Időről időre előkerül keresztények között a kérdés: vajon helyes dolog-e a karácsonyfa állítása? Van, aki amellett érvel, hogy a kompromisszumok nélküli keresztény életbe ez ugyanúgy nem fér bele, mint bármilyen más babona és pogány eredetű szokás. Mások úgy gondolják, hogy a karácsonyfa ártalmatlan hagyomány, mely szebbé, ünnepélyesebbé teszi Jézus születésének ünnepét. Igaz, hogy pogány eredete van, de ki gondol már a pogány tartalomra? A karácsonyfa az évszázadok során megszentelődött – gondolják –, de legalábbis ugyanúgy nem okoz zavart a fejekben, mint az, hogy húsvétkor sonkát és tojást eszünk.
Valamikor tizenkét vagy tizenhárom évvel ezelőtt kezembe került Oscar Cullmann A karácsony ünnepének kialakulása és a karácsonyfa eredete c. könyvecskéje. A német teológus ebben az írásában amellett érvel, hogy a feldíszített karácsonyfa állítása egyáltalán nem pogány, inkább keresztény gyökerű szokás. Ha Cullmannak igaza van, a karácsonyfát nem szükséges még ártatlan kompromisszumnak sem tartanunk, magunkhoz ölelhetjük mint a Jézus születését ünneplő hagyományok egyik legszebb és leginkább jelentéssel bíró tárgyi eszközét.
Cullmann különbséget tesz a régi karácsonyi fa és az általunk ismert feldíszített karácsonyfa között. Valóban létezett egy régi pogány szokás Karácsonyhoz közel, mikor a napfordulót ünnepelték ágakkal és fákkal. Babonák és legendák kötődtek ehhez, például az a hiedelem, hogy Jézus születésekor kinyíltak a virágok. Karácsony előtt hetekkel almafa és cseresznyefa ágakat tettek vízbe, hogy karácsonyra kiviruljanak. Örökzöld növényeket is használtak, melyek a halhatatlanságot jelképezték. A pogány szokások tehát keresztény motívumokkal keveredtek.
Az általunk ismert karácsonyfának Cullmann szerint mégsem ez az eredete. A feldíszített karácsonyfa mindössze négyszáz éves múltra tekint vissza, és egészen más szokásból alakult ki. A karácsonyfa-állítás kezdeteit azokban a középkori misztérium-játékokban találjuk, melyeket a karácsonyi ünnep előéjszakáján mutattak be a templomok kapui előtt. Tárgyuk a paradicsomi bűnbeesés története volt. Mivel december 24. Ádám és Éva napja, a játékban színre lépett Ádám, Éva, az ördög és egy kérub. Ott állt díszletként egy fa is, mely a paradicsomi jó és rossz tudásának fáját jelképezte, melyről az első emberpár szakított. A német képzeletben ez a fa almafa volt, mivel azonban télen nem volt zöld levelű almafa, ezért lett helyette a fenyő a kellék, melyre almákat aggattak.
A szenteste a bűn átélését és a bűnbocsánat eljövetelét jelentette az ünneplőknek. Az alma szimbolizálta a bűnesetet. Az alma mellé ostyákat lógattak, melyek Krisztus halálára és a megváltásra utaltak. Később ezek a feldíszített fák egyre inkább bekerültek a házakba. Minden fán volt alma és ostya, de később az ostyából karácsonyi sütemény lett, majd kalácsokat raktak a fára, Ádám és Éva képével. Egyre több dolog került aztán még díszként a házakban felállított karácsonyfákra. Papírból rózsákat vágtak ki, mert a rózsa régi keresztény szimbólumnak számított (Ézs 11,1 „És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik”). Egyes karácsonyi énekekben előkerül ez a motívum, mint például a „Szép rózsabimbó nyílt ki…” kezdetű dalban. A csillogó fémlapocskák, üveggömbök a napkeleti bölcsek ajándékait jelenítették meg, a gyertyák pedig Krisztusra utaltak, aki „a felkelő fény a magasságból, hogy világítson azoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában lakoznak” (Lk 1,78-79). Azóta persze sok más, jelentés nélküli dísz is felkerült a fákra, de eredetileg a díszek mind jelentéssel bírtak.
A karácsonyfa-állítás szokása Cullmann történeti levezetése alapján tehát sem nem babona, sem nem kulturális kompromisszum. Ha ismerjük az eredetét, az üdvtörténet szép és hasznos (dulce et utile) szimbóluma lehet számunkra. A karácsonyfa régi jelképei hozzásegíthetnek az ünnep megértéséhez. Nálunk idehaza például a karácsonyfán mindig van legalább egy alma és egy mézeskalács, hogy „hirdesse” a bűnbeesést, valamint az Isten Fia testté lételét és kereszthalálát. Az este egy pontján a fiaim feladata, hogy megkeressék az almát és a mézeskalácsot. Jó alkalom ez arra, hogy megbeszéljük az üdvtörténet két sarkalatos tényét: az első Ádám halált okozó engedetlenségét és a második Ádám életet adó engedelmességét (Róm 5,19).
Nálunk a karácsonyfa állítása kompromisszum volt, a gyerekeink miatt és a hangulat, a gyermekkori emlékeink miatt ragaszkodtunk hozzá. De úgy tudtuk, hogy maga a szokás pogány eredetű, ezért a feldíszített fa számunkra nem jelentett semmit, csupán kelléket. A gyermekeinket pedig nem akartuk megfosztani az élménytől, mert úgy gondoltuk, hogy ezzel többet ártanánk, mint amit nyernénk azzal, ha nem állítanánk fát.
Az idén az ünnep része lesz nálunk is, hogy megbeszéljük, hogy mit jelent az alma és a mézeskalács szimbóluma.
Köszönjük a bejegyzést.
Ezt nekem is különleges volt olvasni. Mi keverék karácsonyt tartunk. Bár nincsenek zsidó gyökereink, a gyermekeinkkel négy ertyát gyújtunk, a család minden tagjáért. Ezt az (elsőszülött) fiam végzi el. A samesz(gyertya) maga Jézus, és azért imádkozunk, hogy ahogy eljött mint világosság, így legyen a család minden tagjában világosságá. Nem a ki nem fogyó olajra emlékezünk, de megfogott minket a fény központisága a zsidó ünnepben. Egyszer csak eléri a család tagjainak száma is a hanúka gyertyatarttó ágainak számát.
d.
Kár, hogy csak most jutottam oda, hogy ezt a bejegyzést elolvassam, de így is örülök neki.
Nagyon tetszett, köszönöm!
Nekem sosem volt problémám a karácsony fával – alapvetően a legtöbb népszokással, hagyománnyal sincs, de így meg különösen megtetszett a fadíszítés.
Hallottam néhány fura karácsonyi szokást, az egyik ilyen például, hogy karácsonykor születésnapi tortát sütnek Jézusnak. Ez nekem már túl XXI.századi no meg kissé érzelgős is.
De az alma és a mézeskalács ötlet nagyon tetszik.
Köszönöm! Igyekszem észben tartani jövő karácsonyig. 🙂
Véletlenül keveredtem ide, a pogány szó jelentését kutattam a neten.
Nagyon félek hozzászolni, mert nehéz pozitívan beszélni a „negatívról”.
Szóval szerintem Jézus lenne az egyetlen, akinek joga lenne ebben a kérdéskörben állást foglalni, de hát ez lehetetlen. Vagy mégse?! Mérhetetlen a vágy az emeberekben a JÓRA, és ez az ünnep ennek a jelképe.
Kiéhezett az egész világ a szeretetre és ebben az ünnepben sok esély van a megtalálására. De ahogy a bor nem válik vizzé, úgy a hazugság sem igazsággá. Kivéve, ha Jézus irányítja a dolgokat. Akkor mindkettő megtörténhet. A karácsony minden mozzanata hazugság és aki ünnepli, az részt vesz egy most már világméretű átverésben, ami mögött a lázadó angyal áll. Súlyos szavak ezek….megbotránkozatatóak. Várom az időt, amikor Jézus számonkéri majd ezt a hazugságot….nem elsősorban az ünneplőkön, hanem azokon, akik ezt a hazugságot elindították.
Köszönöm Keszi Csaba a hsz.-dat. Bizony a sátán egy világméretű átverés műsorral „”kedveskedik”” az embereknek.
Én úgy látom, hogy sokkal régebbi az eredete. Isten Jeremiás próféta által figyelmezteti népét, hogy ne kövessék a pogányok szokásait:
Jeremiás 10:2-4. Így szól az Úr: Ne tanuljátok el a pogányok szokását, és az égi jelektől ne rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól! Bizony, a népek bálványai hiábavalók. Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben, a mesterember keze készíti el baltával.
Ezüsttel és arannyal díszítik, szögekkel és kalapáccsal rögzítik, hogy ne inogjon.
7:18. A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak.
Márta, az az istenszobrokra vonatkozó rész, nem a karácsonyfát írja le. Számos pogány kultuszban voltak szent fák és ligetek, de a karácsonyfa nem nevezhető ilyen értelemben bálványnak, totemnek stb.
Vegyes érzéseim vannak a karácsonnyal kapcsolatban. Sosem tartozott a kedvenc ünnepeim közé, bár ez is születésnapként van nyilvántartva, a születésnapokat pedig szeretem. De leginkább azokat, amik valósak, vagyis tényleg megszületett valaki, aki fontos számomra és ezt ünneplem úgy, hogy kedveskedem Neki, Róla legyen szó.
Amikor megismertem az Úr Jézust, rögtön megszerettem, minden más lett…mint amikor kiszabadulsz egy sötét börtönből és új értelmet nyer az életed, mert rájössz mit jelent igazán szabadnak lenni.
Hiába próbálom, egyszerűen nem megy karácsonykor Rá emlékezni, mert a család igényt tart a figyelmemre. Így marad a az év többi napja.
nem állítunk karácsonyfát, és ez miatt más a hangulata a karácsonynak, mint mondjuk másoknál.
Tisztelt cypriánus,
Ámós 5:21
21 Gyűlöltem és elvetettem ünnepeiteket, és nem fogok örülni ünnepi gyülekezéseitek illatának.
Mielőtt megírná, hogy ez milyen ünnepekre vonatkozik, próbálja meg Jézus vagy ISTEN szemszögéből nézni az összes ünnepet. Ki a hazugság atyja? Remélem tudja! A karácsony hazugságok sokaságára épülő ünnep. Ki is az, aki képes magát átváltoztatni a világosság angyalává? Ja és a bálvány az, az amit jobban szeretünk, mint Istent.
Tisztelt Csaba!
Idézni természetesen lehet egy rakás igehelyet, a kérdés hogy az analógia találó e.
Szerintem nem igazán, ebben az esetben .
Hogy miért nem, annak több oka van, az egyik pont a poszt tartalma. ( lásd fönt. )
A karácsony mint hazug ünnep? Érdekes fölvetés.
Miért az Isten nem testesült meg?
A kereszténység Karácsonya ugyanis az Isteni Megtestesülést állítja középpontjába.
Igen. Az egyik hazugság pont ez, hogy az Isten megtestesült. Nem ő testesült meg, hanem a fia, Jézus.
Mit jelent az Önnek hogy a fia, Jézus?
Isten Fia
Isten Fia pontosan olyan, mint Atyja. Lényének hasonmása és ugyanolyan tiszta és szent jelleme van. (ld. Zsid.1:3) Isten Fiának adta teljes hatalmát és tekintélyét, és az egész univerzumot Jézus Krisztus által teremtette. (ld. Ef.3:9; Zsid.1:2) A Példabeszédek könyve beszámol Isten Fiának születéséről, és arról, hogy milyen kapcsolatban volt Ő Istennel, a világ megteremtése előtt. Bár ez az ige úgy utal rá, mint bölcsességre, egészen világos, hogy Isten Fiáról van szó. (vö. I.Kor.1:24)
Jézus maga mondja nekünk (Jn.3:16), hogy Ő Isten egyszülött Fia: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érte.”
Isten tulajdon Fiát (Jézus Krisztust) küldte e világra, hogy meghaljon az emberiség bűneiért. A Fiú istennek formájában volt (ld.Fil.2:6), mégis letette dicsőségét, melyen Atyjával osztozott, hogy megalázkodjon és szegény, nyomorult emberi lénnyé legyen! Megengedte az embereknek – saját teremtményeinek –, hogy Őt megalázzák, összeverjék, kigúnyolják, leköpdössék és kegyetlenül megfeszítsék! A legrosszabb mégis az volt, hogy el kellett szenvednie a szeretett Atyjától való elszakadást, hogy cserébe mi, bűnösök, örök életre juthassunk. Az élő Isten egyszülött Fia adta értünk életét! Istentől született, ezért tökéletes isteni természete van, noha Ő nem maga az Atya.
http://filadelfia.hu/melyik-az-igaz-isten/
Az idézett cikk írója láthatóan nem gondolta végig, a gondolatmenet a Szentháromság felé mutat, bármennyire nem tetszik neki. Pláne ha a Szentlélek is „megjelenik „, akiről szépen hallgat.
Amúgy ajánlom Önnek itt Szabados Ádám írását , Küzdelem a Szentháromságért címmel :
https://divinity.szabadosadam.hu/?page_id=22
Kedves Mindenki!
Sajnos már nincs időm, dolgoznom kell, elnézést. Bucsúzóul mindenkinek ajánlom a http://www.jw.org honlapot, ahol a karácsony pogány eredetéről alapos elemzés olvasható és ennél sokkal izgalmasabb igazságokról még.
OFF (jövő karácsonyig)
Kedves Keszi Csaba!
A belinkelt honlap alapján feltételezem, hogy Jehova Tanúi közé tartozol. Jehova Tanúi és a kereszténység között valóban nem a karácsonyfa állítása (vagy nem állítása) az igazi különbség, hanem az, hogy egyáltalán mit ünneplünk (vagy nem ünneplünk) Karácsonykor. A keresztények központi hitvallása kezdettől (pl. Fil 2,5,11; Kol 1,9; Zsid 1,3.8; Jel 1,8.17; Jn 1,1-3; stb.) az, hogy Jézus Krisztus Isten maga, aki emberré lett értünk. Jehova Tanúi szerint Jézus Krisztus nem JHVH, hanem csak egy angyali lény volt. Két különböző (hit)vallásról van szó, melyek összeegyeztethetetlenek egymással. A karácsonyfa díszlete ehhez képest teljesen lényegtelen részletkérdés.
Nekem az a fura, hogy a karácsonyfa nem szerepel a Bibliában, nincs szerepe Jézus születésének a történetében, sok-sok évszázaddal később lett kitalálva mint maga a karácsony ünneplése és mégis egyre nagyobb a ragaszkodás hozzá keresztyén körökben is. Még imaházaknak nevezett épületekben is megtalálható. Bár látszólag ártalmatlan kellékről van szó, amit lehet bibliai szimbólumokba is öltöztetni, de ez a ragaszkodás teszi egy kicsit ijesztővé ezt az egészet és gondolkodtatott el engem is, hogy nincs-e mégis itt többről szó, például arról, hogy az ünnepelt helyett van jelen, mint pótlék, amiben lehet gyönyörködni. Ráadásul a sorsa elég kifejező, mert végül szemét lesz belőle.
Szerintem ez egy szép szokás, ami emeli az ünnepélyességet, de nyugodtan el lehet hagyni, ahogy el lehet hagyni a húsvéti sonkát és tojást is, ha valakinek ez segít jobban megélni azt, amiről az ünnep szól. A cikkben csak azt próbáltam elmondani, hogy indokolatlan a félelem, hogy a karácsonyfa állítása valami pogány szokás átvétele lenne.
Értem én, hogy a cikknek ez volt a mondanivalója, és valóban nem a karácsonyfa az amitől félni kell…úgyhogy mindenki szíve szerint tegyen úgy, ahogyan meggyőződött róla. Pál Rómabelieknek írt levelének 14. fejezete jutott eszembe.
Ha a gyülekezeti karácsonyfa állítás sérti Isten tiszteletét, a vasárnapi friss virágok is hasonlóan sérthetik…. Egyébként Szabados Ádám írását a hozzászólók némelyike nem olvasta el,úgy komentel.
A 666 miért a Sátán szimbóluma?
A 666 a Jelenések könyve 13. részében szerepel a Krisztus ellen fellépő fenevad számaként. A sátánisták minden bizonnyal innen vették át.
Nem kell túlbonyolítani. Ez a szokás ,így szoktuk.Keresztények vagyunk, viszont így nőttünk fel, már szüleink is ezt csinálták, a mi gyerekeink is ezt fogják.
Az ember sok mindent nem vallási céllal tesz, hanem mert így szokta.
Elmegyünk temetőbe viszünk mécsest. Mert ez a szokás.
Ha az imaházunkban vannak szokások, a mindennapi életünkben miért ne legyenek?
Halloween-t sem a pogány démoni okok miatt tartanak a gyerekek. Hanem mert buli és már ez is ” szokás”
ennyi. Isten azt vizsgálja mi van a szivekben.
Kedves Ádám!
Nem értem, hogy a pogányságot miért állítottad szembe a kereszt(ty)énységgel. Tudtommal a pogányok a nem zsidó emberek. Viszont a keresztények épp a pogányságból és a zsidóságból Jézus követőivé vált emberek. Jelenleg a pogányok ideje van. Pálék fogalmazzák meg, hogy a pogányságból megtértek mit tartsanak meg: Apcs.21:25
Én inkább csak egy szembeállításra reagáltam.
De a pogány szónak az ÚSZ-ben is van pejoratív jelentése, hiszen a zsidókból és pogányokból összeállt Izráel a pogányok között él szent népként: pl. 1Thessz 4,5; 1Kor 12,2; Mt 18,17; 1Kor 10,20, Ef 4,17; a Péter első levelének szóhasználata.
Az ítélkező keresztényektől ments meg Uram minket! Ámen.
A cikket köszönöm!