÖSSZEST lefordítani, nagy szolgálatot tenne. Az ország lakosságának 5-10 %-át lehet angolul elérni (új adatot nem ismerek): a fenti e-mail cím működik ez ügyben is.

  • dzsaszper says:

    Kedves Éva,

    milyen fordításban keresel segítséget, milyen nyelvről milyen nyelvre?

    Szombaton aligha fogok tudni elmenni személyesen, de szívesen megírok pár kérdést a norvég nagykövetség részére…

  • Éva says:

    dzsaszper, felkerült a facebook oldalunkra két nagy cikk is, “törzsanyag” csak angolul, azokat kellene lefordítani, és gyakorlatilag azokat mind, amelyek ott vannak magyarítás nélkül.

    Persze, hajrá kérdések! Fog majd még más is írni, lepetés lesz … és akkor együtt összedolgozzuk NEM kihagyva, amit írtál! Remek 🙂
    Isten áldjon!

    Benézem még a követséggel szemben lévő helyet, egy óriásplakátra – most egy olyan nyomdában csinálják a tüntetésre valókat amelyek vihető méretűek, egyemberesek – arra gondoltam, hogy vagy vegyük meg a szemközti házban másfél hónapra (esetleg tovább) a kerítésen a helyet, vagy közterület-foglalást kérünk, viszont akkor is, valahová rögzíteni kell. Ez végül demonstráció, mindössze bejelentés köteles.

    Holnap többet fogok tudni mondani, lényegesen.

  • Éva says:

    dzsaszper, még annyit, hogy te ritkán alkalmazol három pontot az írásaidban, én elég gyakran, DE ha te igen, akkor az sokat mond! Előre mosolygok a KÉRDÉSEKEN 🙂

  • Péter says:

    Javaslom megosztani a facebook-oldalon: magyar nyelvű felszólalók az erdélyi Barnevernet-tüntetéseken.
    https://www.youtube.com/watch?v=-njtKbpw4Mw
    A demonstrációkat főleg a román gyülekezetek szervezték, többek között azért ilyen kevés a magyar nyelvű felszólaló.

  • dzsaszper says:

    Kérdéseim, magyarul, első körben

    Hogyan érvényesül a Bodnariu gyermekek tisztességes eljáráshoz való joga a gyermekvédelmi eljárások során?
    Tisztességesen kezeli-e Barnevernet a gyermekek kérelmeit arra, hogy együtt lehessenek a szüleikkel?
    Tisztességesen kezelte-e a Barnevernet a gyermekek kérését arra, hogy levelet írhassanak a szülőknek, amikor több hónapos késéssel juttatták el a leveleket?
    Tisztességesen kezelte-e a Barnevernet, amikor az egyik gyermek a Barnevernet által felügyelt találkozón arról beszélt, hogy elrabolták a szüleitől? Indult-e büntetőeljárás ebben az ügyben? Van

    Milyen jogi garanciák vannak az eljárás tisztességességére és arra, hogy a Barnevernet ne alkalmazzon aránytalan alapjogi sérelmekkel járó eszközöket?
    Biztosít-e Norvégia a Barnevernet eljárása elleni jogi eljárásban külön képviseletet a gyermekeknek? Avagy az eljárás során a Barnevernet a szülőkkel a gyermekek feje fölött, akár akaratuk ellenére is az ő teljes kihagyásukkal pereskedik? A gyermekek érintettek, akiknek érdekei nem feltétlen egyeznek meg sem a szülők sem a Barnevernet érdekeivel, mi indokolja, hogy ne legyen önálló jogi képviseletük az ügyben? Felülbírálja-e a bíróság, a Barnevernet állítását, hogy mi áll a gyermek érdekében? Avagy a gyermekvédelem szabadon eltérítheti a gyermek érdekét — és a bíróság el kell fogadja a Barnevernet álláspontját a gyermek törvényes képviselői (szülők) álláspontja ellenére?

    Milyen, megfelelően gyors jogi eljárás van a Barnevernet ideiglenes, gyermekeket családtól elszakító döntései (beleértve a County Service Board döntését) elleni jogorvoslatra, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 13. és 8. cikkelyének megfelelően? Milyen független és pártatlan bíróság bírálja felül a Barnevernet ideiglenes, gyermekeket családtól elszakító döntéseit, milyen határidővel?

  • dzsaszper says:

    Egy bő félmondat lemaradt: Van-e feljelentési kötelezettsége a Barnevernet alkalmazottainak a Bodnariu gyermek emberrablással kapcsolatos megjegyzése kapcsán?

  • Éva says:

    dzsaszper: ennek forrása hol van? Hivatkozni kell …

    ENSZ emberjogi konvenciókra is. Kérlek, gyere a közös e-mail címünkre, vannak infók melyek “megkeltek, de még nem sültek ki” és ne itt dagasszuk, formázzuk:
    ha sikerül, akkor du. kettőkor ötödikén! A demonstráció formái is, kerekednek, mint a cipók…

    A kínzás, amit már felvetettél, teljesen jogos, a kifejezés pontos, meg kell nézni a cseh asszonyt Eva Michalakovát a két gyerekkel, sajnos
    :'( “előtte-utána” !

  • Éva says:

    Dzsaszper, te normális fejjel gondolkodsz, és ez részletkérdés ahhoz képest, hogy a monolit nem indult meg, még meg sem repedt sok-sok év alatt! Nézem a videókat, mikoriak?! nem csoda, ha nálunk sokan egyáltalán nem hallottak erről!

  • dzsaszper says:

    Oké, megfogalmazom a tiltott embertelen pszichológiai kisérlettel kapcsolatos kérdésemet is 🙂

    Emberi Jogok Európai Egyezménye:
    http://www.echr.coe.int/Pages/home.aspx?p=basictexts&c=#n1359128122487_pointer
    angolul: http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_ENG.pdf
    magyarul: http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_HUN.pdf
    a teljesség kedvéért norvégul: http://www.echr.coe.int/Documents/Convention_NOR.pdf

    Amúgy meg szerintem az a külügy eláshatja magát, akinek az EJEE cikkmegjelölés nem elég hivatkozás 🙂

  • É. Maurer Ildi says:

    Sziasztok! Meghirdettük a Facebook-on a március 5-ei eseményt, aki tudja, ossza, ÉS jöjjön el legyen szíves! 14-15:30 óra, Bp. Ostrom u. 13, a norvég nagykövetség előtt. Gyülekezés 13:30-tól. Dzsaszper esetleg ha van valami küldendőd, javaslom inkább erre a címre küldd: stopbarnevernet.hun@gmail.com. Köszönöm!
    Ha valaki tudna mozgósítani felszólalókat, az nagyon jó lenne! Évának elég jó kapcsolati rendszere van és furcsa, de nehezen mozdulnak szereplésre az emberek. Igaz, az időpont közeli, és van aki lelkesen vállalta volna, de már van más elfoglaltsága. Komolyan, ennél civilebb már nem is lehetne. Mindegy, még dolgozunk az ügyön.

  • Szabados Ádám says:

    Ildi,

    nekem az a gyanúm, hogy a potenciális felszólalók akkor fognak igent mondani, ha tudják, a demonstráció mögött megbízható, hiteles szervezet(ek) és/vagy egyének áll(nak). Ettől függetlenül nagyra értékelem az erőfeszítéseiteket. Sokunkban mozgat meg valami nagyon mély indulatot ez a történet (és a hazug ideológia, ami ilyen borzalmas rendszert működtet).

    A nemzetközi tiltakozás szervezői egyébként 40 napos imát és böjtöt hirdetnek a Bodnariu család újraegyesítéséért, ami az április 16-i nagy nemzetközi megmozdulásig tart. A tervezet itt olvasható.

  • Éva says:

    Kedves Ádám
    a családreferens püspököt elértem, fontos embereknek írtam, előbb különböző szervezeteknek és csak a püspök hívott vissza, mert egy szerzetes pap – nem írom a nevét – teljesen kiakadva írt neki, hogy az egyházakban semmi mozgás, hogy lehet ez?
    Azonnal elvállalta a felszólalást, és köszönte is, hogy mi csináljuk ezt, de később visszahívott, hogy aznap helyettesítő szolgálata van.
    Azt beszéltük meg, hogy írjon, írja le, amit elmondana, és valaki vállalja el hogy felolvassa. Most még erre nem írt, tul.képp éves szabadságát tölti, iszonyú sokat dolgozott.
    Kérdezem most a budapesti vagy közeli katolikusokat, és őt is kértem ma este, hogy valaki olvassa majd fel, de jó volna, ha az itteni kat.testvérek közül vállalná valaki (nem hosszú, másfél A/4-es oldal).

    Legutóbb egy evangélikus lelkésznek írtam, aki rögtön visszadobta – de legalább válaszolt! – hogy ismerik a témát a médiából és a püspökeik majd intézkednek, e-mail címek rajta vannak a neten – nem pontosak – és telefonon … de nem is írom tovább.

    A CitizenGo-val rögtön felvettem a kapcsolatot, annyira lejött a téma, hogy elküldték az angol nyelvű aláíró-ívet (mindent alá szoktam írni tehát ők valószínűleg nem indítottak Magyarországon! ) és biztattak, hogy írjam alá. Egy szó nem esett arról, válasz, hogy kértem őket bármire is …

    Ennyit a hitelességről. Azt inkább nem írom, hogy az ESEMÉNY hiteles, és mindenki hiteles, aki emberként él, akiről úgy gondolta a Teremtő, hogy szeretetéből életre hívja.
    A hivatalos ügyeket, rendőrség 13.30-kor, intézem, még kitűzőt sem teszek magamra, melyek a FB emblémával készülnek. Azt is ígérem, hogy magamra nem teszek ilyet, és így a megjelentek nem fogják tudni hogy jelen vagyok. Semmiféle szereplési vágyam nincs, sőt.

    A jezsuita szerzetespap tapasztalata alapján állítom, hogy RÉGEN megtörtént volna “hiteles szervezettel” ha akarja, megtörtént volna a Magyar Pünkösdi Egyházzal, a Főiskolai tanárral, ahová szintén írtam nem teljesen ismeretlenül és kértem, hogy szóljon valakinek az egyházban, aki szervez, megszólalni szeret/tud.

    Ehhez képest “majd jövő héttől kezdjük kiírni az netről a címeket … ” ügyesebben. Kétszer is írtam az Apcsel29-nek, hiszen címlistáik vannak, átküldtem a “levél fejlécet” hogy azzal indítsa a levelét, és mióta Ildi megcsinálta, éjszakákig dolgozva, mindenkinek így.

    Ahogy a szerzetes-pap üzenetét fel lehet olvasni, úgy a Te cikkedet is, kedves Ádám. Valószínűleg mindenki ismeri, de nem az a cél hogy a helyszínen bárki több információval térjen haza: a kézfogás a cél, a közösség, akik számítanak Isten előtt.

    Egyébként azt tervezem, hogy nem pont a márc.5-i esemény, de márc.15 után egy hónapig álljon ki non-stop két ember a követséggel szemben, és ez nem is lehetetlen, ha tovább megy a tűz …

    Mert a tűz a hiteles, ami létrehozta azt, ami eddig van, és minden egyén hiteles, aki a villamoson utazik a közeletekben, meg a közértben mellettetek szívja a levegőt. Aki majd a kezetekbe ad egy demo-táblát, vajon hiteles-e, közben ‘talan, és elég beteg is, annak ellenére rohangál, hogy nyomdában dolgozzék, és cserébe megcsinálják a színes táblákat …

    Kedves Ádám, Neked egy telefonodba kerül – még mindig lehetséges – hogy az Aliansz elnökét felhívd … SOKAN teljesen más szolgálatban vannak, SOKAN az imát tartják célravezetőnek és csendes cselekedetekkel szolgálnak, idegen előttük a megszólalás, a civil életnek ez a formája.

    Egyelőre a Te cikked hiteles, Ádám, de lásd, azt is megkérdőjelezték!

  • Éva says:

    Nagyon szomorú vagyok de kit érdekel (nem hiteles). Nem értelek Titeket! TI nem vagytok hitelesek?!

    Éppen hetedikén kezdődik a negyven nap, a követséggel szemben táblát tennénk ki, a nagyot, hasonlót mint a FB fejléc, melyet kétóránkénti váltással őriznénk. A rendőrség azt nem biztosítja, szemben egy füves terület van, kicsi, a járdán szinte nincs forgalom.

    Azt nem fogja őrizni a rendőrség, mi őrizzük a táblát, ha …

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Éva,

    nagyra értékelem, hogy tenni próbálsz az ügyben valamit, és hogy teszel is. Bocsáss meg, ha máshogy jött át, amit írtam. Az sem biztos, hogy jól gondolkodom a dologról, nincs tapasztalatom demonstrációk szervezésében, nem is tartom ezt ajándékomnak (sem feladatomnak jelenleg), úgyhogy kérlek, kezeld a véleményemet ennek megfelelően. Óvatosságom mögött elsősorban az van, hogy gyakran láttam, ahogy civil kezdeményezések önmagukat gáncsolják el, mert nincs mögöttük hiteles, bölcs szervezeti háttér. Az Aliansszal egyébként folyamatos beszélgetésben vagyok, van is valami készülőben, de ez nem az én kezemben van. A buzgóság és a bölcsesség most kéz a kézben kell járjon. Szurkolok nektek!

  • Éva says:

    Kedves Ádám, kérlek fejtsd ki részletesen a “több kárt” az érintett családoknak mint hasznot mert ez szerintem értelmezhetetlen. Ha valaki felgyújtja magát egy épület előtt, nem üzen? A kifogásokat kérem szépen: fenn ott a címem, úgy talált meg Ági. Komolyan.

  • Éva says:

    Ezt a “nektek”-et nem értem. Komolyan mondom, hogy nem lesz rajtam kitűző, nagyon különbözöm a – bármilyen – karrier építőktől, zéró saját érdem és érdek, pont ezért győzött a HIT: a RENDŐRSÉGI bejelentés UTÁN hívott fel a püspök!

    A szerzetes pap végiglevelezett mindenkit, DE teljes csend! Rendben, holnap hívom az Aliansz irodát 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Kedves Éva,

    nem mondtam, hogy kárt okoz a kezdeményezésetek. Csak arra akartam utalni, hogy nehéz úgy megszervezni egy demonstrációt, és még nehezebb behívni ebbe fajsúlyos megszólalókat, ha nincsen erős háttér. Sok dolog épül bizalomra, szerintem ez is ilyen. Az időzítés is számít, a hitelesség is, a momentum is. Néha jobb megvárni a hullámot, és csak akkor lépni, ha együtt a csapat. Ha én magamban elindítanék egy tiltakozást, az sem lenne hiteles. Ennél szerintem több kell. Őszintén szólva nem tudom, hogy megérett-e egy demonstráció, de ettől még szimpatizálok a célotokkal és a motivációtokkal, és remélem, hogy legalább áprilisban ütőképes megmozdulás lesz Budapesten is. A facebook oldal is nagyon hasznos lehet, amit létrehoztatok.

    Ne gondold egyébként, hogy közben karba tett kézzel ülök. Én is próbálom megtenni azt, amit ebben a fázisban én tenni tudok. A cikkek megírásán kívül részt vettem egy levél megfogalmazásában, ami a budapesti norvég követségnek megy (valószínűleg sok keresztény vezető aláírásával), küldtem egy levelet a norvég miniszterasszonynak, levelezek a European Leadership Forum igazgatójával és egy román evangéliumi vezetővel egy májusi kerekasztal létrehozásáról, és írtam az Alliance Defending Freedom szervezetnek is, melyben felhívtam a figyelmüket erre az ügyre (ők visszajelezték, hogy foglalkoznak vele, mert nem én vagyok az első, aki ezt eléjük tártam). Kicsit béna, hogy ezt leírom, mert nem kérkedni akarok, viszont azt se szeretném, hogy úgy tűnjön, mintha már kevésbé érdekelne az ügy. Engem is, továbbra is mélyen megráz.

  • Éva says:

    Minden rendben, kedves Ádám, most beszéltünk Ildivel telefonon. Csak változatlanul azt állítom … most az jutott eszembe, ahogy József Attila a Dunánál gondolkodott és írt: itt a Duna és itt vagyok én, meg ott a másik (egész nép) – szintén a Dunánál – és akkor mit számít a lépcső ? 🙂 A demonstrációt jelentik mindazok, akik érintve vannak, és nem általam (mert a lépcső vagyok/vagyunk mindössze, amivel a partot meg lehet közelíteni).

  • Szabados Ádám says:

    OK. Tényleg szurkolok a demonstrációnak.:)

  • Szabados Ádám says:

    Ez a felszólalás (Marianne H. Skanland professzorasszonyé) sokat segített nekem abban, hogy megértsem a Barnevernet filozófiáját. Pontosabban, hogy értsem. Megérteni nem tudom, sőt, zsigeri háborgást okoz bennem (amit próbálok imába foglalni).

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Nem működik a link:
    An error occurred while processing your request.
    Lehet, hogy levették?

  • Simonné Papp Ágnes says:

    A hsz többi részét értjük és megértjük (nem nehéz 🙁 ) a link nélkül is.

  • Szabados Ádám says:

    Itt egy másik link, ez jó lesz.

  • Szabados Ádám says:

    Ez kicsit hosszú beszélgetés, de érdemes végignézni, mert Reikeras norvég ügyvéd, aki évek óta ezzel a kérdéssel foglalkozik, rengeteg rendkívül informatív dolgot mond el a Barnevernet rendszeréről. A beszélgetés kétnyelvű, az angolul beszélő Reikerast végig románra fordítják, ezért kétszer olyan hosszú a felvétel, mint egyébként lenne.

    Amit külön kiemelnék – a számokról szóló fenti viták miatt -, azok a döbbenetes arányok. 1:27:53-tól Reikeras arra a kérdésre válaszol, hogy van-e valamilyen számszerű víziója a Barnevernetnek. Reikeras szerint Norvégia lakossága pontosan ötmillió, ebből egymillió kiskorú (18 év alatti). Az egymillióból hetvenezer van jelenleg a Barnevernet gondozásában. Ez a gyermekek hét (!) százaléka. (Összehasonlításul: Németországban kb. százezer kiskorú van gyámság alatt – gyermekotthonokban és nevelőszülőknél -, de ott a a kiskorúak száma nem egymillió, hanem huszonegymillió.)

    Reikeras szerint a probléma egyre súlyosbodik, mert a Barnevernet az elmúlt egy-két évben hihetetlen mód felpörgött, most már hirdetések útján is keres nevelőszülőket. Ezek a hirdetések borzalmasak (pl. cowboy lasszóval fog be nevelőszülőket). Nevelőszülőnek lenni rendkívül kifizetődő, akár 10-15 ezer dollárnak megfelelő támogatást is kaphatnak havonta. Elképesztő mennyiségű pénz van a rendszerben, mely szociális munkásokat, hivatalnokokat, nevelőszülőket, pszichológusokat, szociális munkásokat, ügyvédeket tesz érdekeltté a rendszer működtetésében. Reikeras egy személyes történetet is elmesél, ahol a kistelepülés egyik szociális munkása vallotta be neki egy eset kapcsán, hogy nem azért veszik el a gyermeket a szülőktől, mert a szülőkkel bármi gond lenne, hanem azért, mert nekik is fel kell mutatniuk valamit, ha már foglalkoztatják őket.

    Reikeras említ egy nagyra becsült és befolyásos norvég pszichológus hölgyet, akinek az a nyíltan vállalt, határozott véleménye, hogy Norvégiában a gyermekek 25%-át kellene nevelőszülőknél elhelyezni. Reikeras szerint ezt a véleményt a norvég baloldali-liberális körökben sokan osztják.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Elkezdtem Google-fordítóval “olvasni” a norvég írásokat. Az Aftenposten már jóval a Bodnariu eset előtt hemzsegett a kritikus cikkektől, amelyek ugyan igen diplomatikusan fogalmaznak az angol és magyar nyelvű cikkekhez képest, viszont úgy tűnik, hogy “független szakértőktől” származnak. Pl.: http://www.aftenposten.no/meninger/kronikker/Kronikk-Det-er-noe-grunnleggende-galt-med-barnevernet-8041410.html Persze, amennyire megértettem őket. 🙁 A Barnevernet saját oldalán van egy statisztikai rész, igaz 2014-es statisztikával: http://www.bufdir.no/Statistikk_og_analyse/Barnevern/ Ez azt állítja, hogy a 2014-ben “gondozásba vett” gyerekek közül “csak” a 39%-ot vettek el a többiekhez csak kijárnak. Ezt azért be kellene számítani Reikeras mondandójába is. Persze még így is 8-szoros a norvégiai arány a némethez képest. Persze az sem világos, hogy nincs-e a német számba beszámítva olyan gyerekek tömege, akikhez kijár a gyermekvédelem. Magyarországon a 39% nagyon sok lenne. Sokakhoz járnak ki, és igyekeznek a legvégső esetekben kiemelni a gyereket. Sajnos itt inkább a ló túlsó oldala a jellemző (pl. Szigetszentmiklós – http://www.blikk.hu/aktualis/patkannyal-etettek-es-eroszakoltak-gyerekeiket/fckcfnm) Ez is borzasztó, de itt arról van szó, hogy a gyermekvédelem nem tudott időben segíteni egy tőle függetlenül fennálló veszélyben. Az azért nagyon más, mintha ő maga a veszély, amely családokat zúz szét.

  • Szabados Ádám says:

    Ez is borzasztó, de itt arról van szó, hogy a gyermekvédelem nem tudott időben segíteni egy tőle függetlenül fennálló veszélyben. Az azért nagyon más, mintha ő maga a veszély, amely családokat zúz szét.

    Ez itt a lényeg!

  • Éva says:

    Kedves Balavány Gyuri, nem kell Oslóba menned, elég csak a budai Várba, holnap 14 órára. Előtte fél órával közvetlenül az Ostrom utca előtti szigeten, a Széll Kálmán téren az óránál gyülekező. Itt vehetik át a tiltakozók az elkészült transzparenseket, és együtt megyünk fel a követség elé.

    A mandiner cikke pedig dupla leszúrt Rittberger, jó lenne nem olvasni, mert nem igaz!

  • dzsaszper says:

    Norvégiában is dagad tovább: norvég napilap cikk fordítása:
    http://mhskanland.net/page45/page321/page321.html

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Közben a Facebookon megy a háború. A Norway, Give Us Back the Children You Stole nevű közösség ma reggel megosztotta saját oldalán a Facts about the Norwegian Child Welfare Services nevű állami szervezet oldalát a következő üzenettel:
    COMPETITION!
    smile hangulatjel

    How long will it last till your comment is deleted here?
    grin hangulatjel

    We will promote all heroes, who manage at least 24 hours!
    Az állami szervezet megosztott az oldalán néhány cikket. Donna Taylor és még néhányan folyamatosan kommentelnek alatta. Kommentjeiket az oldal néhány percen belül törli. Aztán újra kommentelnek, és így tovább.

  • Éva says:

    Ugye nyilvánvaló hogy nem a CitizenGo szervezte… egy elég rosszul sikerült “együttműködés” történt, szerintem több kára volt mint haszna 🙁

    Hálát adunk édes Gondviselőnknek, hogy sikeres volt:) fárasztó, de derűs utána lenni viszont ezt mások jobban tudják.

  • Éva says:

    Most hallottam a Katolikus Rádióban:

    Nem elég megborzongni,
    de lelkesedni kell!
    Nem elég fellobogni,
    de mindig égni kell!
    És nem elég csak égni:
    fagyot is bírjon el,
    ki acél akar lenni,
    suhogni élivel.

    Nem elég álmodozni.
    Egy nagy-nagy álom kell!
    Nem elég megérezni,
    de felismerni kell!
    Nem elég sejteni,
    hogy milyen kor jön el;
    jövőnket – tudni kell!

    Nem elég a célt látni;
    járható útja kell!
    Nem elég útra lelni,
    az úton menni kell!
    Egyedül is! Elsőnek,
    elől indulni el!
    Nem elég elindulni,
    de mást is hívni kell!
    S csak az hívjon magával,
    aki vezetni mer!

    Nem elég jóra vágyni:
    a jót akarni kell!
    És nem elég akarni:
    de tenni, tenni kell!
    A jószándék kevés!
    Több kell: – az értelem!
    Mit ér a hűvös ész?!
    Több kell: – az érzelem!
    Ám nemcsak holmi érzés,
    de seb és szenvedély,
    keresni, hogy miért élj,
    szeress, szenvedj, remélj!

    Nem elég – a Világért!
    Több kell: – a nemzetért!
    Nem elég – a Hazáért!
    Több kell most: – népedért!
    Nem elég – Igazságért!
    Küzdj azok igazáért,
    kiké a szabadság rég,
    csak nem látják még,
    hogy nem elég!
    Még nem elég!

  • Pash Cutter says:

    Tisztelt Szabados Ádám!

    A “Norvégmintás családpolitika” és a “Norvégiai állami gyermekrablások – a botrány dagad” c. cikkei informatívak és olvasmányosak. Magam már többször is ajánlottam MRA (férfijogi) berkekben nem csupán ezt a két cikkét, de több másikat is.

    Viszont rossz hírrel kell szolgálnom Önnek. Azt a fajta jakobinus modellt, ami Norvégiában, Svédországban, és ahogy hallom, Finnországban dominál, igyekeznek Magyarországra is átexportálni. Reméljük, nem sikerrel.

    http://kettosmerce.blog.hu/2015/12/05/kritikai_pszichologiat_vitaindito_a_pszichologia_es_a_pszichologusok_tarsadalmi_felelossegerol
    http://tek.bke.hu/kritikai_pszicho/silabuszok

    Ennek a folyamatnak része, hogy betámadják azokat az embereket, akik kiállnak a hagyományos nemi szerepek mellett. Ön írt már cikket a Kovács Ákos-ügyről, én egy hasonlót a Bagdy Emőke-ügyről.

    http://www.boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/03/nyilt-level-bagdy-emoke-ellen-inditott.html

    Én értékelem a normalitás védelmében tett eddigi munkásságát, és a továbbiak folyamán is fogom ajánlani az ez ügyben írt cikkeit.

    Marad tisztelettel,
    Krasznai Zoltán
    (alias Pash Cutter)

  • Cypriánus says:

    Kedves Zoltán!
    Most olvastam a posztját….ezek szerint az időnként elképesztően demagóg Barok Eszter még a mérsékelt feminista?! Ez egyenesen szörnyű… Tisztán a Gondviselés kegyelme , hogy nem olvastam a nála radikálisabb többit, mert már tőle is fölment a vérnyomásom…

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Persze már korábban is hírt adott olvasottabb napilap az ügyről:
    http://nol.hu/kulfold/a-roman-kozvelemeny-szerint-ez-a-civilizaciok-osszecsapasa-1584089
    Csak mondjuk ez a cikk elég szégyenletes Magyarországra nézve.
    Na ez sem sokkal jobb:
    http://nol.hu/kulfold/a-gyermekrablo-norvegok-ellen-tuntettek-bukarestben-1580839
    Viszont utóbbiban teljesen új (nem is tudom, igaz-e, mivel a cikk egyébként is tele van pontatlan információkkal, csúsztatásokkal), hogy az is “bántalmazás”, ha házimunkát végeztetsz a gyerekeiddel. Közben a fészen meg terjed, hogy a japán gyerekek az iskolában a tanárokkal együtt pucolják a WC-t. 🙂

  • János says:

    Ezek 2-3 hónapos “friss hírek”.

  • Éva says:

    Kedves János!
    Szerintem értékelni kellene Ági üzeneteit annyiban, hogy a nagy magyar csendben, ami ezt az ügyet körülveszi, közzéteszi, ami egyáltalán olvasható VOLT a témában.

    Egyrészt csend van, mert annyira hihetetlen. Másrészt, mert a Norvég Civil Alapról csak a legjobbak – pénzek és nemes célok, köztük közösségfejlesztés, környezetvédelem – jutnak az emberek eszébe. Bárki, aki csinál “valamit” rögtön arra gondol, milyen jó lenne ehhez egy kis pénz is: közben a nagy többség belesüllyed a napi majdnem lehetetlen megélhetési, hitelek, stb gondjaiba!

    Közben – épp, amikor a tüntetésünk volt – megírta valaki hsz-ban és linket is küldött a konzervativcsalad.hu-n, hogy a Norvég Pünkösdi Egyház teljesen meghajolt a Barnevernet gyermek- és családügyi politikája előtt! Egyesek szerint “lefizették” őket, mások szerint félnek, féltik a … én nem értem, mit.

    Közben, a konzervativcsalád blogon – nemcsak névrokonság ez, de egy másik felület – megjelent egy hsz a Barnevernet vezetőjéről.
    Ő olyan irányban “elkötelezett” ahonnét az ÉLET iránti gyűlölete nyilvánvaló. Minden anyának az öröme, minden gyermeknek a léte 🙁 ellen dolgozik! Tudva és akarva, hagyja, sőt … hadd szenvedjenek! Itt nem elég a “bölcsességgel párosult ész” amit a Jelenésekben, a kritikus történetre nézve olvasunk, hanem itt Isten EREJE kell, a mi együttes imáink, nagy hittel (mert ha szívedben nem kételkedsz, ha mondod a hegynek, hogy ugorj a tengerbe, megtörténik).

    Ági tisztességesen küldi az információkat, de azt nem kérdezi meg, hogy a nyájas Olvasók KÖZÜL kik szíveskedtek ott lenni 12-én, a maroknyi csapatban?!

    Ismeretlenek fényképezhettek, mert nemzetközi oldalakra felkerültek képek, mi a végén csináltunk – valaki, régi ismerős aki itt felbukkant – csoportképeket, ezek láthatóak a FB oldalunkon.

    Az, hogy az esemény MÖGÖTT ki állt, nem volt elég maga az IGAZSÁG 🙁 mögötte, előtte, és Benne ?!

    Az igen rövid idő alatt írt petíció – amit beadtunk – nem is igazán sikerült, de mindegy is: a lényeg, hogy a látásunk benne van, mely bennem a legerősebb, viszont idővel belátták/belátják a többiek is. NEM keresztényüldözés, hiszen a Barnevernet filozófiája az, hogy LEHETŐSÉG SZERINT MINDJÁRT A SZÜLETÉS UTÁN el kell venni a gyermeket – történt is ilyen, biztosan nem egy, de egy nyilvánosságra került – hogy NE alakuljon ki kötődés a gyermek és az anya között, utána se találkozzanak – lásd a cseh Mihalák család esetét: TÖRÖLJÉK KI a szeretetet, a élő kapcsolatot gyilkolják le a gyermek és az anya között, persze, az apával is. Ez a rendszer alapjaiban élet- és Isten ellenes minden gyermeknél, minden esetben, akit/akiket szándékosan, koholt okokkal szakítanak el. Nem tehetjük meg, hogy ez az eset nekünk – mert keresztények Bodnariuék – jobban fáj.

    Sőt, azt tartom, amit már az elején is itt írtam, hogy “pechük van a norvégoknak, szentekbe botlottak”: a látásom az üggyel való foglalkozás kapcsán még tisztább lett.

    Azt gondolom, hogy Mennyei Atyánk MEGELÉGELTE a szenvedéseket, “felhallatszott” és nem tűr tovább. Van egy sor biblikus tény, “elhagyja azért a férfi a családját és feleségéhez ragaszkodik” – Norvégiába mentek – a “küldj engem” imáikban, szívükben bizonyára többször elhangzott. Vakmerő imákat is meghallgat az Úr! 🙂
    A “szenvedésemmel kiegészítem ami Krisztus szenvedéséből hiányzik” (miközben tudjuk, hogy semmi nem hiányzik, a megváltás tökéletes) szintén.

    Maga az elhíresült kép sem lehet véletlen, hanem Isten áldása lehet rajta: a csodálatosan virágzó tavaszi gyümölcsfa, a várandós asszony, mindenki ünneplőben, a szülők karján a legkisebb gyermek és a többi három, a család szimbóluma is lehetne. Ugyanúgy sugárzik boldogságuk mint a környezet szépsége.

    Éppen erre indultak meg többen – Ági írja, hogy a Bodnariu eset után többen MEG MERNEK szólalni, elmesélni történetüket – a romániai felekezetek EGYKÉNT állnak ki (végre, egyesültek 🙂 ) és a világ közvéleményében is végső “csatát” hirdettek, bár már egy éve 14 országban tüntettek. EZ kivágta a “biztosítékot” és az után, hogy egyáltalán “elhiszik” a valós történetet, azt mondják: elég volt! Állj!

    Isten NEM akarja a mi szenvedésünket: aki a fenti véleményem hallotta, megbotránkozott. DE vajon, akarhatta-e Jézus Krisztus kereszthalálát Mennyei Atyánk, vagy, akart-e megmenteni MINKET?!

    Hiszem, és csatlakozom a nemzetközi ima-kiáltáshoz: legyen ELÉG! Jézus lerontotta az ördög műveit, ugyanúgy ezt az ördögi művet RONTSA LE, a Barnevernet vezető asszonya TÉRJEN MEG! a CSALÁDOKAT engedjék szabadon: szeretni egymást és nem szenvedni tovább szétszakítva!

    Hiszem, hogy találkozásukban, amikor visszatérnek a gyermekek, új élet fakad majd családi életükben, és az többé elronthatatlan lesz, olyan lesz, mint a FELTÁMADÁS! úgy legyen …
    ———————————————
    A nemzetközi fórumok jegyeznek minket, hogy ott leszünk április 16-án a közös nemzetközi demonstráción. Talán ezt már be lehet írni a naptárba, kedves János.
    ’16. április 16.

  • János says:

    Kedves Éva!
    Köszönöm “meggyőző” kommentedet,hidd el többet tudok erről az ügyről, mint amennyire te sejted. Mi már rég intenzíven imádkoztunk az ügyért, amikor ti csak értesültetek róla. Abban egyetértünk,hogy a nagy magyar csendben értékelni kell Ági információit.
    A Norvég Pünkösdi Egyház (meg az összes többi egyház) államilag finanszírozott,(van mit félteni) olyannyira,hogy a biblia szövegét is megváltoztatták,2011 óta a Példabeszédek könyvében vessző v. bot helyett,dorgálás szerepel.

  • Éva says:

    Kedves János! Szerintem az ne legyen szkander-meccs közöttünk hogy ki tudott róla előbb, hidd el, hogy ha nem láttam volna Isten gondviselését, hogy ő abba az irányba “lök” – visszaigazol – hogy ezt csinálni kell, akkor csak egy fellángolásnak tartottam volna, mert olyan hideg-hideg-hideg fogadott különböző egyházaknál.

    Az ellenfél, most hogy bedolgoznak a témába sokan, valóban maga az ördög. Ebben az esetben teljesen érvényes a Jelenések 12.12 a “jaj a földnek …”

    Jó, hozom a linkeket amiket megtaláltam, nem várom el, hogy kutassátok – hiszen engem is, és őket is a Gondviselő vezette ide:
    http://konzervativcsalad.blog.hu/2016/02/24/norvegianak_a_bibliaval_van_baja#c29795552 cikkben eisen 64 kommentje:

    A Norvég Pünkösdi Egyház közleménye: “A norvég gyerekvédelmi hatóságok korrekt és jól bánnak minden egyházzal kapcsolatban … elítélünk minden fizikai büntetést a gyerekek nevelésében”. Rájuk hiába számít a Bodnariu család a gyerekrabló állammal szembe. http://www.norway.org/PageFiles/786906/Pentecostal%20Press%20release%2012%20jan (fentit azért adtam meg, hátha nem működik a link)

    A másikat pedig itt találtam (erről az oldalról https://www.facebook.com/Konzervat%C3%ADv-csal%C3%A1d-1051440294875504/?fref=nfhttps://www.facebook.com/Konzervat%C3%ADv-csal%C3%A1d-1051440294875504/?fref=nf
    letörölték, sokszor megosztottam, most név nélkül kopizom)

    I.F. kommentje: Hege Hovland Malterud, a Norvég Barnevernet igazgatója, leszbikus, továbbá tagja a „Åpen Kirkegruppe”, (homoszexuális és leszbikus társaság) ők gyakorolják az Egyházak feletti felügyeletet Norvégiában és a hölgy Hege Hovland Malterud,igen aktív abban a harcban, hogy homoszexuális papok legyenek az Norvégiában.

    Ez a két információ megerősíti egymást, azért fogadom el: SAJNOS látszik, hogy egy ilyen nőben SEMMI szeretet nem lehet gyermekek, és pici gyermekes anyák iránt. Egy újszülött, csak egy darab a társadalomból, egy tárgy, amit lehet ide vagy oda taszigálni (jó pénzért).

    ITT FÜGG ÖSSZE, az eset világosan megmutatja a homoszexualitásnak Isten-terv ellenességét, ez bizonyítja Ádám kijelentését, hogy ezt mint gyakorlatot helyesnek nem fogadhatja el keresztény, ez eretnekség (Balavány Gy-nak írta).

  • dzsaszper says:

    Az alábbi videó 2:26 és 3:29 közötti részétől dobtam egy hátast:
    https://www.youtube.com/watch?v=4tpcbeJjDtI

  • Éva says:

    Szörnyű lesz a büntetésük: “Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok legyenek,mégis jaj annak aki botrányt okoz” Mt18.7
    http://konzervativcsalad.blog.hu/2016/03/22/igen_meleg_parokhoz_vandorolnak_a_lopott_gyerekek
    “Aki megbotránkoztat egyet a kicsinyek közül, akik bennem hisznek, jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába és a mély tengerbe dobnák.”Mt 18.6

  • dzsaszper says:

    Éva,

    sajnos a konyervatív család blogbejegyzés nem igazán tartalmaz olyan hivatkozást, ami kifejezetten megerősítené az általuk írtakat.
    Ha igaz amit írnak, akkor igaz lehet amit az embertelen kísérletekről írtam korábban, csupán a kisérlet társadalmi szinten zajlik:
    – a hirdetésekkel felkelhettik a keresletet,
    – a sok gondozásba vétellel biztosíthatják a kínálatot,
    – a cél az lehet, hogy minél több gyerek nőjön fel LMBT “családokban”.

    Mivel a szülőket megvádolják erőszakkal, az ő alapvető jogaik kit érdekelnel. Szülők híján a gyerekek végképp nem tudják megvédeni magukat.
    Ha pedig kiderülne, hogy tévedtek, majd azt mondják, hogy a gyerekek már túlságosan kötődnek az új szülőkhöz…
    Akik igazán nagyon útban vannak nekik, azok a norvég emberi joggal foglalkozó jogászok…

    Csak remélni tudom, hogy nem erről van szó, illetve hogy ha mégis, akkor nem jön össze az ördögi terv.

  • Szabados Ádám says:

    Egyre nehezebb végignéznem ezeket a videókat. Annyira felkavaró ez a jóság mögé rejtett gonoszság, hogy egy-egy videó napokra kiüt. A dzsaszper által belinkelt videóban megszólaló Barnevernet képviselőnek legszívesebben azt kívánnám (nem kívánom neki), hogy élje át a fájdalmat, amit ők okoznak másoknak, és utána nyilatkozzon újra önigazult gyermekvédőként. Le a kalappal a másik Barnevernet hivatalnok előtt, aki kilépett ebből a gonosszá vált szervezetből.

  • Éva says:

    dzsaszper, az ördögi terv működik. Éppen azt látom, amit ez a blog is írt, hogy a Bodnariu család volt az ütközőpont, ingerküszöb azoknak akik értik ezt, ahonnan már ne tovább! Ez Isten terve volt – rajtunk keresztül – hogy elég legyen!

    Ha 40 éve – mindegy mennyi, él és virágzik 🙁 – az ottani “egyháznak” homoszexuális vonulata, akkor pont kézenfekvő, és mindegy, kísérlet-e vagy sem hogy kellenek a gyerekek.
    Nem is emberi jogok … lázongok, hogy a CitizenGO olyan szöveget írt, átvett pl. a fenti blogról, hogy “sérült az anyának szoptatáshoz való joga”: az ember mint élőlény, születésekor kettőben van. Az újszülött nem életképes az EGÉSZSÉGÉRE nézve, hogy hallja az ismerős szívverést, és megkapja már az előtejet is, majd folyamatosan, ameddig igényli.
    A szörnyű babatrancsírozások jutnak eszembe – bocs – mert ugyanúgy vagdossák az élőt, élve! és félhalottan éljen tovább? lásd Eva Michaláková.

    A gyermekek ÁLTAL leszünk szülők, formálódunk/nevelődünk a nevelésük során évek alatt: megszületéskor intenzíven, ami később még folytatódik. Lassan “szülővé érünk” (nem véletlen, hogy könnyebb mindig már a másodikkal). Aki ezt nem látja, az gép és nem élő, illetve eszköz az ördög kezében. Lásd, egy fenti (Ádám linkje nemrégen) a tüntetésen magyarázza egy ősz hajú asszony a Barnevernet filozófiát: lehetőleg RÖGTÖN a születés után elvenni, hogy ne alakuljon ki kötődés. Rossz vicc: a kötődés már megvan).

    Nagyszerű amit Böjte Csaba és még sokan árvaházakban odaadó szeretetükkel pótolni akarják a szülői szeretetet, talán tudnak is, “rendes” gyereket nevelve, mégis, az út szélén hagyják a szülőket (kivéve, ha nem maguk a szülők kérték a gyermekek nevelését).

    Amit “ezek” csinálnak, az EGY élőlény – EZ A CSALÁD, rosszabb esetben csak az anya-gyermek – felszabdalása, trancsírozása. És még ő(k) beszélnek SZERETETRŐL! Micsoda erők kötik össze még az anyagot is a legkisebb részében (magerők). Itt is, “kötő erők” vannak, és az a szeretet, melyet nem lehet pótlékként – itt egy darab gyerek, nektek nincs – a “szegény homokosoknak” odaadni, mert “nekik is jár a családi élet” (ilyet, sajnos a saját fülemmel hallottam).
    Ezt kell csinálni ahhoz, sajnos pont ezt a brutalitást, hogy “kapjanak” gyermeket 🙁

    Nem beszéltünk össze a blog írójával, én ezt a két dolgot kezdettől összetartozónak gondoltam. A “kell a gyerek” elkeseredett hsz-ban írtam már lényegesen régebben mint egy hónapja. Csak egyre jobban látszik 🙁 bizonyítják a tények. Vagy még mindig nem lehet belátni hol van a gyermek-nélküliség?! a hiátus?

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Nem nagyon beszélnek ők szeretetről, ezzel nem kell “vádolni” őket. A Barnevernet-pszichológia anyja, Kari Killen szerint a jó gondoskodás fontosabb, mint a szülői szeretet: https://www.facebook.com/BarnevernetStealsChildren/posts/543929732445289
    Az itt belinkelt cikk erről a “nőről”: http://www.sakkyndig.com/psykologi/artikler/killen-eng.pdf

  • Szabados Ádám says:

    Ha valaki szeretne részt venni az induló levélküldő kampányban, itt a letölthető mintalevél és a címek, ahova el lehet a leveleket küldeni. Én kettőt címeztem meg és adok holnap postára: az egyiket Erna Solberg, a másikat Solveig Horne címére. Címzés közben a Bodnariu család mellett arra a további sok-sok ezer gyerekre és szülőre gondoltam, akik ugyanezt a rémálmot élik át, és azokra az ezrekre, akiket ez a nyomás tud talán megmenteni attól, hogy a jövőben a Barnevernet karmai közé kerüljenek.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Őszintén szólva, biztos nagyon gyáva vagyok, de még gondolkodom azon, hogy biztos meg akarom-e adni a címemet Hornénak.

  • dzsaszper says:

    Na igen… de elég sok a lehetséges címzett…
    utánanézve a norvég politikának, a kisebbségi kormányt kívülről támogató pártok különösen is érdekesek… nekik erősen érdekes, mennyire hagyják a kormányon lévő progresszívek ámokfutását? és ez mennyire ég rájuk…

    Én aligha a formanyomtatványt fogom küldeni… inkább pár újságcikket, norvég írást 🙂

  • Éva says:

    Tényleg, féltek? Pont azon gondolkoztam az elmúlt napokban,hogy lehet személyesebben keresni az igazgatónőt, de nem ám egyedül, hanem megkeresni a szálat a norvég Björn Bergmanhoz és majd vele. Külön levélen is gondolkoztam … miért nem?! Ki bánthat?!

  • Szabados Ádám says:

    170 norvég szakember Solveig Horne miniszterasszonynak írt levele:

    http://elvisnwosu.blog.com/2016/03/20/the-current-situation-within-norwegian-child-welfare-services/

  • Éva says:

    Kedves Ádám
    az első demonstráció óta – Ági figyeli a netet – a nemzetközi fórumok jegyeznek minket, fényképeket készítettek (nyilvánvalóan ismeretlenek, mert nem közülünk, Péter csak a végén, amelyek a FB oldalon vannak) és számítanak ránk a közös időpontban, mely április 16-án 14 órakor lesz ugyanott, a Norvég Királyi Nagykövetség előtt a Várban, az Ostrom utcában.

    Láthattad, ha nézted a FB oldalon a programot, hogy márc.12-én mindkét cikkedet felolvastuk, ezzel is tiszteletet adva annak a munkának, amit az ügybe fektettél és annak is, hogy a kis közösség “innen származik”.

    Kérlek, miután a felszólalók, a napirend nincs rögzítve, hogy az azóta felgyűlt anyagokat ismertetve, szólj a néphez, hiszen igehirdetéshez szoktál is, a szereplés, a mikrofon nem ellenséged 🙂 (én nagyon idegenkedem tőle).

    A résztvevők között ünnepélyesség volt érezhető, öröm afelett, hogy teszünk valamit, és nem akármit. Legjobban egy srác által megírt “demo-tábla” melengeti a szívemet: egy kockás füzetlapot vett elő, azon “JE SUIS CHRISTIAN” ezt maga előtt tartotta, ezzel állt szerényen hátul 🙂 mindvégig.
    A csoportképen látszik aztán – ez van első helyen a FB oldalon, nagy méretben – hogy az épület előtt a sarok magasságában áll, és ezt a lapot jó magasra fel is tartja: még majd fontos lesz, hogy ezt különböző nyilvánosságok előtt kijelentsük …

  • Szabados Ádám says:

    Éva, privátban válaszoltam.

  • Éva says:

    dzsaszper, kérünk szépen, hogy Ádám által küldött linken található levelet – márc.31. 15.55-i – http://elvisnwosu.blog.com/2016/03/20/the-current-situation-within-norwegian-child-welfare-services/ amit Horne miniszterasszonynak írtak, fordítsd le KÉRLEK a tisztelt publikumnak!
    Fel szeretnénk olvasni a demonstráción jövő szombaton!
    Van, aki már nagyon sokat segített nekünk, tőle nem szeretném ezt is kérni és mintha felajánlottad volna 🙂

    Kedves Bolyki László!
    Felkérhetünk-e egy felszólalásra, kérhetjük-e hogy hangosításhoz segíts – a számlánk nullán áll – plakátok készültek a gyülekezetekbe, templomokba, megtekinthető lesz a FB oldalon. Ildi éjszakákig dolgozott megint. Szóróanyagunk is van, más közönség részére.

    Kérünk szintén kedves László, hogy adj tanácsot, milyen zenéket játsszunk az alkalmon 16-án? Eddig – you tube-ról, ami rendelkezésre állt, kicsit vágva – ezek voltak:
    Kezdetre:
    Kodály Zoltán: Forr a világ https://www.youtube.com/watch?v=pC0s-VyRMYI ez még a “legjobb” variációja a vegyeskarral
    Az alkalom közepén:
    Illés: Ha én rózsa volnék … Bródy János és a tömeg https://www.youtube.com/watch?v=X5Y-tw6F5Ys
    Végén:
    Illés: Európa csendes
    A közelgő március 15-e miatt is, + a végén a szövegben ez hangzik el: “Száraz még a föld, de jönnek új esők és feláztatják majd a sós talajt”
    – így legyen 🙂

    Nagyon várjuk a válaszod a stopbarnevernet.hun@gmail.com címre!

  • Kedves Éva!

    Levél röppent a megadott címre.

    Üdv,
    Laci

  • Éva says:

    Vajon mikor látják be az emberek, hogy ebben a világfaluban nem vagyunk elszigeteltek, azt, hogy mennyire közünk van a másik ember, főként gyermekek, ártatlanok szenvedéséhez? Itt egy cikk, szerintem a jogászi megközelítés elég langyos. http://www.igenelet.hu/cikkek/homoszexualis-parok-nevelhetik-a-szuleiktol-elszakitott-gyerekeket-norvegiaban KÍNZÁSRÓL van ugyanis szó, olyan méretű lelki fájdalomról, mely semmihez nem hasonlítható: annak a köteléknek elszakításáról, amire csak a szeretet képes, és amit a Teremtő belénk írt. Ezek a kötések hasonlóan erősek mint a magerők az anyagban…

    Ismételten kérem a kedves Olvasókat, jöjjenek nekünk segíteni! Nemcsak a jelenléttel, de azzal is. A nemzetközi tüntetés-sorozatban benne vagyunk, számítanak ránk. Nem értem, hogy-hogy MI NEM SZÁMÍTHATUNK itt ! a keresztényekre ?!

  • Szabados Ádám says:

    Ez jó hír, de még négy (!) gyermeküknek kell hazakerülniük (ki tudja, honnan), és ott a többi sok-sok ezer gyermek más családokból is, akik a szüleik után sírnak, és akik után a megalázott, meghurcolt szülők sírnak.

  • Szabados Ádám says:

    Nem értem, hogy-hogy MI NEM SZÁMÍTHATUNK itt ! a keresztényekre ?!

    Éva, nem biztos, hogy arról van szó, hogy nem lehet a keresztényekre számítani. Fontos az ügy, és fontos az, hogy az ügy melletti kiállás bizalmat keltsen. Nem elég, hogy maga az ügy jó. Lényeges az is, hogy kik állnak az ügy mögött. A bizalmat a magyar ember nehezen adja. Ezért elengedhetetlen a megbízható szervezeti háttér. E nélkül a legjobb ügyből is könnyen don quijote-i küzdelem lesz, majd ebből fakadó frusztráció, harag és kiábrándulás. Becsülöm a benned lévő buzgóságot és tenni akarást. Örülni fogok, ha a kezdeményezés sikerrel jár. De kérlek, ne bántsd a keresztényeket, ha lassan reagálnak. Ez nem feltétlenül az ő hibájuk.

  • dzsaszper says:

    Kedves Éva,

    a hétvégén nekifutok, de szerintem jobb, ha más (profibb) fordítót is megkérsz, megkértek. Nem egy könnyű szöveg. Aztán legfeljebb össze lehet vetni a fordításokat?

  • Éva says:

    Most írt Ági hogy nem műxik a link kedves dszaszper. Te még le tudtad tölteni?
    Van egy kitűnő hsz a FB oldalon, ezt ő küldte http://www.nkmr.org/docs/Report_to_the_European_Parliament_Petitions_Committee.pdf remélem, ez megnyílik, tudsz esetleg csinálni ebből egy absztraktot?

    Az egész ügyről írsz valamit? Felolvasod? Néhány nap múlva közzétesszük a programot, jó lenne ha hozzá tudnád tenni … Kérlek írj a közös vagy az én címemre kedves dzsaszper, vannak kérdések, érdekel a véleményed! Előre köszönet!

    Aki nem bízik abban – a március 12-i rendezvényben sem bíztak – az vegye figyelembe, hogy a “Köszönjük Magyarország” már eljutott hozzánk. Ez mindenkit megillet, aki magyar.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Engem azért érdekelne a 170-ek szakvéleménye, de nem találom. Van olyan, aki letöltötte? Megvan valamilyen formában? Vagy csak nekem nem működik a link?

  • É. Maurer Ildi says:

    Sziasztok, nekem működött egy link,(ugyanaz)de idemásolom újra, hátha jó lesz:
    http://elvisnwosu.blog.com/2016/03/20/the-current-situation-within-norwegian-child-welfare-services/
    dzsaszper tudnál ennek a fordításában segíteni? Esetleg írnál ide,stopbarnevernet.hun@gmail.com, hogy meglegyen a mail-ed, vagy Ádám megkaphatnánk dzsaszper elérhetőségét? Köszönjük, Ildi

  • Charismatic Boy says:

    Kedves keresztény testvérek és Ádám!

    Egy fontos eseményt és nemes ügyet ajánlanék mindenki figyelmébe:

    Nemzetközi tüntetéssorozat lesz 20 országban a Bodnairu család mellett, melyben végre Magyarország is szerepel.
    Bővebb infó:

    https://www.facebook.com/Norway-Return-the-children-to-Bodnariu-Family-744234959015965/

    A tüntetés Április 16.-án lesz szombaton 14:00 órától a Norvég királyi nagykövetség előtt – Budapest 1015 Ostrom utca 13.

    “És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.” – 1 Korintus 12,26

  • Éva says:

    1.Kor.1 19 Hiszen így írták meg: “Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem.”
    20 Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét?
    21 Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy “ostoba” igehirdetéssel mentse meg a hívőket…

    27 Isten azt választotta ki, ami ostoba a világban, hogy a bölcseket megszégyenítse, ami a világban erőtelen, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse azt, ami erős
    28 és azt választotta ki Isten, ami a világban nem nemes, ami megvetett, sőt a nem levőket, hogy hatástalanná tegye azt, ami van,
    29 hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessék.
    30 Mert őtőle van, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, kit Isten bölcsességünkké tett, továbbá igazságosságunkká, megszentelődésünkké, megváltásunkká is,
    31 hogy – amint írva van – “aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”

  • tónibácsi says:

    “Azt viszont tudom, és forrásokkal igazolom, ha bárki kéri, hogy

    A norvég evangélikus egyház, amely a legbefolyásosabb ottani vallási szervezet, 2014-ben megtagadta az azonos neműek összeadására vonatkozó kezdeményezést,…”

    Balavány Gyuri figyelmébe, a fenti kommentje után:

    http://index.hu/kulfold/2016/04/11/mar_templomban_is_hazasodhatnak_a_norveg_homoszexualisok/

    Egyébként, a témánál maradva, jó lenne látni, hogy az emberi jogokra oly érzékeny HVG ingerküszöbét is átüti a téma…, mármint ami Norvégiában a családokkal történik

  • Éva says:

    @tónibácsi, jöttök szombaton? Vagy messze éltek Budapesttől?

  • dzsaszper says:

    Kedves Éva,

    elnézést a csúszásért, elkészültem a fordítással. Végül az angol szöveget összevetettem a google norvég-magyar és norvég-angol fordítója segítségével a norvég eredetivel: http://www.aftenposten.no/nyheter/iriks/Bekymringsmelding-om-barnevernet-8049787.html, enélkül pád mondatnak nem lett volna füle-farka…

    tehát a fordítás:

    A norvég gyermekjólét helyzete mélyen nyugtalanító. Mint szakemberek és felelős polgárok, kötelességünkek érezzük, hogy világosan elmondjuk, hogy gyermekek széles körben — senki nem tudja, hogy mennyien — ki vannak téve a jelenlegi rendszerben súlyos gondatlanságnak és visszaélésnek.

    A jelenlegi helyzet a társadalom számára nem elfogadható. Úgy látjuk, hogy mindenkiben erősítsük az elkötelezettséget a norvég gyermekjóléti rendszer kihívásaival való foglalkozásra: a tudósokat, a politikusokat, a médiát és a nyilvános társadalmi vitát átlalában is. Polgárokként midnannyiunk felelőssége biztosítani, hogy a gyermekeket és családokat emberi jogai ne sérüljenek annak a gondozási és határozathozatali rendszernek az inkompetenciája vagy visszaélései miatt, amely azért jött létre, hogy biztonságot és gondoskodást biztosítson számukra.

    Egyre több különböző foglalkozású szakember kezdi megérteni, hogy a rendszer távol van attól, hogy a legjobbat biztosítsa a gyermekek számára, és radikális változásra van szükség. Sokan jelzik, hogy a tervezett és megvalósított intézkedések nem elegendőek. A miniszterek és vezetők bevonása nyilvánvalóan nem elég.

    Szeretnénk hinni, hogy a magas szakértelem és jó ítélőképesség biztosítja. hogy a gyermekvédelem megalapozott intézkedéseket és döntéseket hoz. Hasonlóképpen szeretnénk hinni, hogy az igazságszolgáltatás és a szakértők megőrzik a gyermekek és családok törvényes jogait. Eltérő hátterű szakértők, egyedi esetek vizsgálata során túl gyakran találkoznak egészen más valósággal.

    Tudjuk, hogy számos esetben szükséges, hogy a hatóságok beavatkozzanak a családok életébe és átvegyék a gyermekek gondozását. Sokhelyütt a gyermekvédelem a lehető legjobb módon foglalkozik ezzel a rendkívül igényes feladattal. Ezentúl gyakran látunk példákat arra, hogy egy rosszul működő szervezet téves számításai igen széles körben komoly következményekkel járnak.

    A másik oldalon olyan eseteket látunk, amelyekben a gyermekeket rendkívül gyenge bizonyítékok alapján távolítják el otthonukból. Ezeket az eseteket spekulatív értelmezés, a megfigyelés és az értékelés közötti kapcsolat hiánya, továbbá olyan minőségbiztosítási intézkedések hiánya jellemzi, amelyek változtatáshoz vezethettek volna.
    Az egyik súlyos ellenvetés, hogy sok szakértő túl szoros kapcsolatot ápol a gyermekvédelemmel, mint megbízóval: ez a jogbiztonság hiányát eredményezi. A gyermekvédelem gyakran ugyanarra a pszichológusra támaszkodik az eset kivizsgálásában, akikkel eljártak a sürgősségi gondozásba vételkor. Amikor a szülők az ügyet a Megyei Tanács elé vagy tovább a bíróság elé viszik, azzal szemesülnek, hogy a gyermekvédelem saját szakértőt rendeli ki, aki már előre ismeri az ügyet. Ezek jól fizető megbízatások, és sok szakértő megélhetését kizárólag ezek az ügyek jelentik a megélhetést. Könnyen elképzelhető, hogy ezek a szakértők nagyon sok esetben olyan szakvéleményeket készítenek, amelyek visszaigazolják a gyermekvédelem döntéseit. Itt hatalmas összeférhetetlenséggel állunk szemben, amely a gyermekvédelmi döntésekben érintett védtelen családok jogi védelmének beszűkítését jelentheti.

    Amikor a szakértők megküldik a jelentésüket és tanúskodnak a tárgyalóteremben, gyakran úgy látjuk, hogy nagyon karcsú megfigyelésen és gyenge és spekulatív értékelésen alapul. Aránytalanul nagy hangsúlyt kap a gyermekvédelem által kijelölt szakértő amikor az ügy bíróságra kerül. A bírók túl messzemenően engedik, hogy a szakemberek következtetéseket vonjanak le. Egyes esetekben, ha az anyagi helyzetük engedi, a szülőknek lehetőségük van, hogy saját szakértőt vegyenek igénybe, azoban egyértelműen azt a tendenciát látjuk, hogy a bírók nem azonos súllyal veszik figyelembe ezen szakértők következtetéseit. A magánfelektől származő szakvélemény nem szerzi meg ugyanazt a státuszt, mint az állami fél által kijelölt szakértők és tanúk. Túlontúl gyakran tapasztaljuk, hogy a biológiai szülők, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi háttérrel, esélytelenek a nagy és erős állami apparátussal szemben. Azt a tendenciát látjuk, hogy a jogrendszer minden szintjén hiányos megfigyelési alappal és elfogult értelmezések alapján születnek meg a döntések.

    Ezek alapján azt állítjuk, hogy a gondozásba vételről szóló döntések sok esetben minden szempontból elhibázottak és a biztonsági intézmények nem működnek megfelelően. Ennek súlyos következményekkel járhat az érintett családok számára. Különösen veszélyeztetettek a bevándorló családok, akik elveszíthetik a gyermekeket anélkül, hogy megérthetnék a norvég kultúrát és alkalmazkodhatnának a fizikai fegyelmezés iránti norvég zéró toleranciához. Sok bevándorló nőtt fel fizikai fegyelmezés mellett több generáción keresztül, és ők őszintén azt gondolják, hogy a legjobbat teszik vele a gyermeküknek.

    A legfontosabb eszközök a változás elérésére a bizalom, tisztelet és párbeszéd, nyilvánvalóan figyelembe véve hogy az erőszak a gyermeknevelésben elfogadhatatlan. Ezen eszközök hiányában bizalmi válság alakul ki a gyermekjóléti szolgálat és a kisebbségi lakosság között, ahogyan ezt sok norvég településen is látjuk. Több önkritikus hozzáállásra van szükség abban, hogy hogyan közvetítjük a norvég kultúra határozott nézeteit arról, milyen a jó gondosodás, és jobb betekintésre az érzelmi kötődés és gondoskodás sajátos kifejeződésebe, ahogy azok megjelennek más kultúrákban.

    Ordító különbségek jelentkeznek a helyi gyermekjóléti hivatalok között, ahogyan a közntézményüket a családokkal szemben gyakorolják. Elképzelni is nehéz más olyan területet, ahol a közintézmények ennyire radikálisan beavatkoznak az emberek magánszférájába.

    A helyzet az, hogy ma sok helyi gyermekjóléti szolgálat nem működik olyan szinten, ami megalapozná ezt a hatalomgyakorlást. Példákat látunk arra, hogy a hivatal olyan autoriter és zárt rendszert és kultúrát fejlesztett ki, amely a gyermekeket és védtelen családokat hivatali visszaélésnek teszik ki. Kevés az esély arra , hogy a gyermekek és a védtelen családok hangját meghallják, kétséges a jogbiztonság.

    Különösen nehéz azoknak a családoknak, akik nem rendelkeznek komoly gazdasági vagy szociális erőforrásokkal, hogy az ügyüket bíróság elé vigyék és együttérzésre találjanak. Sokan naívan hiszik, hogy a gyermekvédelem minden gyermeket megfelelő módon véd, és az ellenőrző apparátus meghozza a szükséges kiigazító lépéseket, amely csak megerősíti a tehetetlenség érzését azokban a gyermekekben és családokban, akik ennek épp az ellenkezőjét tapasztalják.

  • Éva says:

    Nagyszerű, kedves dzsaszper, gondoltam is hogy nem hagysz cserben, de mégis, két napja megkértem valakit, aki nem akárki itt most nem írom meg. Hm ahogy mondtad az elején, “majd összevetjük a fordításokat” 🙁 amire most lesz lehetőség 🙂 és még a norvégba is beleástad magad. Áldások jönnek érte!

    Kérlek, keress meg FELTÉTLENÜL mert van egy válság, és szeretném ha elmondanád a véleményed, amit mindig tudtam értékelni 🙂 A közös címünk itt van fenn …

  • dzsaszper says:

    A történet elérte a BBC ingerküszöbét:
    http://www.bbc.com/news/magazine-36026458

  • Barbara says:

    Kedves Éva,
    Tóni bácsi felesége vagyok. A gyülekezetünkben két napos vezetőképző lesz, és ez ütközik a programmal.
    Két nagyon fontos esemény közül kellett választanunk, és maradtunk annál az elvnél, hogy ilyen esetben oda megyünk, ahova először köteleztük el magunkat.
    De a távollétünk csak félig valós, imádságban veletek vagyunk és leszünk.
    Bátorításul a folytatáshoz:
    Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít, Fil 4,13

  • Éva says:

    Ámen kedves Barbara! Köszönjük. Átadom a többieknek!

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Dzsaszper, Te Gazsó vagy?

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Jaj, nagyon jó a fordítás, kösziiii

  • Kövesi József says:

    Én készülök menni,a helyszínen rendezői,szóró lap osztásban stb tudok segíteni.

  • Éva says:

    Köszönet, kérünk egy e-mail címet, és telefonszámot a stopbarnevernet.hun@gmail.com címre!

    A rendezőknek “R” jelzést kell kapniuk, a FB oldalon már 50-en jelezték hogy jönnek, 10 emberenként kér a rendőrség egy rendezőt. Máshonnan jelzés nélkül is jöhetnek …

    Várunk sok szeretettel!

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Reikeras (követője vagyok) már osztja a fészen ez a cikket:
    http://www.dagbladet.no/2016/04/16/nyheter/innenriks/barnevern/43870228/

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Azok a fekete körmök! 🙂 Ez jutott róla eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=eHvpBCxgKWU

  • Éva says:

    Ezért nem szabad a boszorkányokkal szórakozni szerintem így sem, egy dalcoskával (és sokak szerint). Nem véletlenül volt félelmetes mese alak, jól el is láttak a baját Jancsi és Juliska 🙂 és a “zsákos ember” aki elvisz 🙁 festették az ördögöt, a Barnevernetet a falra.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Bocs, ezt nem ide akartam írni, hanem a levélhez, ahol idézve van ez:
    http://www.dagbladet.no/2016/04/20/nyheter/innenriks/barnevern/solveig_horne/43940246/

  • János says:

    Részben már van eredménye az ápr. 16-i tiltakozásoknak.

    https://armoniamagazineusa.com/2016/04/24/ruth-bodnarius-sister-discusses-case-on-norwegian-tv-english-subtitles/

    Ruth testvére, az NRK norvég televízió vitaműsorában,angol felirattal.

  • jános says:

    http://www.europarl.europa.eu/meps/hu/39726/LASZLO_TOKES_home.html

    Tőkés László felszólalása az Európai Parlamentben, Bodnariu ügyben.

  • Éva says:

    Kaptam egy üzenetet a CitizenGO-tól, Esztertől. Őket kereste egy jóakaró (egyelőre ennyit tudok) és a gyermekeitől megfosztott anya is írt. 🙁 Gondolták, nekünk, ha a norvég üggyel foglalkozunk …

    Erre készültem, mert tudom, hogy “helyzet van” és szombaton, 14-én lesz az általuk szervezett család-konferencia, ott be akartam dobni a témát: Ildinek, Áginak mondtam is még a szervezések idején, hogy folytassuk, mert nálunk is van sok tennivaló! Ezt kaptam, kopizom:

    Üdvözlöm!

    Segítséget szeretnék kérni sürgős esetben egy ismerős családnak
    elvitte a gyáműgy 3 gyermekét jelentéktelen okokra hivatkozva.
    Ő is fog önöknek írni hogy legyen szivesek valamilyen formában
    segítsenek nekik.
    Semmilyen információt nem kapnak senki nem segít nekik és önökre
    gondoltam hogy hàtha tudnak
    Segíteni.A történetüket a norvég családhoz tudnám hasonlítani.
    Válszukat előre is köszönöm.
    —————————-
    A gyermekvédelmi törvény változott, keresik a nevelőszülőket, alkalom adtán az is “pénz” – szemben, hogy a vérszerinti anya-apa igen olcsó (elnézést a kifejezésért – ezek tények) ez ugyan átmeneti, DE hamarosan vagy örökbe adják a gyerekeket, vagy vissza a szülőkhöz. Kérdésem: tömegesen veszítik el a lakásaikat a “devizahitel” kapcsán is, az albérleti árak az egekben, lépni kell, dolgozni, ki az, aki jönne?! Még egyszer kérdezem: ki jön dolgozni a tönkretett családokért testvérek?!

    Itt a CSOK lehetősége, de ismerek 10 gyerekes házaspárt, mind a 10 intézetben. A férfi nagyszerű munkás, minden elmegy az albérletre, ha nincs munka, akkor az utcáról nagyon nehéz dolgozni járni … Csak egy nagyon kicsi segítség, lakhatási lehetőség – egy évig – és a kicsiket máris ki tudják venni, aztán pedig felvenni az állam által nyújtott segítséget.

    Nem mondom, hogy egyszerű, de nem nézhetjük, hogy mennek majd még jobban tönkre, gyermekek nélkül! Most megértettem, az előző posztban írtam Imréről, hogy miért nem fogadta el az ISMERŐS nev.szülőt, ahol ott is lakhatott volna (nem hivatalosan … ) – KIALAKUL EGY ÉRZELMI KÖTŐDÉS ha igen, az a baj, ha nem akkor meg az, és a szülő “perifériára ” kerül a gyermek szívében! … és ez, alig gyógyítható később!

    Ide írom, hogy mi történt, szintén e-mail (remélem, nem baj, ha terjendős, kedves Ádám!)
    —————————————
    Üzenet: 2016 ápr 26,-án 2 fiam iskolába indult 11 és 15 évesek majd
    feleségem elvitte 4 éves kislányunkat óvodába majd feleségem is elment
    délutánra dolgozni mikor én indultam a lányért 15 órakor 3 rendőr
    keresett úgy hogy azt a Márton Jenőt keresik aki külföldön dolgozott
    és tó van az udvarán mondtam én vagyok majd bejöttek és közölték
    hogy a kislányom elvitték a kórházba mert bántalmazás érte hogy mikor
    máig sem tudom mondták várjunk és akkor ők be is visznek hozzá vártunk
    majd sógorommal elindultunk a kórházba de félútról visszafordultunk
    mert jött egy rendőrbusz amit mi hirtelen mentőnek gondoltunk
    visszajöttünk de 8 rendőr és 3 gyámügyis volt akik később elmondták
    hogy bejelentés érkezett ellenünk a vád hogy otthonában többszörösen
    súlyosan bántalmaztuk a kislányt majd mindhárom gyermekem gyámügy alá
    vették mentem ügyvédet fogadi másnap ápr 27.-én a mai nap máj 5.-én
    kaptunk egy információt hogy az ózdi rendőrség átadta Miskolcra az
    ügyet mert szexuális bántalmazás történt de senki nem kérdez minket
    vagy mondana valamit mindenki a gyámügy vagy a rendőrség is csak azt
    mondja nem mondhatnak semmit nem értem ez lenne ennek a megfelelő útja
    viszont azt tudom hogy a kislánynak mikor óvodába itthonról elvittük
    semmi baja nem volt az meg hogy szexuálisan bántalmazva lett volna teljesen
    kizárt mit tehetek kérem irjon vagy hivjon 06-30-xxx xxxx köszönettel
    egy megtört szülő
    ————————-
    A telefonszámot megadta, nálam megvan. Még egyszer kérlek, testvérek, ennél fontosabb ügy alig van … Nem gondoltam, hogy MÁRIS itt dörömböl a feladat az ajtómon!

  • Szabados Ádám says:

    Kedd este kerekasztal-beszélgetésen vettem részt egy norvég újságíró, a Bodnariu család román ügyvédje, valamint Einar C. Salvesen norvég pszichológus társaságában. Az eseményről tegnap a sambaandet.no norvég online újság számolt be (itt).

  • Steve says:

    A norvégomon még kicsit csiszolnom kell, szerencsére a google translate segített. 🙂

  • Szabados Ádám says:

    A Dagen norvég online újságban is címlapon van egy beszámoló a kerekasztalról:

    http://www.dagen.no/Nyheter/naustdal-saken/%E2%80%93-Barnevernssak-truer-sivilisasjonen-345166

  • Szabados Ádám says:

    What’s wrong with this picture? (Mi a gond ezzel a képpel?)

  • Discipline says:

    Hű, ez nem semmi! Gratulálok a norvég sajtómegjelenéshez!

  • Szabados Ádám says:

    Még egy norvég cikk – talán az eddigi legérdekesebb – jelent meg a keddi kerekasztal-beszélgetésünkről. A cikk szerzője a panel egyik résztvevője, Tarjei Gilje norvég újságíró. Bár a beszélgetésben ő játszotta (saját bevallása szerint is) az „ördög ügyvédje” szerepet, és kissé most is védi a rendszert, a cikkben szorgalmazza a szembenézést a kellemetlen ténnyel, hogy Norvégia valamiért az „ördög” szerepébe került, akit védeni kell, és meglepetésemre beengedi a kritikáink egy részét. Nem is kicsi részét. (Legalábbis ha a Google angol-fordítása jól adja vissza a szavait.) Nekem Tarjei annak a példája, hogy norvégként mennyire nehéz lehet rádöbbenni arra, hogy az állam működésében valami alapvetően tönkremehet.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Salvesen nevét és fizimiskáját már több cikkben láthattuk, mint aki (óvatos) kritikákat fogalmazott meg a rendszerrel szemben. Ha jól értettem az egyik cikket, szerinte az nagy hiba volt, hogy elvették a Bodnariu-gyerekeket, de a gyermekvédelmi beavatkozás szükséges volt. Itt csak a fenekelésre gondol, és arra, amit a norvégok evidenciának tartanak, hogy aki ilyet tesz, -méltó a gyehenna tüzére, 🙂 ööö akarom mondani- minimum szüksége van segítségre a gyereknevelés terén? Az most itt nem téma, hogy akik így kínozzák a gyerekeket, azoknak milyen erkölcsi alapjuk van gyereknevelési tanácsokat osztogatni, ráadásul szakemberként, az állam tekintélyével. Inkább az érdekel, hogy Salvesen “csak” erre gondol, vagy alapos vizsgálat után azt állapította meg, hogy a gyerekek valóban a családban szenvedtek el súlyos lelki sérülést? Csak a dokumentumokat látta, vagy volt alkalma pszichológusként valamelyik gyerekkel beszélni?

  • Szabados Ádám says:

    Sokat beszélgettem a konferencián Einar Salvesennel. Mikrofon nélkül jóval keményebben fogalmazott, mint a kerekasztal-beszélgetésen. Konkrétan a legrosszabb szovjet politbüróhoz hasonlította a Barnevernetet. Szakértőként évek óta vív kafkai hangulatú szélmalomharcot a hivatalokkal, és nem fér a fejébe, hogyan lehetséges, hogy szociális munkások, pszichológusok, hivatalnokok, hatósági emberek gond nélkül átlépik azokat az etikai határokat, ahol mindenkinek meg kellene állnia. A vacsoraasztalnál sorolta nekünk a döbbenetes családi tragédiákat, amiket ez a velejéig korrupt és kontrollját vesztett rendszer futószalagon produkál. Számára (is) teljesen felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, ami történik. Az egész rendszer abban érdekelt, hogy egyre több gyermeket szakítsanak el a szüleiktől, a szociális munkások ebben érdekeltek, a jogászok ebben érdekeltek, a pszichológusok ebben érdekeltek. Szakértőnek jó eséllyel nem kérik fel újra azt, aki a jelentésében nem a Barnevernet álláspontját támasztja alá, márpedig egy-egy szakértői jelentésért csillagászati összegeket fizetnek. Mindenki abban érdekelt, hogy olajozottan működjön a biznisz.

    (A beszélgetésünk egyes részleteit most le sem írom, mert nem véletlenül hangzottak el mikrofon nélkül, de azt teljes bizonyossággal tudom mondani, hogy Salvesen az egész rendszer működését rémálomnak tartja, és a véleményét jól tükrözi az a 170 vagy 180 pszichológus által aláírt petíció, amit sikerült összekalapálnia. Nagy megnyugvással szemléli a nemzetközi tiltakozáshullámot, ami végre repedést nyit az orwelli rendszer eddig áthatolhatatlan falán.)

    Salvesen a kerekasztal-beszélgetésben is utalt arra, hogy többször szorgalmazta: a rendszer felülvizsgálatába vonjanak be külföldi szakértőket, máskülönben hiteltelen lesz a vizsgálat eredménye. A norvég kormány azzal söpörte le a javaslatot, hogy a nemzetközi tiltakozó levelekben megfogalmazott vádak abszurdak. Orosz levélírók például megvádolták a norvég kormányt, hogy a DNS-állomány frissítése miatt kellenek nekik a bevándorló gyermekek. Máshonnan más magyarázatokat fűztek a jelenséghez. A norvég kormány ezeken nevet. Salvesen viszont kérte őket, fontolják meg, hogy most már a világ minden táján valamiért magyarázatot keresnek arra, ami történik. A világ számára felfoghatatlan, ami Norvégiában zajlik, és ezen érdemes elgondolkodni egy pillanatra. Nem a nevetséges magyarázatok az érdekesek, hanem az a tény, hogy a világ magyarázatot keres valamire, ami magyarázatra szorul.

    Salvesen arról is beszélt, hogy a Bodnariu család és más családok esetében nem csak arról van szó, hogy a gyermekek elveszítik a szüleiket (és a szülők a gyermekeiket), hanem arról is, hogy a gyermekek elveszítik a nagyszüleiket, unokatestvéreiket, rokonaikat, barátaikat, osztálytársaikat is (és a nagyszülők, rokonok, barátok is a gyermekeket, akiket megszerettek, akikhez szívükből ragaszkodnak). Irtózatos a pusztítás, és soha nem gyógyuló sebek keletkeznek az érintettek életében. A még tönkre nem tett kapcsolatokat pedig olyan szinten teszi görcsössé ez a poliszing és állandó fenyegetettség, hogy a nagyszülők időnként már azt sem tudják, megölelhetik-e az unokáikat vagy sem. Nagyon nagy a baj. Salvesen azt is kérdezte tőlem, hogy vajon miért nem szólalnak fel sokkal hangosabban a norvég keresztények. Salvesen nem hívő keresztény, de ebben a kérdésben szerintem sokkal inkább a helyén van a szíve, mint azoknak a norvég keresztényeknek, akik még mindig mentségeket keresnek a BV működésére.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Köszi! Örülök ezeknek az információknak. Mármint annak, hogy többet megtudhattam az ő hozzáállásáról, meg arról, hogy belülről hogyan látja a rendszert. Annak nem, hogy belülről nézve még sötétebb a kép, mint így messziről. Nem azért kérdeztem, mintha nem hinném el, hogy eléggé “a mi oldalunkon áll”. Inkább azért, mert ha a Bodnariu család egy pszichológus szakértő szerint is rászorul a gyermekvédelem segítségére, az sajnos gyengíti az esélyeiket nem csak arra, hogy valódi szakszerű segítséget kapjanak, hanem főleg arra, hogy visszakapják a gyerekeiket. Arról nem beszélve, hogy ekkor a kívülálló hajlamos akkor is elítélni a szülőket, ha belátja, hogy ők és gyermekeik egy gonosz rendszer áldozatai, és azt gondolni magáról, hogy ő nem kerülhet ilyen helyzetbe, mert ő jó szülő. Mások meg, akik örök bizonytalanságban élnek, hogy jól csinálják-e (az interneten fellelhető “szakirodalom” szinte tényként kezeli azt a közhelyet, hogy az anyaságnak “természetes” velejárója a bűntudat, sőt ez már hormonálisan is kódolva van…), végképp összezavarodnak, hogy kitől és mitől és hogyan is kellene megvédeniük gyermekeiket. Mindenki utálja, ha észt osztanak neki, mégis beáll az észosztók közé, nehogy kiderüljön, hogy a saját portája előtt is söpörhetne, hiszen akkor még a végén rászabadítják a gyámügyet. Szóval még itt, Magyarországon is nehéz rávenni bárkit, hogy belegondoljon, hogy ha tényleg rendszerszinten államilag oroznak el gyerekeket, az mennyire borzalmas (nagy dolog, hogy Salvesen részletesen, szakmaian kibontja a dolgot, de szerintem ennek irtózatosan pusztító voltának belátásához szerintem nem kell pszichológus diploma), mert senki nem akarja elhinni, hogy ilyesmi nyomós ok nélkül bárkivel megtörténhet Norvégiában. Mert szinte mindenkit érzékenyen érint a dolog. A norvég keresztyének is biztos azért nem állnak ki a családokért, mert mindenki a saját gyerekeit félti. Szervezetileg meg azért nem, mert az egyházszervezetek anyagilag az államtól függenek.

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Örülök annak is, hogy Salvesen (és sok norvég pszichológus és jogász) értelmét látja a nemzetközi tiltakozásoknak, hiszen ennyit tudunk tenni az ügyben, jobb ötletünk nincs. Mivel a norvégok, ha kritizálják a rendszert, saját gyerekeik életével játszanak, ezért a keresztyének összefogását is külföldön kell megszervezni. Nekem nagyon úgy tűnik, hogy ebben a románok jó példával járnak elöl mind Romániában, mind amerikai román gyülekezeteikben. Az okok és célok “feltérképezésében” mi, magyarok sem maradtunk le (homoszexuális párok igényei, torontói jegyzőkönyvek). Sajnos ezekkel mi is nevetségessé tesszük magunkat, még ha van is ezekben igazság. De azért durva logikai bukfenc például egy gyermekeitől megfosztott, megalázott, megszégyenített, meghurcolt orosz anya levele alapján leradírozni a pályáról az összes orosz pszichológus szakvéleményét.

  • Szabados Ádám says:

    Salvesen pár napja küldte el nekem ezt a cikkét:

    WHAT HAPPENED TO HUMANITARIAN COMPASSION?

    This article, translated from Norwegian was published in « Dagsavisen» May 5th, 2014. The author is Einar C. Salvesen, Licensed Clinical Psychologist, who has accumulated extensive experience as an expert witness in numerous legal cases involving removal of children from the care of their parents. He has through articles interviews and presentations expressed concern about the lack of assurance that justice is served by the legal system which complements Child Protection Services in Norway. In connection with the same, he also highlights significant flaws in the processes which are instituted when Child Protection Services in Norway assume control over and impose care arrangements on children and their families. His views has been met with interest among academics, in the media and on top ministerial level – from those which his sharp criticism refers to, and who are personally responsible as experts in the field, the critisism is met with total silence.

    A crisis of confidence is said to exist between the Child Protections Services in Norway and minority groups in this country. Is this lack of trust justified?

    On 8th April 2014 the television program Brennpunkt 8 introduced viewers to some highly unconventional methods resorted to by Polish parents for the purpose of being reunited with their children who had been taken into care, placed in foster homes or institutions by Norwegian Child Protection Services. Krystof Rudowsky, one of the main protagonists and a previous member of the Polish Parliament, likened the manner and methods used by Norwegian Child Protection Services to those perpetrated by the Hitler-jugend and dog catchers. On this basis he justified the ‘kidnapping’ of these children so they could be reunited with their parents.

    My own experience of the processes and methods by which some children have been taken into care by statutory services is of these appearing to be unnecessary, excessive and occasionally without rational foundation. In consequence, I have observed that those most directly affected react with desperation and despair. In direct consequence of the perceived injustice some are prepared to go to extreme lengths in order to be reunited with their children. Otherwise law abiding parents lose all trust in a process of law which they no longer believe will deliver fair and just outcomes. With no other perceived option to pursue they resort to all or any possible means to ‘save’ their children.

    Actions taken may amount to civil disobedience in response to a system which, to a much greater extent than we may wish to believe, fails to deliver outcomes which can be considered to be ‘in the child’s best interest’. As long as Child Protection Services maintain, what in many instances amounts to poor standards of communication, arrogance and undemocratic dialogue with individuals from other cultures, we only have ourselves to thank when confronted with recent diplomatic crises which disrupt Norway’s relationship with other nations as well as the total crisis of confidence and trust in our own relationship with immigrant populations now settled in this country. The situation also arise in part from what appears to be an intolerant dismissive attitude towards those who come to Norway from societies with a tradition of child rearing practices which differ from that commonly practiced in this country.

    To reach greater understanding of and to create trust in a diverse range of child/parents relationships and child rearing methods take time. A precondition for change is that dialogue should take place in a context of mutual respect and emphatic listening. This is often absent in Norwegian Child Protection Services. In this regard I wish to make perfectly clear that I do not in any way accept or condone violence or assault perpetrated against children whatever the context may be. However, in those instances when parents resort to disciplinary actions involving hitting, slapping or locking children behind closed doors it is known that focused and empathic guidance and advice to parents typically puts an end to the use of these methods.

    The nature of problems that I encounter in these cases (a problem which is also highly relevant to relationships within Norwegian families who by their own standards find themselves at odds with the narrow framework of acceptability used by Child Protection Services) can be illustrated by a ‘case study’ taken from legal hearings in which I was involved as an expert witness. It involved a Kurdish father and his son. When the child was seven years old he once disclosed to staff at his school that his father had hit him. The school failed to take the natural step of calling the father to an interview. Immediately it reported the allegation to Child Protection Services. Without further consultation the statutory service jumped to a precipitate conclusion that the boy had been subjected to violent assault, whereupon he was urgently admitted to a children’s institution (he was later transferred to a foster family). All of this was actioned by Child Protection Services without prior interview with either the father or his son. No attempt was made to give advice or enter into dialogue with the parties involved with a view to keeping the small family unit together (the boy’s mother suffered from a psychiatric disorder which left father as the sole responsible adult). The father was at no point informed about what had happened until the urgent and acute action had become fact. He was granted visiting rights under supervision but when he handed his son slips of paper with messages about all he was doing with a view to getting him home again, the time allocated to visits was reduced to a minimum.

    The father started the long and expensive process of getting his son back home again which took two and a half years before it was effected. Only upon the decision of a sensible judge was it possible to bring into the public domain the true nature of the case. I maintained contact with the family and at follow up established how hard the family struggled to overcome the damage done by the enforced separation and its length. In my opinion, the boy bears clear signs of having been traumatised as a direct consequence of having been taken into care away from his family.

    For completeness, it should be added that Child Protection Services had notified the police about the father allegedly hitting his son on a couple of occasions. They did so in conjunction with the general course of action taken in this case. Prosecution services charged the father who was sentenced to community service and had to pay a large fine. The father, who was already heavily burdened by debt arising from the cost of the case to have his son back, had to pay out even more money to the State. The community service order of 60 hours served on the parent had to be worked at weekends due to the fact that the father was in full time employment. The family had but a small support network in Norway which meant that the little boy had to be on his own while his father did his hours of service to the Norwegian community rather than his own family. In this instance and at the time in question, when Child Protections Services could have been of invaluable assistance to the family, they remained conspicuously and totally absent.

    Where, we may ask, is the humanitarian compassion in the Norwegian system of Child Protection? Given that the question arises at all, it is not surprising that there is a crisis of confidence and trust between large sections of our immigration population and the official Norwegian system for child protection.

    Einar C. Salvesen, Licensed Clinical Psychologist

  • Szabados Ádám says:

    Ez pedig az a petíció, amit a miniszterasszonynak küldtek (még a Bodnariu család esete előtt):

    Notice of Concern – The situation within Norwegian Child Protection Services.

    Minister Solveig Horne, Department for Children, Equality and Inclusion, June 6th, 2015

    As per the enclosure we take this opportunity to send a notification of concern about the situation which prevails within Norwegian Child Protection Services. The document is signed by professionals who, based upon their own experiences, have formed the view that the system as it is today does not achieve its objectives and aims and therefore does not protect children as it ought to do.

    Einar C. Salvesen Gro Hillestad Thune Thea Elvis Nwoso Totland Nina Witoszek

    Notice of Concern

    The current situation within Norwegian Child Welfare Services and System gives rise to profound concerns. As professionals and responsible citizens we consider ourselves accountable for clearly warning as follows: Under the current laws and practice in Norway an unknown number of children are suffering due to incompetence and abuse by authorities.

    As a society we should no longer accept the prevailing situation. Our opinion is that it requires mobilisation of a stronger commitment among all dealing with the challenges facing Norwegian Child Welfare Services/System (our abbreviation NCWS). This applies to child welfare professionals, politicians, media and the general social debate. We all have to ensure that children and their families are not exposed to breaches of their human rights caused by incompetence or decision making processes within welfare and care organisations. This is especially so, given that these same organisations are meant to create welfare and care of actual needs.

    An increasing number of professionals in interaction with NCWS are increasingly understanding that the system, in many situations, falls short of promoting the interest of children, and that there is a need for comprehensive changes. Experience suggests that initiatives so far being launched or planned are insufficient or inadequate. Ministers and department heads have promoted changes, but obviously this is not enough.

    We would prefer having confidence in the professional expertise and discretionary decisions of the NCWS, and that these would help ensuring well founded actions and decisions. Similarly, we would like to believe that the legal rights of children and families are being maintained by the courts and their expert witnesses. Professionals, who have examined individual cases, all too often discover a completely different reality.

    We know that there are many cases, where statutory services have had to intervene in family conflicts and take over the care of children. Many NCWS offices address this extremely demanding task in the best way possible. At the same time we regularly observe examples, where NCWS appears to be a dysfunctional organisation performing erroneously with subsequent serious consequences.

    We observe cases where NCWS is failing to recognize obvious child abuse and serious lack of care within families. Thus they do not act timely with adequate interventions, which might have saved children from an unacceptable life situation. In such circumstances developing and agreeing on better methods of assessment will help children, suffering due to lack of care, getting adequate help quickly.

    On the other hand there are cases where the NCWS transfer children from their homes based upon very weak evidence, characterised by speculative interpretation, disagreement between assessments and conclusions, and missing quality of measures that might otherwise have brought about change.
    A serious matter is the lack of legal rights for families resulting from the close link between many expert psychologists and the NCWS. NCWS is their principal and employer, and frequently engages the same psychologists for assessments of the same case, as initially related to sanctioning emergency decisions to take over child care. When the parents appeal decisions to county boards and onwards through the court system, they learn that the NCWS has appointed the same expert witnesses as in earlier parts of the proceedings. For the experts these are well paid assignments, and many professionals have these child protection cases as their only source of income. Thus the assigned expert witnesses may easily prefer to state expert opinions that support decisions already taken by the NCWS. Thus we encounter a situation of serious conflict of interest, which may constitute impaired legal protection of the vulnerable families involved in NCWS decisions.

    When expert witnesses submit their reports and give evidence in the Courts, we often see that the observational basis upon which they report is very weak. Hence, their assessments are easily weak and abstract. Nevertheless, statements by experts appointed by the NCWS are given excessive emphasis when presented in court. Judges are frequently entrusting the decision to be made to the expert witnesses. In some cases the biological parents have sufficient financial resources to appoint their own expert witnesses to study their case. In these cases judges appear to place less emphasis on these alternative conclusions. Witness statements from privately appointed experts are not given the same status as those made by experts appointed by statutory services. Far too often we observe that biological parents, without sufficient financial resources, do not have any chance of a fair hearing when faced with a large and powerful statutory service. Consequently, we see that once decisions have been based upon weak observations and unverified interpretations, they are applied through all levels of the legal system.

    On the basis of the portrayed representation above we contend that care arrangement decisions in an unknown number of cases fails at all professional and legal levels, and that devised safeguard mechanisms do not function as intended. For the families concerned the consequences are serious. Immigrant families are particularly vulnerable –they lose their children without opportunity to understand Norwegian culture, such as e.g. the Norwegian zero tolerance for physical punishment in child rearing. Many immigrants have grown up with physical punishment through generations, and they sincerely believe this to be in the best interest of their child.

    Trust, respect and dialogue are most necessary tools in order to change what in Norway is considered unacceptable child raising violence. In the absence of these tools, a crisis of confidence between the NCWS and minority groups will emerge. We have closely observed this situation in many Norwegian municipalities. When conveying the explicit Norwegian view of success and failure in building good child care, a more self-critical stance is needed. At the same time, in Norway we need to develop increased insight into specific expressions of emotional attachment and care, as these are exposed in other cultures.

    At times there is a shocking disagreement between the competencies found within the Local NCWS and its power, which this public institution is authorised to exert over families. It is hard to envisage any other area in our society where public service interferes so radically in people’s private lives.
    Today’s situation shows that many of the functions and services of NCWS are not functioning at a standard justifying its use of power. Within NCWS examples show that authoritarian and closed systems/cultures are nurtured, thus exposing children and vulnerable families with the risk of being abused by community decisions. Legal protection in Norway is challenged, when the voices of children and vulnerable families stand minor chances of being heard.
    Hardship is felt particularly strongly by families having insignificant financial or social resources to initiate their own legal case, and promote this through the legal system. A naive belief held by many is that NCWS protects all children in the best possible way, and that the checks and balances built into the system are adequate. Unfortunately, this reinforces a sense of powerlessness felt by those children and families, who experience the opposite.

    Oslo, June 2015

    Einar C. Salvesen
    Gro Hillestad Thune
    Elvis Nwosu
    Thea Totland
    Nina Witoszhek

    Professionals and Experts supporting The Notice of Consern:

    Initiative:

    Salvesen, Einar C., psykologspesialist – columbus@online.no
    Hillestad Thune, Gro, menneskerettighetsrådgiver – grothune@broadpark.no
    Nwoso, Elvis Chi, prosjektleder, Barnevernets linkarbeid – acanorway@gmail.com
    Totland, Thea, advokat – thea@totland.no
    Witoszek, Nina, professor UIO – n.w.m.witoszek@sum.uio.no

    List of proffessionals who support The Notice ( among them about. 30 psychologists, 50 lawyers, a number GPs and other health workers, Expert Witnesses and university professors. A number of profesionals agree to its content, but do not wish to sign because of carriere reasons):

    A
    Aagaard, Knut Erik, Dr.phil. psykologspesialist
    Aamodt, Laila Granli, barnevernspedagog – lailagranli@hotmail.com
    Achen, Stephanie, lærer – steac@stpaul.no
    Ali, Athar, klinisk sosionom, leder Norsk innvandrerforum – atharali1961@gmail.com
    Alvik, Gunhild, høgskolelektor – gunhild.alvik@hbv.no
    Amiry-Moghaddam, Mahmood, prof. medisin – amirymoghaddam@gmail.com
    Andersen, Bob Cato, velferdsviter/miljøterapeut – bob.andersen@baerum.kommune.no
    Andersen, Vanja, lektor/spesialpedagog – Vanja.Andersen@statped.no
    Arff- Pettersen, Jon, advokat arff-pettersen@dalan.no
    Arff-Pettersen, Tone, sykepleier tonearff@gmail.com
    Arnesen, Rikke, advokat – ra@adv-furuholmen.no
    Aschehoug, Susanna, advokat – susanna@advokathallingdal.no
    Axelsen, Mari, advokatfullmektig – ma@preto.no

    B
    Marianne Bech Advokat MNA E-post: marianne.bech@afc.no
    Bell, Veronica, Lærer – veronica.bell@oppdal.com
    Benneche Osvold, Sissel, journalist – sisselbennecheosvold@gmail.com
    Berg, Tore, sosionom, Endringspatruljen AS – tore@endringspatruljen.no
    Berge, Mette, pedagog/veileder barnevernskontorer – mette.berge@icloud.com
    Berger, Åse Berit Høistad, advokat – berger@advokatene-lilletorget.no
    Bergesen, Bjørn, advokat – bergesen@dvokathallingdal.no
    Bettum, Turid, barnevernspedagog – turid.bettum@live.no
    Bjelland-Grønvold, Tone, psykolog – tonebjelland@gmail.com
    Bjørge, Per, advokat – per@adv-bs.no
    Bratrud, Karen, psykologspes. kbratr@online.no
    Breivik, Fritz, dosent og forfatter – Fritz.Breivik@uin.no
    Brun, Magne, advokat – advokat@magnebrun.no
    Bryn-Jensen, Berit, leder WSO – BeritB-J@hotmail.no
    Nina Bøhle Cheetham, barnesykepleier, universitetslektor nina@cheetham.no

    C
    Christiansen, Jens Fredrik, advokat – jf-chris@online.no
    Claesson, Mats, prof. Norges Musikkhøyskole – mats.claesson@nmh.no
    Ronald Craig Dr. juris, fagdirektør, Likestillings- og diskrimineringsombudet ronald.craig@ldo.no

    D
    Dagestad, Christina, leder FFO – crisdage@yahoo.com
    Dahl, Hege, rektor/lærer /lektor – hege.dahl@lektor.no
    Danielsen, Renathe, advokat – renathe@advokatdanielsen.no
    Diaz, Esperanza, lege – esperanza.diaz@uib.no
    Drejer, Synnøve, psykologspesialist – synndrej@gmail.com
    Dyrhovden, Ruben, lege – rdyrhovden@gmail.com
    Dyrhovden, Sigmund, rektor – sidyrhov@online.no

    E
    Edvardsen, Kjell Olaf, spesialist klinisk psykologi/sakkyndig – kjelloe@online.no
    Edvardsen, Roar, advokat – roar@advokat-edvardsen.no
    Eide, Eli Hammer, bibliotekar – eliheide@online.no
    Enge, Annie, – annieenge@icloud.com
    Erdal Olav, pensj. lensman olav.erdal@gmail.com
    Eskeland, Kari Os, psykiater – kari.os.eskeland@gmail.com
    Fadum, Knut, psykolog syfadum@online.no

    Fadum Sylvia, statsviter syfadum@online.no>
    Fjelnseth, Janne Rebecca, advokat/juridisk rådgiver – janne.fjelnseth@me.com
    Folkvord, Erling, politiker/sosialarbeider – erfolk@online.no
    Frank-Gundersen, Fridtjof, advokat – fridtjof@consilator.no
    Furuholmen, Dag, spes. i psykiatri – dag@furuholmen.no

    G
    Galimska, Olga, psykolog – olga.galimska@hotmail.com
    Gangdal, Jon, journalist og forfatter – jon@gangdal.com
    Gaarder, Stein, psykologspesialist, – stein.gaarder@vikenfiber.no
    Giercksky, Karl-Erik, MD Phd professor em. UiO – kegiercksky@gmail.com
    Gjelsvik, Bjørn, advokat – bjorn.gjelsvik@advokatene.net
    Godzimirski, Jakub, dr. NUPI – JMG@nupi.no
    Grape, Harald, adv. – grape@drevland-grape.no
    Grobelny, Katarzyna Szostak, psykolog – grobelnyhome@gmail.com

    H
    Hagen, Liv, spes.ped., l-hage2@online.no
    Halvorsen, Olga, advokat – Post@advokatolgahalvorsen.no
    Hammargren, Anne Jorunn, advokat – ajh@stabekkadvokatene.no
    Hauge, Jan Otto, journalist – janottohauge2000@hotmail.com
    Haugen, Kathrine, regissør – kathrinehaugen@hotmail.com
    Haukedal, Trond, psykolog – trond@trondhaukedal.no
    Hellblom Sjögren, Lena, psykolog – mail@testimonia.se
    Hesjedal, Ørjan , kommunikasjonsrådgiver –

    Hjortdal, Nina Braathen, advokat – hjortdal@advokatene-lilletorget.no
    Hof Trude, psykolog/barnevern trudhof@online.no
    Hope, Magnhild Kvamsdal, psykologspesialist – magnhildkh@hotmail.com
    Hustad, Elisabeth, lege

    Ihlebæk, Andreas, advokat – andreas@ihlebaek.no
    Ihlebæk, Oscar, advokat – oscar@ihlebaek.no
    Ihlebæk, Tore, advokat – tore@ihlebaek.no

    J
    Javdan, Milicia, tolketjenesten – minimilli@hotmail.com
    Jensen, Mette Lisbeth, advokat – mlj@advokatmlj.no
    Johnsen, Ine Baug, psykolog – nevropsyk@gmail.com
    Johnsen Wenche Julie, barnevernspedagog, wenchejulie@hotmail.com
    Jørgensen, Brit, klinisk sosionom/cand polit. – bbrattberg@gmail.com

    K
    Katralen, Sidsel, advokat – sidsel.katralen@elden.no
    Kjerschow, Mette, flyktningekonsulent – mkjerschow@gmail.com
    Klingenberg, Magnhild, psykologspesialist – m-klinge@online.no
    Knagenhjelm, Bente, politiker – bente@knagenhjelm.org
    Knutsen, Åsta, spesialist psykomotorisk Fysioterapi – aasta@bfsnett.no
    Koht, Harald, PhD, professor i statsvitenskap – harald.koht@hioa.no
    Kreyberg, Sidsel, legespesialist – sekreyberg@gmail.com
    Kuzinski, Piotr, filmregissør, Oslo – piotr.kuzinski@gmail.com
    Kvande, Anette, adv. – anette@advokatkvande.no

    L
    Lande, Anne, sykepleier,sexolog largoland@gmail.com
    Latotinaite, Sandra, adv. – latotinaite@gmail.com
    Lensberg, Terje, professor – terje.lensberg@nhh.no
    Lind, Mia, jurist – lindannemarie@gmail.com
    Linneberg, Arild, professor Dr. Philos UiB – alinneberg@icloud.com
    Loona, Sunil, psykolog, sunil.loona@hioa.no
    Lunde, Ola, advokat – ol@advokatlunde.no
    Lyngås, Benedikte, sosionom, tidl. saksbeh. barnevern, styrer fam.b.h – ebl.barnehage@gmail.com
    Løke, Morten, filmprodusent – mortenloke@gmail.com

    M
    Malinowski, Henryk, journalist – editor@scanpress.net
    McQuide, Elias,psykolog eliasmcq@hotmail.com
    Meland, Eivind, prof. medicin – Eivind.Meland@uib.no
    Meling, Brynjar, advokat – bnm@smco.no
    Midttun, Atle, prof. BI – atle.midttun@bi
    Mildestvedt, Thomas, lege, førsteamanuensis UiB – thomas.mildestvedt@uib.no
    Myrebø, Knut, kvalitetsrevisor – knutmakeleye@gmail.com
    Mæland, Johannes Wegner, advokat – maeland@klomsaet.no

    N
    Nilsen, Mari, pedagog – Marit@bymisjontromso.no
    Norup, Jakob Chr., fastlege – jakob.norup@dadlnet.dk
    Næss, Ragnar, samfunnsforsker – rnpost@online.no

    P
    Pentzen, Hanne, advokat – hanne@pentzen.no
    Pawlicki, Jacek, Newsweek, Polska – JMG@nupi.no

    Q
    Qvale, Anniken, adv. – anniken@advokat-qvale.no
    Qvist, Hanne, dr. Med, – hanne.qvist@gmail.com

    R
    Ramstad, Britt Krohg, fysioterpeut –
    Reichelt, Vilde, PMV, Kirkens Bymisjon – Vilde.Reichelt@bymisjon.no
    Ribert, Kjell, konfliktolog/lærer – kjell@ribert.no
    Riderbo, Randulf, advokat – randulf@riderbo.no
    Rieber, Jannike, fysioterapeut, spesialist i barne- og ungdomsfysioterapi MNFF – jannike@bfsnett.no
    Rog, Justyna, psykolog – justyro@online.no
    Rosenbaum, Sarah, dr. Kunnskapsenter – sarah@rosenbaum.no
    Ruths, Sabine, lege, prof. medisin UiB – sabine.ruths@uib.no
    Rye, Henning, psykolog, professoremeritus/stifter ICDP – hhrye@online.no
    Rodvik, Maggi, adv. – maggi@rodvik.no

    S
    Sagen, Siv-Anne, faglærer – saskogen@broadpark.no
    Schei, Edvin, lege – edvin.schei@uib.no
    Scherdin,Lill,Dr.philos,Prosjektleder,UIOlill.scherdin@jus.uio.no

    Schjønsby, Øistein, advokat – mschjon@bbnett.no
    Schøyen, Mette, bioingeniør, Pårørendekontakt i Norges ME-forening – metteschoyen@gmail.com
    Seip, Caspar, fysioterapeut/psykoterapeut – casparseip@gmail.com
    Simonsen, Astrid, psykolog – astsimo@getmail.no
    Simonsen Cato, advokat – cato@advkontor.no
    Skimmeland, Sverre, advokat – ski@advokatvalen.no
    Skippervik, Anita, — a-skippe@online.no
    Skorstad, Raymond, Leder for Foreningen for barnets beste raymond@barnetsbeste.com
    Skaar, Anna Lisa, barnevernspedagog
    Skoklefald, Mette, advokat – advokat.mette@skoklefald.no
    Slaatsveen, Synnøve, advokat – slaatsveen@advokatgarden.no
    Sletteland, Nina, spes. i helsepsykologi /sykepleier – nina.sletteland@gmail.com
    Solheim Skar, Ane-Marthe, phd psykologi/forsker – a.m.s.skar@psykologi.uio.no
    Solhjell, Hans Holter, pedagog – hans@foreldrekompetanse.no
    Sommerset, Agnete, advokatfullmektig – agnete@advokatlippestad.no
    Stinessen, Veslemøy, sosionom og spesialrådgiver KONWESS – ves@konwess.no
    Strømsnes, Tone, familieterapeut – skotone@online.no
    Svorkås Janne Isdal, barnevernspedagog – janne1973@live.no
    Svegaard, Geir Olav, barnevernpedagog – geirinho@gmail.com
    Sølverud, Marie, advokat – mariesoelverud@hotmail.com
    Sørbotten, Sissel Narum, advokat – sorbotten@advokatene-lilletorget.no

    T
    Thiis, Venil, advokat – venil@advokatthiis.no
    Torsnes, Steffen steffen_torsnes@hotmail.com
    Tranøy, Joar, psykolog – joartranoy@hotmail.com
    Trønnes-Christensen, Trude, advokatfullmektig – trude@totland.no
    Tveråmo, Aksel, lege – post@doktoraksel.no

    VW
    Valen, Arne Sverre, advokat – post@advokatvalen.no
    Vinding, Prikken, høyskolelektor – prikken2000@hotmail.com
    Wessel, Sharon, konsulent KONWESS – sw@konwess.no
    Wiborg, Liv, Sosionom/cand.polit. – Liv@tussilago.org
    Wilhelmsson, Kerstin, saksbehandler barnevernet – kerstin.wilhelmsson@stromstad.se

    Y
    Yngland, Dag, reporter – dag.yngland@gmail.com

    Ø
    Ørner, Roderick, professor psykologi – roderick.orner@btinternet.com
    Østberg, Bjørn, advokat – bico@advokat-ostberg.no
    Øvstebø, Siri, advokat – siri@advocacy.no

    Articles which illuminate the current situation
    ”Makt og Avmakt”
    http://africanculturalawareness.blog.com/2014/11/01/rettsikkerhet-i-omsorgsovertakelser/
    ”Godhetens tyranni”
    http://www.aftenposten.no/meninger/kronikker/Godhetens-tyranni-6764286.html
    ”Det virkelige barnevernet»
    http://www.aftenposten.no/meninger/Det-virkelige-Barnevernet-6790863.html
    ”Hvor er humaniteten?”
    http://nyemeninger.no/alle_meninger/cat1003/subcat1018/thread300984/#post_300994
    ”Sakkyndighet går på rettssikkerheten løs”
    http://www.psykologtidsskriftet.no/index.php?seks_id=314494&a=4
    «Hva er det med noen sakkyndige?»
    http://www.advokatbladet.no/2015/05/hva-er-det-med-noen-sakkyndige/
    ”Umulig dobbeltrolle”
    http://www.aftenposten.no/meninger/kronikker/Kronikk-Det-er-noe-grunnleggende-galt-med-barnevernet–8041410.html

  • Éva says:

    Ez a rendszer több sebből vérzik! Ki hiszi el itt a segítséget, amikor minden normálisan vitt ügyben, ha van probléma – valós vagy vélt – akkor azt megelőzi egy kommunikáció és nem utólag, szakértők, bíróság, érthetetlenül kevés találkozás a szülőkkel, agyonsebezve így a család tagjait külön-külön!
    Miért is van SZÜKSÉG arra hogy rendőri segédlettel történjék mindez? Mert már messziről – innen, Mo-ról – látszik, hogy másként nem menne!
    A pszichológus(ok) alkossanak véleményt előbb! Nyilvánvaló hogy tetézik a bajt! A gyerekek szenvednek, zokognak, csak a kicsik nem, mert nem tudják mi történik, viszont náluk még nagyobb a sérülés: egy szoptatott csecsemőnél? Akiket az anyukájuk – végre divat ez a régi módszer – még magára is köt, hogy biztonságba érezze magát a gyerek?

    Középiskolás szinten tanulják a diákok pszichológiából, mi a hospitalizációs ártalom 🙁 A nevelőszülőket is árgus szemekkel figyelik? Tudjuk hogy nem, mert kiderültek már sötét dolgok 🙁

    A gyerekek más iskolába/óvodába kerülnek: mi hányszor meggondoljuk, még ha az iskola KÁROS is a gyereknek – olyan a tanítónő például – hogy elvigyük-e a meglévő társkapcsolatai helyett egy idegen közösségbe?!

    Tudjuk hogy miről van szó: a KAPCSOLATOT akarják szétzúzni, konkrétan a szeretetet. Pontosan, ahogy Ádám írta még az első cikkben – úgy emlékszem – hogy egyénekre szálazzák a társadalmat, hogy aztán majd összefűzzék, mert a teremtett világ így “nem jó”! Persze ez így nem tárgyalási alap … De adnak a civilekre, úgy tudom, és a hatalmas tiltakozás nem gondolom hogy megéri …

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Köszi! A petíciónak már itt van a magyar szövege is, dzsaszper fordította. Meg be is linkelte a norvég eredetit. Bár az aláírók listája nem volt a cikkben.

  • Discipline says:

    Érdekes ez a Tarjei Gilje-féle cikk. Érződik rajta a küszködés, hogy szembenézzen a kritikákkal, amiket egyébként túlzónak és szelektív információkon alapulónak tart. Alapvetően a rendszert védi, és a problémákat inkább egyéni túlkapásokkal, inkompetenciával próbálja indokolni. Hangsúlyozza, hogy a kereszténység (elméletileg legalábbis) ne lehet ok egy családdal szembeni fellépésre. Ugyanakkor utal rá, hogy a külföldi származású szülők más nevelési hagyományokat hoznak magukkal, és ez nem változtatható meg egyik pillanatról a másikra, de itt mintha némi ütközés lenne nála az ezzel kapcsolatban szükséges türelem és segítő hozzáállás, illetve a gyerekek veszélyeztetés elleni védelme között. Elgondolkodtatónak tartja ugyanakkor, hogy míg pl. az abortusz és a házasság kérdésében komoly társadalmi vita alakult ki, a szülő-gyerek viszony változásával kapcsolatban a keresztények túl könnyen elfogadták ezt a változást.
    Nekem az egész cikkből összességében az jön le, hogy neki, mint (a norvég intézményrendszerben feltétlenül hívő) norvégnak a becsületét sérti ez a dolog és azt tőle telhetően próbálja is védeni, de azért elég őszinte ahhoz, hogy valamiféle lényegi szembenézés alól ne próbáljon kibújni. Nincs könnyű helyzetben, az biztos.

  • Szabados Ádám says:

    Én ugyanezt éreztem nála.

  • dzsaszper says:

    Ez is érdekes. Friss interjú névvel, arccal, arról, hogy szempont volt a gyermek elvételénél, milyen vastagra szeli a kenyeret…

    https://www.youtube.com/watch?v=I7f386CGRiw&feature=youtu.be

  • Kono says:

    Döbbenet, ami itt folyik. Normális esetben egy ilyen botrány után lemond a szervezet vezetője. Vagy menesztik. A Barnevernet élén álló hölgy(?) egy leszbikus aktivista, aki azért kampányol, hogy több leszbikus püspök legyen. Nem tűnik úgy, hogy inogna a széke.

    Furcsa, hogy ennyire átláthatatlan a rendszer, ill. a döntéseket külsős nem kontrollálja, sőt, rossz néven veszik, ha bele akarnak szólni. Én azért megnézném a szervezet pénzügyeit, hogy ott is ennyire ködösek-e?

    Az ügyvéd jelentését elolvastam. Van, aki szerint éppen ez az alapja a Barnevernet döntésének. Én nem találtam semmi kivetnivaló a család életében. Sőt, egy valódi mintacsalád képe rajzolódik ki belőle. Az iskolaigazgató szerint “true family”… Az, hogy a lányok nem leszedált, életunt gyerekek, mióta számít problémának??? A család tényleg rendes, odafigyel a gyerekekre. Nem verték a gyerekeket, ha fegyelmezték is fizikailag, az kimerült fűlhúzásban és fenékre verésben (kifejezetten írja, hogy “gyenge”). Azon lehet vitatkozni, hogy ezt szabad-e, vagy sem, de ez alapján kiszakítani a gyerekeket a családból, szétverni egy családot, teljesen értelmetlen és felháborító.

  • dzsaszper says:

    Egy kis muníció a sok nevelőcsaládba adás káros voltával kapcsolatban, angolul: http://www.nccpr.org/reports/evidence.pdf

  • Szabados Ádám says:

    Én pedig Peter Costea román-amerikai ügyvéd újabb cikkét hadd linkeljem be. Rengeteg sokkoló adat van benne.

    Egyrészt megerősíti azt az irtózatosan nagy számot, amivel a fenti cikket indítottam (az ötmilliós Norvégiában csak 2012 és 2014 között 27 ezer 684 gyereket szakítottak el a szüleiktől, évente tízezer körüli az átlag, és az elmúlt egy-két évben úgy tűnik, kifejezetten felgyorsult a folyamat). A hatvanezres szám tehát valószínűleg alacsony is.

    Sokkoló a bűnözési statisztika is: nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek esetében felnőttkorban hatszoros a bűnözési arány azokhoz képest, akiket a biológiai szüleik neveltek fel.

    Az is megdöbbentő részlet, hogy a családokból kiszakított gyermekeket legtöbbször olyanoknál helyezik el, akik nem házasságban élnek, hanem valamiféle laza partneri kapcsolatban (ez történt a Bodnariu gyerekekkel is). Egyre inkább helyzetbe hozzák a homoszexuális párokat is az örökbe fogadásoknál.

    És végül az egyik legelgondolkodtatóbb statisztika: a bevándorlóktól született gyermekek a Norvégiában született gyermekek 13%-át teszik ki, miközben a norvég lakosság rohamosan öregszik. Ha ez a folyamat folytatódik, Norvégia pár generáción belül nem lesz többé norvég és európai. Ez a tény a Barnevernet működtetői előtt sem ismeretlen: fő céltáblájuk a bevándorló családok…

  • Éva says:

    Ha tud valaki a napokban történt döntésről, írja meg rögtön, jó?

    Erős a reményem az Úr Isten igazságosságában, könyörületében hogy a család már megtette amit kellett (ez az én elméletem): nyomukban kiderültek sötét dolgok, jelentkeztek az áldozatok mint például ez az elképesztő kenyérszelet dolog 🙁 és mások.

    Ruth is célzott arra nagy hittel hogy ebből az Isten jót fog tudni kihozni?!

  • Szabados Ádám says:

    A norvég társadalom lassan ébredezik. Érdemes elolvasni ennek a norvég anyukának a gondolatait.

  • dzsaszper says:

    Az Európa Tanács (aminek az égisze alatt az Emberi Jogok Európai Bírósága működik Strasbourgban, és amelynek Norvégia is tagja) illetékes albizottsága megszavazta, hogy foglalkoznak a Bodnariu család ügyével
    http://bodnariufamily.org/articles/report-bodnariu-case-approved-parliamentary-assembly-council-europe/

    Konkrétan az indítvány, ami megy tovább:
    http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/Xref-XML2HTML-en.asp?fileid=22505&lang=en

    Emellett az ügyben volt az Európai Tanácsban egy írásos kérdés is.

  • Szabados Ádám says:

    Hadd emeljem ki (valószínűleg a hazugság vádja miatt fontos nekem, hogy már-már mániákusan tisztába tegyem ezt): az Európa Tanács jelentése szerint is egyedül 2013-ban 9000 (kilencezer!) gyermeket szakítottak el a szüleiktől Norvégiában, és ez a hatalmas szám a jelentés szerint is rendszerszintű problémára mutat, amit azonnal orvosolni kell.

  • Szabados Ádám says:

    ÉS AKKOR A NAGY HÍR: A BODNARIU GYEREKEK HAZAMEHETNEK AZ APUKÁJUKHOZ ÉS AZ ANYUKÁJUKHOZ!

  • Éva says:

    :’)) alleluja! Dicsőség az Úrnak ! :)))

  • Ildi says:

    Köszönjük a hírt! Már meg is osztottam a FB oldalunkon, hadd örüljön mindenki, aki eddig figyelemmel kísérte ezt az egészet. Kíváncsi vagyok a fejleményekre, vajon milyen hatással lesz -lesz-e hatása,- ennek a döntésnek az egész működésre? Meglátjuk. Isten adja jó irányba a változást!

  • dzsaszper says:

    “az Európa Tanács jelentése szerint is egyedül 2013-ban 9000 (kilencezer!) gyermeket szakítottak el a szüleiktől Norvégiában, és ez a hatalmas szám a jelentés szerint is rendszerszintű problémára mutat, amit azonnal orvosolni kell.”

    Ha pontosan akarunk fogalmazni, egyelőre jelentésvázlat (draft report).
    Jelentéssé majd akkor válik, ha maga az Európa Tanács is elfogadja (most a bizottság bólintott rá.

    Persze a jelentésvázlat aligha dobálózik alap nélküli számokkal, lényegében hiteles forrásnak tekintendő — és persze, amennyire tudni, Norvégia sem jelezte, hogy téves szám került be…

  • Éva says:

    Péntek hajnalban egy tökéletes szivárványt láttam az ablakomból. Csak néhány száz métert látok be, mégis háztetőtől háztetőig ért a teljes ív és gyönyörű volt (lefotóztam) viszont nem értem, hogy lehet, hogy volt egy nagyobb ugyanakkor: az egész várost átkarolta a szövetség jele 🙂 http://hvg.hu/idojaras/20160603_idojaras_szivarvany_fotok

  • pislogó mécses says:

    Nagyon sok gondolat kavarog bennem, és nem biztos, hogy meg is tudom fogalmazni őket. A gondolatok a “Hogy történhetett ilyesmi meg?” kérdés körül csaponganak. Próbálok visszamenni az időben pár hosszú évtizedet, esetleg évszázadot, felderíteni, “Hol ronthattuk el?” De sajnos nem sokat konyítok a társadalom történethez (mérnök ember lennék), legfeljebb a Puszták népe szalmazsúpos világa, vagy Glogova lakóinak kedves babonássága dereng fel előttem. Akkoriban még nem létezett állami családvédelem. De ezek a képek is túl távolinak és idegennek tűnnek, oly sokat változott a világ azóta. Így csapongó gondolataimban minden falusi élményem, gyerekkori nyaraim, felnőttkori vidékre menekülésem elővillan. Falun mindenki tud mindenről. Ha szemtelen a szomszéd gyereke, még tán neki is lekeverünk egy fülest, nem hogy a sajátunknak. Lehet megszólnak érte, de mégsem jutna eszébe senkinek elvenni a gyerekeinket tőlünk.
    A világ is, a kereszténység is sokat változott már. Keresztény Európa – van egy ilyen fogalom, amit ma kétségbe szokás vonni. Az egyház ma már kisebbség: ostromlik, mint Szigetvár egykor a török túlerőtől. Ha az egyház erős, a család védve van. Ha gyenge, a család is gyengül, támadásnak van kitéve – gondolom (és tapasztalom). Az egyházat pedig támadják. Két oldalról is. Legalábbis a népegyházat, aki hivatott a társadalom egészét magába foglalni. Mert a kisegyházak puszta léte támadás a népegyház ellen.
    Ez egy nagyon erős mondat, nem kell komolyan venni. Pusztán a gondolatmenetem része, mely cáfolandó.
    Ha alakítok egy gyülekezetet, ahol ragyogó a lelki élet, az vonzza magához a népegyházból kiábrándultakat. Az én “elit” gyülekezetem gyarapodik a népegyház kárára. Egy ördögi kör ez, amire láttunk már példát a történelemben: így indultak útjukra a reformátorok, metodisták, baptisták, evangéliumi szabadegyházak, és így léptek később ugyanők a népegyházosodás útjára.
    Minden tiszteletem Ádámé, aki olyan közösséget hozott itt létre, ahol katolikusok és hitgyülisek egymásra testvérként tekintenek. De biztos benned is felmerült már ez a gondolat. Talán írtál is már róla?
    Szégyenlem magamat ezért a gondolatért. Úgy érzem magam, mint a vendég, aki ráborította az asztalt a házigazdára. Pedig Ádámot – írásai alapján – olyan embernek ismertem meg, aki példaképem lehetne a hitben – nem ilyen hozzászólást érdemel. Mégis jópár éve nem hagy nyugodni ez a gondolat, aminek részben az itteni írások és hozzászólók is az okai.

  • Szabados Ádám says:

    Kedves pislogó mécses,

    lehet, hogy a kérdéseidről inkább itt, itt, itt, itt vagy itt lenne jó beszélgetni.

  • Szabados Ádám says:

    A Federalist cikke szerint a nemzetközi nyomás hatására engedett a Barnevernet.

  • dzsaszper says:

    Itt a család jogásza elmondta, amit eddig mindenki csak tippelt…
    A barnevernet meg, ha már látszott hogy nem nyernek, megpróbált legalább amennyire lehet nem rosszul kijönni az ügyből.

  • Szabados Ádám says:

    Az említett jogászt pár hete az osloi repülőtéren azonnal lekapcsolták és bekísérték egy szobába, ahol a norvég nemzetbiztonság emberei hosszú időn át faggatták őt, majd felszólították, hogy azonnal hagyják abba a tiltakozó akciókat. A norvég állam hiú, rendkívül érzékeny a nemzetközi reputációjára. Ezért volt hatása a Bodnariu család melletti kiállásnak. A norvégok most szembesülnek azzal, hogy a világ egészen mást kezd gondolni róluk, mint amilyen az a kép, amit eddig magukról kialakítottak. A világ nagyobb része nem erkölcsi magaslatnak, hanem egy beteg és gonosz rendszernek látja azt, amelyben állami erőszakkal tízezrével szakítják el a gyermekeket az anyukájuktól és az apukájuktól. Ezt kell megérteniük a norvégoknak, és nekünk is, hogy eszünkbe ne jusson abba az irányba menni.

  • Szabados Ádám says:

    Nem hittem eddig sem a sajtó objektivitásában, de azért vicces látni, amikor az én számba adnak mondatokat, amiket nem mondtam:

    http://www.iglesiaraices.cl/el-caso-bodnariu-familia-y-estado-a-debate/

  • Simonné Papp Ágnes says:

    Spanyolból sem voltam jó. 🙂 Mit adnak a szádba, és mit mondtál ezzel szemben? 🙂

  • Szabados Ádám says:

    Google fordító.:) Sem a nyelvhasználat nem az enyém, sem egyes gondolatok (pl. egy árva szóval nem utaltam arra, hogy a Bodnariu család bármit is hibázott, vagy hogy ezután nagyobb erővel folytathatjuk a tiltakozást). Hogy pontosan miket mondtam, az majd a felvételen fog látszani, amikor kikerül a netre.

  • Miklós says:

    Lehet, hogy ők is Google fordítót használtak. 🙂 Egyébként nem hiszem, hogy a norvég kormány hiú lenne, sokkal inkább gondolom azt, hogy egy ország nemzetközi megítélésének a romlása milliárdos károkat okozhat a gazdaságban. Remélhetőleg be fognak építeni ellenőrzési pontokat a rendszerükbe, hogy a jövőben megakadályozzák az ilyen hibákat. Ezt az ügyet a saját javukra fordíthatják, ha akarják, és miért ne akarnák.

  • dzsaszper says:

    Miklós,

    szerintem akár az elmenekülő magasan kvalifikált külföldiek hiánya érezhető károkat okozhat… a nemzetközi megítélés ennél közvetetettebb, de ennek a tetejére jön…

  • János says:

    Elnézést Ádám,későn vettem észre, hogy már felraktad másik helyen.

  • dzsaszper says:

    Az Európai Néppárt (EPP) sajtóközleménye a Michalakova ügyben, angolul:
    http://pr.euractiv.com/company/epp-group-european-parliament-8758

  • Szabados Ádám says:

    Norvégiában élő amerikai szülőknek írták ezt az útmutatót arra az esetre, ha a Barnevernet képviselői megjelennek az ajtajuk előtt. Kint élő magyar szülőknek is hasznos lehet.

  • dzsaszper says:

    Friss ausztrál dokumentumfilm: http://www.youtube.com/watch?v=C-PzrwliUk4

  • Szabados Ádám says:

    A Bodnariu család úgy döntött, hogy Norvégia helyett Romániában folytatja az életét. A család többet ér a jólétnél.

  • dzsaszper says:

    Az alábbi szövegben a linkek norvég nyelvű híroldalakra mutatnak.

    A gyerekek, köszönik szépen, nem akarnak visszamenni Norvégiába a család levele szerint.

    Amúgy két fajsújosabb kritika is megjelent egy norvég jogász és norvég pszichológusok részéről.
    A jogász kritikája az intézményrendszernek, döntéshozatali eljárásnak megy neki (ami többször önkényesen kizár bizonyítékokat és leginkább időhúzásra és elijesztésre alkalmas).
    A pszichológusok kritikája (ld. itt is) annak szól, hogy a sürgősségi nevelőotthonba helyezések száma 8 év alatt 60%-ot emelkedett, holott a cél elvileg ezeknek a megelőzése lett volna — és (példákkal megspékelve) felhívják a figyelmet arra, hogy a huzamosabb (néhány napnál, max. 1-2 hétnél) hosszabb elszakítás a családtól gyakran nagyon mély traumát okoz.

    Fontos, hogy norvég szakemberek kritikáiról van szó, amit a norvég sajtó közöl le — kezd a nörvég közbeszéd a rendszerszintű problémákra rálátni és arról beszélni.

  • Krisztina svendsen says:

    Kérem hogy Szabados Árpád vegye fel velem a kapcsolatot!
    Nemtaláltam sehol az e-mail cimèt.
    Norvégiában élö magyar vagyok.
    Elrabolta a norvég gyámhatòság az unokámat.
    Publicitást kérek hogy mindenki megtudja hogyan müködik itten a rendszer.
    Üdvözlettel krisztina svendsen

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum